Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-30 / 153. szám
196«. JÜNI1T8 39.. CSÜTÖRTÖK ÍJ NÉV - VJ FELAD A TOK Megszűnnek a vegyesipari javító-szolgáltató vállalatok Jelentős változást hajtanak végre ma a lakosság jobb ellátása érdekében. Ma szűnnek meg hivatalosan Pest megyében a vegyesipari javító-szolgáltató vállalatok. A vegyesipari javító-szolgáltató vállalatokat a lakosság igényeinek kielégitésére 1 írtak létre két évvel ezelőtt. Eddigi működésük 6orán azonban bebizonyosodott, hogy céljuknak nem mindenben feleltek meg. A lakosság részére kevesebbet dolgoztak, inkább közületi munkát végeztek kisebb műszaki felkészültséggel. A Pest megyei Tanács elgondolása szerint a nagykőrösi és váci vegyesipari vállalatok önállósága mérlegbeolvasztás útján megszűnik. A nagykőrösi vállalat jogutódja a Ceglédi Építőipari, a vácié a Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat lesz. A megyei tanácsnál az ipari helyett az építési osztály irányítása alá fognak tartozni. Ezt követően a községgazdálkodási vállalatokat is átszervezik, hogy a megszűnő vegyesipari vállalatok munkakörét átvehessék. A nagykőrösi, a ceglédi, a szentendrei és a váci vállalatok tehát június 30-tól Városgazdálkodási Vállalat néven működnek tovább. Feladatuk kibővül, ezentúl ők végzik a lakosság számára szükséges munkálatokat, valamint az állami lakóházak rendbehozatalát. Az eddig járási irányítás alá tartozó Gödöllői Vegyesipari Vállalat ettől az időtől kezdve új nevén a város irányítása alá tartozik majd és feladata kiterjed az utak, közterületek, parkok karbantartására. k. m. Az acélmag kikovácsolódik (3.) A veteránok bölcsessége Korlátlan j exportlehetőség paradicsompaprikából Alsónémedi határában szabadulnak az újborgonya alól a földek, de ugyanúgy a megye többi újkrumplit termesztő szövetkezeteiben is. A j MÉK-nél ezzel kapcsolatosan ! elmondották, igen jó kereseti J lehetőség kínálkozik ezeken a helyeken a termesztőknek, ha a burgonya helyére paradicsompaprikát ültetnek. Ez a növény ugyanis háromszorosát termi mint az egyéb paprikafélék. A'z ára is maga- i sabb, s korlátlan lehetőségek kínálkoznak a külföldi értékesítésre. Szeptemberre elkészül A SZÁZHALOMBATTAI ÚJ ÁLTALÁNOS ISKOLA Az idén a tervek szerint 1900 óvodai hellyel, 400 általános iskolai, 218 középiskolai tanteremmel, továbbá 480 közép- és 210 általános iskolai diákotthoni hellyel bővülnek a közoktatási intézmények. Az új óvodák többsége — mind Budapesten, mind vidéken — az új lakótelepeken épül. Nagyobb általános iskolát rdnak át rendeltetésének szeptemberig Szentlőrincen, Kecskeméten, Százhalombattán, Gyöngyösön, Tatabányán, Salgótarjánban, Szombathelyen, Ajkán, Pécsett, Deve- cserben, Balatonalmádiban és Zalaegerszegen. Gyulán. Békéscsabán, Szarvason, Kazincbarcikán, Bicskén, Hevesen, Salgótarjánban, Vácott, Vasváron, Debrecenben és Miskolcon nyolc, illetve ennél több tantermes új középiskolák épülnek. Július elsején kezdi meg működését a Magyar Munkásmozgalom Múzeuma Július 1-461 kezdve új elnevezés alatt működik a Leg- újabbkori Történeti Múzeum. Az új név: Magyar Munkás- mozgalom Múzeuma, s ez egyúttal kifejezi az intézmény megváltozott feladatkörét is. Ez a feladat .a—magyar munkásmozgalom tárgyi emlékeinek, írásos dokumentumainak összegyűjtése, tudományos feldolgozása, gondozása, amelyet ma már csak önálló, e célra hivatott intézmény tud elvégezni. Minden mozgalomnak megvannak a veteránjai: a szocialista brigádmozgalomnak is. A diósdi csapágygyárban minden brigádvezető tudja, hogy elsőként a Simják Pál vezette, Koncz Imre nevet viselő szerszámüzemi brigád nyerte el a szocialista címet; a Csepel Autógyárban ebben az évben három brigád kapott ezüst- és 17 bronzjelvényt, azaz három brigád hat éven át, 17 pedig négy osztea- deje szerzi meg újra és újra a 100 piros rózsa Tán több is nyílik a váci „Gül Baba” kertjében. Hat és fél évtizedet megélt s mestersége órás. Házkörüli kertjében százféle csodás virág pompázik. A legszebbek közé sorolja az ezüstkék színű Saint Exupery-t, amellyel néhány éve a hamburgi kiállításon arany serleget nyert. IU bomlanak, születnek s halnak meg a tündöklő-bódító virágok, mert Gánti Vilmos egyetlen szálat sem tör le azért, hogy köszöntő, vagy szobadísz legyen belőle — pénzért. szocialista cím viselésének jogát Fiatalok maradtak A Nagykőrösi Konzervgyár szakszervezeti bizottságának titkára úgy jellemzi a négy- ezüstjelvényes szocialista brigádot, mint akik — tiszteletet parancsoló múltjuk, eredményeik mellett — megmaradtak fiatalnak: akaratban és felfogásban. Elsők az újért való küzdelemben, bátran vágnak járatlan útnak, vállalják azt is, amire mások csak legyintenek: ezt úgysem lehet. A veteránok bölcsessége ez, s nemcsak a négy nagykőrösi ezüstjelvényest, a Czeczon vagy Dobó Katalin brigádot jellemzi, meg a két József Attila brigádot — az egyes és a kettes telepen —, hanem a többieket is, a megye más üzemeiben. Említhetjük itt a váci képcsőgyár Zrínyi Ilona brigádját, a diósdiak Karikás Frigyes, Kun Béla, Kállai Éva nevét viselő szocialista brigádjait, akik „öregek” múltjukat, megalakulásuk dátumát tekintve, de a legfiatalabbak ma is abban, hogy amit vállaltak — a hármas jelszó teljesítését —, azt becsülettel állják is. Nem mindig kedvesek Van egy másik, jellemző vonásuk is e veterán brigádoknak: hacsak ideig-óráig is, -le megtörténik, hogy az üzemve- . zető, a gyárvezetés számára „nem kedvesek". Határozott véleményük van, s ha érzik igazukat, nem tágítanak attól. A Híradástechnikai Anyagok Gyára pártszervezetének titkára ugyanúgy pozitív vonásként említette ezt, mint a ceglédi KGV párttitkára: az üzemi demokratizmus, a tulajdonosi szemlélet erősödésének egyik letéteményeseként tartják számon a szocialista brigádokat, de különösen a négy- hat éve valóban közösséggé kovácsolódott csoportokat. A brigádok szakmai tekintélyének növekedése is magával hozta, hogy nem mindig — kedvesek. Ki mint él, úgy ítél — hangzik a szólás, s ez esetben is igaz. Ezek a közösségek az átlagosnál határozottabban lépnek fel a termelés- irányítás okozta nehézségek ellen: ha tőlük jobb munkát kívánnak, akkor ezt ők is elvárhatják. A brigádtagokkal folytatott beszélgetésekben a legkevesebb szó magáról a brigádról esett: sokkal több a műszaki fejlesztés lassúságáról, az újítások elbírálása körüli huzavonáról, az anyagellátás fennakadásairól. Olyan dolgokról, amelyekben a brigád valóban öntudatos közösségként lépett fel, s bármenynyire is kellemetlen ez a mulasztást elkövetők számára, a gyári légkörre, az összkollek- tíva gondolkodására gyakorolt pozitív hatása mór-már felmérhetetlen. E veterán brigádok ugyanis sokszorosan bebizonyították: kellő erkölcsi alapjuk van ahhoz, hogy akár a legélesebb bírálatot is elmondják. Ami több, mint a kell A Mechanikai Művek Alkotmány brigádjának tagja, idős szakmunkás válaszol a kérdésre, mit gondol, mi az a legfőbb, ami őket, szocialista briga-o. megkülönbözteti azoktól, akik még nem érzik szükségesnek az Ilyesfajta összefogást? Azt mondja: — Lehet, hogy másként kellene ezt mondani, dehát csak a magam módján okoskodtam ki. Az, hogy az ember olyasmit is megtesz, amit már nem „kell”. A ken nagy úr. Ha tetszik a munka, ha nem: el kell végezni. Fizetést kap érte az ember. Kenyeret. És ami már nem kell, csak lehet — ezt adjuk hozzá. Valamit abból, hogy a gyárat valóban a magunkénak tartjuk. Nemcsak a gyűléseken . .. Igen, ez az: a több, ami már túl van a kell-en. a kényszer rűn, ami már valóban akarat, öntudat kérdése! Olyasmi, hogy az elhunyt brigádtag gyerekeit évek múltán is segíti a kollektíva — a Híradás- technikai Anyagok Gyárában —; amikor megoldhatatlannak látszó nehézséget kell át- < hidalni a szerszámtakarékos- t ság kitűzött összegének eléré- 5 se érdekében, s azt mondja a $ kollektíva, több újítást készí- ^ tünk el, s mégis meglesz — ^ Diósdon például —; amikor a ^ városban több önkéntes rend- ^ őrre lenne szükség, s elsőként ^ szocialista brigádtagok jelent- í keznek — mint a KGV-ben, ^ Cegléden —; amikor export- ^ szállítások határidejének le- $ rövidítését vállalják — a Cse- i pel Autógyárban — s igv to- vább. Ez az, ami — megfizethe- ^ tetlen. És oklevéllel, jelvény- $ nyel is csak elismerni lehet. ^ Amit semmiféle szervezés, § „finom nyomás” sem biztosít- ^ hat. Csak egyetlen dolog. Az, § hogy ezek a brigádok valóban $ az új típusúi ember bölcsői, i Azé a szocialista emberé, aki tudja, érzi: a kell-nél nem 5 állhat s áll meg a világ. § Mészáros Ottó is _________________________ E gy nemzedék vallomásából I. osztályú rostálatian bányakavicsot SÓDERT azonnali határidőre is szállítunk. Vagonba rakvo Kerepes vasútállomáson mV91.— Ft. Vasúti szállítás a kedvezményes díjszabás szerint a megrendelőt külön terheli. Fizetési mód: MNB, incassó rendszer szerint. Magánmegrendelők részére, kérésre csekket küldünk. „Haladás" Mg. Tsz. Csömör ügyintézőnk Juhász Mátyás. Hála jó sorsunknak, mi is j éljük, és talán nem túlzott ön-: becsülés, hogy tettünk is értei valamit. Csakhogy ők vala- ] .melyest másképp élik, léleg-: zik, hitelesítik, és formálják; valóságunkat, mint mi. Természetes mozdulatokkal, önfeledten, fesztelenül, bátran és magátólértetődően. Még akkor is, ha tanulmányaik — és nem élményeik! — az előzményekre is rányitják szemű-: két. A riasztó emlékekre, ame- : lyekből népünknek ki kellett i emelkednie. Mi úgy éljük valóságunkat, i mint tengernyi küzdelem, el- | bukások, mártírumok, meg-j rázkódtatások és történelmi] viharok eredményét, mint a felszabadulás csodálatos művének folyamányát. Innen alkalmasint a nézőpontok, az összehasonlító alapok különbözősége, és innen olykor értetlenségünk fiataljaink állásfoglalásával, fellépésével, kritikusságával és igényeivel szemben. Ne érts félre: semmiképp se akarom menteni és palástolni túlzásai-: Icát, a torzulásokat, a nyese-i getni való vadhajtásokat, de; megítélésüknél és megérté-] sükhöz sohase feledjük el,] hogy tőlük merőben idegen aj szorongás, amelyet mi egy át-: kozott korszak nyomaként i idegpályáinkon hordozunk, i ök már nem összebúvások- i ban melengetik az igazságot és j a tiszta szépséget, hanem sza- ] bad közösségi élményekben, ] gazdagon kibontakozó alko- ] fásokban, harsány vitákban és] abban a módban, ahogy bir- i tokukba veszik az élet — a i magunk által formálható és i szépíthető életünk — örömeit, i LACIKÁM, most már va- ] lóban kiengedlek a bölcsei- ] kedés szorítójából. Bár lehet,! sőt bizonyosra veszem, hogy i az évtizedek határmezsgyéjén i téged is elkapott a töprengés,; a számvetés, az összegezés ] kényszere és szenvedélye. Szívből köszöntelek: Sárközi Andor ; emberségről folytatott meghitt beszélgetések rezdüléseit. Tudod, gyakran jár eszemben, hogy még mindig nem rajzoltuk meg a negyvenes évek szellemi ellenállásának térképét, bár már sok mindent beleírtunk. Emlékszel az 1943- ban Szegeden rendezett Juhász Gyula estre? Milyen különös varázsa volt a szervezett munkások otthonában felcsendülő versnek: A munkásotthon homlokára, és milyen hitet sugárzott a holnap lényegét felvillantó kép „Itt nem boldogul más, csak aki alkot, aki munkás”. Még a híres, sőt a fasiszta hecclapok jóvoltából hírhedt Hamlet-előadás is a zsarnokság elleni tiltakozássá é^Mött az akkori atmoszférában. Szóval még sok mindent el kell mondanunk, hogy kitessék: nemzedékünk össze- b vásában nemcsak riadtság, félénkség, önáltatás és beletörődés rejtőzött, de dac, a szépség és az igazsás fegyverének vitézi forgatása, sőt harci készülődés is. amelyből hősi megmozdulások igen. de népi-nemzeti ellenállás — nem bontakozott ki. „Fel kéne szabadulni már!” — Hangunkat a szovjet fegyverek zajának kellett felerősítenie. hogy az óhaj, a vágy történelmi sorsfordulóban realizálódjék. AZÓTA, KEDVES BARÁTOM, hogy hamisítatlanul szenvelgő-szentimentális módon fejezzem ki magam: huszonegy év pergett le az Idő homokóráján; mondhatod úgyis: elrepült, tovatűnt, az Idő mélyébe hullt, vagy ahogy akarod, mindegy, semmiképp se lesz kevesebb. Ha éppen megfeledkeznél róla, figyelmeztetnek rá sudár fiaink, nemes tartású lányaink, akik keveset szólnak arról, ami a mi összebúvásainkban központi gondolat, éltető hit és szent bizonyosság volt: a szocialista forradalom, ők élik azt, mert az idő megvalósította bennük. - ■. , ■,, /. pedig bujdosnak, tarstalanul, egyedül. (L. Imrédy Béla címszó alatt: Egyedül vagyunk!) Csinált dolog, nyakatekert elmélet ez, jól tudom; a szellemtörténet módszereit igénybe véve micsoda hajmeresztő bűvészmutatványokat lehetett produkálni a bujdosó énekkel, a kuruckodással, a rebellis természettel és a betyá-rroman- tikával. Hát igen, ködösítő játékot űzött ez a Prohászka huszadrangú jelenségekkel. Semmi közöm hozzá! De hát akkor miért hivatkozom rá. Elhatárolásként, mert töprengésemre az ő fogalmával kerestem a megoldást. A mi nemzedékünk valóban bujdosott saját hazájában, egy szégyenletes korban. Bunkerben élt, jóval a bombázások előtt, összebújtunk, hisz egymás nélkül — mint József Attila írta — sötétben voltunk. Igen, így védekeztünk a ránk zúduló ordas eszmék borzadálya és az ezekben az eszmékben fogant el embertelenedés ellen, összebújtunk, egymás szemébe néztünk és melegedtünk ti-»-’ fényénél, egymás vágyába. hitébe kapaszkodtunk, és gondolatainkból olykor harsány kiáltás, lázadás, sőt ellenállás is fakadt: „Emberek, nem vadak — elmék vagyunk! Szívünk míg vágyat érlel nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” KEZDED MAR ÉRTENI, rég nem látott kedves barátom, mit kutattam én elszállt évek táján? Az erőt adó összebúvások, a szép szó és a tisztes gondolat cseréjének forró élményeit, a szabadságról és az a mi nemzedékünk emlékeinek helyét, szerepét világképünkben, s mai gondolkodásunk alakításában. Azét a nemzedékét, amelynek felnőtté érését és eszmélését görcsök szorongatták: létbizonytalanság és belső szám- kivetettség, fasizmus és háború. Azét a nemzedékét, amelyre rátenyerelt, ráült, rátelepedett a történelem, és — kivéve a tisztánlátókat, a forradalmi gondolkodókat, a marxista meggyőződés híveit — azt hitték róla, hogy marionett figurái, nem pedig formálói. Azét a nemzedékét, amelyben mégis maradt életkedv, jó erő és tennivá- gyás, hogy huszonegy esztendővel ezelőtt talpra állt, s a frissen kivirágzott szabadságban olyasmibe fogott, amit azelőtt sohase ismert: szép terveket szőtt az életről, belefeledkezett a biztos holnapba, országos gondokat vitt haza otthonába, és otthoni gondjait megmutatta az országnak. No, elkanyarodtam. Látod, barátom, az úgynevezett közírónak (emlékszel erre a mi időnkben kétes értékű fogalomra?) nem szabad leveleznie. Nyomban bölcselkedik és elviselhetetlenné válik. Bird ki valahogy! SZÓVAL: emlékeink és egykori közös élményeink rangját, súlyát méregettem. Eszembe jutottak Prohászka sokat vitatott és joggal támadott fejtegetései a vándor és a bujdosó nép koncepciójáról. Eszerint á történelmi események és az irodalom egyaránt tanúsítják, hogy a német amolyan vándor nép, a magyar pedig bujdosó; a németek szívesen barangolnak erdőkön, hegyeken, völgyeken — no és országhatárokon át, a magyarok LACIKÁM! Nem vagyok poraiból megélemedett phőnix- madár, csupán az írás mesterségének vállalása miatt a rokoni és baráti levelezéssel haragot tartó ember, aki a betűk tengerébe beleveszve nagyon nem szeretem ezt a fajta toliforgatást, mint Jónás a prófétaságot, és bújnék előle én is a cethal gyomrába, ahol bizonyára csönd van és sötét, és puhaság és zsíros nyugalom. Szóval: megvagyok, és bizonyosan ezt teszed te is. Látom gúnyos fintorodat, és hallom epés megjegyzésedet: mi az öreg fiú, eszedbe jutottam? Nosztalgiád van, mi a csuda? Talán megint az elszállt évek után futká- rozol? Valóban, egyszer — sok esztendővel ezelőtti találkozásunkkor említettem neked, hogy Szegeden járva végig barangoltam a Tisza-töltést, hogy segítsen a varázslatban: régi élmények, elhunyt és elporladt arcok felidézésében. Nem sikerült. Akkor maliciózusan megjegyeztem: nem baj, a Körösi halász- csárdánál még nem jártam, talán majd ott. MOST BEVALLOM neked, hogy tavaly oda is elvetődtem, és a jó ízű halászlé fogyasztása közben eszembe jutott, hogy — magamra erőltetett tartozásként — itt hajdan volt hangulatos esték színes szőttesének szálait kgllene bogoznom. Nem esett volna nehezemre, hisz a kellékek mind együtt voltak: a szőke Tisza, az ismerős búboskemence s az ínycsiklandozó illatok. Társaságom hamar távozott, egyedül maradtam, és én mégis másvalamit kezdtem el bogozni:
