Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-27 / 98. szám
1966. ÁPRILIS 27., SZERDA "V/f/rlíip Színes műsor az őrtüzek fényénél Bizonyára sokáig emlékezetes marad a fiatalok lelkében az a szombat este, amelyen — csupán a váci járásban — 27 helyen lobbant fel a gyarmati népek s hősiesen harcoló vietnamiak iránti szolidaritás jelképe: az Őrtűz. A fóti Gyermekváros KISZ- istái és a községi KlSZ-szer- vezet tagjai szolidaritási nagygyűlésen adtak kifejezést az amerikai agresszió s a gyarmati elnyomás elleni tiltakozásuknak. Csaknem 500 fiatal tapsa hagyta jóvá azt a táviratot, amelyben együttérzésükről biztosították a vietnami népet.. A nagygyűlés utáni színes műsort a vietnami őrtűz lobogó lángjai mellett folytatták. Másnap, 24-én került sor a járási .szavalóversenyre, a dunakeszi Petőfi Sándor Művelődési Házban. A vers- mondók vietnami költők műveivel bizonyították tehetségüket — és szimpátiájukat. Jutott program a váciaknak is: itt a járási úttörő kulturális szemle adott ízelítőt a kisebbek tudásából. TIT-jubileum 1841 tavaszán — öt negyed századdal ezelőtt — határozta el a reformkor haladó értelmiségeinek a népért s a tudományért rajongó kis csoportja, hogy megalakítja a Magyar Természettudományi Társulatot. A jubileum alkalmából a TIT országos elnöksége május 28-án ünnepi ülést tart. Bugát Pálnak, a társulat alapító tagjának új síremléket állítanak és már elfogadott javaslat alapján a fővárosi tanács utcát nevez el róla Budapesten. Tulipánmező ~}~ Holland tájakra emlékeztet. Messzire pompázik sok színben, vaskos virágfejekkel. Azt mondják, közel félmillió nyílik a soroksári kísérleti üzemben. Nemrégiben parádés bemutatót rendeztek a meghívott szakemberek és a hírközlés képviselői részére. A tévékamerának volt a legköny- nyebb dolga. A gyorsan pergő filmkockák többet mondhatnak el a legjobban sikerült fényképnél. Százötven féle szaporítóanyagból borították virágba a vidék öt holdját, s A második vörös vándorzászló — Az 1891-1 viharsarki földmunkás megmozdulások 75. évfordulója alkalmából pénteken és szombaton Orosházán emlékülést tart a Magyar Történeti Társulat. Pest megyei üzem, a gyárak rengetegében. A Váci útról nyíló Forgách utca elején húzódik meg a mintegy ezer főt számláló Pest megyei Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat Másodszor nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, ennyit tudok erről a vállalatról, amikor bekopogtatok Pesti László igazgató irodájába. Rövid történelem A vállalat 1950-ben alakult azzal a céllal, hogy a megyei gépállomások traktorainak közép- és nagyjavításait itt végezzék. Fejlődtek a' gépállomások, fejlődött az üzem. és eközben kiderült, hogy semmiképpen sem kifizetődő, ha a gépállomások a megye távoli vidékeiről ide hordják gépeiket javíttatni. Kiépítették, felszerelték a maguk javító- műhelyét, s ezzel szinte feNők a földeken Eredmények, gondok a szentendrei járásban A Szentendrei Járási Pártbizottság a közelmúltban foglalkozott a termelőszövetkezetekben és szakcsoportokban dolgozó nők munkájával. Mi is erről beszéltünk a járási nőtanács titkárával, Csutorás Lász- lónéval. — Az asszonyok munkakészsége, szorgalma ellen sehol nem lehet panasz, pedig van otthon is mivel törődniük, hiszen nagy többségük családanya. — Milyen a keresetük? — Általában elégedettek. Régebben előfordult például Dunabogdányban, hogy ugyanazért a munkáért a nők kevesebb fizetést kaptak mint a férfiak. Itt is, de Szigetmonostoron és Tahiban is, rendszeres előleget fizetnek s az átlag órabér eléri a 8 forintot is. Ennek köszönhető, hogy szűnőben a munkaerő-hiány Nagy gond viszont, hogy hol dolgozzanak a nők télen. A fiatalok találnak munkát a háziiparban, az idősebbeknek azonban nincs kereseti lehetőségük. Arról is beszélgettünk, hogyan becsülik meg a nőket, milyen a szociális, kulturális helyzetük? — Kevés a bölcsőde és az óvoda. És nyáron nagy gond a gyermekek elhelyezése. A szövetkezetek vezetői most már látják, hol kell segíteni, ennek mértéke azonban minden évben a gazdasági eredményektől függ. Pomázon és Tahiban megvalósították az üzemi étkezést. Szeretnénk, ha másutt is bevezetnék. Valamennyi községben gond a főzés: a gázpalack kevés és sok az igénylő. Általános óhaj, hogy bent a Szentendrei-szigeten is létesítsenek gázpalack-csere telepet. A nőbizottságok kezdeményezésére a járásban a földművesszövetkezeti boltok a házimunkát segítő kisgépeket kölcsönöznek. Van-e szavuk a vezetésben a nőknek? — Huszonnégy megválasztott nő közül a tényleges irányításba csak nyolcat vontak be, a többieknek csak a szociális, kulturális bizottságokban van szavuk. Ebből arra lehet következtetni, hogy őket általában csak ilyen ügyek intézésére tartják alkalmasnak. Ezért azonban nemcsak a férfiakat kell elmarasztalni. Sok esetben az asszonyok is húzódoznak a komolyabb feladatoktól. Hasonló a helyzet a tanulással is. Sok asszony véleménye: a kapáláshoz nem kell tudomány. A gépesítés — mondják — úgyis lassan halad, s a gépekkel csakis férfiak dolgoznak. A tanulást inkább átengedik a fiataloknak, mert azoknak még „érdemes”. A téli tanfolyamokon, előadásokon már szívesebben vesznek részt az asszonyok. A pomázi és a budakalászi termelőszövetkezetek szakmunkástanfolyamain a részvevők 25 százaléka nő. De ennél is sikeresebbek a nőtanács által kezdeményezett különböző szakkörök és a szülők akadémiája. — A mi járásunkban — éppúgy, mint másutt a főváros közelében — igen sok nő dolgozik a mezőgazdaságban. Éppen ezért továbbra is egyik fő feladatunk munkájuk és élet- körülményeik megkönnyítése. km. leslegessé tették a Budapesten létesült üzemet. Így lett a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt működő úgynevezett Országos igényeket kielégítő alkatrész- gyártó vállalat, az egykori gépjavító. Négyezerféle alkatrész 1963-ban alakították ki a vállalat profilját, s azóta az üzem gyorsan fejlődik. Nincs olyan típusú erőgép az országban, amelyhez ne készítenének itt alkatrészeket. Jellemző munkájuk sokoldalúságára, hogy mintegy négyezer félét -gyártanak. A vállalat jelentős hasznot hoz a népgazdaságnak azzal is, hogy az alkatrészek házai gyártásával tetemes valutát takarít meg az ország. Nemcsak magyar „specialitás”, hanem világjelenség, hogy a traktorgyárak nem szívesen készítenek alkatrészeket, illetve ezekkel nem látják el az üzemeltetőket. Oka: kevésbé kifizetődő, mint a komplett gépek gyártása. Ha figyelembe vesszük, hogy egyre több erőgépet és kombájnt kap a mezőgazdaság, úgy nem kell tartani a vállalat dolgozóinak attól, hogy mégegyszer munka nélkül maradnak. Szükség van az alkatrészekre, s ők igyekeznek kielégíteni az igényeket. A termelési érték, az 1964. évihez viszonyítva az elmúlt évben 52 százalékkal emelkedett, az idén a tavalyihoz mérten 24 százalékkal. Ezt egyrészt a gépek jobb kihasználásával — tehát a termelékenység fokozásával — másrészt új üzemrész munkába- állításával érik el. Tavaly őszszel fogaskerékgyártó üzemet létesítettek, s ebben a munkában a vállalatnak szinte valamennyi dolgozója részt vett. Fiatalok üzeme Egy üzem életében, 15 esztendő nem nagy idő, különösen nem, ha születésétől kezdve számítjuk ezt az időt Újak a gépek, újak az emberek. Az üzemben járva, szinte kizárólag fiatalokkal találkoztam. Kísérőm, Papp Sándorné párttitkár elmondotta, hogy az átlagéletkor 33 esztendő. A munkások javarésze itt tanulta a szakmát. Az üzemben jó a hangulat, jól érzik magukat a fiatalok, jó a verseny- szellem. Ignácz Boldizsár, a Dózsa szocialista brigád vezetője is ezt emeli ki, amikor a brigád munkájáról, életéről kérdezem, ök kezdeményezték az éves munkaversenyt, s most arról tárgyalnak, hogy a kongresszusi versenybe milyen újabb vállalással kapcsolódjanak be. Rajtuk kívül még két szocialista brigád dolgozik a gyárban, 12 pedig küzd a cím elnyeréséért. 1963-ban lettek élüzem, 1964-ben kiérdemlik a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlóját, s a tavalyi eredmények alapján ebben az évben is övéké e magas kitüntetés. Száz százalékos tervszerűség mellett, 102,8 százalékra teljesítették éves tervüket Növekedett a termelékenység, csökkent az önköltség. A gazdasági eredményekre jellemző: 25 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést kaptak az üzem dolgozói. A kongresszusra való készülés újabb lendületet ad a munkaversenynek, segít kibontakoztatni az emberi alkotómunkát. Egy számadattal kifejezve: az tizem dolgozói a tavalyihoz képest 10 millió forinttal csökkentik a gyártmányok önköltségét Remélik, hogy harmadszor is elnyerik a zászlót Mihók Sándor Lehet-e hazatérni a Hazatérők útján? A Rákóczi út a tárnoki vasútállomástól vezet a községbe, itt jár a busz és ezenkívül is sok nehéz jármű koptatja. Továbbá az időjárás viszontagságai. Ebben az évben éppen ezek hagytak alapos nyomokat az út testén. Számos kisebb- nagyobb gödrön kívül például egyhelyütt jókora árok hasította keresztül az utat. Akkora, hogy amikor a tanács sürgetésére az illetékes útügyi szerv betömette, a nyílás elnyelt egy teljes autórakomány kőzúzalékot, amit azután úthenger helyett a járművek simítottak el. De a sok gödrön változatlanul huppan- zötyög a kocsi és egyelőre semmi megnyugtató választ nem kap arra nézve a községi tanács, hogy mikor hozzák rendbe a Rákóczi utat. Noha egyszer majd mégis csak sort kerít rá a KPM Pest megyei Útügyi Igazgatósága, amely kezeli. Sokkal reménytelenebb a helyzet a vasútállomást az Újteleppel és a Lenin Tsz egyik majorjával összekötő Hazatérők útján, amely, bár közforgalmú, köves bekötőút, mégis csupán községi kezelés alá tartozik. Mert 1962-ben, amikor kilométer hosszúságban 1 millió 200 ezer forint költséggel kövesúttá építették, az Útügyi Igazgatóság nem volt hajlandó kezelésébe venni és ebben teljesen igaza volt. Építői ugyanis befejezetlenül hagyták, nem végezték el rajta sem a felületi kezelést, sem a padkarendezést, mert elfogyott a pénzük. Még 50 ezer forint kellett volna, amire azonban a község nem kapott póthi- tclt, sem akkor, sem azóta. Azaz 1964 decemberének közepén erre a célra mégis jutott 50 ezer forint. Vállalkozó viszont nem akadt a munkára a hideg időben, mire „elveszett” a pénz. Idén már 50 ezer forint nem is lenne elég, Jóval nagyobb összeg kellene az útépítés négy esztendeje szünetelő befejezéséhez, mert azóta folyton romlott. A községi költségvetés útkarbantartási kerete idén 9 ezer forint, épp oly kevés, mint a tavalyi 5 ezer forint volt. Ebből az összegből a 29 kilométer hosszú járdáknak és a 30 kilométer hosszú burkolatlan, többi úttestjének karbantartására sem futja. A Hazatérők útjának állapota pedig napról napra rosszabb. Olyannyira, hogy a közlekedési rendőrség már tavaly kénytelen volt a két és fél tonnásnál nagyobb teherautókat eltiltani az út használatától. Ha hibáit meg nem javítják és nem fejezik be építését rövidesen, még arra is sor kerülhet, hogy a rendőrség a jármű közlekedés elől teljesen elzárja az utat. A vasúton bejáró újtelepiek pedig munkából jövet mindig azon töprengenek, vajon akár gyalogszerrel is meddig lehet még hazajutni a Hazatérők útján? Május 3-án 2 új 2 forintos bélyeg A Postavezérigazgatóság közli, hogy az „Évfordulók — események 1966.” elnevezésű bélyegsorozaton belül két új emlékbélyeget ad ki. Május 3-án, Széchenyi István születésének 175. évfordulója alkalmából jelenik meg 2 forintos bélyeg. Ugyancsak május 3-án, az Egészségügyi ;: Világszervezet genfi új székházénak avatása napján kezdik árusítani, az esemény alkalmára készített 2 forintos bélyeget. Nagykőrösön történt Sok évtizeden át tűz ropogott a vacsora alatt Simó Márton portáján. A jó öreg tűzhely becsülettel szolgált, dehát az öreg Simó már nem bírta azt, amit fiatal korában még olyan vidáman tett: a favágást, így unokája tanácsára elindultak, hogy vesznek egy butángáztűzhelyt. Velük ment az unoka is, a tizenhat éves Simó Pista, aki közben a lassan lépegető fekete ruhás öregeknek magyarázta a gáztűzhely előnyeit. Ki is választották gyorsan a megfelelőt. Az egyéb tartozékokat is megvizsgálta a két öreg, bár mit sem értettek hozzá. A következő negyedórában már csak az illem kedvéért töprengtek, nehogy rájuk mondják: elhamarkodottan vásárolnak. Amikor a düledező oldalú parasztiház földes konyhájában felállították az új tűzhelyt, az annyira csillogott, hogy mondta is az öreg Simó, ezután már pazarlás ide a külön világítás. Nagy figyelemmel várták a pillanatot, hogy kigyuljon a láng. A Pista gyerek kapta volna a gyufát, de kicsapták a kezéből, s ismét eltelt egy negyedóra, míg végre meggyújthatta. Az öregasszony imádkozott is előtte. — De kicsi ez a láng — jegyezte meg az öreg. — Mert takarékon van — mondta az unoka s egy mozdulatára megnőttek a kék nyelvek. — Ez se túl nagy — fitymálta le az öreg. Az öregasszony jajgatni kezdett. — Istenem, istenem, mire vettél rá minket te kölyök. Becsaptak, oda a sok jó pénz. Amikor azonban próbaként vizet tettek oda melegíteni, s az pár perc múlva már forrt is, helyreállt az unoka becsülete. Egy kis pohár borral meg is itták az áldomást. Simoné olyan ügyetlen mozdulatokkal kezdett a főzéshez, mint ifjú asszony korában, mindent kiejtett a kezéből, de végül a pörkölt persze finom lett; beleszórt egy marék cseresznyepaprikát s még egy kistányérra valót is kitett az asztalra, akinek kevés, hadd vegyen belőle. — Akárcsak igazi tűzön főtt volna — ismerte el az öreg, ahogy kanalazni kezdte. — Azért az a régi jobb volt — dohogott az öregasszony, de látszott rajta, örül az új szerzeménynek. Csendesen ettek, csak a | Pista fecsegett állandóan. — Mit szólnak majd a szomszédok? — jutott eszébe két kanál között az embernek. — Mi közük hozzá — vágta rá Pista. Az öregasszony megint ije- dezni kezdett. — Megszólnak, megszólnak, oda lesz a becsületünk. Ekkor lépett be a házba Simó András, az öreg Simó bátyja. Róla tudni kell, hogy amilyen módos ember, any- nyira fukar is. — Hát ez meg mi? — mutatott az -új szerzeményre, ahogy leült az asztalhoz. Az öregek nem válaszoltak, Pista azonban helyettük is áradozott. — Maradj csak kölyök — mordult Simó András a fiúra. — Gyengék vagyunk mi már — védekezett az öregasszony — ehhez meg a Pista és a boltos szerint nem kell ám fát vágni. — Az apánknak jó volt, nekem is jó, meg a szomszédoknak is jó a régi, csak pont maguknak nem? Csend lett. Pista szólt vol- n$, de nem mert. — Aztán mibe került? — szólt vissza még az ajtóból. Megmondták. A 2500 forintot hallva aztán összecsapta a kezét és bevágta maga mögött az ajtót. Másnap eladták a tűzhelyt. Olcsóbban mint vették, csakhogy kívül legyen már a házból. A két öreg visszavonszolta az udvaron búsuló régit; majd megszakadtak belé, mert az unoka nem segített volna egy világért sem. Késő délután az öreg odaszólt az asszonyának, hogy enne, ha van mit. Nincs tűzifa — szégyenkezett Simoné. Az öreg kikászálódott az udvarra. Egy csomós kemény tüsköt tett a tőkére. Nagy zajt csapott, hadd hallják a szomszédok, mégiscsak rendes emberek ők, de azért káromkodott is magában, szaporán jó kőrösiesen s közben hosszú szüneteket kellett tartania, mert hiszen nyolcvan éves már és nehezen bírja szusszal. Benedek B. István
