Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-08 / 83. szám

A kávai Haladás Tsz hírei — Száznyo' an vagon szer­ves trágyát hordtak ki a tsz földjeire. Ez a mennyiség több mint az elmúlt két év­ben összesen. Kétszázhetven­öt hold kenyér- és 120 hold takarmánygabonát fej trágyáz­tak eddig. — Szépen fejlődik a tsz pecsenyecsirke-állománya. Négyezer rövidesen a piacra kerül. — Harminc hízót szerződ­nek terven felül a tsz-ben. Jól jövedelmez a hízósertés. Több mint 120-at adnak le az Állatforgalmi Vállalat­nak. Parkosítás Úriban Az úri területi KlSZ-szer- vezet a község parkosítását, rendezését végzi. A főutca környékét április 4 tisztele­tére rend behozták. A fiatalok azonban mást is csinálnak: a községi sport­kör elnöksége szervezésében öltözőt építenek társadalmi munkában a községfejlesztési alap felhasználásával. MONOM PES.T MfiCYEI, HÍRLAP K p L ÖÍN K I A .D Á 5 A VIII. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM 1966. ÁPRILIS 8., PÉNTEK A baromfisok vezetnek KISTRAKTORRA ÜLNEK A LÁNYOK Látogatás a vasadi mezőgazdasági szakmunkásképző iskolában 1957-ben gyalog kellett a Monoron lakó tanároknak munkahelyükre menniük. S akik ebben a palatetős, nagy épületben tanítanak, télen térdig érő hóban, nyáron bo­káig érő sárban, vízben gya­logoltak órákig — Vasadra, a mezőgazdasági szakmunkás- képző iskolába. Akkor, a kezdet kezdetén, az első évben növényvédő A dinnyéskunyhó előtt Dinnyetermő vidéken szüle­tett ez az alacsony termetű ember, úgy hatvanegynéhány évvel ezelőtt, Csányon. Ismeri is a termesztés titkát, forté­lyát, a hosszú tapasztalat hasz­nos segítőtárs, különösen ak­kor, amikor minden napra új meglepetéseket rejt az időjá­rás. —A koratavasz állandó déli szele édes dinnyét termő me­leg nyarat. hoz, az északnyu­gati pedig hűvös, bundás nya­rat jelent. Ilyen időben pedig taplós, ízetlen lesz a dinnye, a gyümölcsféle is, bár meg­sárgul, pirosodik, meg is érik, íze, zárnáta azonban hiányoz­ni fog — mondja a dinnyés. A gépjavító állomás mögött a Hármas-határnál állnak már a kunyhók, Csöpi, a puli szu­nyókál, fél szemét nyitja csak, ahogy a lépteket hallja, aztán amikor látja, hogy az ismeret­len a gazdával paroláz, le­hunyja azt is. Majd a nyáron éberebb lesz... — Huszonhárom hold ez a jófekvésű, délrenéző domb­hát, ahová majd a vérvörös, feketemagú, s kosárnagyra nö­vő Marsovszky fajta görög­dinnye kerül. Sárgadinnyéből pedig a koránérő Zentai fajtát és a mézédes Magyarkincset palántázzuk jókora darabon ... — mindezt Józsa Lajos bácsi, a monori Kossuth Tsz kissé palócosan beszélő „dinnyése” mondja el a vastag földréteg­gel takart kunyhó előtt. Ahogy nyúlik az árnyék, Nyerges Ferenc már fogja a villát, s vastag szalmatakarót hint a katonás rendben sora­kozó melegágyakra, nehogy az éjszaka hidege kárt okozzon a gyepkockákban megbújó, csí­rázó dinnyemagban. Százhatvan ráma alatt me­legszik a gyepkocka — trágyát bőven adott a tsz —1 apró lyu­kat fúr a dinnyés a közepén, ahová a csírát bontó mag ke­rül, ujjnyi vastag homokkal fedik, s alig pár nap múlva kibújik az apró növény. Persze már idejét múlta az ágyban történő csíráztatás. A vászonzacskóba kötött és me­leg vízben alaposan beáztatott magot meleg téglák közé szo­rítják. Másnap már duggath^t- ják a gyepkockákba. A derek­adban történő csíráztatás na­pokig tartott. — Beosont már ide is a tech­nika — mondja Lajos bácsi, csak épp az időjáráson nem tudnak kifogni, no persze azért ha jó az a föld, gyorsab­ban fejlődik és érik a termés, különösen akkor, ha legalább 10—15 éve nem volt gaz a te­rületen. Ez pedig itt ilyen. Aztán marokra kapja a vil­lát, s szórni kezdi a szalmát. Mert a dinnyés áprilisban már nem szeret tétlenkedni. Különösen az nem, aki Csá­nyon született. Kiss Sándor Húsvéti ajándék — ingyen öt darab zsebkendővel in­dultam el itthonról, de a bu­szon valamennyi elhasználó­dott, s olyan állapotba ke­rült, hogy a közízlés megsér­tése nélkül nem'' lehetett többé elővenni. Viszont ez a vado­natúj — állítólag osztrák — import influenza az ember or­rát nemcsak megpirosítja és duplájára dagasztja, hanem hasonlatossá teszi az olvadó jégcsaphoz. Télen nincs probléma. Ha a zsebkendő már elővehetetlen — vagy nincs is —, csúnya dolog, de marad a kesztyű, mellyel bosszankodva megdör- zsöü az ember az orrát. Ta­vasszal viszont nincs mese, zsebkendőt kell venni. — Valami leszállított árút — mondom az eladónőnek fel­szegett orral és óvatosan szi­pogok. Nem feltűnő, minden­ki szipog — de feltűnően illet­len csinálni. Száguldók a blokkal — elég puha papírja van, de nem esem kísértésbe — a pénztár­hoz. Orr felszegve, finom szi- pogás, mint fentebb. Két pu­ha tízforintost teszek a tálcá­ra. A pénztárosnő ráncolja a homlokát, teszegeti a pénzt ide-oda, aztán rámnéz. Rossz­kor, mert abban a stádium­ban vagyok, amikor a szipogás már nem használ. — Nincs 40 filléred, kis­lány? — (kérdezi. Az álmélko- dástól leengedem ég felé sze­gezett orromat, s ha már kis­lánynak néz, akkor hogyne lenne negyven fillérem. A zsebkendőkért visszaszágul- dok a pulthoz — s az egyikbe nyomban beletemetem az or­romat. Nem olyan komolyan, szertartásosan, mint a felnőt­tek. Kislányosan. (d) HÚSVÉTI BAL MONORON A községi művelődési otthon április 9-én, szombaton este nyolc órától nagyszabású hús­véti bált rendez, melyre sze­retettel várja a szórakozni vágyó közönséget. A talpalá- valóról a Zen'it 5 zenekar gondoskodik. Árokba búb óit — megfulladt A napokban az éjféli vonat­ról hazatérőben vízbefulladt Mattak István 71 éves üllői lakos. A vizes talajon megcsú­szott és a Biksza Miklós úti ideiglenes árokba bukott. Haj­nalban, amikor megtalálták, már halott volt. MOZI KÁVÁN* Megkezdte működését a ká­vai mozi, hetenként két eset­ben vetítenek filmet. Volt olyan előadás, ahol 110-en vettek részt. Régi vágyuk tel­jesült a kávaiaknak ezzel. technikusokat képeztek. Két év múlva, 1959-ben kezdte meg tanulmányait az első iga­zi évfolyam Vasadon. Ök há­rom év múlva léptek ki az életbe mint mezőgazdasági szakmunkások. — Elégedettek-e az iskola első fecskéi? — kérdezzük a szakiskola igazgatóját. ® — Általában igen. Soroksáron, Ala gór s még néhány gazdaságban meg­találták a gyerekek a szá­mításukat, s a gazdaságok sem csalódtak bennük. — Miért, mi a gyerekek számítása, milyen reménnyel vágnak neki a sokat emlege­tett életnek? Sok pénzt akar­nak keresni? — A szakmájukban akar­nak dolgozni — gyümölcster­melőként, növényvédő gépész­ként, és szeretnének annyit keresni, amennyiből tisztessé­gesen meg lehet élni. — Elérték ezt az elsők, a 63-ban végzettek? Általában igen. Kozma Ibolya baromfite­nyésztő Cegléden dolgo­zik, s egy hónapban meg­keres 1900 forintot. A töb­biek havi jövedelme 1000—1500 forint körül van. A baromfitenyésztők emle­getésekor meg kell jegyez­nünk, hogy ez a szakma kü­lönösen a lányok között nép­szerű. A tiszta, könnyű — de sok körültekintést kívánó munkák közé tartozik. A mo­dern tojóházakban fehér kö­penyben dolgoznak az apró pelyhes jószágok „óvó néni­jei”. Egyébként a „baromfi­soknak” szokott a legjobb len­ni a tanulmányi átlaguk. A mostaniaké 4,3, 4,5. Tehát a mezőgazdasági szakiskolában is vannak di­vatos és kevésbé népszerű szakmák. A lányok szívesen fogla­latoskodnak az állatokkal, a fiúkat a gépek vonzzák. A növényvédő gépészek nem­csak a növényi kártevőket is­merik meg, nemcsak a nö­vényirtó szereket, hanem a traktorok kezelését, vezetését, javítását is megtanulják, szak­köri foglalkozásokon. Ezek a foglalkozások igen népszerűek. Amikor kiderült, hogy a je­lentkezők közül néhányan színtévesztők, vagy rövidlá­tók, s ezért nem tehetnek vizs­gát traktorvezetésből — na­gyon elkeseredtek. Hogy az egyenjogúság a szakiskolában is érvényre jus­son — úgy tervezik, hogy a gépekhez vonzódó lányok a kis piros RS 09-es traktor ve­zetését tanulják majd meg. 1957-ben még nem volt vil­lanyuk — ma a gépparkjuk felveszi a versenyt egy gép­állomáséval. Hét erőgépük van, s hoz­zá munkagépeik. Három holdas a gyakorló gyü­mölcsösük, de termelnek zöldséget, s évente felhizlalnak három disznót. Távlati tervük: annyi disznót akarnak hizlalni, hogy minden hónapban levághassa­nak egyet. És a még távolabbi tervük? Jól gazdálkodni, rendesen dolgozni valamelyik állami gazdaságban vagy tsz-ben. (d. m.) REPÜL A HINTA Forog a körhinta a monori piactéren, lebbennek a szok­nyák, a nevetést messzire rö­píti a szél. A viráglövölde előtt sorban várakoznak. Na­gyon kelendő a szagosított pa­pírvirág. Nem adják azonban ingyen. El kell lőni a szárát, s csak akkor vihető el. Aki jól céloz, az talál! Fiatal, piros ballonos leány­ka áll a céllövölde előtt. Part­nere már a harmadikat lövi, sajnos kevés sikerrel. A fiú azonban nem hagyja magát, másik puskát kér, s lám. most már több szerencséje van. Nem a célzásban volt a hiba! Napsugaras emlék... — harsogja a hangszóró, s hang­ját túlkiabálja egy férfihang: „Tessék, tessék ... van még a körhintán egy-két hely, pár pillanat és indul a hosszú me­net ...” Persze csak három perc, de ez az örökkévalóság. Fodroz­nak a sokszínű szoknyák, a repülés összekuszálja a lá­nyok haját, s ebben a szédü­letes, észveszejtő forgásban eggyé ohxid a föld az éggel. (ő—ő) Kézilabda — csúszós pályán Gyömrő—Tahitótfalu 12:12 Nem kedvezett az időjá­rás a gyömrői kézilabdapá­lyának. Szombaton „új” sa­lakkal szórtál? le, s az eső alaposan megáztatta a ta­lajt. így erősen sáros, csú­szós talajon zajlott le a mérkőzés. Érdekesen telt el az első negyedóra. A ha­zaiak támadtak többet, mégis gólt \ csak a 11. (!) percben sikerült elérniök. Az ered­mény sokáig nem változott, csak a 16. percben. A má­sodik gólt is Gyömrő dobta. Ezután sűrűbben estek a gó­lok a félidő végéig. Az első 30 perc gyömrői vezetéssel zárult. MAI MŰSOR MOZIK Monor: A7 államügyészé a szó. Vecsés: Egy kís csibész viszontag­ságai (széles). Bonyodalom bonyodalomra Miéri „Sülysáp" a tápiósülyi vasútállomás neve? Tápiósülyön nem egy ta­nácsülésen szóvá tették már, hogy meg kellene a vasútál­lomás nevét változtatni, mert az nem tükrözi a valóságot. Igaz, ezelőtt tizenhárom év­vel a községet egyesítették Tápiósáppal. A két község frigyre lépése alkalmával szü­letett meg a „Sülysáp” név. Természetesen a vasútállomás is átvette ezt a nevet. A há­zasság mindössze tán csak egy évig tartott. Ezután csakhamar visszaállt az előb­bi állapot. A régi nevét ismét felvette Tápiósüly és Tápiósáp is. Ennek ellenére az állo­máson még mindig Sülysáp felirat tündököl. Ez a név már igen sok bo­nyodalmat okozott. Ugyanis mindkét községben vannak hasonló nevű utcák és lak­nak hasonló nevű embe­rek. fgy a Sülysáp címre ér­kezett leveleket sokszor el­cserélik. Ha hivatalos levél érkezik Sülysáp névre, a postamester nem tudhatja, hogy a levél melyik községi tanácsnak vagy egyéb szerv­nek szól. Nem egy sürgős határidős akta emiatt szen­vedett már késedelmet. Ezen­kívül a Sülysáp címére ér­kezett táviratokat kénytelen a közvetítő hivatal a feU adónak visszaküldeni, mert ilyen nevű község nem sze­repel a helységnévtárban. Az állomás neve miatt az utazóközönség köréből is egyre sokasodnak a panaszok. Ha távolabbi rokonok, vagy ismerősök a Keleti pálya­udvaron Tápiósülyre kér­nek jegyet, a jegykiadó cso­dálkozva jegyzi meg, hogy ilyen nevű állomás nincs. El kell mondani a legutóbb tör­tént esetet, mely ugyancsak sietteti a kérdés megoldását. A napokbdn Tápiósülyre szándékozott látogatást tenni egy csehszlovákiai állampol­gár. Első osztályú kocsiban utazott, a fülkében rajta kí­vül nem tartózkodott senki más. A kalauztól megkérdezte, hogy mikor szálljon le a vo­natról. Azt a választ kapta, hogy Mende után nemsoká­ra elérik Tápiósülyt. Mende után következett egy kisebb állomás, amelyen a vonat át­futott. Ahol pedig megállóit, az nem Tápiósüly volt, ha­nem Sülysáp. Természetesen nem szállt le, gondolta, a következő állomás biztos Tápiósüly lesz. Most ismét következett két kisebb állo­más, melyen a vonat nem állt meg. Elámúlt az idegen utas, amidőn újból megállt a vonat. Tápiószecső! — ol­vasta meglepetve. Felszede- lőzködött, mert most már biztosra vette, hogy Tápió­sülyre érkezik. Bosszúsan ál­lapította meg, hogy Tápió- szentmárton és újabb állo­más neve. Már Nagykáta határában jártak, amikor új­ból jött a kalauz. Neki sze­gezte azonnal a kérdést: Tes­sék szíves mondani, mikor kö­vetkezik már Tápiósüly? De hát ha Sülysáp nem jó, mi legyen akkor az állomás neve? — vetik fel többen a kérdést. Régebben az állo­más neve: Tápiósüly — Tá­piósáp volt. Ez sem volt helyes, mert Tápiósápon kí­vül még Úri és Káka köz­ség utazóközönsége is ide­jár erre az állomásra. Ha pedig Tápiósáp ragaszkodik a helységneve kiírásához, ak­kor ugyanezt a jogot Úri és Kóka község is vindikálhat­ja magának. Kézenfekvő ezekután, hogy így kellene az állomás nevét írni: Tápió­süly — Tápiósáp — Úri — Kóka. Persze még azon is le­hetne vitatkozni, hogy Tápió­süly után melyig község ne­ve kerüljön előbbre. Erre bi­zonyára többen így véleked­nének: „Ezt talán mégsem lehet megcsinálni, ilyen hosz- szú nevet még az öregapám sem látott. — Akadt azonban egy látnoki ember, aki fején találta a szeget: „Miért ne le­hetne az állomás neve Tápió­süly? Minden sallang hozzá­adása nélkül! Hiszen utó­végre ennek a községnek a területén áll meg a vonat!” — Talán csak nem vetik el il­letékesek ezt a megoldást? Ha­csak azért nem, mert nincs benne semmi komplikáció, túlságosan egyszerűnek lát­szik ... Érdemes végül megjegyez­ni, hogy négy évvel ezelőtt a községi tanács az utazókö­zönség érdekében a MÁV- tól az állomás nevének meg­változtatását kérte. Akkor azt a választ kapták, hogy a MÁV-nak tetemes költséget okozna az állomás nevének a megváltoztatása. Ugyanis ebben az esetben a sülysápi állomáson a jegykiadónak, a forgalmistának, sőt a raktár­kiadónak is meg kellene a bélyegzőjét változtatni. Mily szörnyűség még ilyet elkép­zelni is! Most azonban újból eleven erővel tör fel a mozgalom. Egyre többen követelik ismét, hogy az állomás nevét vál­toztassák meg. A felhozott in­dokok aláhúzzák ennek jo­gosságát. Mivel a MÁV az utazóközönség érdekeit most jobban szem előtt tartja, mint azelőtt, remény van arra, hogy a kérelem útjába nem fog semmiféle akadály gördülni. Krátky László Szünet után kiegyenlítet­tebb lett a küzdelem. Saj­nos, Tőke játékvezető íté­letei sokszor váltottak ki jo­gos nemtetszést a nézőkből. A nehéz talajon mindent meg­próbált Gyömrő, de kétgó­los vezetés után egyenlítet­tek a vendégek. A gyöm- rőiek fölényét bizonyítja az is, hogy ebben a játék­részben is legalább hatszor találták el a kapufát. Az 53. percben Kusnyir egy bün­tetőt a kapufának lőtt. Ez szárnyakat adott a vendé­geknek és mindig kiegyen­lítették a hazaiak egygólos vezetését. A találkozót erősen irreá­lissá tette a laza talaj. Ez, különösen a gyengébb fel­építésű gyömrőieken látszott meg. Ha más a pálya, a ha­zaiak feltétlen győztek volna, így a döntetlen reális ered­mény, bár Tőke játékvezető két szabálytalan gólt adott meg a vendégek javára. (- é -) Fejlődik a sülyi sportkör Nemrégen beszámoltunk arról, hogy a tápiósülyi sport­kör tehetséges labdarúgó­játékosai nélkülözik a leg­szükségesebb sportfelszerelé­seket. Nincs rendes labdá­juk, a labdarúgócipőiket is közösen használják az ificsa­pattal. Nos, most örömmel jelentjük, hogy mindez már a múlté. A sportkör vezetői ugyanis eredményesen tárgyaltak a községi tanáccsal és a Vi­rágzó Tsz vezetőségével. Mindkét szerv a labdarúgás fejlesztéséhez 3000-r3000 fo­rinttal járult hozzá. Ezzel egy csapásra megszűntek a súlyos gondok. Ebből a pénz­ből azonnal három} labdát, egy pár hálót és mindegyik játékos részére egy-egy fut- ballcipőt vásároltak. Ezen­kívül köröskörül megjaví­tották a kerítést. A pályán betemették a gödröket és minden határvonalat gondo­san kimeszeltek. A csapat első mérkőzését idegenben játssza. A Virágzó Tsz gépkocsiján vasárnap Csévharasztra látogatnak el. Benkó János elnök hiszi, hogy a fiúk jól fognak sze­repelni. A játékosok is bi­zakodnak. Azt mondják, hogy már az első mérkőzésen tu­dósuk legjavát fogják nyúj­tani és becsületes küzdelem­ben győztesen szeretnék el­hagyni a csévharaszti pá­lyát. (—by)

Next

/
Thumbnails
Contents