Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-11 / 110. szám

1966. MÁJUS 11., SZERDA "WfiHap 3 Sítalp, turistabot, fürdőruha Túra a Kárpátokon át — Menetjegy ebéddel — Autóbusz Krakkóba Nem hiszek a szememnek. Sítalp és teljes felszerelés a padnak támasztva Közben szikrázik a nap, a siető em­berről dől a veríték, s a fürdő­helyen strandolnak. Csakhogy a pádon ülőnek egyetlen pil­lantást kell vetnie az előtte égretörő hegyre és kész a ma­gyarázat. A Tátra oldalain most is vakító fehéren fénylik a hó. Hát igen, ez a legnagyobb meglepetés a mi tájaink­hoz szokott utazónak. Egyúttal csodálat is, mert a havasok szeszélyes, ködbeve­sző, napfényretörő láncolata a föld egyik legszebb panorámá­ja. És amíg eddig jut az em­ber; kanyargós szerpentinek,^ völgyek, szakadékok, s fehér § hahókkal .tajtéjízp,. rohanó pa-! iákok. Fenyő,'rengeteg fenyő! és nagy-nagy csend az egész! vidéken. Autóbusz robogott velünk j idáig. Menetrendszerű MÁ- ! VAUT-járat szállít Budapesttől Vácon át ! Besztercebányára. Végállomás Poprád. Csakhogy! a bámulatra méltó gyorsaság-! gal robogó Ikarus tovább szá-i guldott a hegyek alján. Emel-! kedők, lankások és a völgy! ____________________________ * mélyén egy páratlanul bájos épületnél — határátlépés. A sorompón túl — Lengyelor­szág. Az utasok MÁVAUT-szak- emberek, újságírók, a tévé és rádió tudósítói. Mindannyian tanúi egy új járat műszaki premierjé­nek. Két hét múlva — szombaton — már az utazóközönséget vi­szik közvetlenül Krakkóba. A legfontosabb megállóhelyek: egyúttal a vidékek legjelentő­sebb, legszebb pontjai. A határnál, majd Krakkó­ban az ottani autóforgalom igazgatója és vezető munka­társai fogadták a delegációt. Rögtönzött sajtótájékoztató, a hipermodern, 600 személyes szállodapalotában. Ez a sum­mája: a magyar—lengyel köz­úti személy- és árufuvarozási egyezményt jóváhagyták. Ez nyitotta meg az utat a közvet­len, menetrendszerű járat előtt. Az egyik autóbuszt ma­gyar, a másikat lengyel part­nerek indítják. A szombat reggel Buda­pestről startoló járat va­sárnap este érkezik vissza. Első ízben történik, hogy a megváltott menetdíj egy jó ebéd elfogyasztására is jogosít a kétórás tátrafüredi pihenő idejére. A menetdíj ára nem éri el a két és fél száz forin­tot, ha returt váltanak, 20 szá­zalékos kedvezményt ad a MÁVAUT. Az autóbuszok egész évben járják a felejthe­tetlen élményt nyújtó utakat. Tóth György Diósd, kontra Debrecen? — Kérem — mondta Deb­recenben a Magyar Gördülő­csapágy Művek termelési igazgatója —, még február­ban kiadtam egy rendelkezést, hogy Diósdot mindenképpen el kell látni kovácgoR gyűrű­vel ... Ahogy jön ki a gyűrű a kovácsműhelyből: először Diósd, aztán megint Diósd, s csak ezután következhet Deb­recen ... Nem lehet anj^ag- hiány... Egyszerűen nem le­het ... Akkor minden rendben van — gondoltam —, akár fordul­hatnék is vissza, a gondok fel­hői elszállnak Diósd fölül. Csakhogy mégis kellene vala­mi biztosíték, ami több mint az igazgatói rendelkezés. így mégsem világos minden. Ha eddig előfordultak anyagellá­tási zavarok, mi volt ennek az oka? Hogyan lehetséges, hogy a jövőben ez nem for­dulhat elő. Ki is mondtam az aggályaimat: — Egészen pontosan, mit tesz az igazgatóság, hogy a rendelkezés következetesen érvényesüljön? Hiszen úgy tudom, február óta is voltak zavarok. A termelési igazgató nem válaszolt azonnal, majd fi­gyelmeztetett, hogy itt tisztázni kell valamit az igazság kedvéért. — Diósdon — mondta — nemcsak az anyagellátással vannak bajok. Elismerjük, ami ránk tartozik. Február­ban valóban megálltunk egy időre, mert a kovácsműhely­ben eltört egy főtengely, az alapanyagot sem kaptuk ren­desen ... Szóval ekkor Diós­dot sem tudtuk ellátni. Más­kor azonban viszonylag ren­desen szállítunk. A Béke Tsz ezermestere és hasznos csinálmányái i Mi ez a káprázat?! Faekét i vontat a traktor?! Nem, sem- ; mi kétség sem lehet felőle, | valóság, hiszen eleven embe- ; rek tartják a faalkalmatosság | fából készült szarvát és lépe- i getnek az erőgép nyomán. Mégpedig hárman, mert egy- i sorba, egymás mellé kapcsolt ; három vontatványt húz a | traktor is. Közelebb érve ki­derül azonban, mégsem gépe­sített faekén ámuldozunk, ; egyéb az aminek szarvát a i három ember fogja, de meg- i lepődésünk ettől csak még na- i gyobb. — Uborka alá készítjük a i talaj — felelik az emberek. Hadd próbálkozzunk a különös munkagép heve­nyészett műszaki leírásá­val: i Két egyméteres féldeszka ke- i ményfából, lapjával egymás- i sál ferde síkban szembe ál- ; lítva, alsó éle a földön. Csak a belső oldalát gyalulták si­mára, külsejéről a kérget sem hántották le. Ez a két deszka tulajdonképpen egy 35 fokos szög befogója lenne, ha össze­érne, de elől csaknem széle­sebb, hátul meg keskenyebb, talán húsz centiméteres rés nyílik a két szál között, és itt, a hátsó végén a két deszka mindegyikéből nyúlik ki a si­mára esztergált szarv. Mind­össze ez a része gondosan megmunkált, a több éppen- hogy csak látott fűrészt meg gyalut, a deszkákat összeerő­sítő léceket, kis gerendákat is beleértve. Ezek különben anyás csavarok segítségével tartják össze a lényeget képe­ző két deszkát, és elől. ahol nagyobb a hézag, ilyen össze­fogó lécbe vertek négy jóko­ra kampót a láncnak, ami meg a vontatóhoz köti. — Aztán mire jó ez a masina? — Bakhátat von, láthatják. Az ám, ahogy halad a trak­i tor és mögötte a faalkotmány, I úgy képződik a keskeny bak- I hát. Magassága is alig több Külföldre utazzon MÁVAUT-on május 15-től Szabadkán át Újvidékre rendszeres outóbuszjárat. Naponta indul Budapest Engels térről 8.00 órakor. Viteldij: Szabadkára _ 91,10 Ft Újvidékre 114,30 Ft Jegyek ülőhelybiztosítással oda- és visszaútra válthatók, a MÁVAUT Engels téri pályaudvarán és cvz IBUSZ-irodákban. Érdeklődés: 18—28—28 számon MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT a Földműveszszövetkezet Villám bértehermotor- szolgálat. Vásárolt áruját hazaszállítja, gázpalack­ját kicseréli. Hívásra házhoz megy, oksó, gyors, pontos igénybevehető Földművesszövetkezeti Kölcsönző Boltnál. Cegléd, Marx Károly u. 2. Telefon: 751. tíz centiméternél. Tegnap a földön vasekével barázdát húzott a traktor, mögötte meg egy másik istállótrágyá­val teli pótkocsit vontatott. A kocsiról három ember, kettő jobbra meg balra, a harma­dik pedig a plataforma végé­ről hátrafelé szórta a trágyát egy-egy barázdába, amit most földdel takar be ez a párját ritkító munkagép, s holnap az általa összehordott picinyke földhányás tetejébe uborka­magot szúrnak asszonyok. Az­előtt kapával takarták be a trágyával beszórt barázdát, és ehhez sok ember, még több idő kellett a tízholdas ubor­katáblán. Így sokkal gyor­sabban megy ezzel a géppel. — Ugyan mit kérhetett érte az AGROKER? — Semmit, mert ezt itthon csináltuk, házilag — világo­sít fel az egyik szarvat fogó ember. Ejnye csak, egyre ér­dekesebb a dolog! Sietünk is be a faluba, Té- sára, felkapaszkodunk a domboldalba vájt lépcsőkön a Béke Tsz irodájába, meg kell tudni, hogyan készült ez a célszerű, de mégis csak vala­hogy korszerű anakronizmus. — Kovácsi Vilmos az elnö­künk, meg Pleskó Nándor bri­gádvezetőnk gondolta ki, még a tervrajzát, is megcsinálták — dicsekszi el dr. Hőss Géza, a főkönyvelő. — És ki készítette? — Van ám nekünk a tsz- ben még ezermesterünk is! Hencko Lajost, az ezermes­tert a darálóban találjuk meg. Éppen árpát darál a jó­szágnak jókora, de öreg masi­nán. Mondják ezt is megmo- demizálta, a motort szintén ő szerelte rá. Mindig kifundál valami újat. Például tavaly az öntözőberendezésen igazí­tott egyetmást, jobbá tette, meg kazalazót készített. Meg még... sorolják, Hencko, az ezermester hallgatja és sze­rényen mosolyog. Ipari üzem­ben ki tudja hányszoros újí­tó, talán feltaláló lenne, de a tsz-ben — pedig ott is be kel­lene vezetni buzdításul, mert a parasztból sem hiányzik a termelésben hasznosítható le­leményesség — nincs újító­mozgalom. Megmutatja Hencko a biro­dalmát, a tsz két műhelyét. A kovácsműhelyen át a fameg­munkálóba jutni. Vasból, fá­ból akármit megcsinál. — Mi a tanult mestersége? — Olyan nekem nincsen. Az uraságnál bognár is vol­tam, később első kertész, az­tán, hogy eljöttem az urada­lomból kontár ács lettem ab­ból éltem A faluban sok öreg ház fedélszékét megjavítot­tam. De most már csak a tsz- nek dolgozom Különben én mindent magamtól tanultam, nem inaskodtam sehol, senki mellett. — Ha ennyiféle a mestersé­ge, ugyan micsoda itt a Béké­ben a hivatalos címe, rangja. Nagyot nevet: — Műszaki. — Es most csinál-e valami újat? — Hogyne, nem látja, ma­gával beszélek. Ez is új, mert eddig mi ketten még nem be­szélgettünk soha. Tréfálkozós ember ez az 56 esztendős ezermester, olyan derűs, amilyen csak az lehet, aki egész életében mindig kedvére való munkát végzett Mond azonban valamit büsz­kén, komolyan: — Én voltam még gye­rekkoromban a faluban az első traktoros. Olyan gépre ültetett a Janko- vich uraság, amilyet a mosta­ni traktoros fiúk sose láttak, nem is hallottak. Háromkere­kű, hatekés Stock-traktor volt. Nohát az a háromkerekű traktor bizonyára olyan hasz­nálható új dolog lehetett ak­koriban, mint mostanában fából csinált trágyatakargató, vagy bakhátvonó, vagy minek is nevezzem a tésai Kovács— Pleskó—Hencko-féle munka­gépet. Szokoly Endre erről. Nem is volt soha, éppen ellenkezően, hatalmas fejlődés előtt áll az üzem, s ezt tudják a vezetők is ... De hát az em­berek most a bajok idején új­ra csak ide tértek vissza — ahogy a diósdi vezetők ma­gyarázták —, hogy ezek a za­varok bizony a kapitulálás előjelei. Debrecenben most megkérdeztem a termelési igazgatót: — Végülis milyen arányú fejlesztésre számíthat Diósd? — Még nem végleges —r kö­zölte —, de annyit el lehet mondani, hogy a következő időszakban mintegy 600 miilió forintos beruházással fejlesz­tik a magyar csapágygyártást. Hogy mennyi jut ebből Diósá­nak? Az arányos része: leg­alább 200 millió. — Jó. . . De addig, ha neta­lán ismét valami váratlan anyagellátási zavar keletkez­ne ... Ha valami miatt megtö­rik a termelés folyamatossága aPiósdon; ekkor mi történik? Egyáltalán megvan-e annak a lehetősége, hogy a jelenlegi körülmények között pótolják a lemaradásokat? — Álljunk meg ezzel a ter­melési folyamatossággal! — mondta az igazgató. — Ez már egy hosszas műszaki vita köztünk, meg a diósdiak kö­zött. Erről itt csak annyit: te-' gyük fel, hogy gyártanak egy nagyobb csapágyszériát, s nem érkezik meg hozzá idő­ben a megfelelő gyűrű. Ugyanekkor érkezik más tí­pus, s át kellene állni. A di- ósdiak nem állnak át, mert az időveszteség. Várnak az anyagra, de ez is időveszte­ség. Most az a kérdés, hogy melyik a nagyobb. A mi vé­leményünk az, hogy lehetsé­ges, amikor az átállás két na­pot igényel, s az anyagra öt napot kell várni. így már há­rom napot nyertek. A terme­lésben olykor kockáztatni is kell... Ez rugalmasság kérdése... — Tehát vannak viták; íme a Debrecen, kontra Diósd probléma... Az igazgató tiltakozott: — Nem, ilyen nincs. A je­lenlegi diósdi vezetőkről csak a legjobbakat mondhat­juk. Másról van itt szó. Mi azt az elvet valljuk, hogy nincsenek, s nem is lehetnek érdekkülönbségeink; együtt sírunk s együtt nevetünk. A nyereségrészesedést például nem üzemenként, hanem az összteljesítmény alapján osztjuk el. Ez az adott eset­ben Diósának kedvez, őszin­tén szólva azonban nem vol­na igazságos, hogy kivétele­sen nagy kedvezményeket biztosítsunk a diósdi üzem számára, úgy értem; csupán azért, mert Budapest köze­lében van, s állnia kell a versenyt a többi üzemmel, ami a bérezést illeti... Szá­zalékosan számítva Diósdon még nyndig magasabb az emberek keresete, mint a debreceni üzemben. Ismét­lem: mi megtesszük, ami ránk tartozik, anyaghiány nem lesz... Tehát ez a végeredmény; alapos, megfontolt ígéret A távlatok is világosak; Diósából még csak ezután lesz igazán nagy üzem. Ennyi elég is, hogy visszatérjen a munka­kedv, s megálljon a jövés-me­nés, a kilépnek, belépnek emberek... Az együttműkö­déssel nincs baj; a további feltétel —. a munka . .. Dékíss János NAGYKOROSON LESZ | A KÖNYVHÉT MEGYEI MEGNYITÓJA § Nagy körültekintéssel készt­etik elő az idei könyvhetet e országszerte éppen úgy, mint ^Pest megyében. A megyei ta- pács művelődésügyi osztálya e mindent elkövet, hogy az el- ^ múlt években szerzett ta­pasztalatok alapján minél si- | keresebbé tegye kulturális ^életünknek ezt az igen fontos eseményét. A magyar könyv május 28-tól június 5-ig tar­tó hagyományos ünnepét me­gyei viszonylatban 28-án nyitják meg a nagykőrösi Arany János Művelődési Ház­ban, ahol dr. Sánta Anna, e Hazafias Népfront megyei tit­kára tart beszédet. Az ünne­pélyes megnyitón a Magya- Irók Szövetsége képviseleté­ben több neves író és költi is részt vesz. II. — Hát éppen ez az — je­gyeztem meg —, ez a viszony­lag ... — S elmondtam a diós- di érveket, hogy az üzem ere­detileg 800 ezer csapágyat ké­szített, most hárommilliót ír elő a tervdokumentáció, s ezt csak akkor tudják produkálni, ha percnyi pontossággal érkezik az anyag. Ahogy megtörik a folyamatosság, amint megáll­nak, mindjárt baj van ... A régi, alakított, okosított gépe­ken nem tudják pótolni a le­maradást ... — Ez többé-kevésbé igaz is — mondta Emődy Károly, ter­melési igazgató —, csakhogy annak is megvan az oka, hogy miért avultak el a diósdi gé­pek. Korábban, amikor még önállóan működött az üzem, nagyon keveset fordítottak az új beruházásokra. Ez ugyanis a gyárat terhelte volna, ter­mészetszerűen növeli az ön­költséget. Az akkori vezető­ség nem gondolkozott előre ... Valójában ez itt a baj. Kétségtelenül nyomós érv. Amikor februárban zavarok keletkeztek a kovácsműhely­ben — ama bizonyos tengely­törés miatt —, a debreceni üzemben is megállt a terme­lés; itt is hiányzott a ková­csolt gyűrű. Végül mégis a diósdi gyár maradt le. A ne­gyedéves kimutatások tanúsá­ga szerint a termelési értékek a következőképpen alakultak; Debrecen 105,9 százalék, Diósd 82,3 százalék, összességében az egész gördülőcsapágy művek­re vonatkozóan: 97,7 százalék a befejezett termelési érték. Diósd hátránya több mint tíz­millió forint. Végül is, ahogy summáztuk a dolgot, többféle oka volt a diósdi üzem gcmd- í jainak. Nevezetesen; az anyag- ^ hiány, a magasabb minőségi J követelmények, s hogy az J üzem nem a legkorszerűbb; vi- $ szont a szükséges gépátalakí- | tások elhúzódtak. Továbbá, ^ ami az elmondottakból követ­kezik: a munkások egy része a $ bajok láttán továbbállt, s eb- | bői keletkezett a létszámhiány. ^ Debrecenben mégsem látják ^ kilátástalannal: a helyzetet. ^ — Visszatérve oda, hogy mi­iképpen biztosítjuk Diósának a 5 kovácsolt gyűrűt:.. Szerintem Si az anyagellátás csak javulhat $ a következőkben — mondta $ Emődy Károly. — Azzal kez- ^ dem, hogy bizonyos munkákat ^ átcsoportosítottunk, néhány ^ típust átsoroltunk... Egyszó­val; mintegy 15 százalékkal ^növeltük a kovácsműhely ka- ^ pacitásái. A tervek szerint % csak októberben kellett volna ^beléptetni egy új kovácsoló ^automatát; ez azonban már § májusban megkezdi a terme- ^ lést. Továbbá: a „Prékó”, meg Győri Vagon- és Gépgyár is ^ szállít Diósának kovácsolt J gyűrűt. A „Prékó” csak ki- ^ mondattan Diósd miatt gyárt 4 600 ezerrel több gyűrűt. A 5 megoldáshoz tartozik az is, $ hogy létszámtöbbletet engedé- | lyezett az igazgatóság Diósd- $ nak, s kaptak béralapot is ... 5 Ha így sem boldogul az üzem, 1 valami más baj van ... 6 Valóban, mi baj lehet? — 5 gondolkoztam. Esetleg az, $ hogy még így is bekövetkezhet $ valami váratlan esemény; gép­törés, mondjuk. Elekor mi a ^ helyzet? Valójában az itt a > kérdés, hogy mi a diósdi üzem | jövője. Annak idején, amikor pz egyesülés megtörtént, so- 5 kan azt mondogatták, hogy i Diósának befellegzett, előbb- 5 utóbb megszüntetik. Szó sincs _______________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents