Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

1966. MÁJUS 1., VASÁRNAP “'\J£irlan Két hold kerestetik Két amerikai mérnök, ama­tőr csillagászok, azt állítják, hogy Földünknek a Holdon kívül még két természetes ál­landó kísérője van. A két kí­sérő kozmikus hulladékból ál­ló két hatalmas felhő, ame­lyek nagyjából ugyanolyan ütemben forognak a Föld kö­rül, akár a Hold és még sza­bad szemmel is halványan ki­vehetők. Tanulmányukban az ameri­kai mérnökök e felhők mére­teit a Hold többszöröseként jelölik meg és azt állítják, hogy mikron nagyságútól egész jelentős méretekig ter­jedő kozmikus hulladékból állnak. Szerintük távcsővel azért nem észrevehetők, mert az apró részecskéken „ke­resztül nézünk”. 1772-ben egy francia mate­matikus már írt arról, hogy Földünknek a Holdon kívül Van még két kísérője. Abból az elméletből indult ki, hogy a gravitációs rendszerben, amit a Föld és a Hold alkot, bizonyos stabil pontoknak kell gondoskodniuk az állandó egyensúlyról. 1961-ben egy lengyel csillagász is közölte, hogy több alkalommal kozmi­kus hulladékokból álló felhő­ket figyelt meg 60 foknyira a Hold előtt és mögötte. Szülési szünet? A moszkvai Rubezsom fo­lyóirat közlése szerint Dr. Szusila Najjar indiai egész­ségügyi és családtervezési ál­lamminiszter ötéves „szülési szünetet” javasol Indiában. Az AP közlése szerint In­dia lakossága havonta egy­millióval növekszik, és 2000- re elérheti az egymilliárdot. ^SSS/S//SSSXSsrJrSSSSSS*SSSSSSSS/SSySSSSSSSSSM'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS-SSSS/SSSSSSSSSS/SS/SSSSS'SXSSS//SS/SSS/SS/SSSSSSSSSSSs,'? TÉR ÉS IDŐ... , WSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS/SS/SSS^ Amíg a térkép A legősibb, papiruszra raj­zolt térkép az egyiptomi Ram­szesz fáraó korából maradt reánk. Ez a csaknem három és fél ezer éves térkép az ak­kori aranybányák helyét áb­rázolta. A középkor hadi vál­lalkozásai, a népvándorlás, a kereskedelem fejlődése és az üj földrészek megismerését célzó felfedező utazások a tér­képkészítés erőteljes fejlődé­sét eredményezték. .Térképek egykor és most A XV. században megjele­nik az első nyomtatott térkép, ugyanerre az időre tehető a magyar térképrajzolás kezdete Mátyás király' uralkodása alatt. Mercator az 1500-as években megszerkeszti az első, Európát és a Világtengert áb­rázoló térképet. Módszerét, melyet feltalálójáról Merca- tor-vetületnek neveznek, ma is használják. A régi idők térképei sok­szor nemcsak a domborzati viszonyokat ábrázolták, ha­nem egyes természeti jelensé­gek, sőt történelmi esemé­nyek hatásait is. 1528-ban pél­dául egy „Lázár deák” nevű térképész a törökök által el­pusztított területet ábrázolta fametszetű térképen, míg má­sok néprajzi, növény és állat- földrajzi térképek készítésével is megpróbálkoztak. A térkép- ismeret csakhamar helyet kap az oktatásban is. Rákóczi Zsigmond (1544—1608) a tér­kép használatát az iskolákban is elrendelte. Az első pontos, országos fel­mérés alapján készült térké­pet Franciaországban adták ki az 1700-as években, ugyan­akkor hazánkban is megindul­tak a részletes területfelmé­rési munkálatok. Az első ma­gyarországi atlaszt Görög De­meter szerkesztésében 1802 és 1811 között adták ki: 60 lap­ból állt. Gömbfelület — sík papírlapon Az egész földfelszínt ará­nyosan kicsinyítő térkép ké- •íszítése nehéz feladat. Ez a ne­hézség onnan adódik, hogy földünk gömb alakú. Márpe­dig a gömb felületét síkban híven ábrázolni, mintegy „ki­terítve” nem lehet. Olyan módszerhez kell tehát folya­modni. melynek segítségével ez a cél a legjobban megkö­zelíthető és a kapott kép a valóságét lehetőleg kevés tor­zulással mutatja; különleges „vetítési” rendszerrel biztosít­ják e követelmény kielégíté­sét. A térképek adatait felvevő geodéták (felmérők) nehéz és fáradságos ' 3repen végzik munkájukat sokszor nehéz időjárási felejtelek közepette. Az ún. közvetlen mérési eljá­rás mellett r. ár egyre jojóban terjed a fotogrammetria, amely közvetett felmérési módszernek tekinthető. A tér­képeket ilyen esetben a te­repről készített földi vagy lé­gi fényképek felhasználásával állítják elő. Ahhoz, hogy eze­ket a térképeket az országos koordináta rendszerbe illeszt­hessék (tehát meghatározzák helyzetüket az ország ismert földrajzi helyzetű terepágyai­hoz viszonyítva) úgynevezett illesztőpontokra van szükség. E pontokat rendszerint még a fényképezés megkezdése előtt jelölik meg a terepen olyan módon, hogy fényképezéskor a negatív anyagon jól felismer­hető kép keletkezzen róluk. A mai térképészeti eljárások kö'zül a legkorszerűbb a ter­mészetes „térbeli” látásnak- megfelelő sztereo-foto-gramet- ria. Ezzel hegyes, dombos te­repről is tudnak megfelelő pontosságú térképeket készí­teni. Automata rajzolja a térképet... A térképek készítéséhez a kartográfiai intézeteknek ré­gebben hónapokra és évekre volt szükségük. A világ nem egy úttalan területe fehér folt maradt az atlaszokon. Általá­ban igen sok felvételt kell ké­szíteni, hogy azok alapján meg lehessen rajzolni a térké­pet. Ezért az optikai ipar már évek óta azon fáradozik, hogy a térképészeknek minél jobb segédeszközöket adjon. A korszerű megoldások kö­zé tartozik a forgóprizmás fényképező kamera. Ez egy nagy gonddal készített precí­ziós mechanikai és optikai szer­kezet, melynek fő része a forgó felvevőprizma. Ezzel 180 fokos képszöget lehet elérni, a kamera látóhatártól látóhatá­rig fényképez. A tér (sztereo) hatású fény­képeket úgy készítik, hogy az egymást követő, előhívott ne­gatívokat a sztereo-metrográf nevű különleges berendezés képtartójába helyezik. Az ér­tékelést végző személy szem­lélőberendezésen keresztül fi-' gyeli a képet. Eközben olyan térhatású képet lát, mintha magából a repülőgépről nézne le a tájra. A három irányba vezérelt mozgás, melynek irá­nyítása az értékelő személy feladata, szoros kapcsolatban van egy rajzasztallal, amely automatikusan megrajzolja a térkép síkrajzi adatait és szintvonalait. Ehhez a beren­dezéshez egy elektromecha­nikus számológép is kapcsol­ható. amely a megfelelő szá­mítási műveleteket végzi el önműködően. Ilyen módon le­het a térképkészítés hajdan bonyolult műveletét automa­tizálni! STONEHENGE Több mint négyezer éves, emberkéz alkotta kőgyűrűt fedez­tek fel a Hongkonghoz tartozó Láma szigetén. Az ovális for­májú, úgynevezett vándorkövek mindegyike legalább fél ton­na, anyaguk szürke gránit. A gyűrűt 28 kő alkotja, további négy kő pedig keresztbe vágja a gyűrűt. Tudományos vélemé­nyek szerint a köveket részben katonai célokra, részben ün­nepi szertartásoknál használták. Hasonló értékű kőgyűrűt korábban Angliában, a salisbury-i síkon fedeztek fel, amely­nek nemzetközileg elfogadott tudományos neve: „Stonehenge”. /'i » .. i » trOZOlgO moor Csak a hozzáértő tudja, hogy a pontosan járó elektromos órák, a kívánt sebességgel for­gó magnetofonok, lemezját­szók legfőbb irányítója, im­pulzus adója az áramot terme­lő erőmű. Százhalombattán csakúgy, mint az ország más energiatermelő központjában megszabott tempóban, má­sodpercenként 42-t lüktet a váltakozó áram. Ez a perió­dusszám az idő biztos őre, szinkronja: így járnak ponto­san az időt jelző, vagy meg­szabott fordulatra állított elektromos gépek. Tóth felv. + CSILLAG-TÉVÉ A csillagászok arra törek­szenek, hogy a leghalványabb égi célokat is megfigyelhes­sék. Ezért egyre növelték táv­csöveik átmérőjét; a legna­gyobb tükörteleszkóp átmérő­je 5 méter, aminél nagyobbat technikai okok miatt már nem célszerű építeni. Az igazi megoldást az 1950- es években kifejlesztett csilla­gászati televízió hozta meg. Ez a képet elemeire bontja, min­den képelemet egy-egy elekt- ronsokszorozóval hoz kapcso­latba, a képet tárolja mind­addig, amíg a leolvasó beren­dezés működésbe nem lép. A csillagászati televízió fotoka- tódja ugyanis parányi mozai­kokból áll, melyek egy na­gyon vékony fémréteggel együtt kis kondenzátorokat al­kotnak. Ezek a kis kondenzá­torok a ráeső fény hatására az optikai képnek megfelelő feszültségekre töltődnek fel. Ezeknek a— televíziós elv alapján működő — berende­zéseknek az érzékenysége messze felülmúlja a fényké­pészeti berendezésekét. Az a sajátságuk, hogy a képet elektromos jelsorozattá alakít­ják át, s így a híradástechni­kai eszközökkel nehézség nél­kül bárhová továbbíthatók. Ily módon alkalmassá teszik arra, hogy a légkörön kívüli csillagászati megfigyelések eszköze legyen. Ez a csillagá­szati televízió tette lehetővé például a Hold túlsó oldalá­nak lefényképezését is. ALKOTÁS — SZIKLÁN Az ősidőket kutatók legérté­kesebb kincsei: barlangrajzok. Meglepően modern, „mai hangvételű” alkotások, ame­lyek praktikumán s közérthe­tő absztrakcióján elcsodálkoz­hatunk. Távoli idők modern híradása ez mai embereknek, az altamírai barlang-alkotás. EFORMÁLJÁK A NAPOT A KÖRT Bizonyára sokan gondolkoz­tak már azon, hogy a minden­napi életünkben általánosan használt 10-es számrendszer mellett miként maradt ránk ilyen tartósan az idő- és a szögmérték 12-es számrend­szere. Az utóbbi számrendszert az asszír és babilóniai csillagá­szoktól örököltük, akik a na­pot 2x12 = 24 órára osztották fel. A 12 többszöröséből ala­kult ki az óra 60 perces és a perc 60 másodperces beosztá­sa. Az évet aikkor 360 napra osztották, feltehető, hogy ezen az alapon osztották a kört is 360 fokra. A fokosztás finomításában már ismét a 60-as szám­mal találkozunk. Kétségtelen, hogy a 10-es számrendszerben sokkal ké­nyelmesebb számolni, mint a 12-esben. A XIX. század ele­jén Laplace francia matema­tikustól és csillagásztól szár­Műveletek - gombnyomásra Az idő pénz — ré­gi mondás, már- már elcsépelt. Pe­dig a percek árfo­lyama rohamosan növekszik. Nincs ahhoz elég ember, vagy ha van szá­zad-, ezredmagá- val sem képes be­látható időn belül eredményre jutni egy-egy fontos té­tel kiszámításánál. Az elektronikus berendezések, szá­moló-leírógépek a gondolat tört ré­sze alatt összesíte- nek, eredményt adnak. Ha kell, kész nyomdai ol­dalakat produkál­nak a szerkesztő­ségekben. Az itt látható berende­zés az NDK egyik elektronikus egyeztetőgépe. Legalább 100 hoz­záértő helyett dol­gozik. mázott az első javaslat a re­formra. Részbeni megvalósu­láshoz azonban ez csak a múlt század közepén vezetett. Ek­kor egyes matematikusok — hogy kerek számot kapjanak — úgy próbáltak áttérni a 10- es váltószámra, hogy 400 fokos körosztás bevezetését javasol­ták. Az új fok — vagy ahogy elnevezték, a kisfok — méretben közel áll a ré­gihez, 0,9 régi fokkal egyenlő. Fran­ciaországban és Németország­ban be is vezették a kisfokot; főként katonai, tengerészeti és kataszteri térképfelvételeknél alkalmazzák. Gyakorlatban sokkal könnyebb számolni ez­zel a rendszerrel, de általános elterjedéséről ennek ellenére még nem beszélhetünk. A szögmérés a csillagászat­ban és a földmérésben (geodé­ziában) alapvető művelet. A csillagászatban a szögmérés elválaszthatatlanul összefügg az időmértékkel, egyiket a másik nélkül nem lehet meg­változtatni. Időmérésünk alap­ja pedig a Föld forgásának periódusa, mai számításunk szerint 24 óra. Már azon is gondolkoztak a reformátorok, hogy a Föld egy körülfordulá- sának az idejét 10 részre osz­tanák, 10 „új órára”. így egy- egy óra túl hosszú lenne — legalábbis a maihoz mérten —, szerencsésebbnek látszana a 20 órás nap bevezetése. Ebben a rendszerben az óra 100 percből és a perc 100 má­sodpercből állna. A kisfok és a 20 órás nap párhuzamos be­vezetésével a helyzet így ala­kulna: a 20 órás rendszerben a Föld egy óra alatt 20 kisfo­kot fordulna el. Minthogy a fokmérés és az időmeghatáro­zás átszámítási kulcsa az új rendszerben egyaránt 10 len­ne, a műveletek sokkal köny- nyebben elvégezhetők lenné­nek. Mi lesz a tervek sorsa — még nem tudhatjuk. Ha a 400 fokos körosztás to­vább terjed, előbb-utóbb sor kerülhet majd a 20 órás nap­beosztás bevezetésére is. Vég­eredményben az egész csak megszokás dolga... Blahó István Kártya és történelem Régészek és kultúrtörténé- szek véleménye szerint a kár­tya Indiából származik. Né­hány évszázaddal később Európában is feltűntek az el­ső szines kártyalapok. Az el­ső franciaországi kártya nyo­ma egy 1382-ből származó lil- Ie-i törvényszéki írásban van, amely azt bizonyítja, hogy abban az időben a törvény szigorúan büntette ezt a játé­kot. Mégis, a XIV. század vé­géig minden tilalom ellenére elharapózott ez a játék Fran­ciaországban. Nemcsak a köz­nép, hanem a királyi udvar is igen megkedvelte a színes la­pok forgatását. A kártyákat eleinte kézzel festették, majd a XV. századtól nyomtatták. A nagy francia forradalom idején új kártyasorozatok (Platon, Brutus, Vertus) je­lennek meg. Napoleon alatt David festő Napoleon-kár- tyákat tervez, amely a csá­szár dicsőségét hivatott alá­támasztani, de ezek nem na­gyon terjednek el a nép kö­rében. Napoleon bukása után ismét visszatérnek a Bourbon- liliomok a kártyalapokra, majd 1830-ban új, úgyneve­zett forradalmi kártyajátéko­kat vezetnek be. Ezeknek el­sőrendű célkitűzése a forra­dalom népszerűsítése volt. A múlt század végén azután stabilizálódnak a francia kár­tyafigurák, ettől kezdve a ma! alakok láthatók francia kár­tyákon. E. I.

Next

/
Thumbnails
Contents