Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
1966. JÜNTUS 26., VASÄRNAP Uteilt <ilJCirlaD 9 s LATYAK MIKLÓS: Újra KERTÉSZ LÄSZLÖ RAJZA wvrsfrrssssArs/rsssssssssssssssssssssssssssssrssArssssssssssssssssssssssJWArssssssrrss* PARDI ANNA: az arc-nélküli menetelések mocsarak öblös csöndességei újra a reménytelenség a kések a tábornokok mosolyából kiviláglik mindenkire szükség van a háborúban és hogy ez milyen (clemelő a béke jelképei a munka a zálogcédulák a madarak nyugodt moccanatlan szárnyú repülése a költők halhatatlansága a reggeli harmat pici gömbjei a hüppögö gyereksírás a kenyér már nem hiszem el formatervezett IBM gépek szorozzák osztják a halottakat csínján kell bánni a számokkal és a hírekkel uraim mert a valóság szörnyű félelmet terem és megvakulunk a történelem égre húzó fényszóróitól hát hirdessék a mezők a csöndet a jegenyék az utat * a gyermekek az anyaságot és a költők a béke jelképeit újra , 5 ww////////////// w//////////////////////////////////////////////////yy///////y////, | FIATALOK Egyetlen közös vonásuk: a koruk. Valamennyien húsz-valahány évesek, valamennyien dolgozó fiatalemberek. Mai fiatalok. írásaik, rajzaik nem a kiforrott művészegyéniségek alkotásai, de hírt adnak róluk, vágyaikról, problémáikról, szép iránti igényükről. Az összeállítás szerkesztője azt sem állítja, hogy valamennyien művészek lesznek. Sokuk számára a művészet megmarad amolyan „hangosan gondolkozásnak”, melynek egyik biztos következménye, hogy megtalálják helyüket ebben a korban, melyet vállalnak és sajátjuknak éreznek. Ezért kapott helyet ez az összeállítás ... És talán érvként a fiatalokról folytatott vitához .. é Az út kezdetén Nyár előtt X LABANCZ GYULA: I Már megint erős melleihez húz a nyár, s belehullok tarka selymébe a lágy melegnek, fölizzanak a békétlen háztetők, a szél sugárútjain ráfelel a csend. Fejemen egy felhő aggódó glória, aratást vár és őszinteséget, a szavak, mozdulatok erődítmény falain tűzijátékát a tetteknek, dolgos életünknek, s egy törődött kézfejen rajzát a halálos végtelennek pillangószárny röpíti el. A fáh tánca A hold mint méla reflektor ragyog apró fény-csóvái üvegkalapok arany és ezüst selyemben a fák lombjai mint színes, estélyi ruhák suhognak, kígyóznak, meghajolnak némán a tánchoz összefogódznak újra, ahogy felzúg tombol a szél ringani kezdenek amíg zenél arcuk verejtékes hulló zománc szünetel és ismétlődik a tánc ^ A park pirosra mázolt padijaival, —mt oázis ült a for- Í ró leheletű házóriások lábáénál. Előterében játszótér, i hintákkal, homokozóval, vib- ^ ráló gyermekhaddal, i Egy fehér hajú öregúr — i tiszteletet követelő tartással i— sétált a vajsárga murváival takart sétányon. Néhány, i faleveleken áttörő fényfosz- ! lány pajkosan játszott meg- S megrebbenő szemhéjával, bozontos, szürke szemöldökéivel. Kiválasztott magának Jegy viszonylag félreeső pa- ! dot és leült. Percek falták a i másodperceket, nyugodt las- ! súsággal izmosodva órává ... ! Nyugalmából egy pár riasz- S tóttá fel, amint kacagó ját• szadozva mellé telepedtek a j piádon. Szeme sarkából szem- ! revételezte őket, ami annál i is könnyebben ment, mivel iazok szinte tudomást sem ivévé róla, pimasz eredeti- iséggel juttatták kifejezésre [eredetiségüket: ! — Pokolian kívánlak! S te ; éppen ezzel élsz vissza — így ja fiú. ! — De Lalikám hiszen még i alig... i — Alig, hogy hogy alig? Ide, ■s tova már három hete, hogy jegyütt járunk. Mit akarsz, • hogy a kegyed óhajtásába [őszüljek meg, legalább any- Snyira, mint ez a mellettünk j szunyókáló konzervatív je- jlöltre hasonlító pasas? i ... Az öregúr arcán, mint i nyugodt tó tükrén átsuhanó i habfodor, futott végig egy i gyenge rángás. i A fiú tovább méltatlanko- [dott, miután kibontakozott [egy csókos ölelésből, i — Csókolózunk óraszámra, ■azután újra, elölről. Néha ■ kezdem azt hinni, hogy már • az enyém vagy, s erre te hir- i télén, mint akit egy dézsa víz- jzel öntöttek nyakon, újra hi- ideg leszel, újra elutasító! ■ — De mondd, mi mást leheltek? [ — Mi mást is tehetsz? Miközben én a transztól majd j szétpattanok, éjszakánként a ivágy sátrat csinál lepedőm- i bői, te azt kérdezed párat- ilanul bájos mosollyal: mi [mást is tehetek? — Igen! Mi mást? — Szeress! Tizedannyire [szeress mint én! [ — Ugyan, ezt mindenki [mondhatja! — Hát jó! Legyen! Teljesedjen a végzet! Feleségül [veszlek! Mást tenni nem áll [módomban, ha a férfit csupán [a karikagyűrűn keresztül lá- jtod meg! [ — Ezzel ne marháskodj! [ __Az öregúr krákogva felj tápászkodott. . Megtörölte [szemüvegét, majd botjára támaszkodva méltóságteljesen i elkocogott. — Hallhatta amiről beszélgettünk? — aggodalmaskodott a lány. — Nem teljesen mindegy? Különben sem tündökölt belőle az értelem__ — Lalikám, mondd, hogy az előbb csak hülyéskedtél! Meglepett — Mellettem fel kell készülnöd a meglepetésekre. Ma péntek ... Mához egy hétre ... ★ Két hét múlva: ggy ismerős. fehér hajú öregúr — tiszteletet követelő tartással — nyomta le kopogtatás nélkül a „KUTATÁSVEZETŐ’’ feliratú ajtó kilincsét Látható türelmetlenséggel kérdezte a felpattanó titkárnőtől: — Nem jött még? — Még nem, professzor úr. De ha szabad figyelmeztetnem, még csak tizenkét perc múlva lesz kilenc óra! Három perccel kilenc előtt, egy magas, barna, kisportoit fiatalember topogott, felmérhető idegességgel, ugyanaz az ajtó előtt, majd bátortalanul bekopogott. — Igen — hangzott belülről. Óvatosan, mintha attól tartana, hogy letöri a kilincset, benyitott. — Jó napot... khm ... Én azért... Dr. Váradi Lajos vagyok. A professzor úr volt olyan szíves levélben ... — Igen, tudok róla. A professzor úr várja. — Elnézést kérek, hogy ... hogy... — Ne zavartassa magát. Mint azt ön is tudja, szükségünk van egy értelmes, kiegyensúlyozott fiatal munkatársra — mondta a professzor. Letelepedett hatalmas iratokkal terhelt íróasztala mögé. Csak most vette alaposabban szemügyre, az egyre nagyobb zavarban topogó fiatalembert. Meglepetten konstatálta, hogy az előtte topogó ifjú titán megegyezik a minap tett sétája alkalmával mellette ülő texas- nadrágos „szívtipróval”. — Hm ... mintha már találkoztunk volna! — Igen ... sajnálom... ugyanis az eset... — Nem érdekel! Kérem az iratait! — Tessék. Keserű szájízzel szemlélte a mindvégig jeles osztályzatokat. A kitüntetett diplomát egyensúlyozta mutatóujján, mintha a súlyára lenne kíváncsi. Bosszúságát igyekezett elfojtani, mikor a személyi igazolványban lapozva, a családi állapot után szemébe ütött a három betű: NŐS. Szeretett volna az apja lenni, hogy valamilyen jogalapon szájonvághassa. Na_de ő a „kutatóintézet” vezetője, s ez az alap csupán arra elegendő, hogy elismerve képességeit, munkatársul válasz- sza. — Egy hónap próbaidőre — amennyiben beleegyezik — szerződést ajánlok. Azután, majd meglátjuk. Az antibiotikumokkal foglalkozó csoporthoz, azaz mellém, kerül. Mikor óhajt kezdeni? — Bármikor ... azaz ... ha lehet csak a jövő héten. Most pénteken házasodtam, és szeretnék ... egy kis ... de azt hiszem ez világos ... — Gratulálok — mondta szárazon, kéznyújtás nélkül a professzor. — Köszönöm! A professzor úr talán ismeri... emlékszik a feleségemre ... akkor ott a parkban ... a professzor úr mellett vele voltam .,. akkor még nem ... A professzor úr szája szögletét, egy belülről feltörő mosoly cibáltr meg: — Rendben van öcsém — akkor a jövő héten kezdhetsz. Kiss Imre fssf/ssfs/ss*fssfsrsrfrsssssfsss?sssssssssssjvsssf/sss*/s/ssssssssssfsssssfsssssssssfssssss//rsssssssssssfss/sssss/ssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssffsssssyssssssssssj RUDNAI GABOR: Mi... RAVASZ ERZSÉBET RAJZA Mikor gyakorta borba kóstol a szikkadt elvet nyelvelő apostol mikor bárokba még betér a dolce vitát élvező hetéra, mikor huly-guly-huligán a rágógumit faló Kalibán, mikor romantikát lerontva tombol a puszta létet (éltető atomkor, akkor én. s a többi furcsa szerzet gúnyosan, de hittel írunk verset. A GUMIBOT ^ BALATONI TIBOR versei: Készülődés mint tejízű anyaöl marasztal a táj itt, a libalegelő fölött két araszra jár, a púposhátú cserebogár, s ahogy szótlan végiggondolom az esti ipnát, megmozdul bennem a fáradt gyermekvilág. Dér vontatóra rakták, elvitték a répát, szürke ködáramok könnyezték az útját, az első párlat millió kristálya széthullott a termőtájra, a ház előtt egy nénike összesöpörte, a remegő csillagokat szemétbe öntötte. RÉVÉSZ NAPSUGÁR RAJZA s M ost jöttek ki a második presszóból. A bíró panaszkodik. 5; — Semmit se lehetett látni, ^ A könyvelő is segít. — Egy hete, akkor lehetett. Akkori volt terített betli. $ — Az igen. A kóristalányok is beszívtak. ^ Erről beszélgettek egy fél órát. A segédszínész komoran $ bámult, kicsit bamba lett a kadarkától, de még tartotta magát. 5 A többiek nem tudták meg, hogy neki még kóristalány se ju- $ tott. 5 A kisvárosban a férfiak délután ötkor nyakkendőt köt-^ nek, egy órával később már kesztyűt húznak, és így mennek a S korzóra. — A KGST legnyakkendősebb városa — dörmögött a 5 könyvelő, mikor először leszállt a vonatról, de azóta ő is ha- ^ vonta új nyakkendőt vesz. $ sj Lassan mennek, a lányok nem fordulnak meg utánuk. A $ neonreklám alatt belenéznek a kirakatba, de egy perccel ké- 5 sőbb már nem emlékeznek semmire. ^ A könyvesbolt előtt azt mondja a segédszínész: Ez a kó- $ dex jól állna nekem. S y Elmegy mellettük egy szürke ruhás úr. — ötvenes, ma- ^ gas, nagy darab, filigrán női esernyőt tart a hóna alatt. Nem illenek össze, le is ejti. | — Tegnap jobb buli volt — mondja az ellenőr. Találtam $ egy gumibotot. Még meleg volt, nemrég ejtette ki a kezéből a ^ rendőr. ^ Körülveszik, megállnak. ^ — Hol? S — Ott a sarkon. Mentünk a Gitárba. ^ — Gumibotot ? ^ Izgulnak és irigykednek. Kérdezik: Milyen a fogása? Ke- § resték? Ki vesztette el? $ Az ellenőr nyilatkozik. Beszél, de nem tudja befejezni a ^ mondatokat. Belekérdez a másik. Nem is érdekli őket a vá- lasz. ^ Nem adnák egy kóristalányért, ha velük történik az egész. $ Ha ők találják a gumibotot. $ A segédszínész meg akarja kezdeni az ellentámadást. — Az ősszel, mikor olyan szépen sütött a nap, és tájolni ^ mentünk Órákosra, képzeljétek, a sofőr mellé ült a Mici, á 5 Laskay Mária, akinek az a hosszú pók a... ^ A többiek szánakoznak rajta. § Beülnek a Gitárba. ^ Majdnem telt ház. | A könyvelő se bírja, ő is témát keres. — Terített betli. 5 De mintha süketek között ülne — semmi válasz. % — A gumibot... — mondja valaki, és az ellenőr is bősz- ^ szankodva jobbra fordul. Egy rendőrtizedes meséli a pincér- ^ lánynak, hogy tegnap elvesztette a gumibotját. § Krajczár Imre ^
