Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
a r*sr «ent 1966. ÁPRILIS 24., VASÁRNAP KVlTlMlTONlKÄ---------- . .. I * ■ ■ ■ m. M H #/ Több mint kétmillió méternyi korabeli filmhíradót néztek Mihail Komm, a kiváló szovjet filmrendező és munkatársai ahhoz, hogy összeállítsák azt a két és félórás dokumentumfilmet, amely nemcsak azt mondja el, mi történt Mussolini Olaszországéban és Hitler Németországában, hogy milyen volt az az út, amely az utcákon masírozó fasiszta rohamosztagoktól Auschwitz krematóriumaiig, nagy múltú nemzetek erkölcsi válságáig vezetett, hanem azt is, hogyan, milyen eszközökkel érték el Hitlerék az emberek elbódítását. Éppen mert a világ közvéleménye előtt — de azok előtt is, akik öntudatlanul, hamis ösvényekre vezetve, cinkosságba kerültek a fasizmussal — már régen lelepleződött a fasizmus lényege, megengedhette magának a nagyszerű szovjet film alkotói gárdája: döntő módon azokat a pergő képeket is felhasználja, amelyeket buzgó, igyekvő náci filmesek azzal a céllal vettek fel, hogy a legelőnyösebb oldaláról mutassák be a közönséget lenyűgöző „Führer”-!, a hódítani induló, vidám „Wehrmacht”-Iegényeket, az ünnepelt „Ducé”-t. És bár a film képsorainak csak kis hányadát teszik azok, amelyek az embertelenség jelenségeit közvetlenül elénk tárják, a film grandiózus mementó. Annak érezhetik azok a nemzedékek is, akik nem élték át a Radnóti Miklós-féle „Oly korban éltem én ..szégyenét és megaláztatását, akik nem is éltek még akkor, amikor a hitierek és mussolinik uralkodtak. Mert szégyen volt nem csupán ölni. hanem az is, hogy oly sokan nem vették észre a gyilkosokat és gyilkosságokat. A HÉTKÖZNAPI FASIZMUS Jelentős szovjet dokumentumfilm Romm és munkatársai az események és dokumentumok gazdag arzenáljából a legjellegzetesebbeket mutatják íeL Nemcsak fal mellé állított áldozatokat láthatunk, hanem — például — a varsói gettóba kiránduló „turisták”-at is. És mai szemmel a kivégzések látványa sem borzalmasabb, mint az, hogy a gettó szenvedéseiben élvezetüket lelő kirándulók visszafelé, a hajón vidáman süttetik arcukat a nappal ... Az elriasztó és groteszk, az önmagában borzalmas és éppen „derűjével” elborzasztó képeknek rommi „ellenpon- tozás”-a „A hétköznapi fasizmus” egyik művészi módszere. Mert művészetet Is ad ez a dokumentumokat pergető Hím! Az igazság megmutatásának művészete ötvözi össze a fasizmus történelemellenes történetének dokumentumait. Mi van a fasizmus hétköznapjai és ünnepei mögött? Hogyan függ össze a tömeggyilkosság és „Kraft durch Freude”, azaz „örömből erő” mozgalom? Ilyen kérdésekre ad választ a film. A maga eszközeivel, a frappáns szemléltetés bravúros módszereivel mutatja meg, hogyan szédítette el a „Fackel- zug”-ok — nagy fáklyásmenetek —, a parádék, az egyenruhák, a megafonok és filmhíradók szünetet nem hagyó, lélegzetvételnyi elgondolkodást sem engedő sora a kisemberek egy nem jelentéktelen részét is. Már nem az volt a fontos, hogy mit is mond a „Führer”, hanem, hogy a „Führer”, a „Vezér” mondja. És a gondolatokkal nem ellenőrzött Hang, a kételyekkel nem ellensúlyozott Látvány a kartellek, trösztök által mozgatott gengszterbanda engeddNEM ÉR, DE KÖTELESS Magyar László: Móra Ferenc élete Két esztendeje műsort sugárzott a Rádió a szegedi nagyokról, Móra Ferencről és Juhász Gyuláról, koruk szegedi irodalmi, szellemi életéről. A meginterjúvolt kortárs, Magyar László, aki Móra Ferenc és Juhász Gyula életének, munkásságának legjobb ismerője, így kezdte nyilatkozatát: „kortársnak lenni nem érdem, de kötelességgel jár ...” Ennek a megtisztelő kötelességnek tett most is eleget Magyar László, amikor megírta Móra Ferenc életét a „Nagy emberek élete” sorozatban, a Móra Könyvkiadónak. Magyar László nem életrajzot adott, nem a dokumentumok sokaságát halmozta össze, hanem egy olyan történelmi- társadalmi regényt írt a századfordul ón-ól s századunk első évtizedeiről, Kiskunfélegyháza és Szeged, tehát a magyar vidék nézőpontjából, afnelynek főszereplője Móra terenc. Ebben a könyvben emberközelségbe jön a történelem, s benne egy olyan szellemi ember, aki kora magyar irodalmának egyik legnagyobbja volt. S mint minden gondolkodó, s mint minden becsületes szándékú ember, Móra Ferenc is keresi a maga útját, s ezt meg is találja a kiskunfélegyházi hagyományok nyomán. A kiskunok még a század első évtizedeiben is Kossuth szellemében, a szabadságharc eszmei kohójában kikristályosodott elvek szellemében élnek és politizálnak. Ebben a légkörben nőtt fel Móra, s életelve, hovatartozása, magatartása ebből a talajból fakad. Megmarad mindvégig Habsburg-gyűlölő- nek, reakcióellenesnek, a maga független útját járó szabad léleknek. Legnagyobb íród élményeit ezektől az emberektől kapja, s ezeknek a jussuktól megfosztott embereknek az igazságát hangoztatja cikkeiben, majd az olyan feledhetett lenül szép s megrázó, drámai erejű regényeiben, mint amilyen például az Ének a búzamezőkről. Móra Ferenc élete küzdelmes volt, mint amilyen küzdelmes volt maga a kor is. S ha lehet, a Horthy-korszak még több gondot, bajt, reménytelenséget terhelt az országra, a szellemi és politikai életre, mint a Habsburg-ura- lom. Kemény embernek kellett lennie annak, aki ilyen körülmények között, nemegyszer üldöztetés ellenére is megmarad a maga útján, aki a csábításnak is ellenállva lemond a nagyobb darab kenyérről, a becsület javára. Móra Ferenc nemcsak írónak, muzeológusnak, pedagógusnak és népművelőnek volt nagy, hanem elsősorban embernek. Ez sugárzik az ifjú olvasó felé Magyar László könyvének minden lapjáról, s ez az, ami lelkesítheti a ma ifjú emberét, aki bár gyökeresen más társadalmi körülmények között, felszabadult országban, de minden ifjú örökös sajátjaként a leendő életútról töpreng, helyét, feladatát keresi az életben, a társadalomban. így lett ez a munka rangjában és funkciójában is több, értékesebb, hatásosabb az sál? — kérdezte hirtelen ötlettel a fekete baj- szos. A sápadt fiú meghökkent; ezt a kérdést nem lehet elütni semmilyen kitérő mondattal. — A mi esetünk más ... — Mindig igazat mondunk egymásnak? — Az igazság, vagy az igaz, mindig relatív ... — Ez meg közhely... — Lehet, de ... — Semmi de... — erősködött a bajuszos, mint aki egyszerre meg akar tudni valami titkot, amit régen sejtett, csak valahogy nem tudta merre keresse a nyitját. — Engem az érdekel — mondta —, hogy mi hazudtunk-e valaha egymásnak, mert szerintem hazudtunk ... — Elismerem, hogy ez nem lehetetlen — mondta riadtan a másik —, de végtére is; mit akarsz ezzel...? — Tiszta vizet a pohárba — felelt ünnepélyesen a költő és megállt. Egészen felindult volt, s a barátja tekintetét kereste a végtelenül szomorú szemével. — Én be merem neked vallani, hogy előfordult, amikor hazudtam ... — Hát aztán; ennyit én is be merek ismerni... — Nem igaz, hogy nagy költők bíztatnak — mondta most már feltartóztathatatlanul a bajuszos fiú —, ezt én csak úgy hazudtam, egyikkel sem beszéltem eddig . Nem mertem ... Érted ? — Ez már csaknem eszelősen hangzott... — A Kossuth-díjas sem igaz, akiről azt mondtad, hogy másfél óráig öntötte beléd a lelket? — kérdezte a sápadt, s a hangjában már a csalódás meg némi sértődés keveredett. — Csak megnéztem a telefonkönyvben, hogy hol lakik. — Egyáltalán, ki olvasta eddig a verseidet? — Te, és néhányan, akik nem érdekesek... ||émi csend következett, majd újra elindultak. A fák árnyéka a villanyok közötti járdaszakaszokat mély, beláthatatlan sötétbe vonták, csak az oszlopok alatt volt kevéske gyér világítás. — No, mit szólsz a dologhoz? — kérdezte a fekete bajuszos, mintha sürgetné a barátját valami övéhez hasonló nagy vallomásra. A sápadt fiú meg azon töprengett, küszködött; mert érezte, hogy most rajta a sor; kell-e valóban ez a nagy kinyilatkozás? Nem szólt, egyre csak hallgatott. — Én nem is tudom, hogy miért hazudtam — mondta megint csak a bajuszos, ugyanazon az ünnepélyes hangon, mint az előbb. — Klári nem volt az enyém — szólalt meg végre a sápadt fiú rekedten, mintha mindjárt köhögnie kellene. — És Éva? — csapott le rá a másik. — Egyik sem. — Szóval ez az igazság? — Ez. — Pedig, látod, én elhittem mindegyiket — mondta szomorúan a költő. — Mindent elhittem neked ... Komolyan ... én ... én... egyenesen csodáltalak, hogy annyira nagy sikereid vannak a nőknél __Még irigyeltelek is... — Hiszen én is nagyra tartottalak, hogy Kossuth-díjas költők bíztatnak az írásra — védekezett a másik, s a szavaiban ott bujkált a szemrehányás —: végül az sem igaz... Nem hihettem én benned ugyanígy? — kérdezte sértődötten. —i A hazugság ártalmas betegség... — Ami azt illeti, Klárival azért volt köztünk valami — próbált kissé visszatáncolni a sápadt fiú, de a másik leintette: — Hagyd ezt... Reménytelen ... öbbet aztán nem is beszéltek, csak forrt, izzott bennük valami megmagyarázhatatlan indulat. Mentek, ballagtak hazafelé, és már ott jártak a kis utcában, ahol mind a ketten laktak. Máskor beszélgettek, még a kapu előtt is, amíg ki nem szóltak bentről, ahogy felfedezték őket; „elég lesz már, ezeket össze kellene kötni, hogy meg- únják egymást”. Most csak megálltak a kapu előtt, ahol a költő lakott. Álltak és néztek egymásra zavartan, mint akik most ismerkedtek össze. Egy lámpa vetett ide némi fényt. A költő a hóna alá fogta a táskáját, s egy kicsit féloldalt nézett fel a sápadt Don Jüanra. — Hát... — Hát... — Hát akkor holnap.;; ~ ,JÓ- holnap — mondta a hosszú sápadt rni, es elmosolyodott, mire a másik arcán is végigszaladt a derű. Először életükben kezet fogtak, mint az igazi férfiak... kfY-rx, -He*». E fentek, ballagtak hazafelé, bár semmi I kedvük sem volt az otthonuk melegéül ben osztozkodni, a családjuk többi tagjával. Megannyi értetlen ember mindenütt A fülledt tavaszi este marasztalón nehezedett a vállukra, valószínűnek látszott, hogy az éjszaka sem változik majd: meleg lesz, s tele virágillattal. — Szennyes élet — mondta egyszer váratlanul János, akit 17 éves kora ellenére gyomorfekéllyel kezeltek, s éppen ezért sovány is volt, horpadt arcú, sápadt, mint általában a gyomorbetegek, mégis a másik úgy tudta róla, hogy tetszik a lányoknak, a szerelmi sikerek garmadája húzódik a tarsolyában. Fölényesen, lekezelően beszélt általában minden nővel. A szikár, hosszú termetét kihúzta ilyenkor, s ellenállhatatlannak tetszett. — Nekem már sokmindenből elegem van — folytatta a sötét gondolatokat. — Nekem is — mondta a másik, de a hangjában inkább kíváncsiság vegyült, mintsem DKKlSS 3ÄK0& mes eszközeivé bénította az embereket. Ezt az ördögi mechanizmust nem elmagyarázza, hanem megmutatja a film. Figyelmeztetve minden nézőjét arra, hogy milyen alapvető különbség van a történelemnek irányt adó tömeg és a bármily impozánsan ható, de belül üres csürhe között. A tömeg öntudatos, a tömeg — amelyről József Attila énekelt — tudja, hogy mit akar. A csürhe azt „akarja”, amit a „vezérek” akarnak... Több mint két évig készült „A hétköznapi fasizmus”, amely a fasizmust — és a fasizmust szülő imperializmust — leleplező dokumentumfilmek sorában egy eddig el nem ért, összegező szintig jutott el. Több mint két évig készült, ám több mint húsz évet — sőt, ha a „modern” imperializmus középkori gyökereit tekintjük — évszázadokat fog át. Az emberi méltóság védelmében, a szocialista humanizmus védelmében szól ez a film, amely a korabeli filmhíradók mellett néhány mai képsort is bemutat. Egyrészt képsorokat a békés életből, másrészt képsorokat, amelyek azt mutatják, hogy vannak még erői a neo- fasizmusnak. Márpedig a neofasizmus, az antikommu- nizmus, a revanspolitika a békét és az emberi méltóságot ; veszélyezteti. „Termékeny még az öl” — mondja B.: Brecht a Hitleréket ábrázoló „Állítsátok meg Arturo Ui”-t; prológusában. Ám az ilyen ! okosan nevelő filmek, mint j amilyen „A hétköznapi faslz- | mus”, nagy segítséget jelente- ' nek az új Arturo Ui-k — és Ui- i jelöltek — leleplezésében és! megállításában. —L í őszinte meggyőződés. Ez a fiú kicsit alacsonyabbra nőtt, hajlottan járt, s az évei számát hamar nőtt fekete bajuszával akarta 17-ről 20 fölé emelni. Mindig táskát cipelt magával, s a másik, a gyomorbeteg barát ismerte a táska tartalmát: versek kéziratai lapultak benne. — Ma délután találkoztam a barátnőddel — közölte János, s tartott egy kis szünetet. — Na és? — Emlékszel rá biztosan, hogy egyszer beszélgettünk róla és elmondtad, hogy tetszettek neki a verseid. — Pontosan emlékszem — mondta a fekete bajuszos fiú, és meg is erősítette —, az igaz is, hogy tetszettek neki. Csak azt nem szerettem benne, hogy nem tudta megmagyarázni, miért jók a verseim ... Ezt is említettem neked, mindig azt mondta: „Nagyon klasszak...”, „Maga még híres ember lesz Jóska”. — Éppen ez benne a disznóság, hogy ilyeneket mondott — jelentette ki a sovány. — Szerintem elég, ha csak megismétlem: hagyjad. — Nem értelek. — Kétszínű, álnok, s minden, ami belefér™ — Különösebben nem érdekel, de mégis beszélhetnél valamivel részletesebben — mondta a költő, aki a választékos kifejezésekkel akarta leplezni a felébredt kíváncsiságát. A másik meg már bánta, hogy elkezdte ezt a témát; nem is akart beszélni a dologról, de hát kicsúszott a száján. Végül is miért bántsa meg a barátját? — Hagyjuk. — Nem, ne hagyjuk. Érdekel. — Hát jó — felelt beleegyezőn a hosszú fiú, de azért még egy kicsit gondolkozott, aztán kimondta: — Nekem azt mondta ma a lány, hogy dilettáns vagy... — És te? — Persze, én azonnal megmagyaráztam neki a dolgot — sietett a válasszal a sápadt ba- rát —, elmondtam neki, hogy a vers ma... meg_ a te tehetséged ... szóval, hogy te igazi költő vagy, ezt csak az nem veszi észre ... Nagy költők már felfigyeltek rád ... V alószínűtlenül hangzott ez a hadarás. Talán nem is mondott semmit a lánynak _ g ondolta a költő, s valami nagy csalódás sajgatta, mint akit kifosztott a barátja... Az egész élet alakoskodás — mondta. — Az —, hagyta helyben a másik. — De vajon, mi alakoskodunk-e egymáséletrajznál, így vált regénnyé, : s ennek ellenére dokumen-; tum-hűségű korrajzzá. Ma-; gyár László érdeme, hogy bár j másfél évtizedes szoros barát- j ság fűzte Móra Ferenchez, hi- > szén együtt dolgoztak a Szege- • di Napló, a Szeged, majd a ! Délmagyarország szerkesztő- í ségében, s a szerkesztőségi ! kapcsolatokon túl is állandó! baráti-emberi kontaktus volt! kettejük között — mégis sze- : mélytelen krónikásként szá-; mol be a nemzet nagy halott-; jaként tisztelt barátról. Az a sok eddig ismeretlen ! adat az irodalomtörténészekre ! vár, amelyet Magyar László! szinte észrevétlenül sző a re- 5 génybe anélkül, hogy ezt külö- ! nősebben hangsúlyozná. Ilyen : például néhány Móra-regény $ megszületésének története,5 Juhász Gyulával való sokszálú $ kancsolatának több érdekes 5 mozzanata, vagy például a $ Zadraveczcel való szembeke- 5 rülése a kolostori képtár és $ könyvtár szocializálásakor, j 19-ben. Ugyancsak eddig is-> meretlen életrajzi részlet lytó- 5 ra reagálása Horthy szegedi 5 múzeumi látogatására. Magyar László ezzel a na-: gyón szép és irodalomtörténe- S tileg is jelentős munkájával : méltóan rótta le kortársi kő- { telességét, s tovább gazdagí- í tóttá saját írói életművét is. j A Móra-életregény jól illesz-; kedik Magyar László korábbi J jelentős regényei — Tamás, j Sziklasír, Lázad a föld. Négy j negyed. Milyen volt szökésé-; ged? stb. — sorába. A Móra Könyvkiadót elis- í mérés illeti a vállalkozásért, a ; kötet színvonalas kiállításáért. J Tenkely Miklós :
