Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

olvasónk írja -. Emberség az utcán > Tisztelt Szerkesztőség! Elnézésüket kérem sorai­mért, de az alábbi esetet nem hagyhatom szó nélkül. Csütörtökön reggel nyolc órakor történt. A Pesti út és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán útépítők végzik munkájukat, söprik az utat. A város fe­lől egy idős és egy fiatalabb nö közeledik, kis óvodást vezetnek. Az egyik munkás kezében meglassul a seprű, de már hallom a társa hang­ját: „Ne törődj te senkivel, végezd a munkádat”. S a fia­talember három-négy erőtel­jes lendülettel felveri a port. Az idős nő fekete kabátja szürkévé válik, a kisfiút is belepi a por. A fiatalabb nő méltatlankodik. A válasz mi­nősíthetetlen lehet, mert hal­lom újra a nő szavait: Szé- gyellje magát, magának nincs édesanyja ?”. Tudom, hogy ez az eset nem általánosítható, de mégis ki­csit keserű lett tőle a szám ize. G. F.-né, Cegléd, Szép u. 2. A NYUGDÍJASOK május havi összejövetelét jövő szerdán délután 3 órakor tart­ják a vasutas művelődési házban (Teleki u. 14.). Min­den nyugdíjast szeretettel vár a vezetőség. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 120. SZÁM 1966. MÁJUS 22., VASÁRNAP A Községgazdálkodási Vállalat kezelésében: 126 épület #3 maliié forint értékben Mire költik a lakbéreket ? Megalkotásra vár egy fontos tanácsi rendelet A könyvesbolt előtt A tanácsházán, a ceglédi Községgazdálkodási Vállalat irodájában Balog József igazgató tájékoztat bennünket. Elmondja, hogy a vállalat egyik fő tevékenysége a város területén levő állami tulaj­donban álló lakó- és egyéb rendeltetésű házingatlanok kezelése és az azok hasznosí­tásával, üzemeltetésével, fenn­Rendőrbiró előtt az abonyi legendák „hősei“ Április harmincadikén, szombaton, a másnapi ünnep­re készülődtek Abony község lakosai. A munka ünnepe mindig a tavasz kedves szín­foltja a községben. Ilyenkor a fiatalság is a régi szép ha­gyományokat • tiszteletben tartva készülődik a felvonu­lásra, a kultúrműsorokra és a sportrendezvényekre. Az ictei ünnepnek azonban zavaró eseményei is voltak. Nem jelentősek, de éppen elegendőek ahhoz, hogy bosz- szúságot okozzanak a község lakóinak, s jogos felháboro­dást váltsanak ki. Ezen a harmincadiki estén hét fiatalember együtt szórakozott. Táncoltak a kultúrházban, majd kisé­táltak a templomtérre. Köz­ben azon. tűnődtek, milyen „jó heccet” lehetne csinálni, valami olyat, amin másnap reggel megbotránkoznának a községbeliek. Azt vitatták, mit csinálja­nak, amivel „jól eltelik az idő”? Először arra gondol­tak, talán két címtáblát kel­lene kicserélni, aztán jobbat találtak ki. Az egyik fiatalembernek eszébe jutott, hogy gimnazis­ta korában mondta a lányok­nak, éjfélkor elfordul Abonyi Lajos szobra a talapzatán, nézzék meg, ott van a park­ban. Az ötlet megszületett: el kell fordítani a szobrot. Nem sokat tűnődtek, „munká­hoz” is láttak nyomban. Ezzel még nem ért véget az „akció”, hiszen egy ártat­lan szobor megfordításán csak nevetni, esetleg bosz- szankodni lehet. Hogyan za­varhatnánk meg mások ünne­pét? — ez volt a következő gondolat. Találtak módot erre is. A községi strand vizét engedték le, s még arra is gondjuk volt, hogy elzárják a befolyó víz csapját. így aztán az úszóver­senyre, fürdőzésre érkezők csak a száraz medencét ta­lálták másnap reggel, — A felnőtt rendbontók eltűn­tek. A község lakói felháborod­tak. Az abonyi KISZ-es fia­talok elítélő sorait lapunkban is közöltük az üggyel kapcso­latban. A hét fiatalember lát­szólag nyomtalanul ' eltűnt. Azonban nem maradtak so­káig a névtelenség homályá­ban. Végül is megtalálták őket, s a Ceglédi Járási Rend­őrkapitányságon kötöttek ki, s erősen meglepődtek, ami­kor a kihallgatás végén nem haza, hanem zárkába küldték őket. Megszületett az ítélet is. Bo­gácsi Csaba és Ocsevai Gyula harminc-harminc napi bör­tönbüntetést kapott, Szabó Mihályt és ifj. Lőrinczi Mi­hályt ezer-ezer forint pénz­bírságra büntették, Kovács Józsefet és Molnár Mihályt ötszáz-ötszáz forint bírság megfizetésére kötelezték. Meg kell fizetniük az abo­nyi tanácsnak azt a mintegy kétezer forintnyi kárt is, amelyet a strand vizének le­eresztésével okoztak, mivel legalább ennyi bevételi ki­esést okozott a „csínytevés”. A községbelieket a történ­teken túl az is felháborítot­ta, hogy tanult fiatalemberek voltak a kártevők, akiktől — joggal — egészen más visel­kedést vár a társadalom. tartásával, felújításával kap­csolatos teendők. Az elmúlt évben a vállalat 126 épületet kezelt. A kezelésükben levő házak­ról köztudott, hogy túlzsúfol­tak, illetőleg túlépítettek. Né­hány számadat ezt világosan bizonyítja. A 126 épületben 611 bérle­mény van. Ebből lakás­ként használnak 505 lak­részt. A befolyó bérösszeg 806 000 forint. A bérlők általában rendesen fizetik a lakbéreket. Év vé­gén az egyhavi előírásnak csak mintegy 20 százalékával voltak csak hátralékban. A vállalat nyilvántartásá­ban még 4'5 állami tulajdon­ban levő, de más szerv tartós és ingyenes használatában álló épület is van. — Mire fordítják a lakbér­bevételeket? — A befolyó bérjövedelem 30 százalékából fedezik a ke­zelt ingatlanok és bérlemé­nyek közüzemi szolgáltatási költségeit és díjait.1' A fenn- tnaradó 70 százalékot a fel-, újítási és karbantartási költ­ségekre fordítják. A múlt évben állami tá­mogatásból 2 750 000 fo­rintot költhetett a vállalat építésre és felújításra. A lakóházak felújításával, ja­vításával kapcsolatos teendő­ket jó részben a saját szak­munkásaikkal végeztetik. 12 állami épület teljes, illetve részleges felújítását végezték el 1965-ben. Ebből a saját épí­tőrészleg 11 épületet újított fel. Elmondja még az igazgató, hogy a múlt évben a vállalat­hoz 405 hibabejelentés érke­zett. E hibák kijavítását 30 napon belül minden egyes esetben elvégezték. — Kikből áll a vállalat házi brigádja? — A vállalat tervfeladat­ként megszabott lakóházjaví­tási és karbantartási rpunkáit 30 főből álló építőipari rész­legével végzi. A részleg kü­lönféle szakipari ágakból áll: kőműves, ács, tetőfedő, bádo­gos, festő, asztalos, vízveze­tékszerelő szakmunkások ta­lálhatók a brigádban. A vállalat kezelésében le­vő ingatlanok könyv sze­rinti értéke 81 millió fo­rint, egyéni rendeltetésű ingatlanok értéke további 12 millió fo­rintot tesz ki. — Kívánság? Terv? — Kívánatos lenne, a fejlő­désre való tekintettel, a lakó­bizottságokra vonatkozó taná­csi rendelet mielőbbi megal­kotása. Különösen a társashá­zakban lakók szocialista kö­zösségi életének biztosítása nagy fontosságú, s ezt minél előbb rendelettel kellene sza­bályoznia a helyi tanácsnak. —SZÍ— ismét megjelent a „becsületasztal”. Könyvei között szaba­don válogathatnak a könyvvásárlók, s azok árát az aszta­lon levő perselybe helyezik — pénztári blokk és ellenőr­zés nélkül (Tamasi felvétele) „HOTEL BAJA“ A KOSSUTH UTCÁBAN Látogatás a Bács megyei Építőipari Vállalat munkásszállásán Veszélyes utca... (Komádi karikatúrája) A munkásszállás, ahová be­jelentés nélkül betoppantam, egy lebontásra ítélt emele­tes házban van a Kossuth Ferenc utcában. Az épület minden porcikáját el is ad­ták már, a vásárlók naponta kerülgetik a halálra kár­hoztatott házat. Egyik ne­hezen várja, hogy mikor viheti a gerendát, egy harma­dik collstokkal méregeti az ablakokat, amiket már szí­vesen rakna kocsira. Az emeleten egymás he­gyén-hátán a vaságyak. A fiatalok gondtalanul hever­nek és közben nagyokat ne­vetnek. Egyetlen felnőtt van köztük, Beinschroth Dániel szakoktató. — Tizenegy évi gyakor­lati munka igazolása után lettem szakoktató — mondja Dani bácsi. — Tizennégy har­madéves és tizenegy másod­éves ipari tanuló van a ke­zem alatt, mindannyian a ba­jai MŰM 609-es számú ipa- ritanuló-iskola növendékei. Ezért van az épület hom­lokzatán félméteres betűkkel a felírás: „Baja Hotel"? Kedélyes gyerekek, alig­hogy beköltöztek ide. oda­biggyesztették mésszel a fel­iratot. — Milyen előmenetellel büszkélkedhetnek a fiúk? — Van két kitűnőnk! — Jelen! — emeli fel jobb­kezét György István, majd utána Csemák Ferenc is jelentkezik. — Van öt jórendű, és a töb­biek — építőipari nyelven szólva — betonközepesek. — Munkaidő? — A másodévesek naponta hét órát dolgoznak, a har­madévesek, mint a felnőttek, nyolc órát. Az utóbbiak már a " felnőttek teljesítményének nyolcvan százalékát elvég­zik, jövő hónapban kilenc­venet. Júniusban szakvizsgáznak és megkapják a szakmunkás­bizonyítványt. — És utána? — fordulós György Pistához, az egyik kitűnőhöz. — Maradunk a vállalat­nál, havi 1500—1600 lesz a fizetésünk. Ennyi szép és jó, amit a munkásszálláson feljegyez­tem. Most azonban kerüljön a kirakatba az, amin sür­gősen változtatni kellene. A szállás takarításáról a fiúknak kell gondoskodni. Olyan is minden, mint ahol soha nem lát a padló fel­mosóruhát és a seprűvel is csak csínján bánnak. A fek­helyek kifogástalanok, az ágynemű is tiszta. De az egyetlen kecskelábú asztalt a fiúk tákolták. az ülőhe­lyeket pedig egy magányo­san unatkozó pad jelenti. — Könyvtár? — Nincs! — Milyen újságot kapnak? Fejcsóválás a válasz. — Rádió, televízió? Az egyik fiú felmutatja a kis zsebrádiót: — Van, de nem tudjuk használni, állandóan betegál­lományban van! — Fürdési lehetőség? Két lavór öt órakor fejezzük be a mun­kát. Hat órakor szívesen el­mennénk a strandra, de akkor már zárják a pénztárt. Mostoha körülmények. A fiúk a bajai állapotokat emle­getik. — Jó lenne, ha az illetéke­sek megnéznék a bajai mun­kásszállást. Ott láthatnák, mi­lyennek kell lenni egy mun­kásszállásnak. — Az ellátásuk milyen? — kérdezem befejezésül. — Ajaj! — sóhajtanak egy­hangúan a jelenlevők. Délben krumplifőzelék volt a tányér­ban. Mire a tányér fenekén kotorásztunk a kanállal, bab­főzelék lett belőle. Nem tud­juk, hogy csinálták az üzemi konyhán. Ám ezekkel a hibákkal is megbirkóznak a fiúk. Renge­teg a vidámság, s hahota, egyik tréfa a másikat éri: fia­talok. Korukat igen, de a „Baja Hotel”-jukat nem irigylem. (rossi) delmeiről. Végigjárta a zsel- lérsors minden stációját, isko­lás korában pásztor gyerek, ké­sőbb éves cseléd, alkalmi munkás, részesarató, napszá­mos, árendás, Vasúti pálya­munkás. Az agrárszocialista mozgalomnak kora ifjúságától tagja. Végigjárja az első vi­lágháborút, utána részt vesz a forradalomban, később elhur­colják, internálják, majd az önképzés nehéz évei után, negyven éves korában megje­lenik az első írása. Ezt újabb kötetek követik: A Gyepsor, az Alföld parasztsága, az ön­életrajz első része, a Szám­adás, azután jött a Falusi krónika, amelyben szülőfalu­jának érdekes szemléletű tör­ténetét és jelenét rajzolta meg. A felszabadulás után a Parasztpárt vezetője, az Or­szágos Földosztóbizottság el­nöke, pár évig miniszter, 1956- ig az írószövetség elnöke. Négy elemit végzett — s mégis egy nemzet tanítójává válhatott magától megszerzett enciklopédikus műveltsége miatt. A nemzet nagy életkérdései mindig elsőrendűen érdekel­ték. Mit ér az ember, ha ma­gyar — kérdezte egyik köny­vének címe 1940-ben, s e kér­désekre azóta is rendszeresen újra meg újra próbál vála­szokat adni. Így születnek meg oly fontos könyvei, mint az Ütközben, a Kelletlen lány, a Rossz asszony, az Almáskert, a Próbatétel, a Közös gond­jainkról, az Olvasónapló s az Ország útján című vaskos kö­tetek. A mostani könyvnapra új gyűjteményes kötete jele­nik meg. Regényei közül leg­nevezetesebb a Három nem­zedék című regénytrilógia, kö­zel másfélezer oldalon. A három órás írói esten írói magatartásról, elkötelezettség­ről, önmagáról, ország dolgá­ról. mindennapi közös gond­jairól beszélt szellemesen, ma­gas színvonalon. (szi) Ismét elsők lettek az önkéntes tűzoltók járási versenyében az albertirsaiak. A törteli vetélkedőn három első helyezést szereztek. A községbeliek évek óta szép eredménnyel szerepelnek a tűzoltóversenyeken. .„£,ukte Valéria és Szabó Zoltán 1966 málus 18-án Budapesten há­zasságot kötöttek Táviratcím: Szabó. Nagykőrös. Kossuth Lajos utca 64. szám. Pénteken este, főként értel­miségiekből verbuválódott kö­zönség gyűlt össze a Kossuth étterem, pálmákkal díszített nyári helyiségében. A meghí­vó és a plakát író-olvasó ta­lálkozót hirdetett. Hét óra után pár perccel szürke ruhában, csizmásán érkezett meg a vendég: Veres Péter. Életregényét ismeri az egész ország. Vaskos kötetben írta meg, Számadás címen, s most készül a második része. Veres Péter mostani előadá­sában hosszasan beszélt küz­Vendégünk volt Veres Péter

Next

/
Thumbnails
Contents