Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-11 / 110. szám
«sT me eve# yfírfc® 1966. MÁJUS 11., SZERDA A krifiku A KRITIKUS, aki szeretett volna félelmetes lenni, s éppen ezért gyakran félt, hogy nem eléggé félelmetes, — szóval a kritikus felébredt. A napsugarak már bevilágítottak az ablakon, s ő ezt, közismert éleslátásával, mindjárt észre is vette. — A nap süt, — mondta egyszerűen. — Valami kis felhőfoszlány zavarja ugyan a sugarak ritmusát, dehát még csak május van. Ez még nem nyár, a nyár később jön. Az idő csak most kezd javulni. Egy kezdőtől pedig ne várjon sokat az ember. Fölkelt. — Éppen szólni akartam, — jött a konyhából a felesége. — Mindig olyan későn bújsz ki az ágyból! Mások már kifáradtak a munkában. A kritikus unottan felelt. — Ezt már sokszor hallottam tőled. Rettenetes, milyen sematikus vagy! Semmi eredetiség sincs benned, semmi új, semmi meglepő!... — No, ami a meglepetést illeti, abban nines hiány! — emelte fel a hangját az asszony. — Itt volt a Vancsák, kérte a kétszáz forintot. Azt mondtam, hogy már elmentél hazulról. — Itt volt az a csibész? Azt hiszi talán, hogy nem kapja meg? Hm, hm! El van rontva a napom! Most ilyen hangulatban álljak neki dolgozni! Nem tudtál adni neki egy ötvenest? — Én? Megőrültél? Egy fillérem sincs! Ha nem szerzel valahonnan egy százast, nem tudok holnap ebédet főzni! Mért nem írsz már hetek óta? Mi van veled? — Jó, jó! Csak kezdd megint! Ma nekilátok! Megreggelizett, s bement dolgozószobájába. íróasztalán kétoldalt könyvek álltak. A nagyobbik csomag fölött egy papírlap: „MEGTÁMADNir A kisebb halom fölött: „MEGDICSÉRNI!” Rágyújtott. Minthogy rossz kedve volt, a MEGTÁMADNI csomagból emelt ki egy könyvet és lapozgatott benne. Aztán írni kezdett. Dolgozott vagy két óra hosz- szat, s a bíráló cikkel el is készült. Ekkor csöngettek. A postás volt. Pénzt hozott. A kritikus nagyon kiváncsi volt, honnan jöhetett. A múltkori cikkéért kapta, melyben egy kezdő költőt kíméletlenül le- csepült. A pénz egészen felvidította. S minthogy mindig csak a hangulatai . szerint tudott dolgozni jókedvében leemelt egy könyvet a MEGDI- CSÉRNI-halom- ból és egy gyenge novellistát felma- gasztált — egészen az egekig. Fürtös Gusztáv 18 TONNÁS ÜZEM ÉPÜL VÁCOTT 69 millió forint a sütőipar fejlesztésére Miért van panasz a kenyér minőségére? Megoldásra vár a teljes gépesítés Korszerű szállítás és tárolás Esztendők óta sok a panasz a kenyér minőségére. A fogyasztóközönség panaszai arra késztették az élelmiszer- ipar vezetőit, elsősorban az Élelmezési Minisztériumot, hogy az eddiginél is alaposabban foglalkozzon a kérdéssel. — Miben látják a problémák okait? — tettük fel a kérdést Vokány Bélának, az Élelmezési Minisztérium Sütőipari Főosztálya vezetőjének. — A beérkezett jelentésekből azt látjuk, hogy elsősorban a technológiai fegyelem hiányáról van szó — mondotta. — A másik hibaforrás a szállításban van, a harmadik a kenyér tárolásáAz ottfelejtett zászló RÉSZLETEK EGY NAPLÓBÓL 1963. január. A vonaton forintot takarítanak meg. Az kora reggel forró kávét ihatnak a Margaréta Presszóban. Bár 7-re kellene bejönnie a személyzetnek, ők mégis háromnegyed órával hamarabb kezdik meg a munkát, hogy a nyitás idejére működhessen a gép. Vasárnaponként szabadnapos a takarítónő, helyette a presszó dolgozói végzik el ezt a munkát, ezzel 80 forintot takarítanak meg. Az asszonyok vállalták azt is, hogy ők mossák ki a konyharuhákat. Megtakarítás 50 forint. Növekszik a kávéfogyasztás — bizonyítja a februári statisztika. Ennek az az oka, hogy a két kávéfőzőnő mindent megtesz azért, hogy a vendégek elismerését kivívja. Egyik régi vendégük rendszeresen „kemény blokkal” fizetett, egyszer azonban olyan barátja hívta meg feketére, akit nem ismertek a presszóban. Ugyanolyan jó volt a kávé a forintos „alátét” nélkül is. Azóta havi 30 forintot takarít meg. Rövid bejegyzés: Kellner Istvánná pénztárosnő meggyógyult, és a hónap végén munkába is állt. Vasárnapi takarítás 80 forint, konyharuha 60, a megtakarított bér 500, (Amíg a pénztárosnő beteg volt, nem kértek helyettest.) Az asszonyos áprilisban összebeszéltek és közösen kifestették Kellnerné lakását. Négyen tanfolyamra járnak, amíg iskolában vannak, a többiek helyettesítik őket társadalmi munkában. Aki tanfolyamot végez, fizetésemelést kap, közös érdek tehát, hogy ebben segítsék egymást. Esemény is történt a presszóban: megtudták, hogy Hlinka Ferencné kismama. A nehéz munkától kímélték. Szeptemberben megszületett a gyerek, Zoltánnak nevezték. Mindenki ■ együtt örült a fiatal szülőkkel. Vasárnapi takarítás: 80 forint, konyharuhák mosása 50, megtakarított bér 400, összesen 53Ó forint. Novemberben Pálfiné betegedett meg, kórházba kellett vinni. Gyorsan elszaladt ez az év, máris itt van 1964, s jól kezdődik, mert bevezették az úgynevezett forgóváltást. Eddig ketten mindig felszolgáltak, megvolt az íállandó pénztáros, a kávéfőző. Most mindenki mindent csinál, így egyenletes a jövedelem megoszlása. Az egyik asszonynak viszont ez nem tetszett. Ahogy ők mondták: „nehezen illeszkedett bele az új rendszerbe”. Április: Pálfiné még mindig kórházban van és Farkas Sán- dorné is beteg. A július nagy meleggel köszöntött be, nem fogy a forró kávé, fagylaltgépük pedig nincs. Nem sikerült teljesíteni a tervet. Farkasné kijött a kórházból, de októberben ismét Kellnernét kellett látogatni. Várják a hűvös időt, mert akkor nő a forgalom. Maguk tisztították ki a kályhát, közben vagy öt vödörre való korom zúdult a nyakukba. Vasárnapi takarítás, konyharuhamosás, megtakarított bér, összesen 720 forint. Érződik az előnye a forgó váltásnak. A napos kiszolgálónők egymást akarják túlszárnyalni az udvarias felszolgálásban. 1965. februárban meg is ünnepük az új rendszer bevezetésének egyéves fordulóját. Ebben a hónapban az is örömet jelent mindenkinek, hogy Farkasné ismét dolgozik és májusban pedig megkapják a régóta várt fagylaltgépet. Az idő nem nagyon kedvez ennek, júniusban viszont gyakran fordul elő, hogy a szomszéd presszóból kell kölcsönkérni fagylaltot. Ez az év is gyorsan elszaladt, már 1966-ra fordult a naptár és eljött az a nap is, hogy ismét fagyit keresnek az iskolából hazatérő gyerekek. Most is csapatostól érkeznek a pénztárhoz, de gyorsan megkapja mindenki a tölcsért annak ellenére, hogy a géphez nem kertek külön elárusítónőt. A pult felett egy zászlót látok, rajta felírás: — Hogy került ez ide — kérdem a kávéfőzőnőt. Szégyenlős mosollyal kissé hamiskásan válaszol. — Én nem is tudom. Talán itt felejtették ...