Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-22 / 146. szám
1966. JÜNIUS 22- SZERDA <cai Miau i&tíriaP t ' Állandó versenyfutás A Váci Kötöttárugyár üzemgazdasági osztályának vezetője használja a kifejezést: a minőségről beszélgetünk, s ő fogalmazza meg a jobb minőségű termékek előállítására irányuló erőfeszítéseket „állandó versenyfutás”-ként. Es valóban az: versenyfutás a konkurrens üzemekkel a piacok megtartásáért, a fogyasztók bizalmának megőrzéséért. új vevők megszerzéséért. Es tegyük hozzá rögtön: ha valamikor, akkor most, s az elkövetkezendő években jut döntő szerephez a termékek jobb minősége, s rajta keresztül a vevőkör megtartása, illetve bővítése. Szállóigévé lett — sajnos — az „eszi, nem eszi, nem kap mást.” És érvényes mondás volt ez. akár az egymástól vásárló termelőüzemek, akár az üzletekben megforduló vevők esetében: nem egy vállalat túlzottan kihasználta a monopolhelyzetéből származó előnyöket. kevés gondot fordított a gyártmányfejlesztésre, termékei minőségének javítására, s nemegyszer úgy kamatoztatta néhány árufajta hiánycikk voltát, hogy a selejtet is rásózta a vevőre. A kereslet és kínálat összhangjának hiánya — a másik oldalon — abban mutatkozott meg, hogy függetlenül a rendeléstől, az Igényektől. üzemeink egy része csak termelt, termelt, de készítményei a különböző készletező és nagykereskedelmi vállalatok raktáraiban hevertek, mert vevő egyáltalán nem, vagy csak nagysokára jelentkezett. Látszatra tréfa csak. de a mondat mélyén az aggott alom felhangjai csendülnek: „kiszolgáltatottjai leszünk a vevők kenye-kedvének” — hangzik el mind több üzemünkben. A gazdasági mechanizmus reformja a kereslet-kínálat összhangjának megteremtésével, pontosabban szólva a kettő arányának közelítésével valóban döntő szerepet szán a vevőnek — s ilyen értelemben mindegy, hogy ez a vevő sok ezer forint értékű termelőberendezést vagy filléres árut vá- sárol-e — s érthető, ha ez megmozgatja eddigi túlzott nyugalmat élvező iparvállalatainkat. A versenyfutás — mely eddig sokszor csak látszat volt, vagy még az sem — valóban állandósul: jobbra, korszerűbbre ösztönöz. A kötöttárugyárban például eddig túlteljesítették minőségi előirányzatukat, azaz „állják a versenyt” az idővel, a növekvő követelményekkel. Biztató, hogy például megyei híradástechnikai üzemeinkben fokozatosan javulnak az alkatrészgyártásnál a minőségi mutatók, s ezért — ugyan még csak néhány terméknél — lemondhatunk a költséges importról, s már az exportra kerülő berendezésekbe is ezeket az új, hazai gyártású alkatrészeket építik be. A gyárak, vállalatok egy részénél már szervezik a piackutató kereskedelmi részlegeket: nemcsak állni kell a versenyt, hanem azt is tadni, hogy holnap, holnapután milyenek lesznek a követelmények, az igények. Az új gazdasági mechanizmus — bár bevezetése még másfél esztendővel odébb van — frissítőén hat már napjainkra is. elsősorban azzal, hogy gondolkozásra, a realitások alapos felmérésére késztet. És ez már egyben része is a reform előkészítésének. M. O. Magyar találmányt . vásárolt * egy svéd cég Az elektromos földeléseknél alkalmazott magyar találmánynak, az úgynevezett bentonitos eljárásnak már nemcsak a híre jutott el külföldre, hanem Svédországban ki :s próbálták az új módszert. A Svéd Állami Erőművek és Vil- lamosenergia Elosztás központi szerve, a Vallenfallsstyrel- sen egy távvezeték építéséhez megvásárolta a találmány felhasználási jogát. A szerződést a közelmúltban írták alá a találmányt értékesítő komplex külkereskedelmi vállalat és a svéd szerv megbízottai. Rendhagyó osztályfőnöki óra DON JUAN A margitszigeti szabadtéri színpad június 25-én nyitja meg évadját. Ezen a napon mutatja be a fővárosi közönségnek a pécsi balettegyüttes a Gluck zenéjére komponáit „Don Juan” című táncjátékot. A produkció érdekessége, hogy a klasszikus zenére modern inspirációjú történetet mutat be az Európa-szerte ismert társulat. Készülődés az V. budapesti nemzetközi borversenyre Huszonkét országból érkeztek