Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-15 / 140. szám
»6«. JÜNItrS 15., SZERDA ”z£fűrlap Vasutas randevú Balatonalmádiban 1 nap — 12 ezer fiatal Vízbeugrás repülőről A most következő vasárnap feltűnően sok ifjút talál a balatonalmádi partokon. Szombat éjszakától megindul a karaván az ország távolabbi vidékeiről, hogy reggelig megérkezzen 12 ezer fiú és leány, a 12. vasutastalálkozó meghívottja. Eljönnek postás és más közlekedési ifjak is. Programjuk reggeltől estig a gondtalan időtöltés. — Egyetlen komoly eseménye mégis lesz a ritka randevúnak. Délelőtt 10 órakor vietnami szolidaritási nagygyűlést rendeznek — így Vi- si Ferenc az egyik főrendező. — S a nap többi órájában? — Vidám műsorok, hivatásos és öntevékeny művészek közreműködésével. És az elmaradhatatlan sport — sok jó harapni- s innivalói. — Víziesemény? — Sétahajózás, strandolás, amire díjtalanul jogosít a meghívó. Irigylésre méltóan vonzó látvány lesz a fürdésnek ritka módja: ejtőernyősök ugrásában gyönyörködhetnek a résztvevők. Ugrás repülőről a Balatonba. A sok ifjút érdeklő randevúról színes beszámolót adunk. PEST MEGYEI TANACS KÖZLÖNYE új száma részletes ismertetést ad a tanácsi vállalatok l%5, évi gazdái kodásáról. Három fontos vb-határozat segíti a helyiipari vállalatok munkájának megjavítását. A megyei tanács végrehajtó bizottsága elismerését fejezi ki a vállalati gazdálkodás újszerű, komplex szemléletű értékeléséért. Ugyancsak elismerését és köszönetét fejezi ki a vb mindazoknak, akik a vállalatok eredményes gazdálkodásában részt vettek, közreműködtek. A Nagykőrösi Városi Tanács végrehajtó bizottsága három oldalon számol be legdélebben fekvő városunk kommunális ellátottságának helyzetéről és feladatairól. A megyei tanács vb kádermunkájának ismertetése és az Állami Biztosító Pest megyei igazgatóságának beszámoló jelentése egészíti ki a most megjelent számot. ELSŐKÉNT CSELEKEDVE Az élet követelményei szerint A gyár párt-végrehajtóbi- zotlságának ülésén — harmadik napirendi pontként — a szakszervezet termelési felelőse számolt be a kongresszusi verseny helyzetéről, eddigi eredményeiről. Nem ígérkezett hosszadalmasnak a téma, azért is tették a napirend végére; a gyárban jó eredményeket értek el a IX. kongresz- szus tiszteletére vállalást tett brigádok, üzemrészek, s a gyár egészét tekintve is jelentősen javult a munka. A tömör, mindössze háromoldalas írásos anyagban sok oldalról, s példák tucatjával bizonyították ezt, mindössze egyetlen mondatot szentelve annak, hogy: „a központi igazgatás műszaki és termelési főosztályain, osztályain nem sikerült eddig biztosítani az üzemrészek számára szükséges támogatást, s ebben jelentős szerepe van az ott dolgozó kommunisták pasz- szivitásának is”. Elemzés és nfmulatós A jelentés e mondata fölött nem siklott el a végrehajtó bizottság: tudomásul vette az eredményeket, örömmel állapította meg a pozitívumokat, ám ugyanakkor igen alaposan elemezte a központi igazgatásnál mutatkozó passzivitás okait, rámutatva az ott dolgozó kommunistákat összefogó két pártalapszervezet munkájának hiányosságaira. A példát azért idéztük részletesebben, mert jó bizonyítéka annak, hogy az üzemi párt- szervezetek egészséges érzékenységgel reagálnak az aktivizálódó politikai és gazdasági légkör pozitív és negatív jelenségeire, 6 ezen belül a kongresszus tiszteletére kibontakozott versenymozgalom sokrétű feladataira. A kongresz- szusi verseny nemcsak termelési mozgalom, hanem politikai és gazdasági feladataink eddiginél is szorosabb össze- ötvözésének lehetősége. A versenyen belül minden társadalmi és tömegszervezetnek megvan a maga feladata, de a verseny gazdája végső soron a kommunisták közössége, a pártszervezet. Nem a szaleszervezet helyett kell szerveznie, irányítania a termelési versenyt a pártszervezeteknek, de a szakszervezet aktivistájaként dolgozó kommunistáknak utat mutatva; nem a műszakiak, termelésirányítók helyett biztosítani, megteremteni a munkaverseny anyagi-műszaki feltételeit, de az ilyen beosztásban dolgozó kommunisták kötelességévé tenni ezt, s ellenőrizni annak megvalósulását: nem mások helyett dolgozni tehát, hanem betölteni a maga sajátos, elsőnek cselekvő feladatát: ez a pártszervezetek dolga. A részletek összegezése A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusa, harmadik ötéves tervünk célkitűzései és első esztendei feladatai. a bonyolult nemzetközi helyzet, s a gazdasági mechanizmus reformja — mindez nemcsak foglalkoztatja az embereket, hanem kérdések sokaságát szüli, s a kérdésekre válaszolni kell. A felkészülés a kongresszusra nem ragadhat meg csak a jobb termelési eredmények elősegítésénél: a kongresszusi verseny — ha átvitt értelemben is — verseny az emberek formálásáért, gondolkodásuk alakításáért, a szó'SSSSSSSSS’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSMrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS'SSSSSSSSSSSSySSSS/^ Elkelne minden mennyiségben Látogatás a dunaharaszti palaüzemben Forrón sütött a júniusi nap, s több mint két óráig figyeltem a kétféle tetőelem felmelegedését. A hagyományos hullámpaláét, amely az üzemépületet fedi, és a mellette levő villanymotor fölé erősített műanyag hullámlemezét. A pala már egészen meleg volt, a másik még szinte hűvösen hideg. Valóban sikerült Bohó András mérnöknek olyan tetőfedőanyagot kikísérleteznie, amely az eddig ismert anyagoknál sokkal jobb hőszigetelő, még a tűző napon sem melegszik át. S a nagy jelentőségű újítás ma már túllépett kísérleti stádiumán: a Taksonyi Földművesszövetkezet milliós költséggel feléoí- tett korszerű kis üzemében gyártják a palát pótló hullámlemezeket. Hosszú hónapok lázas tevékenységére volt szükség, míg eljutottak idáig, ám az Építéstudományi Intézetben kitűnően vizsgázott a pótanyag. Jelenleg még csak egy műszakban dolgoznak, 110 négyzetméter hullámlemezt készítenek naponta. Azt tervezik, hogy 350 négyzetméterre növelik a napi mennyiséget. De még ez is ' ak töredéke az igényeknek, hiszen tetőfedő hulláml-mezből korlátlan mennyiségeket tudna felhasználni az építöKiegyen súlyozott, megalapozott gazdaság az Egyetértés. A szövetkezet múltjára visszatekintve nem találunk benne vargabetűket. Az átszervezés után, határozottan elindult egy úton, amely mint azóta kiderült, helyes irányba vezet. Igaz, hogy a kezdésnél jól meghányták, vetették a tagok, hogy tulajdonképpen mit is akarnak. Röviden: nagyüzemileg gazdálkodni, de messzemenően figyelembe venni a helyi adottságokat. Tök közel fekszik a fővároshoz. A gyárbaj árás nem új jelenség itt. A földnélküliek vagy a kevés földdel rendelkezők a múltban is elmentek az üzemekbe. A föld művelésének gondja javarészt az asszonyoké volt. Az átszervezés után amikor összeszámolták a tagságot, kiderült, hogy a szövetkezetben is az asszonyok maradtak többségben. Ezzel tehát eleve számolniuk kellett. A másik, amit ajánlatos volt figyelembe venni, az az éghajlati és a talajadottság. A földek javarésze a zsámbéki medencét körülölelő dombok oldalán terül el, s itt mindig szőlő- és gyümölcstermeléssel foglalkoztak. A völgyben hidegebb a talaj, nem versenyezhetnek az alföldi községek parasztjaival a kertészkedésben. Ezért telepítettek 240 holdon őszibarackost, 32 holdon nagyüzemi módszerrel szőlőt. Ez utóbbiból, még 70 holdat szándékoznak telepíteni. A növénytermelés a kenyérgabona termelésére, valamint az állatok takarmányának, biztosítására szorítkozik. Az állattenyésztésben első a szarvasmarha. A tejtermelés mellett, jól kihasználják a hizlalásban rejlő lehetőségeket. Még a szomszédos községekből is összevásárolják az ott nem sokra becsült borjakat, itatásos módszerrel felnevelik, minősítik. A javát, mint tenyészüszőt adják el. a selejtet meghizlalják. Hízott sertést évente 450-et adnak el az államnak, ezt fokozatosan ezerre akarják emelni. Nemcsak a termelési irány kijelölésénél vették figyelembe a sajátos adottságokat. A szövetkezet életével ismerkedve minduntalan találkozunk olyan dolgokkal, amelyek arra vallanak, hogy nagyon okosan, a szövetkezet helyzetét figyelembe véve foglaltak állást a vezetők és a tagok. Az egyik ilyen a bérezés. Négy esztendeje, hogy bevezették a készpénzrészesedést, amely jól bevált Igaz, hogy évről évre javítottak, csiszoltak a módszeren, de az alap mindig a teljesítménybérezés maradt. Egyszerűbb, mint a munkaegységgel való számítás, nem is szólva arról, hogy itt a főváros közelében 10—15 forintos munkaegységelőleg nem elégíti ki az igényeket. zonytalanság. A tagság jőve» delme pedig nem múlhat a véletlenen! Mire gondol? A vezetőség elkészítette a tervet, s mindig igyekezett e szerint gazdálkodni. A szövetkezetekben korábban alkalmazott könyvelési rendszer azonban nem nyújtott lehetőséget arra. hogy figyelemmel kísérhessék, mi hogyan valósult meg. Nem nyújtott lehetőséget az egyes üzemágak évközi ellenőrzésére. Ez az érzés ösztönözte a vezetőséget arra, hogy lépjen egyet. Bevezették az ágazati könyvelést. Lényege ennek: az egyes termelési ágon belüli minden növény termelését megtervezik. A termésátlagok meghatározása mellett, előre megállapítják, hogy egy-egy növény termelésére mennyi élő- és holt- munkát, és mennyi anyagot használnak fel. Ezeket negyedévekre bontják. Az állattenyésztésben a munka felhasználás mellett az egységnyi , termékek!« — tejre, húsra stb — meghatározzák a ráfordítandó takarmányok értékét. Itt például az egy liter tej termelésére fordítható takarmány értéke 2,02 forint. Ez idáig adminisztrációs munka, de egy lépéssel tovább haladva a gazdálkodás irányításának legfontosabb segítője. Az Egyetértés Tsz-ben ugyanis megtették ezt az egy lépést, Negyedévenkint összeül a vezetőség, meghívják ide a szakembereket, az ellenőrző bizottság tagjait, s a tervezett számadatokat összevetik az előző negyedév termelési, ráfordítási adataival. Fontos következtetéseket vonnak le. meghatározzák, mit hogyan tesznek a jövőben. Negyedévről negyedévre haladva, mind jobban kibontakozik a szövetkezet gazdálkodása, a várható eredmény. Nem fenyeget tehát az a veszély, hogy az év végén meglepődnek, „kiugrik” a mérleghiány. Év közben ugyanis a kisebb-nagyobb bevételi kieséseket különböző gazdasági intézkedésekkel ellensúlyozzák. Ennek a főváros környéki szövetkezetnek a gazdálkodásában polgárjogot nyert a köz- gazdasági szemlélet. Ha, figyelembe vesszük, hogy a kormány az új mechanizmus segítségével ilyen, vagy ehhez hasonló szemléletet akar kialakítani az élet minden területén, akkor még inkább azt mondhatjuk, hogy jó úton jár ennek a szövetkezetnek a vezetősége és tagsága. Mihók Sándor Az üzemben helybeli szakmunkások készítették — az újító irányításával — azt a két gépet, amelyen jelenleg is dolgoznak. A műanyag hulladékot 130—140 fokon masszává egyesítik és hullámlemez formába öntik. A palapótló anyag hőszigetelő képességét tovább fokozzák azzal, hogy külső felületét hófehér, szintetikus műanyagfeslékkel befújják (Foto: Gábor) A kedves eladó jutalma A Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség az utóbbi esztendőkben évente két-három különösen jól dolgozó bolt! eladónak dicsérő oklevelet ad. Ez idén az elsőt most küldötte Vácra, az ottani Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat címére, s Borbély János igazgató az oklevelet saját elismerő szavaival kiegészítve a napokban adta át a kitüntetettnek. A felügyelőség ellenőrző munkája során több esztendeje figyeli a váci 10. számú élelmiszerbolt csemegepult iánál dolgozó fiatal eladóitól. Feltűnt ugyanis rendkívül udvarias modora. Aztán va- j Iahányszor a felügyelők és megbízásukból a társadalmi ellenőrök próbavásárlást tartottak, vagy a vevők csomagját, számláját ellenőrizték, i minden alkalommal azt tapasztalták, hogy hajszálpon- j tosan mér és számol. Előfordult, hogy a felügyelők jelenlétében egyik-másik vevő udvariatlan hangon, sőt durva szavakkal igaztalanul reklamált valamit. A pult mögött álló előadónőt a sértések sem hozták ki sodrából, vál- j tozatlan előzékenységgel válaszolt, még a mosoly sem kopott le az arcáról. Az utóbbi napokban sűrűn figyelte a felügyelőség a fiatalasszonyt, de munkájában soha semmi kifogást nem talált. Erre azután Pólyák Ti- borné Zahár Mária nevére kiállították a ritka kitüntetést, a kereskedelmi felügyelőség dicsérő oklevelét. A fiatal- asszony a váci vállalatnál tanult, és 1957 óta eladó. Nemcsak kedves ve\*ő van, kedves eladó is és érdemes annak lenni. j A szövetkezet vezetősége pedig versenyben akart marad- j ni az üzemekkel. Az élet kö- | vetelte, hogy növeljék az alkalmazottak számát is. Itt úgy vetődött fel a kérdés, vagy alkalmazott, vagy senki. A 172 tag mellett — akik közül mindössze 110 a dolgozó — 75 alkalmazottja van a szövetkezetnek. Nem idegenek, illetve más községbeliek, hanem helybeliek. Mind olyanok, akik «elmentek a faluból, de vissza is jöttek. Az, hogy nincs ellentét a tagok és az alkalmazottak között, ez a helyes bérezés eredménye. Ugyanazért a munkáért ugyanannyit kap az alkalmazott is, mint a tag. A különbség a kifizetés módjában van, de ez inkább az utóbbiak részére előnyös. Igaz, hogy a havi bérkifizetéskor az alkalmazott a kereset 80 százalékát kapja, míg a tag csak 60- at, de az érvényben levő határozat szerint az alkalmazott a bentmaradt 20 százalék ősz- szegéig vásárolhat terményt, a tag pedig a 40 százalék erejéig. Tekintettel arra, hogy egyes terményeknél jelenleg még a piaci árak magasabbak az állami felvásárlási árnál, a tagok ezzel a „megkülönböztetéssel" tulajdonképpen jól járnak. A most kidolgozott prémiumfeltételek sem tesznek különbséget az alkalmazottak és a tagok között. Mindenki aszerint részesedik a jövedelemből, illetve aszerint keres a szövetkezetben, amennyit és ahogyan dolgozik. Ez az elv, az idén még inkább érvényre jut, mint tavaly. Akkor ugyanis mindenkinek 10 százalékos átlagos prémiumot adtak. Az új jutalmazási feltételek szerint különbség van az egymás mellett dolgozó tag elérhető jutalma között. Az Egyetértésben a legtöbb munkát a teljesítmény alapján bérezik, A jelenlegi körülmények között a termelőszövetkezetekben ez a legfejlettebb jövedelemelosztási forma. Ebben a szövetkezetben még sem jelent visszalépést — sokkal inkább az élet szabta feltételekhez való alkalmazkodást — hogy a kukoricát részért művelik a tagok. Előnyös ez a szövetkezetnek. de a tagnak is. A szövetkezetben ugyanis annyi terményt vásárolhat a tag vagy az alkalmazott, arneny- nyire a havonta bent maradt 40, illetve a 20 százalékból futja. Ebből elsősorban kenyérgabonát vásárolnak, a háztáji állatállomány szükségletét a részesművelésből fedezik. A kukorica mellett ugyanis a rétek termését is részért takarítják be, s takarmányrépához is így jutnak. A részesművelés ebben a szövetkezetben nem vált a termelés- techniika fejlődésének akadályozójává. Nagy területen vegyszert alkalmaznak, gépekkel kapálják a sorok közét, s 5 a szárat az egész területről ^gépekkel takarítják be. Úgy ^állapítják meg ugyanis a szá- ^ zalékos részesedés arányát, ^amennyi munkát a tag végez ^ a földön. A vegyszeres kuko- $ ricánál például az egyszei'i ka- ^ pálásért és a betakarításért a ^ termés 15 százalékát kapja, a § vegyszer nélkülinél a kétszeri § kapálás és a törés ellenértéke ^ a termés 25 százaléka. ^ A szövetkezetben — mint ^ ahogyan az eddig is kitűnt — ^ el-eltémek a megszokott sé- ^ máktól, ha az a közösségnek ^ előnyös. A termelési módsze- ^ rek és a jövedelem elosztás ^ módszereinek megválasztásá- ^ nál mindig az a cél vezette a ^ szövetkezeti gazdákat, hogy ^ minél többet és olcsóbban ter- ^ meljenek. Ha ezt nem is si- ^ került mindig — tavaly pél- ^ dául az állattenyésztésben ál- ^ tálában magasabbak voltak az ^ önköltségek, mint az azt meg- ^ előző években — megvalósíta- ^ ni. azért nem mondanak le ^róla. Jól példázza ezt az az új 4 elgondolás, amely az idén már | gyakorlattá válik. ^ Rakusz József, a szövetkezet | elnöke elmondotta, mindig 8 érezték, hogy a gazdálkodáscializmus ügyének jobb megértetéséért Érthető hát hogy mindebben a kommunistáknak kell a legnagyobb szerepet Vállalniuk. Az említett párt-végrehajtóbizottsági ülésen , ezt úgy fogalmazták meg, hogy „a részletek összegezésének feladata és felelőssége a kommunista kollektíváé”: már akkor felismerni a jelentkező újat, pozitívat, amikor annak csak csírái vannak meg, s már kezdetékor észlelni a negatívat, a visszahúzót a kedvezőtlent. Feladat ez és felelősség: nagyszerű feladat és megtisztelő kötelesség. Az itt-ott még felbukkanó formalitás elleni harc, a mennyiségi szemlélet további visszaszorítása, a jövedelmezőségnövelő tényezők érvényesülésének biztosítása példa csak arra, hogy a részletekben nem eltemetkezve, hanem azokból éppen az általánost a jellemzőt kiszűrve, hol és mit tehetnek a kommunisták, a pártszervezetek. .4 7,lendület katotuii%i A jelzőt a végrehajtó bizottsági ülésen használta az egyik felszólaló: a „lendület kato- nái”-nak nevezte a kommu- ■ nistákat, akik személyes példamutatásukkal a legtöbbet tehetik a kongresszusi verseny sikeréért. Ahol gond van, ahol fennakadás mutatkozik, ahol nekigy űr kőzésre van szükség, ott elsőként a kommunisták vállalják a cselekvő szerepét. Ahogyan társadalmi méretekben e lendületet a párt egésze képviseli, úgy helyileg a párt- szervezeteknek, s külön-külön minden egyes kommunistának ,ezt kell tennie. Nem túlzás azt I állítani, hogy a kongresszusi | verseny már eddig is szocialis- i ta építömunkánk nagyszerű i tartalékait tárta és tárja fel. : A munka további elmélyítése, j „finomítása”, új, korszerűbb i munkastílus kialakítása, ered- ; ményesebb munkamódszerek ; alkalmazása vár feladatként j pártszervezeteinkre. ipar, a kereskedelem, nem is szólva a magánosokról. Műanyaghulladék pedig van elegendő az országban. —hét esi—
