Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-15 / 166. szám
1966. JŰLIUS 15.! PÉNTEK r*»r Mtcrti *J&rlap Újítók és újítások Az ablakokból csőkígyókra, s sok emeletnyi íémkolosszu- 60kra látni: a Dunamenti Hőerőmű panorámája ez, s ide- benn, a szobában e panoráma alakítójáról, az emberről beszélgetünk méhanyán, gondokról, s új, örvendetes vonásokról, melyek mind erőteljesebbem mutatkoznak meg az itt dolgozók tevékenységében. A beszélgetés egyik részvevője, az erőmű újítási megbízottja jellemzőként említi, hogy igen sok a karbantartó szakmunkás az újításokkal jelentkezők között. Oka is van ennek: az új. többségében hazánkban eddig még nem használt berendezések a karbantartás új eszközeit, módjait is megkövetelik. s sorra születnek ötletek, javaslatok praktikus szerszámokra; könnyebb legyen a munka a berendezések labirintusában. két vagy három emelet magasban, a légtornászokat is próbára tevő helyeken. A kényelmesebb az lenne, ba belenyugodnának: úgy csinálják a munkát, ahogy éppen lehet. Nem a kényelmesebbet választották, hanem a fejtörést, a jobb munkát biztosító megoldások keresését. Itt, az erőműben nemcsak a munkások jellemzője ez az újat akarás: hasonló a helyzet a műszakiaknál is, akik a maguk területén már eddig is sokat tettek a korszerűbbért, ésszerűbbért. A tömbszelence- gőz szabályozó műszer megalkotása, a Papp György vezette kollektíva javaslatai példái: csak a bőséges példatárból: az átlagéletkort tekintve a harminc évet alig meghaladó közösség jó példáját adja annak. hogy az előbbrejutás lényeges serkentője az örök elégedetlenség, a jobbnál is jobb megoldások keresése, mindaz, amit összefoglalóan újító munkának nevezünk. Mi kell ahhoz, hogy ne sorvadjon el az akarat, az egyéni kezdeményező kedv? Ahogy a beszélgetés alkalmával ez megfogalmazódott: légkör. Olyan légkör, ahol mindenkit érdekel a másik munkája, gondja is. ahol valóban közös az erőfeszítés, ahol létezik nemes virtus, ahol lépten-nyomon érzik az emberek, hogy érdemes többet adni kötelességüknél, hogy munkahelyükhöz nemcsak a naponta ott töltött idő köti őket, hanem sok más is. Légkör: nem önmagától alakul ki, formálója, tov/bbfejlesztője maga a kollektíva, műszakiak és munkások közössége, azok tehát, akik élvezik is e légkör pozitívumait. A Dunamenti Hőerőmű nem fehér holló: mind több helyen alakítják ki ezt a légkört, másutt is mind nagyobb a becsülete azoknak, akik fontos tényezői a műszaki-technikai haladásnak, a korszerűbb termelésnek. Az újítók becsülete, erkölcsi és anyagi elismerése az elmúlt években jelentősen megnőtt, ha még — nem is mindenütt. A ma megnyíló megyei újítási kiállítás alkalmából — a két rendező, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa és a KISZ Pest megyei Bizottsága — sokféle adatot lehetne idézni: összehasonlítani, hogyan nőtt a beadott és elfogadott újítások száma évről évre, az újítások bevezetésével hány millió forintot takaríthatott meg, s fordíthatott másra a népgazdaság, de minden adatnál lényegesebb és döntőbb tényező, hogy az újítómozgalom valóban mozgalommá lett, s nem „néhány lelkes ember”, hanem ezrek ügye. Ezt bizonyítja a megyei újítási kiállítás anyaga, s ezt a százhalombattai beszélgetés: a légkör változott meg, s ebben döntő ré*ze van azoknak az embereknek, akik nem kedvetle- nedtek el. nem riadtak vissza a még meglevő huzavonák, bürokratikus aktatologatás láttán, hanem harcoltak és harcolnak az óiért. A számadatokban lemérhető fejlődés mellett ez az előbbre lépés a biztosítéka annak, hogy az űjítómozga- lom útja továbbra is felfelé ível. s nagyszerű segítője lesz a lövőben is a népiólétet szolgáló termelés ésszerűbbé, korszerűbbé tételének. M. O. A REFORM SZELLEMEBEN Jó hír — jó ár rí wi wi .. g •• " bzolokotozo ü A vevők egy része úgy lép be az üzletbe, hogy bizonyos fogyasztási cikkek meghatározott márkáját keresi, s inkább több boltot is felkeres, de nem vesz mást helyette. Ragaszkodik a megszokott áruhoz, mert az általa ismert és kipróbált márka számára egyet jelent a jó minőséggel. Volt olyan időszak, amikor mindennek nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget, most — igen helyesen — mind a termelőberendezések, mind a fogyasztási eszközök piacán fokozódó szerep jut a jó minőségnek, a jó hírű terméknek Jelenlegi gazdaságirányítás rendszerünkben inkább csak erkölcsi tényezők ösztönözték iparvállalatainkat: a jó hír legtöbbször nem kötődött párjához, a jó árhoz, azaz árrendszerünk merevsége miatt az árak alakulásában nem játszhatott lényeges szerepet a piacok értékítélete. A Központi Bizottság határozata a gazdasági mechanizmus reformjáról biztosítja e íoga- lompár szoros kapcsolódását: a piacok értékítéleteinek kifejezésre kell jutniok az árakban. Aki jobbat, korszerűbbet, tartósabbat termel, az nagyobb nyereséghez juthat, mert a piac — a vevő — többet fizet termékeiért bel- és külföldön egyaránt. A megbízhatóbb, a használhatóbb gyártmány még akkor is jobb árat érhet el, ha előállítási költsége az elavult termékhez képest változatlan. A reform a lehetőséget teremti meg erre: élni a lehetőséggel ipar- vállalataink feladata. A piac mind igényesebb, a jó árai nem adja meg akármiért: jc hírű, jó minőségű, a célnak legjobban megfelelő árut követel érte, válogat tehát, s ezzel a gyártó cégek között versenyt teremt. Aki állni akarja a versenyt, annak készülnie kell rá! A magyar ipar termékeinek egy része — így például orvosi műszereink, gyógyszereink, híradástechnikai eszközeink, üvegáruink — nemcsak idehaza, külföldön is rangot vívott ki magának: hiba lenne ugyanakkor hallgatni arról, hogy még igen sok a tennivalónk. Gépiparunknak termékei korszerűségét kell fokoznia, másutt — így például a könnyűipari árucikkeknél „csak” egy kicsivel több gondosságra van szükség, az adjusztálás, csomagolás jobbá tételére, s így tovább. Sokszor elhangzott s az esetek többségében igaz is volt, hogy: nem érdemes. Most a reform megszabadítja iparvállalatainkat e visszahúzó tényezőktől: az áruviszonyok aktív szerepének biztosítása egyben annak garanciája is, hogy érdemes gyorsítani a technikai fejlődést, keresni a korszerűség útjait, a termelés idomulását a kereslethez, mert mindezt — megfizetik! Egyik finommechanikai vállalatunk főmérnöke a lényegre tapintva azt fejtegette: aki a reform alapvető elemeinek 1968 január elsején történő életbeléptetése után többet akar keresni a piacon, annak már most „csipkednie kell magát”. Azaz: elkésik az, aki most ölbetett kézzel ül, s arra vár, hogy — jöjjön a reform, s majd akkor jön a fejtörés is. Jelenlegi irányítási rendszerünkben is sokféle lehetőség kínálkozik a többlet elérésére, s ezzel a reform megalapozott előkészítésére: a selejtbérezés alkalmazása, az új prémiumrendelet nyújtotta előnyök kiaknázása egyik tényezője a jobb minőségű, korszerűbb, tehát jobb hírű tennék előállításának. A műszaki fejlesztésben, a gyártásszervezésben, a gyártmányok tökéletesítésében is már most el kell kezdeni a lehetőségek, adottságok, teendők felmérését, éppen ezért, hogy a jó hír — jó ár párosának megfelelő „pályát” építsünk. S az e teendőkön módszeresen munkálkodó vállalat biztos lehet abban, hogy fáradozása révén forintokkal is lemérhető előnyhöz jut a tétlenség, várakozás hendikepjét vállaló cégekkel szemben. Sok olyan vállalatunk van. ahol a nemes hagyományok erkölcsi kényszere is serkentően hat e továbbfejlődésre- itt örömmel fogadják, hogy termékeik jó hírét most már kellő anyagiak is elismerik majd. Másutt e hagyományok alapját most kell megteremteni: a jó hír — jó ár elérése az új gazdasági mechanizmusban valamennyi vállalat számára a létjogosultság és továbbfejlődés feltétele! (é. t.) Újszilváson a pincegazdaság nagyüzemi tábláin versenyben dolgoznak a lányok. (Foto: Gábor) Téglamuzsika AMÍG a fagy beáll NEHÉZ TÁNC MINT ÜVEGKEHELY KOCCANÁSA Megszűnik az átutazó vízumkényszer Magyarország és Románia között A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság közötti megállapodás alapján, 1966. július 15-től kezdődően a két ország állampolgárai — harmadik országba történő magánjellegű utazásaik alkalmából — átutazó (tranzit) vízum nélkül utaz hatnak. Vác Olajtüzelésű mészégető kemencék Júniusban megkezdték a DCM mészművének építését az ÉM 25. Építőipari Vállalat dolgozói. A 105 millió forintos költséggel épülő létesítményben hat távvezérlésű automatakemence áll majd, a kemencékben egyenként és naponta 80 tonna me- szet égetnek. Az országban ezek lesznek az első olajtüzelésű mészégető kemencék. Visegrád Vármakettek Kiállítás nyílik július derekán a visegrádi Salamon- toronyban. Korabeli dokumentációk. erődítményi tervrajzok és a régészeti-múzeoló- giai kutatások eredményei felapján bemutatják — egyebek közt — Eger, Buda, Visegrád, Diósgyőr várainak taakettjét. AUGUSZTUS 4-ÉN VÁRJ REÁM A SZENTENDREI PAPSZIGETEN A Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese július 17-én indul vidéki turnéjára — ezúttal a Tiszántúlra. A katonaművészek 15 előadást tartanak Hajdú-Bi- har, valamint Szabolcs-Szat- már megyében. Az együttes uj muso„Várj reám” című rát mutatja be. Augusztusban, 4-én a szentendrei papszigeti nemzetközi kempingben adják elő új produkciójukat, szeptemberben pedig a szigetvári jubileumi Zrínyi-ünnepségek zárőelő- adásán lépnek fel. A téglát úgy gyártják az ócsai határban, ahogy évszázadokkal vagy meglehet, évezredekkel ezelőtt. Szabadtéri gyár ez. Nincs égbeszökő kéménye, égetőkemencéje, semmi építménye, csupán egy gé- meskútja. Ám sok erőfeszítés, küszködés árán, a masszáját a kút vízén kívül az ember verejtékével bőven áztatja, attól áll össze, istenigazából. Fából csinált ladiké a forma, abból borítják ki az összegyúrt nedves agyagot a földre. Néhány napot szárad, akkor gúlát raknak belőle. Húszezer tégla egymás hegyébe, téglaköpennyel körülvéve, sárral betapasztva, csak alul a A két anyagot jól össze kell keverni, vizet rá és aztán dagaszt, dagaszt a láb. Utána következik a kéz dolga. Tovább vezet, oda, ahol három csonkatetejű gúla magasodik. — Ez volt az első, még nem egészein sikerült, csak próba. Felemel a földről egy féltéglát, dörzsöli... — Morzsalékony. A szomszédos gúlát most rakták meg, reggel begyújtják, a harmadikat, bár még meleg, kíváncsiságból megbontották, kihúzkodtak az oldalából vagy 2Ü0 darabot. Ez az enyém — kap fel egyet emberünk — a nevünket beírjuk mindegyikbe. Rábök a színesre égett tégla közepén két betűre, F. A. Ujjával véste bele, amikor még lágy volt a tégla. A szélét most erősen nyomogatja, dörzsölgeti, de egy parányi morzsa sem törik le róla. — Nézze csak! Lám ez már igen! — Farkas András arcán büszke mosoly ragyog. Felemel találomra még egv téglát, aztán — rajta van azon is a monogramja — a kettőt egymáshoz ütögeti. Oly szépen csengő hangot ad, akárha két üvegkehely koccanna. Félrebillenti a fejét, fülével ráhajol keze művére, gyönyörködve hallgatia téglája muzs káját. Zengő hegedűszcnal nem örülhetne jobban. Szokoly Endre Peda§ó?us"akás t vásárolnak Öcsén Az ócsai gimnázium pedagógus törzsgárdájának kialakítását nagymértékben nehezíti a lakáshiány, az, hogy a tanárok nem tudnak a községben letelepedni. Ezt a helyzetet enyhíti most égy szolgálati lakás: a megyei tanács végrehajtó bizottsága ugyanis hozzájárult a Marx utca 56. szám alatti két szoba, összkomfortos, 300 négyszögöles területen levő ingatlan megvásárlásához, és erre célra 170 ezer forintot biztosított 1 1 föld színe felett hagynak meg néhány nyílást levegőnek, meg tűznek. Négy-öt napig ég, forróságtól keményszik, azután megvárják míg kihűl, lebontják a köpenyt, s kész a tégla. Akad, amelyik tégla vörösre égett, de olyik csak rózsállik, vagy éppen szürke. Be hiszen nem a színe teszi a téglát, az a fő, hogy legyen, amikor mostanság olyan sokszor hiányzik. Hát ezért lett vagy két hónapja melléküzem a téglagyártás Ócsán, a Rákóczi Tsz-ben. . A tsz téglagyárában nem a tagok dolgoznak, hanem mesz- sziről, Szatmárból jött — teljesítményük után kereső — alkalmazottak. Mind a vályogvető nemzetséghez tartoznak. Személyi igazolványukban az áll: alkalmi munkás. A hatóság nem tiszteli mesterségnek hivatásukat, mivel nem jár állandó alkalmaztatással, inkább csak idénymunka. Bizony csak amíg a fagy be nem áll, addig dolgozhatunk — magyarázza az egyik barna képű ember. Izzadtságtól lucskos az inge, felgyűrt a nadrágja, két csupasz lába térdig agyagos, borostás arcú, vékony testű, elnyűtt férfiú. Eletpárja nála testesebb, pedig együtt dagasztják egész nap a tapa- dós agyagot. Nehéz tánc, keserves néma a muzsikája. Ezer darabért 180 forintot kapunk ketten az asszonnyal. Nagyon kell ám dolgoznunk, egy nap alatt megcsinálunk ezerszázat. Kétszáz forint naponta még családi jövedelemnek is szép kereset. Csakhogy száztíz-százharminc napnál egy esztendőben nem dolgozhatnak többet, és nagy a család, sok száj kér enni. S munkálkodnak akár süt a nap, akár zuhog a zápor vagy süvölt a szél, virradattól nanestig. Jókora gödröt vájtak már az agyagban, egy másik ember most ásóval a gödör szélét tördeli. Három ásónyom agyagot hajít a mélyedésbe, akkor a partra hordott szénporkupacba nyúl, abból egy ásónyit dob az agyag után, s kezdi élőiről. — A technológiáját most kísérletezzük ki — vályogvető szájából furcsa hallani ilyen szavakat. — Én két ásóhoz adok egyet a szénporból, úgy I látszik, ez a helyes arány. távozott. Megúszták és most mindenki engem vigasztalt. — Mindannyian járhattunk volna így. — Van egy ismerősöm Pesten, a központban. Fejes. Szólhatok neki. — Nyugaton azért ilyesmit nem csinálnak ... — Hagyja békébe nyugatot, mit keveri össze a dolgokat. Un jártam N.-országban, ott még lopnak is a vámosok. Nálunk nyugtát kapott ez a fiatalember. Megnéztem a raktározási elismervényt, azután levéltárcámba tettem. Ez a cipő többé nem lesz az enyém, ezt csak visszavihetem N-Sz-be, haza soha. Megértettem az embereket, örömükben csacsogtak, végtére nem az ő cipőjüket vették el. Hazaérkezem. Mutatom az elismervényt feleségemnek. — Hoztam neked egy szép cipőt, de a határnál ... Az enyémet meghagyták, nem tudom, miért. Másnap este az öcsémékhez mentünk vacsorázni, beszámolandó a külföldi élményekről. Mutatom a cédulát, hogy a sógorasszonynak hoztam volna egy cipőt, de ugye ... A nővéremnek is megmutattam a cédulát és a titkárnőnknek is ... Mancikának is. Megnézték, rajta a hivatalos pecsét — hittek. Mindenki mondta, hogy jó fiú vagyok, csak egy kissé peches. A Kovácsék a múltkor még aranyláncot is hoztak, és mennyi orkáni. Mindenki engem sajnált. Két hét alatt nyolc nőnek ajándékoztam oda azt az egyetlen pár fiktív cipőt. Hálát adtam az istennek, hogy a bibliai kenyérszaporítás után, ez a csodatevés nekem is sikerült a cipővel. Igaz is, hagyjuk ki ebből az égieket. Nékik sem illenék idegen toliakkal ékeskedniük. Az elismerés, a hála azt a kis vámőrt illeti, aki a raktározási elistmervényre nem írta rá a cipő számát, így aztán 36-tól 40-ig mindenki számára jó volt. És erről pecsétes papírom van. A történettől a társaság fölvidult és mindenkinek eszébe jutott valamilyen, a fentiekhez hasonló vicces történet. A társaság kifogyott a viccekből, és akkor valaki, aki eddig hallgatott, a következő történetet mesélte el. A csodacipő meglehetős szerényen húzódott meg az egyik N-SZ-i cipöbolt kirakatában. Kívülről semmi rendkívülit sem árult cl magáról. Egyszerű női barna cipő, tűsarok, hosszított orr, mai tucatfazon. Ára tűrhető volt, a vásárlás is könnyen megtörtént, mint ahogy az ilyen egyszerű vásárokon történni szokott. Nem kenyerem a fölösleges fecsegés, a törvénnyel sem volt soha semmi dolgom, ez a cipő mégis most fecsegővé tesz és a törvénynyel is szembekerültem miatta. De nem panaszkodom. Szerencsét is hozott a fejemre. Vonatunk a határhoz ért és egy fiatal vámőr azt kérdezte, milyen az a hat darab ing, amit a kérdőívre írtam? — Nylon? — Világos! — válaszoltam. — ügy tetszett érteni, ugye, hogy fehér a színe? — és kinyittatta velem a táskámat. Nem haragból, nem is indulatból, de a barna cipői elvette. A többit nem bánta, az ingeket sem. Kedvesen a törvényre hivatkozott, sok a cipő, ing, szóval, amit hozok, több a megengedettnél, valamit le kell adnom. Kiállított szép kaligrafikus írással egy raktározási elismervényt, ráírta, hogy egy pár női cipő. kereten felüli áru! — Nem tudtam... — hebegtem védekezésül. — A törvény nem ismerete nem mentesít... Kedves fiatal fickó volt, nemrég végezhette : az iskoláit, kulturáltan, szépen beszélt, mégis ; haragudtam rá egy kissé. A kupéban a körü- ; lőttem ülő utasok megkönnyebbültek, amikor
