Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-02 / 129. szám
1966. JUNIUS 2., CSÜTÖRTÖK rear MEcrei Kj&rtap Megpezsdült az élet Nemes hagyományokkal, nagyszerű eredményekkel teli a kongresszusi versenyek története: a párt VIII. kongresz- szusán, a Központi Bizottság beszámolójának előterjesztésekor Kádár János elvtárs elismeréssel szólt arról a sok százezer dolgozóról, „akik a kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaver- senyben a legszebb módon, az alkotó munka tetteivel fejezték ki . egyetértésüket a párt politikájával, a szocializmus ügyével’’. Napjainkban, a párt IX. kongresszusára készülődvén, a nagyszerű ' eredményekre, nemes hagyományokra alapozva, formájában gazdagabban, tartalmában elmélyültebben, a leglényegesebb feladatokra koncentráltabban született újjá a versenymozgalom, s ma már elmondhatjuk: rövid néhány hét alatt tömegeket átfogóvá vált. A tudás, az akarás összemérése „Megpezsdült az élet nálunk, új munkabrigádok alakulnak, a szocialista címet elnyert, vagy azért vetélkedő közösségek keresik-kutatják a többet nyújtás lehetőségét” — fogalmazta meg a kongresszusi verseny meghirdetésének hatását a váci képcsőgyár pártszervezetének titkára. Megpezsdült az élet: a vetélkedés, a tudás, az akarás összemérése szép emberi tulajdonság, s immár hosszú évek óta hazánkban a szocializmus építésének céltudatosságával párosuk Megpezsdült az élet: exportszállítások határidejének előbbrehozását — például a Csepel Autógyárban, a Váci Kötöttárugyárban, a ceglédi Közlekedés- építési Gépjavító Vállalatnál — jobb minőségű termékek előállítását — például a Gyapjúmosó és Szövőgyár gyáregységeiben, az MGM di- ósdi gyárában — a termelés gazdaságosságának fokozását — a Híradástechnikai Anyagok Gyárában például — vállalták a kisebb és nagyobb kollektívák. A kongresszus tiszteletére tett vállalások nagy - többsége hű tükre feladatainknak, s jól szolgálják a közös célt, harmadik ötéves tervünk első esztendei céljainak sikeres megvalósítását. Kimeríthetetlen erőforrás A kongresszusi-mtmkaverseny a termelés" kimeríthetetlen erőforrása, hiba lenne hát, ha megrekedne a műhelyek, gyárak falán belül, ha nem pezs- dítené meg mindenütt, a tervező irodákban éppúgy, mint a kereskedelmi vállalatoknál, a mezőgazdasági üzemekben és a hivatalokban, a dolgos hétköznapok légkörét, ha hatásaként nem fokozódna az élet minden területén a társadalmi aktivitás. A kongresszusi verseny mindenki mozgalma keli hogy legyen, hiszen országépi- tő feladataink sikeres megvalósítása mindenkitől és mindenütt többet, jobbat kíván. Többet és jobbat az íróasztaloknál, a földeden, a pult mögött, a közlekedésben: okos felmérését annak, hogy mi szolgálja leginkább a társadalmi érdeket, s szilárd elhatározást, hogy e lehetőségeket — az adott szó, a vállalás kötelező erejével — kihasználják. Harmadik ötéves tervünk első esztendejének feladatai sok tekintetben új, de minden esetben magasabb mércéjű próba elé állítják a megyénk iparában munkálkodókat. Több üzemben, így például a lúradástechnikai ipar megyei üzemeiben, a termelésnövekedést a termelékenység fokozásával kell biztosítani; javítani kell a gyártmányfejlesztési munkát a gépkocsigyártásban éppúgy, mint a szerszámgépiparban; növelni a gyártás- szervezés színvonalát; új, a piaci igényekhez rugalmasabban igazodó termelési szerkezetet kell kialakítani például a gyapjúiparban, s ugyanakkor mindenütt fáradhatatlanul keresni az eredményesség — javító tényezők érvényesülésének útját, ahogyan ezt például a ceglédi KGV-nél teszik. Emberformáló vetélkedő A fentebb, még vázlatosan is hiányosan említett feladatok sokrétűsége megkívánja, hogy mindenütt tág teret adjanak a kongresszusi munkaverseny- hek, hogy biztosítsák a vetélkedő munkásoknak az anyagot, a hibátlan gépet, a lehető legjobb munkakörülményeket. Az önkéntesen többet vállalók serege ma már milliókat fog össze: hatalmas, nagy tettek végrehajtására képes erő ez országosan, s a versenyző tízezrek megyénkben is az előbbre jutás motorját jelentik. És ez az előbbrejutás nemcsak anyagi és szellemi értékek többletét jelenti, hanem maga az alkotó ember előbbre jutását is, mert a verseny a jellemformálás, a kollektíva kialakításának egyik legeredményesebb eszköze. És ezt az eszközt sehol nem nélkülözhetik, sehol nem foghatják fel másodlagosként. Pozitív tapasztalat, hogy erre, mármint a verseny embert formáló szerepére, maguk a vetélkedők is nagy figyelmet fordítanak: így van ez a Mechanikai Művekben például több szocialista brigádnál, a Nagykőrösi Konzervgyár szocialista címet elnyert üzemrészeinél. Ugyanakkor azonban még igen sok a tennivaló, mert nem egy helyen csak termelési feladatok megoldásának lehetőségét vélik felfedezni a kongresszusi versenyben. A példát követve Hangjában némi türelmetlenséggel így fogalmazott az egyik, jelvénnyel most kitüntetett szocialista brigád vezetője a Csepel Autógyárban: „Mi már megtettük a magunk vállalását, de szeretnénk azt is tudni, hogy a központi igazgatásnál mit vállaltak, mivel segítik a munkánkat?” Való igaz, s nemcsak itt, hanem általában mindenütt, hogy eddig leginkább a munkások, a közvetlen termelésirányítók hallatták hangjukat, lassúbb, tétovább a reagálás a közvetett termelésirányítók, s az ügyviteli dolgozók körében. Pedig e területeken sem kevesebb a tennivaló, mint másutt, itt is feladat torlódik feladat hátán, jogos tehát a kérdés: a kollektíva erőfeszítéseihez a maguk területén mivel járulnak hozzá? Ha ■valahol, akkor ezeken a területeken kell leginkább megpezsdülnie a munfcaritmusnak, követve a munkások adta sok. s nagyszerű példát! A lehetségesnél és kívánatosnál jóval kevesebb a műszaki, az ügyviteli dolgozókból alakult brigád: a kongresszusi verseny ösztönzője kell. hogy legyen ez újtípusú kollektívák létrejöttének, erőik összefogásának. Néhány helyen — a Ganz EKM gödöllői árammérőgyárában, az MGM diósdi gyárában — dolgoznak ilyen brigádok: eredményeik igazolják létezésüket A párt kongresszusai szocialista hazánk történetének messzire kimagasló mérföldköved. Az országépítő munka nagyszerű tettei, az áldozat- vállalás, a becsülettel elvégzett feladatok, az önként adott többlet jelentik e mérföldkő alapjait A IX. kongresszus tiszteletére kibontakozott verseny is ezt jelenti. Ezért van helye abban mindenkinek, hiszen az eredményekből mindenki részesedik: részesedjék hát arányosan a többlet vállalásából is. Mészáros Ottó Öntözési tapasztalatcsere Tahitótf altiban Több mint 80 öntözési szakember részvételével, tapasztalatcserével egybekötött bemutatót tartott Tahitótfaluban a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és az AGRÓKER. A résztvevők három korszerű nagyüzemi öntözőberendezéssel ismerkedtek meg, s tanulmányozták a különböző — így például az éjszakai — öntözési módszereket is. Halszakácsok versenye az „Aranyponty" ünnepségen Baján, a hagyományos Pé- ter-Pál napi „Aranyponty” ünnepségen rendezik meg első alkalommal a „halszakácsok’’ országos versenyét. A vetélkedőn a halászok, valamint a halászati termelőszövetkezetek csárdáinak halfőző szakácsai vesznek részt. Tábor Nagyvillámon Camping a hegytetőn — tíszómatrac szárazon — A tábor viszonylag nagy lesz és irigylésre méltóan jól felszerelt. — S a sátorverők? — Nem irigylésre méltó: hivatalból tanyázunk ezen a vidéken. A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat propagandistája, Tölgyesi Zoltán eloszlatja a félreértéseket: — Nagyvillámon szabadtéri campingkiállítást rendezünk. — Mit láthatunk? — Kettő-négy személyes sátrakat, campingbútorokat, nyugágyakat, úszómatracot és gumicsónakot. S természetesen gondoskodtunk állatkert- ről is; az úszó gumijószágok nagy választékát találhatja itt a kedves látogató. — S hol vásárolhatja meg? — Tudom, hogy az újságírók nem szeretik a felsorolást, de talán ez egyszer elviselhető, ha az érdekelt vásárlók kedvéért utalok néhány üzletünkre: Cegléd, Nagykőrös, Gödöllő, Szigethalom, Ráckeve, Pomáz, Szentendre, Leányfalu, Visegrád, Nagymaros és Vác. A nagyvillámi campingkiál- lítás vasárnap reggel nyílik. t gy. •m m r i wi Mégis méreg ellen Mer elkever OK mesterkednek Közis~ mert, hogy a különböző növényvédőszerck, emberre — állatra ártalmas, nehezen múló hatású anyagokat is rejtenek. Ezért a Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet olyan gombaölővei kísérletezik, amely nem raktározódik a később elfogyasztandó növényben és így nem kerül az ember szervezetébe. A kísérleti akciót rövidesen követi a jiagyüzemi megvalósítás Kun Béla: Válogatott írások és beszédek I.—II. „Ne tapsoljanak! Nem, ne tapsoljanak, elvtársaim, nincs semmi értelme a tapsnak!.. — kiáltott fel Kun Béla abban a megrendítő beszédben, amelyet 1919 május 2-án, a Budapesti Munkás- és Katona- tanács ülésén tartott. Kun Béla — aki a Tanácsköztársaság e nehéz pillanatában nem tagadta el a súlyos harctéri helyzetet, s egyes munkászászlóaljak harckészségének hiányát — nem lelkesíteni akar, a szó felületi és olcsó értelmében, hanem hallgatósága segítségével a kiutat kereste. S amikor úgy érezte, hogy hallgatói megértik: van kiút, csak koncentrálni kell minden szellemi és erkölcsi erőt, nem tapsot igényelt, hanem még több megértést, még több erőfeszítést „A küzdelem, elvtársaim, nem a szavalatban, nem a tapsban, nem az éljenezésben és nem a fogadkozásban >van Ez a beszéd, amelyet a maximális őszinteség jellemez, és az, hogy a kiváló magyar forradalmár a maga személyét teljesen alá tudta vetni az ügynek, amelyért harcolt jelképe is lehetne ennek a két, vaskos kötetnek, amely cikkek, tanulmányok, beszédek egész sorát, Kun Béla bátor és tiszta életének dokumentumait tartalmazza. Igen, a fentebb idézett beszéd valóban szimbolikus értelmű, egy forradalmi politikus „ars poeticá”-ja. A lényege az — mint Kun Béla egész életművének —, hogy elutasítja mind a kétségbeesést, mind a tapsok Felnőttnek tekinti a proletariátust és szövetségeseit. Bár a gyűjteményből egy egész történelmi korszak rajzolódik ki az olvasó előtt, akaratlanul is megismerjük annak az embernek az arcát, aki ezeket a cikkeket írta, aki ezeket a beszédeket mondotta. Politikai éleslátás, Világos fogalmazás karakterizálja a külső köntösében is méltó kötetek anyagát. Kun Béla az értelem erőfeszítését igényli. Azt, hogy vele együtt éljük ót, gondoljuk végig azokat a tapasztalatokat, amelyeket beszédeiben és írásaiban megfogalmazott, azt az utat, amelyet végigjárt. „Aki dudás akar lenni, — pokolra kell annak menni” — vallja József Attila. Kun Béla „pokoljáró” volt abban az értelemben, hogy minden tettét és minden szavát is, mély erőfeszítések hitelesítik. E nagy forradalmár azonban azért vállalta a küzdelmeket, mert nemcsak érezte, tudta is: a holnap magyarjai már megmenekülhetnek a „pokoljárás” kínjaitól... Mié az aSoM vfráty? m. Utazni jó a község május elsejei ünnepén pedig alig akadt ember. Apróság, de kifejező, hogy senki nem használja húsz év múltán 6em a helybeli szociális otthon mai nevét, ehelyett így beszélnek: a kastélyból jövök, a kastélyban dolgozom, stb. (Az ott foglalkoztatott falubeliek ’ előszeretettel „igénybeveszik” az intézet zöldségeskertjét. Ha szólnak érte, azt felelik: az uraságnál is megtették.) A református templomban ma is kasztszerűen elkülönülve ülnek az emberek. A csoportokat részben vagyoni, részben öltözködésbeli különbségek alakították ki. Az őrszentmiklósi házak ablaka legtöbbször csukva, a redőny is leengedve. Az új szobákat sok helyen nem lakják. (Olyat is hallani, hogy van, ahol a televíziót csak kinyitják, de nem nézik.) A szellemi centrum a templomban van. A papok szava eljut a falubeliekhez és válaszra is talál. A termelő- szövetkezetből két lányt nemrég baromfinevelő tanfolyamra küldtek. Hogy sikerrel vizsgáztak, azt először és egyedül az egyik papnak írták meg. És a községi vezetők szava? — már ami a nem termelési dolgokat illeti? Válasz helyett álljon itt a tanácselnök tréfás megjegyzése: „dobolni +udó kisbírónk nincs, ezer forintunk sem arra, hogy alkalmazzunk egyet. Van viszont havonta kétezer forintunk a megafon örökös javítására. De a mikrofon mégsem működik akkor, amikor kéne”. A régi közlési forma már elavult. Az új hangcsatorna pedig még akadozva közvetít. Anakronisztikus mindez a televíziós antennák alatt. Anakronisztikus az is, ahogyan minderről beszélgetve az állomás felé utazunk, — két- lovas hintán. A kocsi hajtója is helyesel. Valóban nagyon maradi a falu! — Mondom én mindig az embereknek, ne adják fel paraszt voltukat, ne süllyedjenek termelőszövetkezeti bérmunkássá. De fejleszt is magának otthon mindegyik gyönyörű gazdaságot. Nálunk nem csökkent az állatállomány! Furcsa figurája lehet a községnek ez az ember, a hintó gazdája. Középparaszt helybeli családból származik, ahogy mondani szokták, beilleszkedett a mai időkbe: vezetőálláshoz jutott a termelőszövetkezetben, s onnan most egy dunántúli tsz-be megy főmezőgazdásznak. Mint mondja, rendbe akarja hozni a szövetkezetét — és látványos munkát csak rosszulmenő gazdaságban lehet végezni... Beilleszkedett. De csak fél életében. Napjainak második részét a szőlejében tölti. Két lovat, két csikót tart (részint pesti rokonai nevén) és több tehenet. Piacozni jár. Gazdaságát elköltözése után is fenn kívánja tartani, nyilván bérmunkásokkal. Világos: ami jelenleg hasznos és szükséges — azt ő örök időkre szánja. Pedig hosszú távra, az elkövetkező generációk számára ez a kettősség: eljárni a mind fejlettebb, bonyolultabb munkákra a tsz-be. s utána este tízig háztáji istállóban trágyát hordó paraszttá vissza- vedleni, azaz „nem süllyedni végleg tsz-bérmunkássá” — nem mai korba való, mai emberhez méltó perspektíva. Ebből sejtettek meg valamit azok a 12—14 évesek, akik így fogalmaznak: nem megyünk kapálni! Akik a napi négyórás utazás kötetlenebb légkörében, apró izgalmaiban, a tisztább gyári munkában, ha nem is egy jövedelmezőbb, de emberibb, maibb élet lehetőségeit fedezik fel. Mindaddig csak a városban, amíg ... P. A. B. I. Milyen például a falu szelleme —, vonzó, vagy taszító, fojtogató a fiatalabbaknak? Csupán példákkal lehet érzékeltetni —, de ezek a példák nemcsak nagy számuk és belső hasonlatosságuk miatt hitelesek, hanem mert ellenpélda alig áll helyettük. Harminc baptista család nemrég házat épített a leendő lelké- ;züknek. Ugyanakkor a község a legnagyobb gonddal küzd, hová költöztessék az új orvost? (A régi, aki húsz év óta dolgozik a faluban és a falunak, továbbra is a szolgálati lakásában marad. Érdekes, hogy azok az emberek, akik négy-öt év jövedelméből szereztek új házat, ezt elítélik.) Nemrég egy idős pedagógusnő albérleti szobát keresett, de nem kapott, holott majdnem minden házban lenne kiadó. Bérbe is adják állami vállalatnak, bútorraktár céljára, havi 3—500 forintért. Az iskolában az anyák-napi műsoros ünnepségre a szülök 15—20 százaléka ment csak el, Néhány hatod'kossal, nyol- cadiko. sál néztem farkasszemet az iskolaudvaron. Rendes, kedves gyerekek. (A kecskéjével egy helyiségben lakó faluvégi öregasszony udvarában ólat építettek, egy másik öreghez eljárnak főzni, egy beteg iokolatársukat mindennap ha- zaviszik tolószéken. Kötetnyi, igen részletes, sok értelemről tanúskodó honismereti anya- got gyűjtött* k.) Bennük a hiba? — Nem akarok kapálni. Édesanyám a tsz-ben 10—12 órát is dolgozik, még vasárnapra is behívják. Otthon meg a háztáji... Én ezt nem csinálom. — Inkább órákig utazol a városba? — De hiszen jó dolog utazni! — csodálkozik rám a kérdezett. — Miért? Mit csinálsz a vonaton? — Beszélgetünk, kézimunkázom, olvasok. Mi helyett szeretnek utazni ? Mi elől utaznak?
