Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
10 res r megyei iJCívlaP 1966. MÄJUS 8., VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink Az elmaradt munkabérről... A tsz-tagok családi pótlékjáról... A részesművelő káráról... A létszámfelesleg címén történő felmondásról... kötelezettségbe. Úgyszintén a vezetőség köteles azt is kivizsgálni, hogy a juhászt terheli-e felelősség a károkozásban és tartozik-e kártérítéssel. Kártérítési felelősség fennállása esetén ismét jogos az az igényük, hogy a bekövetkezett káruk megtérüljön. Ha a tsz juhásza 300,— Ft-ot meghaladó kárt okozott, akkor a közgyűléshez kell fordulni, és amennyiben annak intézkedésével nem értenek egyet, jogosultak a bíróságnál előterjeszteni kártérítési igényüket. A kukoricaföldön történt lopásért a tsz nem felel. Az itt bekövetkezett károk a részésművelő- ket terhelik. A létszámfelesleg címén történő felmondás esetén vizsgálandó körülmények. K. S.-né aszódi lakos J. P. ügyében fordult hozzánk tanácsért. írja, hogy a levélben megjelölt személy másodállásban mozigépész volt, munka- viszonyát létszámfelesleg címén felmondták. Sérelmezi a döntést, mert továbbra is két gépészre van szükség, és helyébe olyan személyt tettek, aki gépész vizsgával nem is rendelkezik. Az aszódi járás közös munkaügyi döntőbizottságához fordultak panasszal, de onnan a mai napig sem kaptak semmiféle választ. Korábban tanácsainkban többször foglalkoztunk már a létszámfelesleg címén történő elbocsátáskor vizsgálandó körülményekkel. Olvasónkra is vonatkoznak a már ismertetett rendelkezések, mivel határozatlan időre szóló munkaviszonyban volt. Leveléből megállapítottuk, hogy törvénysértésről akkor lenne szó, ha a vállalat új dolgozót vett volna fel erre a munkahelyre. Az új alkalmazás ugyanis azt mutatja, hogy a vállalatnál nem volt szükség átszervezésre, illetőleg, hogy a dolgozó nem vált feleslegessé, hiszen másik dolgozót alkalmazott a vállalat. Jelen esetben vállalati alkalmazásban levő dolgozó került J. P. helyére, akinek munkakörét megszüntették, illetve onnan egy létszámot leadtak. Azt tanácsoljuk, hogy az Aszódi Járási Tanács közös munkaügyi döntőbizottságánál járjanak el, mert az ügyben a DB-nek tárgyalást kell tartania. Dr. M. J. EGY LEVEL NYOMÁN Bennszülöttek és betelepültek Enyém csak a kerítésig... A levél, amely Halásztelekről érkezett a szerkesztőségnek, névtelen volt. Mégis utánajártam, mert a panaszok özönét zúdította a községi óvoda vezetőire. „... az óvodából szinte állandóan dühös kiabálás hallatszik az utcára ... mind a mosdó, mind a mellék- helyiség használhatatlan... szappant nem vesznek, de térítőt sem használnak az ebédhez ... a gyerekeket cipőstől fektetik le, — a takarónak az a része, amelyik így bepiszkolódik, másnap az arcukhoz kerül ..." S végül a levél megemlíti, hogy a Csepel Autógyár óvodájában megtanítják késsel-villával enni a gyerekeket, — Halásztelken nem. Az óvodát meglátva, valóban nem ujjongtam. Cselédháznak épült valamikor. Minden évben tatarozzák, de a falak szinte azonnyomban levetik a festéket. A személyzet egy 3x3 méter alapterületű konyhában főz régi, rossz kályhán. A mosdót és a mellékhelyiséget már megjavították. Az ellenőrzőfüzetben tényleg tanúskodik arról egy bejegyzés, hogy nem volt szappan az óvodában, — látogatásom alkalmával volt. Térítőt is láttam az asztalokon. Igaz, a levest, eredetileg mosogatóedénynek gyártott „veid- ling”-ból osztották szét, igaz, a gyerekek kanállal ettek, igaz az is, hogy cipőstől fektetik le őket. Magyarázat: pénzhiány, a fent leírt körülmények, és zsúfoltság. Hatvan gyerek van az óvodában, a faluban meg harmincnégy, aki nem tudott bejutni. Látva az adottságokat, nem tudtam vitába szállni az óvónőkkel. Arról meg végképp nem ők tehetnek, hogy a többujjnyi résekkel foghíjas deszkapadló baleset- és fertőzésveszélyes, — gondoltam. Ellenőrzések De nemcsak a magam, hanem a községbeliek szemével is meg akartam bizonyosodni arról, hogy a körülményekhez képest kielégítően vezetik-e a halásztelki óvodát? — ezért felkerestem néhány pedagógust, tanácstagot, egészségügyi szakembert. Az illetők nem az óvodát, hanem a levélírót marasztalták el. „Valamelyik újonnanjött adhatta postára. Ha jobb volt az ő régi falujában az óvoda, akkor miért költözött el onnan? Vagy máris fővárosi igényekkel mér? Adni nem ad egyik sem, de kapni, azt minél többet szeretnének!" — körülbelül ez volt az általános vélemény a levélíróról. Könnyű megfigyelni, hogy az észrevétel nem egy ismeretlen személlyel, hanem egy ismert csoporttal szemben tá- másztott ellenérzésről árulkodik. A betelepültekről van szó. A szabvány előítélet ez, amellyel mindenhol meg kell küzdeni az újonnan jöttnek, a pár ezer lelkes csepel-szigeti faluban, vagy néhány kilométerrel odébb. Halászteleknek 1950-ben 1100 lakosa volt. Ma 4200— 4800. A község másfél évtized alatt az ötszörösére növekedett. A közlétesítmények száma, a középítkezések tömege korántsem követi ezt a növekedési. A rendeletek szerint az új házak tizenöt évig adómentesek. Mit jelent ez egy olyan településen, ahol a házak kétharmada új? Halásztelken a meglevő ezer épületből csak háromszáz után fizetnek községfejlesztési -adót. Szállóigévé vált, hogy a községet a nyugdíjasok tartják el, mert a régóta itt lakók általában idősebb emberek. Érthető, hogy a nyugdíjak terhére a községi tanács mindössze évi ötven forintos adót tudott megszavaztatni egy-egy ház után. (A szomszédos Tökölön százötven forintot fizetnek, noha ott jóval kielégítőbb a közellátás.) Halásztelek így mindössze évi nyolcvanhétezer forintos községfejlesztési alappal rendelkezik. Meg is látszik rajta. A település, annak ellenére, hogy szinte minden új benne, enyhén szólva kissé borzas benyomást kelt. Képét még vakolatlan, a tájból kinőtt, szép, igényes családi házak adják. Valóban a tájból nőttek ki ezek az épületek, hiszen az új, rácsos kőkerítések mellett sehol nem láttam járdát. Hiába, az enyém csak a kerítésig tart — ami azon túl van, az a személytelen arcú község gondja (Nagyon sokan tiltakoztak a vízhálózat építésekor, amikor felállították az utcai kutakat is: miért fizessenek, hiszen az utcai kút a kerítésen kívül esik?) Mit kapnak a családok? Igaz, nem lebecsülendő vállalkozás egy-egy újonnan jött családnak aránylag rövid időn belül felépíteni azit, ami a kerítésen belül van. A betelepülők általában húsz-har- mincezer forinttal — az ország különböző vidékein eladott javak árával érkeznek. Tizenkét-tizennyolcezer forintért telket vásárolnak, gyorsan összeeszkábálnak rá egy felvonulási épületet, amely jó ideig lakásként is szolgál. Férj és feleség elhelyezkednek valamelyik csepeli gyárban betanított vagy segédmunkás- 3 ként — ketten általában há- ^ romezerötszáz forintot keres- ^ nek. Ezerötszázból megél a ^ família, a többiből kerül bon- ^ tott anyag, s lassan felépül a ^ ház, amely------ezt el kell ^ ismerni — a település egészét i is gazdagítja. De tizenöt évig S lakói semmi egyébbel nem já- ^ rulnak hozzá a község fejlesz- ^ téséhez. ^ És mit kap ugyanez a család § a településtől? — például Ha- ^ lásztelken. Járdából, kivilágí- ^ tott utcából keveset, vendéglő- ^ bői meg épp egyet sem. De kap ^ szép iskolát, és egy egyáltalá- ^ ban nem szép óvodát a gyere- i keinek. Elég gyér bolthálóza- ^ tot, kultúrotthont mozival, ^nyugdíjasok klubjával, zeneis- ^ kólával — és ami ritkaság egy ^faluban — nyelvtanfolyammal. ^ Részesülhet felnőtteknek tar- ^ tott általános iskolai oktatás- ^ ban. Kap orvosi rendelőt, vé- ^ dőnői ellátást. (Igaz, az egészségügy is kis területre torló- ídik Halásztelken: a csecsemő- ^ két behozó mamák egy váróte- $ rembe zsúfolódnak a betegek- | kel.) § Példaként szereplő csalá- ^ dunk mégis, ha szűkösen is, de ^ sok mindent kap. ^ Tavaly a községben egy la- | kos átlag százhatvan forint ér- J tékű társadalmi munkát vég- S zett. A valóságban ez a fel- í ajánlás vagy sokkal nagyobb ^ összeg, vagy semmi nem volt ^ egy-egy személynél. A társa- $ dalmi munkát, néhány kivételtől eltekintve, az úgynevezett őslakók végezték. Furcsa „pedagógia" Elérkeztünk a fő vádhoz, amelyet a régi Halásztelek támaszt a falu újabb lakóival szemben: az érdektelenséghez. A saját új, fővárosiközeli, városiasodé és iparosodó életének alapjait lerakó betelepültek sok gondjuk közepette mereven, nehézkesen, és értetlenül mozognak gyakran az új közösség közegében. Az általános iskola tanári szobájában panaszolták, hogy képtelenek személyes kapcsolatot teremteni az újonc gyerekek szüleivel: az illetők, ha valamilyen probléma adódik a tanulásban, nevelésben, levelet küldenek a gyerekkel, vagy üzennek: ők ugyan nem érnek rá bemenni az iskolába, de a tanár elmehet hozzájuk! Ellentét ellentétet szül: az egyik pedagógus a következőképpen dorgálta meg az osztály előtt a május 1-i kivonulásról előzetes bejelentés nélkül elmaradt gyereket: „Majd megtanítunk, te tsz-menekült, hogy mi az a közösségi érzés!” Az ellentét növekszik: sokan már azt is a betelepültek rovására írják, hogy a faluban gyakorlatilag megszűnt a KISZ. De térjünk vissza az óvodára, amelynek gondja talán megoldódik Halásztelken: a napokban a XXI. kerületi Tanács tíz földszintes ház bontott anyagát ajánlotta fel a községnek. Ha kapnak állami támogatást, társadalmi munkával kerül új óvoda egy-két éven belül. S az már a falu közvéleményének mai alakítóin, tehát az őslakókon is múlik egy kicsit, hogy bevonják-e közérdekű feladatba az új lakosokat is. Padányi Anna Hogyan segítsék a föltíművesszövetkezetek a falvak művelődését? A MÉSZÖV ankétja A Pest megyei földművesszövetkezeti kultúrfelelősök és aktívák részvételével a MÉSZÖV pénteken egésznapos tanácskozást rendezett. Dr. Simó László, a SZÖ- VOSZ osztályvezetője azokról a szerteágazó feladatokról beszélt, amelyekkel a földműves- szövetkezetek elősegíthetik a falu fejlődését. Fontos helyet foglal el a közvetlen kulturális tevékenységben a falusi könyvterjesztés, az olvasásra nevelés. A földművesszövetkezetek olyképpen is hozzájárulhatnak ehhez, hogy tiszta nyereségük 1 százalékát minden évben a községi könyvtárak bővítésére fordítják. Az irodalom népszerűsítése, a klubélet kialakítása, az ismeretterjesztés különböző formái, a szolgáltatás fejlesztése, de az áruforgalom lebonyolítása során is, számtalan módon emelhetik a földművesszövetkezetek a falusi lakosság kulturális színvonalát. BUKÓSISAK Április elseje óta hivatalosan megkövetelik, hogy a motorkerékpárosok bukósisakot hordjanak. Az első hónap tapasztalatai — mint a BM közlekedésrendészeti csoportfőnökségén elmondották — kedvezőek: csupán egy-két esetben fordult elő, hogy a motorkerékpárosok megszegték a rendelkezést. A várakozásnak megfelelően beigazolódott, hogy a bukósiak enyhíti a balesetek súlyosságát. Jelentősen csökkent a fejsérülések száma j s az előfordult karamboloknál a motor- kerékpárosok sérülése a korábbihoz képest kevésbé volt súlyos. •m ^ n ii • ,,-t Nem hogy határokat, Meríöldes cipók ™°s4« ££ tak ezek a könnyű cipőcskék. A tervező intézet megálmodta, az iparosok formába öntötték a jövő évi divatot. Jellemzője az egészségesebb és kényelmesebb lapos sarok. A közönség a Budapesti Nemzetközi Vásáron veheti szemügyre a lábbeliket A marhák a fuhhodályban, a birkák a kultúrházban, gömbvas sehol Két esztendeje épül az ipolytölgyesi istálló Felsorolni sem könnyű mikor, hol milyen másra szánt épületben fordult meg ez idáig az ipolytölgyesi Ipoly- gyöngye Tsz szarvasmarhaállománya, bár csak 80 darabból áll és abból is mindössze 15 a fejőstehén. Márpedig ez a kis Pest megyei község a háború előtt arról volt nevezetes, hogy kevesebb ember él házaiban, mint ahány szarvas- marha kérődzik az istállókban. — És micsoda jó tehenek voltak! A híres vöröstarka ipoly völgyi tájfajta! Havonta 150 hektó tejet vettem át — mondja Ormándy Má- téné, a község párttitkára és egyben a tsz főkönyvelője is, aki a tejbegyűjtő állomást vezette annakidején. Kovács Lajos községi tanácselnök hozzáfűzi: —- Sok tehén 10—15 litert is adott, mégpedig mind állandó jármazás mellett. Mert Ipolytölgyesen a fejőstehenet is járomba fogták, de annál jobban megbecsülték. Most sem becsülik kevésbé, jól tartják, jól gondozzák a gümőkórmentes állományt, ha kevés főt is számlál a tsz állománya. Szeretnék, ha több marhájuk lenne. A marhatartáshoz azonban istálló kell, és éppen az nincsen a tsz-ben. Alakuláskor szétszórtan a tagoknál helyezték el a közös állományt, tavasszal meg kiterelték a legelőre. Ha közben nem vásárolnak 150 birkát és azoknak maguk a tagok nem építenek hodályt — mert istállóépítésre nem jutott hitel —, megint csak idegen istállóba kellett volna a szarvasmarhát állítani. így azonban bekötötték mindet juhhodályba. A birkákat pedig — miután éppen akkor készült el az új kultúrház — a régi kultúrházban helyezték el. Következő télen a birkák a kovácsműhelybe kerültek, aztán szerfás juhhodglyt építettek nekik, de az hidegnek bizonyult. Ezekután típusterv alapján téglából emeltek juh- hodályt, de — némelyik típusterv bizony nem éppen célszerű — ez is olyan büszkén, magasan hordja a tetejét, hogy télen a hideg veszi meg benne a nyájat. Végül sikerült anyagi keretet biztosítani istállóépítésre, bele is fogtak még. 1964-ben, ám abba kellett hagyni a munkát. Tizenhat mázsa 16-os gömbvas kellett volna, volt rá utalványuk is, hét mázsánál többet azonban nem tudtak felhajtani sehol. Csak most egy hete sikerült beszerezni a hiányzó gömbvasat, az is más méretű, 18-as meg 20-as. Jó lesz így is, most már csak azt kell kivárni, amíg a kőművesek másfelé bevégzik a munkát. Hogy addig is legyen hol lenniük, a hajléktalan tölgyesi szarvas- marháknak istállót béreltek. A szomszédos vámosmiko- lai Vörös Csillag Tsz szerencsésebb volt az Ipolygyön- gyénél, tavaly megépült két istállója. Így ürült meg Ga-. nádpusztán a nagyon öreg, kopott, egykori uradalmi marhaistálló. Ezt vették bérbe a tölgyesiek. Most azt remélik, ezen a nyáron megépül végre saját 96 férőhelyes istállójuk, és azután még egy-két istállót emelhetnek, hogy megint arról legyen nevezetes Ipolytöl- gyes: több a szarvasmarhája, mint ahány ember lakja. Sz E. A jogellenesen elbocsátott dolgozó részére meg kell téríteni az elmaradt munkabért. Munkaviszonyomat a vállalat jogellenesen átszervezés címén megszüntette. A területi munkaügyi döntőbizottság visszahelyezett eredeti munkakörömbe. — írja Z. K. váci olvasónk. A felmondás idejére kétheti átlagkeresetet kaptam. A vállalatnak a DB határozata szerint meg kell téríteni elmaradt munkabéremet. Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a felmondási járandóságomat leszámították az összegből. Olvasónk kérdezi: jogos-e a vállalat intézkedése? A Munka Törvénykönyve előírja, hogy a jogellenesen elbocsátott dolgozónak ki kell fizetni az elmaradt munkabérét, egyéb járandóságait és a felmerült kárát is meg kell téríteni. Abban nincs igaza olvasónknak, hogy az elmaradt munkabér a felmondási illetményen felül jár részére. A jogtalan elbocsátással a dolgozó nem kerülhet hátrányos helyzetbe, de jogtalan előnyben sem részesülhet. Márpedig, ha a felmondási illetményt nem számítanák bele az átlagkeresetbe, akkor munkavégzés nélkül olyan többletösszeghez jutna, ami nem illetné meg. Éppen ezért a vállalat köteles az elmaradt munkabérét kifizetni, de ha felmondási illetményt kapott, azt ebből az összegből leszámítják. Helyes volt tehát a vállalat eljárása. Termelőszövetkezeti tagok családi pótléká- róL Több olvasónk intézett hozzánk kérdést, hogy az új rendelkezés szerint július 1-től mennyi családi pótlék és betegségi segély illeti meg a tsz- tagot Olvasóink kérésére közöljük, hogy a betegségi segélyt a tsz folyósítja, amelynek ösz- szegét a beteg tag előző évi 1 hónapra eső, átlagos részesedése alapján kell megállapítaná. Nagyobb segélyt kapnak azok, akik áz előző évben legalább 250 munkanapot dolgoztak. A segélyezés 1 évig, gümőkór esetén 2 évig tart. Amennyiben a beteg tag előző évben nyolcórás munkanapban számítva nem dolgozta le a 250 munkanapot, akkor betegségi segélyt annyi időre lehet csak folyósítani, amennyi ideig az előző évben a közös munkában részt vett. A segély napi összege az egy napra eső részesedés 50—75 százaléka, amelyet a közgyűlés hgtároz meg. F. év június 1-től a családi pótlék összege is emelkedik. A családi pótlék két gyermek után is jár 14 éves életkor betöltéséig. Családi pótlék összege gyermekenként 70,— Ft A részes művelőt terheli a bekövetkezett kár. K. J, maglódi lakos, a Dózsa bilgád nevében kér felvilágosítást. A múlt évben részes művelést vállalt, ami az árvíz (belvíz) következtében részben tönkrement. Az Állami Biztosító felbecsülte a kárt. A szerződött kukoricából egy részt ismeretlen tettesek elloptak. Egy másik területükbe pedig a tsz juhásza beengedte az állatokat, és ennek következtében ott is kár keletkezett. A tsz vezetősége a kárt is felvette, de a részes művelők eddig nem kaptak kártérítést. Olvasónk arra kér bennünket, legyünk segítségükre, hogy a kártérítést megkapják. A belvíz következtében bekövetkezett kárt az Állami Biztosító megtéríti a tsz-nek. Ebből kifolyóan a tsz-szel fezemben kerülnek elszámolási
