Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-07 / 133. szám

tna f mm. rtf 1966. JÜNIUS 7., KEDD JUBILÁL AZ ALLATKERT Június 8: ingyenklépő úttörőknek Augusztus 9: kiállítás, tudományos tanácskozás Augusztus 9-én ünnepli fennállásának 100. évfordulóját a budapesti Állatkert. A ju­bileum alkalmából már a na­pokban megkezdődik az ünne­pi eseménysorozat. Legelső résztvevői, s egyúttal szerep­lői, a közkedvelt intézmény egész éven át leghűségesebb látogatói; az iskolás gyerme­kek lesznek. Június 8-án dél­előtt körülbelül 25 ezer úttö­rő és kisdobos ingyen tekint­heti meg az Állatkert vala­mennyi nevezetességét, s részt vehet a helyszínen megrende­zésre kerülő nagyszabású ve­télkedőn. Az ünnepségek időszakában sokan megtekintik majd a ju­biláló intézmény életét, és fej­lődését bemutató különböző kiállításokat is. Augusztus 9-én, húsz hatalmas tablón el­helyezett dokumentációs anyag ismerteti majd az Állatkert történetének fontosabb mozza­natait. Bemutatják a jubi­leumi fotópályázatra bekül­dött legsikerültebb fényképe­ket, s a ma már hiányzó ál­latokról, épületekről készített régi felvételeket is. A jubileum alkalmából nagyszabású nemzetközi tudo­mányos tanácskozást tartanak a fővárosban. ALFÖLDI KLÍMA, HEGYI TALAJ Olaszrizling-kísérletek Szigetcsépen Mi ad sajátos jelleget a boroknak? Hajók SZÁRAZON ÉS VIZEN. AZ EVE­ZŐSÖK PARTRA RAKTAK FABÖL VALÖ, EMBER- ERŐVEL JARÓ NASZÁDJUKAT. ÍGY PIHENŐBEN SZAKÉRTŐ SZEMMEL FI­GYELIK, HOGY VISZI RAKOMÁ­NYÁT A TULSÖ PARTRA A SZENTENDREI KOMP. Tóth felv. 'Ísssssssssssss/sssssss/ssssssssjrsssrssssssrsAfsrsssrsjrssssjrssssssrssrsrsj’sssssrsjrss/rsr^^ Érdekes kísérletekbe kezd­tek a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola szigetcsépi minta- gazdaságában. A helybeli, al­földi jellegű homok mellé, Szekszárd környékéről lősz-, Tokaj-Hegyaljáról pedig nyi­roktalajt hozattak. Az eternit­tartályokban elhelyezett há­romféle talajban az egész or­szágban legelterjedtebb olasz- rizlinget nevelik. A kísérlettel azt akarják megállapítani, hogy milyen szerepe van a különböző bor­vidékeken termő borok sajá­tos jellegében a talajnak és a klímának. A jelenlegi általá­nos vélemény szerint a meg- 1 határozó szerep inkább a ta- I lajé, de ez ellen szól, hogy az ' egyes borvidékeknek sem egy­séges a földje. A tokaji bor­nak is csak egy kis része te­rem vulkanikus talajban, s a badacsonyi szőlő zöme sem a bazaltmálladékon helyezkedik el. Üjabban feltételezik, hogy a borvidékekre jellemző azo­nos íz és zamat elsősorban a mikroklímának — az egyes körzetek helyi éghajlati viszo­nyainak — a függvénye. Ezek­re a problémákra a szigetcsépi kísérletek adhatnak majd vá­laszt. Mókust nevel a macska Előfordul az állatvilágban, hogy kutya neveli fel a macs- kakölyköt, vagy a kismalacot. A Somogy megyei kaszópusz­tai erdészetben azonban még ennél is furcsább eset történt. Ángyán István kerületvezető erdész kis mókust fogott be élve, s a magával tehetetlen kis állatot az éppen lekölyke- zett macska alá helyezte. MATRAKERESZTES Szikla-csárda A Mátra turistáinak kíván­ságára csárdát nyit Mátráke- resztesen a Pásztó és vidéke földművesszövetkezet. A mint­egy 200 000 forint költséggel vásárolt és átalakított épület hátterében magas szikla emel­kedik: erről nevezték el a ha­marosan megnyíló szikla-csár­dát. Megjelent a Nemzetközi Szemle új száma A Nemzetközi Szemle jú­niusi száma közli V. Korionov elemző írását Az SZKP XXIII. kongresszusának nemzetközi jelentősége címmel. Általános érdeklődésre tarthatnak szá­mot továbbá azok a részletek, amelyek Felszólalások az SZKP XXIII. kongresszusán gyűjtő cím alatt kerülnek most az olvasó elé. Ezek a szemel­vények Jesus Faria, Madeira Keita, Shripad Amrit Danga, Raul Acosta, Tullio Vecchie+> ti, Francisco Neves, Ali Jata és Ambroise Noumazlay elv­társak kongresszusi felszóla­lását tükrözik. A nemzetközi politika eseményeinek meg­értéséhez szolgálnak kitűnő eligazítóul a következő cikkek: Otakar Simunek: A fejlődés gazdag forrása; V. Zorin: A washingtoni kulisszák mögött; J. Viktorov: Az Egyesült Ál­lamok Európa-politikája. Gaz­dag a nyugati lapokból átvett szemleanyag is. Ezeket egé­szíti ki a sokrétű szemlerovat. Végezetül az eseménynaptár zárja le a Nemzetközi Szemle új számát. A budaörsi Törökugratótól Visegrádig Helyneveink — szerte az ország­ban ;— sok olyan történeti eseményt őriztek meg, ame­lyet sem krónikák, sem oklevelek nem említenek. Kit ne kapnának meg az olyan széphangzatú el­nevezések, mint az egri Szépasz- szony-völgy, a bu­daörsi Törökug­rató, a pomázi Holdvilágárok, a pilismarón Basa­harc, vagy ennek közelében a — va­lamely rég elillant fájdalom emlékét őrző — Búbánat- völgye. Valójában a nyelvész-törté­nész számára az ezeknél kevésbé hangzatos helység- és dűlőnevek is, sok évszázad, nemegyszer más­fél évezred emlék­anyagát tárják föl. A Jenő, Kartól, Keszi, Tarján, Örs, Gyarmat, Kürt, Megyer helyne­veink — szétszór­va az ország egész területén — hon­foglaláskori, tehát ezer esztendő előt­ti magyar törzsek­nek és nemzetsé­geknek nevét őr­zik. A már a XI. század elején em­lített Visegrád ne­vét (szláv nyelven: magas vár) a ko­rábban itt élt szláv népektől nyerte. Nyelvé­szeink az Ipoly, Garam folyó ne­vét azoktól az ó- germán törzsek nyelvéből magya­rázzák, amelyek ellen már a II. és III. század római légiói is hadjára­tokat viseltek. Egyik ilyen had­járata során, a germán nyelvű markomannokf és kvádok elleni há­ború viharszüne­tében a bölcs Mar­cus Aurelius csá­szár az i. sz. után 173-ban írta le — Granua néven — Garam folyónk nevét először, „Önvallomásai” dátumhelyeként. Magának Buda­pestnek neve is szinte beillik egy történelmi kisre­génynek. A Pest szó a város X.— XIII. századi ős­lakóinak, a volgai bolgároknak nyel­vén kemencét, tűz­helyet jelentett. Ezt a szót fordí­tották németre, Ofen-ra a XIII. században az el­űzött volgai bolgá­rok helyett betele­pített németek. Amikor aztán az 1247—1250 közti időszakban Béla király Pest német­jeit feltelepítette a budai Várhegy­re, a német polgá­rok Budára ra­gasztották az „Ofen” nevet; ez is volt német neve egészen a jobbpar­ti főváros vissza- magyarosodása idejéig, a XIX. szá­zadig. Magának Budának nevét ré­gebbi nyelvésze­ink — Buda és Óbuda hévizei okán — a szláv voda (víz) szó-tő­ből eredeztették; mindenesetre Bu­dát a magyarok a XII. század óta Budának nevez­ték. (A legendával ellentétben Attila hun király Buda nevű testvéréről a történettudomány | mit sem tud.) Modem törté­netíróink, akik évek óta dolgoz­nak a főváros tör­ténetének korsze­rű megírásán, — így Györffy György is, Ma­gyarország föld­rajzi történetének tudós búvára, — o régészeti és írásos emlékek mellett mindinkább tá­maszkodnak ezek­re az értékes és beszédes nyelv- történeti emlékek­re. SKOT PARK Aberdeen városának egyik nyilvános parkjában még nemrégiben a gyepen tábla hirdette: „A fűre lépni tilos, büntetés egy shilling.” Egy szép napon megvál­toztatták a feliratot, s a büntetést 3 pennyre csök­kentették. Arra a kérdésre, mi volt az intézkedés oka, a városi hatóságok így fe­leltek: „Túl magasnak bi­zonyult a bírság, senki sem lépett a fűre.” WiWő%W/Ay///ő</AW////////////////>y/////y///>W///^^ GYURKO GÉZA: Egy szürke nap a tízezerből... Bármilyen furcsának is tűnik ez bevezetőnek, de nem fújt a szél va­dul, de még lágyan sem, az égen eszük ágában sem volt vitorlázni a bárányfelhőknék és a nap nem csur­gatott mézet a pompázó tavaszi táj­ra, ahol a kankalin ... Kankalin se volt. Csupán egy szürke hétköznap reggele, s ma már a fene se tudja, hogy akkor milyen idő is volt. Min­dig idegrohamot kapok a dühtől, hogy olyan ostobának néz engem az író, miszerint én el is hiszem, hogy hősének olyan csodálatos memóriája volt, hogy arra is emlékezett: azon a napon hajladoztak-e, vagy sem az éjszakai viharban a nyárfák. Na és, ha hajladoztak?! Egyszóval fogalmam sincs, hogy milyen nap lehetett, csak egyben va­gyok biztos, hogy valamiféle vacakul unalmas hétköznap, mert abban az időben sem kényeztetett el az élet annyira, hogy ünnepnapokra ne tud­nék visszaemlékezni. Abból nekem olyan kevés jutott, hogy biztosan emlékeznék rá, mármint arra, hogy ünnepnap volt. — Meghalt a szomszéd. — A Mé­száros — hallottam anyám hangját. — A Mészáros? — kérdezte vissza apám, hogy még félig álmosan a nekem mindig korai reggeltől, még úgy is tudtam, fogalma sincs arról, ki az a Mészáros, s hogy mi van az­zal a Mészárossal. — Maga nem figyel rám? — Dehogynem ... Visszahúztam a fejemre a paplant, mert tudtam, hogy ebből ismét ,és újra parázs veszekedés, sírógörcs, apai kirohanás következik. A hónap végefelé jártunk, s ilyenkor már csak a papírgátú indulatból volt elég a háznál, és adósságból, még sóból is kevés. — Az istenit magának... Mit kí­noz? Törjek be? Öljik meg valakit? Hát én tehetek arról, hogy ebben a sz... világban ... ... apám ilyenkor állandó kérdő­jeles mondatokban harsogta el, má­sutt, soha el nem mondható, rojtos tisztviselő nadrágú bánatát... — ... egy férfinak el kell tudnia tartani az asszonyt. Még mélyebbre fúrtam a fejem az ágyba. Már régen nem fájt, hogy apám és anyám veszekednek. Ismer­tem a menetrendet, jobban, mint Kukucska bácsi, a szemben lakó bak- ter. Mindig úgy kezdődött, bogy anyám reggelenként sóhajtozni kez­dett, apám meg hörpögve, szinte ful­dokolva inni a híg kávét, hogy mi­nél előbb kint legyen a házból. — Ez volt a hónap közepe táján. A végefelé mindig volt valami reggeli hír, am>t anyám elkezdett mesélni, hogy ki­zökkentse a némaság mögé bújt apámat. Aztán a hónap vége: szikrá­zó levegő és mindig és mindenért en­gem vertek. Egyrészt, mert egy büdös kölyök mindig ad rá okot, másrészt, mert apám nem merte volna megütni anyámat. Nem tudom, miért, de so­ha nem ütötte meg, pedig anyám, ha formában volt, az angóra macs­kából is képes volt elővarázsolni a veszett tigrist. Hát ez így ment ná­lunk. Töprengtem a paplan alatt. Melyik szomszéd volt a Mészáros. Hogyan hal meg egy ember? És mi­lyen a halott ember? Akkor még nem láttam halottat, csak megbor­zongatott a gondolat, ahogy elképzel­tem ott, szinte magam mellett a má­sik ágyon a Mészárost. Hunyott szemmel. Véres seb a homlokán. Vagy kerek lyuk a szívén, amiből vér folyik. A Mészáros áll, gyanútla­nul az ablaknál, aztán egy pisztoly- lövés ... összerándultam. Apám ro­hant el, becsapva maga után az aj­tót... Kikászolódtam az ágyból és mezít­láb kimentem a konyhába. Ilyenkor járhattam mezítláb. Fogat sem kel­lett mosnom. Ilyenkor anyám ott ült a kopott, színehagyott konyhaasztal­nál és nézett a semmibe. Üres volt a szeme és jóformán alig vett észre. Mibe halhatott meg a Mészáros? — Anyu ... Lágy rezdülés a homlok ráncain. — Anyu! — Tessék ... — Mibe halt meg a Mészáros? — Milyen Mészáros? Most én hallgattam. Hogy, hogy milyen Mészáros? Hát azt akartam éppen megtudni, hogy milyen Mé­szárosról van szó, s miben halt meg... — Milyen Mészáros? Nem hallot­tad, hogy hozzád szóltam, hogy kér­deztelek? Nem hallottad? Miért is hallottad volna... Mit neked az anyád szava, aki mos rád, aki etet, aki a húsát tépi le nektek, hogy éhen ne dögöljetek... — villant anyám szeme és én már húztam a nyakam. Sokáig és keményen pofozott, mind­addig, amíg sírógörcsöt nem kapott, hogy a székhez kellett kísérnem, ne­hogy összeessen. A nap nem tudom már, hogyan telt el, csak arra emlékszem, hogy este jött apám, jött kicsit dacosan, kicsit öntelt _ arccal, mint valami hímoroszlán, amely végre zsákmányt ejtett éhező családjának, és letett az asztalra egy ötpengőst. — Tessék. Magának hoztam. Anyám először ránézett apámra, aztán a pénzre és halkan kérdezte: — Valami... valami mellékes? — Kölcsön. — Persze. Kölcsön. Gondolhattam volna. Na mindegy — nyúlt óvato­san a pénzért. Aztán kissé elmoso­lyodott. — Holnap siessen haza. Paprikás krumplit főzök vacsorára, kolbászt szál. — Kolbásszal? — vigyorodott ei apám, mint valami kamasz. — Azzal. Kolbásszal — vidámo- dott neki anyám és a pénzt betette a konyhaszekrénybe. Egy csorba po­hár alá. Hát így volt. Ezt írja meg. Ezt és ennyit. Semmi többet. — Ezt? — keseredett meg a toliam hegye. — Mi van ezen megírni való? Hát maga is mondta, mindjárt az elején mondta, hogy csupán egy szürke hétköznap reggele volt akkor, amikor . . Szóval, akkor, na ... — Ez az barátom Éppen ez az. Egy szürke hétköznap. Egy a tízezer közül... TV-FIGYELŐ VIDÁM HÉT VÉGE Vidámság, sok muzsikával *— így jellemezhetnénk a leg­találóbban a televízió hét­végi műsorait. Szombaton este sikeres, színvonalas pedagógusnapi műsort közvetítettek tanítók és tanárok kívánsága szerint, tanárok, diákok és volt diá­kok közreműködésével. Vit- ray Tamás élvezetes játék- vezetésével ' kitűnő, pergő ritmusú, sok színű műsort láthattunk az első két rész­ben. Kitűnő ötlet volt meg­ismerkedni egy gimnázium­mal, régi és jelenlegi taná­raival, mai és volt diákjai­val. A választás is szeren­csés volt: nemcsak a volt diákok között akadtak olyan hírességek, mint Mécs Ká­roly színész vagy Petrovics Emil zeneszerző, de a jelen­legi diákok között is van már országos hírű táncdal- énekes csakúgy, mint válo­gatott vízilabdázó vagy mű­vészi tornász. Egy-egy, a ta­nárok számára dedikált pro­dukciójuk, a nézők számára is kellemes perceket, él­ményt szerzett. A műsor második részében tanár küldte volt diákjainak, diák volt tanárjának a be--* mutatásra került rövidfii- $ meket, ének- vagy táncszá- $ mókát. Mindezt rövid, a ta- ^ nárt vagy volt diákot be- ^ mutató riportok tették még ^ színesebbé, s ötvözték össze § egységes keretbe. Kár, hogy a műsor harma- ^ dik része — irodalmi vetél- ^ kedő két gimnázium csapata ^ között — színvonalassága jj mellett is lelassította a mű- ^ sor egészének remekül el- talált tempóját. Tarán, ha $ nóm a műsor végén kerül § sor erre a részre, érdeke- ^ sebb-izgalmasabb lett volna. § A műsort Lengyelfi Miklós ^ szerkesztette, Fellegi Tamás ^ és Horváth Ádám rendezte, ^ vezető operatőrje Czabarka ^ György volt. Vasárnap este került sor ^ Békeffy István—Szenes Iván ^ —Fényes Szabolcs: Szeren- ^ esés flótás című zenés víg- ^ játékának bemutatójára Se- ^ regi László rendezésében. Ez ^ a produkció sajnos messze ® alatta maradt a szombat S esti összeállításnak. Vérsze- ^ gény történet hosszú lére ^ eresztve, igénytelen, gyak- ^ ran ismerősnek tűnő mu- ^ zsikával, nagyon közepes ^ színészi teljesítményekkel — ® ennyi volt a Szerencsés fló- $ tás és semmi más. Summa ^ summárum: ez a tíz észtén- ^ dővel ezelőtt már játszott ^ darab nem lett sem "'bb, ^ sem magvasabb tévésitésé- ^ vei. De legfőképpen nem érdemelt meg százhúsz percet, ^ méghozzá vasárnap este. ^ (prukner) ^ Bevált 1 § a balatoni műanyag motorcsónak $ s A Balatonon a hajózásig szakemberek többnapos meg- ^ fcízhatósági próbának vetették^ alá a balatonkenesei Sirály § Ktsz új műanyag motorcsó- ^ r.akját. A négyszemélyes hajót ^ ötszáz köbcentiméteres motor- ral hajtották. Megállapították.® hogy a vízijármű jól üli a hűl- í lámokat és manőverező képes-^ sége is megfelelő. Az üvegvá- ^ zas poliészterből készített kis- ^ hajót a tervék szerint sorozat-§ ban gyártják majd. Egy ügyes, hasznos ajánlójegyzékről A Pest megyei Népművelés sí Tanácsadó újabb, ügyesen összeállított kis kötettel gaz­dagította hasznos kiadvány-, sorozatát. A gyakorlati élet megkíván-, ja népművelőinktől, hogy az egyéb irányú tevékenység mel-> lett fontos feladatuknak tart-, sák a mezőgazdasági munka segítését, különösen a terme­lési propagandát. A szakköny- vek, szakfolyóiratok és szak- filmek szerepe rendkívül nagy a mezőgazdasági ismeretter­jesztésben; ismereteket nyújt, bővít, illetve továbbfejleszt. Tóth Ferenc válogatta és szerkesztette gondosan a most megjelent ajánlójegyzéket, amelynél az ajánlott művek hozzáférhetőségét, továbbá a megye mezőgazdaságának ter­melési profilját vette alapul, Dániel Kornél modem cím­lapot tervezett a 40 oldalas kis műhöz, amely nemcsak a nép­művelési munkát irányító­szervező, hanem a mezőgazda- sági szakembereknek és a ter­melőknek is nyújt ismereteket. I —a —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents