Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

pur Meer» stXldaP 1966. MÄJUS 15., VASÄRNAP Kl/lTVßÄlIS KRÓNIKA ■ » NEPMUVELES w júsági klubok vetélkedője A Pest megyei KISZ Bizott­ság és a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának kezde­ményezésére az elmúlt napok­ban megkezdődött az ifjúsági klubok nagyszabású vetélkedő­je. A klubközi verseny kereté­ben ma délután ötórai kez­dettel a Csárdástól-a lettkisig címmel rendeznek versengést a nagymarosi művelődési ház­ban. Érden ugyancsak ma ke­rül sor délután hatórai kez­dettel a Vidám játékos vetél­kedőre. A jövő héten tovább folyta­tódnak a nemes küzdelmek. Hétfőn este hétórai kezdettel Vidám játékos vetélkedőt ren­deznek Dömsödön. Kedden ugyanez a programja a dabasi ifjúsági klubnak. Szombaton, május 21-én este nyolcórai kezdettel Álarcos vetélkedőt rendeznek Törteién, s ugyan­csak ez a programja a gödöl­lői Ifjúsági klubnak is ezen a napon. Cegléden viszont iro­dalmi vetélkedőt rendeznek hatórai kezdettel. Jövő vasárnap kerül sor Bu­dakeszin -a Csárdástól a let- kisig című táncvetélkedőre. Másnap Dömsödön Álarcos vetélkedőt tartanak. Május 26- án, Solymáron lesz Álarcos vetélkedő, míg 28-án Albertir- sán Vidám játékos vetélkedőt, Pilisvörösvárott pedig Álarcos vetélkedőt rendeznek. Szentiványi Kálmán: Owen kilő muria Még négy bemutató Beszélgetés az Állami Déryné Színház igazgatójával F I LM Halmaz. Vasútállomás. Csí­ki B. István, a helyi lap szép- reményű újságírója céltalanul kószál a vonatra várók között, majd határozott léptekkel a mellékhelyiség felé indul. Az ajtó zárva ixm. Takarítónő se­hol. Csíki B. a forgalmi irodá­ban ad kifejezést felháboro­dásának. Nem is sejti, hogy a hangosbeszélő közvetíti tör­ténelmi szózatát a peronon állókhoz. „Ki kell men­nem! Igenis ... sürgős! Nem mi találtuk ki a zárt aj­szélgetést, Bíró hiába hal­lózott. Azonnal erősítést kért és kapott a szigorú motozáshoz; a kimenő járműveket boga­rászva átvizsgálták. Éppen le­járt a műszak, jöttek az em­berek. S megtorlódtak a ka­punál, mint gáttal el re­kesztett folyam. A gyár fúvós zenekara kö- zelgett, sötét egyenruhában, a botos mögött valaki meg­fújta tréfásan a trombitát, hogy: utat! Bíró maga ren­delkezett, sürgette kifelé a zenészeket. Meglátta már, Ági és Simon ért eléje, a vas­korláthoz szorulva. A fiú ölelte védőn a lányt. Fel­emelte a hangját, úgy . for­dult Simonhoz a rendész: — Ugye, te rézalkatrésze­ken dolgozol? Mi van abban a kitömött táskában, mutasd csak! — S Bíró bámulta a vastag könyveket, majd a megváltozott külsejű fiút. Most idegennek érezte ő is, mint az őt. Hátul sürgetőztek, moto­rok álltak le, biciklisek tor­lódtak. — Mi lesz már, frissebben keresődjenek! Elhül otthon a leves! A PAR EGYMÁST NÉZTE, a lány mosolygott. Bíró szó­nokolt: — Kis türelmet! Figyelmez­tettek bennünket, hogy ma műszakváltáskor ötven kiló sárgarezet visznek ki a gyár­ból, azt keressük! — Kiszá­mított fordulattal Ágihoz for­dult. — Maga szólt? A lány azonnal bólintott. — Igen... én telefonáltam. S az ötven kiló rezet már ki vitték. — Micsoda? Ne tréfáljon, mert... Furcsa csend zuhant a gyárkapuhoz. Közelebb nyo­multak az emberek. Ági ki­felé mutatott. Óriás szöcskék­hez hasonlító daruk árnyé­kában, az úton vonultak a zenészek, réztrombitával a nyakukban. A várakozók egyszeriben megértették a tréfát. Gátja- szakadt nevetés hullámzott. — Talpraesett lány ez! Mi a neve? Megfizetett a mace- rálásért! Ötven réztrombi­ta... Haha! Bíró hápogott. Nevettek a többi rendészek is, félreszorí­tották már őket a kifelé áram­ló emberek. — Mutassák a táskát.,. Mutatták. — Kivittek a gyárból öt­ven kiló sárgarezet! Haha... KÉNYSZEREDETTEN NE­VETETT Bíró is, mintha ben­ne lenne a tréfában. S nézte meredten, hogy a kapun kí­vül Ági belekarolt Simonba, úgy mentek a kultúrház felé. Bessenyei Ferenc és Halász Jutka tókat... Minden késik.. 1 A vonat, az értelem, a huszadik század! Féltitek a klozetot? De hát az egész város egy nagy mellékhelyiség ... Nuil- null... Én nem akarok itt megöregedni. Kulcsotr így kezdődik Máriássy Félix kitűnő új filmszatírája, a Fü­gefalevél. Hősei kisvárosi em­berek, vagy még inkább ma­ga a kisváros, amely megre­kedt a fejlődésben, amelynek szellemi felfrissülése éppen úgy késik, akár a vonat. Szobrot avatnak a kisváros főterén. Fuvolázó, meztelen sábjain, aztán a város külön­böző intézményeiben... A kisvárosban mindenki a szoborról beszél. Intézkednek vagy cselekednek, ki-ki beosz­tása, vérmérséklete szerint. A fiatalok kajánul gumibugyit húznak a szoborra. A tanács intézkedést készít elő a fuvo­lás fiú elszállítása érdeké­ben. Pattantyús főszerkesztő pedig legalább is kitüntetést remiéi a kampány elindítá­sáért. Minden a szobor körül tör­ténik a városban. Ahelyett, hogy más történne. Mert a mmmmitA au.mwwwBwwwr,waw nyxi»ww/>r//A>MW///^w/>ww kék munkaruhában. A ruha mindig cement­poros volt. Apám negyvenkét évig dolgozott a cementgyárban, harminc évig laktak a mun­kástelepen. Az új ház konyhája lakókonyhá­nak is beillik, s ha otthon vagyunk és ebéd­kor körülüljük a nagy asztalt, jól elférünk. Felhőtlennek érzem ezeket az együttléteket, szeretem. Szüléink is szerethetik: anyám sokat és szívből nevet, apám derűsen szentenciázik, hümmög. Ül a vasárnapi ebédhez terített asz­talnál, fehér ingben, ugratja az unokáját. A képhez számomra az is hozzátartozik, hogy apám mögött a mosógépet látom a sarokban, amely kék és kerek, a tetején meg kicsit meg­billenve áll az Unipress, az valahogy ott lelte meg a helyét. Nekem mindezek miatt jó az otthoni ebéd, vasárnap, ha hazalátogatunk. Bort én szoktam vinni az ebédhez. Apám odapillantott, mikor elővettem a tás­kámból az üveget, s dugóhúzót kerestem. — Nohás lesz az — adta a lekicsinylőt. — Innen látom. — Furmint — mutattam az üveget. Kihúz­tam a dugót, az üveget az asztalra állítottam. Aztán az előbbi, a tévéről folyt beszélgetést toldtam meg: — Szigmát kellene venni. Az aztán készülék! — Nyolcezerért — mondta a sógorom. — Nyolcért? — kérdezte az öreg. — Az is pénz? Anyám evőkanállal locsolgatta a sülő kacsa hátára a zsírt, s nevetett. Apámék jól megvannak, mind a ketten nyugdíjban. Ami kell a házban, ház körül, apránként mind megvették. Apám most a víz­vezetéket tervezgeti; fárasztó a vízhordás a kútról. Apám negyvenkét évig nem gondolt a szívére, és az most rossz. Ha elsétál az öreg a kultúrházba, tévét nézni, viszi a nitromint, kicsi, fehér, kámforízű tablettákat dugdos a nyelve alá. De jól megvannak. Mikor már a levest kanalaztuk, apám azon a Bíró majdnem elrontotta, mikor még itt lakott vele. Elmentek a KISZ-esek. ÜJ szerszAmkiadG jött az ifjúsági műhelybe, vala­milyen Ági, vékony, csitri lány, barna haját feltomyozta, tán hogy magasabbnak lássák. Az egyetemen előjegyezték: egy évig akar itt dolgozni. Hírlik — az apja azelőtt eb­ben a gyárban dolgozott. Az első napokban szívesen kö­nyököltek a fiúk a kiadóab­lakban, ki akarták tapasztalni, miféle a lány? Jól állt neki a kék köpeny. A KISZ-esekkel össze tegez ödött, hanem azért komázni nem lehetett vele. Idekapott még Bíró rendész is, hivatalból akadékoskodott a raktárban. A lány eltessékelte, amikor harmadszor kopogta­tott. Simon nem ment az ab­lakhoz. — Magának nem kell sem­mi? — Köszönöm... nem. Ennyi volt az egész. Tulaj­donképpen egymásra se néz­tek. De Ági rendreutasította a fiúkat, ha a régi hangon ma­ceráim próbálták Simont. Szó­val — így állunk. Nem akar­ták elhinni, hogy csak itt ta­lálkoztak. Aztán meglátták egyszer, munka után együtt mentek a könyvtárba. De nem • is beszéltek egymással. Persze — Simon hogyan udvarolna, hiszen majdnem néma, mint a hal. Valami rendezvényt hir­dettek, klasszikus zeneestet A ; műhelyből nem készült senki. Mégis benéztek a fiúk, mint : minden szombaton, hiszen ké- ' sóbb tánc lesz — s ott látták a szünetben Simont meg Ágit... A lányon estélyi ruha, Simo- ; non meg új kék öltöny, haját : borbély hozhatta rendbe... elmerülten beszélgettek. Más- 1 nap kérdezgették őket, egyik se válaszolt Ennyiben maradt ! volna, hanem a rendész — a 5 póruljárt Bíró — rájuk szólt 1 a kifelé áramlók előtt, amint 1 a buszhoz tartottak. Ilyen dü- ' hősnek még senki sem látta : Simont. Nekiment volna volt 1 cimborájának, de a lány eré­lyesen megfogta a karját. S 6 ! válaszolt helyette is. csak úgy s szikrázott a szava. A fiúk les­tek a műhelyben másnap: biz- ! tosra vették, még történik va- 1 lami. 1 A MŰHELYEKBEN villo- , gott a hideg fény, a tüsszögtető ( köd eltakarta a sólyát... j A portán idegesen csengett a rendészek telefonja. Bíró vette fel. Ismerősnek találta az izgatott női hangot. t — Rendészet? Véletlenül megtudtam, ma ötven kiló 1 sárgarezet visznek ki a gyár- i ból, műszakváltáskor... Töb- i bet nem mondhatok. — S i amott megszakították a be- t ! BÍRÓ ÉS SIMON szűkén | feszülő nadrágot hordtak, s i olyan, hegyes orrú cipőt, mint : az intrikusok régi olasz ope­> rákban. Hökkentő mintájú ■ pulóverjük és bórmeiiényüK • volt — s persze ósemberfri- ! zurájuk. Számon tartották, ; hogy Simont Bíró változtatta J ilyenné — a csendes fiút az- : előtt észre sem lehetett venni ! a gyárban, leginkább a köj.yv- ! tárban látták, vagy bármilyen ! előadást hirdettek — csillagá- ; szatról, űrhajózásról — az első ; sorban ült kissé görnyedte« s i nagy szürke szeme figyelme- ; sen rebbent. Mivel ilyen öltö- 5 zékhez magatartás is dukál, ; elég gondot adtak ők ketten 5 bizalminak, KISZ-titkámak — ! Simon meg elmaradt a régi ! helyekről. S mintha a „neve- ! lés” érvényesülne, Bíró, aki ! pedig kezdeményező volt, : egyszer csak cserbenhagyta : társát, nemcsak bozontját vá- : gáttá, le, hanem a gúnyából is i kibújt, othagyta a műhelyt, > rendésznek állt, és külseje j nem emlékeztetett régi önma­• gára. Most már minden javí- i tási szándék Simonra zúdult : s ő furcsa módon, sokáig áll- i ta az ostromot, pedig még Bí- ; ró is kiabálva jött a műhely- i be: — Hogyan tekered a nya­; kadra a sálat, te? Szégyent | hozol rám, megátalkodott hu- i ligán! — S kacsingatott a töb- i bieknek. — Az ilyent társa- ; dalmi bíróság elé kell állítani! MÁS FIŰK nem öltöztek ennyire feltűnően. Simon a munkára hajolt, nem szóit Ha békén hagyják, bizonyára csendben eihagyogatja a régit, de az állandó piszkáiódás rá­égett, mint puha agyagkorsóra a zománc, annál keményebbé tette. Néha végignézte csodál­kozva Bírót — hogyan barát­kozhatott ilyen fickóval? ö olykor még a kapunál is rá­kiabált Simonra: — Hajból van a sapkád, mi? Zsebre se tudod dugni a man­csodat, abban a „nadrágban”! Láttak már ilyen huligánt? Simon válaszolt néha dör- mögve a 6okadalómban, de a műhelyben hallgatott, mint házába húzódot csiga. Egyszer név nélkül beszéltek róla a KISZ-gyűlésen, mire eljöttek a sólyáról, távoli műhelyek­ből; milyen fickó ez a Simon, akiről Bíró szónokolt a mi­nap? Simon a gépe mögé hú­zódott és pirosodott a füle. A szálló féllábú gondnoka — különben elhízott öregem­ber — így beszélt Simonról az érdeklődő KlSZ-vezetőknek: — Rendes gyerek. Nem kocsmázik, nyaggatja itthon a magnót, olvas, nézi a televí­ziót. S hallgat — hétszám. A családjáról nem beszél, ma­gam is azt hittem kérem, ár­va gyerek... De nem, vidé­ken él az anyja, annak néha ír. Az apja egyszer kereste itt — mert elváltak az öregek — de a fiú elbújt előle. Tagja a szállóbizottságnak... egyszer megfékezett egy részeg lakót. Mást nem tudok róla... Az /rMssssssfssssrssMXMJWMnwxmursm. vezte. Zans József, Kaiméi Zsuzsa, Hollósi Pál, Jurik Jú­lia, Somfai Éva és Holl Já­nos játssza a vígjáték főbt szerepeit. — Néhány nappal később. június 25-én kerül színre Victor Clen\gnt nyugatnémel szerző KracSka Purka című vígjátéka Király Dezső átdol­gozásában. Az előadást Csong­rádi Mária rendezi. Díszlet- tervezője Fehér Miklós, a jel­hhhhhhmbh ftjmsl mezeket Tímár József tervei alapján készítjük el. A mu­latságos történet szereplői: Haraszin Tibor, Biró József, Kamili Judit, Váradi Vali, Papp Zoltán és Somodi Kál­mán. — Az évad utolsó bemuta­tójára július 9-én kerül sor. Camoletti: Leszállás Párizsban című vígjátékát Szécsi Fe­renc rendezésében visszük színre. A darab díszleteit Sos- tarics Zsuzsa, jelmezeit Ri- manóczy Yvone tervezi. Sze­replők: Ács Gyula, Nyerges Ferenc, Kondor Ili, Garamsze- gi Márta és Baranyi Ibolya. Bár már május közepe van, s befejezéséhez közeledik az idei színházi évad, az Állami Déryné Színház próbatermei­nek ajtaján mégis nap mint nap kiakasztva függ a figyel­meztető tábla: Próba! Ne za­varj! — Még négy bemutatót ter­vezünk — mondja Szalai Vil­mos, az Állami Déryné Szín­ház igazgatója. — Az őszi-téli szezon drámai bemutatói után a még hátralevő programban operett, vígjáték, zenés játék szerepel. — A soron következő be­mutatót május 29-én tartjuk. Ábrahám Pál népszerű ope­rettjét, a Bál a Savoyban-t mutatjuk be május 29-én. Az előadást Csongrádi Mária rendezi. A díszleteket Tímár József, a jelmezeket Rimanó- czy Yvone tervezte. A darab főbb szerepeit Szatmári Olga, Fábián József, Cseh Viktória és Torma István alakítja. — Június 19-én ősbemuta­tót tartunk. Hámori Tibor— Szenes Iván—Nádas Gábor: Oké, Mr. Kovács című zenés játékát mutatjuk be Petrik József rendezésében. A mai tárgyú vidám játék díszleteit Sostarics Zsuzsa, jelmezeit pedig Rimanóczy Yvone tér­FÜGEFALEVÉL KITÚNÓ MAGYAR FILMSZATÍRA fiú szobrát. Amikor a lepel le­hull, több idősebb hölgy fel­szisszen, de ami ennél is sú­lyosabb, Gérusz elvtárs a me­gyétől, megkérdezi a művészt: „Nem fog ez a fiú megfázni, ilyen ruhátlanul?” A tréfás megjegyzést Pattantyús, a he­lyi lap önelégülten buta fő­szerkesztője komolyra veszi s arra következtet, hogy az elv­társat a megyétől megbotrán­koztatta a szobor. És kezdetét veszi a harc, az erkölcs védel­mében. Előbb csak a lap ha­fügefalevél, amit a tanács il­letékese a művésztől követel, tulajdonképpen nem a szobor­ra kell. Sokkal inkább arra jó, hogy elfedjék vele a városiul vezetői az igazi bajokat. Azért jön kapóra nekik, hogy Pat­tantyús túlbuzgóságában ki­robbantotta ezt a műbotrányt. Mert így elodázhatják az igazi sérelmek orvoslását. Csíki B., a szépreményű űj- ságiró-palánia, központi figu­rája a nagy csatának. De mi­lyen figurája! Ö írja meg Pat­tantyús helyett a botrányt ki­robbantó cikket, de ő írja meg az egyik fővárosi lapnak Pat­tantyús csinos lányának, An­csának kérésére azt a cikket is, amely a szobor körül ka­vart műbotrányt leleplezi. Miért? A főszerkesztője ki akarja tenni a szűrét az állo­más megafonjába mondott szónoklatáért — ezért írja meg helyette a botrányt ki­robbantó cikket. Ancsától vi­szont mást remél cserébe az ellenkező előjellel tollbamon- dott írásért. Vérbő, negatív hőse ennek a remek szatírá­nak. S bár Ancsa elhagyja, mégis elindul a karrier útján: egy fővárosi lap szerződteti. S mielőtt elutazna Halmazról, még ennél is nagyobb s meg- erdemeltebb megtiszteltetés­ben részesül. Az állomáson át­nyújtják neki a szolgálati mellékhelyiség kulcsát. A film kezdetén oly hőn óhajtott aj­tó végre kitárul előtte... Kitűnő rendezés, remek sze­replőgárda. Csíki B. figuráját új, tehetséges fiatal, Sinkó László kelti életre. Pattantyús szerepében Bessenyei Ferenc felszabadult komédiázását él­vezhetjük. Ancsát Halász Ju­dit, o szerelmes titkárnőt; Bánki Zsuzsa, az erénycsősz, i de ugyanakkor szerelemre \ éhes doktoráét Gordon Zsu-, zsa, a portás nénit Kiss Manyi] játssza remekül. A kitűnő fényképezés a na- i pókban elhunyt Hegyi Barna-i bős operatőr utolsó munkájaj volt. i P. P. i A tévéről ebéd előtt esett szó apáméknál. Sokadszor említettük, s én ismét azt mond­tam, nem Horizontot vennék, inkább Deltát, készpénzért. Ha ott vidéken nem kapnak, fel­hajtok egyet Pesten. Volt évfolyamtársam mérnök az Orionban. Ennyi szó esett erről a vasárnapi ebéd előtt. Szeretem azokat az ebédeket. Ritkán va­gyunk otthon valamennyien, a húgom, a só­gorom, a kisfiúk meg én. Anyám nagy ebédet főz, süti a kacsát, bontja a befőtteket meg a savanyúságot. Engem persze nem az ebéd vonz: az jó, hogy együtt vagyunk. Azt monda­nám, derűsen és elégedetten vagyunk együtt. Most már harmadik éve a szüleim házában. Felépítették. Jól élnek benne. A tágas kony­hába délelőtt besüt a nap, csillog a fény az új bútoron, edényeken, az asztalon villog­nak a poharak. Az a konyha jóval nagyobb a réginél, ahol felnőttem, a gyártelepi munkáslakásban. Mi még ott gyerekeskedtünk a húgommal, s ősz­től tavaszig a konyhában laktunk. írtuk a leckét, betűket körmöltünk. Anyám tette a dolgát, apám műszakból jött, műszakba indult,

Next

/
Thumbnails
Contents