Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
« 1966. JTjNTTTS 28., VASÁRNAP KVXTVR411S KRÓNIKA VANINA VAN INI Olasz—francia film Róma, 1823. A pápaválasztás előkészületei közben általános a forrongás, az egyház mindenre kész védelmezői kérlelhetetlen szigorral, besúgórendszerrel óvják a pápai állam hatalmát a forradalmároktól, akiknek mozgalma, szervezete egyre erősödik. A karbonárik harcáról és egy •zép szerelemről szól Stendhal regénye. A Vanina Vanini szenvedélyes harci kiáltás és egyúttal vádbeszéd mindenfajta erőszak és elnyomás ellen. A regényben. A filmen azonban mindez valami langyos, romantikus kalanddá szelídül. Rosselini alkotásában elsikkad az örök érvényű mondanivaló, Jelenet a filmből s helyét intim szerelmi jelenetek, izgalmas kalandok váltják fel. Az őszinte emberi érzések helyett csak a színészek mesterkélt játékát kapjuk. Vajon, miért? Hiszen a kitűnő rendező mellett olyan tehetséges színészek egész sorát vonultatják fel, mint Sandra Milo, Laurent Terzieff, Paolo Stoppá és Martine Carol. Valahol a rendezői koncepció mélyén keresendő a baj oka. Az emberi szenvedélyek szabad áradásának gátat szabott a rendező mindenre kiterjedő precizitása. A legaprólékosabb pontossággal rekonstruáltatta az ezernyolcszázhúszas évek római utcáinak, tereinek, állapotát. Minden hiteles a filmben, csak éppen a színészete játéka nem. Ez pedig az egész film művészi hitelét teszi kétségessé. ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY: Éjszakai repülés „A repülőgép nem cél, hanem eszköz. Az ember nem a repülőgépért teszi kockára életét. A paraszt se ekéjéért szánt. .. Emberi munkát végez. és gondjai emberi gondok. — Ezt mondja Az ember földje című kisregény pilóta hőse önmagáról, hivatásáról. És írójáról is. írójáról, a fiatalon elhunyt Antoine de Saint-Exupéry- ről, aki tpaaga is hívatásos pilóta volt. Antoine de Saint-Exupéry a polgári repülés hőskorának egyik úttörője, a szaharai és atlanti-óceáni pootarepü lő-vonalak felderítője, majd az egyik afrikai repülőtér parancsnoka volt. Életét, élményeit írta meg regényeiben, BÜHUMIL 1IRABAL: Bambini Úgy érezzük, Svejket, s a modern amerikai elbeszélőket, Truman Capot-ot, Sálingért folytatja Hrabal. Aztán ezt a megállapításunkat gyorsan elfelejtjük — annyira eredeti. Az író 1914-ben született. A háború után letette a jogi doktorátust, majd elment biztosítási ügynöknek, vasmunkásnak, díszletező munkásnak. A kötetben szereplő novelláit is biztosítási ügynökökről, vasmunkásokról, dísz- ietezőkről írta. S ezzel sokmindent elárultunk erről a szerzőről, aki 50 éves kofában kezdte publikálni munkáit. Kötetének címe: Bambini di Praga. Bambino di Prágának hívták a kis pöttöm prágai gipszjézuskákat — és isten fiának nevezi az író hőseinek, a különféle kisembereknek azt a tömegét, amely mint egy mesélő, énekelő raj vonul át a könyv lapjain. Mindegyik előhozakodik a maga — sokszor egy viccbe, vagy komor fordulatba sűrített — történetével, aztán a szülei történetével, aztán az ismerősei történetével. „Apám állomásfőnök volt, s amikor egyszer rájött, hogy a felesége megcsalja, elköltözött a vonatba. Letudván a szolgálatot, felszállt az első vonatra, és csak akkor jött Vissza, amikor újra szolgálatba kellett volna lépnie. És így ment ez tíz éven át. Aztán egy nap főbe lőtte magát te irodában. Levetkőzött meztelenre és ahová csak elért a \eze, mindenütt telepecséamelyek közül hárommal ismerkedhetünk meg — Déli futárgép, Éjszakai repülés, Az ember földje — az Európa Könyvkiadó által most megjelentetett kötetben. Mindhárom mű hősei repülök, akik gépükkel elszakadva a földtől, ezer kilométerekről szemlélik az alattuk elsuhanó tájakat, a glóbust; pereg le előttük életük s a tágra bő horizontú ember szemével figyelik a földi életet. Életük szüntelen életveszély, ez teszi lényeglátóvá és tisztává gondolataikat, érzelmeiket. Nem a kaland vonzza őket, hanem a tett, a teljesítmény, a haladás, az emberiség szolgálata. di Praga telte magát a létező összes pecsétekkel." Hát ilyenek ezek a történetek, ha nem is végződnek mind öngyilkossággal. Legtöbbször tragikusak, ugyanakkor átlengi őket valami vidámság: „katasztrofális optimizmus" — mondta nekem valaki a minap, amikor Bo- humil Hrabalról beszélgettünk. Valahol olvastam, hogy a középkori szerzetesi kórusokban mindig volt egy barát, akinek az volt a feladata, hogy hamisan énekeljen, nehogy túl tisztává váljon a gótikus dallam, nehogy azt higgyék a hallgatók, hogy már a túlvilágon járnak. A barát kornyikálása a földön tartotta őket. Ez a kettősség jellemzi Hrabal írásait is. „Némely foltok nem távolíthatók el az anyag megsértése nélkül” — idézi a tisztítócédulát a szerző. Az anyag: az ember. Hrabal sokat ír a foltokról, és sokat az emberekről. Különféle emberekről. Közülük is a legjobban egy szenesembert szerettem meg, aki a hátán bőrkötényt visel, a szemét korom festi alá, és így beszél a kocsmában: „Ahogy így elnézem a kezem. hát bizony az elmúlt harminc év alatt annyi szenet hordtam velük az embereknek, hogy ha most azt a sok lépcsőt egymásra raknám, feljutnék rajtuk egészen a holdba. Hát ha a holdba talán nem is. de hogy egy olyan tar,aszi szivárvány tetejére eljutnék, az bizonyos ... No de fizetnék.” Padányi Anna Érdekes módszertani kiadványok — A népművelési évad be-1; fejezése előtt még öt módszer-§ tani kiadványt juttatunk el a ft megye népművelőihez — tájé-R koztatta lapunkat Ladányi ft István, a Pest megyei Tanács § Népművelési Tanácsadójának ft vezetője. — Közülük mindössze ft kettő saját kiadványunk, s ezt; jó dolog, mert ily módon, más ft megyék, más területek ta- ft pasztalataival is megismerked-ft hetnek népművelőink. — A Pest megyei múzeumi ft füzetek második köteteként je- ft lent meg a napokban dr. Me-ft zösi Károly: Pest megye mú-ft zeumai című, képekkel illuszt-ft rált, százoldalas kötet. A kiad-R vány megjelentetésére azért § került sor, hogy a tervsze- § rűbb, elmélyültebb és így hasz- § nosabb múzeumlátogatást se- k gítse elő. A kötet a megye va-ft Iamennyi múzeumáról, hely- ft történeti gyűjteményéről rész-ft letes tájékoztatást közöl. — A szombathelyi Ncpmű- k velési Tanácsadó szerkesztésé-§ ben jelent meg a Barkácsolás, ft modellezés, rádiózás című ki- ft advány. A háromíves kötet a ft s-akkörök eddigi tapasztalatai- S nak összegezése mellett sok ft új ötletet ad a további mun- ft művim kához, valamint ajánló biblio- R gráfiát is közöl. — A Fővárosi Művelődési ft Ház kiadásában jelent meg a ft szocialista brigádok kulturálist vállalásait, tevékenységét se- S gítő kiadvány, amely a napok- R ban jut el népművelőinkhez. § — Nyomdában van s rövidé-s sen megjelenik a Könyvek a ft klubban című saját kiadvá-k nyűnk, amelynek célja a klu- § bök tartalmi munkájának elő- § segítése. > — Monumentális művészet ft Pest megyében címmel rövidé-ft sen megjelenik az a kiadva-ft nyunk, amely az elmúlt húsz ft esztendő alatt Pest megyében^ felállított képzőművészeti al- ft kutasokat mutatja be. A köte-8 tét több mint negyven kép il-S lusztrálja. Bevezető tanulmá- § nyát dr. Végvári Lajos művé-R szettörténész, a Képzőmüvé- R szeti Főiskola tanszékvezető s tanára írta. Tervezzük, hogy k enr.:ek a kiadványnak az alap- ft ján az őszt évadban nagysza-ft bású vetélkedőt rendezünk az ft ifjúsági és általános klubok ft részére. S Tudományos igény Z énó Andris bácsi amolyan mindenes volt a Mézélelmezési Kiszerelő Vállalatnál. Egyszer behívták az irodába és közölték vele, hogy elszaporodtak a legyek, irtani kellene. Andris bácsi örült a megbízatásnak, és úgy döntött: tudományos alapon közelíti meg 3 problémát. összefusizott egy laboratóriumot, beállított laboránsnak két bujtatott küldönclányt, ö maga a munka oroszlánrészét vállalta. Mindenekelőtt a légy életét, fiziológiáját vizsgálta és megállapította, hogy az enyhén savas flogisz- ton, közvetlenül a légy szárnya alá fecskendezve bizonyos elváltozásokat okoz a rovar szervezetében. Megfigyelte, hogy az így beoltott légy fél óra leforgása alatt elveszíti tájékozódó képességét, megszűnik a szárnyak, zsongó zizegése, lehullik a földre, majd mintegy másfél óra múlva kiszenved. yomban felvette a kapcsolatot egy orvosi ÍV műszergyárral és társadalmi munkában, hulladék anyagból elkészíttette velük a parányi injekciós tűket. Ö maga, személyesen adta meg a tűk méretét, nehogy egyből agyonszúrják a legyet, mert akkor kárba vész a flo- giszton csodálatos hatása. Arról is gondoskodott, hogy az irtásban részvevő önkéntes dolgozók e munka végzéséhez megfelelő tájékozottsággal rendelkezzenek. Tanulmányt írt számukra ezzel a címmel: „A légyirtás szervezése és gyakorlata, üzemen belül!” A nagyhírű munkában többek között ez olvasható: „Megfogjuk a legyet. Hirtelen kapunk feléje, kissé magasabb szögben, mint ahogy elhelyezkedik, mert a suhintás által a rovar amúgyis megijed, felszáll, tehát lényegében mozgása közben kerül a markunkba. Most jobb kezünkből áttesszük a bal kezünkbe, miáltal a jobb kéz szabaddá válik. Jobb kezünkkel adjuk az odahelyezett injekciós tűvel a szárny alá a szúrást és juttatjuk a légy szervezetébe a flogisztont”. j prospektus élénk unalmat váltott ki a ■A» gyár dolgozói körében. Többen felvetették a nagy kérdést Zénó András bácsinak: — Nem lenne-e egyszerűbb egyből agyoncsapni a legyet, mikor az a kezünkbe kerül? Zénó András bácsi haragos pillantást lövellt a türelmetlenkedőkre és visszavágott: — Ez több okból lehetetlen. Először is azért, mert kárba veszne kutatómunkánk, másrészt beiratkoztam az egyetem rovartan szakára és ebből írom majd disszertációmat, harmadrészt pedig végre el kell jutnunk arra a szintre ennél a vállalatnál is, hogy tudományos igénnyel közelítsük meg a problémákat. Sasvári György Káspári: A B o M B A fssss/sssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssrsssssssssssssssssssssssfssssssssrsrsssssss/ssrssssrssrrrsfssrfrs* A közkedvelt Nem tudom, más hogyan van vele, de engem mindig elönt a méreg, valahányszor ezt az ezerszer elcsépelt jelzőt olvasom valakinek a neve mellett: közkedvelt. A héten azután, amikor megjelentek a plakátok, amelyek tudtul adták, hogy „Hamvazó Frigyes* a közkedvelt nótaköltö szerzői estet rendez”, elhatároztam, hogy egy kis magánjellegű közvéleménykutatást folytatok le annak kiderítésére, mennyiben kedveli a köz Hamvazó Frigyest, a nótaköltőt. Találomra kiírtam négy nevet a telefonkönyvből és bélyeges válaszborítékkal ellátott levelet küldtem mind a négy cim- re. Két nap múlva az itt következő válaszokat kaptam: Tisztelt Felebarátom! Egy Hamvazót ismerek ugyan, de az nem Frigyes, hanem Aladár. És nem nótaköltő, hanem szitakötő. Különben nem is Hamvazó, hanem Havazó. Most már határozottan emlékszem, Havazó Aladárnak hívják. De nem kedveli azt senki, még az anyja se, mert folyton részeg. Tisztelettel SOM EMANUEL s Kedves' Uram! Hamvazó Frigyest nem ismerem, de nem is érdekel. Elegem van már a férfiakból, mind tróger, ott törje ki a frász őket, ahun egy van. Biztos maga is csak ismerkedni akar, ismerem már az ilyen ócska trükköket. De most melléfogott, apuskám, mert én úrinő vagyok, akivel nem lehet csak úgy. Pá! ANGYAL MANCI Ui. Ha a telefonját megadja, felhívnám. m T. Cím! Hamvazó Frigyest régóta ismerem, csak azt nem tudtam eddig róla, hogy nótaköltő. Kész híve: FUVOLÁS EDE El A negyedik címzett, Deme Döme medveidomító, a Moly utca 17-ből nem válaszolt. Ehelyett este személyesen jött el a lakásomra. A nagydarab ember gyanúsan szorongatott valamit a viharkabátja alatt. — Honnan ismeri azt a hullarablót? — mordult rám vészesen. — Kérem, én csak olvastam a plakátokon... — hebegtem rosszat sejtve. — Na, majd adok én neked lepaktálni avval a bitanggal! — ordította a medveidomár és a köpenye alá nyúlt. ,.. A többire nem emlékszem. A Rókusbán tértem magamhoz. Ápolónő lépett az ágyamhoz. Teát és újságot tett elém. A szemembe ötlött ez a kis hír: REJTÉLYES MERÉNYLET. Zab Adorjánt, a közkedvelt fiatal zongorahangolót tegnap este a lakásán ismeretlen tettes leütötte. A merénylő elmenekült, Zab Adorjánt kórházba vitték. A szemem elhomályosult a könnytől. Bár a fejem zúgott, a torkom égett és nagy fájdalmaim voltak, most mégis jóleső melegség járta át a szívemet. Istenem, milyen szépen írnak rólam. A közkedvelt zongorahangoló.., Lám, nem hangoltam hiába... Ismernek, szeretnek, megbecsülnek. Közkedvelt vagyok! Heves Ferenc 'SssssssMssssssssssssssssssssssmsMssss/'ssfssssssssssssssssssssssssssfsssssfsssssssfsssssssssssssssssssssfrssssssssssssmsrfM Zongorista Péntek 11 óra 5 perc — Ma melyiket vegyem? Ifj. Kertész László karikatúrái
