Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-04 / 104. szám
1966. MÁJUS 4., SZERDA 3 Megyei vállalatok a BNV-n A május 20-án nyíló Budapesti Nemzetközi Vásáron gazdag választékkal jelennek meg a Kohó- és Gépipari Minisztérium Pest megyei vállalatai. A többi között a Csepel Autógyár bemutatja a D—455 típusú billenő rakfelületű tehergépkocsit. Kiállítják a D—720—071 típusú cementszállító kéttartályos nyergesvontatót is. A 15 tonna hasznos terhelésű vontató fel- használásával a házgyárak, betonelemgyárak és nagyobb méretű építkezések cementszállítása oldható meg gazdaságosan. A gödöllői Ganz Elektromos Mérőkészülékek Gyára bemutatja a kapcsolótáblába építhető, lágyvas mérőművel, átvilágítható skálával ellátott, rezgésálló kivitelben készült áram- és feszültségmérőket. Ezek jól alkalmazhatók járművekben, elsősorban mozdonyokban és hajókban. A Mechanikai Laboratórium alagi gyárában készült STM— 200-as stúdiómagnetofon is látható lesz a BNV-n. Ez a magnócsalád legmodernebb tagja. Magasabb összegre biztosíthatók az állatok Odakint már a jószág, benépesültek a legelők, friss zöld takarmányhoz jutnak az állatok. Eszel azonban nem csökken a gazdák gondja, hiszen ®z együtt legeltetett szarvas- marhák nagyobb veszélynek vannak kitéve, hamarabb előfordulhat valamilyen megbetegedés, fokozódik a baleset, a mérgezés lehetőségié. Tavaly Pest megyében is jóméhány állat elhullott s a biztosító sok százezer forintot fizetett a károsultaknak. Ezekben a napokban — úgy gondoljuk — nem árt emlékeztetni az állattartókat, hogy a legeltetési idényre szarvasmarhát, lovat, juhokat lehet biztosítani. A biztosítás az első közös kihajtási naptól a végleges bekötésig érvényes akár útközben, akár az istállóban éri baj a biztosított állatokat Minthogy a szarvas- marha felvásárlási árát felemelték. a biztosító lehetővé tette, hogy az eddiginél magasabb összegre: 1500, vagy 2000 forintra biztosítsák a legelőre terelt marhákat Habszivacs zakók — három fazonban A Dunaújvárosi Ruhagyárban habszivaccsal bélelt, úgynevezett laminált zakók gyártását kezdték meg. Három j fazonban varrják a csíkos mintás ruhadarabot, amely kirándulásra igen alkalmas viselet. Az első sorozatban tizezer zakót varrnak a belkereskedelemnek. ALLAMI GONDOZOTT GYEREKEK IL Tizenöt lány Nagykőrösön TIZENÖT LÄNY KÖLTÖZÖTT Nagykőrösre néhány hónappal ezelőtt. Tizehöten jöttek PomázTÓl a gyermek- és ifjúságvédelmi intézetből, munkát vállalni a konzervgyárban. De mert tizenhat-tizenhét évükkel tulajdonképpen még gyerekek, erkölcsi, anyagi gondnokuknak személy szerint Varró Dénesi, a konzervgyár művezetőjét bízták meg. Varró Dénes pedagógus. A konzervgyár válamennyi 18 év alatti dolgozóját ő irányítja. A lányok kettesével, hármasával, úgynevezett nevelőszülőknél laknak. Hatórás munkával körülbelül 600 forintot keresnek havonta, ennek felét fizetik ki lakásra és teljes ellátásra. Többi pénzüket felügyelőjük Varró Dénes kezeli, s ha -valamire szükségük van, ő ad elszámolásra. A lányok tehát bekerültek Nagykőrös társadalmába, ez a társadalom eléggé eltérő magatartással fogadta őket. Akadtak fiatal konzervgyári munkások, akiket elsősorban a könnyű préda érdekelt, gyakran fordul elő, hogy „javítósoknak” — javítóintézetesek- nek — csúfolják őket az utcán, holott egyszerűen csak rossz családi körülmények miatt kerültek állami gondozásba. A hűvös tartózkodástól a vállveregető bizalmaskodásig, sokféle hatás érte őket Nem igazodtak ki az új viszonyok között honnan is tudnák megítélni, ki az aki javukat akarja, ki az aki eszközként használja tapasztalatlanságukat MEGLÁTOGATTAM KÉT LÁNYT. Rosszul világított konyhában tánczene szólt. A diványon ülnek. Az alacsonyabbik maga elé húzott széken levelet ír. Fekete hajú, barna bőrű — Joli. A másik kislány csak^ jil, feltűnően--fehér bőrű arcában nagy - teák szem ragyog — Irén. A beszélgetés nehezen indul, és mindvégig akadozik. Mintha végtelen fáradtsággal küszködnének. — Hogy érzik itt magukat? — Itt Nagyéknál? — kérdez vissza Irén. — Igen, és úgy általában ... — A háziakkal jól kijövünk — mondja Irén, de Körösön nem jó. — Miért? Sokat mondó sóhaj. — Hát... a csúfolódás miatt Nem folytatják. — Itt hárman laktak régebben, ugye? — Négyen. — És a másik két lány? — Az egyik hazament szüleihez ... A másik... Szétrobbantottak bennünket — Miért? — Mert botrányok voltak. — Milyen botrányok? Kuncognak és nehezen válaszolnak. Műrepülés, harcászati bemutató Járási úttörotalálkozó - a laktanyában ízléses meghívót hozott a posta, amelyben járási út- törőtalálkozóra invitál bennünket a budai járási KISZ- bizottság úttörőelnöksége. Járási úttörőtalálkozó volt már ebben az országban, nem is egyszer. De ilyen érdekes, izgalmas — talán soha! Ezen a május 8-i vasárnapon ugyanis nem csupán egymással találkoznak a pajtások, hanem — katonákkal is. Sőt ők lesznek a házigazdák, a budaörsi Vasvári Pál laktanyában. Van az úttörőindulónak egy sora, amely így hangzik: „Ej, haj, úttörőnek kedve mindig jó...” Hát, ha mindig az, gondolhatjuk, milyen lesz ezen a vasárnapon, amikor minden őértük történik?! Délelőtt 10 órai kezdettel díszünnepségen köszönti őket Bori Rudolf, az MSZMP járási bizottságának titkára, az úttörőmozgalom 20. „születésnapja” alkalmából. Utana modellező- és műrepülő-be- mutató dobogtatja meg majd az úttörőszíveket, sőt, teljesül a legnagyobb álom is: kívül-belül megnézhetik a repülőgépeket! Ebéd előtt még arra is nyL lik lehetőség, hogy a pajtások különböző szakági vetélkedőkön mérjék össze tudásukat. Jól kezdődik a délután is: a legjobb úttörő és honvédségi művészeti csoportok közös műsorával. Ezt követi majd a katonák harcászati bemutatója, s végül a nap meglepetése: a rádióforgaímazás Ha jól meggondoljuk, nem is volna rossz dolog — legalább erre a napra — úttörőnek lenni... ny. é. — Éjjel fiúk másztak be az ablakon, és egy idő után a háziak is észrevették. — Magukhoz is jártak fiúk? Tiltakoznak és nevetnek. — Varró Dénesi szeretik? A kérdés ismét válasz nélkül marad. — Varró Dénes szokott magukkal beszélni? — Ha fizetéskor elszámolunk, akkor __ — Máskor nem mennek hozzá? — Ha nagyon muszáj... Valahogy a pénz kerül szóba. Azt mondják, nem tudnak a pénzükről. — Anna meg a rendőrségre jutott — mondja Irén. — Rendőrségre? — Lopásért Pénzt lopott A RENDŐRSÉGEN törékeny, fekete hajú lányt vezetnek be. A vele együtt lakó lányoktól 850 forint értékű ruhaneműt és 1800 forint készpénzt lopott. Tizenegy testvére van, nevelőapja gorombá, ideges ember. Anna 12 éves korától dolgozik. Tanítás után napszámba járt az erdőgazdaságba, közepes eredménynyel végezte el az általános iskolát és segédmunkás lett a Telefongyár bugyi üzemében. 450—500 forintot keresett, és 350 forintot kellett fizetnie az albérletért. Nem sokáig bírta. Pestre utazott. Állást kapott volna, de lakást nem. Egy másik kislánynyal csavargóit míg a pénzükből futotta, aztán az isa- szegi rendőrségen jelentkeztek. így kerültek Pomázra. S onnan jött Anna is a többi lánnyal Körösre dolgozni. — Miért lopott? — Hogy javítóba mehessek. Látja, hogy nem értem. Naiv természetességgel magyarázza: — Ha javítóba visznek, ott szakmát......tanulhatok. Cukr ász szeretnék lenni... — És Varró Dénessel nem beszélt erről? — Ugyan, avval minek beszélni? — Hát nem szoktak beszélgetni? — Ha muszáj... ISMÉT MEGKERESEM Varró Dénest, a lányok felügyelőjét. Mielőtt a lányokkal beszéltem volna, már jártam nála. Ö akkor megnyugtató szép dolgokat mondott nekem. Hogy persze a lányokkal van probléma, de nagyon jó eredményeket értek el. Mondhatnám nyomdakészen beszélt: — Rendkívül sokat foglalkozunk velük. Úgy a szak- szervezet, mint a KISZ-bi- zottság. öt hónap távlatából megállapíthatjuk, hogy eredményes munkát végeztünk. Vannak természetesen akik túl sokat presszóznak, és az ő tevékenységük nem a legszerencsésebben hat a többiekre. Bizonyos értelemben megértem őket. Ahol nincs tv, természetes, hogy unatkoznak. Ma már a tv olyan tömegkulturális fórum, amely nélkülözhetetlen. — A lányok nem tudnak a pénzükről — mondom. — Ezen őszintén csodálkozom — mondja. Külön füzetet vezetek, amiben bevételi és kiadási rovat van. Ha öt forintot kémek, azt is alá kell írni. Men jen le nyugodtan az üzembe és kérdezze meg tőlük. Lemegyek az üzembe és megkérdezem, hogy tudnak-e a pénzükről. Azt válaszolják, hogy nem tudnak, öt-hat lány viszi a szót, a többi helyesel. Megállapodunk, hogy munka után találkozunk Varró Dénes lakásán. DÉLUTÁN Varró Dénes katonásan irányítja a dolgokat. Nem hagyja a lányokat beszélni. Nevelő és neveltjei — veszekednek. Aztán egy kislány, Szabó Erzsébet azt mondja nagyon halkan, de nyomatékosan: — Megkérném Dini bácsit, számoljon el velem. Varró Dénes mutatja és kommentálja az elszámolásokat. Szabó Erzsi arcán tétova zavar. Én sem értem az elszámolást, a lányok meg is mondják neki: — Hiába mondja el a Dini bácsi még hangosabban, akkor sem értjük ... — Akkor kislányom te nem vagy tisztában az elemi matematikával — válaszolja a pedagógus. Miközben arról veszekednek, hogy ki mihez ért és ki mihez nem, csendben lemásolom az elszámolást. Az elszámolásokból kiderül, hogy nem azért nem lehet érteni, mintha azokkal valami baj lenne, Varró Dénes egyszerűen képtelen megválasztani a megfelő hangszínt. A lányok tüskésen védik érdekeiket. Követelik, hogy bánjanak velük úgy, mint felnőtt dolgozókkal. — Permázon a posztógyárban is én kaptam meg a kerese- temet, — mondja Szabó Erzsi. — Én meg úgy nem vállalom értetek a felelősséget, ha ti veszitek fel a pénzt — válaszolja erre Varró Dénes. A konzervgyár KISZ-titkára. aki szintén részt vesz a megbeszélésen egyre ezt ismételgeti: — Kétezer forintból nem lehet 2200-at költeni édesem. Felállók. A lányok is indulni készülnek. Varró Dénes ezt mondja: — Dehát maradjon még egy kicsit... Lassan kiürül a szoba. — Kiváncsi vagyok az őszinte véleményére —, mondja Varró Dénes. Állunk egymással szemben és nem tudom, mit mondjak neki. Pedig amíg a lányokkal vitatkoztak, átnéztem az elszámolásokat. Stimmelt ott minden fillér. A pénzen való vita helyett inkább arról kellene beszélni, hogyan tanulhatnának a lányok szakmát, hogyan biztosíthatnák jövőjüket. — Nézze — válaszolom vé- gülis Varró Dénesnek. — Amit délelőtt elmondott az rendkívül megnyugtatóan hangzott, de ez az előbbi veszekedés ... Ügy látszik, ön nem találta meg a hangot a lányokkal. Egyszerűen nem szeretik magát, pedig, azt hiszem, ez pedagógiailag .. — Van, akivel nem is lehet hangot találni — vág közbe. — Nem szeretnek senkit. — Andónét szeretik. Andóné a lányok csoportvezetője. Szülők nélkül nevelkedett, őt is sokfelé hányta az élet. Érti a lányokat. Ezért szeretik. ELBÜCSÜZOM Varró DéneStől. Kérdésére most nem tudok mást Válaszolni csak azt, amit akkor válaszoltam. És még annyit: olyan ember kellene melléjük, aki a hivatalos elszámolási viszonyon túl is lát, aki nemcsak a megélhetésükről, hanem bizonyos értelemben a sorsukról is képes gondoskodni. Mert ezeket a lányokat nem az unalomtól kell megmenteni, hanem az életnek kell megnyerni. Például úgy, hogy akár a konzervgyárban, akár másutt sorra szakmatanulási lehetőséget szerezni nekik. Célt és értelmet adni mindennapjaiknak. Akkor valószínű, hogy ők is többre becsülik majd önmagukat, s ha úgy tetszik — kevesebb gond lesz velük. Nádas Péter Ceglédi bútorok — exportra A Ceglédi Járási Faipari Szövetkezet ez év január 1-én egyesült a tápiószelei faipari szövetkezettel, s felvette a „Stílus” nevet. A ceglédi szövetkezet idén, immár harmadik alkalommal nyeri el — 1965-ös munkája alapján — a kiváló címet. Szolgáltatási tervüket évek óta túlteljesítik, ezenkívül pedig exportra — a Szovjetuniónak — gyártanak laboratóriumi bútorokat. A mindig népszerű kolóniái bútorokat a szelei és kecskeméti szövetkezetekkel megosztva készítik. így: Tóth László faszobrász 30 éve mestere a fafaragásnak. Keze alatt alakulnak a „rózsák” politúrral bevont bútoralkatrészeket koronggal dörzsölik fényesre Kialakul a kolóniái karosszék (Foto: Gábor) ..HA BETARTJÁK, ÚGY JO Még egyszer a böicsődeligyről A törökbálinti óvoda és bölcsőde problémájával lapunk február 17-i száma már foglalkozott „Az ígéret szép szó __’’ című cikkében. M egírtuk, hogy az óvodát és bölcsődét magába foglaló épületszárnyat kiürítették, mert tavaly októberben el kezdték renoválni. A probléma ott kezdődött, hogy a bölcsődének egyáltalán nem tudtak helyiséget biztosítani, az így hoppon maradt negyven apróság a mai napig is vándorol ide-oda — aszerint, hogy melyik családnál tudnak vigyázni rájuk, persze súlyos pénzekért. Az óveda azóta a községi kultúrházban üzemel — ahogyan tud. Annak idején a helyszínen megállapítást nyert — amit Csajtai József, a Pest megyei Építőipari Vállalat ebben az ügyben illetékes vezetője is alátámasztott — hogy három-, esetleg négyhetes munka után a bölcsőde helyiségeit át tudják adni. Konkrét dátumot is mondott az építésvezető; március 15-öt Bizony az idő elfutott, de még kilátás sincs az átadásra. A falak festetlenek, a termeket öltözőnek, műhelynek rendezték be. Lehetséges volna, hogy a vállalat nem rendelkezik festő és mázoló szak- és segédmunkásokkal? Ha így van, tanácsos lenne érintkezésbe lépni a törökbálinti tanáccsal. Szívesen vállalnák a munka elvégeztetését. Így rövid időn belül megoldódna negyven család hetedik hónapja húzódó problémája. Saint Sándor — Fennállásának 50. évfordulóját ünnepli a Pesterzsébeti Vasas Művelődési Ház. Az évforduló alkalmából május 7-től kezdve egy hétig tartó programsorozat kezdődik.