- (A Margaréta Presszó dolgozói: Borbély Jánosné üzletvezető, Farkas Sándorné, Pálfi Miklósné, Kászon Aladárné. Zajách Jenőné, Hák Andrásné, Hlinka Ferencné, Kellner Istvánná és Veszelei Sándorné.) Az „ottfelejtett” zászló felirata: Szocialista brigád. Benedek B. István ban. A technológiai fegyelem lazaságának felszámolása elsősorban a tanácsok ipari osztályának a feladata. Tudnivaló az is, hogy a szakszerűtlen szállítás a legjobb kenyeret is tönkre teheti. Végül a tárolás: az örökségként reánkmaradt kisebb sütödék mellett nincsenek megfelelő raktárak. Pedig ha a tárolásnál összezsúfolják a kenyeret, az természetesen a minőség rovására megy. — Felduzzadt a városok lé- lekszáma. A felszabadulás előttihez képest legalább tízszeres a fogyasztás, húszén ma már a falusiak is vásárolják a kenyeret és kevés helyen van házisütés, alig akad már házikemence. A sütőipar nem tudott olyan gyorsan fejlődni, hogy a megnövekedett igényeket gyorsan és jól kielégítse. A cél a sütőipar teljes gépesítése, és ezt — erőnktől függően — csak nagyobb telepítésekkel és beruházásokkal tudjuk elérni. — Ebben az évben — folytatta a főosztályvezető — 69 és fél millió forintot kapunk a sütőipar fejlesztésére. Ezt az összeget úgy kell elosztanunk, hogy a legégetőbb hiányokat pótolhassuk elsősorban. Hamarosan üzembe helyezzük a Csongrád megyei Kistelek sütőüzemét, amely naponként 8 tonna kapacitással fog működni. Még ebben az évben felépítjük a Baranya megyei Sás- don az 5, Karcagon a 10, Zalaegerszegen a 8 és Budapesten az új, 45 tonnás sütőipari üzemeket. Rekonstrukciót hajtunk végre és növeljük a teljesítményét a mezőberényi, szeghalmi és a marcali üzemeknek. i — Jövő évben befejezzük a 14 tonna napi termelésű szerencsi és nagylétai üzemek építését és még az idén elkezdjük Vácott a 18 tonnás, Vasvárott a 14 tonnás, valamint a tabi 8 tonnás sütőüzemek építkezéseit. — Ugyancsak 10 tonna termelésűre növeljük az orosházi, békési, esztergomi, sárvári, székesfehérvári, püspökladányi, gyöngyösi és mátészalkai sütőipari üzemeket. — Az említett üzemek jó része már részben gépesített. A gépesítést tovább folytatjuk. Az új üzemeknél a fejlesztésnek nincs nagyobb akadálya, ugyanis az új üzemek létesítésénél már jóelőre gondolunk a kenyér minőségét biztosító raktárak létesítésére. Más a helyzet a régi üzemek felfejlesztésével, ezeknél ugyanis megszabott határai és lehetőségei vannak a raktározásoknak. Távolabbi tervünk egyébként, hogy a jövőben felszámoljuk azokat az üzemeket, amelyeket már nem lehet továbbfejleszteni, amelyeknek raktárait és gépesítését nem érdemes növelni. S beszéljünk még a szállításról. Sütőipari termékeket szállító célkarosszériás kocsik csak Budapesten vannak használatban. Vidéken még elég gyakori a közönséges szekérrel történő szállítás is. Nem kielégítő a szállítóeszközök mennyisége és a rendelkezésre álló gépkocsik állapota. Itt van tehát javítani való. Miután a hazai autóipar nem gyárt kimondottan kenyérszállításra alkalmas teherautókat, ezért arra törekszünk, hogy fokozatosan importból szerezzünk be speciális kocsikat — fejezte be tájékoztatását a sütőipari főosztály vezetője. Zsolnai László Augusztus 26—28; Amatőr csillagászok országos találkozója Szegeden Augusztus 26-án, 27-én, 28- án Szegeden rendezik meg a csillagászat baráti körének IV. országos találkozóját. A rendezvényen NDK-beli és finn vendégek is részt vesznek. A találkozón ünnepélyesen adják át a legjobban tevékenykedő amatőr csillagásznak a Zerinváry-emlékérmet. Tenkes arborétum A dél-baranyai Tenkes-hegy lábánál elterülő síkságon most alakítják ki hazánk legújabb arborétumát. A kialakulóban levő dunántúli arborétum az Alföldről, a nagyhírű szarvasi arborétumtól 83 fafajt kapott, főleg fenyő- és tujaféléket. Délsarki pingvin Jászkiséren Hazánkban szinte páratlan ajándékkal gazdagodott a jászkíséri úttörők biológiai szertára: egy déli-sarki pingvint kaptak ajándékba a szovjet „Mirnij” déli-sarki expedíciótól. A pajtások levél útján vették fel a kapcsolatot a távoli világrészen dolgozó tudományos expedícióval, s kértek tőlük egy pingvint. Az expedíció tagjai a kérésnek eleget téve elejtettek egy pingvint, megnyúzták és bőrét sózott állapotban küldték el Magyarországra. Budapesten szakavatott kezek preparálták az állatot. Zsebnapok Vakítóan ontják a fényt. Túltesznek minden eddigi, hagyományos elődjükön. Az Egyesült Izzó új jód- és xenon gázlámpái kevesebb fogyasztással, hosszabb élettartammal, és többszörös fényerővel dicsekedhetnek. íme az egyik „zsebnap” az öklöm- nyi jódlámpa fényforrás — 5000 wattos! A Budapesti Nemzetközi Vásáron összesen 40 000 wattos xenon égősor borítja nappali fénybe a főteret Újabb házgyárak vásárlásáról tárgyalnak a külkereskedelem szakemberei. Ebben az ötéves tervidőszakban összesen öt újabb házgyár berendezései, felszerelései érkeznek a Szovjetunióból. A NIKEX a közelmúltban a Lorsen—Nielsen dán cégtől is Vásárolt egy kisebb teljesít-. ményu, évi 70 000 négyzet- J méter kapacitású házgyárat. í A N1KEX a harmadik öt-^ éves tervben létesülő házgyá- ^ rak felszereléseinek importjá- ^ ra mintegy egymilliárd-nyolc- f százmillió forintot fordít. ? 1970-től kezdve évente már ^ mintegy -á 000 lakás készül-^ hét a most létesülő házgyárak^ elemeiből. /j Kukorica Már akkor csodálkozott. Kijött a brigádvezetői értekezletről, indult volna haza a rövidebb úton, keresztül a temetőn. Am alig tette be maga mögött az iroda ajtaját, ráköszönt Máriás István és mellé is szegődött. Egyfelé laktak, ötháznyi távolságra, de közte és Máriás között soha sem volt barátságos a viszony. Ezért volt szokatlan a mai eset. Lassan ballagtak, gyakran köhhentett egyik is, másik is, mert sehogy sem akaródzott a beszéd. Bele-belekaptak ugyan, mint kutya a forró levesbe, de abba is hagyták. Ahogy azonban odaértek az álvégi kocsmához, mégis kiszaladt Máriás száján egy értelmes mondat: — Ugorjunk be már, hajtsunk fel egy felet. Janinak most jó szilvája van. Goda tűnődött egy pillanatig. — Gyerünk, no, nem bánom. Élvezte, hogy a kevély Máriás most gazsulál neki, de megfogadta, hogy nagyon figyel, mert ravasz ez az István, fene tudja, most is mibe sántikál. Ára van annak, ha ö valakinek pálinkát fizet. Letelepedtek. Míg a megrendelt italra vártak, rágyújtottak a Máriás dózni fából. Jó nagy dohányt csipegetett össze magának — gondolta Goda — nemhiába kukás volt valamikor. Később belekóstoltak a pálinkába, s a brigádvezető zsebre dugta a kezét, hátradőlt a széken. — Mi újság lenne, István? Az kapott a szón. — Holnap töröm a harmados kukoricát. — Láttam a múltkor, szép tábla, tele olyan csövekkel, mint a fél karom. — Van abban mindenfajta — szerénykedett Máriás —, majd élőre hajolva még hozzátette: — Erről akartam veled beszélni. — No, halljam, mondd csak. Máriás azonban előbb még újabb két felet rendelt Janitól egy szemöldökrán- dítással. — Arról lenne szó, Károly — nézett komolyan Godára —, hogy holnapra nekem két kocsi kellene. — Kettő? — ráncolta homlokát amaz — minek neked kettő? — Sietünk. Tizen törjük, ott lesz a két szomszéd is. Két kocsival haladó- sabb. Az érv helyénvalónak látszott, s mivel úgysem volt másnapra elegendő fuvar a kocsisok számára, Goda beleegyezett. A maradékot még megitták és elballagtak hazafelé. Előbb a Máriás házát érték el, Károly kezet nyújtott. — Majd holnap kiugrók osztani — mondta még, s továbbindult. Másnap reggel hatra jött a két kocsi, Máriásék helyet csináltak maguknak és kizötyögtek a kukoricához. A két kocsi a tarlón állt, a kocsisok tököt adtak a lovaknak. Máriásék meg zsákokkal a nyakukban törni kezdtek. Ketten álltak két sorba, s akik elöl haladtak, azok hordták a hátsó kocsiba. Fene se látott ilyen kukoricatörést — gondolta az egyik fogatos —, de aztán nem törődött az egésszel. Pedig, ha megnézi a másik kocsi rakományát, okvetlen észreveszi, hogy az egyikben csupa nagy cső, a másikban meg az apraja. A hátsó kocsi „vezérének” mondta is Máriás: — Majd az asszony megy veled. Neki már mondtam, hogy a fészer alá rakodjatok. Az csak a fejével bólintott. Neki igazán mindegy, hogy a fészer alá, az ambitus elé, vagy az udvarra dobálják az egészet. Fuvar, fuvar; az a lényeg, hogy négyszer fordulhasson, s akkor meglesz a másfél egység. Máriásnak azonban nagyon fontos volt, hogy a hátsó kocsi legyen az ö része. A szép, gondosan kiválogatott nagy csövek miatt. Már megrakodtak, amikor jött Goda. Nem nézett az sokat, csak épp egy futó pillantást vetett a két kocsira és odaállt közéjük. — Jól haladtok, István. — Korán kezdtük. Néhány percig szótlanul nézték a zörgő szárak között mozgó embereket. — Látom már meg is rakodtatok: — Meg. Indulhatnak. — Egyformán van mindkettőn? — Ügy, hát Károly. Igazságosan. Vigyáztunk a rakodásnál, hogy se én, se a szövetkezet ne csapódjék be. Hallgattak. Cigaretta, gyufa, füst. Goda egyet gondolt. — Szólj az embereknek, hogy az elsőre öntsenek még két zsákkal. Máriás ráncolta a homlokát: '— Nem kell, egyformán van mindkettőben. — Nem baj, István. Az első kocsi lesz a tied. Máriás elsápadt. — Mi az, nem is örülsz? — kérdezte Goda. Komolyan kérdezte, egy arcizma sem rezdült, pedig belül rázta a röhögés. Hankóczi Sándor Hírek a házgyárakról
