Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-09 / 135. szám

1966. JÜNTÜS 9.. CSÜTÖRTÖK “^írlop 3 VÁCI TRAGÉDIA Miért és hogyan f lett Pistike árra Április 30-án saját akarataiból meghalt egy özvegyasszony Vácott. Született 194”. szeptember 29-én. tizenkilencedik szü­letésnapját tehát már meg sem érte. És a tizennyolcadik élet­évét még nem töltötte be. amikor 1963. szeptember 14-én megözvegyült. Kisfia pedig alig néhány hónapos korában vesztette eil az apját és élete tizedik havában apátián, anyát­lan árva lett. Jelenleg a fővárosi átmeneti gyermekotthonban él, de hajszál híja. hogy nem nyugszik szülei mellett a váci temetőben. Az anyja magával vitte a halálba, csak a halálnak éppen nem kellett. Aznap, ott a Vác alsóvárosi állomáson be­érte a csaknem gyerckasszony életével, a csecsemőt meg vér­ző homlokkal, de visszaadta. Az anya tragédiája végétért, ez­zel azonban a dráma még nem fejeződött be, fordulatos bo­nyodalmakkal telített felvonásai folytatódnak városi és me­gyei hatóságok, s a bíróság előtt. Próbáljuk meg visszapergelni egy vagy talán inkább há­rom család sorstragédiáját. hAzassAg A kis Kalecz Erzsi hatgyer­mekes munkáscsalád, sor­ban negyedik leánya. Kévés időt töltött a szülői házban, többnyire a nagymamánál la­kott, jóformán az nevelte. Törékeny kis bimbóból fej­lődött tetszetős virággá. A Finomfonóba járt dolgozni, szövőnő lett belőle és ha­marosan menyasszony. Bo- donyi István, a Hajógyár vasesztergályosa jegyezte el. Megtartották az esküvőt is. Á fiatal férj szüleinek házá­ban talált otthont az ifjú pár. Bodonyi Ferenc volt ön­álló asztalosmester, jelenleg ktsz-dolgozó esténként odaha­za szép bútort fabrikált fiá­nak és menyének. Kis. kony­hából nyüó szoba, teljesen különálló lakásukat azzal bútorozták be. Meglett aztán a gyerek, kisfiú, apja után szintén István. KATASZTRÓFA Most pedig mondja el Bo­donyi Ferencné, fia élete miként ért véget: — Mint tartalékost behív­ták gyakorlatra, aznap dél­után kimaradást kapott, fel­ült motorjára, hazajött. Jó gyerek volt, csak ha ivott, mindjárt akaratossá lett, né­ha még tört és zúzott is, nem tudta mit csinál. Megvacso- ráztattam, de málnaszörpnél egyebet nem adtam neki, tudtam, éjfélre Pesten kell lennie a motoron. Bement feleségével a lakásukba. Tíz­kor elbúcsúzott. Hajnali ne­gyed háromkor aztán bezör­getett egy teherautó sofőr­je. „Tessenek gyorsan Du­nakeszire menni, ott fekszik az utcán a fiuk, karambolja volt. Orvos van mellette, ■meg a rendőrség, vérzik a feje.” Rögtön tudtam, mi tör­tént. „Meghalt?” — kérdez­tem, de az ember nem fe­lelt. Felköltöttem a menye­met: „Pista karambolozott Dunakeszin, oda megyünk”. „Majd, ha vissza tetszik jön­ni, költsön fel” — nem szólt a menyem egyebet. Siettünk a férjemmel Kaleczékhez. „A Pista? — csodálkozott Ka­lecz. — De hiszen tizenegyig itt volt, együtt ittunk. Olyan részeg volt, de olyan ...” Du­nakeszin holtan találtuk a fiamat, nekiment egy lovas­kocsinak. EL AZ APÓSTÓL Decemberben a fiatal öz­vegy elköltözött apósáéktól. — A férjem meg a másik, a kisebbik fiam természete nem egyezett az övével. Igaz, a férjem néha iszik, de akkor is nagyon rendes. Erzsi nem bírta a részegeket, az apja is ... Szóval el akart menni és a férjem is szívesen látta ezt a szándékát. Meg aztán a kisebbik fiam hamarosan megnősül, kell neki a lakás. Kérem, nekem tanúim van­nak, azt tanácsoltam a me­nyemnek, vegyen házat, al­kudoztam kettőre is, de neki más volt a terve, Dudásékhoz költözött. Majdnem min­dennap odahordtam neki az ételt, mert tudtam, megvon minden fillért a szájától, annyira spórolós. Április vé­gén jöttek a tanácstól, fo­gadjuk vissza. Nem lehetett, odaadtuk már a lakást a fiamnak. Mi meg a férjemmel itt élünk ketten, ebben az egymásbanyíló két szobában. Csinosam berendezett két szoba saját házukban, a Rácz Pál utca 21. szám alatt. Most belép Szilágyi Istvánná, egy udvarban lakik Kaleczék- kal, az öngyilkos asszonyka szüleivel. — Én Bodonyinét azelőtt nem ismertem, de láttam sok­szor, amikor a menyének vitte az ételt, akkor elegyed­tünk szóba. Erzsi nem járt a szüleihez, nem is beszélt az anyjával, pedig a lakás, amit Dudáséktól átvett, pontosan szemben van a mi házunkkal. EMBEREK VÉLEMÉNYE Megint Bodonyiné: — Az emberek borzasztó, hogy mi mindent mondanak rám, Erzsi haláláért engem okolnak. Kaleczék azt üzen­ték, ne merjek elmenni a te­metésre, mert. . . Nem is mer­tem. És azt mondják most az emberek, Pistikét azért aka­rom, hogy rátehessem a ke­zemet a pénzére. Olyan rosz- szak tudnak lenni az embe­rek. Kalecz István a Dunakeszi Járműjavító lakatosa, Erzsi apja is az emberek gonosz nyelvére panaszkodik. — Nem igaz, hogy a lányom­mal nem beszéltünk. Azért nem járt hozzánk, mert Bodo­nyiné megtiltotta neki és Erzsi nagyon félt tőle. A Hattyú utca 21. szám udvarán alacsony kis ház, szinte csak viskó, ahol Kale­czék laknak. Tizenhat fo­rint havi bért fizetnek. Be­vezet a konyhába és az elég­gé nagy szobába, elnézést kér a rendetlenségér* de a fele­sége kora reggel ment mun­kába. — Jó helye lenne nálunk Pistikének. Már csak három gyermekem lakik itthon ve­lünk, két másik lányom is férjnél van. Mi nem tudtuk, hogy Erzsinek lakásgondjai vannak. Miért is nem mond­ta, hazajöhetett volna. ALBÉRLET TIZENÖT- EZERÉRT Kaleczékkel szemben a Hattyú utca másik oldalán, a 26. szám alatt kis egyszoba- konyhás házban lakott öz­vegy Bodonyiné halála nap­jáig. Öreg házaspár, Dudás Lajos és felesége bérelték ezt a hátót, tőlük vette „albérlet­be”. Az öregek pedig, hogy legyen gondozójuk, egy ro­konukhoz mentek és felvettek Bodonyinétól — férje halála után kapott 30 000 forintos életbiztosításból volt rá pénze — 15 000 forint „köl­csönt” decemberben. Aztán meg március végén felmond­tak neki május elsejére. Azt mondta Dudásné, hogy nagyon beteg a férje és ott akar meghalni a régi házban, ahol annyi esztendőt leélt. De az öreg Dudás a rokonainál, Deákváron hunyt el ugyan­aznap este, amikor Bodonyi Istvánná délelőtt karján kis­gyermekével a vonat elé ve­tette magát ÖRÖKSÉG Másnap Dudásné elment Spalvint Jánosnélioz, Kalecz István nővéréhez, Erzsi nagy­néniéhez és keresztanyjához, kezéhez lefizetett 12 0Ö0 fo­rintot. A többi pénz kell a férje temetésére, de rövide­sen megadja. Meg is fizette a további 3000 forintot né­hány nap múlva és most a gyámhatóság által zárolt ta­karékbetétkönyvben 32 000 fo­rint áll kiskorú Bodonyi István nevén. Az apja szerencsétlensége után kifizetett életbiztosítás tehát megvan az utolsó fiilé rig. A többit a fiatal özvegy takarította meg gyári béré bői. Ezenkívül az ingóságo kát, egy szobaberendezést és konyhabútort, szőnyeget, var rógépet, meg sok egyéb apró­ságot 21000 forintra értékei a hagyatéki leltár. Tehát 53 OOO forint a vagyona a kis gyereknek. Kalecz István mondja: — Nekem nem kell egy fil­lér sem abból a pénzből, csak adják nekem az unokámat. Özvegy Bodonyiné pénzé­ből Spalvinték 2000 forintot fordítottak temetésére, 1037 forintot pedig a különböző temetési segélyekből. Minden fillért számlával igazolnak. Volt még tizenegy darab száz forintos a fiatal Bodonyiné ágyában a párnák között. Ézt a pénzt Kaleczné vitte el, az is a temetésre ment, azt mondja. ÁLLAMI GONDOZÁS Bodonyi Pistike a sínekről kórházba került, ott ápolták három hétig, sérülései nern voltak súlyosak. A szép, kö­vér kisfiú pár nap múlva megbarátkozott környezeté­vel, már mosolygott is a kis árva. Apai és anyai nagyszülei, akiknél anyjával együtt nem volt helye, most magukhoz vennék. Vác város tanácsa azonban úgy találta, hogy egyikre sem bízható nevelése, és állami gondozásba vette. Bodonyi Ferenc meg a fele­sége a határozatta] szemben a megyei tanácsnál fellebbe­zéssel élt. KÖRNYEZETTANULMÁNY Spalvint János húsboltveze­tő, a gyermek kirendelt gond­nokának férje mondja: — Kaleczné is szövőnő, jel- vényes kiváló dolgozó, mum- kaoktató a gyárban, párttag és munkástársai bizalmából volt már népi ülnök is a bí­róságon. A férje sem akár­milyen munkás, megbecsülik a Járműjavítóban. Rossz kö­rülmények között laknak, kétségtelen, ám hat gyerme­küket mind felnevelték. Kalecz 2500—300(5 forintot keres ha­vonta, ebből néhány száz fo­rintot megtart és az igaz, hogy elissza, de a többit ha- zaadja. A hivatalos környezettanul­mányról készült jelentés sze­rint, Kalecz gyakran részeg, ilyenkor a szomszédok nagy veszekedést hallanak lakásá­ból. KÉT NAPPAL ELŐBB ... Dr. Fóthi Lászlótól a Váci Városi Tanács gyámügyi főelő­adójától halljuk: — Április 28-án, tehát két nappal halála előtt szobámban ülésezett éppen a gyermek- és ifjúságvédelmi állandó bizott­ság, amikor bejött Bodonyi Istvánná és előadta lakásügyi panaszát. Felvilágosítottuk, hogy a Dudás-féle lakásból nem kell elköltöznie, de azért megnézzük mit tehetünk érte. Nem látszott idegesnek, még kevésbé, hogy öngyilkosságra gondolna. BÍRÓSÁG ELÉ A megyei tanács e héten el­utasította Bodonyiék fellebbe­zését, néhány mondat határo­zata indoklásából: „ ... a megözvegyült anya-' nak apósa házából el kellett távoznia. Albérletét felmond­ták és miután sem szüleinél, sem apósánál elhelyezkedési lehetősége nem volt, a vonat elé vetette magát. Az apai nagyszülők unokájuk és anyja kétségbeesett helyzetéről nem voltak tájékozva, ez azt mu­tatja, hogy nemtörődést mutat­tak irántuk. A gyerek elhelye­zése egyébként nem gyámható­Telik a zsák Ügy ám, telik bizony gyönge borsóval, a kis- kunlacházi Petőfi Tsz újtelepítésü gyümölcsösében. A barackfák közé vetett borsó ter­mését szedik a lá­nyok. Naponta 140 —150-en kelnek versenyre, hogy leszedjék a 70, vagy 80 kilót. Minden kilóért egy forintot kap­nak. Foto: Gábor v////////////y/////y>'//y///////////////y///////////////////////////////////////////////////*'///////////////////////yiw///////////// A reform és a pártmunka A párt irányelvei a gazda­ságirányítás reformjáról alap­vetően egyetértést váltottak ki, s nem egy vállalatnál, pártszervezetnél már helyi kezdeményezések születtek előrehaladásunk meggyorsí­tása érdekében. A saját mun­katapasztalatunk győzött meg arról: olyan határkőhöz értünk, ahonnan a tovább­jutás az eddiginél jóval ha­tékonyabb eszközöket kíván meg. amikor a műszaki fej­lesztés gyorsítása, a korsze­rűbb gyártás és a jobb gaz­dálkodás megvalósítása lét­fontosságú, hogy több nye­reséget, nagyobb jövedelme­zőséget érjünk el a termelés­ben. A gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatban sok szó esik a pártszervezetek szerepéről, a termelő egysé­gekben végzett pártmunkáról. Es ez teljesen indokolt. Hi­szen ha a gazdaságban célul tűzzük az ésszerű, hatéko­nyabb fejlesztést, a népgaz­daság és a vállalatok tartalé­kainak mind teljesebb kiak­názásét, akkor óhatatlanul felvetődik: milyen politikai tennivalók vannak a reformra való felkészülésben és általá­ban ez a változás hogyan tük­röződik a pártmunkában? Meg kell jegyezni, hogy a pártszervezeteknek ez az út­keresése nem csupán a re­formvita szülötte. Hiszen ki tagadhatná, hogy éppen a pártszervezetek gazdaság­szervező munkájának tapasz­talatai alapján jött létre tu­lajdonképpen a gazdaságirá­nyítás reformja is. A gazdasági mechanizmus — nem csodaszer A párt gazdaságszervező munkájáról alkotott vélemé­nyek igen eltérőek az alap­szervezetekben. Egyesek pél­dául azt tartják, hogy nincs szükség nagyobb módosításra, a pártmunka mai gyakorlata lehetővé teszi a fejlődést. Má­sok — éppen mert nem lát­ják az üzemi pártmunka he­lyét, a gazdaságszervező mun­ka lényegét — majdcsaknem kétségbe vonják szükségessé­gét. Azt a téves nézetet han­goztatják, hogy az új gazda­sági mechanizmus mindent automatikusan megold, még a pártmunkáit is. Mindenekelőtt le kell sző” geznünk: az új gazdasági mechanizmusra történő átté­réssel a pártszerveze'eknek a termelő üzemekben, intézmé­nyekben végzett gazdaságszer­vező munkájának jelentősége egyáltalán nem csökken. Sőt, az űj gazdasági mechanizmus el őkészít é -éb en és bevezetésé­ben döntő szerepe van. A ter­melő egységek pártszerveze­teiben a kulturális, nevelő s szociális kérdések mellett to­vábbra is a gazdasági tevé­kenység a munka lényege. A vadhajtásoktól azonban meg kell szabadulni: a rengeteg ér­tekezlet, ülésezés, jelentés, fe­lesleges papírmunka,, a bi­zottságok tömkelegé helyett a cselekvő pártaunkát, a gaz­dasági és politikai célkitűzések megvalósításának helyszíni segítését kell előtérbe helyez­ni. Az új gazdasági mechaniz­mus —• amely a korábbi me­rev, utasitásos szisztémával szemben nagyobb önállóságot biztosít a vállalatoknak, köz­ponti helyre teszi pl. a nyere­séget, a jövedelmezőséget •— tág teret biztosít a szakembe­rek, általában a dolgozók kez­deményezéseinek kibontako­zásához. Nem lehet hát mellé­kes a pártszervezet számára, hogy a dolgozó ember a mun­kapad mellett valóban érzá-e, tapasztalja-e, hogy a hata­lom részese, a munkásosztály politikájának megvalósítója. De túl az érzéseken: gazdaság­politikai céljaink megkövete­lik, hogy dolgozóink ne csu­pán végrehajtói, hanem kriti­kai magatartásukkal nap mint nap segítői, ellenőrei legye­nek a termelőmunkának, a termelés alakulásának. A kez­deményező. kísérletező, alkoto ember előtt álló lehetőségek valóra váltásához feltétlenül szükséges a pártszervezetek segítő és irányító munkája. Új szemlélet kialakítása —. a kezdeményezések felkarolása A munkastílusban a kor­szerűség ma mindenekelőtt ab­ban jut kifejezésre, hogy a pártszervezet, a kommunisták elsősorban a politikai munka eszközeivel harcoljanak a gaz­dasági célkitűzések megvalósí­tásáért. Az eszközök között el­ső helyen kell említeni a he­lyes szemlélet kialakítását. Olyan légkört kell kialakíta­nunk, amely a reform végre­hajtása mellé sorakoztatja fel a dolgozók tömegeit. Le kell győznünk a maradiságot, a konzervatívizmust, a minden újtól való félelmet. Fel kell készítenünk a párttagságot és a pártonkívüliek tömegeit ar­r Épületszobrászati elemek készülnek Nagykőrösön Néhány évvel ezelőtt kezd­te meg működését a Képző­művészeti Kivitelező Vállalat nagykőrösi telepe. A jól fel­szerelt műteremben dolgozó négy szobrász, pirogránit, csempe, majolika és kerámia épületdíszítő elemeket készít. Kezükből kerültek ki a Bu­dapesti Orvostudományi Egye­tem, a volt fővárosi múzeum, a várbazár, az NDK nagykö­vetség épületének homlokza­tát díszítő, különféle motívu­mokkal ékített oszlopfők, vi­rágvázák, erkélytartó konzo­lok, párkányszegélyek és bel­ső falborítások. A nagykőrösi szobrászok nemrégen fejezték be az Ope­raház homlokzati és mennye­zeti díszeinek készítését. Jelenleg a Magyar Autó­klub székházára kerülő épü­letdíszeken dolgoznak. Az egykor gazdagon „cirádázott” ház hiányzó ékítményeit pó­tolják. A hozzá szükséges 74-féle mintájú, 550 — többségében pirogránit •— szobrászati ele­met a jövő év augusztusára készítik el. ra is, hogy a végrehajtás so­rán esetleg nehézségek, meg­torpanások is jelentkezhetnek, amelyeket le kell, mert le le­het győzni. Támogatni kell az újat, az egészséges kezdemé­nyezéseket. A termelőmunka eredmé­nyessége nagyban összefüg a kommunisták kezdeményezé­sével, személyes példamutatá­sukkal, a dolgozó kollektívák­ra gyakorolt hatásukkal. Sze­repük a termelésben ma sem­mivel sem kisebb, mint volt az elmúlt húsz év bármelyik sza­kaszában. A termelés ma is osztályharc kérdése, s ezt az osztályharcot a kommunisták vezetik: más formában és más módszerekkel — a megválto­zott feladatoknak megfelelően. Balogh Mária Csúcsforgalom — foto a csúcsról Nem mindennapi látvány tanúi voltak az Erzsébet-híd budai hídfőjénél a járókelők kedden délután: a híd mintegy 12 emelet magasságában levő pilonján két emberalak moz­gott. Többen már a tűzoltókat és a mentőket akarták értesí­teni, amikor kiderült, hogy az egyik műszaki tervező vállalat fotoriportere és a hídmester tartózkodik a pilonon és a fo­tós felvételeket készített a bu­dai lejáró csúcsforgalmáról. sági, hanem bírósági hatáskör­be tartozik”. Kimondja a hatá­rozat még, hogy az állami gon­dozásba vételt egészségi okok indokolják és a nagyszülőket terheli a gondozás költsége. Kalecz István most a bíró­sághoz fordult, az unokáját akarja, s a Váci Városi és Já­rási Bíróság már a napokban tárgyalja keresetét. MIÉRT?! Bizonyos, hogy az állami gondozásba vett, alig egyesz- tendős Bodonyi Pistikét légió­ként, annyi egyéni szerencsét­lenség okozója, az alkohol meg a lakásgond tette árvává. Vác, a történtektől felzaklatott köz­véleménye, azonban egyeseket személy szerint is felelőssé tesz érte. Mi viszont csupán a száraz tényeket soroltuk fel. Okulja­nak a történetből azok —, öregek és fiatalok —, akik az eletet, a magukét, vagy a má­sét elkeserítik, nem taksálják semmibe. Bár a halottakat már semmi és senki nem tá­maszthatja fel. ______ Szokoly Endre

Next

/
Thumbnails
Contents