Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-15 / 166. szám

"s%MMod 1966. JULIUS 15., PÉNTEK I Szada is megiinnepli Zrínyi Miklós halálának négyszázatok évfordulóját i íj • Vagy valamilyen hasonló jó-; u i jr-csacsi szag, de tény, hogy jól sikerült \ csinos munka. Egy a sok alko- j ás közül, amelyet 10—18 éves diákok takarékperselynek ké- j zitettek. Az Országos Takarékpénztár kiállítást rendez ezek- \ 1 öl a különleges spórkas szákból. A modern formák és vona- i ak dominálnak az eddig beérkezett műveknél. A legjobbakat \ ■z OTP és a Művelődésügyi Minisztérium jutalmazza. ! i elkészítésére. fsssssssssss/ssss/s/ssss//s/s'ssssssssss /47ssss/sssssssssss/sssssssssssssss/sssssssss/s/Si Cserbenhagyó* — Kérem, engem cserben­hagytak az országúton, ezt szeretném hivatalosan beje­lenteni, ha szíveskedne jegy­zőkönyvbe venni. Igen, ké­rem, cserbenhagyás, hogy hol történt? Vác előtt kérem, az országúton. Személyautó volt, a rendszámára már — sajnos — nem emlékezem, de Moszk­vics, a legújabb típusú és sö­tét színű, és egy férfi ült ben­ne. — Mikor történt? Az éjjel, késő este inkább, de már sö­tét volt és én kettesben men­tem az utcán a feleségemmel. Éppen előtte békültünk ki há­romhónapi veszekedés után. Nem kérem, ez nagyonis hoz­zátartozik az esethez, tessék csak pontosan jegyzőkönyvbe venni, törzsőrmester elvtárs. Szóval megyünk a feleségem­mel és arról beszélgetünk, hogy milyen jó lesz ezután. Visszahozzuk a kislányunkat is az anyósomtól, mert amíg veszekedtünk, elvitte az anyó­som az Alföldre. Röviden mondom, kérem, de ez a cser- benhagyáshoz tartozik. — Szóval megyünk a fele­ségemmel és szépen beszélge­tünk, amikor ez a Moszkvics mellénk érkezik. A sofőr le­húzza az ablakot és kiszól a feleségemnek. Az kérem, se szó, se beszéd, csak beül mel­lé és elhajtanak. — Hogy ez nem cserbenha­gyás? Ez kérem, a cserben- hagyásnak a tipikus esete. Én ott maradtam az országúton, teljesen egyedül. Hol sérültem meg? Még kérdezi, törzsőr­mester elvtárs? Hát a szívem tájékán. Hogy fáj-e? Hát per­sze, hogy fáj, nagyon fáj az egész, a cserbenhagyás és minden. — Tessék azonnal intézked­ni és kézre keríteni a tettest. Kinyomozni, hol van most a feleségem és megbüntetni a cserbenhagyásért. Higgye el, törzsőrmester elvtárs, jobban fáj, mintha az a kocsi elütött volna. Sokkal jobban fáj. Kö­nyörgöm, intézkedjen .. egy cserbenhagyásröl van szó és egy vérző szívű emberről... — gáldonyi — ÚJ CIGARETTÁK A dohányipar idei gyárt­mányfejlesztési terve néhány újdonságot ígér. Finom do­hánykeverékből készítenek majd két-háromféle gyengébb cigarettát. Ezek a cigaretták hosszabbak, karcsúbbak lesz­nek a mostaniaknál. A filteres változat füstszűrője 30 száza­lékkal nagyobbodik, s így szű- rőképessége is növekszik. Az újfajta cigaretták re­ceptjét összeállították, nevük egyelőre még nincs, próba azonban már készült belőlük. őszig remélhetőleg sikerül annyira rendbe hoznunk az épületet, hogy abban megrendezhetjük a tavasz- szal elmaradt kiállítást. Időszerűséget ennek a sziget­vári hős, Zrínyi Miklós ha­lálának négyszázadik évfor­dulója (szeptember 7.) ad. Úgy tervezzük, hogy ebből az alkalomból kiállítjuk Székely Berta­lan egyik legszebb és leg­ismertebb történelmi festményét, Zrínyi Miklós kirohanását az ahhoz készített vázlatokkal és tanulmányokkal együtt. Az a terv is felmerült, hogy a kiállítást a Szigetváron tar­tandó nagyszabású emlékün­nepéllyel szoros kapcsolat­ban rendezik meg Szadán. 75 ezer diakocka Ötvenféle felvételből 75 000 színes diakockát készítenek a budapesti Szépművészeti Mú­zeum. a Magyar Nemzeti Ga­léria és az Iparművészeti Mú­zeum műkincseiről. E vállalkozás a maga ne­mében úttörő jellegű ná­lunk, mivel iS korábban a művésze­ti diákat, a festmények, szob­rok és más műtárgyak repro­dukcióiról „transzformálták” átvilágítva vetíthető üvegla­pokra — most viszont a mú­zeumi látogatások élményeit a helyszínről „konzerválják”., Olyanképpen, hogy a kiállítási csarnokokban termekben fo­tóznak, látásszerűen, tárlat­részleteket, alkotások együtte­sét, esetleg a közönséget is. Régi óhaja teljesül a lá­togatóknak, ha majd a múzeumok előcsar­nokában megvásárolhatják a bent látottak diasorozatát, s így kézben hazavihetik élmé- nyeiket. Gyurkó Géza: ATYAI MONOLÓG Mondom én — alig hallgatja o Mert fiam, nem tudom, te mire képzeled az életet. Az én időmben a tanár, a tanító maga volt a meg­testesült bölcses­ség. Dehogyis mertem volna olyat mondani egy tanárról, hogy Dugó ... Igen, bennünket akkor tiszteletre nevel­tek, csak úgy lát­szik, téged nem lehet arra nevel­ni, hogy tiszteld atyádat és a pe­dagógusokat ... Igen, anyádat is lehet tisztelni, csak ne szólj min­dig közbe... Ez is neveletlenség, amit én soha meg nem mertem vol­na tenni apámmal vagy tanáraim­mal ... És egyáltalán micsoda bizonyít­ványt hoztál ne­kem haza? Én, fiam, mindig szín­jeles voltam. Én az. Nekem ne rö­högj, mert megpo­fozlak, mert mi­csoda arcátlanság egy taknyos kö- lyöktől, hogy amíg az apja be­szél, ő röhög. Vedd tudomásul, hogy én mindig színjeles és példás magaviseletű ta­nuló voltam, akit szerettek és be­csültek a tanárai, amit te viszont nem mondhatsz el magadról, meri... .,. Micsoda? Hogy téged nem értenek meg?! Be­le kell őrülni. A kis szerencsétlen. Akit nem ért meg sem az apja, sem a tanárai... Hagyd ezt a me­sét, fiam, ezt én is megpróbáltam otthon, de... Hogyhogy, miért? Hogy a kitűnő és példás tanulónak minek arról pa­naszkodnia, hogy nem értik meg a tanárai? Ugyan ne kérdezz mindig közbe. Ez most lényegtelen. Az a lényeg, hogy ... Ne idegesíts már folyton, csak vé­letlenül mondtam hogy én is meg­próbálkoztam ... De csak egyszer. Rögtön az elején. Még az óvodában. Igenis, az óvodá­ban, fiam, s nem a felső általános­ban. Természetes, hogy akkor nem volt általános is­kola, de felső azért volt, s az a lényeg, hogy én nem olyan vol­tam, mint most te, engem szerettek a tanáraim, mert én példás és kitűnő tanuló voltam ... Miért nem fi­gyelsz ide, ha apád beszél? S, mi az a vacak a kezdetben? Felhá­borító, hogy én atyai intelmeket intézek hozzád, te meg olvas­gatsz ... Azon­nal tedd ide azt a vackot! Mi az? — Ez? Volta­képpen semmi apu ... Csak a régi bizonyítvá­nyod. — Micsoda? — A régi bizo­nyítványod! — Az én régi, izém... a bizo­nyítványom ... Érdekes. Hát igen, fiam, már akkor is érteidé­nek voltak a ta­nárok. Már akkor is! Alumínium autóbusz Teljesen alumíniumból ké­szülő autóbusz tervein dol­goznak az Ikarus-gyár székes- fehérvári egységében. Ennél a kocsinál nemcsak a felépít­mény és a belső berendezés, hanem az alváz is alumínium­ból készül. Keszejjsiitők a Duna-parton Sikerrel zárta az első félévet a Kék Duna Halászati Tsz A Kék Duna Halászati Tsz- nek Budakalászon van a szék­helye, de kevesen tudják, hogy tagjai, a dunai halászok, egészen Esztergomtól Nagyté­tényig járják nap mint nap a folyam vizét és vetik ki há­lóikat. Annak ellenére, hogy idén, tavasz óta magas a víz­állás, és ez nem kedvez a halászásnak, mégis 5,8 vagon halat fogtak ki a Dunából, többet, mint amennyit tervez­tek. Érdekes, hogy a legna­gyobb zsákmányt idén is a márna és a keszegfélék adták, a ponty, a harcsa csak kisebb részt képviselnek. A halászati szövetkezet úgyszólván egész termését a piacon értékesíti. Ezenkívül hozzá akar járulni a kirándulók, turisták halcse- mege-ellátásához is: keszeg­sütő pavilonokat állít fel a Duna-vidék forgalmasabb pontjain. Egy meg is kezdte már munkáját Ráckevén a hídfőnél, s máris nagy nép­szerűségnek örvend. Itt, a ke­szeg mellett, friss lángost is lehet kapni. A szövetkezet ve­zetői ilyen pavilonok felállí­tását a Dunakanyar több he­lyén is tervezik, Különös játékot űz a termé­szet egy pécsi lulipánfával: minden esztendőben kétszer fakaszt rajta virágot. A vasutasok parkjában áll ez a terebélyes, öreg díszcserje, amely az idén is kétszer öltöt­te fel pompás tavaszi díszét. Először március elején virágzott, akkor több mint félezer tu-» lipán nyílt ki az ágakon, s s most újra megjelentek a vi- § rágok a fán. A dús lombok $ között mintegy harminc, te- ^ nyérnyi nagyságú, halvány ró- ^ zsaszínű virág látható. § A másodvirágzásra való ^ „hajlam” — úgy látszik $ stabil tulajdonsága ennek § a tulipánfának, EGY BIZOTTSÁG és annak két értekezlete Mimkasiker Befejeződött az Astoria mélyállomás kialakítása IC s Munkasikert ünnepeltek i csütörtökön a budapesti föld- § alatti Astoria mélyállomásá- ^ nak építői. Befejezték a mély- ^ állomás kialakítását, elké- ^ szült a felszín alatt 26—30 ^ méternyire a hatalmas utas- ^ elosztó térség, és a két peron. S Eddig sűrített levegő védelme ^ alatt dolgoztak, most azonban § hogy építészetileg befejezték ^ a munkát, az óriási föld alatti ^ térségből — amely körülbelül § 120 méter hosszú, 40 méter ^ széles és néhol 13 méter ma- § gas — kiengedhették a sűrí­tett levegőt. Öt új magánénekes Az Állami Operaházban az elmúlt napokban tartott pró­baéneklések után döntöttek tíz újonnan szerződtetett mű­vészek személyéről. A követ­kező évadban öt új magán- Inekessel gyarapszik a dal- Izínház művésztársuiata A debreceni Csokonai Szín­I tz operaegyüttesének két ig ja, Köröndi György és Hankiss Ilona a következő ^ idényben már a budapesti ^ Opera tagjai sorában folytat- ^ ja művészeti tevékenységét. ^ Ugyancsak az Operaház ma- $ gánénekese lett Juhász Pál, | a honvéd művészegyüttes te- ^ norszólistája. Az ösztöndíjasok ^ közül Andor Évát és Kőrizs % S, Bélát szerződtették. fc ovács Lajosnak, a járási tanács tapasztalt, bölcs és kezdeményező kedvű dolgozójának fejéből úgy pat­tant ki az ötlet, mint Pallos Athéné Zeusz koponyájából: LÉTESÍTSÜNK TEKEPÁLYÁT A JÁRÁS DOLGOZÓI­NAK! Kovács Lajos tanácsi dolgozó telje­sen egyedül volt, amikor megszállta ez a gondolat — éppen a lábát áztatta a konyhában. Ám a tanácsi munkatárs­ban nemcsak kezdeményező kedv, de, mint mondottuk, jó adag tapasztalat­ban megérett bölcsesség is lobogott. Tudta, sokkal kedvezőbb fogadtatásra talál egyéni terve, ha azt egy bizottság határozatának álcázza. Mert mennyivel szebben hangzik a „Kovács Lajos ja­vaslata” helyett ez: „A Járásbeli Dol­gozók Kuglizását Elősegítő Bizottság határozata." Mindehhez csak egy ötventagú bi­zottságot kellett létrehozni —, de, mert az alakulóülést munkaidőben rendez­ték, a bizottság egyetlen tagja sem tiltakozott beválasztása ellen. A járás összes szervezete, vállalata, intézmé­nye képviseltette magát. Az első érte­kezlet — a jelölt tagok pozíciójának kézfelemeléses megerősítése után — mindössze hét óráig tartott. Ebből csak az utolsó percek fegyelmét bontotta meg némi mozgolódás, — addigra ugyanis a jelenlevők jegyzettömbjei megteltek figurativ és nonfiguratív áb­rákkal, s az illetők nem tudtak mit kez­deni a kezükkel. így történt, hogy a hetedik órában sietve és egyhangúan megszavazták a kuglipályát. Kovács Lajos — mint a többiek — az értekezleten felolvasta javaslatát, kö­vetkezetesen szakszervezeti egyedeknek nevezte a leendő jámbor kuglizókat, s ez még fokozta közlendője komolysár A gát: mindazok, akik gondolatban elle­nezték a tekepályát, megrémültek, és elnémították belső kifogásaikat. tanács dolgozója járatos pénzügyi szakember létére, jól tudta, hogy a megszületett határozat töke nélkül szürke elméleti eredmény. „De zöld az élet aranyfája”, jutottak eszébe közép­iskolai tanulmányai, és feltárcsázta a járásbeli falvak tanácselnökeit. „Kell a kuglipálya?” — kérdezte. „Kell hát!” — zúgta rá a tanácselnökök kórusa. Ne szaporítsuk tovább a szót: megálla­podtak, hogy a falvak a KÖFA-keretek- ből felajánlanak 40—40 ezer forintot. A járási tanács majd más célra fenn­tartott rovataiból bőségesen kárpótolja őket. A létesítményt üdülőhelyre tervez­ték, s mint tudjuk, az effajta, fejlesz­tésre kijelölt területeken a legnehe­zebb fejlesztőket, azaz ácsokat, kő­műveseket, gépekkel, anyaggal és szabad kapacitással bíró kivitelezőket találni. Miután tanácsi munkatársunk egy ta­karítónőt kivéve, aki már napi három­százért hajlandó lett volna felajánlani szolgálatait., egyetlen szabad munka­erőre sem bukkant — újból felemelte a kagylót. Ne szaporítsuk most se a szót. A já­rási tsz-ek gépkocsit, vontatókat adtak, TEFU-tarifa alapján. Az egyik gyár leesztergálta a tekebábukat. Egy má­sik, építő vállalat jutányos áron elké­szítette a pályát, a harmadik üzem le­szabta a pavilon faanyagát — nem in­gyen. Az összeszerelést ismét tsz-mun- kások végezték, szintén fizetségért. Né­hány járásbeli kisiparos is segített. Ok is két legyet ütöttek egy csapásra, akár­csak a felsorolt vállalatok: jó üzletet i i A Szadán májusonként már hagyományossá vált Székely Bertalan ünnepély nagy gonddal összeállított prog­ramját — mint ismeretes — : kissé megzavarta a művész egykori műtermében beren- : dezett emlékmúzeum átme- íneti gazdátlansága, valamint iaz is, hogy az erősen átned- ivesedett falak között még írövidebb időre sem helyezhet­itek el Székely Bertalannak ja Nemzeti Galériában őrzött ! alkotásait. A szadai múzeum dolgá­ban most örvendetes vál­tozás történt: i a Pest megyei Múzeumok Igaz- : gatósága a múzeum vezetésé- ivel megbízta Tóth Rezsőt, ; aki kereken harminc évvel i ezelőtt vetette föl először em- ! lékmúzeum létesítésének gon- idolatát, és az 1956-ban vég- : re életrehívott intézménynek léveken át vezetője is volt, i — Az idei múzeumi hónap­iban kívánjuk pótolni a má- ijusi mulasztást — mondotta ; Tóth Rezső új megbízatása i alkalmából. — Szada Bará­tainak Társasága kis kollek­tívát alakított, amely előké­szíti az egykori műterem res­taurálását. Pápai Zsolt mér­nök, Székely Bertalan déd­unokája vállalkozott a szük­séges tervek és költségvetés elkészítésére. hiszen a városban több felé díszlő társai soha vagy csak ritkán hoznak kétszer egy évben virágot. A pécsi bota­nikusok vizsgálatot kezdtek, hogy megfejtsék ennek az ér­dekes természeti jelenségnek az okát. kötöttek, s ugyanakkor kapcsolataikat is ápolták a járási tanáccsal. Egy év telt el a határozat megszü­letése óta, amikor felvirradt a Járásbeli Dolgozók Kuglizását Elősegítő Bizottsá­ga (röviden JDKEB) második értekezle­tének napja. Ez egybeesett a tekepálya megnyitásával. Tpzen a második ülésen, akárcsak az G elsőn, mindenki felolvasott. Fel­olvastak a bizottság önfeláldozó fára­dozásáról, a különböző intézmények tá­mogatásáról, a szakszervezeti egyedek széles tömegeinek hozzájárulásáról. A sorok, az elhangzott mondatok között mintegy ott menetelt a társadalmi munkások tömege. S minél ünnepélye­sebben csengett az avatok beszéde, an­nál jobban összezsugorodott Kovács Lajos tanácsi munkatárs. Szégyenében. Azt szégyellte, amiről szó nem esett, ami tehát nyilván szégyellni való: a jó szervezést, a kivitelezők szolgálatkész vállalását, az elvégzett kiváló munkát, melyet szabályos üzleti alapon, a tar- tozik-követel rovatok pontos és kölcsö- nös^ kitöltésével csináltatott a megren­delő, a járási tanács. (Igaz, végeztek társadalmi munkát is a kuglipályán. Az egyik járási vállalat ingyen esztergálta a pavilon tetejét ékesítő galambot. Egy másik társadalmi munkásokat küldött a megnyitó előtti hajrá idejére. Igaz, Kovács Lajos ki­számolta, hogy ez a munka drága mun­ka volt, mivel a társadalmi munkások felnyitották az ünnepségre tárolt leg­finomabb borok palackjait, és fejen­ként, naponta három literrel fogyasz­tottak abból.) Hát, így történt. Mire leszállt az est, az összes állami kocsik eltávoztak a megnyitóról. Csak egy társadalmi mun­kás énekelt a holdfényben: ö spéciéi öt liter bort ivott meg aznap, s nem talál­ta meg a vasúti állomást. M ásnap megjelentek a szakszervezeti egyedek, és birtokukba vették a kuglipályát. , P. A. KUTATJÁK A KÉTSZER VIRÁGZÓ PÉCSI TULIPÁNFA , TITKÁT“

Next

/
Thumbnails
Contents