Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-15 / 140. szám

na T HEGYit 1966. JÜNIUS 15., SZERDA ARANYÉRMESEK: D-4-K B és ETB-18 Most érkezett haza Moszk­vából Szolga József, a Vörös Csillag Traktorgyár műszaki főmérnöke, aki néhány napot a nemzetközi mezőgazdasági gépkiállításon töltött. Elmondotta, hogy a magyar traktorok nagy sikert arattak, különösen nagy elismeréssel fogadta a szakmai közönség D—4—K B típusú, négyke­rék meghajtású traktorunkat Ennek előnyös tulajdonságait NDK, lengyel, angol, francia, svéd szakemberek már a gya­korlatban is megismerték, mert országaikba szállítottunk belőle kisebb-nagyobb meny- nyiséget. A kiállítás zsűrije azzal fe­jezte ki elismerését, hogy a D—4—K B-nek ítélte a kiállí­tás egyik aranyérmét és a a KISZ nyári táboraiban Ez évben is megrendezik a honvédelmi napokat a KI£j2 nyári építő- és vezetőképző táboraiban. A gazdag prog­ramban katonai bemutatók, szellemi és ügyességi vetél­kedők, viták, technikai be­mutatók, filmvetítések és kulturális műsorok szerepel­nek. A honvédelmi napok megrendezésében — csaknem korszerű terméknek járó ok- ] valamennyi táborban — a ka- levelet. Hasonlóképpen arany- ‘ tonák is közreműködnek. éremmel és oklevéllel tün­tették ki a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár ETB— 18-as tárcsás boronáját is. Kis könyv Pest megye múzeumairól Már a (Katona László gra­fikusművész által tervezett) címlap is felkelti az érdeklő­dést: húnkori áldozati üstöt látunk Törteiről, szkitakori aranyszarvast Tápiószentmár- tonból, rézkori kocsialakú kul­tikus edényt Budakalászról és románkori szobor töredéket Vácról. Dr. Mezősi Károly megyei múzeumigazgató 100 oldalas, — számos fényképpel illuszt­rált — kis könyve arról tájé­koztat, hogy a múzeumok, em­lékházak, emlékszobák és je­lentősebb helytörténeti gyűj­temények száma Pest megyé­ben meghaladja a negyedszá­zat. A gyűjtőmunkán kívül előtérbe került mindenütt a múzeumi nevelés és oktatás. Ezt elősegíti, ha a látogatók kezébe a kiállítások megtekin­tése előtt Útikalauzt adunk, amelynek elolvasása elmélyíti a szerzett ismereteket. A történelmi bevezetés szí­nes visszapillantást nyújt a régi és a mai Pest megyére. Ezután a következő részek követik egymást: 1. A Duna­kanyar múzeumai, 2. A gödöl­lői dombvidék múzeumai, 3. Az alföldi táj múzeumai. A kiegészítő rész az 1965-ben lé­tesített szentendrei szobormú­zeumot ismerteti. Az ízléses kis kötet 1500 példányban jelent meg, de gaz­dag tartalmát ismerve hisszük, hogy rövidesen követi majd a másik, nagyobb példányszámú kiadás. — p. r. — Új gép az állattenyésztő üzemeknek Az állattenyésztési nagyüze­mekben a szükséges fehérje- mennyiséget célszerű, ha a gazdaságok saját termesztésű takarmányukból biztosítják, így igen fontos, hogy nagy mennyiségű, magas fehérjetar­talmú szántóföldi pillangóso­kat, de főleg lucernát termesz­szenek a nagyüzemi állatte­nyésztésekkel rendelkező gaz­daságok. Ez azonban még nem elég! A hagyományos állatetetés ugyanis nem gazdaságos, mert jelentős tápértékmennyiség megemészthetetlen és haszno- Bíthatatlan marad. A többéves kutatás eredményei azt igazolják, hogy a zöldtakarmányok pé- pesített formában való eteté­sével jut a legtöbb fehérje az állatok szervezetébe, és ez a tény kedvezően befolyásolja a tenyésztési idő csökkenését. Ez a megállapítás ösztönöz­te a konstruktőröket, hogy ki­alakítsanak egy olyan gépet, amely alkalmas a takarmány- növények pépesítésére. A Mezőgép- és Malomgép­fejlesztő Intézet szakemberei ki is dolgozták az NTP—20 jelű gépet, amellyel mind a szálas zöldtakarmányok, mind pedig a gyökgumós termények pépesíthetők. Az NTP—20 nagyteljesítményű takarmány- pépesítő egy szekcskázóval egybeépített vízszintes tenge­lyű pépesítőből áll. A gép haj­tását villanymotorról, egy gu- midugós tengelykapcsoló köz- beiktatásával a pépesítőrész kapja, míg a szecskázórész meghajtása egy fordulatszám - csökkentő előtéttengelyen ke­resztül ékszíjjal történik. A gép tervezésekor azonban arra is gondoltak a tervezők, hogy ha a felhasználó gazdaságok történetesen nem rendelkezné­nek megfelelő erősségű villa­mos energiával, vagy ha hosz- szabb áramszünet keletkezne, akkor pl. UE—28 jelű traktor­ról, lapos szíjmeghajtással is üzemeltethető legyen. A tervek 1965. évben már megvalósultak, és három kísérleti gép készült, amelyek Kaposváron, Szolnokon és Herceghalmon üzemeltek. A Kaposvári, va­lamint a Szolnoki ÁG-ban levő gépekkel tartós üzemelés folyt, amely részben a napi takarmánypép-szükséglet biz­tosítására, részben pedig a si­lók péppel való feltöltésére szolgált. A gépek munkájával, üzembiztonságával a gazdasá­gok elégedettek voltak. Szol­nokon üzemeltetett gépet az őszi silózási időszakban egy G—35 típusú traktorral sike­resen üzemeltették, ez is be­igazolta a tervezők elképzelé­sének helyességét, hogy a gép traktorról is üzemeltethető. A silógépet lucernából, siló- kukoricából, leveles répafejből és répából úgy állította elő a gép, hogy nem kellett semmi­féle átalakítást végezni rajta. A gép működése a követke­ző: A zöld szálas takarmányt a szecskázón keresztül, míg a Az NTP—20 nagy teljesítményű takarmánypépesítő gép mezőgazdaságunknak hoz újat, jót és hasznosat. Gál Imre Vőlegények iskolája Az Egyesített Tiszti Iskola növendékeinek kérésére a hó­nap folyamán megrendezik a vőlegények iskoláját. A kü­lönös elnevezésű tanfolyam keretében neves orvosok, pszichológusok és szocioló­gusok négy előadásból álló sorozatot, ankétokat és kon­zultációkat tartanak. Az elő­adások témája elsősorban a szocialista család etikai kér­déseivel, gyermeknevelési problémákkal és orvosi taná­csokkal foglalkozik. Oroszlánok — jutányos áron Jemenben, a forradalom után az imám palotáit kaszár­nyákká alakították át. Az imámnak volt 10 pompás oroszlánja is, ezeket palotasze­rű istállókban tartotta. Az oroszlánok etetése nem kis pénzbe kerül, ezért felajánlot­ták a világ különböző állat­kertjeinek ajándékul őket. Ügy látszik, oroszlánban nincs nagy kereslet, mert senki sem je­lentkezett értük. Cirkuszokban nem használhatók, minthogy már kiöregedtek. Most a jeme­ni lapokban hirdetést tettek közzé, hogy csekély összegért eladók. A kórház kapujában VERŐ FÉNYES VASÄRNAP Megcsörrent a telefon. A por­délután ötven—hatvan láto­gató várakozik a kapuban. Az ácsorgó asszonyok tüs­tént a témánál vannak; orvo­sokon köszörülik a torkukat: — Némelyik csak addig kedves, míg pénzt lát. — Hallja! Én akár autóra is gyűjtenék a miénknek. Azt a tököli nép nagyon megszeret­te. Már hajnalban kerékpáro­zik, töri magát a betegeihez. — Mi sem szólhatunk az öregre' semmit, Nagykovácsi­ban. Az, mielőtt szabadságra megy, felkeresi a paciense­ket: elég-e a gyógyszer? Ir- jon-e? (A végén csupa jó orvosról esik szó.) Mentőautó érkezik. Betege egy bepólyált üzletvezető. „Be­gerjedt”, otthon szétverte a berendezést. A televíziót kiha­jította az ablakon. Szilánkok­ra tört a csillár, darabokra a csempe, közben megsebesült. KITÁRULT a kapu. a gépkocsiból kinyúlt egy arany- karkötős kéz. A veres karmok közül, gyakorlott mozdulattal csúsztatta zsebébe a húszast a cerberus. Zenekarra való cigánylegény érkezett, sötétkék ruhában, fe­hér ingben, utánuk a nők s egy fészekalja pulya. — Engedjen be, portás úr! — szólott a legidősebb legény. — Apánkhoz jöttünk, ahol áll ni! A kertben, a tölgyfa mel­lett. — Várjanak fél órát! — Mi, deputációban va­gyunk a banda érdekében. Ö a prímás. Óriási derű keletkezett. tás hallózott. A „deputáeió” pedig pillanatok alatt ott csün­gött az öreg prímáson. Ismét mentőautó fordult be. A kerület robusztus doktornő­jét hozta: Rosszul lett. Isme­rem az asszonyt. Hangja mély bőgőhang. Amazon természetű. Tenyerétől rettegnek a szimu­lánsok és a részegek. A baj mégis úgy esett, hogy a része­ges öreg Csuvashoz hívták, aki beszlopált és még ildomtalán- kodott is, közben úgy meresz­tette szemét, mint akinek már kampec. JÖTT AZ ORVOSNŐ dina­mikusan. Kivágódott az aj­tó ... Puff!... Az orvosnő kö­telessége teljesítése kőiben el­ájult. Mivel igen intenzíven lehelt rá az öreg Csuvas. A részeg e szavakkal ápolta: keljen fel, doktor néni. Nincs már semmi bajom. Mit kezd­jek itt magával? Asszonyok futottak oda, bo­rogatták. Végül a szomszédból a kis Jancsi gyerek átkiabált, hogy vigyék a levegőre a bete­get, az kell annak. Már csak percek vannak hátra a látogatási időig. A dia­lógusok egyre drámaibbak: — Szomszédasszony, maga is az öreg Dobai bácsit láto­gatja? Lám, amíg nem írta a famíliára a házát, hogy körül­vették, kedveskedtek. Most meg csak a kutyáját látom itt a kerítésnél. — HÄT A KUTYA HŰSÉ­GESEBB, mint az ember. Pe­dig az oktalan állat nem kér­te, hogy ráírassák a kutyahá­zat. Galgóczy Imre KÖNYVESPOLC Norman Lewis: A TISZTELETREMÉLTÓ TÁRSASÁG E Tiszteletreméltó Társaság­nak nevezett, korántsem tisz­teletre méltó bűnszövetkezet nem más, mint a hírhedt maf­fia, amely évtizedek óta ráte­lepedett Szicília életére, s egé­szén az utóbbi évekig korlát­lanul uralkodott: adót és sá­pot szedett, embereket gyilkol- tatott és gyilkolt meg, dön­tött arról, hogy ki legyen kép­viselő, polgármester, s áld megpróbált szembeszegülni velük, az golyót kapott, bom­ba robbant a lába előtt, vagy kés végzett vele. Norman Lewis közvetlen közelről ta­nulmányozhatta a maffia mód­szereit: a második világháború idején a szerző az angol tit­kosszolgálat embere volt, s mint ilyennek, dolga volt a maffiosokkal, azaz a maffia tagjaival is. Lewis ekkor csak látta, a maffia mindenre kiterjedő szö­vevényét: megismerni azután a későbbi években ismerte meg. Anyagot gyűjtött, felku­tatta a rejtett forrásokat, s ennek eredménye, hogy kellő alapossággal nemcsak magát a maffiát, hanem fejlődéstörté­netét is bemutatja. Izgalmas könyv ez, nemcsak azért, mert a bűn, a maffia életeleme a témája, hanem azért is — és elsősorban —, mert Lewis igen okosan boncolgatja azo­kat a szálakat, melyek a maf­fiát és az uralkodó osztályo­kat összekötik. A maffia gyalázata az elmúlt években már akkorára dagadt, hogy a kormány is kénytelen volt erélyesebb eszközökhöz nyúlni: a maffia több vezérét letartóztatták, bíróság elé ál­lították. Lewis könyve azon­ban meggyőzi az olvasót: ez csak tüneti kezelés, a maffia maga a szicíliai társadalom hihetetlen elmaradottságában gyökerezik, s felszámolásához — ezt a társadalmi berendez­kedést kellene megváltoztatni. (Kossuth Könyvkiadó) (m. o.) „Hármas ikrek" a szülőotthon tetején A sárbogárdi szülőotthon tetején évek óta fészkel egy gólyapár. A madarak nemré­giben költötték ki fiókáikat. A gólyamama úgy látszik, megirigyelte az otthonban né­hány hete világra jött hármas ikrektől a dicsőséget, s három fiókával szaporította családját. A „hármas ikrek" kitűnően érzik magukat, szépen tolla­sodnak. szorgalmasan tanul­nak kelepelni, és már a fészek szélére is kimerészkednek. a házat, ő meg áthelyezését kérte a fiókrész- i leghez egy távolabbi községbe. Most ő is oda- j költözött. Egy ismerőse kísérőé el a Fóti Gyermekvá- j rosba, azután még több mint egy évig járt ] oda egyedül, és egyszer egy kis gömbölyű, hí- \ zfelgő, nevetős szőkefürtű kislánnyal jött visz- : sZafelé a vonaton, és a kislány boldog volt, hogy őt anyukának szólíthatja, és csókolgatta, ahol érte. Váratlanul érkezett meg régi munkahelyé­re, az irodába. Pillanatok alatt körülfogtáK. Megcsodálták rövidre nyírt, frissen lakkozott fekete haját, az újvonalú kosztümöt, ragyogó alakját, mosolyát. Egész délelőtt beszélgetett a kollégákkal. Délután behívatta az osztályveze­tő. Mondta, hogy kihelyezik a fiókrészleghez vezetőnek, tudja, hogy jó munkaerő, vállalja el a titkárnői állást. Hónapokig dolgoztak együtt, sokat kellett a központba járni. Ilyenkor mindig a főnöke ko­csiját kellett igénybevennie. Senkinek sem tűnt fel, hogy mennyire készül egy ilyen útra. Sok sok időt tölt a tükör előtt —, mondják is ám, hogy éveket fiatalodott. A sofőr vidám arcú negyvenes férfi. Már többször előfordult, hogy délután megkérdez­te: — Úgyis arra kell mennem, szálljon be, szívesen elviszem. Mindig sikerült valami szellemeset kitalálni, amivel eloszlatta a gya­nút, sohasem szállt be ilyenkor. A férfi vi­szont teljesen elbolondította a kislányát, min­dig a sofőrről kérdezősködött, és a csokija felét is eltette neki. Ö meg egyre inkább igénybe vette a fod­rász-kozmetika szaküzletet. Több férfi próbál­kozott nála. Hidegen, és komolyan válaszolt mindig nekik. Ilyenkor akaratlanul is a sofőr­re gondolt. Az pedig hosszú ideje hivatalos volt és komoly. Azután — nem tudni, a ragyogó napsütés- i nek, vagy a kozmetikának köszönhető-e, nyi- i latkozott. A kislány azóta már nőtt és okosodott. Va- i lami könyvben betűzte ki, hogy boldogság —, j és szaladt az anyjához a konyhába: — Mondd, j anyukám, neked is van boldogságod? Mi az a boldogság? Helyette a férfi válaszolt: — Gyere, kislá- i nyom. most leülünk szépen, és elmagyarázom i neked, hogy mi is a boldogság. Tudod, a bol- i dogság, az egy nagyon fontos dolog... Az asszony nézte-nézte őket, és ismételget- : te magában: „a boldogság az egy nagyon fon- : tos dolog...” ; i Teljesen összekeveredtek fejében az évszá- : mok és az események, egészen öntudatlanul i matatott emlékeiben. Fáradt és álmos volt. i Megint később jött el az irodából. A fiatalabb | gépírónők sokszor megmosolyogták: — Bele ; van ez esve a munkájába. Meghogy: mindegy ; ennek, hogy fizetik-e a túlórát! De ő nem vá- : laszol nekik. Csak ráhajol az írógépre, és I igyekszik nem gondolkodni. Tulajdonképpen a I fél életét belegépelte ebbe az irodába. Idővel | minden csínytevésből és jóból kimaradt, las- I san a prémiumokból is. A pletykák sem fog- i lalkoztak már vele. Pedig ő is élt, ő is érzett, i Sokszor mérhetetlen dühvei ostromolta, gyö- : möszölte az írógépet, máskor meg finoman si- i mogatta a betűket, talán még sugdosott is ne- i kik valamit De ezt a többiek nem látták, csak ; a görnyedt hátát, ahogy mindig egyformán a | gép fölé hajol. Mostanában csak egyszer fog- ! lalkoztak vele, már jó erősen terhes volt ami- \ kor éjjel elvitte a mentő. Illendőségből, meg j kíváncsiságból mentek be hozzá a kórházba ! az irodából, még az arca is kék-zöld volt. Azt ! mondta, elesett a lépcsőn. Persze, hogy rögtön : el kellett venni a gyereket. Most fáradtan ballag az úton hazafelé. Nem ; ment be a közértbe, tudta, hogy a férje ott- i hon van már, hátha nem azt kíván vacsorára, amit ő vesz. Kicsi, egyszobás fehérre meszelt házban lak­tak, még a szüleiről maradt rájuk. Agyonsö­pört udvarral. A szobában bömbölt a rádió, és az erős hangorkánban észre sem lehetett ven­ni, ahogy bement. Nem is vették észre. A férje a földön tér­delt a sezlony előtt, arcán ismeretlen kifeje­zés, a sezlonyon egy nő ült, akit ő még soha­sem látott, hosszú, barna haja, leomlott a vál- láig, ruhája csapzott, táskája földön. öntudatlanul megmozdult, és az ajtó hirte­len becsapódott. Ezek mindketten egyszerre rezzentek meg, és ugrottak fel, néhány pilla­natig tanácstalanul és zavartan álltak. A fér­fi homlokán vastag patakban ömlött a veríték. Káromkodott. Az asszony arcába vágott az erős pálinkaszag. A nő, az a másik akkor már nem volt ott. — Már nem is emlékszik világo­san, csak tudja, hogy utána még szörnyű per­cek következtek. Néhány hónap múlva jött meg a válóperi végzés. A szomszédok sugdosták, hogy mindig verte az asszonyt, még éjnek idején is kiza­varta. Még jó. hogy most simán kiment a la­kásból — mondták. Az asszonynak egy régi kollégája vette meg 11, ÓRA'.. , .. , 0 / \0kdd tth&fdogrfag ­gyökgumós terményt egy ga­raton keresztül adagoljuk a pépesítőbe. A szálas anyagot a behordólánc továbbítja a tö­mörítőszerkezetbe. A behordó­lánc és a tömörítőszerkezet egy irányváltón keresztül kap­ja a hajtást. A balesetek elhá­rítására és a beadagolt anyag torlódásának megszüntetésére az irányváltó szolgál. Az ösz- szetömörített anyagot 4 db íves szecskázókés felaprítja, majd egy surrantón keresztül kerül a pépesítőbe. A pépesí- tett anyag a pépesítőkések rö­pítő erejétől a kidobógaraton keresztül kerül a takarmány- tárolóba. A Herceghalmi ÁG-ban dolgozó pépesítőgép kb. 100 tonna pépet termelt 25—30q/ óra átlagteljesítmény mellett. Ez a gép 1965. nyara elején üzemelt, mert a gazdaság a szükséges pépmennyiséget fel­dolgozta magának és így az intézet szakembereinek lehe­tősége nyílt arra, hogy külön­féle vizsgálatokat végezhesse­nek üzem közben. így sor ke­rült teljesítményfelvétel, faj­lagos energiafelvétel mérésére és az optimális fordulatszám meghatározására. A vizsgálatok egyértelműen igazolták azt, hogy a gép a tervcélban előírt követelmé­nyeket teljesítette és az előál­lított pép minősége az állatte­nyésztő szakemberek szerint kitűnő. A kaposvári, szolnoki és her­ceghalmi kísérleti üzemelés után 1965. őszén Budapesten is bemutatkozott az NPT—20 nagyteljesítményű takarmány- pépesítő a meghívott szakem­berek előtt — és tegyük hoz­zá azt is, hogy sikerrel! Ez pedig arra enged következtet­ni, hogy remélhetőleg rövide­sen kedvező változások várha­tók az állattenyésztési üze­mekben. A sikeres bemutafó után újra bebizonyosodott az, hogy csak a gyár (Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gép­gyár Szombathelyi Gyáregysé­ge), a felhasználók és az inté­zet összefogásából származhat jó eredmény — és ez nemcsak a jobb kísérleti munkával jár, hanem végsősoron az egész

Next

/
Thumbnails
Contents