eddig nevezések a szeptemberben sorra kerülő V. budapesti nemzetközi borversenyre. A részvételüket bejelentett cégek száma megközelíti a 200-at, és közülük számos most első ízben küldi el termékeit a világ legjobb borainak budapesti versengésére. A kongresszus tiszteletére Valamennyi kisipari részt vesz az iparági versenyben Fő feltétel: a gazdaságosság A kisipari szövetkezetek kongresszusi versenymozgalmáról kértünk felvilágosítást Németh Károlytól, a Pest megyei KISZÖV elnökhelyettesétől. — Azzal kezdeném, hogy a múlt évi 48-cal szemben, idén megyénk mind a 61 kisipari szövetkezete benevezett az iparági munkaversenybe. Dolgozóink felajánlásai elsősorban a legfőbb gazdasági mutatók megjavítására — az önköltség csökkentésére, az anyag- és munkaráfordítással való takarékosságra, a közvetlen devizahozamú exporttermelés értékének növelésére, általában a gazdaságosabb termelésre — irányul. — S kik vesznek részt a szövetkezeteken belüli ver- „ seny mozgalomban ? gyobb része, elsősorban a szocialista brigádok. Ötvenöt brigád 553 tagja küzd a megtisztelő cím elnyeréséért, illetve megtartásáért. — Kongresszusi felajánlásaink között szerepel a lakosság számára végzett javítószolgáltató munka arányának növelése és minőségének javítása is. — Végül még egy kongresz- szusi vállalásról kell szólnom: ismeretes, hogy a budai járási htsz nemrégiben elnyerte az ország kiváló kisipari szövetkezete címet. A htsz dolgozói az idén is szeretnék ezt kiérdemelni! ny. é. Újabb követőkre talál a dánszentmiklósi kezdeményezés Az egyik megyei technikum harmadévesei — többségükben fiúk — szívesen, sok érdeklődéssel álltak elébe, hogy egy olyan, kérdőíves tájékozódással, beszélgetéssel egybekötött vizsgálatot tartsunk osztályukban, amely egyúttal világnézeti, politikai érettségük, állásfoglalásaik felmérése is. A név nélkül beadott Írásos válaszok, elsősorban statisztikai képet adtak nézeteikről, véleményük megoszlásáról. A beszélgetésben már leginkább a hangadó, és a többiekhez képest sokszor szélsőségeket képviselő fiatalok szólaltak fel. Mikor felírtam a táblára kérdéseinket — meglepődtek. Az érintett témák közül sok az olyan, amely sem az ifjúsági szervezet foglalkozásain, sem az órák alatt nem került még szóba. így lett ez az osztályfőnöki óra „rendhagyó”. sekkel, a kollégiumi hálótermekben annál több vitára kerül sor. Nemrég például a tsz-esítést tárgyalták éjjelekbe nyúló beszélgetéseken. Végül helyesnek ítélték a mezőgazdaság kollektivizálását. © © Első kérdésünkre nyolcán jelentették ki, hogy hisznek istenben. Az egyik vallásos diák szerint „semelyik vélt igazság nem tud döntő bizonyítékot felhozni a maga javára”. A másik vallásos diák a nála „sokkal érettebb emberek, tudósok, írók, filozófusok” idealista világnézetét állítja sorompóba saját támogatására. A többiek érvek nélkül jelentik ki: hisznek istenben! — esetleg hozzáteszik: szüleik erre nevelték őket! A magát materialistának valló nagy többség sokkal szélesebb területről meríti indokait Van, aki a természetes észre hivatkozik, még többen a tudományra (anyagmegmaradás törvénye stb.). Sok tanuló válaszában érződik a régebbi, vallásos nevelés — átélt elfordulásra, reakcióra mutat szenvedélyük, amellyel a vallás tanításait cáfolják, vagy az egyház történelmi szerepét kritizálják: „a vallás akkor kezdett használhatatlanná válni, amikor visszaéltek vele”. „A háborúkban minden oldalon megáldották a fegyvereket.” (Megkérdezik: hol volt isten, hogy nem akadályozta meg a mészárlást?) Sokan az idealizmus, és a materializmus történelmi szerepét elemzik: „a vallás az egy, a népek körében kialakult szokás, amely arra szolgált, hogy az emberiséget összefogja”. „A materialista világnézet az egyetlen, amelyben az ember jobb, boldogabb élete a fő céL © Alig van már olyan termelőszövetkezet Pest megyében, ahol nincs szocialista brigád. A dánszeri tmiklósiak felhívására ez elmúlt három hónapban közel száz újabib brigád jelentette be, hogy versenyre kel a szocialista címért. Legutóbb — amint Papp Andrásné, a dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezet párttitkára hírül adta — a cegléd- bercéLi Egyetértés Termelő- szövetkezetben három brigád, a Búzavirág, az Aranykalász és a Bizalom alakult meg, és jelentette be: versenyre kel a szocialista címért. 'S/SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSS/S/SSSSSSSSS-SSS KÁLYHÁK SZALAGON Lassan gördülnek előre a csatarendbe állított fűtőtestek. Előbb csak a tulajdonképpeni tűzteret látni, ahová beomlik majd az olaj, Néhány szerelő mozdulat s szól a csengő, indul tovább a Mechanikai Művek új szalagja. Mire a sor végére jutunk, felépül a Mekalor. A munka könnyű testmagasságban végezhető s kis kéziszerszámok is segítenek. A tavalyi 25 ezres tétel helyett így készül ez idén a duplája. (Tóth felv.) Második témánk: elfogadják a szocializmus elvét? Hol tartunk a szocialista társadalom megvalósításában? Válaszában egyikük sem vonta kétségbe a szocializmus alaptörvényeinek helyességét. Mindössze hat olyan felelet akadt, amelyben némi szkeptikus felhang érződött. Velük ellentétben, komoly — vagy komolykodó — hangnemben foglal állást a túlnyomó többség. Szólamokat nem használnak — önállóan gondolkodnak. Sokuk saját helyzetéből indul ki: megállapítja, hogy egy kapitalista rendszerben munkás-, vagy paraszti származásánál fogva I nem valószínű, hogy továbbtanulhatna. (Hozzá is teszi az egyik: „nem magunknak tanulunk!”) Bírálnak. Válaszaikba bekerültek gazdasági problémáink is. Általában: „Jó irányba megyünk, csak az emberek elmaradnak. Nézzük a munkahelyeket. Nagy lazsálás, sorozatos visszaélés, kihasználva azt a körülményt, hogy ha valaki valamit vét. nem rúgják ki. mint a tőkések.” De nem türelmetlenek, hiszen „húsz év nem nagy idő”.-.„A szocializmus a kommunizmussal együtt egy nagy ház, amelynek a szocializmus az előcsarnoka”. Elmondták a fiatalok, hogy bár az osztályfőnöki órákon és a KISZ-ben nem sokat foglalkoznak ilyenfajta kérdéA miért vannak háborúk? — című kérdésre adott, eléggé heterogén válaszaik bizonyos része túlzottan a felhőkben, az örök emberi szférák tájékán lebeg. („Az emberiség között min« dig volt és lesz is ellentét.” „A háborúskodás az emberek természetéből adódik.” „Egyetértésben nem lenne miért küzdeni. Ez a küzdeniakarás a haladás nyitja. A háború ugyanez, csak magasabb fokon.” „Háborúk akkor törnek ki, amikor az egyik fél elég erősnek érzi magát, hogy területét, vagyonát növelje.”) Találkoztunk egy ifjú malthusiánussal is: „szerintem az ipar, a mező- gazdaság nem tud lépést tartani a szaporulattal!” A válaszok másik csoportjában említenek ugyan piacot, területet, gazdasági érdekeket, de viszonylag kevesen szögezik le egyértelműen: a történelem tanúsága szerint a háborúk okait csakis a magántulajdonra épült kapitalista társadalom érdekellentétei adják. Jóleső meglepetést okozott, amikor a vietnami háborúról kérdezettek véleményüket kifejtve kiderült, hogy ezek a 17 éves fiatalok naponta olvasnak újságot, mint egyikük frappánsan megjegyezte, azért „hogy tudjuk, mennyi az idő!” (Kitérőként megemlítem: elmondták, hogy lapunk egyik cikke, amely a bejáró diákság tiszteletlenségét marasztalta el. élénk vitát ébresztett. „Tiszteletlenség, ha nem adom át a helyemet? De hát én naponta órákat töltök a vonaton. Négy évig állva utazzam?” — kérdezte az egyik.) „Szerintem ez a háború az amerikaiak teljes vereségével végződhet, mert ma már az emberiség olyan magas fokon áll, hogy nem képes elviselni a szolgaságot.” „Mi lehet az ember véleménye egy olyan államról, amely tech- [ nikai fejlettségét használja egy védtelen ország ellen: lebombázott kórházak, iskolák, mind ezt bizonyítják. Ekkor megszólal az ellenség hangja: ezt te csak úgy látod, ha ott lennél, biztos másképp vélekednél. Hát ez szilárd meggyőződésem, hogy nem így lenne! Már az amerikaiak sem egységesek a háborút illetően” — ilyen válaszok ismétlődnek az osztály háromnegyed részének tollából. A maradék azonban fenntartással vélekedik: „a vietnamiak intézzék el egymás között” — mondják, és kiderül, ezt úgy értik, hogy a szocialista országok ne támogassák a partizánokat fegyverrel, egészségügyi felszereléssel... j Kár — gondoltam később elégedetlenül, mikor a válaszokat összegeztem —, hogy rendhagyók az ilyen osztály- főnöki órák. Ha sűrűbben, részletesebben és mélyebben ismertetnék a diákokkal, többek között a vietnami kérdést is, tudnák, hogy ajánlatuk — a vietnami polgárháború „egymás közötti” rendezése — azt jelentené: míg az elnyomó rezsim urai fegyverrel a kézben gyakorolhatnák időtlen időkig hatalmukat, addig a nép többsége legfeljebb bambuszrudakkal kísérelhetné megdönteni a kisebbség uralmát! De a szocialista hazaszeretet következő megfogalmazásáig viszonylag kevesen jutottak el: „...ugyanakkor tisztelem és becsülöm más népek fiait”. „Magyarságon a nálunk élő nemzetiségiekkel együtt élő tömegeket értem.” Nacionalista ízű hozzászólás tán kettő érkezett. („A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket! — a dicső múlt, amikor rettegtek tőlünk a környező népek!” — felolvastam, lehurrogták.) © Végül utolsó kérdésünk azt kutatta, tapasztaltak-e már az életben, környezetükben antiszemitizmust — és mi volt erről a véleményük? (A szó jelentését egyébként meg kellett magyaráznunk.) A fiatalok döntő többségének az antiszemitizmusról egyedül a hitleri fasizmus jut eszébe. „Zsidógyűlölettel még csak filmen találkoztam.” „Amit a fasizmus csinált, arra kifejező szó nincs is talán.” Kevesen gondolkoznak el azon, hogy antiszemitizmus és másféle fajgyűlölet napjainkban is létezhet: „Hitler antiszemitizmusa rrjelié az is párosulhatott, hogy valami ok kellett, hogy felsőbbrendűségüket bizonyítsa. Lehet, hogy egy más nép egy másik fajtát ítél el így.” „A béke legfőbb feltétele a népek közötti egyetértés, de ehhez hozzátartozik a fajok közötti egyetértés is.” — az ilyen válaszok ritkábbak. Az osztály tagjai, — akik mélységesen elítélik a 45 előtti antiszemitizmust, — folytatták a vitát. Már a cigánykérdésnél, már a négerkérdésnél tartottak. — Az tény, hogy egyes fajoknak sajátságos szaguk van! — Na, mi sem panaszkodhatunk, ha felszállur^i nyáron egy zsúfolt autóbuszra! — Hogy jövök ahhoz, hogy odajön egy nálam eresebb és idősebb cigányfiú, és egy forintot kér! — Az sokkal hátrányosabb gyerekkorból indult, mint te! — A történelem kényszéríti, hogy tőlem kolduljon? Kicsengettek. © © Következő témánk: mi jut eszükbe a magyarság szóról? „Ez a szó, hogy magyarság, a régi időkre emlékeztet.” „Ez a szó elvesztette régi értelmét, a történelemben tanult idők jutnak róla eszembe.” — így és hasonló értelemben válaszolt a többség. Hozzátették sokan, büszkék arra, hogy magyarok, nem tagadnák meg soha hazájukat. Otthon összeszámoltam: ha az árnyalatokat is figyelembevesszük, a válaszoknak körülbelül egyhatoda tér el a kívánt — jobb szót nem találok — ..hivatalos” állásfoglalástól. S végül, miután ennyi véleménynek hangot adtam, hadd írjam ide a magamét is. Őszinte. közömbösségtől mentes, politizáló fiatalokkal találkoztam. De szerintem kicsit, magukra hagyják őket véleményeik formálásában. — Talán innen a sok naivitás, és az, hogy állásfoglalásuk gyakran nem elég mély, megalapozott: A szándékban a döntő többségnél nincs hiba. S valószínűleg a kisebbség, az a bizonyos egyhatod sem jobboldal- r ó 1 jön. — az azonban lehet, hogy véleményüket onnét befolyásolják. Helyettünk. Többe!, okosabban kéne velük vitatkozni. S még egv: bonyolultan felvetett kérdéseikre nem szabad túl egyszerűen, sematikus módon válaszolnunk, Padányi Anna Új növényvédő gép: GÖRTOX A Hajdú-Bihar megyei Sá- ránd község legelőjén növényvédő szakemberek előtt első alkalommal mutatták be a budapesti Mezőgazdasági Gépgyár debreceni gyáregységében kifejlesztett önjáró, motoros növényvédő kisgépet, a GÖRTOX-ot. A gördülőtartályos növényvédő gép megnyerte a szakemberek tetszését. A vélemények szerint ez a géptípus felel meg leginkább a dombvidéki szőlők növényvédelmének.
