Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-29 / 152. szám
r*»r HÍG ME» 1966. JÚNIUS 29.. SZERDA 3 Hazaérkezett a megyei tanács küldöttsége A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságának négytagú küldöttsége, Varga Péter megyei tanácselnök vezetésével nyolcnapos baráti látogatást tett Lengyelországban, Jozeí Nagorzanski, a Krakkói Vajdaság Népi Tanácsa elnökének meghívására. Pest megye küldöttsége, útja során — amely- lyel viszonozta a krakkóiak 1964-ben nálunk tett látogatását —, a Krakkói Vajdaság Népi Tanácsának munkáját tanulmányozta. A küldöttség hazaérkezett Lengyelországból. Lépésben vaskeréken, gumikeréken — új propán-bután gáztelep nyílik rövidesen Alsó- némedin, Öcsán, Örkényben és Ujhartyánban. Megfeszültek a drótkötelek... öszítönszerűen visszalép a népes nézősereg. Mindenki hallgat, s visszafogott lélegzettel figyel. Az emelőmotorok nyögése most százszorosán fölerősödik, aztán csigalassúsággal enyhén billen az irdatlan nehéz test... Budán, a Ganz Villamossági Gyárban különleges vasúti kocsira emelték a 187 ezer kilogramm súlyú áramátalakító berendezést. A transzformátor méltóságteljes zakatolással indult Százhalombatta felé. Kedd délben újabb attrakció; 10 percek, félórák teltek míg vaskerékről gumikerékre, speciális teherautóra emelték AZ ELUTAZOK KÜLÖNADÓJA Az idegent, aki itt forgott tíz napig az országban. elutazásakor hivatalos megbízásból nekem kellett kikísérnem a repülőtérre. Útközben áradozott hazánk szép tájairól, közismert vendégszeretetünkről. ízletes konyhánkról, egyszóval minden tetszett neki. remekül érezte magát nálunk. Zárójelben elég annyit elmondanom felőle, hogy otthon tisztes jövedelmű, szorgalmas munkása a társadalomnak, de azért a pénz nem veti fel őt sem, különben is csupán meghatározott kisebb összeget hozhatott magával. Ami két-három zöld magyar bankója, ezüst színű aprópénze még volt, azt tiszteletdíjképpen szemem láttára szétosztogatta a hotel- személyzet között, aztán üres tárcáját mosolyogva megmutatta, pár óra múlva hazaér, otthon már várják a repülőtéren, minek neki a gépmadáron akár- mifajta pénz? Ferihegyen könnyű bőröndjét mérlegre tették, rendben találták. Szabad a jegyét! Abban sincsen semmi hiba. Azután ... 30 forintot kértek tőle. _ ? •> — Repülőtér-használati díj — csicseregte a pult mögül több nyelven a kékegyenruhás bájos, ifjú hölgy és a jegyhez fűzendő vonatkozó nyomtatványt bizonyság okából fel is mutatta. — Nagyon sokszor, gyakran évente háromszor is járok külföldre repülőgépen. de ilyet még sem északon, sem délen, sem keleten, sem nyugaton sohasem hallottam — hebegte irulva-pirulva az utas. Mindenki szégyelli, ha kiderül, hogy nincs nála egy fitying sem. — Kérem, ha nincs forintja, valutában is elfogadjuk — mosolygott a fiatal hölgy. Magam részéről nem szánhatok vitába, már sok esztendeje nem jártam túl a határokon, következésképp fogalmam sincsen róla. speciális magyar szokás-e ez a különös illeték. Annyit viszont saját tapasztalatomból tudok, hogy érvényes vasúti jeggyel minden külön fizetség nélkül használhatom a pályaudvart. Behajózásnál tengeren sem követelnek mólódíjat. folyón pedig a ki- kötőhídra lépésért nem szednek extra obulust. Hogy a repülőtér használatáért a külföldi repülőtársaságok fizetnek, az természetes, de hogy még az utas is fizessen — ez- ellen helyes jogérzékein tiltakozik. Nem ismeretes előttem, mennyi bevétel származik ebből a fura használati díjból, de a legjobb meggyőződéssel állítom, hogy bármekkora belőle a haszon, legalább százszor annyi kárt okoz idegenforgalmunknak. Külországban az utolsó benyomás épp olyan maradandó emlék, mint az első. Barátunk mindenesetre rossz szájízzel búcsúzott tőlünk. Szokoly Endre a százhalombattai erőműnek szánt transzformátort. Az irányítók izzadt homlokukat tö- rülgették. Nem kell ide sok, egy pattanó kötél, egy csúszás, s katasztrófa lehet... Egy ilyen kolosszus nem ismer tréfát. Súlyával összezúzza, ami alá kerül, s tönkreteszi önmagát is. Biztonság s az érték gondos őrzése — ez a kettős jelszava a ritka szállítmánynak. A délutáni napsütésben lassan földreereszkedett a második 150 megawattos áramfejlesztő egyik fontos alkatrésze. Újabb hetekbe telik, míg ér- tékállóan kimondhatjuk: sikerült! A koronát a helyszíni elektromos próbák teszik fel, ám megvan minden okunk feltételezni, hogy jó berendezést kapott a Dunamenti Hőerőmű. T. Gy. Az acélmag kikovácsolódik (2,)' A példa követőkre talál \ Néjímávelési Tanács ülése Csütörtökön délelőtt kilenc órakor ülést tart a Pest megyei Népművelési Tanács a vármegyeháza épületében. A napirend első pontjaként Hargitai Károly, a művelődésügyi osztály vezetője, a Népművelési Tanács titkára tart beszá mólót A Pest megyei népművelés második ötéves tervének végrehajtása és a következő évek főbb feladatai címmel. A referátum keretében sor kerül a most befejeződött népművelési évad értékelésére is. Az ülés második napirendi pontjaként a Dunakanyar 1967. évi nyári kulturális tervének megvitatása szerepel. A ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat Zakar- brigádja tette meg, hogy társadalmi munkában árkot ásott, végig a műhelyük mellett, a szomszéd portájáig. Ott letették az ásót. A másik műhelybeliek nézegették egy ideig, de azután maguk is megfogták, s — ástak tovább. Apró példa csak, dehát a nagy dolgok története is — betűkből áll. Ilyen betűkből álló nagy dolog a szocialista brigádmozgalom története. A kétkedők elhallgattak Ma már múlt, tehát nyugodtan leírhatjuk: nem kevés kétkedéssel, gúnnyal, sőt, ellenszenvvel kellett megküzdeniök azoknak, akik a szocialista brigádmozgalom úttörői voltak. Volt, ahol a normát féltették tőlük, másutt azt, hogy csak velük törődnek, „sztárokat” csinálnak belőlük, s a többiek észrevétlenül maradnak, s volt olyan kisebb közösség is, ahol egész egyszerűen azért nem tetszettek, mert újat hoztak: szemléletben, magatartásban, szellemben. A tények: az eredmények, a tömegvonzás, a szakmai rang elhallgattatta a kétkedőket. Ma már nem kell agitálni senkit arra, hogy szocialista címért versenyző, vagy azt elnyert brigád tagja legyen. Sőt, igen sok helyen várakozási — jelölt- ségi időt tölt le a jelentkező, s azután döntenek csak arról, felveszik-e? A példa követőkre talált és talál: 1961-ben például a Váci Kötöttárugyárban három brigád versenyzett a szocialista címért, 1965-ben már 15, s ebben az évben számuk eierte a húszat! A Diósdi Csapágygyárban 1961-ben három brigád tizenöt taggal küzdött a szocialista cím elnyeréséért, 1963-ban már 15 brigád ' 115 tagja, s 1965 végén 45 brigád 322 fővel yolt résztvevője a mozgalomnak. Jönnek a fiatalok A Híradástechnikai Anyagok Gyára szerszámüzemének egyik brigádvezetője a kérdésre, mit tart a vezetése alatt álló brigád leglényegesebb jellemzőjének, azt felelte: — Azt, hogy az életkor 23 év körül van! Jönnek a fiatalok: megérezték, megérzik, hogy micsoda lehetőségek vannak az ilyen kollektívákban, emberileg, szakmailag egyaránt. És valóban: jönnek a fiatalok. A megye másik részén, a Mechanikai Müvek karbantartó műhelyének egyik brigádvezetője — aki alapszervezeti párttitkárként további tapasztalatokat is szerzett — ugyancsak a fiatalok közeledésének, részvételének fontosságát hangsúlyozta, s azt — ami a szocialista brigádok egy része számára megszívlelendő —. hogy sok 'tekintetben „elébe- memtek" a fiataloknak, mert szavaival — csak akkor ér valamit ez a mozgalom, ha állandóan bővíti, növeli érhálózatát. ha ott lüktet a gyár testének minden részén. Különösen a szakmunkásbrigádoknál — lakatosok, esztergályosok, köszörűsök — tapasztalható ez az örvendetes fiatalodás: nemcsak azért, mert általában nő a szakképzett munkások száma üzemeinkben, hanem azért is, mert szakmunkásképzésünk a korábbi éveknél nagyobb gondot fordít az eszmei-politikai nevelésre, a fiatalok emberi arculatának formálására. Értékesebb fiatal szakmunkások kapják meg tehát a segédlevelet: az idősebb brigádtagok örömmei fogadják őket. Az életkortól független A beszélgetések során 17 szocialista brigádvezetőnek tc^em fel a kérdést: az életkor bármilyen tekintetben is szerepet játszik-e a brigád tevékenységében? Valamennyien nemmel feleltek! A brigádon belül — ahogy ezt a róci kép- csőgyár képcsősorán dolgozó egvik szocialista kollektívája fejtegette — nem nemzedékek, hanem tulajdonságok csapnak össze. Nem az dominál, hogy fiatal vagy öreg. hanem az. hogy az egyik igyekvőbb a másik kevésbé, az egyik lobban hajlik a fegyelmezetlenségre. a másik pedig a megbízhatóság mintaképe. Ha megkockáztatnám, hogy az olvasó lelkendezőnek tartson, azt írnám: nagyon nagy dolog ez! Nem kockáztatom, tehát maradion ez: a szocialista brigádok e vonására érdemes felfigyelni. Arra, hogy e közösségek többségében valóban újfajta morál van kialakulóban: az objektív tényezők helyett a szubjektív vonások kerülnek előtérbe. Miért lényeges az, hogy az egyik tag huszonhat, a másik pedig negyven éves? Ám lényeges, hogy egyikük ugyan rendesen dolgozik, de a közösségi életből nem sokat vállal, a másik lelke-motorja a brigádéletnek, de sokkal kevésbé igyekszik a gépe mellett. Mindez nem okoskodás; megközelítő hűséggel a Híradástechnikai Anyagok Gyára : egyik brigádvezetője, Tóth István szavait jegyeztem így fel. Igenis: politika! i A szocialista brigádmozga- ; lom kezdettől fogva — poli- j'tikai kérdés is volt, s ebből ; soha senki nem csinált titkot : A tagoktól engedmény nél- jkül megkívánták szocialista ; rendünk teljes igenlését, a i párt politikájának támoga- j tását. Érthető, ha az úttörők j között nagy számmal voltak !kommunisták, akik nemcsak, ! hogy vállalták ezt, hanem má- : sokat is megnyertek a célok- inak. Ma már — s ez a fejlődés i újabb, jelentős állomása — ; igen távoliak a kezdeti, 1959- ;es, 1960-as viták; az akkor el- ;ső lépéseit tevő szocialista j brigádmozgalom nemcsak : számban erősödött, s nem- :csak termelési tényezőként : tette nélkülözhetetlenné maigát, hanem politikai erőként ;is jelentőssé vált üzemeink- \ ben! l Négy nagyüzem pártszerve- izetében néztem utána: a pártitagjelöltnek felvett munkások i 40—70 százaléka — ha átla- i got számítunk, akkor a négy nagyüzemet összevéve 54—55 százalékot kapunk — szocialista brigád tagja! És mind több olyan felvétel van, ahol a tag jelöltséget a brigád ajánlotta — kezdeményezte! A februári ár- és bérintézkedések nyomán nagy szükség volt az okos, higgadt, tényeket 'megvilágító szóra: a pártszervezetek — igen helyesen — nemcsak a kommunistákat állították csatasorba, hanem a szocialista brigádokat is. És e közösségek jól vizsgáztak: bebizonyították, hogy öntudatuk nem felvett póz, hanem meggyőződés, hogy akkor is képesek megérteni néhány intézkedés szükségességét, ha azok — átmenetileg — őket személyileg hátrányosan érintik is. Valóban acélmaggá kovácsolódik a munkások ez újfajta közössége: még akkor is, ha sok gonddal küzdenek. A gondok forrása nem a gyárban, a termelésben van elsősorban, hanem — önmagukban ... Mészáros Ottó porulat elé néz — érthető, hogy nagyobbítani szeretnék lakásukat. (Tóthné ezt nem is tagadja.) De mit mond lakójáról? — Betegsége körülbelül tíz éve vált elviselhetetlenné. Azóta mindenki elhagyta — nekünk maradt az állandó zaklatás, a félelem. Gyakran megörvendeztetett bennünket részeg vendégeivel; olyankor reggelig fönn kellett maradnunk, amíg el nem távoztak. Az utóbbi években többször nekünk jött karóval, késsel. Nem igaz, hogy a lakás miatt akarom kiüldözni: amikor a tanácstól egyszer azt mondták, elköltöztetik és más lakót küldenek a helyébe, ráálltam. De akkor kijelentették, intézzem el én a lakáscserét. Tóthné két kiskorú gyereke rendszeres ideggyógyászati kezelés alatt áll. Környezeti ártalom — erről tanúskodik az orvosi lap bejegyzése. A ház hátsó végébe megyek. A beteg asszony ruhát tereget. Agresszíven, de értelmesen válaszol: láthatóan jól érzi magát — csak néhány napja került haza a zárt osztályról. Szegényt az elmúlt években tíz alkalommal szállították ideggyógyintézetbe. Utána mindig ugyanilyen jól érzi magát, egy darabig — de állapota az évek múlásával egyre súlyosabb. Húszegynéhány évvel ezelőtt a férjével és két lányával költözött ide. A férjét a felszabadulás után 15 évi börtönre ítélték mint háborús bűnöst. Amikor kiszabadult, elhagyta feleségét — havonta 300 forintot küld. Gödöllőn élő testvérei sem törődnek a beteggel. Elköltözött tőle a két lánya is, s noha helyben laknak, ritkán látogatják. Az idősebb akkor kereste fel gyakrabban, amikor 10 ezer forintos örökséget kapott tőle. A fiatalabb meg mostanában nyitja rá többször az ajtót, hogy adja el a földjét. Út az EB-nek Üj utak kanyarognak, új épületek között. A gödöllői egyetemi város az Európa-bajnokság atlétáinak fogadására készül. Július végéig elegáns szobák, étterem, bár, büfé, fodrászat szolgálja a résztvevők kényelmét. Az előreláthatólag nagy gépkocsiforgalom lebonyolításához kellenek a korszerű utak. Emellett gyors tempóban építik a három sportpályát. Hátra van a harmadik, 400 személyes szálló befejezése. ''SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS, Ahogy a legegyszerűbb Találkozom ezzel a lányával. — Az utcában lakók panaszt emeltek az édesanyja itt-tartózkodása ellen. — Miért? — Félnek. — Mitől? — Mi történt a maga fél szemével? — Kiütötte az anyám. — Hát ilyesmitől félnek az utca lakói is ... Ki az édesanyja gondnoka? — Kijelölt gondnoka volt, de az nem nagyon törődött vele. Aztán lemondott a gondnokságról. Most felkérték a nővéremet, vállalja el ő: nem tudom, mit fog tenni. — Maga elvállalná? — Nem vállalnám. — Miért? — A felelősség miatt. (Nem vállalta azt sem régebben, hogy aláírja, vigyék édesanyját intézetbe. Sajnálta az asszonyt, aki azt mondta magáról, hogy még fiatal, nem akar öregek között élni.) Hát felelősség itt va'óban van. A beteg kárt tehet magában — az idén kiment az erdőbe, napok múlva találtak rá félig összefagyva — és másokban. Ilyenkor szokták felvetni „a társadalom felelősségét”. Megkérdezni; miért nem jeleztek a szomszédok, a tanácstag stb. Hát itt most jeleztek! Két lehetőséget látunk: vagy kötelezik a beteg hozzátartozóit, hogy vegyék magukhoz, és gondozzák, vagy szociális intézetbe helyezik. Mindkét eljárás döntést és intézkedést követel. Persze, így a legegyszerűbb, ah gy i eddig volt: Tóthék házában ; hagyni. Ök mégsem költöz- j hetnek el, mint a beteg tu-j lajdon gyermekei. Még azt is: megteszik, hogy elhúzzák a i kút mellől, amikor már épp i beleesne. Telefonálnak a; mentőkért, ha rosszul van. j Időnként még enni is ad- ; nak neki. (Ehhez még in- j tézkedni. dönteni és felelős-5 séget vállalni sem kell.) Padányi Anna $ s ^ Harminc személy — a gö- $ döllői Röges utca lakói — le- ^ velet írt szerkesztőségünk- $ nek. Panaszuk: az egyik ház- ^ ban egyedülálló, magatehe- ^ tetlen,. epilepsziás idegbeteg ^ asszony él, aki félelemben S tartja a ház lakóit éá tulaj- § donosait, Tóthékat, és az egész $ környéket. 5 A levéllel először a városi tanacs 5 § egészségügyi és szociális osz- ^ tályát kerestem fel. Az osz- ^ tályvezető főorvos válaszkép- J pen beteglapok tömegét tette | az asztalra: íme, ennyi gon- dozásra szoruló, részben egye- 5 dülálló idegbeteg él a város- $ ban. Számítsuk hozzájuk az ^ ugyancsak egyedülálló gödöl- 5 iői öregeket — ezzel szemben | a város mindössze tíz férő- 5 hellyel rendelkezik a helyi $ Fővárosi Szociális Otthonban. $ Lehetőséget adna még e 1 v- $ b e n az elhelyezésre négy $ járásbeli szociális otthon. $ Azonban minden férőhely $ foglalt... $ Az egészségügyi osztály ve- 5 zetője másfelől úgy véleke- $ dik, hogy az elsőrendű pana- 5 szos Tóth Jánosné — akinek $ házában él a beteg asszony ! — elsősorban a lakás felsza- j baditása miatt akarja máshol J elhelyeztetni idegbeteg lakó- | ját. Az osztályvezető főorvos 5 szerint nem közveszélyes, leg- $ feljebb akkor, ha bosszantják, $ amit Tóthék feltehetően meg ; is tesznek. J Az osztály egyik munkatár- J sa még elmondta, hogy az el- 5 műit években mégis lett vol- S na lehetőség a beteg intézeti 5 elhelyezésére, de az illető til- | takozott. Erőszakkal meg nem ; szállíthatták el. ^ A levelet aláíró harminc J embernek viszont (köztük 3 $ körzeti tanácstag) nem érde- | ke, hogy felszabaduljon az a ^ bizonyos lakás! $ Utunk következő állomása $ a Röges utca 5 volt. 5 Tóth Jánosné szüleivel, há- ^ rom gyerekével és menyével * él házukban, A család sza
