Pest Megyei Hirlap, 1966. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-02 / 155. szám

HECWI VfOrlap 1966. JÚLIUS 2., SZOMBAT A Kongói Köztársaság nemzeti hőssé nyilvánította Lumumbát Kinshasában (a korábbi Léopoldville-ben) csütörtökön tömegfelvonulással és katonai díszszemlével ünnepelték Kongó függetlenné nyilvání­tásának hatodik évfordulóját. Az ötórás felvonulás és ka­tonai parádé után Mobutu tá­bornok felavatta a „független­ség terét”. Beszédében ígéretet tett, hogy 1970-ben az általá­nos választójog alapján par­lamenti és elnökválasztásokat tartanak. A ’ Kongói Köztársaság (Kinshasa) kormánya nemzeti hőssé nyilvánította Patrice Lumumbát. A rádióban ismer­tetett kormánynyilatkozat sze­rint: Lumumba „a gazdasági függetlenségünkért vivőit harc első áldozata.” A kongói kormány elhatá­rozta, hogy Kinshasában kör­utat nevez el Lumumbáról. A körút eddig 11. Lipót belga király nevét viselte. A kor­mány elrendelte, hogy a kon­gói főváros központjában tors ágával a faj üldözök elleni kíi.­pmplienek szobrot Ivmiimhá- <,eIcm egyik jelképévé vált, s né- emeijeneK szoproi L.umumoa hány héttei ezelőtt arra vállalko­ttak, a nemzeti hősnek. zott, hogy őrizett nélkül tép Mis­Győzött a „félelem eilen! menet“ Alig százan indultak el a Ten­nessee állambeli Memphisből, jú­nius 6-án James Meredith né­ger diák vezetésével, hogy gya­log járva az 51-es autóúton, bebi­zonyítsák Mississippi állam né­gereinek: félelmük túlzott, áll­janak bátran csatasorba jogai­kért.. Alig léptek Mississippi földjére, a polgárjogi harcosok menetét kísérő rendőrök és fo­tóriporterek sz-emeláítára. fényes nappal, a fehér fajvédők egyike három lövést adott le közvetlen közeiről Meredirthre, akit súlyos sebekkel szállítottak kórházba. Ha az eateő napon Meredith me­nete cs a k néhány soros hírt ka­pott az amerikai újságokban, ez a három lövés milliókat rázott fel, a televízióadók rendkívüli hír­ben számoltak be a merényletről és úgyszólván az egész észak-ame­rikai közvélemény figyelmét rá­irányította a „felelem elleni me­netre”, a fajüldözők terrorjára és a 20 millió amerikai néger pol­gárjogi küzdelmére. Meredith, akinek nevével négy esmtendővel ezelőtt ismerkedett meg a világ, amikor először ő irat­kozott be a kizárólag fehéreknek fenntartott oxfordi „Oie Miss” egyetemre Mississippiben. Mere­dith a washingtoni kormányzat által odavezényelt szövetségi csa­patok sorfala között látogatta az előadásokat és vállalta azt az élet­veszélyt, amelyet a fajgyűlölők fe­nyegetése jelentett számára. Bá­sdssippi földjére és vezeti a 360 kilométeres menetét a „félelem ellen”. Ezzel akarta bátorítani Mississippi négereit, hogy éljenek törvényadta jogaikkal, iratkoz­zanak fel a választói névjegyzékre és novemberben vegyenek részt a választásokon. A Meredithre adott lövések, a sebesülése után a Nobel-békedíjas Mamin Luther King által folyta­tott menetre dobott bombák, a provokációk éc* rendőri gumi- botok, a menetet kísérő újság­írók autóbuszában elhelyezett mér­geskígyók — mind-mind azt bi­zonyítják, hogy Mississippi né­gereinek félelme indokolt. A faji megkülönböztetés elleni törvé­nyeket Délen továbbra is semmi­be veszik, s mint Martin Luther King kijelentette: „A Dél tovább­ra is a terror uralma alatt él, s az amerikai társadalom szociális rákfenében szenved.” Meredith, bár még nem gyógyult fél teljesen súlyos sérüléséből, az utolsó szakaszban ismét a menet élére állt, amely először több száz, majd több ezer polgárjogi harcosra duzzadt és dacolva a faj­üldözők támadásaival, vasárnap bevonult Jacksonba, az egyik leg­sötétebb déli állam fővárosába. Az amerikai négerek harca napjainkban új lendületet vett. Ma már nem látszattörvényekért, hanem a néger lakosság tényleges jogaiért, gazdasági egyenlőségért. Ezzel foglalkozott az Egyesült Államok Kommunista Pártjának New Yorkban most befejeződött 18. kongresszusa is, rámutatva, hogy a négerek gazdasági és po­litikai egyenjogúságáért indított mozgalmának győzelméhez a kul­csot a munkásmozgalom és a né­ger nép szövetsége jelenti. S. T. Letartóztatások Argentínában A madridi száműzetésben élő Peron volt argentin el­nök nyilatkozott a Primera Plana című Buenos Aires-i fo­lyóiratnak. Peron kijelenti, hogy bár SANTO DOMINGO Véres incidensek Balaguer, az új dominiikai elnök pénteken tette le a hi­vatali esküt. Csütörtökön, beiktatásának előestéjén véres incidensekre került sor a dominikai fővá­rosban. Baloldali diákok tün­tettek Balaguer pártjának székháza előtt. A rendőrség rá­lőtt a fiatalokra: heten megse­besültek, egyikük később bele­halt sérüléseibe. Nem sokkal a lövöldözés után Santo Domingóba érke­zett Humphrey amerikai alel- nök, hogy részt vegyen Bala­guer beiktatásán. A Santo Do- mingó-i repülőtéren nagyará­nyú biztonsági intézkedések közepette Castillo alelnök fo­gadta az amerikai vendéget. Tanácskozott Pest megye parlamentje (Folytatás az 1. oldalról) honok száma alacsonyabb az országos átlagnál. A gyer­mekotthonok túlzsúfoltak. A nevelőszülőkhöz kiadott kis­korúak ellátása általában megnyugtató. Nagy érdeklődéssel fogad­ták a második napirendi pon­tot, amelyet dr. Lapusnyik András vb-elnök mondott el a Budai Járási Tanács mun­kájáról. A járás a megye egyik leg­sűrűbben lakott, legje­lentősebb államigazgatási egysége. Lakosainak száma jelenleg 130 ezer és a legkülönbözőbb tár­sadalmi rétegből tevődik helyzet. Az egyetlen női fod­rászhoz napokkal előbb kell blokkot váltani. Dr. Dajka Balázs, a község­fejlesztési alapról szólva ki­fogásolta, hogy a tanácsok lassan nem rendelkeznek ezzel a fontos pénzforrással. Az állami építkezéseket rendsze­rint községfejlesztési hozzájá­ruláshoz kötik, s így nemigen jut a kisebb kommunális le­hetőségek megvalósítására. Varga Péter megyei ta­nácselnök javasolta, hogy a tanácsülés ismerje el: a bu­dai járás speciális adottságai megkövetelik a külön elbírá­lást. Az ilyen értelmű határo­zat elfogadása után a tanács­ülés más ügyeket tárgyalt. k. m. •KotcúMko S l P P I A ..menet" útvonalát ábrázoló térkép és egy jelenet a vonulás napjaiból. Ongania tábornokot nemigen ismeri, de „jó hazafinak, jó katonának tartja, s az új kor­mány rokonszenves neki.” A volt elnök nyilatkozatában élesen támadta Arturo Illiát. Csütörtökön Ongania tábor­nok államcsínnyel hatalomra jutott katonai kormánya szá­mos letartóztatást foganatosí­tott. őrizetbe vették Ricardo Illiát, a volt elnök testvérét, akinek házában a hatalmától megfosztott államfő jelenleg is tartózkodik. Letartóztatták Buenos Aires polgármeste­rét, valamint fiát, továbbá 14 kommunistát. A rendőrség le­zárta a kommunista párthe­lyiségeket. Ongania tábornok csütörtö­kön este hét perces rádió- és televízióbeszédet mondott. Felszólította hallgatóit, dolgoz­zanak együtt vele „a megbé­kélés és újjáépítés” érdekében. A tábornok azt mondotta, hogy a puccs az előző kor­mány tehetetlensége miatt el­kerülhetetlenné vált, ugyan­akkor hangoztatta, hogy nem lehet gyors javulást várni. CSAK RÖVIDEN... MOSZKVÁBAN az SZKP és a szovjet kormány vezetői­nek jelenlétében pénteken tartották a Kremlben a ka­tonai akadémiák idén végzett növendékeinek évzáró ünne­pélyét. Malinovszkij mar­sall mondott beszédet. A KANADÁBAN TAR­TÓZKODÓ szovjet parla­Vancou­menti küldöttség verbe érkezett. BRIONI SZIGETÉN meg­kezdődött a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége Köz­ponti Bizottságának ülése. NINO FARINA, a sokszo­ros világcsúcstartó autóver­senyző Dél-Franciaországhan lett. BERTIL SVÉD HERCEG nem hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. hit­I SOLYOM JÓZSEF: <*•> I \Neha isteneknek kellene lennünk Tehát, ha bebizonyosodik, hogy joggal kereskednek Dombrádi Géza nevével a templomokban, akkor nincs helye a pártban. Nem lehet valaki egyszerre kommunista és templomjáró is. Egy párt­tag azonban nemcsak a saját tetteiért felelős, a gyermekét sem járatja hittanra. Ha azon­ban bebizonyosodik, hogy Dombrádi Gézát aljasul meg­rágalmazták, akkor ki kell mellette állni és határozott védelmet kell neki nyújtani. Mindez Kovács Tibor számára olyan természetes, magától ér­tetődő volt. minthogy kétszer kettő az négy. Elutazott a bónyásztelepre és kerek egy hétig vizsgálta a Dombrádi-ügyet. Lelkiismere­tesen, számtalanszor önmagát is ellenőrizve utána járt a látszólag jelentéktelen részlet- kérdéseknek is, szerette vol­na, ha semmi nem kerüli el a figyelmét. A vizsgálat végén felkereste a bányatelep párt- irodáját. Késő éjszakáig tár­gyalt két emberrel: az ősz hajú, nyurga termetű, szikár párttitkárral, Divinyi István­nal és helyettesével, az örökö­sen asztmásán szuszogó, töm­zsi Fodor Bélával. A bányá­ban öregedtek meg mindket­ten. Az alacsony Fodort szi­likózis miatt nyugdíjazták, nem is lenne szabad hegyre, de még lépcsőre sem mász­nia. képtelen azonban egy percig is nyugodtan ülni, csendesen pihenni, mintha va­lamilyen motor hajtaná, sü- rög-forog szüntelen, s közben szuszog, fújtat, mint egy ki- vénhedt mozdony. Divinyi is nyugdíjba mehetne már. Ami­kor még aknász volt, a vele együtt élő legériyfiai meg is próbálták rábeszélni: — Pihenhetne már... Sze­reljen le végre. — Most mondjátok, amikor már úri dolgom van? Amikor végre aknász vagyok? Szól­tatok volna akkor, amikor még szenet lapátoltam. Ez már semmi... Később párttitkárnak vá­lasztották. A fiúk megint kérték, hogy menjen már végre nyugdíjba. — Most mondjátok? Szól­tatok volna, amikor csak ak­nász voltam. Belátták, hogy úgy sem bírnak az öreggel és ezért nem is erőszakolták tovább a nyugdíjazását Nyugtalaní­totta azonban őket, hogy ap­juk kora reggeltől késő es­tig a telepet járja, tárgyal, tanácskozik, gyűléseket szer­vez, értekezletekre utazik, mire hazakerül, sokszor szól­ni sem tud már a fáradt­ságtól. Tévedtek azonban a fiai, mert Divinyi valójá­ban nagyon is jól érezte ma­gát. Olyan volt a természete, hogy szívesen vette mindig mások gondját a nyakába, szerette, ha a körülötte élő emberek rá támaszkodnak. Valahogy így volt teljes az élete. Nem is ritkaság az ilyen fajta ember. Különö­sen a nők körében akadnak sokan, akik készek elfeledni akár a legfontosabb dolgai­kat, tennivalóikat is, ha al­kalmuk nyílik másnak az útját egyengetni, mások sor­sával bajlódni. Kovács Tibor, a megyei instruktor e két embernek, a párttitkámak és helyette­sének mondta el, mit ta­pasztalt: — Nem igaz, hogy Domb­rádi Géza templomjáró em­ber. Tény viszont, hogy be­íratta hittanra a gyereket. Ezt prédikálják a paook is. — Mit, ha szabad tudnom? — okvetetlenkedett Fodor. — Mondom, hogy a Domb­rádi gyerek szülői engedéllyel hittanra jár. — Tehát a gyerek jár tanra és nem az apja? — Sántít az érvelése Fo­dor elvtárs — mosolygott Kovács. — Azt szoktuk mon­dani, hogy a gyerek nem fe­lelhet az apjáért, de az apá­nak azért felelni kell a fiáért. Ez a törvény szerint is így van. Annál is inkább helyes ez, mert rajta, egyedül csak a szülőn múlik, hogy mivé neveli a gyerekét. A fiú soha nem járhatott vol­na hittanra, ha az apja nem egyezik bele. — Látom jól csűri, csavarja, de még most sem tudom, ho­va akar kilyukadni? — szu­szogott mérgesen Fodor. — Pedig azt hiszem, a do­log teljesen világos. Domb­rádi Géza nem maradhat a párt tagja — felelte hig­gadtan Kovács. Ahogy azonban kimondta ezt, Fodor abban a pillanat­ban az asztalra csapott: — Nem?! Tudja mit adok az ilyen véleményre, elvtárs? Köpök rá! — így én nem vitatkozók! — De én se, a kutyaminde- nit! Mit tudja maga, hogy milyen ember ez a Dombrádi Géza, akit csak úgy kirug­dalna a pártból, mint gazd- asszony a rühes macskát a kamrából?! Ha igazság lenne, akkor az ilyen tejfe- lesszájúak levett kalappal állhatnának csak Dombrádi Géza előtt! A tőle szokatlan szóáradat után lihegve kapkodta a le­vegőt, majd hirtelen Divi- nyihez fordult: — Szólalj meg már végre te is! Te aztán igazán Isme­red Gézát! Beszélj, vagy be­csületemre rádborítom az asztalt! Dombrádi Gézát az egész bányásztelep ismeri. Apja, nagyapja, sőt még a dédapja is itt élt, lassan száz éve már, hogy a Dombrádi fér­fiak a bányászmesterségre kaptak. A fia is bányász lett, ő maga vájár a kettes aknán. Magas, erős csontú, kissé hajlott hátú ember. Nincs még negyvenöt éves sem, de már megőszült, lámpafénynél úgy tűnik, mintha színezüst­ből ötvözték volna homlo­kába hulló sörényét. Bozon­tos szemöldöke azonban ko­romfekete még és keskeny forradás fut ki belőle, egé­szen a szeme szögletéig. Egy csendőrkéz nyoma. Csillés gyerek volt még, amikor sztrájkba lépett a telep. Egy idegenből jött agitátort el­csíptek a csendőrök a kocs­mában és vele együtt néhány helyi legényt is bevittek. A telepieket inkább csak azért kezelték, hogy megtanulják időben tisztelni a kakastol­las csákót, ne legyen később valami félreértés a ki az úr a csárdában kérdés kö­rül. Dombrádi Géza jól megúszta, csak a szemhéja szakadt fel, de volt akinek három bordáját is összetör­ték. Később visszafizettek a kölcsönért, akkor, amikor árpádsávos szalagot húztak a kabátujjukra a csendőrök. Felrobbantották az egész őr­söt. Dombrádi Géza szerezte a dinami tot a bánya rak tá­rából. A nyilasok megszállták a bá­nyásztelepet és kidoboltatták, hogy ha nem kerül kézre a bűnös, felkoncolnak férfit, asszonyt, gyereket, minden­kit. Megígérték, hogy a tele­pen kő, kövön nem marad. Aznap azonban eltűnt a nyi­lasparancsnok, mintha a föld nyelte volna el. Kutyákkal is hajtották a nyomát, de sehol sem találták. A templomto­ronyban bukkantak rá végül is, a harangkötélen lógott. Még azon az éjszakán eltűn­tek a nyilasok a telepről, reg­gelre mintha felszívta volna őket a köd. Dombrádit emle­gették az emberek. Mindenki tudta, hogy ő vezette a telepi legényeket a szomszéd köz­ségbe is. Három zsidó csa­ládot loptak el a nyilasok or­ra elől, megmentették őket a deportálástól. A bányatelepen bújtatták el őket. (Folytatjuk) 3 Kovács Tibor, az instruktor megsértődve lépett ki a me­gyei titkár szobájából. Mint általában a fontos munkakör­ben dolgozó fiatalemberek, úgy ő sem szerette, ha a munkájával kapcsolatban a korát emlegették. Lekicsiny­lést, bizalmatlanságot érzett az ilyen szavak mögül. Szán­dékosan határozottan, kemé­nyen, szinte pattogó modor­ban beszélt, tárgyalt minden­kivel, hogy így is bizonyítsa: lekezelést nem tűr, de elné­zést sem kér senkitől. Ügy gondolta, hogy a megyei párt­bizottság titkárának is vilá­gosan tudtára adta, hogy tisztában van kötelességeivel, amikor kereken kimondta: a telep hozzám tartozik. Ezzel egyszersmind vállalja is az ott történtekért a felelőssé­get, azok minden következ­ményeivel együtt. — Nagyon is jól tudom, hogy a Dombrádi-ügy nem reszort- vagy íróasztal-kérdés — gondolta nem kis bosszú­sággal, miközben a szobájá­ba tartott. — Hová jutnánk azonban, ha egymás feje fe­lett átnyúlkálnánk és össze­vissza intéznénk a dolgokat?! Mindenki feleljen a maga te­rületéért, a saját embereiért. Arra pedig végképp nincs semmi szükség, hogy kitanít­sanak: az emberek sorsa nem játékszer. Ez a pártmunkások ábécéje. Az ábécén pedig már résen túl vagyok ... Elhatározta, hogy a Domb- rádi-üggyel bizonyít majd. Be­bizonyítja, hogy nagykorú, olyan pártmunkás, aki nem szorul senki kioktatására, még kevésbé dajkálására. Előtte különben is teljesen egyértel­mű, világos volt a feladat: té­nyek alapján, a szervezeti sza­bályzat szerint kell eljárni. össze. Döntő részben bejáró munkások, akik a főváros és ^ a járás nagyüzemeiben ta- $ láltak elhelyezkedést. Dr. Lapusnyik András el- $ mondotta: a kereskedelmi há- ' lózat gyenge, nagy gond a $ lakáshiány, bár a megye já- 5 rásai közül itt épül a legtöbb i; családi ház. A járás lakossá- $ gának növekedésével a taná- $ csóknál óriási az ügyfélforga- 1 lom. Csak ki- és bejelentkező ■> 33 500 volt az elmúlt évben. ^ A gyorsabb ügyintézést $ nehezíti a sokszor bü- $ rokratikus eljárási mód. 5 A lassú ügyintézés különösen i sok feszültséget okoz az épít- $ kezéseknél, az engedélykiadá- $ soknál. A községrendezési $ tervekben meghatározott „ti-1 lalmi övezetek” gyakran gá- $ tolják a «családiház-építkezést, J annál is inkább, mert cserete- ^ lek sem áll rendelkezésre. A $ tanácsi szervek és a lakosság $ kapcsolata a meglevő nehézsé- $ gek ellenére is jó. Az emberek J látják az óriási erőfeszítése- $ két, a különböző beruházáso- í kát. Szívesen végeznek társa- 5 dalmi munkát, mint például a 5 vízhálózat kiépítésénél. $ A hozzászólók közül Ipacs $ László, megyei tanácstag ismertette az ország leg- S nagyobb községének, Érd- $ nek a gondjait, amely azonos a járás gondjai- $ val. A lakosság itt öt év alatt! nyolcezer lélekkel szaporodott, 5 s hiába építettek új iskolákat, j még mindig kevés a tanterem. ! Egyetlen mozi nincs a község- : ben. Tizenkétezren rendsze- jj résén bejárnak dolgozni, fia-; talok. családosok, s nincs Ér-! den egyetlen bölcsőde. A régi j kis boltok a sok toldozgatás ! ellenére sem töltik be hivatá- 5 sukat, legalább egy ABC-; áruházra lenne szükség. Százhalombatta is hasonló > gondokkal küzd. Az eredeti! elgondolásban • 240 lakást ki- ! vántak építeni. Ma az elő-! irányzat a két nagyipari léte- : sítménynél 3800 lakás, ötszáz-; ban már laknak. A gyermekintézmények viszont maradtak az ere­deti szűk keretek között. A bolthálózat ritka, a szolgál­tatásoknál még rosszabb a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents