Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-07 / 133. szám

»8«. JÚNIUS 7„ KEDD Micrtl Kell az alkalmazott és kell a melléküzemág is! Hozzászólás cikkünkhöz Helyes-e, ha a tsz a mező­gazdasági munkától távoleső, kifejezetten ipari jellegű melléküzemet indít és abban alkalmazottaknak, tehát nem tagjainak ad munkát? Ez a kérdés foglalkoztatja számos tsz-tag és tsz-vezető olvasón­kat a termelőszövetkezetek tevékenységi körének kiter­jesztésével kapcsolatban leg­utóbb megjelent cikkünk kap­csán. Többen kifogásolják, hogy cikkünk vitatta az ilyen ipari jellegű melléküzemek helyességét és hogy abban al­kalmazottak, nem pedig tsz- tagok tevékenykednek. Nem zárkózunk el más vélemények közlése elől sem. Különben is mindig célszerű a jelentős problémák megvitatása. Döntő a munkaerő-utánpótlás ' Ezúttal vizsgáljuk meg a kérdést egy gyakorlati gazda szemevei. Hogyan látja saját tapasztalatai alapján Takács László, a gödöllői Petőfi Tsz elnöke. — Mindennél elöbbrevaló az elegendő munkaerő bizto­sítása a termeléshez és ez hovatovább csupán tagokkal már a legtöbb tsz-ben nem oldható meg — mondja. — Jó példa a mi tsz-ünk, tag­jainak száma 167, ebből 72 ' férfi és 95 nő. Csakhogy 30 évesnél fiatalabb egy sincs köztük. Harminc és negyven év közötti két férfi meg hat nő, negyven-ötven között van két férfi és tizenegy nő, öt- ven-hatvan között huszonhá­rom, illetve tizenkilenc, hat­van és hetven között huszon­nyolc, azaz harmincegy, het­ven évesnél idősebb pedig tizenhét férfi és huszonnyolc nő tagunk. Az idősek közül legfeljebb ha öt vesz még részt a munkában, és 1500 holdas gazdaságunkban mint­egy ötven „fiatalabb" tag rendszeres munkájára számít­hatunk. Az egyre öregedő tsz-ta- gok munkaerejét másként pótolni nem lehet, csak alkalmazottakkal. Beszéljünk kommunis tához méltó őszinteséggel! A tsz- tagnak elvégzett munkája arányában megélhetést bizto­sító folyamatos havi jövedel­met kell juttatni, éppúgy, mint ahogyan az alkalmazott kap. Másrészt nem kevésbé fontos, hogy végre szűnjön meg a különbség a tsz-tag és az alkalmazott SZTK-biztosi- tásénál is. E két feltétel nél­kül a tagutánpótlás nem le­het a tsz-ekben kielégítő. — Tsz-ünk átlag négy aranykorona adóalapos, gyen­ge földeket művel. Ilyen tala­jon, ilyen kevés működő tag­gal már harmadik éve nem volt mérleghiányunk, közel öt és fél millió bruttó árbe­vétellel végeztünk, tagjaink átlagos évi jövedelme a ház­táji nélkül 17111 forintra rúgott. Ezt a szépnek mond­ható eredményt alkalmazott dolgozóink munkája nélkül, bár korszerű gépekkel és a vegyészet tudományos ered­ményeinek felhasználáséval dolgozunk, el nem érhettük volna. Kellenek a melléküzemek! A Petőfi Tsz-nek, tájékoz­tat tovább az elnök, 55 alkal­mazottja van. Többségük a segéd-, illetve a melléküze­mekben dolgozik. Hat főből álló építőbriádjában tsz4tagok csak a tsz-nek dolgoznak. A gépjavító üzem öt munkása vászon t alkalmazott. Műhe­lyükben még a tsz összes gép­járműveinek nagyjavítását is elvégzik, karbantartják a munkagépeket, ezenkívül a városi tanács, az egyetem, az erdészet és a vadgazdaság ló­fogatú kocsijait rendszeresen javítják, vagyis a tsz-en kí­vül is nyújtanak szolgálta­tást. Ezt a tevékenységet még ebben az évben fejleszteni kívánják. Gépkocsi és erőgépjavítást más közületektől, de magáno­soktól is vállalnának, amihez azonban újabb szakmunkás alkalmazottak nélkül nem foghatnak hozzá. Biztos az idén végző szakmunkástanulók munkahelye Pest megye példát mutat ♦ A pályaválasztási tanács ülése A Petőfi Tsz-ben legjelentő­sebb a bérfuvarozó mellék­üzem. Közületek részére 25 pár lóval csupa alkalmazott fuvaroz. Múlt év-ben a teljes készpénzbevételnek csaknem a fele, 2 millió 196 ezer fo­rint a fuvarozó üzemből szár­mazott. Magasabb bevételre is szert tehetne több igáslóval a tsz. Saját erejéből azonban ezt a jövedelmező üzemet nem képes fejleszteni, de sem ló-, sem szekérvásárlásra nincs bankhitel. — Pártunknak a gazdasági mechanizmus reformjáról szóló határozatából arra következtetek, hogy a hiteltámogatást a jövő­ben ilyen és hasonló biz­tos jövedelmet adó tsz- fizemek fejlesztésére is kiterjesztik — fejezi ki reményét Takács elnök. Ezután a melléküzemekről beszélgetünk általánosságban. — Véleményem szerint nagy kertészettel rendelkező tsz-nél elképzelhetőnek tar­tom, hogy például műanyag­fólia gyártásra rendezkedik be saját és a szomszédos tsz-ek kielégítésére. Amennyiben a a szükségletnél többet termel, magától értetődik, a felesle­get bármiképpen értékesítheti is. Arra viszont talán még sincs szükség, hogy mohair­sálakat készítsen. Bár, ha másként nem tud magán se­gíteni, talán még ez is megen­gedhető, különösen a gyenge tsz-nek, de csak akkor, ha ezzel nem von el munkaerőt a termelés­től. Mert végeredményben be kell látni, hogy különösen az erőtlen talajt művelő, de tu­lajdonképpen egyetlen más tsz sem élhet meg csak me­zőgazdasági termelésből. Ez a véleménye tehát egy jól képzett, jó eredményeket felmutató mezőgazdának, a tsz-ek némely, most annyira időszerűvé vált problémájá­ról. Természetesen az övéhez is, mint minden más véle- * menyhez, szó férhet. Különö­sen, amíg ki nem alakul a gazdasági reform célki tűzé­se’nek megfelelő, minden te­kintetben helytálló, minden­kit kötelező végleges állás­pont. Könyvtomb^la Kerepesen Kerepes is megrendezte a maga könyvünnepét, amely talán meghittségével emelke­dett ki a könyvheti rendezvé­nyek sorából. A művelődési otthon Mária Terézia kora­beli épületét élő virágokkal díszítették föl, előtte állt a kis könyvsátor, amelynek asz­tala, nem sokáig roskadozha­tott a könyvheti kiadványok súlya alatt, mert a szép köny­veket a község lakói szinte pillanatok alatt szétkapkod­ták. Az ünnepély közönsége zsúfolásig megtöltötte az ott­hon tágas nagytermét, a sűrű széksorokat az iskola tanuló- ifjúsága •— több mint 400 kerepest leány és fiú — fog­lalta el. A szép számban meg­jelent felnőttek megelégedtek az állóhelyekkel, mert úgy gondolták, hogy a könyv ün­nepe elsősorban az ifjúságé. A vendégeket, köztük a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának képviselőit, Vályi Nagy Dezső festőművész, a művelődésügyi otthon igazga­tója és Kovács Béla igazgató üdvözölte. A kis színpadon ezután az iskola szép hangú énekkara mutatta be tudomá­nyát, néhány kisdiák pedig ügyes szavalatával gyönyör­ködtette a közönséget. Magyar László ú,i könyvéről és annak hőséről, Móra Ferencről me­sélt a gyerekeknek, majd sor került az ünnepélv legizgal- masabbb műsorszámának, a könyvtombolának lebonyolí­tására. A gyerekeknek ugyanis egyforintos belépőjegyet kel­lett az ünnepélyre váltani, az így begyűlt összegből a ren­dezőség könyveket vásárolt, és ezeket sorsolták ki közöttük. NEM MINDEGY Kettőszázötven kataszte­ri hold és 279 négyszögöl mezőgazdaságban haszno­sított terület kerül át rö­videsen Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Válla­lathoz. A különböző nagy­ságú földdarabok, parcel­lák, 141 helyrajzi számmal szerepelnek a kimutatás­ban. S mivel a Dunai Kő­olajipari Vállalat százha­lombattai terjeszkedéséhez, a finomító és a tartályte­lep bővítéséhez, a vízmű, a kikötő és egyebek létesíté­séhez, az eddig már igény­be veiteken kívül, újabb területekre van szükség, ezek is rövidesen, az előírt kisajátítási eljárás lefolyta­tása után, ipari célokat szolgálnak majd. Kormányzatunk, a föld­védelmi törvény előírásai­nak értelmében, fokozot­tabb gondot fordít, a taná­csok útján arra, hogy a mezőgazdasági termelés számára hasznos területek indokolatlanul ne csök­kenjenek. Ez esetben azon­ban olyan össztársadalmi, az egész ország és a szocia­lista népgazdaság céljait szolgáló, hatalmas beru­házás megvalósításáról van szó, mint a Duna mentén épülő százhalombattai erő­mű és kőolajfinomító. A 141 parcellában levő, több mint 250 holdnyi terület kijelölése és igénybevétele tehát teljesen indokolt. Ezt minden bizonnyal megér­tik azok a dolgozó parasz­tok és kisemberek, akik eddig ezeket a földeket művelték és hasznot hozó termést takarítottak be év­ről évre. Most, hogy a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága a nagy, még ez évben foly­tatódó beruházások céljá­ra előzetesen kijelölte a szóban forgó földeket, mégis érdemes erről né­hány szót ejteni. Mégpe­dig azért, mert a régi kis község, Százhalombatta la­kóinak, amikor még évek­kel ezelőtt a nagy mü épí­tési munkálatai elkezdőd­tek, nagyon-nagyon is rosszulesett, hogy előzete­sen nem kaptak értesítést földjeik igénybevételéről. Akkor az történt ugyanis, hogy a beruházó szervek, figyelmen kívül hagyva a kisajátítással kapcsolatos, törvényes rendelkezéseket, egyszerűen elfoglaltak na­gyobb területeket. Am ez a szemrehányás már nem illetheti a Dunai Kőolajipari Vállalatot, amely eddig betartva a törvény nagyon is helyes előírásait, az újabb terüle­tek előzetes kijelölését kérte. Reméljük azt Is, hogy a beruházás jelenlegi gazdái a továbbiakban sem hagyják figyelmen kívül a fennálló rendelkezéseket és — ami nagyon fontos — időben értesítik az álta­luk igényelt földek tulaj­donosait a munkálatok megkezdéséről. Mert bármennyire szük­séges és indokolt a 250 hold igénybevétele — egy­általán nem mindegy, hogy hogyan, milyen mó­don történik. (hetesi) AZ IDŐ MÚLIK — a PEMÜ marad... Kezdjük egy kis matemati­kával. Solymár lakóinak száma négyezer. Ebből ipari munkás mintegy 1400; nyolcszázra te­hető a Budapestre bejárók száma, négyszázan dolgoznak a PEMÜ-ben, s mintegy 150— 200 embert foglalkoztat az ugyancsak helyben lévő Pest megyei Faipari Vállalat. A többi felnőtt kereső a mező- gazdaságban dolgozik. 20 üzlet helyett 4 Rézgálic, nikotin után kenyér Meddig lesz raktár a Templom téri házban? Egész évben nttörőünnep Háromezer váci pajtás seregszemléje . A IV. országos úttörőtalál- ^ kozó előestéjén, nagyszabású . ^ jubileumi ünnepséget ren- , ^ deztek szombaton délután ^Vácott. Ilyen hatalmas iné- ^ retű ifjúsági megmozdulásra iévek óta nem volt példa a vá- rosban. A tartalmas, de *S külsőségeiben is gazdag ün­is gazdag ün­A felszabadulás előtt ennek a 4000 lelkes községnek az élelmiszerellátását 16 fűszer­üket és 4 hentesbolt biztosí­totta. Ma mindössze 3 élelmi­szerüzlet és egy húsbolt van Solymáron. r Es mi nincs? Nincs például iparcikk szak- üzlet. Budapestről szerzik be a háztartási gépeket, rádiókat, televíziókat, villamossági cik­keket, cső- és szerelvényáru­kat. Tegyük fel, hogy valaki­nek 5 méter vízvezetékcsőre van szüksége. Bejön a fővá­rosba és megveszi. Csakhogy ekkora csodarabbal nem száll­hat fel az autóbuszra — ma­rad tehát a taxi. A cső ára körülbelül 80 forint. A taxi­költség: 120 forint..; Nincs a községben háztar­tási bolt sem. Van ugyan egy vegyesbolt a Mátyás utcában, ahol az élelmiszeren kívül vas- és edényárut is tartanak, a vegyicikkeket azonban fél esztendeje kitiltották. Tegyük hozzá: teljes joggal. Ebben a községben ugyanis, ahol mint­egy 7 kilométert tesz ki a víz­vezetékhálózat, egyetlen bolt­ban sincs folyóvíz. De még egy lavór sem, a kézmosáshoz. Nem csoda hát, ha a tisztior­vos nem nézte jó szemmel, hogy a rézgálic, vagy a nikotin után kenyeret, felvágottat mértek az elárusítók. Igaz volt. Igen ám, de a solymá­riaknak is igazuk van, amikor azt mondják: néhány gramm nikotinért, rézgálicért utazza­nak Budapestre?! Hol van a megoldás? Építsenek üzletházat? A köz­ségi tanács már erre is gon­dolt. A helyszíni bejárás azon­ban feltárta: a község centru­Hétfőn délelőtt a megyei 1 jályaválasztási tanács ülésén c ir. Takács Éva beszámolt a r lágy üzemi, helyiipari, mező- j 'azdasági és kereskedelmi ta- i íulók helyzetéről, amely Pest i negyében általában jónak < nondható. Mégis a vállalatok ! is mesterek 1 többet törődhetnének a 5 tanulókkal, , < (lsesorban tanulmányi téren. ] \z idén végző tanulók elhe- j yezkedése biztosítottnak lát- izik, csupán a monori és rác­kevei járás most vizsgázó föd- ? 'ásztanulójának munkába állí- ^ ;ása kérdéses. Szabó János, a megyei ta- ^ íács munkaügyi osztályának ^ ’ezetője felszólalásában meg- ^ iUapította, hogy a járási és ^ 'árosi bizottságok eddig jól $ végezték feladatukat. Pest me- 5 'vében elhelyezhető minden ^ izakmunkát tanulni kívánó, az ^ iltalános iskolát most végző ^ fatal, de J s esetleg nem az általa vá- ^ lasztott szakmában. J § Kz átirányítást a bizottságok ^ agjai magukra vállalták, sze- $ nélyesen beszélnek minden $ “gyes ilyen ifjúval. Dr. Bálint Ernő, az Országos ■, —-----------------1 — Saját maguk megoldót- s ták 160 hold szőlő vízellátá- ^ sát a gombai tsz-ben. Az ^ ásott kút 50 000 forintba ke- J , s rült s ez az összeg egy even ^ belül megtérül. S mában — ahol építeni érdemes volna, egyetlen üres telek sincs. De még másfél kilomé­teres körzetben sem akad! Mégis lenne megoldás, ha ... Ha a PEMÜ kiürítené végre azt a központi fekvésű állami házat, amely a községi tanács tulajdona, s amelynek vissza­szerzéséért évek óta — hiába — harcol. A szóban forgó épület a Templom téren áll. Ebbe a térbe torkollik a község összes utcája. A PEMÜ, elődjétől, a Vegyesipari Ktsz-től örökölte a bérleményt, s éveken át mű­helynek használta. Néhány esztendeje azonban robbanás történt a műhelyben, s felsőbb szervek utasítására az üzem­nek ki kellett költöznie a köz­ség belterületéről. Az új te­lephely felépült, a PEMÜ azonban maradt. Irodának rendezték be a Templom téri házat. Aztán felépült az iroda­ház is, a PEMÜ mégis maradt Most raktárnak használja az épületet. N’agy luxus ez egy olyan községben, ahol a szomszédos élelmiszerboltban néhány hónapja a Pest megyei' KÖJÁL 3000 forint értékű romlott élelmiszert selejtezett ki, mert tönkrement a nyirkos pinceraktárban! A boltot csak az mentette meg a bezárástól, hogy a község lakosságának 60 százaléka ellátatlan maradt volna ... A PEMÜ távozása a Temp­lom térről megoldaná a leg­égetőbb gondokat: a helyén ABC-élelmiszeráruházat nyit­hatnának. a mostani, nyirkos éelmiszerboltban pedig — megfelelő átalakítással — iparcikk szaküzletet. Gondolom, ezzel az a 400 solymári lakos is egyetértene, aki — történetesen — a PE­MÜ dolgozója .,. . ny- é. ! nepély élményt jelentett szü- j löknek, nevelőknek és a gyer-i mekeknek egyaránt. A Konstantin térre, négy; irányból érkeztek az iskolai; csapatok. A honvédség dísz- £ lövése közben ünnepélyesen! felvonták a magyar zászlót.5 Több mint háromezer úttö- j rő sorakozott fel a téren,: akiknek Kardos János ve- i zérőrnagy tolmácsolta a KISZ : Központi Bizottságának üd- i vözletét. Beszédében meg- j dicsérte a pirosnyakkendős • pajtásokat a „Borítsuk vi-: ragba Vácot” mozgalom el-: indításáért, a tanácstagi be-: számolók szervezéséhez nyúj- i tott segítségért, a szociális; otthon lakóinak megajándé- ■ kozásáért s a vietnami ro- ] koniskolákkal fenntartott kap- j csolatért. Megkapó látvány volt az új kisdobosok fogadalomtéte­le és az újonnan felavatott úttörők esküje. Az ünnep­ség végén Arató András, a KISZ Pest megyei Bizottsá­gának első titkára vörös se­lyemzászlót nyújtott át az 1520-as Szilágyi Erzsébet út­törőcsapatnak, másfél évtize- i des lelkes, eredményes mun- í kájáért. Ezután „Kiváló út-; törő” jelvényt adott a leg-; jobb ifjúsági munkát végző j kispajtásoknak. Papp Rezső i Pályaválasztási Tanács tagja örömmel üdvözölte azt a Pesl megyei kezdeményezést, hogy járásonként és városonként pályaválasztási bizottságokat szerveztek, és hogy ezik nem­csak propagandamunkát vé­geznek, hanem a szakmunkás­tanuló-képzéssel és elhelye­zéssel is foglalkoznak. Meg­állapította, hogy az egész or­szágban követni kellene a Pest megyei példát, járáson­ként kellene hasonló bizottsá­gokat alakítani.

Next

/
Thumbnails
Contents