Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-26 / 97. szám

1966. ÁPRILIS 26., KEDD •f ec vei í&Círlap Váci Mihály-est Csobánkán Kedves és hangulatos ese­mény színhelye volt szomba­ton este a csobánkai művelő­dési ház. A helyi KlSZ-szer- vezet Petőfi irodalmi színpada itt rendezte meg Váci Mihály Kossuth-díjas szerzői estjét, amelyen részt vett a költő is. A munka becsületéért A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa egyik leg­utóbbi elnökségi ülésén ér­dekes és tanulságos témá­val foglalkozott: vitára ter­jesztette elő jelentését a különböző területeken dol­gozók szocialista munkára neveléséről. A jelentés példákkal támasztja alá: milyen nagy szerepe van az üzemi demokráciának. Nem egy helyen a dol­gozók élesen bírálják a rossz munka- és anyag­szervezést; a Telefongyár bugyi üzemében és a Cse­pel Autógyár járműegysé­gében, de másutt is, meg­történik. hogy a hónap vagy a negyedév végén túl- óráztatnak, s az így eltöl­tött időt nem fizetik ki. ha­nem később „lecsúsztathat­ják”. Az ilyesmi természe­tesen lazítja a munkafe­gyelmet, megingatja a ve­zetők tekintélyét. Az ülésen bírálatot kap­tak egyes szakszervezeti bi­zottságok amiatt, hogy el­tűrték a törvénysértéseket, a mértéktelen túlórákat és szemet hunytak a munka- védelmi szabálytalanságok felett. Többen a társadalmi tulajdon erélyesebb védel­mét követelték. (k. m.) A helyi KlSZ-a-lapszervezet titkárának, Tóth Lászlónak üdvözlő szavai után Váci Mi­hály beszélt életéről, mun­kásságáról, majd ezt köve­tően Budai István, a buda­pesti József Attila Színház művésze adta elő a költő Bi­tangok és Cigánylány című versét. A költői est második felé­ben az énekkar és az irodalmi színpad szavaiéi, Horváth György. Simon Erzsébet. Tóth Géza, Tóth László, Rurucz Ferenc, Wojánovits Győző, Farkas Vali és Demeter Ibo­lya lépett a színpadra. Az énekkar magyar népdalokkal szerepelt, míg a szavalok Vá­ci Mihály verseiből mutattak be egy csokorra valót A han­gulatos irodalmi estet a Csárdajelenet című tánckép bemutatója zárta. Heltai kiállítás A XVI. század jeles próza­írója, nyomdász és protes­táns prédikátora: Heltai Gás­pár életét, munkásságát be­mutató kiállítás nyílik április 30-án a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban. A kiállítást egyik legjelentősebb műve, a „Száz fabula” megjelenésének 400. évfordulójára állították össze Emberek a magasban Taksony határában dolgoznak a szerelők a magas villanyosz­lop tetején. TJj vezetek épül Taksony és Tököl között. (Foto: Gábor) Ma: Bemutató Herceghalmon Az Állattenyésztési Kutató Intézet, a megyei tanács és az Állattenyésztési Felügyelőség ma bemutatóval egybekötött tapasztalatcserét rendez a Her- ceghalmi Kísérleti Gazdaság­ban. A tanácskozáson neves szakemberek tartanak elő­adást a nagyüzemi borjúneve­lésről és sertéstenyésztéssel kapcsolatos kérdésekről. A részvevők megtekintik a gaz­daság korszerű gazdasági épü­leteit, különféle berendezé­seit. Megszüntetik a feszültségingadozást Biztosítják a villamos háztartási gépek, a rádiók és televíziók zavartalan üzemeltetését Az ország egyes helyein csúcsforgalom idején — télen 17 és 19, nyáron 19 és 21 óra között — halványabban ég a villany és nem mindig hasz­nálható a háztartási készülék vagy a rádió, esetleg a tele­vízió. Az áramszolgáltatás za­varainak elhárítása folyama­tos munka, s még néhány esz­tendőnek keli eltelnie, míg a panaszok megszűnnek. Miután a villamosfeszültség ingadozá­íicl sok tízezer fogyasztót érint, a Magyar Villamos Művek Or­szágos Villamosenergiaipari Trösztjéhez fordultunk felvilá­gosításért. Kérdéseinkre Pét Szilvesz­ter főosztályvezető az alábbi választ adta: — Az energia­ipar államosításakor Magyar- ország lakott településeinek még fele sem kapcsolódott be az áramfogyasztásba. Az volt a cél, hogy a villanyáram sürgősen eljusson mindenho­vá. 1963-ra ez be is követke­zett. A régebbi, kisebb igé­nyek kielégítését szolgáló, kiskeresztmetszetű veze­tékek sok helyen még megvannak, ám a megnövekedett fagyasz tás kielégítésére — különösen $ csúcsidőben — már nem al-' kalmasak. Ez okozza, hogy a kisfeszültségű hálózat vég­pontján a névleges 220 volt feszültség sok helyen jóval ke­vesebb. A szabványok értel­mében az áramszolgáltatás akkor megfelelő, ha a feszült­ség 198 és 231 volt között mo­zog. Sajnos, ezt nem minde­nütt tudjuk biztosítani. — Évenkénti mérések hatá­rozzák meg a rendellenes fe­szültségű körzetek rekonst­rukciójának sorrendjét. Ennek alapján végezzük el a folya­matos rekonstrukciós munkát. Elsősorban azokban a körze­tekben cserélünk vezetéket, amelyekben a kis keresztmet­szetű vezetékek már nem bír­ják el a megnövekedett háló­zati igényeket. Megvizsgáljuk minden egyes transzformátor körzetét, s ahol a növekvő igénybevétel szükségessé teszi, új állomást építünk, vagy a transzformátort nagyobbra cseréljük. A legmostohábbak a viszonyok Budapest perem- kerületeiben, Borsod megyé­ben, Nógrádban és Győr me­gyében. Az idén több mint ezer transzformátorkörzetben végzünk felújítást. Jelentős feladat hárul a Ma­gyar Villamos Művekre, hi­szen jelenleg 2 millió 700 ezer áramfogyasztóval kell számol­niuk és számuk évenként kb. 3 százalékkal nő. Budapesten körülbelül 800 ezer fogyasz­tónk van, míg vidéken 1 mil­lió 900 ezer fogyasztónk igényli az áramszolgáltatást. Az idén vidéken elérjük a bűvös 2 milliós számot, ami hatalmas felkészültséget kí­ván a vezetésünk alatt levő vállalatoktól. í — Ebben az évben csak a feszültségviszonyok javí­tására 250 millió forintot költünk, s ez lehetővé teszi, hogy fo­lyamatosan növeljük a transz­formátorok számát, illetve a vezetékek cseréjét, — A rekonstrukció folya­matos, minden reményünk megvan rá, hogy 1970-re az egész országban biztosítani tudjuk a szabványoknak meg­felelő elektromos energiát. A fejlődést jól szemlélteti, hogy míg 1959-ben a transzformá- tcwkörzetek több mint 34 százalékában kapott a fogyasztó kisebb feszült­ségű elektromos áramot, addig a múlt esztendőben már csak a körzetek 10 százaléká­ban nem tudtuk biztosítani a szabványnak megfelelő áram- feszültséget — fejezte be tá­jékoztatóját Pét Szilveszter. Zs. L. A negyedik vörös vándorzászló A kedves portás néni, mi­közben beírja, honnét jött a látogató, megkérdi: — Ugye, a zászló miatt? Péntek reggel fél kilenc: a reggeli lapokban jelent meg a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzász­lóinak odaítéléséről szóló ha­tározat, s az Élelmezésügyi Minisztérium hatáskörébe tar­tozó, kitüntetett vállalatok kö­zött első helyen a Nagykőrö­si Konzervgyár neve szerepel. Az üzem negyedszer nyerte el a magas kitüntetést. Ami egy mondatba belefér | A riporter sokszor járt itt, írt kiváló újítóról, a pártszer­vezet pártépítési tevékenysé­géről, a tisztaság „őrangyalá­ról” a gyár higiénikusáról, a rekonstrukció gondjairól, s most mégis — zavarban van. Mit rögzítsen, s mit hagyjon el tolla, hogy az olvasó érzé­kelni tudja az eredmények magyarázatát? Számok, nevek, adatok, tények, örömök, gon­dok — mégis, a magyarázat egyetlen mondatba belefér: a fejlődést jelentő növekvő ered­mények megalapozottsága. Nem egy-egy esztendőre ter­jedő „kiugrás”: évről évre, fokról fokra feljebb jutás, ez jellemzi a nagykőrösi gyár munkáját. Ezt bizonyítja, hogy tizennyolcszor nyerték el az élüzem címet/ s most negyed­szer a Minisztertanács és a SZOT vörös vándor zászlaját. Nagyon várták, hiszen 1964. évi eredményeik alapján is jo­gos várományosai voltak: most hogy a tavalyi csalódás­ra feledtető írt hozott a meg­érdemelt kitüntetés, még tel­jesebb az öröm. A fő tényező: az ember Az igazgató, Kovács Sándor azt mondja: — Nehéz év volt a nyers­anyagellátást, s a gyár belső helyzetét tekintve egyaránt. Éppen ezért öröm. hogy vala­mennyi tervmutatót sikerült teljesíteni, s nem tudom elég­gé hangsúlyozni, hogy ebben a legdöntőbb tényező az ember volt, a gyár mind összeforrot- tabb kollektívája. Az öröm, a siker igazi izét a legyűrt nehézségek adják meg: s az 1965-ös év magas kitüntetéssel elismert eredmé­nyei éppen ezért biztatóak — a jövőt illetően is. 1960-ban 2522 vagon volt a gyár évi ter­melése, 1965-ben már 5623 va­gon. s a 283 millió forint költ­séggel megvalósuló rekonst­rukció végén, 1970-ben, 11 ezer vagon lesz! — Az elmúlt év is sokféle próbatétel elé állította az em­bereket, -s a most következő esztendők még inkább ezt te­szik — mondja Leskó László, az üzemi pártbizottság titkára. — A megkezdett rekonstruk­ciók, a termelés mennyiségi és minőségi követelményeinek emelkedése: vizsga, valameny- nyiünk számára. És ezeken a vizsgákon is szeretnénk jól sze­repelni. A jó hír gyorsan száll A léüzemben narancsillat terjeng: a napok alatt országos népszerűséget kivívott Na­rancsital készül itt, ezerszám­ra telnek meg a palackok. Fe­hér kötények, fityulák, mosoly­gó női arcok: persze, hogy tudják a hírt, s hogy örülnek? — A jó hír száll a leggyor­sabban, mindenki azzal fogad­ta a másikat: hallottad már? Gál Béla üzemvezető s be­osztottjai csakúgy örülnek, mint a csomagolóban. a kész­áruraktárban dolgozók. A kö­zös erőfeszítések gyümölcsé­nek öröme is közös: mennyi gond, idegeskedés volt tavaly! A mostoha időjárás, bizonyos termények kisebb mennyisége, csökkent minősége — gyors átállások, ésszerűbb átcsopor­tosítások, rugalmas termelés irányítás: s végül mégis, a részleteiben is teljesített éves terv. Bekő Dezső gazdasági igaz­gatóhelyettes néhány szám­adatot sorol: — Évi tervünket — forint értékben — 2,1 százalékkal túlteljesítettük, s ennél is job­ban sikerült exportkötelezett­ségeink megixilósítása. Export­tervünket — a mennyiséget tekintve — 13.6 százalékkal, i illetve — forint értékben — 5,9 százalékkal haladtuk meg. s mindezt úgy. hogy a mun­káslétszám kisebb volt a ter­vezettnél. A számviteli, osztály veze­tője, Csabai Antal kissé cso­dálkozik, amikor látszatra igen régi adat után érdeklő­dünk: az egy főre jutó ter­melés mennyi volt 1960- ban? Némi keresgélés után megvan a papír: — Tizenhárom tonna. 1965-ben ez már 22 tormá­ra növekedett, s az egy főre jutó termelési érték — a tervezettnél 3,1 százalékkal volt több! | A ma és a holnap } Az ünnepi hangulatot hozó hír persze nem állította meg a mindennapok munkáját: a személyzeti vezető továbbta­nulni kívánók jelentkezési lapjaival foglalkozik, a tit­kárságon gépkocsit kérnek, mert a kettes telepen kell műszakilag átadni egy új berendezést, Muhi Jenő mű­szaki főmérnöknél értekez­let van; a rekonstrukció már a ma és a holnap. A jó mun­ka elismerése, a vörös ván­dorzászló — mint mondják — ösztönző, a további tet­tekre serkentő kötelezettsé­get is jelent. 1970-ben már 11 ezer vagon konzervnek kell itt készülnie, s ebből 7700 vagon kerül exportra. Anyagi és szellemi erők ösz- ; szefogottságát, nagyfokú kon­centrációt kíván ez a munka: ja jövőre nézve biztató, hogy :— Kovács elvtárs szavai sze- jrint — az 1966-os évet, mind a nyersanyag biztosí- jtása, mind a műszaki fel­tételek megteremtése tekin­tetében jobban kezdték, mint bármelyik korábbi esztendőt. Az utca túloldalán, a re­konstrukciót végző 21. ÁÉV építésvezetősége területén anyagot rakodnak le a gép­kocsikról, a gyárudvaron kék szerelőruhák váltakoznak a munkásnők fehér köpenyével: fém cseng, dolgoznak a kar­bantartók, új gépek alapjai j formálódnak, a szezonra, a j teljes kapacitással végzett j munkára már most is készül­ni kell. Az igazgató az önállóság­gal együttjáró felelősségnö­vekedést hangsúlyozza: a gyár ez évre mindössze három kö­telező tervmutatót kapott, azokon túl mindent maga határoz meg. Nemcsak a gyár épületei, berendezései esnek át tehát megújhodáson: az új gazdaságirányítási rend­szer fokról fokra való meg­valósítása a termelésirányí­tásba is új elemek sokasá­gát viszi. Növelve valóban a felelősséget, de növelve a termelés gazdaságosságának lehetőségét is. I A verseny hagyományai | A gyár az MSZMP VII. és VIIL kongresszusa tisztele­tére indított munkaverseny­ben elért eredményei alapján elismerő oklevelet kapott: nemes hagyomány töretlen folytatása tehát a párt IX. kongresszusa tiszteletére most kibontakozó munkaverseny. A négy, szocialista üzem cí­met elnyert részlegben mint­egy nyolcszáz ember dol­gozik; 51 brigád érdemelte ki a szocialista címet. Biz­tos, erős mag ez: a munka- verseny sikerét, $ hasznot következményét, az évi fel­adatok eredményes teljesíté­sét tekintve egyaránt A szakszervezeti bizottság szobájában már kézzelfog­ható jelei is vannak az ün­nepnek: kiváló dolgozó okle­veleket töltenek ki, jelvé­nyek sorakoznak egy doboz­ban. Friss Antalné, a szak- szervezeti bizottság titkára hosszú névsort húz elő, s onnét számoljuk össze, a vö­rös vándorzászló átadási ün- neoséggel egy időben, sze­mély szerint is hány em­ber részesül elismerésben. Hetvennégyen kapnak kiváló dolgozó oklevelet. 85-en jel­vényt. 39-en nedig már a második kiváló dolgozó lei- vényt veszik át. öten az élel­miszeripar kiváló dolgozója kitüntető cím birtokosai lesz­nek: a jól dolgozó sereg él­osztaga e kiváló munkások csoportja. — Külön öröm számunk­ra. hogv szocialista brigád- iáink közül — mondja Frissné — hét elérte a bronz­jelvényt biztosító követelmé­nyeket, négy pedig már az. ezüst fokozatot kapja meg. Háromezer ember — ez a gyár. És háromezerszer hány tett. erőfeszítés, kisebb-na- gyobb, céltudatosabb vagy gyengébb, de végső soron; egy cél érdekében. Mi min­denről kellene még írni; nagyszerű újításokról, arról, hogy hány óra is az igaz­gató munkaideje, a pártve­zetőség szervező munkáiéról, a vasárnap — április 17-én — tartott vietnami műszak­ról, amikor a léüzemben 75 ezer palackot töltöttek meg. a raktárban és csomagolóban 39 vagon árut raktak be, Il­letve készítettek el... Április 30-án lesz az Ün­nepség: a gyár nagyszerű eredményeket elért kollektí­vája joggal ünnepel. Mészáros Ottó REPETA Nagyobb önállóság - bővebb árukészlet Az Országos Áruházi Vál­lalat alig négy hónapja alakult. Célja, hogy nagyobb önállósággal, egyre szorosabb kapcsolatot teremtsen az ál­lami, a tanácsi és a szövet­kezeti iparral. Az azóta el­telt rövid idő eredményes volt. Az idén a tavalyinál lóval több. mintegy 400 mil­lió forint értékű ruházati cikk került ki az üzemekből közvetlenül az ország 23 ál­lami áruházába. A vállalat működése és kap­csolata Pest megyével csak közvetett, mivel a megye székhelye Budapest, ahol nyolc állami áruház működik. A Pest megyeiek jobb áruellátá­sát is segítette raituk keresz­tül az eddig hiánycikkeknek számító ruhafélék for sál óm­ba hozatala. Például 20 ezer nylon munkaköpenyt gyár­tottak és hoztak forgalom­ba. Az elmúlt tél tapaszta­lataira támaszkodva már most szerződést kötöttek 8 ezer női és bakfis teddy- bunda gyártására. / Megnyugtatom, hogy tökéletesen egyetér-\ tünk, s közben fél füllel a szülőszoba felé hall-\ gatódzom, ahonnan most gyenge sírás hallat-\ szik. Az atya nem hallja. Horkol. Krrrr-phüüü ! Szeretném megrázni, de nem merem. Fejéti előre ejtve, görnyedten ül a pad legszélén, mégS leesne. Háromnegyed öt. Odabenn víz csobog, s azj oázás felerősödik. Most már haragszom erre az alakra. Néhány \ méterrel arrébb, a fehér ajtó mögött sirdogáli a fia, ő meg hortyog. Finoman a cipőjébe rú- \ gok, hogy felébresszem. Krrrr-phüüü. Még\ motyog is hozzá. Ismét felhangzik a sírás. Utána vtzcsobo-| gás. Nicsak, másodszor is megfürösztik a ba-l bát? Öt perc múlva öt. Csak kihoznák legalább. \ hogy megláthassam. Szinte jobban várom, \ mint az apja. A szenvedő apja. Odabenn műszerek csörrennek a fémtálcán, j ettől kissé megborzongok. Aztán kinyílik azl ajtó, s mindkét karján egy-egy eleven batyu- ä val, megjelenik a madám. Az ikrek pirosául szuszognak. Most már felrázom az atyát, akármi lesz. | Tétován néz körül, azt sem tudja, hol van. AJ madám közelebb lép, büszkén, mintha ő te-J hetne az egészről. Az apa kábán pislog poron- S tyára, aztán a fejéhez kap: — Hinnye, anyugám! Te repetáztál?! ny. é. I Az egyetlen osztály a kórházban, ahová szí­vesen megyek beteglátogatóba: a szülészet. Itt még az éter szagot és a fehérséget is elvi­selem. A minap kissé korán érkeztem, még nem kezdődött meg a látogatási idő. A szülőszoba előtti pádon erősen illuminált apajelölt üldö­gélt. Mellételepedtem. Vártunk. Én az öt órát, 6 a fiát. Efelöl ugyanis egy percig sem ha­gyott kétségben. — Rrrrendes emberneg ... cs ... csagis fia lehet, ugyebár... —’kezdte. Nem szívesen társalgók részeg emberekkel, de ez itt most kivétel. Ilyenkor megbocsátha­tó. Bólintok tehát. — A Ulányog ... ugyebár ... sssírósag ... kényeseg ... Sog baj van velüg... Egy ffffiú, az igen! Azért érdemes ennyit szenvedni... Bánatosan csücsörít felém, s mindkét ke­zét a gyomrára szorítja, hogy lássam, meny­nyire szenved. — Gegyed szintén fffiút vár? — tudakolja együttérzően. Ijedten pillantok végig magamon, de olyan felebaráti atyafisággal néz rám, hogy nincs szívem kiábrándítani. Megint bólintok. — Duttam én, hogy gegyed rendes ember. Az első ládásra ... Bo-bocsánat... Csuklik egyet és folytatja: — Ha már gyereg, aggot fiú legyen, ugyebár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents