Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-02 / 129. szám
Hst •teere t M 1966. JÜNIUS 3., CSÜTÖRTÖK KÖNYVTÁRI TUDÓSÍTÁS: Mindenütt jói bevált a szabadpolcos rendszer Megyeszerte megkezdődött a könyvtári állomány évről évre megismétlődő ellenőrzése. Egyik célja az, hogy a megyei könyvtár, mint a kiterjedt könyvtárhálózat irányító és ellenőrző szerve, pontos képet kapjon a járási és községi könyvtárak helyzetéről, munkájáról és eredményeiről, de célja az is, hogy a könyvtárak megszabadulhassanak a tartalmilag elavult és elhasznált, elrongyolódott köteteiktől. Ez azért fontos, mert a legtöbb községi könyvtár igen szűkében van a férőhelynek és zsúfolt polcain nem tudja elhelyezni új szerzeményeit. A gödöllői járáshoz csatolt aszódi járás a régi könyvtár- hálózatot alaposan megnövelte. A hozzátartozó községi könyvtárak száma tizenháromról huszonhétre, tehát több mint kétszeresére emelkedett. Az áHományellenőr- zésnek az idén azért van fokozottabb jelentősége ebben a járásban. A munkát Kovács Sándorné, a gödöllői Juhász Gyula járási könyvtár vezetője irányítja és munkatársaival sorra látogatja a hálózatába tartozó községi könyvtárakat. Eddigi tapasztalatairól ezeket mondotta: — Hálózatunk huszonhét községi könyvtárát két csoportba osztottuk.' Az elsőbe azok a nagyobb méretű könyvtárak tartoznak, amelyeknek függetlenített, szakképzett könyvtáros a vezetője, a gödöllői járási könyvtáron kívül tehát az aszódi, a csömöri, a kartali, a kerepeli, a péceli és a túrái. A többi húsz kisebb könyvtár vezetését és kezelését vagy félnapos állású könyvtárosok, vagy tiszteletdíjasok, rendszerint helyi pedagógusok látják, el. Legtöbb könyvtárban bevezették már a szabad- polcos rendszert, ami várakozáson felül bevált. Varázsfuvola az Isis-szentélyben Szombathely kiemelkedő nyári zenei eseményére, a Varázsfuvola Isis-szentélybe- li előadására megkezdődtek az előkészületek. Augusztus 13-án és 14-én a. Magyar Állami Operaház művészei, a helyi ének- és balettkar közreműködésével kerül színre Mozart operája a másfél ezer éves, a világhí- > rű szentély természetes „dísz-! létéi” között. Ernster Dezső, a New; York-i Metropolitan tagja j énekli Sarastro szerepét. A megyével határos Auszt- \ riában és Jugoszláviában nagy ! az érdeklődj az előadás 5 iránt. Lengyel, nyugatnémet, $ csehszlovák zenebarátok is J ielezték érkezésüket. $----------I F ÜRTÖS Ü A mohácsi Üj Barázda Tér melőszövetkezetben minden í eddig ismert szaporasági re- ^ kordot megdöntött egy Für- ^ tös nevű tenyészkoca: május i 30-án huszonnyolc malacot el-i lett. A malacok közül 25 élet- ^ képes és a közös gazdaság \ mindent megtesz — valószí-i nűleg még „dajkakocákat” is§ alkalmaz — a fölnevelésük ér- $ áekében. ^---------------| M agyar—kubai | „vízumkényszer" | egyezmény | . ? A Magyar Népköztársaság ^ kormánya és a Kubai Köz- ^ társaság kormánya közötti Budapesten lefolyt tárgya- S lások eredményeként egyez-^ hnényt kötöttek, amely sze- § lint a két ország hivatalos léiből utazó állampolgárai^ Lámára kölcsönösen meg- J; büntetik a vízumkényszert. 5 könyvtárosi ankéton elhangzott felszólalás is. A felszólaló keserűen állapította meg, hogy amikor a vendéglátóipar valahol presszót akar nyitni, előbb gondoskodik megfelelő helyiségről, azt szépen, korszerűen berendezi és ha már minden kész, csak akkor kezdi meg a propagandát, forgalmának biztosítása érdekében. A könyvtárak esetében fordított a sorrend. Az állandó propaganda biztosítja a forgalmat, csak ezután kerül egybe a könyvállomány. A helyiség és a berendezés pedig marad utoljára. így azután a legtöbb helyen fejlődést gátló probléma a nem megfelelő helyiség és a hiányos berendezés. A járási könyvtár vezetője elmondotta még, hogy az állományrevízió során a legtöbb községi könyvtárban elég sok kiselejtezésre megérett anyagot találtak. m. 1. Csaknem mindenütt megnövelte a könyvtári forgalmat, és az olvasó kedvet. Örvendetes az is, hogy a szabadpolcos rendszer nem igazolta a bevezetésével kapcsolatos aggodalmat: egyáltalában nem nőtt meg az elkallódó könyvek száma. Egészen jelentéktelen mennyiségű könyv vész el, ez j pedig a könyv társadalmi : megbecsülését mutatja. A köz- | ségi könyvtárak állománya j igen gyorsan gyarapodik, a további fejlődést azonban a legtöbb helyen nagy mértékben gátolja a helyiség, a férőhely hiánya. A könyvtárügy, sajnos, még mindig nem juthatott el a kielégítésre váró szükségletek sorrendjében arra a helyre, amely fontossága alapján megilletné. Ennek természetesen népgazdasági, pénzügyi okai vannak, de vannak téves szemléletet sejtető következményei is. Ezt érzékeltette nemrég egy Repülőről Az Erzsébet-híd budai hídfője. Szép ábrát mutatnak a magasból a hídszerűén megemelt autóutak. A kép bal oldalán a Gellérthegy, előtérben pedig a Rudasfürdő látható Betegellenőrzés — automatával Szerdán műszaki szakemberek és orvosok kétnapos tudományos tanácskozása kezdődött Szegeden a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület rendezésében. A szimpőzion első napján csaknem száz hazai és NDK-beli mérnök, orvos cs más szakember jelent meg a Szegedi Orvostudományi Egyetem szemészeti klinikájának előadótermében. A tanácskozás hazai és külföldi előadói hangoztatták, hogy az orvosi diagnosztikában és a gyógyászatban világszerte egyre nagyobb tért hódít az elektronika, a kibernetika, az automatizálás. Ez feltételezi az orvosok és a műszaki szakemberek mind szorosabb együttműködését. Ezt a célt szolgálja a mostani tanácskozás is. Az NDK-beli mérnökök számos — az iparuk által gyártott — újtípusú orvosi elektronikus mérőberendezésekről, egyebek között ilyen készülékkel megvalósított automatikus betegellenőrzési módszerről számoltak be. Az egyik fajta berendezés például önműködően méri és felírja az operált beteg összes élettani adatait, s veszély esetén riasztó jelzéseket ad az orvosoknak, ápolóknak. — Mikroszkopikus gyémántok. A califomiai Stanford Egyetemen Paul de Car- li kohómérnök parányi gyémántokat, voltaképpen gyémántport állított elő, mikö# ben grafitot helyezett igen magas nyomás alá, magas hőmérsékleten. r Nem tudjuk utolérni önmagunkat A városokban, falvakban színes könyvsátrak. Előttük tarka forgatag. Fiatalok és öregek. Könyvvásárlók. Esztendőről esztendőre sok százezer forint értékű könyv talál gazdára az ünnepi könyvhét alkalmával. A könyv — jó barát. Az ünnepeken és hétköznapokon egyaránt. Szórakoztat és tanít. Elgondolkoztat és kitágítja a látóhatárt. A megye könyvtáraiban hétszázötvenezer kötetet tartanak számon. Négyszázötvenezerrel többet, mint öt esztendővel ezelőtt. Hatalmasat léptünk előre — mondaná az, aki csupán ezt a két számot ismeri. Igaz is, meg nem is. Az tény, hogy öt esztendő alatt négyszázötvenezerrel nőtt a megye könyvtárainak kötete. Már majdnem egy könyv jut belőle a megye valamennyi lakosára. Ennek ellenére változatlanul az utolsók vagyunk a megyék rangsorában. Az országos átlag: 1,3 könyv egy lakosra. Vas megyében ez a szám: 1,8. Tolna megyében: 1,7. Nálunk: 0,9. Nem tudjuk utolérni önmagunkat. Pedig határtalanul nagy az igyekezet. Csak a földművesszövetkezetek évente negyedmillió forint értékű könyvet adnak ajándékba a könyvtáraknak. Az olvasók száma megduplázódott az elmúlt öt esztendő alatt. Ötvenegy- ezerről százkétezerre emelkedett. Huszonhét fiók- könyvtár helyett ma már száznál is több működik. Hetven könyvtárat felújítottak az elmúlt öt esztendő alatt. A sorban mégis az utolsók vagyunk. Sok oka van ennek. Például az épületgond. Uj könyvtár nem épült s nem épül az elkövetkező esztendőkben sem. Van, ahol összecsomagolva raktározzák a könyveket. Nincs polc, méginkább nincs helyiség, ahol elhelyezzék az új köteteket. A könyvtárosok munkája a többszörösére nőtt. Több lett a könyv, még egyszer annyi az olvasó, de a könyvtárosok száma már nem tartott lépést a fejlődéssel. Sok községben pedig még ma is csak tiszteletdíjas könyvtáros működik. Az egyikük például havi százhetven forint tiszteletdíjért ezerszáz olvasónak egy esztendő alatt negyvenhétezer kötetet kölcsönzött. Sorolhatnánk még hosz- szan a lemaradás okát. De talán ezúttal felesleges. Az illetékesek jól ismerik. Tesznek is, amennyire a lehetőségek engedik. A gyorsabb előrehaladáshoz azonban pénz és újra csak pénz kellene. Az anyagi erőforrásoknak azonban a határa véges. Nagyobb társadalmi ösz- szefogással azonban így is gyorsítani lehetne a fejlődésen. A tömegszervezetek és intézmények az eddiginél is többet tehetnek a gyorsabb előrehaladás érdekében. És jelentősen segíthetnek ebben az üzemek és a termelőszövetkezetek is. A könyv — jó barát. De nemcsak az. Több annál. Az emberek tudatformálásának fontos eszköze. Prukner Pál Á Bajcsy-Zsilinszky emlcktinnepségek Szarvason Nyolcvan esztendeje született Bajcsy-Zsilinszky Endre, polgári politikus, publicista. Szülővárosa, Szarvas, háromnapos ünnepségsorozattal tiszteleg a második világháború antifasiszta ellenállási mozgalma mártírjának emléke előtt. Az ünnepségsorozat június 4-én, szombat délután kezdődik, a Bajcsy-Zsilinszky Endre szülőházán elhelyezett emléktábla leleplezésével és gazdag kulturális műsorral. Vasárnap délelőtt a szarvasi Vajda Péter Művelődési Házban tartandó emlékünnepségen Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára méltatja Bajcsy-Zsilinszky érdemeit. Az emlékünnepséget irodalmi műsor és ünnepi hangverseny követi. Hétfőtől kezdődően antifasiszta filmhetet rendeznek Szarvason. Bemutatásra kerülnek Az utolsó felvonás, A hétköznapi fasizmus, a Honfoglalás és a Különös ismertetőjel című filmek. Új ingszabvány A lakosság régi panasza, hogy az ingek a korábbi túlzott anyagtakarékosság miatt rövidek, sőt az első mosás után néha úgy összemenmek, hogy nem lehet hordani. Más a helyzet az egy idő óta forgalomban levő „osztályon felüli” fehérneművel. Ennek mérete megfelelő. Avatott anyagból varrják, s így mosás után nem megy össze. Most új szabványt dolgoztak ki, amely valamennyi ingnél az osztályon felüli méreteket vezeti be anélkül, hogy az árak változnának. KORA NYÁR tek vele, a munkája is olyan maga- nakvaló. — Aztán... kitől örökölte ... — Az uram ... meghalt az őszön... De el akarom adni. Vagyis jobban mondva be akarok jönni a városba ... nekem nem kell... „Azért nem kell a megyei tanácsra menni..akarta mondani, de nem mondta. Most az a fontos, hogy itt beszélgetnek a kora nyári reggelen. — Szóval... most özvegy? — Az vagyok... A fiam lassan középiskolás lesz, be akarok jönni vele a városba —, mondta még egyszer. — Bejön a városba ... „Milyen érdekes ...” — gondolta az utcaseprő. „Fiatal, szép kis özvegyasszony. És nagy fia van már. És bejön a városba. Ide. Talán épp ebben az utcában fog lakni. Talán reggelenként látni fogja ...” — Azt hiszem, már mennem kell — mondta az asszony és elmosolyodott. — Köszönöm a jó szót... — Én köszönöm... — mondta őszintén az utcaseprő és még hozzátette. — És ha elintézte a tanácsnál ... jöjjön vissza egy szóra ... itt leszek... Az asszony jóízűen felnevetett. — Visszajövök ..., de csak egy szóra... — Az is elég ... Amikor az asszony elköszönt, a szürke ember megemelte micisapkáját és csak nagysokára mozdult meg a kezében a seprű. Ragyogott a nap, jöttek-mentek most már a járókelők, és az utcaseprő úgy érezte, hogy régen volt "ilyen különösen szép reggel... Antalfy István Csendes volt még a város, a kora reggeli forgalom teherautói futkostak csak. Mert ezek a teherautók már jókor úton vannak. Az egyikben kenyeret hoznak a gyárból, a másik csak átszalad a városon, mert mesz- sziről visz messzire, korai zöldséget, salátát, paprikát, vagy éppen építkezési anyagot, valahonnan, valahová. Mindig, tisztelettel adózott ezeknek a korán kelő embereknek, akik ilyenkor már viszik a kocsit. Tisztelte és irigyelte is egy kicsit. Igaz, ilyenkor úgy számolta magában, hogy, ha nagyon akarta volna, belőle is lehetett volna sofőr ... Miközben tempós léptekkel tolta maga előtt a kétkerekű kocsit, különféle dolgok jutottak eszébe. Ilyenkor néha azt is észrevette; hangosan válaszol önmagának. Ilyenkor ijedten szétnézett, nem hallotta, nem látla-e valaki. Ámbár... — és megvonta a vállát. Igen, persze ... lehetett volna talán belőle is ilyen teherautóvezető, vagy ahogy mondják, sofőr, ha ... olyan, mint ezek, akik közül egyikmásik kiinteget neki a volán mellől, pedig nem is ismeri. Barátságos emberek ezek, olyan koránkelők, mint ö maga. — Na, mi van, öreg? — szólt ki egy hang a magasból, azaz egy teherautó ablakából. — Alszunk, alszunk ...? Persze, ilyen is van. A hang tulajdonosa nevetett, aztán a kocsijával tovább futott. Messziről még kiintett a bal kezével, ebből aztán tudta, hogy ez is csak olyan barátságos gúnyolódás volt. Megérkezett a saját körzetébe, leállította a kocsit és munkához készülődött. Leemelte a seprűt és a lapátot, odatámasztotta szerszámait a kocsi oldalához. Elővette a cigarettát és rágyújtott. „Szép reggel van...” — gondolta. „Ma jó napom lesz ...” Szinte babonás ragaszkodással tartotta magában, hogy ha reggel szép idő van, akkor jó napja lesz. Ha esik az eső, vagy fúj a szél, akkor más a helyzet. Akkor nem lesz Jo nap ... Elszívta a cigarettát és rmunkéhoz látott. A felező seprő tiszta sávokat húzott és kis porfelhőt kavart maga mögött. A járókelők ezt a porfelhőt nem szeretik. Igaz, ilyenkor még nem sokan vannak, csak majd később. Van, aki nagy ívben elkerüli, van, aki rászól: „Ne poroljon!”, vagy „Nem tud vigyázni?!” — de hát ez a mesterséggel jár. Az ilyen megjegyzések is, meg a por is. Anélkül nem megy. Olyan is van, aki csak elmegy mellette, nem szól, észre se veszi. És vannak „saját” emberei is, akiket nyilvántart gondolatban. Tudja, hogy abból az emeletráépítéses házból mindig együtt megy munkába már ilyen kora reggel egy munkásházaspár. Percnyi pontossággal indulnak. „Pedig fiatalok” — és köszönnek is Nekik mindig utat enged, akkor egy picit félreáll és abbahagyja a seprést, ezt ők is tudják. Észreveszik. Aztán egy kedves kis fiatalasszony a kislányával, ők is „koraiak”. A kislányt viszi az óvodába, ö meg megy valami hivatalba. Nem tudja hová, csak azt, hogy merre... Ő is szokott köszönni és engedi, hogy a kislány arcát megsimogassa. Gondolatban csoportokra osztja az ismerős arcokat. Vannak az egészen koraiak, akik már akkor jönne k- mennek, amikor kezd. Aztán, akik úgy a hivatalkezdés idején. És ezek közül már csak arcokat ismer. Ki honnan és hová megy —, nem tudja. Aztán a délelőttiek... Női hang szólította meg: — Tessék mondani... hol van a tanácsháza? A megyei... Fejkendős, fiatal parasztasszony volt. Ő, nagyon gyakran megkérdezik tőle, hol van ez, hol van az, persze, legtöbben a tanácsot, a piacot, meg a vasútállomást kérdik. Megmutatta az irányt. Az asszony megköszönte. ‘ — De még hiába megy ... Nyolcig be sem engedik ... — Nem sok idő van már? addig... meg sietnék is ... — tette még hozzá, ami egyben azt is jelentette, hogy elindult közöttük a beszélgetés. Igen. folytatta is: — Örököltem egy kis földet... egy kis szőlőt... — örökölni szőlőt... az nem rossz... — mondta elismerően és hosszasan az asszonyra nézett. „Szép szeme van... olyan barnás ...” gondolta. De jó, hogy őt szólította meg. Na, nem azért, de mégis nagyon jó! A jó szó olyan, mint a tavaszi eső. A beszélgetés kedvére volt. ritkán is volt rá alkalma. Nemigen beszélget-
