Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
fiai mECYht 19G6. JÜN1TJS 5., VASÁRNAP Közelebb az igazsághoz Miért gyönge a Szigetgyöngye? Húsz Szabolcs megyei férfi és nő vállalt idénymunkát a szigetszentmártoni Szigetgyön- gyöngye Termelőszövetkezetben. Tavaly még egyszer eny- nyien voltak, tehát ahhéz képest, már van némi előrehaladás. Igen. mert nem lehet kétséges, hagy a szövetkezeti mozgalomban nem az az irány, hogy más, több száz kdométer távolságról hozzanak embereket, akik megművelik a földet. A szövetkezet vezetői elmondják, hogy a kényszer ajánlotta ezt a megoldást. Két út között kellett választaniok, vagy lemondanak a termelés nőve- léséről, s akkor a kevés tag- 1 tol gal elkínlódnak valahogyan, vagy pedig igyekeznek minél többet termelni, még annak árán is, hogy messziről hoznak embereket. Kétségtelenül, hogy a népgazdaság számára az utóbbi előnyös. S ahogyan a szövetkezet vezetői erre számítanak, a példa majd meggyőzi az ittenieket arról, hogy érdemes a szövetkezetben dolgozni. Az a rideg igazság, hogy a szigetszentmártoniak nem művelik meg — mintegy ezer- hatszáz lakos — a nagynak éppen nem mondható, mindössze 1050 holdas határt. Az egyéni gazdálkodás körülményei között művelték ezeket a földeket — s amint mondják, nem is rosszul — tehát nyomban tolakodik a kérdés: hol vannak a helyiek? A szövetkezet vezetői elmondják, hogy közvetlenül a szervezés után széjjeüugrott a falu népe. A föld az öregek nevén volt. A belépési nyilatkozatot is ők írták alá. A számszerű eredményeket hajszoló vezetők nem figyeltek fel. arra. hogy -a fiatalok kimaradtak. A munkaerőhiány miatt már a kezdés is nehéz volt. Az elmúlt év kivételével egyetlen esztendőben sem emelkedett a munkaegység értéke 25 forint fölé. Évekig hat-nyoleszázezer forint volt a mérleghiány. Jól mutatja a helyiek véleményét az a szójáték, amely szerint egy betű megváltoztatásával fejezték ki a szövetkezet gazdálkodását, így lett a Szigetgyöngyéből Szigetgyönge. A szövetkezetnek 131 tagja van de ez a létszám volt magasabb is. Tavaly lényegesen Azonnali belépésre felveszünk szerke-etlakatos. mintakészítő szakmunkásokat, valamint vidéki munkára qép. és szer- kezetlak itost, tv. és tánqhe- qeszto és férti seqédmun- kások-’ Jelentkezni lehet Orszá-os Bányaaépqyártó Vállalat Bpest IV. Baross u. 91 -95 *í3anz návaq UDOPEST GanzMÁVAG alkalmaz vasszerkezeti lakatos, vagonlakatos. Járműszerkezeti lakatos, alvázlakatos, villany- szerelő, villanyhegesztő, öntő, fényező, galvanizáló, fémcsiszoló szakmunkásokat és daruvezető, betanított munkásokat. Jelentkezés: Budapest Vili., Vajda Péter u. 10. Munkaerőgazdálkodás csökkent. Több olyan tagot kizártak, aki egyébként sem dolgozott,- s csak az SZTK-t kellett utána fizetni. „Szempont” volt a rendezésnél, hogy akinek a földjáradéka nem fedezte az SZTK-köItsé- get, azt kizárták, akié fedezte, az ha nem dolgozott is a szövetkezetben maradt. A taglétszám a földterülethez képest nem kevés, de ha figyelembe vesszük az életkort, rögtön kitűnik a szövetkezet legnagyobb nehézsége. 51 nyugdíjas, illetve járulékos van, s ahogyan Páder István főkönyvelő mondja, évente mintegy 10 százalékos a kiöregedés. Az átlagéletkor a termelőszövetkezetben 58 Huszonnyolc évesnél fiatalabb férfi és nő mindössze hat van a szövetkezetben. Azért gazdálkodik gyengén a szövetkezet, mert nincs tag, azért van kevés tag, mert kevés a jövedelem? Melyik az igaz? A felületes szemlélő inkább az utóbbit állítja, de ezzel csak részigazságot mond. Nyéki Károly álatte- nyésztési brigádvezető megmutatta a brigádtagok keresetéről készült kimutatást. Idős, javarészt 60 éven felüli emberek, s ebben az esztendőben mégis mindegyikőjük havi keresete meghaladta a 2000 forintot. Az átlagos évi jövedelem a termelőszövetkezetben tavaly 11 880 forint. Az idén emelkedni fog. S ha azt számítjuk, hogy javarészt idős emberekről van szó, s a többség az esztendő 4—5 hónapjában nem dolgozik, nem is rossz a kereset. De nem is ezt teszik legtöbben szóvá, sokkal inkább a tagsági viszonyból következő bizonytalaságot, s az ipari biztosítottakétól megkülönböztetett szociális ellátást, s főleg a nyugdíjat. A bizonytalanság. A termelőszövetkezetben, a megalakulástól kezdve egészen ez év januárjáig, munkaegység szerint osztották el a jövedelmet. Az a folyamat, hogy szívesebben dolgoztak az emberek a szövetkezetben mint alkalmazottak, jó néhány éve megkezdődött. A vezetőség nem is tudott kitérni a „nyomás” alól. Bár a járás azt kéri, hogy igyekezzenek az alkalmazottakból tagot „csinálni”, ez nem megy. Ennek az ellenkezője érvényesül. Az alkalmazottak ugyanis minden hónapban megkapták a ledolgozott munka bérét. A tagok ugyanannyi, vagy még több munkáért a bizonytalanul alakuló munkaegység értékének legfeljebb a 60 százalékát kaphatták. Nagy ellentéteket okozott ez a szövetkezetben. A vezetőség látva ezt, bevezette a pénzbeni részesedést. Ma már ugyanazért és ugyanany- nyi munkáért a tag is ugyanúgy részesedik, mint az alkalmazott. A bizonytalanság érzése azonban ma sem szűnt meg teljesen. A tagok ugyanis a megdolgozott munkájuk után járó bér nyolcvan százalékát kaphatják kézhez havonta, a húsz százalékot, majd év végén. Többen kérdezték, vajon nyugodtan számíthatnak-e a húsz százalékra? Többen kérték, hogy szüntessék meg mostani tagviszonyukat, s nyilvánítsák őket alkalmazottá. Gyakori az olyan eset is, hogy volt földnélküliek elhagyják a szövetkezetei, az iparba mennek dolgozni, majd mint alkalmazottak újra visszatérnek. Nem nehéz fellelni a törekvés okát. Bár a kormányzat célul tűzte ki, hogy fokozatosan megszünteti a termelőszövetkezeti és az ipari biztosítottak szolgáltatása közötti különbséget — ennek kézzelfogható bizonysága, hogy július elsejétől kiterjesztik a tsz tagok részére a szolgáltatást — ma még ez problémát jelent. Többet kap az alkalmazott abban az esetben, ha megbetegszik, mint a tag. Ugyanez a helyzet a szülő nő esetében is. De még nagyobb súllyal esik latba a nyugdíj. Baranyi István hatvannyolc esztendős, 1953-ban lépett a termelőszövetkezetbe. Amint elmondja, 1955-ben hívták a közeli állami gazdaságba brigádvezetőnek, de nem ment. Baranyi István nyugdíja ma 334 forint. Neveket említ, akik 7 —8 száz forint nyugdíjat kapnak havonta. Baranyi István kitartott, de keserűen gondol vissza arra az időre, amikor döntésével megalapozhatta volna maga és beteg felesége számára a biztos öregkort. De nemcsak ő az, aki így érez. Ma még — éppen az előbbi okok miatt — megkárosítva érzi magát a tagság. Irigykedve, és mondjuk meg őszintén, néha haraggal beszélnek azokról, akik üzembe járnak dolgozni. A közelmúltban egészen magasra csapott ez a láng. A járás ugyanis kötelezte a termelőszövetkezetet, hogy felszántsa azoknak a földjét is, akik üzemben dolgoznak. Mi sem természetesebb, hogy a traktorokkal rendelkező szövetkezet, pénzért elvégezze ezt a munkát. Mégis vonakodnak ettől. De más példát is lehet említeni arra, hogy az egy faluban élő emberek között megromlott a viszony. A szövetkezet Szabolcs megyéből hoz embereket. Sokan járnak át a szomszédos Szigetújfaluról is. Amikor megkérdeztem, hogy miért nem próbálkoznak meg az ipari munkások feleségeivel, ők napi 4—5—6 órát szívesen dolgoznának a család ellátása mellett a földeken, merev elzárkózást tapasztaltam. A szövetkezet tagjai keresik az utat, amely kifelé vezet a nehézségekből: s ebben a tekintetben nem lebecsülendő segítséget kapnak. A párt, a kormány elismerte jogukat a jobb, az emberibb életre, a biztosabb, a nyugalmasabb öregkorra. Bizalmat is önt ez az emberekbe, már számolnak vele. Ennek kell megmutatkozni a gazdasági eredményekben is. Mihók Sándor Szekér a sztrádán A járókelők felkapják a fejüket: sikoltanak a fékek. A vadonatúj Opel ablakán haragos fej bújik ki, s szórja az áldást — németül. Lovat, szekeret, s szekerest szid a villámgyorsan fékező úrvezető. Aztán felpörgeti motorját s ívben kikerülve a keréken járó forgalmi akadályt — elfüstöl. Néhány másodperc és újabb kocsi fékez, de már az induló szekér előtt. A kék-fehér Moszkvicsból rendőr pattan ki, s a kocsistól érdeklődik: — Milyen nap van ma? — Szombat, ha igaz — válaszol meglepve. — S hozzá június ötödiké. Nem jut eszébe semmi? A mi emberünk ráncolja a homlokát, töri a fejét, de Sikoltó fékek • Hét végi KRESZ A traktornak tilos segíteni keH emlékezete fel- frissítésében. Pedig milyen fontos eseményről feledkezett meg: „Életbe lépett a nyári KRESZ az esztergom— visegrádi és a balatoni autósztrádán.” Nem árt lékeztető. egy gyors emA köziek ed ésrendészek mondják: — A nyári szezonban szombat-vasárnaponként csak géperejű járművek közlekedhetnék az említett vonalakon. S mindjárt azt is hozzátesszük, hogy az autók laA könyv ünnepén Pesten lépten- nyomon sátrakba botlunk. De vidéken is könyvvásárt tartanak. Pátyon, a helyi földművesszövetkezet a művelődési otthonban táborozott le. A nagyobb siker érdekében kisdiákok, a Petőfi Sándor csapat tagjai vállalkoztak a könyvek házhozszállítására kott területen kívül maximum 80, a motorkerékpárok 50 kilométeres sebességgel járhatnak. — A teherkocsik? — Téves nézet, hogy teherautó nem járhat a kérdéses időben. Szóló teherjármű- vek is közlekedhetnek. Fogatolt eszközök, traktorok azonban nem. Kivétel, ha más útvcttal. nem áll rendelkezésre. Itt azonban nagyon óvatosan járjanak, ne tévesszék szem elől, hogy az autók többszörös előnnyel rendelkeznek! — Sok a külföldi, aki hazájában megszokta a robo- gást. Az óvatosság életfeltétel! Külön figyelmeztetünk arra, hogy a legtöbb baleset törté»nt Budakalászon és Szentendrén. A balatoni mű- út egyik legveszélyesebb pontja: Érd. A főpróbát avatott szemek, s becsaphatatlan radarkészülékek figyelik. T. Gy. POZSONY LEONÓRA Moldován Stefánia, az Állami Operaház tagja, pénteken csehszlovákiai vendégszereplésre utazott A művésznő Verdi: „A végzet hatalma” című operájának pozsonyi előadásán Leonóra szerepét énekli. Az idő vasfoga A Vígszínház ideiglenes kamaraszínházában, az Odry Színpadon hónapok óta nagy sikerrel, telt házak előtt játsszák Csurka István: Az idő vasfoga című vígjátékát. A darabot pénteken este 75. alkalommal adták elő. A főszerepeket Darvas Iván, Halász Judit és Bárdy György játszotta. tettel fiatal koromra felvettek. Persze, sokkal kisebb beosztásba, még kisebb fizetéssel. Figyelmeztettek hibáimra, és azzal bíztattak, hogy nem vagyok elveszett ember. És nemsokára meg is találtak. Két ember marakodott egy beosztáson, a vezetés nem tudott igazságot tenni köztük, ezért úgy döntöttek, hogy én nyerem el az áhított íróasztalt. Döntésüket a felsőbbség felé imigyen indokolták: „Bátran bírál és ezzel segíti a vezetést. Elszigeteli magát a hajbókoló átlagtól, ennek ellenére bátor szókimondása miatt a dolgozók előtt rendkívül népszerű”. Érthető, hogy a jövőben is folytattam bíráló tevékenységemet, erről szólt az alábbi kis méltatás, amelyet fegyelmi jegyzőkönyvemhez mellékeltek: „Vaktában vagdalkozik, és objektív körülmények vizsgálata nélkül ítél. Erősen érezhető rajta a rossz befolyás. Életmódja léha, és felelőtlen. Több ízben látták erősen italos állapotban. Mély felháborodást váltott ki, hogy összeköltözött egy különváltan élő asszonynyal ...” Az ismertetett kritikai megjegyzések sem tudták megakadályozni, hogy befussak az egyik nagyüzem anyagmozgatói karába. Már egy éve segítettem a mázsás bálák helyváltoztatását, amikor- is a helyi MHS vezetőségébe javasoltak a következő indoklás alapján: „Bátor és lelkes ember, annak ellenére, hogy magasabb beosztásból került ide, nem zárkózik el szaktársaitól. Munkaidő után kollektive szórakoznak a gyár melletti halászcsárdában. Nem klerikális beállítottságú. Tetteinek következményeit vállalva, egyházi közreműködés nélkül élettársi közösségre lépett egy becsületes munkásasszony- nyal...” Ha későbbi korok kutatói e nagyüzemben befutott pályámra lennének kíváncsiak, ennek remekművű összegezését találják az alábbi tömör drámai- ságú írásban: „Beosztására méltatlan, baloldali dogmatikus befolyás alá került. Viszonylagos népszerűségét annak köszönheti, hogy állandó részvevője és szervezője a rosszhírű halászcsárdában lezajló duhaj italozásoknak. Családi élete is rendezetlen, miután a vele együtt élő vitatható erkölcsű női személlyel többszöri bírálat után sem volt hajlandó kapcsolatát törvényesíteni...” Azért újra elhelyezkedtem. Kicsit megöregedtem. elfáradtam, időnként gyötört a krónikus gyomorhurut, egykor fürge lépteimet bizonytalanná tette a köszvény. Elettársamat elvittem az anyakönyvvezetőhöz, melyek bizonyságául álljon itt az alábbi jellemzés: „Csendes, halk szavú ember. Mentes úgy a jobb, mint a baloldali befolyásoktól. Magánélete rendezett.. Ezt írta a személyzetisem, akit azonban hamarosan elhelyeztek tőlünk. Utóda a személyi lapok átvizsgálása, valamint egy velem történt másfél perces alapos és minden részletre kiterjedő beszélgetés után minősítésemet ekképpen módosította: „Apolitikus alkat. Korunk fontos politikai kérdéseiben nem foglal állást. Családi életére a kispolgári befelé fordulás jellemző.. Jellemzéseimnek se szeri, se száma. Az összegyűjtött kritikai kiadás elé elháríthatatlan akadályt gördít a hazai papírhiány. E kis recenzióban sem térhetek ki valamennyire. Jellemzésül álljon itt a legutolsó: „Csodálatos ember. Zseni. Művelt és értelmes. Nem korrupt. Politikailag hibátlan. Családi élete mintaszerű, kollégái szeretik, vezetői nagyrabecsülik...” így szól az írás, melyre büszke vagyok. Csak az zavar, hogy köztudott, az egész vezetőség szabadulni akar tőlem. Eme jellemzést több száz példányban stencilezték és különböző igazgatói értekezleten röpiratként terjesztik. De nem kellek a kutyának sem. Eme kis ismertetés elején azt ígértem, hogy azok a kutatók, akik kellőképpen elmélyülnek méltatásaim tanulmányozásába, sokat fognak tanulni. No, persze, azt nem tudják meg belőle, hogy milyen volt Karbucsek Egon, aki a XX. század derekán élt. Azért e kutatás mégis tanulságos lesz. Felmerül azonban a kérdés, hogy milyen vagyok én? Ilyen! Ilyen? Ki tudja? —ősz— VASÁRNAPI CSEVEGÉS Összegyűjtött művek Ezúttal nem az én kötetbe foglalt alkotásaimról lesz szó, annál is inkább, mert ez a kézenfekvő ötlet rajtam kívül még senkinek nem jutott eszébe. E gyűjtemény inkább rövid kritikai ismertetése lenne a rólam szóló írásoknak és méltatásoknak. E kis remekművek nem sajtóban, nem a folyóiratok hasábjain, még kevésbé tekintélyes kötetek zizegő lapjain jelentek meg. Általában két példányban publikálták őket: egy példány a címzettnek, egy a személyzetis irattárának szólt. Ha netán akadna valaki, aki halálom után vállalkozna hányatott életem megírására, feltétlenül keresse ki az íróasz- . talok mélyéről eme forrásmunkákat. Sokat fog belőlük tanulni. Az első kis remekmű akkor készült, amikor iskoláim rögös útjait végigjárva a tantestület egy állás elnyerésére tartott méltónak. A kis vitairat szerzője unalmas és érdektelen személyi adataim ismertetése után a következőket közli: „Szenvedélyesen kutatja az igazságot. Nehezen oldódik fel a közösségben, ezért sokan zárkózottnak tartják. Véleményét mindig kimondja, de jóhiszemű és becsületes .. így szól az írás, melyet szerénységem tiltana ismertetni és csupán csak a teljességre való törekvés miatt kell megtennem. És máris álljon itt a következő dokumentum, melyet az előbbi írás alapján elnyert hivatal személyzetise remekelt és a következő vállalathoz menőben hozzám mellékelt: „Nyughatatlan. A vezetés intézkedéseit állandóan revízió alá veszi. Nem kollektív lény. Demagóg fecsegésével a vezetés munkáját hátráltatja. Ezt minden bizonnyal az olcsó népszerűség haj- hászása miatt teszi". A címzett csóválta a fejét, de tekin-
