Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-17 / 115. szám

1966. MÁJUS 17., KEDD MECVCI kJÍívUw a Köszönet, az igaz barátságért Külföldi pedagógusok látogatása Pest megyében Ritkán látott vendégeket fogadtak szombaton délelőtt a Ceglédi Városi Tanács dísz­termében. A város párt- és tanácsi vezetői, valamint a ceglédi és a nagykőrösi járás pedagógusai baráti beszélge­tést folytattak a Pedagógusok Szakszervezete Nemzetközi Szövetségének küldötteivel. Közülük látogattak Ceglédre a lengyel, a jugoszláv, a ku­bai, a guineai és az algériai pedagógus-szakszervezetek el­nökei, titkárai. Az úttörők köszöntése után egymás után álltak fel a ven­dégek és beszámoltak hazájuk ok­tatásügyéről s főleg az analfabétizmus elleni küzdelemről, amely a budapesti konferen­ciának is fő témája volt A lengyel és a jugoszláv küldött elmondta: a szocia­lista országok élen járnak az analfabetizmus elleni harcban. Nagy érdeklődéssel hallgatták az algériai küldött beszámoló­ját országa múltjáról s azok­ról a hihetetlen nehézségek­ről, amit a gyarmatosítás örökségeként kell leküzde­niük. Négymillió a felnőtt analfabéta és ötmillió iskolás­korú gyermek fele nem járhat iskolába. Nincs épület felszerelés és főleg tanerő. Dr. Chamizó asszony azt a nagy harcot ismertette, amit Kubában folytattak az elmúlt években az írástudatlanság ellen. A guineaiak képviselő­je arról biztosította a hallga­tóságot, hogy minden téren a fejlődés szocialista útját vá­lasztják. A vendégek délben megte­kintették a Kossuth Múzeu­mot, majd Csemőre indultak, ahol magyaros ebéddel fogad­ták őket a nemrég avatott új művelődési házban. A kül­döttség hazafelé megtekintette a monori gimnáziumot, s este fáradtan, de igaz ba­rátsággal mondtak köszönetét í az emlékezetes kirándulásért. Dán mezőgazdasági küldöttség az agrártudományi egyetemen Hétfőn kedves vendégei vol­tak a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemnek. A Földműve­lésügyi Minisztérium meg­hívására hazánkban tartózko­dó 27 tagú dán mezőgazdasági delegáció látogatásának célja, hogy megismerkedjen a ma­gyar felsőfokú agrároktatás rendszerével, az egyetemi ne­velő- és kutatómunka eddigi eredményeivel. Ezt szolgálta a gödöllői program is. Az egye­temen rendezett fogadás ke­retében élénk baráti eszme­csere zajlott le, a dán vendé­gek és az egyetem vezetői kö­zött Délelőtt a vendégek meg­tekintették az egyetemet, megismerkedtek a növény- és állattenyésztési tanszékek munkájával, ellátogattak az egyetem országoshírű könyv­tárába. Megnézték a kísérleti tereken folytatott munkát, majd a botanikus kertben tett sétával ért véget látogatásuk. Pillantás a női egyenjogúságra — két gyárban Milyen pályák felé tekint­hetnek a nők — általában? Néhány, fizikailag valóban nehéz foglalkozástól eltekint­ve, elméletben minden mes­terség felé nyitott előttük az út. Merre igyekeznek? Termelésvezetés és politikai munka VÉGEZZEN-E POLITIKAI MUNKÁT A MŰVEZETŐ? — így hangzott el a kérdés egyik üzem műszaki konferenciá­ján, és bármilyen különösnek tűnik, erősen megoszlottak a vélemények. A többség egyér­telműen kimondta, hogy poli­tikai munka nélkül szakmai vezető sem igen lehet a mű­vezető, de hallottunk ilyen megjegyzéseket is: „Annyira leköt a gazdasági vezetés ezernyi gondja, hogy nem juthat időm a politizálásra.” münkMnégöszfás miatt a politikai feladatolcat a pári­ái tömegszervezeti vezetők­nek, főleg a bizalmiaknak kell megoldaniuk.” „Csak közvetett módon politizál­junk, a direkt módszerek nem alkalmasak erre Nyilvánvaló — még az ellenvéleményeket felvetők is mondották —, hogy a tervek teljesítése, a termelékenység emelése, a minőség javítása érdekében végzett erőfeszíté­sük tulajdonképpen közvetett politizálás. Ennyit, s ilyen mértékben leszűkítve értel­mezni azonban ezt a tevékeny- ^ séget, szűklátókörű gondolko- dósra vall. A termelésirányítás^ és a politikai munka a vezetés § minden területén elválasztha­tatlan egymástól és lemarad az élettől, elszakad a mun­kásoktól, aki erről napi mun­kája közben megfeledkezik. ROSSZ MÓDSZERT VÁ­LASZTANA a művezető, ha a termelésirányítás közben a régi értelemben vett szemi­náriumokat tartaná. Erre va­lóban nincs szükség. Ha azon­ban a munka kiadása közben néhány szót arról is ejt, hogy melyik gyárban várják a ter­méket, hová exportálják a gé­pet, miért kell különösen nagy gondot fordítani a költ­ségek csökkentésére stb. — már önmagában véve közvetlen politikai munkát végez. De nemcsak ilyen feladatai, sőt kötelességei vannak. Igényel­hetjük tőlük a politizálást ma­gatartásukban, emberi és szakmai példamutatásban, a műhely dolgozóinak általános nevelésében, s nem utolsósor­ban a szocialista brigádok minden irányú munkájának segítésében. A szocialista brigádok moz­galmának szervezéséért, erő­sítéséért igen sokat tehetnek a művezetők. A brigádok jel­szavának első része így hangzik: szocialista módon dol­gozni. Nemcsak a munkaver­senyt, a termelési feladatok gondos elvégzését kell ér­telmeznünk ez alatt, hanem a termelés tudatosságának növelését is. Elsősorban a művezetők feladata, hogy megmondják a brigádoknak, mi az adott munka célja, s mi lesz az egyénre, a vál­lalatra és a népgazdaságra vonatkoztatott eredménye. Politikai munka ez a javá­ból és ahogy erősödik a bri- gádmozgalom, úgy kell erő­södnie a termelés tudatossá­gának is. POLITIZÁL A MŰVEZETŐ akkor is, ha emberileg és szakmailag törődik beosztott­jaival. Igen, a hangnem is. Azt magyarázta egyszer a vasas­szakszervezetben tartott ta­nácskozáson egy autógyári művezető: „Az alacsony színvonalú szakképzettség után legnagyobb vezetői hibának a meggondolatlan parancsol­gatást, a mások véleményé­nek ellentmondást nem tűrő visszautasítását tartom”. Úgy hiszem igaza volt. A mun­kások önérzetét és öntuda­tát súlyosan sérti az efféle módszer. Tévedés ne essék, nem a határozott hang ellen szólok. Ha a gondosabb mun­ka érdekében, a fegyelem erő­sítése miatt szükség van a keményebb hangra, használ­ja ezt a művezető. Paran­^ssssssss^s/’sssssssssrwssssssssAmMwmrfsssssMsrffMsssm’sssssssssssssssssssy^ | Hiányzik; meg kell csinálni \ Próbáljunlk hát körülnézni a kereslet felől az Ipari Szerel­vény és Gépgyárban. Portá­ján kifüggesztett tábla: „Esz­tergályos, forgácsoló, szerelő, marós szakmunkásokat felve­szünk.” Magam is vallom, hogy lé­teznek férfiszakmák, tehát nem lepett meg, amikor a gyár egyik forgácsoló műhe­lyében azt hallottam, hogy hat nő — esztergályos szakmun­kások —, inkább háromszáz forinttal kevesebbet keres ha­vonta, de nem vállal, csak esztergályos betanított mun­kát. Annál inkább meglepett, amikor a műhely párttitkára elmondta, hogy a szakmunka ebben az üzemben nem fi­zikai többletmunkát jelent, hanem nagyobb koncentrációt, több felelősséget, több egyedi munkadarab készítését ugyan­azon művelet ismételgetése helyett; a gépek beállítását, a szerszámok élezését. Fizikai megterheléstől való félelem? Akad elég fizikai megterhelés a női betanított munkáknál is: a szomszédos forgácsolóüzemben például mindmáig, — a fokozottabb gépesítésig, — a nők húszkilós alkatrészeket emelgettek ... Ugyanitt az üzemvezető így összegezte tapasztalatát: a mo­noton betanított munkáknál csak a nőkre számíthatnak hosszú távon ... Tehát az „örök” női termé­szet vonzódik az egyhangúság, a kevesebb gondolkodásra késztető munkához? Másról van itt szó. Míg a férfiak mű­szak után nyugodtabban vo­nulhatnak vissza, a nőknek akkor kezdődik az igazi válto­zatosság. Érthető, ha az első műszakban az egyhangúbb munkákat választják... A gyárban évek óta képez­nek szakmunkásokat. Ritka­ság, ha nő is szerepel a je­lentkezők között. Ilyen kivétel Hámori Józsefné, aki ezelőtt három évvel még a köszörűs szerszámműhely betanított munkása volt. Azóta szak­munkás oklevelet szerzett. ^ Órabére több mint három fo- rinttal emelkedett. A szakmunkásképzéstől el­tekintve — de ez csak az Ipa- § rí Szerelvény- és Gépgyárban ^ folyik jelenleg — a tovább- ^ tanulási ambíció egyik gyár- ; ban sem csekélyebb a nők kö- ! rében, mint a férfiaknál. Az ; Ipari Szerelvény- és Gépgyár- ! ban hetvenöt férfi mellett ä harmincöt nő jár esti egye- j temre, technikumba, gimná- í ziumba, általános iskolába. csoljon is, ha így kívánja a helyzet, amikor ez egyezik a munkásság javának és többségének a véleményével, igényével. De tudja kivá­lasztani a megfelelő időt, a szükségességet. Ez is politi­zálás, még ha a példát ne­gatív értelemben is vesz- szük. AMIRŐL SZŐ ESETT, álta­lános érvényű vezetői mód­szereket fed — mondhatná bárki és igaza van. A műve­zető egyben akkor jó poli­tikai vezető, ha a termelés- irányítás közben alkalmazott módszerei segítik a munka tudatosságát, a dolgozók egy­más iránti megbecsülését, a hűséget a gyárhoz, a mű­helyhez. Politizáljon-e így és közvetlenül a művezető? — Ha igazi vezetője akar ma­radni műhelyének, ha törek­vése és célja, hogy munká­ja színvonala állandóan ja­vuljon, egyszerű a válasz: nem élhet és nem dolgoz­hat anélkül... Kovács András Foto: Gábor II. (De amíg a fizikai munkások közül huszonnégy férfi, addig a munkásnőkből csupán egy nő tanul tovább.) A Mechani­kai Műveknél a továbbtanu­lóknak a fele nő. Az esti egye­temen és a technikumokban a férfiak, a gimnáziumban a nők vezetnek. — Hiába, a to­vábbtanulás iránya már nem olyan kedvező a nőknél, mint az aránya. Kis túlzással a kö­vetkezőt mondhatjuk: egye­temre járni nehéz — kevesen vállalják. Gimnáziumba je­lentkezni — elnézést — hova­tovább sikk, (Szakmát tanulni nem sikk.) Szokás még máso­dik érettségit szerezni, a gim­náziumi mellé egy techniku­mit is. Mit tesz a vállalat ? Felfigyel legtehetségesebb, legtörekvőbb női dolgo­zóira? Teremt lehetősé­get érvényesülésüknek? Irányítja a továbbtanulást — vagy csak kérdések nélkül, közömbös arccal bejegyzik a technikumi érettségit a mun­kaügyi osztályon, mint ahogy ezt nekem az Ipari Szerel­vény- és Gépgyár egyik tech­nikusnője mesélte? Ezen a ponton, az eddig leg­több helyen egyforma kép szétválik a két vállalatnál, s ez lehet a fő oka, hogy a Mechanikai Művekben jóval több nő kerülhetett a vezetés­be. mint a másik gyárban. Példák: A vállalat értékesítési osz­tályán négy előadónő dolgo­zik 1700—1800 forintos átlag- fizetéssel. Mind a négy gép­íróként került évekkel ezelőtt a gyárba, F. Gy.-né, a bérelszámolási osztály vezetője húsz évvel ez­előtt lépett be a vállalathoz, mint laboratóriumi dolgozó. Később a bérelszámolási osz­tályra került. Tanult — ma kétezerhétszáz forint a fizeté­se. Sz. M. 1952-ben került a gyárba adminisztrátorként. Ma, mint a szállítási osztály vezetője, ötven beosztottal dolgozik. (Hátrameneteire is akad példa. A. J. ma diszpécser. Evekkel ezelőtt üzemvezető volt, de nem tanult tovább: beosztottjai egy idő múlva már magasabb képesítéssel rendelkeztek nála — vissza­minősítették.) A Mechanikai Művek siker­rel valósítja meg azt a törek­vést, hogy vezetőgárdáját sa­ját embereivel kívánja feltöl­teni, s itt nem hagyja figyel­men kívül szorgalmas, tehet­séges női dolgozóit sem. Egy ilyenfajta szándék éve­kig rejtett lehet, de a fenti példák bizonyítanak. S hasonló, az osztály­vezetőségig ívelő női karrie­reket a másik gyárban alig találunk. Példát szakképzett, de ki­használatlan női munkaerőre viszont jó párat. Vegyük Pataki Máriát, aki szerintem iskolapéldája a munkaerővel való — népgaz­dasági szinten is — káros gazdálkodásnak. Huszonnégy éves. Érettségivel került a vállalathoz. Azóta elvégezte a közgazdasági technikumot, egy raktárvezetői és egy anyag­gazdálkodási tanfolyamot, egy idegen nyelvből pedig közép­fokú államvizsgát tett. A rak­tárban dolgozik. Ez nem lenne baj, hiszen a raktározás külön szakma, érdekes is, sok hozzá­értést kíván. De az ő munká­jában, mint megtudtam, a fő szerepet a sepregetés és a rozsda tisztítása játssza. Igaz, át akarták helyezni képesíté­sének megfelelő munkakörbe, de háromszáz forinttal keve­sebb fizetésért. Ahová került volna, szintén sok női köz­gazdász technikus dolgozik, akik féltékenyen vigyázzák, nehogy a kezdő fizetésnél ma­gasabb besorolással kerüljön közéjük valaki. Ezen az említett osztályon elég sokáig időztem. A válla­latnál a szakképzett nők zö­mét a közgazdasági techniku­sok között találjuk. Mint megtudtam, az osztály ötvennégy emberrel dolgozik. Az osztályvezető — férfi — egyetemet végzett. Rajta kívül kétezer forintnál magasabb fizetéssel nyolc embert foglal­koztatnak. öt középiskolai végzettséggel nem rendelkező és egy érettségizett férfit, va­lamint egy asszonyt. Neki számviteli főiskolája van. Szó­laltassuk meg, szerinte meny­nyire ismerik el őt a vállalat­nál besorolásban, fizetésben. — Azt mondhatják sokan, hogy nem panaszkodhatom. elég magas a jövedelmem n ő létemre valamivel több mint kétezer forint De tízegyné­hány éve itt dolgozom beosz­tottként, nem rajtam múlt hogy egy férfi a helyemben többre vitte volna. Nézzük a kétezer forintnál alacsonyabb jövedelműeket ugyanezen az osztályon. Kö­zöttük tizenhárom technikust ebből hat nőt találunk. Soraik­ban a legkiemelkedőbb kere­setű B. Mária, 1650 forint a fizetése. Ambíciók A gyár igazgatója is jelen volt amikor a technikusnők elmondták: évek tapasztalata, hogy a vállalaton belüli meg­üresedett kiemelkedőbb pozí­ciókra kívülről keresnek mun­kaerőt. Az igazgató nem mondott ellent De neki is volt egy kér­dése, amelyre a nők nem tudtak érdemben választ ad­ni: — Voltaképpen mit akar­tak elérni a továbbtanulás­sal? Magam is csak később jöt­tem rá, hogy ez a kérdés Achilles-sarka. A nők nem eléggé „gyakorlatiasak”, nem olyan pályára igyekeznek, ahol valóban nagy a munka­erő-kereslet (Ismeretes, hogy nálunk, sajnos, a közgazdász szakma meglehetősen mellő­zött. ^ Egyetemet végzett köz­gazdászaink nagy része nem ezen a munkaterületen dol­gozik. Hogy ez hiba — az most nem e cikk keretébe tartozik: tény, hogy egye­lőre nincs kereslet a köz­gazdászok iránt.) A reális kép miatt vége­zetül bemutatok az Ipari Szerelvény- és Gépgyárból egy fiatal gépésztechnikus­nőt — aki nem érzi magát mellőzöltnek. (Es hozzá ha­sonló is sok van.) Viszmeg Mária a szerszám- és cél­gépszerkezeti osztályon dol­gozik. Fizetése kétezer fo­rint (De nem a gyáron be­lül f emelkedett ennyire.) Úgy véli, még „felfelé ível­het a grafikonja”. Mint köz­vetlen felettese mondja, ezt nemcsak az teszi valószínű­vé, hogy tehetséges és szor­galmas, hanem az is, hogy épp úgy órákat tölt naponta munkája kapcsán a külön­böző műhelyekben, mint a másik nemhez tartozó kollé­gái — nem ragaszkodik az íróasztalhoz. Az ő példáját nem azért hoztam fel, hogy eggyel több pozitív példám legyen ebben a riportban, hanem azért, mert meg vagyok győződve, hogy a nőkön elsősorban ma­guk segíthetnek: ha a zsú­folt íróasztalok helyett a gya­korlatibb, és előnyösebb el­helyezkedést biztosító szak­mák után néznek. ★ Ennyit láthattunk meg a nők helyzetéről két gyáron belül egy „pillantás” alatt. Nem sok, s a kép, amelyet visszaadtam, kissé tán egy­hangú is — de nem egyes személyekkel, hanem nők szá­zaival, s nem vágyakkal, hanem tényekkel foglalkoz­tam elsősorban. A pillantás csak a gyárkeritésekig ter­jedt — pedig a nők hely­zetében kívánatos további fej­lődés előmozdítóit e keríté­seken kívül is kell keres­nünk: a következő generá­ció szakmai képzésében, és a második műszak könnyítésé­ben. Padányi Anna — Tudjak-e, mi a tökéletes \ hiánycikk országunkban? — ; kérdi Zugor István nyugdíjas ; lelkész. — Egyetlen darabka j holland—magyar szótárt sem í találni sem a könyvesboltok- i ban, sem az antikváriusoknál, de még csak magángyüjte- : ményben sem, azon egyszerű ; oknál fogva, hogy meg sem ■ írták. Holott szükséges lenne. ■ Amikor például Sukarno indo­■ néz elnök nálunk járt látoga- : tóban, tűvé tették a várost egy í szótárért. Indonéziában a hi­vatalos nyelv még mindig a holland, és vendégünk a leg­szívesebben így beszélt. Aru­■ kapcsolataink is élénkülnek Hollandiával, tehát sok gon­dot okoz a megfelelő szótár hiánya. Ekkor történt, hogy a hajda­ni ösztöndíjas utrechti diák előkereste könyvespolca mé­lyéről a negyvenöt éves, kéz­zel írt szószedetét és hozzálá­tott a hézagpótló műhöz. Igaz, \az alapokat tíz éve lerakta, de igazi lendülettel két éve dol­gozik, hogy szóbeli megállapo­■ dást kötött a Magyar Tudo- ; mányos Akadémia szótárszer- \ kesztő bizottsága vezetőjével, : Azóta hajnali ötkor kel, ta- \ nulmányozza a forrásmunká- I kát, összehasonlít és nyelvtani i elemzéseket végez. A szótár — i ha elkészül —■, hetvenezer : címszót tartalmaz az irodalmi, \ tudományos és műszaki élet \ területéről. Felesége egyúttal j hűséges munkatársa, ö gépeli l szépen és pontosan az ívekre >a számára teljesen ismeretlen ! szavak áradatát. így készül Pátyon a könyv­tár csendjében a hetvenéves Zugor István „élete értelme”. Es a befejezés előtt, a tizen­kettedik órában, még mindig nem tudja, beváltják-e a szó­beli ígéretet, biztosítanak-e az őszre kiadót az alapvető mű számára? k. m.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents