Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-03 / 79. szám

196«. ÁPRILIS 3, VASÁRNAP

■»»*

tt tetet

'■zMiriap

3

márciusban: círóx»«* AlsónéiTiediben

ÁPRILISBAN: vetik 1*1

májusban:szedik a korai burgonyát

Alsónómedl környékén — mint már többször is beszámoltunk róla — Jfaét bőrt” húznak le egy „rókáról”. Az év első felében ugyanis újburgo- nyót termelnek a gazdák, aztán, mikor a termést fölszedik (más vidékeken még ekkortájt virágaik igazán a krumpli) karfiolt palán táznak a megüresedett parcellákba. Így csinálják ezt már több mint két évtizede, s nem titkolják;

tisztes bevételre számítanak az idén is a kettős termesztésből.

Minden éviben más helyről hoznak fajtatiszta burgonyát erre a célra, hogy idehaza — a folytonos burgonyatermesztés közben ne fajozzék el a vetőmag. Az elmúlt hetekben Alsónémediben alig volt olyan ház, ahol ne készültek volna a csíráztatósára.

Több mint 40 ezer rekeszt

töltöttek meg a különböző fajtákkal,

s ezekben a napokban már több mint kétharmadát beültették az 1200 holdnyi terület-' nek. Ha az időjárás megfelelően alakul, május végén szedhetik az újburgonyát. Tavaly egyébként rekordot értek el a burgonyatermesztőfc: 300 vagon helyett több, mint 600 vagon burgonyát indíthattak útnak a hazai és a külföldi piacokra. Hogy az idei újburgo- nya-6zezon miként alakul, milyen lesz a termés? még nem lehet megjósolni. Mindenesetre

az „alapokat” már lerakták

a lelkiismeretes talajelőkészítéssel, a csírázfcatással és a gumók gondos kiültetésével. Szerényen számolva 355 vagon újburgonyát vár a helybeli földművesszövetkezet és utána legalább 200 vagon kései, friss karfiolra számítanak, amiből még karácsonyra is vihetnek piacra.

S. P.

EGY 3ÍA.I KARÚM EH

AKI AZT CSINÁLHATJA, AMI A SZENVEDÉLYE

Művészkör a Cifrakertben

Rácz József vezeti a képzőművészkört. 36 éve rajztanár Nagykőrösön

A nagykőrösi Cifrakertben működik a művelődési otthon képzőművész köre. Illetve működne, ha munkáját, nem a részvétlenség kísérné. Nem. Nem a város vezetői részvétlenek a képzőművészkor iránt, hanem a részvevők. Illetve a részt nem-vevők. Pedig kár üresen hagyni ezt a két helyiséget, főként ilyen szép környezetben. Annál is inkább, mert a képzőművészkor fennállásának tizenöt éve óta, már jelentős művészeket bocsátott ki a nagyvilágba. Itt rajzolgatott és mintázott Csi- kai Márta szobrászművész, Fajka János gobelin-terv ez ő- iparmfivész, és innen indult ifjú Rácz József építészmérnök is, aki most jelentős kül- j és belföldi épületeket tervez. Jelenleg 12 tagja van a körnek, helyesebben: 12 állandó tagja. Sok rajztábla mellett nem ül senki, s hiába vár a szobrászokra a modell. A falakat a korábbi tagok szép képei díszítik.

Nem születnek újak?

Ez a karrier, melyet Lőrinc Miklós, a Budai Járási Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője „futott be” húsz év alatt, tipikusnak nevezhető: a Somogyi Imre

népi kollégiumban kezdődött, s felfelé ívelését a most elnyert Munka Érdemrend ezüst fokozata is jelzi. S valószínű, hogy a grafikon még sokáig emelkedik, hiszen Lőrinc Miklós mindössze negyven éves.

Életrajzi adatait nehéz megközelíteni. Az osztályvezető szerény ember:

eddigi kitüntetéseiről hivatalában is csak később szereztek tudomást,

mert Lőrinc Miklós úgy tartja, leginkább a jelen eredményei számítanak. (Mi mégis felsoroljuk: 1957: Munkásparaszt hatalomért emlékérem, elnyerője ebben az időszakban a karhatalom tagja. 1959: Állami gazdaságok kiváló dolgozója kitüntetés. S nemrég: a Felsőoktatás kiváló dolgozója cím.)

„1945-ben, tizenkilenc éves koromban családfenntartó lettem, mivel édesapám meghalt Ékkor asztalossegédként dolgoztam, s közben este elvégeztem 3 polgárit. Részt vettem a MADISZ szervezésében.” — így kezdődik az az önéletrajz, amelyben, mint említettük, írója mellőzte a kitüntetések felsorolását.

1947-ben már mint népi kollégista, az Agrártudományi Egyetem hallgatója. Vörös diplomával végez. De nemcsak mezőgazdasági képesítését köszönheti az egyetemi éveknek. Ekkor ismerkedik meg kolleginájával, későbbi feleségével.

1952—54: párttitkár az Agrártudományi Egyetemen.

1954— 55: a Budai Járási Pártbizottság munkatársa.

1955— 62: A Törökbálinti Állami Gazdaság igazgatója.

Azóta pedig a Budai Járási Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője.

Mi tartozik még e karrier rövid kivonatához? Lőrinc Miklós

ma a második diplomáját szerzi

a marxizmus—leninizmus esti egyetemén. Vizsgáit éppolyan kitűnő eredménnyel teszi le. mint 15 évvel ezelőtt. S talán ezért van, hogy mint munkatársai tréfásan megjegyezték, „belebetegszik”, ha két kisfia közül valamelyik netán egy négyest visz haza... (Felesége ma tanársegéd az Agrártudományi Egyetemen.)

Még valami tartozik Lőrinc Miklós történetéhez... Amire eddig csak a címben utaltunk. Legnagyobb szenvedélye a kertészet. Szép befejezést kanyarít a kitüntetett osztály- vezető eddigi munkájához az hogy az élet

olyan munkaterületre helyezte, ahol nagy haszonnal hódolhat szenvedélyének.

A budai járásban a mezőgazdasági szakemberek legnagyobb feladata újból visszaszerezni ennek a hegyes-dombos, meszes talajú vidéknek egykori gyümölcstermesztő jó hírét, de ma már a korszerű nagyüzemi gazdálkodás szintjén.

Mit tett ezért Lőrinc Miklós? A járási tanács elnöke szerint az elmúlt évek telepítéseinek fele nem valósult volna meg őnélküle.

Az osztályvezető szerencsés ember: kertet vásárolt, és ott permetez, olt, telepít, keresztez a hétvégeken, s amikor bemegy a munkahelyére tovább folytatja — hobbyját. Persze nincs egyedül, hiszen egy egész járás segít neki. De korántsem könnyű ebbe a járás egészét bevonni, hiszen lakossága az elmúlt két évtized alatt sokat cserélődött, és

az emberek jó része nem ért a szőlőhöz, gyümölcshöz. Lőrinc Miklós ezért

szaktanfolyamokat szervezett több községben, és maga is részt vesz az oktatásban.

De ez már a járásban folyó gyümölcstelepítés részletesebb történetéhez tartozik, s csak azért került ide, mert a most Munka Érdemrenddel kitüntetett Lőrinc Miklós mai életét nehéz elkülöníteni ettől a témától.

P. A.

A mezőgazdaság kiváló dolgozói

Felszabadulásunk 21. évfordulója alkalmából a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója jelvénnyel tüntették ki Gamsz Kálmánt, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának csoportvezetőjét, Pancsovai Nándor megyei főkertészt, dr. Pál Lászlót, a váci járás, dr. Faluhegyi Istvánt, a nagy- kátai járás és dr. Csonka Gyulát, a ráckevei járás főállatorvosát. Dr. Zimányi Béla, a ráckevei járás körállat- orvosa, dr. Kiss J. László ceglédi főállatorvos, Csendes Pál, monori járási földrendező és Nesz- ményi András, a Monori Gépjavító Állomás műszaki vezetője ugyancsak a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta.

Miniszteri dicséretben részesült: dr. Póka Pál monori járási körállatorvos, dr. Csapó István, a ceglédi járás főállatorvosa, dr. Kocsis Ferenc állatorvos, dr. Hunyadi Béla, a dabasi járás főállatorvosa. dr. Dezső Zsigmond. a gödöllői járás körállatorvosa és dr. Sós Endre, a gödöllői járás főállatorvosa

Est a három fiút is felvételire készíti elő Rácz József. Ok a műszaki rajzot gyakorolják esténként

NEG Y TÖRTÉNET

SORSOK, EMBEREK

Pethe Etelka, a Pedagógiai Főiskola rajzszakára készül. 0 a kör legszorgalmasabb látogatója

(Foto: Nádas)

Az íróasztalon aktahalom | mögött Tauber Irén főelőadó. § Előtte negyven év körüli ^ férfi. Munkakereső. Azt § mondja, Várpalotáról jött, a ^ bányában dolgozott, de meg- í sérült, és az orvos eltiltotta a ^ föld alatti munkától. Most $ gépkocsivezető akar lenni, te- ^ herkocsin. A főelőadó nem ^ csodálkozik, nem kérdi meg, ^ ugyan micsoda baja lehet a ^ veséjének, ha nem árt neki a § teherautó rázása, szelíd szó- § val, egyszerűen megmagya5 rázza, hogy ha egészségi álla- pota miatt az eddigi munká| ját már nem bírja, áthelyezi § könnyebb munkára a válla- ^ lat. Menjen csak vissza Vár- ^ palotára.

6 — Havonta nemcsak a meS gyéből, az ország minden ré- S szóból huszan-harmincan

| jönnek hozzánk, de szakmun- Skás évente legfeljebb ha ket- $ tő akad — fordul felénk a S főelőadó.

í|

^ Ez a szoba a megyei tanács § munkaügyi osztálya munka- i erőgazdálkodási csoportjáé. 5 Négyen ülnek benne. Sok faj- § ta feladatuk közé tartozik a ^ járási tanácsokon folyó mun- § kaerőközvetítés is.

$

S — De sokan egyenesen hoz- $ zánk jönnek. Meg hozzánk ? jut sok-sok panaszos levél is. ^ Munkát kérő emberek írják. ^ Egytől egyig csupa bonyolult ^ eset, tragikus sorsú, nagyon ^ elesett, mélyre zuhant, tá- § maszra, segítségre szoruló § emberek.

$ Bús tekintettel, szomorú ^ hangon beszél róluk. Huszon- ^ hetedik esztendeje dolgozik ^ ebben a házban, tizenhat éve ^ ezen a helyen. Most a leg- ^ utóbbi hónapokról elbeszéli s néhány hivatali emlékét,

akármelyikből megrázó veila kerekedhetne.

©

Jól megtermett, választékos modorú, intelligens arcú fiatalember. Túrán lakik, apja tsz-nyugdíjas. Huszonkét éves kora ellenére ő maga is nyugdíjban van már, súlyos idegbajos, rokkant, havi 540 forintot kap. Ennyiből meg nem él, 500 forintos • állást keres, sem a községben, sem a környéken nem talál. A járási tanács is hónapokon át kutat munkalehetőséget a számára, hiába. A főelőadó meghallgatja, aztán emegy Ikladra, az Ipari Műszergyárba, beszél a munkaügyi osztállyal, személyzetissei, párttitkárral, náluk megértéssel, segítőkészséggel találkozik. Elhatározzák, ezt ide, azt amoda helyezik, így csinálnak helyet a túrái fiatalembernek a portán, kapucédula-beíró lesz, hát ez igazán könnyű munka. Másodnaponként kell csak bejárnia, egyik nap dolgozik, a másikon kipihenheti magát. Határozottan ideális megoldás. Az ifjú másnap elfoglalja helyét, két nappal utóbb megint ott ül a portán. Naponta öt-hat cédulát kitölt. Harmadik alkalommal bejelenti, nem jön többé, nem bírja, nagyon megerőlteti ez a munka.

<D

Két nő közös levele érkezik Üllőről. Férje mindkettőt elhagyta, az egyiknek gyereke is van, sehol sem kapnak munkát, igaz, eddig nem is vállaltak, fiatalon mentek férjhez, nem voltak rászorulte elnyomorodásába, kilátástalanul lázadozik a sors igaztalan csapása ellen. Ül szemben az íróasztallal, hallgatja, hogy érette ki mindenkivel beszél az asztal túlsó szélén ülő, s közbem-közben megszólal: „De én rendőr akarok lenni!” — és ábrándozva tekint maga elé, mintha saját alakját látná, délcegen, szürke egyenruhában.

A Fővárosi Kertészeti Vállalatnál — lám csak, ahol virágokat nevelnek, szív is van ott — nyárra parkőri állást ajánlanak a fiúnak. A lachá- zai autóbusz pesti végállomásához legközelebbi téren jelölnék ki a helyét. Keresete 1000—1100 forint lenne. Reggel hatkor kellene azonban felkelnie, hogy elérhesse az autóbuszt. Azt mondja, nem bír ilyen korán felkelni.

A történetnek ezzel még nincsen vége. Bedolgozó lett egy papucskészítő szövetkezetben. Most papucsot varr, és azalatt bizonyára még mindig rendőrnek álmodja magát.

Keserű, de mégiscsak happy end.

— És nincs valami egyszerű, gyorsan véget érő,' megnyugtatóbb történet?

— Dehogynem, az is akad. Most van például folyamatban egy.

Fiatal fiú, hévízgyörká lakos. Súlyos gyomorbajban szenved, gyárban szeretne dolgozni, csak oda mehet azonban, ahol az üzemi konyhán diétás ételeket is főznek. Ilyen üzem Hévízgyörkhöz közelebb nincs a Gödöllői Árammérőgyárnál. Igaz. ott sem tudnak mindjárt helyet szorítani neki, de megígérték, egykét héten belül felveszik.

— Aztán meddig marad meg ez a fiú a gyárban? Hiszen ...

— Aki munkát kér. el kell arról hinni, hogy dolgozni akar — ez Tauber Irén válasza a kétkedő kérdésre.

Szokoly Endre

va. Most nincs mibő! megélniük. Távirat megy címükre, jöjjenek azonnal a megyei tanácshoz. Másnap ott vannak fiatalon, üdén, jól öltözötten. Könnyek között mondogatják, jó nekik bármilyen munka. A főelőadó felveszi a telefont, sorra akarja venni a Fővárosi Tanács munkaerőközvetítőit, szerencséje van, mindjárt az első biztató választ ad, jöjjenek csak az asz- szonyok, azonnal el tudja helyezni őket. Egy óra múlva a főelőadó újra telefonál, kíváncsi, mi lett a pártfogolt- jaival? A következőket hallja:

— Az a két üllői nő? Igen, hogyne, itt voltak. Majd rámborították az asztalt. Mit gondolok róluk, még hogy a konzervgyárba menjenek, térdig vízben dolgozzanak? Menjen oda maga — ezt mondták nekem és faképnél hagytak.

©

A legmegborzongatóbb történet. Húszéves hőse cipész- tanuló volt, de arról álmodozott, hogy rendőr lesz belőle, öt éve gyermekparalízist kapott. Felgyógyult, a betegség azonban súlyos nyomokat hagyott testén. Izmai elgyengültek, végtagjai nehézkesen mozognak, a mesterségtanulást nem folytathatta tovább. Más munkát kerestek neki szülei. Lakóhelyükön, Kiskunlachá- zán nem tudtak találni semmit a számára. írták a panasszal teli levelet mindenfelé. így került a megyei tanácsháznak ebbe a szobájába a fiú. Mégis, mit szeretne csinálná? — kérdezte tőle Tauber Irén.

Nem tud belenyugodni tes-