Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

Tarkó néni háza Pénteken délelőtt a Szűcs telep egyik kis romos házának udvarán egymás után jelentek meg az 1-es számú AKÖV ceg­lédi telepének ipari tanulói. Ebben a házban lakik Tarkó néni, aki nemrégen vesztette el férjét és gyermekek, roko­nok nélkül teljesen egyedül maradt. A Szúnyog utcai házikót sem kímélte meg a belvíz. Az idős, magányos asszony nem tudott hová menni, ideiglenes hajlékot találni. A városi ta­nács a házacska egy részét ismét lakhatóvá tette. A sok törmelék azonban ottmaradt az udvaron. Megtudták ezt az AKÖV KISZ-istái, és felaján­lották önkéntes segítségüket Tarkó néninek. Ezen a reggelen lapátokkal és kiskocsikkal jelentek meg a fiatalok. Gyorsan felosztották egymás közt a tennivalókat, és mind a tizenketten mun­kához láttak. Tarkó néni ne­hezen tudta megérteni, hogy ez a segítség neki, a gyerekek által addig nem ismert ma­gányos öregasszonynak szól. A fiúk elegyengették a sok vályog és egyéb törmeléket Délben abbahagyták a mun­kát — egy órára iskolába kel­lett menniük. A befejezésig még több dolgos napra van szükség, de ezek a fiatalok eljönnek a következő szabad délelőttökön is. A városban sok magányos kis nyugdíjas, keresőképtelen, be­teg öreg él, akiknek hajlékát megrongálta az alattomos ta­lajvíz. ök is jóindulatra, segít­ségre szorulnának. A város többi KISZ-alapszervezetének a tagjai hasonló szép cseleke­detekkel könnyíthetnének ezeknek az öregeknek a hely­zetén. Hasznos lenne, ha mi­nél több KISZ-alapszervezet tagsága döntene így, hogy fel­keresik a rászoruló öregeket és néhány napos társadalmi munkával segítenék őket. — tt — PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Xenontorony — alumíniumból A CEGLEPt JÁRÁS CÉG u£D X. ÉVFOLYAM, 136. SZÁM 1966. MÁJUS 29., V ASARNAP ízelítő Öt év legszebb műsoraiból Az Ódty Árpád Irodalmi Színpad könyvheti előadása Pénteken este a városi Kos­suth művelődési ház emeleti nagytermében kis ünnepség keretében nyitotta meg az idei ünnepi könyvhetet Pataki Fe­renc városi és járási szak- felügyelő. — Ezekben a napokban mindenfelé olvasók találkoz­nak a könyvvel, irodalommal és az írókkal, városokban és kis tanyaközpontokban egy­aránt, — mondotta megnyitó- beszédében, majd a rendszeres olvasás előnyeiről beszélt. Elmondotta, hogy napja­inkban már hazánkban min­den lakosra majdnem 100 forint értékű könyvvásárlás jut, ha a könyveladási átla­got nézzük. Ezzel nemcsak a világszínvonalat értük el, de elhagytunk olyan kultúrájú országokat is, amelyek ked­vezőbb történelmi feltételek mellett fejlődtek az előző szá­zadok idején. Megemlékezett Romain Rol­land világhírű íróról és ze­neesztétáról, a nagy humanis­táról, születésének századik évfordulója alkalmával, aki­nek a békéről vallott né­KlSZ-könyvkiállítás Könyvvásár — ajándéksorsjeggyel Hogyan készül a KISZ az ünnepi könyvhétre? — kér­deztük Balog György városi KISZ-titkártól. — önálló könyvkiállítást rendezünk, mely lehetőséget ad a fiataloknak, hogy az ifjúsági olvasómozgalom kö­vetelményeinek eleget tehes­senek. A kiállítás és könyv­vásár május 29-én, vasár­nap délelőtt 10 órakor nyílik meg a Kossuth Művelődési Ház földszinti termében. Be­mutatásra kerül mintegy 800 könyv — 25 000 forint ér­tékben. Az 50 forinton felüli vásárlásoknál könyvsorsjegyet adunk, amivel értékes tár­gyakat nyerhetnek. Akik nem nyernek, azok f'.rsjegyeiket Ember és városa címmel a városi Kossuth Mű­velődési Ház ismeretterjesztő szobájában május 31-én, ked­den délután hat órakor elő­adást tart dr. Marton Zoltán kórházi főorvos. Az előadásra az Egészség- ügyi Világszervezet megalaku­lásának emlékére rendezett egészségügyi világnap alkal­mából kerül sor. névértékben beválthatják könyvekre. A könyvhét alatt KISZ-szervezeteink csoporto­san keresik fel majd a ki­állítást. Tombolajegyeket is árusítunk a helyszínen 1 fo­rintos áron. A kiállításon el­helyezzük azokat a kis ké­zikönyvtárakat, melyek a tombolajeggyel megnyerhetők. Mikor kerül sor a sorso­lásra ? — A kiállítás befejező ak­tusaként június 5-én, va­sárnap délelőtt 10 órakor sorsoljuk ki az 500 forint első, a 330 forint második és a 200 forint értékű har­madik díjat, melyek fejében könyveket kapnak a nyerte­sek. Ezenkívül mintegy 100 értékes könyv kerül kisor­solásra. zetei megegyeznek a mai em­berek béke törekvései vei. Az ünnepi szavakat ünne­pi előadás követte. Az Ódry Árpád Irodalmi Színpad „Szí­vesen tapsoltunk” című mű­sorát mutatta be.JSz alkalom­mal öt év műsoraiból ösz- szeállított bemutatójukkal je­lentkeztek, s az egykori elő­adások legjavának csúcsait járták végig. A modern forma, az ötletes keretjáték kerek egésszé egye­sítette a gazdag válogatást, amely Villontól Vörösmarty versein át egészen a mai magyar líráig, Baranyi Ferenc és Simon Istvánig nyújtott szép csokrot a költészet gyöngyszemeiből a jelenlevő hallgatóságnak. A Márky Péter rendező összeállításában sorra kerülő műveket a színpad egykori és jelenlegi tagjai felváltva adták elő. Eljött erre az elő­adásra Gór Nagy Mária, a Film- és Színházművészeti Főiskola hallgatója is, aki egy éve még gimnazistaként kapott sok tapsot a ceglédi­ektől az irodalmi színpad elő­adásain. Márky Péter Villon Nagy testamentumából adott elő költőmén; eket, nagy sikerrel. Györgyjakab Endre és Ottó­ból Vilmos Vörösmarty Cson­gor és Tünde című költemé­nyéből előadott részletekkel arattak elismerő tapsot. Kukla Valéria — Sánta Fe­renc Húsz óra című regényé­ből mondott részlettel ért el sikert. Szép volt Rozsgyesztvensz- kij Rekviemjének előadása is. Lévay Csilla Gárdonyi versének tolmácsolásával nyújtott élményt a jelenle­vőknek. Tánczos Géza Ba- rahyi Ferenc Roskadó alá­zat és József Attila Óda című versét magas színvo­nalon mutatta be. Sárszegi Imre Karinthy paródiája de­rűs színfoltot jelentett. Zsilka Márta az est egyik legtöbbet szereplő és legsi­keresebben előadó résztve­vője volt. A műsort vezető keretjátékkal, a Sallai szép Kata című népballada mély átélésű elmondásával, Simon István Szent György napra című versének bemutatásá­val sokoldalú tehetség ki­bontakozásának lehetőségét jelezte. Tamasi Tamás + Az idei Budapesti Nemzet­közi Vásár esztétikailag és műszakilag egyaránt egyik leg- figyelemre méltóbb műtárgya ez a 36 méter magas, hegesz­tett alumínium szerkezetű to­rony. A 4,3 tonna összsúlyú toronyszerkezetet három he­gesztett szekrénytartóként ki­alakított láb tartja. A torony a vásár főterén áll és a rajta 30 méter magasságban elhe­lyezett xenonlámpák világít­ják meg az egész vásárterüle­tet. Körülötte helyezkedik el a magyar alumíniumipar bemu­tatója 800 négyzetméter fedett I és 1200 négyzetméter szabad területen, a látogató elé tárva az alumínium alkalmazását az építőipar, a közlekedési ipar, az élelmezési ipar, a vegyipar, a gépgyártás, a gyengeáramú berendezések és egyéb számos közszükségleti cikk gyártási területén. (—ez) Együtt nőtt fel a gyárral Az ősi Szüle ház a Felszegi úton van. Onnan néhány lé­pésre a Pesti úton volt a G. Bíró-féle lakatosműhely. — Közel volt hozzánk — mondotta Szüle Sándor. — így kerültem oda 1943-ban laka- tosinasnak. Abban az időben Cegléden több lakatosműhelyt tartottunk nyilván, amelyek azonban még tévedésiből sem javítottak lakatokat, de kul­csot sem készítettek. Egyik motorokat javított, a másik gazdasági gépeket. A G. Biró- féle műhely tulajdonképpen a város első vasöntő üzeme volt. — Mit gyártottak? — Lendkerekes kútalkatré- szeket, kisebb-nagyobb kézi satukat és különösen a betaka­rítást megelőző időkben fog­lalkoztunk cséplőgépek javí­tásával. — A földes műhely féltete­jű szín volt. Söprűt sosem használtunk, egyszerűen csak lapáttal szedtük össze a sze­metet. Ha zuhogott az eső, a víz a nyakunkba zúdult. — Milyenek voltak a tanuló évek? — Más világ volt akkor. Szó sem lehetett munkaruháról, fizetett szabadságról, fürdési lehetőségről, öltözőszekrény­ről. Az inasnak nem járt fize­tés. Pénzt legfeljebb csak ak­kor kapott, ha a mester na­gyon elégedett volt a munká­jával és a markába nyomott egy-egy pengőt mozira. — A felszabadulás után sej­tettük, de a mester is tudta, hogy a műhely napjai meg vannak számlálva: 1949-ben államosították Sajátkezűleg szegeztük fel az új cégtáblát: Ceglédi Gépüzem és Vasöntő. Mindössze tízen dolgoztak az üzemben. Rövid ideig Békési Imre volt a vál­lalatvezetőnk, majd az évek során többen váltották egy­mást. Némelyiknek még a ne­vét is elfelejtettem. — Munkánk bőven volt, de szerszámmal elég rosszul áll­tunk. Az államosítás előtti na­pokban minden eltűnt. Saját szerszámainkat használtuk és nagyon meglepett bennünket, hogy mindjárt saerszámhasz- nálási díjat fizettek. — Két év múlva négy újabb államosított üzem csatlako­zott hozzánk. Ekkor már autójavításokat is vállaltunk és nagy tömegben készítet­tünk autógarázsemelőket, majd mákörlőket, kukorica­morzsol ókat és különböző minőségű faszenes vasalókat. A gyártmányokat a külkeres­kedelem vette át és értéke­sítette. — 1953. júniusában elfog­laltuk a Törteli úti és Szolnoki úti gyártelepeket. Itt már száznál többen dolgoztunk és néhány év múlva a gyár át­tért a a villamosipar1 gépek gyártására. Két esztendeje annak, hogy az ország öt nagy villamos ipari gyáregysége ÉVIG néven egyesült és en­nek a hatalmas méretű üzem­nek egyik telephelye a ceg­lédi. — De, hoigy magamról is be­széljek, először a vasesztergá­lyos munkámat tökéletesítet­tem. Könnyű volt dolgozni a korszerű gépeken. Olyan finom mérőszerszámokat használtunk, amilyeneket a maszek mesternél nem is lát­hattunk. Közben megfelelő gyakorlatot szereztem a maró- és gyalugépeken is. — Második esztendeje va­gyok a prototípusműhely esz­tergályosa. Nálunk készülnek azok az első darabok, ami­ket azután nagy tömegben készít a gyár. Nálunk készült a 15-ös és 23-as elektromos fúrógép első példánya. Mind­két gép azóta világviszonylatban is igen keresett. Elkészítettük több csiszológép prototípusát és ugyancsak nálunk szüle­tett meg az első teljesen bal­esetmentes fúrógép minta­példánya. — A műhelyben gyártjuk azokat a formákat is, amelyek­ben a prototípusok egyes ré­szeit kiöntik, s amiket később a sorozatgyártásban használ­nak. — Fizetés, megbecsülés? — Meg vagyunk elégedve. Hatszor voltam a vállalat ki­váló dolgozója. A műhely­ben kitűnő kollektíva dol­gozik. Éppen a napokban ala­kítottunk a IX. pártkong­resszus tiszteletére munka- brigádot és elhatároztuk, hogy megszerezzük a szocialista cí­met (rossi) VERES PETER ABONYBAN Veres Péter Kossuth-díjas író, aki tegnap részt vett az ünnepi könyvhét Nagykőrö­sön megtartott megyei meg­nyitóján, ma este Abonyban találkozik olvasóival, az ünne­pélyes abonyi megnyitón. Rövid tenyészidejű kukorica a kipusztult vetések helyén — Harmincöt vagon májusi morzsolt kukoricát terveztünk az idei esztendőre — mondotta Bakosi Mihály, a ceglédi Kos­suth Termelőszövetkezet 2-es üzemegységének vezetője. — Azok az őszi vetések, amelyek nem sínylették meg a vizet, igen jól teleltek. A vízkár következtében kipusz­tult vetések helyén pedig olyan növényeket termelünk, amelyek, ha teljes egészében nem is, de nagyrészbe pótol­ják a kiesést, és ami szintén fontos, nem zavarják a vetés­forgót. Főleg rövid tenyész­idejű kukoricát vetettünk, és De a virágoknál is jobban szerette Lippay János az em­bert. A könyv „Virágos kert” nevet viselő első része után megírja a „Veteményes kert” és a „Gyümölcsös kert” nevet viselő második, illetve har­madik részt is. Mint ahogy írja: „... írásomban igye­keztem ... hogy nemcsak a virágokon, mint egy tekénte- tes ábrázattyán a’ kertnek, nyugosztallyam meg a’ ker­tekben gyönyörködőket; ha­nem más két... hasznos, úgy méltóságos tagjait és részeit is hozzáadjam ... hogy így a’ kert tellyes épségére sem­mi ne kívántassék”. Akadályokba ütközhetett e két „hasznos” résznek a meg­jelentetése, támadás is ér­hette e gyakorlati részek meg­írásáért, mert az „ajánló le­vélben” így kénytelen vé­dekezni: „Mit vétek hát én abban, ha azokrul írok, a’kik a konyhára és ember életének táplálására fölötte szüksége­sek?” Maga is tudta jól, hogy nem vét senki ellen, hanem valódi hasznos munkát végzett. így ajánlja művét az olvasóknak: „Te is, kegyes Olvasó, az én igaz szívbéli jó igyekezetemet vedd jó néven: és ha kedved tartya, élly vele.” Olvasom hát ezt az öreg kertészeti könyvet, amelyben szakmai tekintetben még ma is igen sok helytálló tanítás van. A háziasszonyok is, de talán a konzervgyárak meste­rei is sok hasznos — ma már feledésbe merült — tanácsot szedhetnének ki belőle, főként a gyümölcsök „bé-csinálásá- val” meg a „lictáriumok” — Ínyencségek — készítésével kapcsolatban. Viszont mosoly­gok is sokat a pia már naiv- ságosnak tűnő gyógyászati ta­nácsokon, melyek szerint az Isten fája, a Méh-fű, meg a Ruta nevű és más növények­ből, füvekből egyformán lehet pestis, szárazbetegség, „asszo- nyi nyavalyák”, hurut, éjsza­kai szorongások, meg bánat, borok megzavarodása elleni szereket készíteni. Az különö­sen nagyon tetszett, hogy vö­röshagyma levét, aki orrába felszívja, annak az „megtisz­títja az agya-velejét”. Nem szándékolt célja Lip- paynak ez a mosolyra derí­tés, ő nagyon is komolyan ad­ta ezeket a tanácsokat, nem róható fel neki az orvostudo­mány fejlettségének akkori állapota. Művének jelentősége abban rejlik, hogy elsőként ismerte fel hazánk „tenyésztő földének böcsös erejét”, s a „tudatlanságbul származott” elmaradottságot, melynek kö­vetkeztében „ha csak egy vé­kony tudományú és együgyű kertészt akarna is valaki... tartani, más idegen Ország- bul, nagy költséggel köll azt hozatni. Azért, hogy hazánk fiai is illyen gyönyörűséges munkáiul ne irtózzanak, azoknak egy vezérlő és oktató kalauzt akartam ezen írá­sommal eleikben adnom.” Hogy örülne a jó öreg Lip­pay, ha most körülnézne az országban a nagyüzemi gazda­ságok házatáján, s látná a százholdas „veteményes kerte­ket”, vagy bejárná — mond­juk — a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Inté­zet „gyümölcsös kertjét”. (ferencz) A KERTEK CSILLAGAI Háromszáz éve jelent meg Lippay János „Posoni kert"-je Milyen választék várja az érdeklődőket? — Az olvasni szerető kö­zönség minden rétegére gon­doltunk — mondja Balog György. — Mesekönyvektől kezdve a Kozmosz könyvek, a líra, a széppróza, a világ- irodalom remekei, szakköny­vek, térképek, szótárak stb. — mind-mind megtalálhatók majd a kiállításon. , (lencsés) Az első magyar „kertészeti szakkönyvet” olvasgattam igaz szivbeli gyönyörűséggel. Szer­zője, Lippay János, aki ak­kortájt — a XVII. század hat­vanas éveiben —, mai nyel­ven szólva, „főkertésze” volt az esztergomi érsek pozsonyi kertjének. Nagyhírű kert le­hetett ez abban az időben, me­lyet a virágok százféle nevé­ből pénzbeli tehetséggel, akarattal és tudománnyal épí­tettek. E kertben levő „köz és idegen virágok” nemének leírásából, a föld megmunká­lásának módjaiból, a virágok gondozásának tudományából szerkesztette egybe ezt a köny­vet Lippay, s azért adta mű­vének a „Posoni kert” címet. A virágok rajongó szerete- te árad mindjárt a könyv el­ső soraiból. Aligha írt szak­ember ilyen rajongással, — a költők is ritkán — a vi­rágokról. Olvassuk csak: „Az emberi ítéletnek megfeddő sorsát elkerüli az, a’ki az ege­ket mennyei kerteknek és a’ kerteket földi egek­nek nevezi... Az egek virá- gi a’ ragyogó és fénlő csilla­gok: a'kertek csillagai a’kik szép színben öltözött virágok. Úgyhogy, nem csak csillag vi- rági vannak a’ mi földi egünk­nek, hanem majd minden vi­rágja csillag formájú”. a szokásos szervestrágya j mennyiség mellett sokkal gaz- ! dagabban használtunk fel mű- i trágyát. j S a cukorrépa? — Arra már semmi gon- j dunk, őszi szántásba vetettük | és műtrágyából, szervestrágyá- ] ból a szokásosnál is gazdagabb j alapot teremtettünk. A cukor- j répa egyelésén is túl vagyunk i már. Üzemegységünkben min- i den esztendőben jelentős; mennyiségű magrépát terme- i lünk. A hetven holdas magré-; pavetésen már a növényápolá-j si munkákat is jórészt elvé- ■ geztük. (—ssi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents