Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-04 / 104. szám

MSI MECYbf i/fírlao 1966. MÁJUS 4., SZERDA TÜRINGIAI POSTA A Kossuth rádió - „két példányban“ Ma! srácok csaba között elterülő körzet számára nem biztosítanak megfelelő minőségű vételi vi­szonyokat. A televíziótulajdo­nosok régi kívánsága teljesül az új tiszántúli tv-adóállomás felépítésével, amely megszün­teti ezt a „fehér foltot” és el­lensúlyozza a Jugoszlávia és Románia felől átszűrődő adás­hullámokat is. A tervek szerint az adót, amely Békés és Haj- dú-Bihar megye határkörzeté­ben készül, két-három éven be­lül adják át rendeltetésének. S. L. régi-régi városkáit csodálták, mcseszép vidékeiben gyönyör­ködtek. Itt valóban minden to­rony, kapualj, kőkocka, tör­ténelmet mesélhet. A tarka históriák helyett azonban be­széljenek a képek. + $ Közel húsz éve működik §már a Laki-hegyen a Kossuth ^ rádió adóállomása és termé- ^ szetes, ilyen hosszú idő után a ^ berendezés alapos javítására, ^ sok alkatrészcserére van szők­eség. A generálj aví tás helyett fazonban a Közlekedés- és Pos- ^taügyi Minisztérium két 150 $ kilowattos adóállomást kíván ^ felállítani és a most működő, e jelenlegi 135 kilowattos adót e más célokra használják majd S fel. e Az Adócsőgyárban már e második éve dolgoznak az új Kossuth rádión. s ^ Ügy tervezik, hogy a két ön- e álló adó párhuzamosan műkö- e dik majd és hibásodás esetén e egymást kiegészítve és helyet- e tesítve, anélkül, hogy a hallga- e tók észrevennék, sugározza a e műsort. ^ Még nincsen végleges határ- e idő, mikorra készül el a két új e Kossuth-adó, de az már biztos- e nak látszik, hogy az egyiket az ^ év végére leszállítja az Adó- § csőgyár, míg s § a másikat 1968 végén lehet üzembe állítani. 5 ^ Az új adók működése nyomán ^ az egész országban javulnak í majd a vételig viszonyok. Ma 8 ugyanis a nap bizonyos idősza- 5 kában kifogásolható a műsor- ^ sugárzás. Az építkezés július ^ elején kezdődik, mintegy 56 ^ millió forintba kerül. A jelen- ^ légi 135 kilowattos Kossuth- ^ adó az építkezés alatt is zavar- ^ talanul közvetíti műsorát. Az | új adó erősebb sugárzásával ^ kiküszöböli majd a külföldi S adóállomások zavaró hatását S is. $ ^ A posta jelentős beruházá- i sai közé tartozik még a ti- ^ szántúli tv-adó munkála­tainak előkészítése. ^ Ennek létesítését az teszi ^ szükségessé, hogy a kékesi, a ^ tokaji és a szentesi tv-adó- 1 állomások a Debrecen—Békés­I ____________________ ’ rs/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssJ*. KÖNYVESPOLC SZAMUELY TWORNL SZILÁGYI JOLÁN: Emlékeim Azt tenni mindig, veszé­lyek, üldöztetések közepette is, ami az osztály, a prole­tariátus érdekét szolgálja — az igazi forradalmár hitval­lása. Történelmi sorsfordu­lók szemtanúja szólal meg a könyv lapjain, s letisztult stílusban, álpátosztól mente­sen vall emlékeiről, olyan emlékekről, melyek azóta már a történelem szerves részévé váltak. Ott ül a Kom­intern III. kongresszusán, s Lenint rajzolja; ott van a berlini utcákon, amikor még a kommunista munkások szétverik a barnainges csür- he tüntetését, s akkor is, ami­kor már az SA-legények uralják a terepet; kommu­nista lapokba rajzol, metsző gúnyú karikatúrákat a tő­kéről, a munkásnyomorítók­ról, s az előretörő fasizmus­ról; menekülnie kell, s Moszk­vában talál otthonra, ott folytatja a forradalmár tán­toríthatatlan harcát a hol­napért — gazdag életút- ról ad számot a Magyar Tanácsköztársaság egyik ve­zetőjének élete — és elv­társa. Szamuelyné Szilágyi Jolán könyve szerény, tárgyilagos hangú, mégis szenvedéllyel, az eszméhez kötődő, nem lankadó hittel átitatott mű: dokumentum értékű olvas­mány, s ugyanakkor izgal­mas, fordulatokkal teli ol­vasnivaló is. Erénye, hogy úgy ábrázolja a történelmi folyamatokat: az olvasó nem kívülállóként ismeri meg azokat, hanem részesévé lesz, együttérez és küzd a harcosokkal. Reális könyv ez, nem szépít semmit, s nem hallgat el dolgokat: megmu­tatja, hogyan kerülhetett ha­talomra Hitler, hogyan árul­Muskátliexport Évek óta nagy mennyiségű muskátlit rendel Svájc anyák napjára a fértődi Növényne- mesítési és Növénytermesztési Kutató Intézettől. Az idén eredetileg 15 000 cserép, Hun­gária néven ismert vérvörös virágú muskátli szállítását kérte a külföldi cég. Ezeket gondosan csomagolva útnak is indították Fertődről. A napokban azonban pótren­delés érkezett újabb 3000 cserép muskátlira. A meg­rendelésnek eleget tesznek, s anyák napjára ez a mennyiség is megérkezik Svájcba. ták el a munkasegyseget a szociáldemokrata vezetők, s azt is, milyen iszonyatosan nehéz harcot vívtak a német kommunisták. A szerző ti­zenegy évig élt Berlinben: választhatott volna könnyebb utat, mint grafikusnak, fes­tőnek, ösztöndíjakat kínál­tak, Párizsba hívták, ő 'mégis maradt a szegényes, üldözött kommunista lapszerkesztősé­gekben, s harcolt: tollal, fes­tékkel, plakátokkal és ka­rikatúrákkal. Az Emlékeim — vallomás. Vallomás a ma emberének arról, amiért érdemes volt és ma is érdemes harcolni: a kommunista eszmék győzel­méért. A könyvben több dokumentum értékű fény­képet találunk, s a szerző igen sok, nagy erejű karikatúráját. (Zrínyi Katonai Kiadó) (m. o.) NASZTÁNC A BAKONY FELEIT Ritka sólyomféleség, az úgy­nevezett kerecsensólyom fész­kel a Bakony legmagasabb szikláin, Huszárok—Előpuszta szomszédságában. A külön­leges madár gyorsaságban fe­lülmúlja valamennyi rokonát, rendkívüli magasságban, hát- raszegzett szárnyakkal hasítja a levegőt. Ezekben a napok­ban a hímek bravúros mutat­ványokkal hívják fel magukra a .,sólyom lányok” figyelmét, Nászrepülésük különböző zu­hanó és szálló mozdulatokból tevődik össze, a madarak mintegy gyorsasági és magas­sági vetélkedőt vívnak. Idő: szombat dél. Szín­hely: a Mátyás-pince Egyszercsak belép három srác. A legnagyobb tíz, a középső nyolc, a legkisebb 4 éves lehet. Eddig az ut­cán játszhattak, kissé ma- szatosak, különösen a leg­kisebb. Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, helyet foglalnak az egyik szabad asztalnál. Odalép hozzájuk a főúr. Olyan udvarias, mintha trösztigazgatót, sőt külföl­dit szolgálna ki. — Megkérhetném az urakat, hogy étkezés előtt fáradjanak a mosdóba? S a legkisebbnek mossák meg az arcát is. Addig fenntartom a helyüket. A srácok eltűnnek a mosdóban, majd kisvártat­va patyolatfehéren vissza. A pincér étlapot tesz elé­jük. Szertartásosan olvas­sák, majd a legnagyobb rendel: — Kérek három tört burgonyát. — Kérem — mondja a pincér, majd megjelenik egy tál levessel. — Ezért nem kell fizetniük az uraknak. Már mindenki ezt az asztalt nézi. A legnagyobb fiú tálal, azután a srácok nem esznek, hanem étkez­nek, mintha világéletük­ben a Mátyás-pincébe jár­tak volna. Leves utáni fogás a ren­delt tört burgonya. Majd ismét megjelenik a pincér három adag ré­tessel. — Ezt a szomszéd asz­talnál ülő hölgy küldi az uraknak. A legnagyobb: Köszön­jük szépen. A középső: Elfogadhat­juk? A legkisebb: Kérek ré­test. S eszik a rétest, villával. A legkisebbnek a süte­ményt a tányér szélére tolják, onnét harapja. Sor kerül a fizetésre. Távozás előtt odamennek még a nénihez, aki a ré­test küldte, meghajolnak, megköszönik. Külön kö­szönnek az italosnak, a felszolgálónak, a főúrnak. Majd kézenfogják a leg­kisebbet, s kivonulnak az étteremből. Ki az utcára játszani... B. J. KÉP A KÉPRŐL DD ; Egy férfit látok türelmetle- $ nül fel-alá sétálni a portás- | pult előtt. Halom, hogy an- $ goiul beszél, taxiját sürgeti. A í sok bőröndről ítélve: utazik j tovább. 8 s — Angol? — kérdezem a S liftesfiútól. i — Ami — mondja. Hangjá- S ból némi tisztelet érződik. Szinte ugyanebben a pilla- ^ n atban két lengyel lány ül le ^ £Z asztalomhoz. \ — Jaj! — kiált fel egyikük, j ahogy a fényképre néz. 5 Társnőjénél is megteszi ha- í tását az éppen hitelességében 5 hátborzongató felvétel. 5 — Németek — bólint, úgy, 5 hogy ebben a szóban benne | van a történelem. 5 A szőke lengyel lány is kö- 5 zelebb hajol a képhez. $ — Ez Vietnam — mondja, ^ miután jobban megnézi az al- J bumot. Aztán még hozzáteszi: ^ „Amik”. ^ Rövid egy perc alatt immár ^ kétszer hangzik el, hogy „ame- í nkaiak”. Az utóbbit a liftes­ét fiú nem hallja, valahol két | emelet között járhat. | CD Egyforma a nagy szállodák légköre, legyenek azok Rómá­ban, Prágában vagy éppen Budapesten. Siető vagy éppen ráérősen sétáló vendégek, “.esztelen léptű személyzet, b'röndöket cipelő londinerek. Hozzátartozik a megszokott képhez az is, hogy a hall asz- k talaira újságot helyeznek el. Foto: Somodi Gyula Ott voltak a külföldi lapok az én asztalomon is, s ezek közé került az az album, amit egy órával korábban kaptam. A vietnami háborúról szól a könyv, azt szemléltetik a fényképek. A két lengyel lány szállodai képeslapnak nézte, így került a kezükbe. Több mint két órát ültem az asz­talnál, közben sokan jártak arra, többen észre is vették ezt a borzalmas fotót: lehetett cseh, francia vagy orosz a né­zelődő, ugyanazt a hatást vál­totta ki mindenkinél. — Jó lenne, ha ez az utazó amerikai is látná — gondoltam. Látom, hogy a portás most mellé lép. — Pár perc múlva jön a ko­csi, elnézést kérek — hallom szavait. — Ugyanis messziről küldik — teszi hozzá ma­gyarázóiam Harmincévesnek nézem, dü­hösen legyint és leveti magát a fotelbe. Szerencsém van, mert az én asztalomhoz ült. Rágyújt egy Morrissra s gyors szippantásokkal cigarettázik. „Ne általánosíts!” — intem le magamat. Ez az amerikai nin­csen Vietnamban, bizonyára nem is fog önként jelentkez­ni soha katonának, s lehetsé­ges az is, hogy ő is közöttük volt a katonakönyv-tépők- nek. Unatkozva néz körül, s most ráesik pillantása az al­bumra. Kezébe veszi. Az an­gol nyelvű címet olvasva — Dél-Vietnam a győzelem út­ján — nem túlzott kíváncsi­sággal nyitja ki. „No de az a másik ameri­kai” — fűzöm tovább gon­dolataimat — itt, a késsel. Le­het, hogy két éve vele ültem egy asztalnál a Royalban ... Átlesek az asztal túlsó oldalá­ra. Most ér oda — nyugtázom. Észre is veszi, érdeklődve kö­zelebb hajol, de ekkor meg­látja a kép aláírását (fordítá­sa: Johnson szisztéma, „em­beriesség” és „jótékonyság”) s ettől elváltozik a tekintete. — Propaganda — mormog­ja, aztán felém fordulva meg­ismétli: „propaganda”. Kér­dően nézek rá, erre beszélni kezd. (Az angolok és az ame­rikaiak a világ legtermészete­sebb dolgának veszik, ha a külföldiek ismerik nyelvü­ket.) — Nézze csak! — bök a képre —, ez egy orvos lehet. Látja a mozdulatát? Nem döf, kifelé húzza a kést. Legyint, és az ajtó felé néz. — Propa­ganda — ismétli harmadszor is. Ez nekem meglepő, mert bevallom, hogy egy pillanatig sem tudtam tárgyilagosan szemlélni, így eszembe sem jutott ilyesmi; most azonban tüzetesen megnézem újra. — Hogy lenne orvos? — mutatok a kést tartó alakra. Az amerikai az ismételt ta­nulmányozás után igazat ad nekem, mert valóban látszik a fegyver az „orvos” hátán. A legrosszabbkor, illetve az amerikai szempontjából a legjobbkor, szólal meg a por­tás. — A taxi. Az amerikai elindul. — És annak a vietnaminak a karja is össze van kötözve — kiáltom azért még utána újabb felfedezésemet. „Propaganda.” Valóban az. Csakhogy egészen másként, mint ahogy ő gondolja. Az­tán a liftesfiú tisztelettel ki­ejtett szava. „Ami.” Én is irigylem a technikát, a jól működő automata gyorsbüfé­ket, a 10 méteres kocsikat és a jó füstszűrös cigarettá­kat. Dehát ez a fénykép? „Jaj.” A lengyel lány hangja. „Németek.” Társnője: „Nem! Amik”. Ebben is benne lenne a történelem? Gondolataim­ból az zökkent ki, hogy ész- reveszem, szaladva jön visz­sza az amerikai. Kezében fényképezőgép. — Valóban össze van kö­tözve — mormogja, miközben elkattintja a gépet. Már sza­lad is vissza a kocsihoz. Egy cseppnyi elégtételt érzek, hi­szen a filmtekercsben már nemcsak a bizonyára kelle­mes magyarországi élménye­ket viszi haza. — Azért a fényképet még megmutatom annak a liftesfiúnak — hatá­rozom el, ahogy felkelek az asztaltól. Benedek B. István CD Ahogy egyedül maradok, visszacseng fülembe az általa oly gyakran ismételt szó. Néhány napos késéssel ér­kezeit. Hiába, a képeslapok, fényképek postása lassabban jár. Azokról a vidékekről ho­zott felvételeket, ahol nemrégi­ben a Pest megyei párlmun- kásküldöttség járt. Türingia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents