Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-22 / 146. szám
flíT MEGYEI <&£íirltm 19G6. JÜNIUS 22., SZERDA KÖNYVESPOLC REFLEKTOR A Zrínyi Katonai Kiadó Reflektor-sorozatának első kötete, Kim: Elolvasás után elégetendő című munkája, az amerikai és japán titkosszolgálat második világháború alatti harcának egy igen izgalmas részét mutatja be. Hogyan történhetett meg, hogy a második világháború kellős közepén, amikor már az egész világ előtt nyilvánvaló volt a német és a japán fasizmus agresszív szándéka, a japán hadihajók és bombázók támadása — készületlenül érte az Egyesült Államokat — több mint négyezer ember halálát okozta? A japán titkosszolgálat két embere, Idő és Teranó — mint diplomáciai futár — utazik egy hajón Washington felé. Bőröndjük új találmányt, egy rejtjelző gépet tartalmaz. Az amerikai felderítők tudomást szereznek a fontos készülékről, s megszervezik a titok elrablását. A japán futár az izgalomtól, feszült szolgálattól elfárad, elalszik, s ez elég, hogy a bőröndöt kicsempész- szék, s tartalmát lefényképezzék. Washingtonban lázas munkához látnak, hogy a megszerzett titkos adatokat kamatoztassák. Külön irodát állítanak fel a japán külügyminisztérium és a washingtoni nagykövet közötti titkos levélváltás megfejtésére. Az üzenetváltásokból kiderül, hogy a japán militaristák céljai és módszerei azonosak Hitlerével. Az amerikai vezérkar nem veszi komolyan a fenyegető veszélyt. Szilárdan meg vannak róla győződve, hogy Japán a Szovjetunió elleni támadásra készül. Félvállról veszik a legutolsó híreket is, amelyekből már világosan kitűnik, hogy a japánok támadása az Egyesült Államok ellen már csak órák kérdése. A támadás pillanatában egyetlen tábornok sincs a helyén. Japán washingtoni nagykövete átnyújtotta a Fehér Ház titkárának a tárgyalások megszakítását közlő memorandumot. S ezzel egy időben •borzasztó támadást indítottak Pearl Harbour ellen. A katonai vezetők gondatlansága következtében több ezer ember életét vesztette. Idő nevű ügynök a feladat végrehajtása után a Hawaiiszigetekre megy, s ott bekapcsolódik a japán diverzáns szervezet munkájába, s amikor a háború kitörése napján elfogják, megöli magát. , Teranó beilleszkedik a háború utáni életbe. Donahew és White két ellentétes típus. Donahew a kommunizmus ellensége, Withe őszinte hazafi, mindent elkövet, hogy felhívja felettesei figyelmét a veszélyre, de senki sem hallgat rá. A háború után az USA vezetői igyekeztek ennek a történelmi katasztrófának körülményeit titokban tartani. A Reflektor-sorozat további kötetei is bizonyára hamar népszerűek lesznek az izgalmas és kalandos könyvek kedvelőinek táborában. Tari József A lengyel gépkocsivezetők- „az úttest gentlemanjei“ A motorizáció rohamos fejlődése — az egész civilizált világ jótéteménye és csapása — Lengyelországban sem ismeretlen, bár nem tartozik a legtöbb gépjárművel rendelkező országok közé. A gépjárművek szaporodása azonban igen gyorsütemű. Tíz évvel ezelőtt 350 000 gépjármű, ma már kétmilliónál is több fut. A lengyel gépkocsivezetők temperamentuma olyan heves, az utak olyan jók, a járókelők pedig gyakran olyan fegyelmezetlenek, hogy ... Az elmúlt évben csupán Varsóban 3157 közlekedési baleset történt, ezekben 105 személy vesztette életét és 2500 sebesült meg. Lengyelország fővárosában, ahol különösen koncentrált a jármű- forgalom, a baleseti mutatószám állandóan emelkedik. Ma már tíznél több balesetet jegyeznek fel naponta. Bár a gépjárművek szaporodásával a balesetek számának emelkedése elkerülhetetlen, a lengyelek természetesen igen erőteljesen harcolnak az utakon leselkedő halál ellen. Nem említem részletesen a közismert és Magyarországon is alkalmazott módszereket, amilyen a közlekedési rendőri szolgálat fejlesztése, a közúti forgalommal kapcsolatos ismeretek oktatása, a gyalogos átkelőhelyek igen gondos jelölése, a járőrökkel történő országúti ellenőrzés, az ország- útak kalózainak kemény megTáncdalfesztiválok slágerei — hanglemezen Egyre népszerűbb a magyar tänczene. Régi és új szerzők, hivatásos és amatőr előadók, együttesek, szólóénekesek versengenek fesztiválokon, a különféle tánczenei versenyeken. — Mi az oka a tánczene ilyen mértékű kultiválásának? — kérdeztük a Hanglemez- gyártó Vállalatnál. — Nagy a tömegérdeklődés — mondották — és annak igénye, hogy új tehetségeket fedezzenek fel. A mai magyar tánczene művelőinek már nem könnyű a dolguk, hiszen a hazai közönség ízlése, igénye sokat fejlődött. Ezt tapasztaltuk például Salgótarjánban is a közelmúltban a KISZ II. országos amatőr d'zsessz- és tánczenekarok fesztiválján is. Itt három kategória szerepelt: dzsessz, gitáros tánczene és a hagyományos tánczene. A 39 versenyző közül a Debreceni Irodalmi Színpad dzsesszkvar- tettje, a budapesti Kék Csillag együttes, és a dunaújvárosi Mokka együttes győztek. A tanulság szerint a hallgatóság a belső átélésből fakadó ritmikus sodrású játékot értékeli igazán, ' — Milyen további — a hanglemezgyártás szempontjából érdekes és kiemelkedő — rendezvény várható még? — Folyik a készülődés a ■Magyar Televízió I. táncdalfesztiváljára. A televízióhoz több száz kompozíció érkezett be ismert és még névtelen szerzőktől. Válogatják az anyagot, amelyek között máris szép számmal találtak figyelemre méltó számokat. Előadóként a Magyar Rádió és Televízió Tánczenekara és néhány ismert gitárzenekar, valamint a legismertebb táncdalénekesek szerepelnek, de néhány új névvel is megismerkedhet majd á közönség. Természetesen nem az előadók szereplése, hanem a szerzők alkotása, a számok tartalmi nívója lesz a döntő. Magyarországon az idén először rendeznek tánczenei fesztiválokat, és az eredmények biztatóak. A hazai hanglemezgyártás és a rádió is hasznosítja az eddigi és a későbbi rendezvényekét. A salgótarjáni győztesek közül felvételeket készít például a hanglemezgyár a Kék Csillag és a Mokka együttesekkel, amelyekkel a hallgatóság még a televízió népszerű Ki mit tud műsoraiban ismerkedett meg. Az augusztusi fesztivál győzteseinek hanglemezeivel is találkozik majd a tánczenekedvelő közönség az üzletekben és a rádió műsoraiban. V. A. büntetése, stb. Egy eredeti akcióról szeretnék beszámolni, amelyet a varsói rendőrség, az Állami Biztosító Intézet, a Lengyel Autó és Motoros Szövetség, valamint • a „Kurier Polski” napilap szerkesztősége közösen szervezett. Az akció jelszava: „Légy az úttest gentlemanje!” Formája: verseny, amelyben minden varsói gépkocsivezető részt vehet, hivatásosak és amatőrök egyformán. Minden résztvevő a szélvédőre ragasztható emblémát kap, a következő felirattal : „Közúti biztonsági verseny, Varsó, 1966.”, továbbá részvételi jegyet, amely száz pont értékű szelvényt tartalmaz. A versenyző minden — akár legcsekélyebb — szabálysértésért megfelelő számú pontot veszít, függetlenül a „hivatalos” büntetéstől. A közlekedési rendőrök különösen éber szemmel figyelik a piros emblémás gépkocsikat. Az ilyen gépkocsinak nemcsak szabályosan kell a kereszteződésekhez közelítenie, a gyalogos átkelőhelyeket kereszteznie, stb., hanem egyenesen lovagi módon, gentlemanhoz illően. Minden gyalogosnak, aki szabálytalanságot figyel meg valamelyik „gentlemanjelöltnél”, joga van feljegyezni a gépkocsi rendszámát és az esemény leírásával beküldeni a verseny szervezőinek. Mivel pedig az emberi tevékenységet — az ún. magasabb érzelmek mellett — egészen gyakorlatias törekvések is vezérlik, a szervezők megfelelő anyagi ösztönzést is alkalmaznak: Az úttest 1966. évi gentlemanjei jutalmakat kapnak. Nem is akármilyet, Televízió, rádió, motorkerékpár, óra, turistafelszerelés, három évre szóló ingyenes casco biztosítás és sok minden más szerepel a jutalmak között. Az érdekelt intézmények nem fukarkodtak a díjakkal. Különösen bőkezű volt az állami biztosító; nem is csoda, hiszen sok százmillió zlotyt fizet ki a biztosított varsói gépkocsivezetőknek... A verseny szervezőihez naponta százával érkeznek az egyéni és csoportos jelentkezések. Az autóközlekedési vállalatok kollektívái például közösen jelentkeznek. Varsó utcáin már ezrével járnak a gépkocsik, amelyeknek vezetője elhatározta, hogy az úttest gentlemanje lesz. Az év végén érdekes számításokat készítenek majd: elemzik a közúti balesetek számát és jellegét, figyelembe véve egyrészről a növekedés „normális” mutatószámát, másrészről a „gentlemanjelöltek” számát és szerepüket a balesetekben. Az optimisták sokat várnak a versenytől. A pesszimisták azt mondják: ahhoz, hogy valami legyen belőle, versenyt kellene hirdetni az elővigyázatos gyalogosok számára is... A. M. Tanulnak a tanárok Országszerte e hónap végén kezdődnek és július 15-ig tartanak a pedagógusok hagyományos nyári tanfolyamai, amelyeknek az idén több mint kétezer hallgatója lesz. A városokban a tanárok részvételével nyelvtanfolyamokat rendeznek, másutt idegennyelvű táborokat szerveznek, vagy kölcsönös országlátogatásokon vesznek részt, például a csehszlovák és jugoszláv cserecsoportokkal. Hétfőtől Vác a vendéglátó gazdája több mint száz általános iskolai, gyakorlatot vezető tanárnak, akik a lányok politechnikai oktatásában képezik tovább magukat. A továbbképzés alatt több nyári egyetem is megnyitja kapuit. Az Országos Pedagógiai Intézet július 4-től 23-ig — szintén Vácott — rajz-pedagógiai művésztelepet nyit, ahová eddig több mint öt-* vénén jelentkeztek. Csak Ciliéi Ultik hiányzik Néhány évtizede titokzatos felírás jelent meg a Szent György téri Sándor-palota falán: „Itt járt Gara Mária”. Többen pánikba estek, hogy kísértet jár Budán, Hunyadi László elárvult menyasszonyának bolyongó szellemé. De a kísértet többé nem jelentkezett. Azokat a szavakat egy kis diáklány írta a falra, a mai Gara Mária, aki aztán mindjárt meg is feledkezett a tréfáról. És később sem a hazajáró lélek regényes hivatását választotta, hanem a józanabb, de hasznosabb fogorvosi mesterséget, amelyet ma is sikeresen gyakorol, harcolván a hozzá forduló SZTK-be- tegek fájdalmai ellen. Elődjéhez hasonlóan ő sem lett Hunyadi László felesége. Egyébként Hunyadi László is él kortársaink között. Eddig még sohasem volt pozsonyi gróf és főispán, sem horvát- dalmát bán, sem főtámokmester és az ország főkapitánya. Édesapja sem hagyott gyermekeire 28 várat, 57 várost, csaknem ezer falut, összesen 4130 000 hold földet. De viszont mindeddig még nem is fejezték le. Műszaki ellenőr az UVA- TERV-nél, s ezzel teljesen elégedett. Különös, de a mai Hunyadi Mátyás is az UVATER V-nél dolgozik. A mai Lászlóval csak kollegiális kapcsolata van, de illendőképpen most is ő a fiatalabb. Akárcsak a hollós király, ő is szeret külföldön járni. Ha nem is hadsereggel és nem is fogolyként, de járt más Bécs- ben és Prágában. Újlaki Miklós, az egykori nagy ellenség névutóda viszont főelőadó a Kohó- és Gépipari M in isztér ium- ban. Nem erdélyi vajda, nem maosói bán, sőt nem is Bosznia királya, hanem közgazdász. Kortársaink közül az ötévszázados tragédia főszereplőinek szinte teljes gárdáját össze lehet állítani. Ma is van Gara László, a Szilágyi Erzsébetek közül is bő választék áll rendelkezésre, csupán Ciliéi Ul- rikot nem sikerült felfedeznünk. De ez talán nem is olyan nagy kár. A szomorú fiú arcképe Vihar Baranyában Két nap alatt 100 milliméter csapadék hullott Pécsre | A Dunából látják el a várost ivóvízzel Pécsett jő fél évszázada nem mértek annyi csapadékot olyan rövid idő alatt, mint amennyi az utóbbi két nap folyamán hullott a városra. Vasárnap éjjel 83 milliméter, hétfőn éjjel 17,4 milliméter eső zúdult le. A viharsorozat kedden is temérdek munkát adott a különböző szerveknek. A tűzoltóság valamennyi szivattyúja üzemben volt, eddig több százezer köbméter vizet távolítottak el a veszélyeztetett otthonokból, középületekből. Gondot okoz a város vízellátása is. A 32 kútból 13 kedden sem adott vizet áramzavar, valamint a kapcsolóberendezések, motorok leégése miatt. Keddig harmincezer ^ köbméter vízveszteség érte a ^ várost, úgyhogy még ezen a ^ napon is tisztított Duna-víz ^ segíti ki a bajból a pécsieket. ^ A posta műszaki egységei ^ szünet nélkül dolgoznak a ^ kábelbeázások helyreállításán, s í Dél-Dunántnl területén csupán biztosítékot két és fél-háromezret kell kicserélni. A környékkel nagyobbára si-S került helyreállítani a tele-§ fonösszeköttetést. Pécsett a ^ kétezer „süket” telefonkészü- ^ lékből 1200 már ismét hasz- ^ nálható. Takarítják Pécs ut- ^ cáit is. Több ezer köbméter^ hordalék vár összegyűjtésre, ^ elszállításra. s Titokban készítették a portrét az auschwitzi koncentrációs táborban. Pontosabban az auschwitzi tábor melléktáborában, Jawischowitzban. Akiről készült, nem ismeretes. Az arckép nem mondja el, hogy a 15 év körüli fiú magyar, s igen nehéz munkát végzett a szénbányában. A szénosztályozón 150 fiú dolgozott. Kegyetlen körülmények között éltek — különösen, amikor az időjárás hidegre fordult és ha esett az eső. Sokszor egyéb munkára vezényelték őket. Ennek rendszerint örültek. A szénválogatásnál nem találtak ennivalót, egy darabka papirost sem, amit az ing alá tehettek volna pulóver pótlására. A fiúk egy időben olyan épület mellett dolgoztak, amelyiknek a pincéjében a bányászok közös étkezőhelyisége volt. A konyháról a bányászok vagy az ott dolgozó asszonyok feljöttek és némelyikük titokban egy-egy darabka kenyeret, vagy néhány hámozatlan hulladék- krumplit adott az ott dolgozó gyermekfoglyoknak. Néha sikerült egy kis meleg levest is juttatniuk a fiúknak. Ha ezt az SS őrök tudták volna!... Ez 1944-ben volt, amikor mindenütt kevés volt az ennivaló, még ennél is kevesebbet kaptak a lengyel munkások az élelmiszerjegyekre. Nem volt könnyű szűkös adagjukat még másokkal megosztaniuk. A bányászok már hazulról is hozlak magukkal némi pótreggelit, azzal a szándékkal, hogy odaadják a fiúknak. Persze: ez a segítség sem volt kielégítő. Néhány jótét lélek nem élelmezhetett 150 fiatalembert. Kiválasztottak hát egyeseket, és őket segítették folyamatosan. K. asszonynak is lehetősége nyílt néhányszor kenyeret adni a fiúknak. Az egyiket bevitte a közös konyhára, ahol nyugodtan megehette a levest. Egy másik asszony azalatt az ajtóban állt és vigyázott, nehogy egy SS vagy német civilmunkás meglepje őket. K. asszony élénkebb, jobbkedvű lett. Sokszor adott enni a fiúknak. Különösen egy szomorú szeműre ügyelt. Öt igyekezett mindenekelőtt segíteni. Cukrot hozott neki hazulról, vagy más édességet. Örült és büszke volt a fiúra, amikor azt' látta, hogy az édességet megosztja baj- társaival. A szomorú szemű fiú arca mindig felderült, amikor megpillantotta K. asz- szonyt, de utána ismét elkomorodott. Minden alkalommal megköszönte az ennivalót és néhány szót mondott magyarul. Ezt az asszony persze nem értette. Pedig szeretett volna többet tudni róla. Sajnos hiába. így az asszony számára megmaradt a szomorú szemű fiúnak. Az 1944-es esztendő a végéhez közeledett, mikor egy napon váratlanul belépett a fiú a konyhába. Ahogy meglátta K. asszonyt, gyorsan odament hozzá, megcsókolta és tört lengyelséggel a következő szavakat mondta: „Ma- mo — kocham cie! — Mama, szeretlek!” Kezébe nyomott egy papírt és már el is tűnt. A meglepődött asszony könnyes szemmel nézett a papírra, amelyen a fiú élethűen rajzolt arcképe látszott. Az asszony azóta valahányszor ránéz a rajzra, mintha mindig hallaná a szavakat: „Mama! szeretlek . A háború után átadta az arcképet az auschwitzi Állami Múzeumnak. Az eredetiért fotoreprodukciót kapott cserébe. Akkor mondani akart valamit. Bizonyára azt akarta kérdezni, lehetséges lenne-e Magyarországon megtalálni a fiút? Nem mondta ki a kívánságát, mert félve gondolt rá: vajon életben maradt-e? Hiszen annyi embert öltek meg Auschwitzban. Fiú, a portrén, ha elolvastad ezt a történetet, ha magadra ismersz a képről — kérünk, adj hírt magadról. Biztosan te is szeretnéd viszontlátni mégegyszer azt az asszonyt, aki akkor, azokban a nehéz időkben, segített rajtad! Talán — amiként akkor 1944-ben az auschwitzi koncentrációs tábor jawischowitzi melléktáborában — megismételnéd neki azt a pár kedves szót. Boldog lennék, ha a portré „életre kelne”, ha a képen levő „fiút” megtalálnánk és elmondaná további élettörténetét. Remélem, hogy a- baráti Magyar- országon sikerül őt megtalálnunk. Tadeusz Szymanszky
