Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

Kisdobosavatás Gyomrán MONOD«VIDfn VIII. ÉVFOLYAM, 126. SZÄM 1966. MÁJUS 29., VAS/lRNAP Elkészült a nyugati övtsatorna első nyohszáz métere Úgy járnak, mint Kőmíves Kelemen? Június 1-től Pilisen: Új Élet Híradó A pilisi Üj Élet Termelőszö­vetkezet vezetősége és párt- szervezete június 1-től Űj Elet Híradó címen háziújságot indít. A híradóban rendszere- sen^tájékoztatják majd a tag­ságot a rájuk vonatkozó ren- deletekröl és a tsz időszerű kérdéseiről. Ezenkívül a hír­adóban helyet kapnak a tag­ság közérdekű észrevételei, ja­vaslatai is. Somodi Imre felvétele ÖNGYILKOS BALNAK A biológiai szakköröket évek óta foglalkoztatja az a kérdés, hogy miért lesznek „öngyilkosok” a bálnák, mi ösztönzi őket arra, hogy a ten­gerpartokon pusztuljanak el. Az elmúlt esztendőben 32 bál­na vetette ki magát az auszt­rál partokra, közülük 24 el­pusztult, míg 8 a környékbeli lakosok segítségével nagy ne­hezen visszaevickélt a tenger­be, és így megmenekült a biz­tos pusztulástól. Ezt a kérdést egy szovjet biológus boncolgatja a Priroda egyik legutóbbi számában, egy holland zoológusnak azt az el­méletét vizsgálva, amely a bálnák „zátonyra futásával” foglalkozik. A holland kutató abból indul ki, hogy akárcsak a delfinek, a bálnák is rendel­keznek természetadta ultra­hangos készülékekkel, ame­lyek segítségével képesek mér­ni a különféle víz alatti acél­tárgyak, sziklák, halak stb. tá­volságát. Akusztikai szakemberek sze­rint a bálna a tapogató ultra­hanghullámokat mindig egye­nes irányban vagy felfelé bo­csátja ki, tehát lefelé nem mű­ködik a berendezés. Mélyebb vízben nem okoz különösebb problémát a pontos mélység­mérés, hiánya, csekélyebb parti vizeken azonban hamar homo­kot érhet. Ott azután elkezd vergődni, teljesen elveszti tá­jékozódó képességét, „zátony­ra fut” és a partra vetődik. Nincs tehát szó szándékos ön- gyilkosságról, biológiai szem­pontból egy állatnál ezt nem is lehetne megmagyarázni, pusztán az egyik tájékozódó szerv hiányosságáról beszélhe­tünk. Ezt a hihető feltevést, szovjet vélemények szerint mindaddig fenntartással kell fogadni, amíg részletesebb is­meretek nem állnak a kutatók rendelkezésére a bálna ultra­hangos szervének felépítésével és mechanizmusával kapcso­latban. ★ A fenti megállapítással vi­tatkozni kell. Nem ilyen egy­értelmű például a fehér cetek­nél tapasztalható „öngyilkos- sági hullám”. Ezeknél az élőlé­nyeknél az ember mentőakció­ba kezdett, s a hatalmas tes­teket visszatette a tengerbe. Nem telt bele sok idő, ismét a parton vergődtek. Valószínű­leg valamilyen biológiai indí­téka van ennek a ma még ért­hetetlen öngyilkossági hullám­nak. A kutatókra vár a fel­adat, hogy megtalálják a ma- gyarázatot.­: Az esőzések, a téli hóol- ; vadás idején a belvíztől ta- ilán Monor szenvedett a leg­többet. A környező, maga- isabb helyen fekvő községek- j bői is ide zúdult a víz, s a Italaj annyira felázott, hogy S hónapok kellettek ahhoz, l míg újra művelhetövé vált. ! Ebben az évben sem volt ihiány csapadékban. S a kö- jvetkezmény sem maradt el: iMonoron az alap nélküli, ! sárfalas házak összedőltek, : sok ember maradt hajlék ; nélkül. > 1 Ezen az áldatlan helyze­ten kíván segíteni a nagy­szabású belvízrendezési terv, melynek szerves ré­sze a nyugati övcsatorna megépítése. Ez a csatorna Monor nyu­gati oldalán épül majd meg, s az lesz a feladata, hogy a hóolvadás, esőzés idején a magasabb fekvésű községek­ből, környező hegyekből le­zúduló vizet a községen kívül összegyűjtse. Ez a vízmeny- nyiség eddig a községre zú­dult, s innen próbálták — bonyolult csatornahálózaton — elvezetni. Az övcsatorna három ki­lométer hosszú lesz, s eh­hez hozzájárul még kö­rülbelül másfél kilomé­tert kitevő „bajusz” (a mellékágak) összhossza. A nyugati övcsatorna épí­tésének munkálatai már el­kezdődtek, május kilencedi­kén kezdtek hozzá a dur­vább földmunkákhoz, s jelenleg 800 méter csa­torna földmunkájával ké­szültek el. Jövő hc*en kez­denek hozzá a kiásott rész burkolásához. A tervek szerint ebben az év­ben — augusztusra — körül­belül 2300 folyóméter készül el a háromezer méter hosz- szúságúra tervezett csator­nából. A községi tanács szívesen elvégeztetett volna többet is Nekik mit jelent? Rendőrségi hír: J. I. tá- piósülyi és M. L. beledi la­kos 1966. május I7-én azzal a szándékkal indultak Szombathely körzetébe, hogy tiltott határátlépést kövessenek el. Szándékukat azzal indokolták, hogy úgy hallották, Ausztriában job­bak a kereseti lehetőségek, ott hamarabb lehet kocsit venni. Megpróbáltam elképzelni ezt a két embert, a helyükbe képzeltem magam: mit érez­hették a vonaton, miről be­szélgettek, mire gondoltak. Hogy érezheti magát az az ember, aki önszántából el­hagyja hazáját — hogy ide­genben kocsit vegyenek? És, mert nem sikerült a helyükbe képzelnem magam, mert nem sikerült helyettük éreznem, megkérdeztem tőlük, miért akartak elmenni? „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent.” M. L. tizenhét éves, iskolai végzettsége nyolc általános és a hároméves iparitanuló-isko- la. Segédvájár volt. 1966-ban együtt lakott albérletben egy fiúval, aki azt mondta neki, meg kellene egyszer próbálni azt a Nyugatot, azt mondják, ott mindenki jól él. — Tetszett magának az öt­let? — Kalandos volt, érdekes. De, ha nem mondják, nekem soha nem jutott volna eszem­be. — Nem sajnált valakit vagy valamit itthagyni? Csend van a szobában. A fiatalember többször nekiru­gaszkodik a válasznak. Nehéz megfogalmazni a hazaszerete­tei. Könnyebb egyszerűbbé, ért­hetőbbé bontani, azt mondani helyette, hogy barátok, isme­rősök, a ház, ahol születtem, vagy anyám. — Apámat sajnáltam. Meg a kistestvéremet. És azt a lányt, akinek udvaroltam, s akinek hosszú ideig nem me­rek a szeme elé kerülni. Meg aztán tartoztam 600 forinttal egy barátomnak, és nem ad­tam meg. Arra gondoltam a vonaton, hogy azt előbb meg kellett volna adnom. — És ha sikerül, ha átjut­nak\a határon? — Első állomás a láger lett volna, aztán valami rendes ál­lás. Vagy — arra is gondoltam —. ha nem sikerül állást kap­nom, az idegenlégió. Aztán újra csend lesz, mert ez nem kihallgatás, nem ké­szül jegyzőkönyv a beszélge­tésből, csak hárman gondo1- kozunk azon, miért akart egy tizenhét éves, őszinte tekinte­tű fiatalember hazát cserélni. — Nem bírtam volna ki kint sokáig. Biztos, hogy visszajöt­tem volna. — Mit csinál a szabadulás után? — Szeretnék újra vájárként elhelyezkedni. És becsületesen akarok dolgozni, hogy elfelej­tessem ezt a dolgot. Ha lehet. „... az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg” J. I. 24 éves. Ha az első be­nyomásnak hinni lehet, ő már nehezebb eset. Szenvedélyesen vádolja magát, elkeseredett, fél a következményektől, a börtöntől. — Miért akart disszidálni? — Nehéz meghatározni. — Próbálja meg. — Ezernyolcszáz forint volt a fizetésem. Nem vagyok ugyan megrögzött alkoholista, de szeretek inni. Kevés volt a pénz. A munkatársaim meg mondták, hogy kint jobbak a kereseti lehetőségek. Az volt az elképzelésem, hogy kint dolgozom egy-két évet, aztán visszajövök. — Akkor elég lett volna már az 1800 lorint? Ez már másféle csend. Nem olyan, melyben vallomások születnek. Az ilyen feszes csendben ügyesen megfabri­kált kifogások hullanák. a csatornaépítési munkából, sajnos a kapott pénzből több­re nem futja. Pedig jó lenne, ha a csa­torna építését folyama­tosan tudnák végezni, nemcsak azért, mert a bel­víz, _ az esőzések évről évre sok ezer forintot vesznek ki a népgazdaság zsebéből, ha­nem mert ha akadozik a munka, kénytelenek kény­szerpihenőt tartani, úgy jár­nak mint a népballadabeli Kőmíves Kelemen: amit épí­tett aznap, másnapra leom­lott. Hiába ássák ki a csa­tornát, ha szünetel a mun­ka, a kiásott csatornarész el­iszaposodik, beomlik. Mert a folyamatos munká­hoz folyamatos keret is kell. (dm) Gyorsportré a buszkalauzról Szombat van. A Gyömrőről jövő buszra különösen Péteri­ben szállnak fel sokan. A ka­lauz: Paumann Gábor, gyor­san rendet teremt. Udvariasan tessékeli beljebb az utasokat. Gabi — így hívja csaknem mindenki — öt éve van a MÁV AUT-nál. Szereti mun­káját, s ezért meg is becsülik őt az utasok. A közelmúltban kapta meg a törzsgárdajel- Vényt ötéves munkásságáért. — Nem volt nekem még semmi bajom az utasokkal. Ne higgye azonban, hogy az utasok mindig „jók" ... Azok­kal van a legtöbb baj, akik tökmaghéjat, s egyéb szemetet hagynak maguk után, amikor leszállnak. Ök a notórius rend­bontók is. Amikor a járat be­érkezik a főtérre, a kocsit ne­künk, kalauzoknak kell rend- betenni, s az ilyen buszt sok­kal nehezebb kitakarítani. Az­tán elbúcsúzik Gabi, a kalauz. öt éve már. Pedig még egészen fiatal ember ... (gér) Ügyeletes orvos Gyomron dr. Halmai Géza, Monoron dr. Stark György (egészségház), Pilisen dr. Páz­mány Elemér„ Üllőn dr. Csik Pál, Vecsésen dr. Simon Sán­dor tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Mo­noron az Ady Endre úti, Ve­csésen a János utcai. MŰSOR Mozik Ecser: Az ,,I” akció. Gomba: Van, aki forrón szereti. Gyömrő: Aranykezű Mária. Matiné: Kö­lyök. H: Nehéz szerelem. Mag­lód: Butaságom története (szé­les). H: Baracktolvaj. Monor: Nyomoz a vőlegény (széles). Ma­tiné: Sorsdöntő fénykép. H: Aranycsempész (széles). Nyáregy­háza: A baracktolvaj. Pilis: Cicababál^. Matiné: Pár lépés a határ. H: Viharos alkonyat. Tá- pió^áp: örök megújulás. Tá­piósüly: ítélet Nürnbergben I—II. Úri: Zöld fény. Üllő: Amerika éjjel (széles). Matiné: A Noszty fiú esete Tóth Mari­val. H: A különleges osztály. Va­sad: Beáta. Vecsés: Alain és a néger (széles). Matiné: Szereti az embereket, professzor úr? H: Párizs-müncheni hálókocsi. Botrányokozás Tóth Lajos üllői lakos Ül­lőn, a Marx tér 11-es számú ház előtt a járda mellett erősen ittas állapotban lefeküdt, és hangoskodott. Botrányt okozó részegségért 200 forintra bírságolták. Monor sportja 1901-1945 Az 1929-es bajnokságot az MSE- már ismét az I: osztály-r ban küzdötte végig. Nagysze­rűen és milyen mezőnyben! A bajnokság végeredménye: 1. Szolnoki MÁV, 2. Monori SE, 3. Szolnoki AC, 4. Kecske­méti TE, 5. Szolnoki MTE, 6. Vecsési SC, 7. Ceglédi MOVE. És talán nem is lesz érdek­telen néhány eredmény sem: MSE—Szolnoki MTE 8:0, MSE —Szolnoki MÁV 1:2, MSE— Kecskeméti TE 4:0, MSE— Szolnoki AC 2:1, MSE—Ceg­lédi MOVE 5:1. A csapatban ebben az idő­ben az alábbi játékosok sze­atlétákon kívül sok atléta jött Ceglédről, Nagykőrösről, Ve- cséSről és Irsáról. 1932. ismét rossz éve a csa­patnak. Belső ellentétek vol­tak — és ez megbosszulta ma­gát. A csapat ismét kiesett az első osztályból. Itt a csapat a 6. helyen végez. Már ebben a csapatban szerepel Szabó Bo­lya, Ácsai (Csuti), Haness Laci és Kubisik. Az 1933—34 évi bajnokság­ban első a Vecsési SE, máso­dik a Monori SE. A csapat tagjai: Bajári, Mellis, Krau- mann, Búzás, Haness, Kubi­sik, 'Szabó Imre, Deics, Otró II., Otró III., Ácsai, Szilágyi, Gyenes, Magyarosi és Fényes. Ebben az időben az atlétikai szakosztály is eredményesen működik. Beöthy Gábor, Vitéz Imre, Piri Endre, Baki Ist­ván és Főző János űzik ezt a sportágat. Az 1934/1935. év is a II. osztályban folytatódik. A csa­pat azonban egyre jobban összekovácsolódik és eredmé­nyesebben szerepelnek/ úgy hogy az 1935/1936. évi bajnok­ságban már az I. osztályban játszanak. Ebben az időben a közép-magyar válogatottban szerepel Otró III., Szabó Im­re és Ácsai Sándor. Ebben a Az 1936/37. évi bajnoki csapat tagjai: Pelek, Otró II., Farkas, Haness, Makádi, Koncsek, Cserna, Otró III., Szabó I., Bú zás és Ácsai. bajnoki évben kapcsolódik be az első csapatba a csupaszív Koncsek Pista is, valamint Cserna József, a „Csigi”. Az 1936/1937. évi bajnokság végeredménye: 1. Szolnoki MÁV 11., 2. Monori SE. (oláh) — Én ide tartozom. A bará­taimat nem tagadom meg. Me­hettem volna az IBUSZ-szal, aztán kintmaradok, de az volt a véleményem, ha csibész- munkát csinál az ember, ne okozzon zavart vele. — Miért tartja csibészmun­kának. — Nem fezt várják tőlünk... — Kik? — Az ismerősök, a társada­lom, a barátaim. És a hazám. Ez már nem kifogás. Ez a huszonnégy éves ember van annyira fegyelmezett, hogy egyetlen szótól sem csuklik el a hangja. Fél, hogy többé nem lesznek barátai, jó ismerősei sem, csak olyanok, akikkel a börtönben ismerkedett meg. És fél, ha ránéz valaki, azt gondolja hozzá — megbízha­tatlan. — Ha azt mondom, hazasze­retet, haza, ha azt mondom, szeretem a hazámat, elhiszik nekem? Maguk elhiszik? Én kevesebb vagyok mindenkinél. Nekem nem kell védő a tár­gyaláson. Mit lehet a mentsé­gemre felhozni? Talán majd a büntetés letöltése után, akkor, évek múlva mondhatom, hogy a munkámmal törlesztettem. repel tek: Szurok, Molnár, Bogdán, Haumann? Balta, Kraumáhn, KobtencZ, Kántor, Farkas és II., Otró I. Közben már az ifjúsági csa­patban felfigyelnek egy kis mokány legényre, aki jobb és bal lábbal egyaránt nagysze­rűen kezeli a labdát és lő kapu­ra. A legényke, az akkor még 15 éves Otró III. Bandi, aki később még nagyon sok örö­met szerzett a monori szur­kolóknak, mert 22 évig rúgta a labdát a monori színekben. 1930. októberében már közép­magyar ifjúsági válogatott lett Miskolcon, amit még sok ifjú­sági és felnőtt válogatottság is követ. Miskolcon olyan jól ment neki a játék, hogy fel­figyeltek rá a nagyobb egye­sületek. így a Szeged, a Kis­pest és a Törekvés. Csalogat­ták, szerződést kínáltak neki, jó állást, de ő ezt elutasítot­ta és mindvégig kitartott a monori csapat mellett. (A felnőtt válogatottba is adtunk játékost, Farkas György személyében.) Az 1930—1931. évi bajnok­ságban 1. Szolnoki MÁV, 2. Szolnoki AC, 3. Monori SE. Ekkor már az első csapat­ban szerepelt Otró II., és Otró III., az utóbbi már ebben a szezonban gólrekorder Mono- ron. 1931. szeptember 8-án tar­totta az egyesület 30 éves ju­bileumát. Labdarúgó-mérkő­zés és atlétikai verseny szere­pelt a műsorban. A monori A költő — Radnóti Miklós —, aki rossz hazában született, ! szinte egyszuszra, egyetlen lélegzetvétellel sorolja fel, neki j mit jelent a haza. S a vers végén, mintha a felsoroltakat ke- ! vésnek tartaná, mintha akkor venné észre, hogy a lényeg ki- ! maradt, hozzáfűzi: „nincs műszer, mellyel mindez jól kimu- ! tatható”. \ Az a két ember azt mondta: ahová tartozom, ahol a ba- \ rátáim vannak. Néha a szív, néha a rossz lelkiismeret az a műszer, amely- : lyel a hazaszeretet kimutatható. i Deli Mária *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents