Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

10 rtsj MEGYEI íMíHap 1966. ÁPRILIS 17., VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink Az elbirtoklásról., a munkahiányról.. Evek múltán Jelent­kezett a háztulajdonos, a bérlő elbirtoklás út­ján nem szerzett tulaj­donjogot. H. I.-né, gödöllői lakos írja, hogy még 1951-ben a hábo­rúban megsérült romház fel­építésére kapott engedélyt a tanácstól. Saját költségén a munkálatokat elvégeztette, és a lakásba beköltözött. A tu­lajdonos most jelentkezett, és ügyvéd útján felszólította, igazolja, hogy milyen címen lakik a lakásban. Olvasónk engedélyt felmutatni nem tud, mivel férje, akitől el­vált, magával vitte, a tanács pedig csak hivatalosan ad ki igazolást. Olvasónk kérdezi: a tulaj­donosnak az ingatlanra ilyen hosszú idő után van-e még joga, és ha bírósághoz fordul, kiteheti-e őt a lakásból? Olvasónk leveléből az ál­lapítható meg, hogy a lakás birtokba vételekor a házingat­lan elhagyott volt. A tu­lajdonos utóbb kérte az elhagyottság megszüntetését, és ehhez az illetékes hatóság az irányadó jogszabályok he­lyes alkalmazásával hozzájá­rult. Olvasónk úgy gondolja, hogy a ház tulajdonjogát tíz év után elbirtoklás útján megszerezte. Valóban, elbir­toklás útján is lehet tulaj­donjogot szerezni, de csak ak­kor, ha sajátjaként birto­kolta az ingatlant. A hábo­rús események következtében elhagyottá vált javak felett végsősorban a pénzügyminisz­ter rendelkezett. Ha ön a há­zat nem vásárolta meg, csu­pán bérlő volt, mindaddig, amíg az nem szűnik meg, gátolja az elbirtoklás meg­kezdését. A háztulajdonos azonban csak akkor jogosult a lakásra, ha' megfelelő cse­relakást biztosít. Ezenkívül ön jogosult a hasznos beru­házásainak, a helyreállítás költségeinek megtérítését is követelni, ha a korábban tör­tént kiutaló határozatban megállapított bérnél, hasz-, nálati díjnál nem vették: volna már figyelembe. Az a i körülmény tehát, hogy a háztu- i lajdonos most akarja érvénye- i síteni háztulajdonosi jogát,; az még nem jogszabályelle- ; nes, viszont olvasónknak \ nincs oka nyugtalankodni, mi- j vei ha egyéb felmondási okot • nem valósított meg, csak i megfelelő cserelakás ellené-j ben köteles a lakásból el- j menni. Hogy milyen lakást: kell megfelelőnek tekinteni, j azt már több esetben megír- i tűk, és csupán most annyit,S hogy vita esetén a háztulaj- i donosnak kell bírósághoz: fordulni, ahol döntenek ab- i ban a kérdésben, hogy a fel- > ajánlott cserelakás megfeie- j lő-e, vagy sem. Ha ezek után még mindig; kételkedik a háztulajdonos fel- j lépésének jogosságában, ke-1 resse fel a Pénzügyminisz- j térium illetékes osztályát. j A dolgozót térítés il- j leti meg, ha a munka, j hibáján kívül átmeneti- i leg szünetel. Sz. K., kocséri olvasónk írja,j hogy két hónap alatt 29: munkanapra teljesítményt i nem tudott leadni, mivel i az erőgéphez rendszeresített i munkagép rossz volt, amely : pedig a gépállomás műszaki vezetőjének hibájából adó­dott. Hasonló jellegű kér­déssel fordultak hozzánk többen, hogy abban az eset­ben, ha a dolgozót a vállalat munkával ellátni nem tudja, jár-e a kiesett munkaidőre bér? Az Mt. V. 138. §. szerint, ha a munka a dolgozó hibáján kí­vül átmenetileg szünetel, a ki­esett munkaidőre időbért kell fizetni. Az időbérként figye­lembe veendő összeget a válla­lat igazgatója a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben ha­tározza meg. Az ilyen címen 1 órára megállapított munka­bér nem lehet kevesebb az iparágra érvényes legalacso­nyabb munkás bértétel alsó határának 80%-ánál, és nem lehet több a dolgozó személyi alapbérének megfelelő órabér­nél. Az illetékes miniszter a szakszervezettel egyetértésben az állásidőre fizetendő munka­bér összegét a fentiektől elté­rően is szabályozhatja. Sz. K. olvasónknak azt ta­nácsoljuk, hogy panaszával forduljon a vállalati munka­ügyi döntőbizottsághoz, Dr. M. I. Ifjúsági kamarazene-bemutató A Pest megyei Tanács műve­lődésügyi osztálya, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakisko­la és az abonyi Állami Zene­iskola április 20-án, szerdán délelőtt tíz órai kezdettel ren­dezi meg a megyei zeneiskolák kamarazene bemutatóját az abonyi Petőfi Művelődési Ház előadótermében. Ünnepi meg­nyitót mond Máté János, a Pest megyei Tanács művelő­désügyi osztályának helyettes vezetője. A bemutatpn a soly­mári, nagykőrösi, váci, szent­endrei, ceglédi és az abonyi zeneiskola növendékei szere­pelnek. Egy híján hét nyelven. Nagyobb önállóság — fokozott felelősség Az amortizáció bevezetéséről nyilatkozik a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főkönyvelője tehát pontosan hat nyelven beszél ez a kisbőrönd nagy­ságú formás berendezés. Bemutatják a Budapesti Nem­zetközi Vásáron. Neve Szimulton, s vezeték nélkül, hosz- szú hullámon közvetít különböző nyelveket, akár ezer em­ber számára is. A vevőkészülék súlya 10 dekagramm és már a kívánt fordítást hallgatja a kongresszusi rész­vevő, az üzleti partner, vagy a messziről jött turista Sokszor szóba kerül nap­jainkban a termelőszövetke­zeti vezetők és tagok köré­ben az amortizáció, más szóval az értékcsökkenési le­írás. Újszerű fogalom ez a termelőszövetkezetek gazdál­kodásában, céljával, fontossá­gával sokan nincsenek is tisz­tában. Ezért kerestük fel Békési Sándort, a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának főkönyvelőjét, hogy az amortizációval, az amorti­zációs alap képzésével kap­csolatban elhangzott kérdé­sekre választ adjon. — Miért vált szükségessé az értékcsökkenési leírás és az amortizációs alap létesítése a termelőszövet­kezetekben? — Köztudott, hogy az álló­eszközök, — gépek, épületek stb. — is kopnak, rongálód­nak. A termelőszövetkezetek ezt a fontos közgazdasági tényt 1962 végéig nem vet­ték figyelembe. 1963-tól kezd­ve mi már számítottuk az amortizációt, de csak az év végén, zárszámadáskor, az állami gazdaságokhoz hasonló számítási kulcsokkal. Az amortizáció részleges beveze­tésére — egyelőre a gépi jellegű állóeszközökre — ez évben került sor. A jövő év január elsejétől kezdve már valamennyi állóeszköz érték- csökkenését le kell írni, és ezek pótlására alapot kell létesíteni. A kérdésre azt válaszolnám; a gazdálkodás mai színvonalán már nem nélkülözhetjük, hogy az amor­tizációt, mint termeTési költ­séget is figyelembe vegyük és ennek pótlásáról is gon­doskodjunk. — Milyen előkészülete­ket tesznek az amortizáció bevezetésére és hol tarta­nak ezzel? — Az újraértékelést az úgy­nevezett megyei, járási és városi újraértékelési bizott­ságok irányítják és ellenőr­zik. A gyakorlati munka a szakbizottságokra hárul, ezek keresik fel a szövetkezete­ket. Az újraértékelés három ütemben történik: az első december 1-től január 31-ig tartott, amikor is a gépi jel­legű állószközök újraértéke­lése történt meg, a második ütem március 1-től április 30-ig tart. Ezekben a na­pokban az épület jellegű állóeszközöket értékelik újra, míg a harmadik ütemben — május 1-től, május 31-ig az ültetvényeket értékelik újra. A szakbizottságok nemcsak az eltelt időt veszik figye­lembe az értékcsökkenés le­írásánál, hanem az állóesz­közök valódi értékét is, hogy a jövőben az évenkénti amor­tizáció alapján pótolni tud­ják a szövetkezeti gazdaságok állóeszközeiket. A munka az első ütemben jól haladt, nap­jainkban azonban nem kielé­gítő. — Milyen tapasztalato­kat szereztek a gépi jelle­gű állóeszközök újraérté­kelésénél? — A kép amit kaptunk, elég kedvező. A megye termelő- szövetkezeteiben, a gépi jelle­gű állóeszközök értéke, az új értékhez viszonyítva 54,3 szá­zalékos. Az állóeszközöknek tehát 43,7 százaléka használó­dott el. A megyében a gépi jellegű állóeszközök átlagos élettartama 9,5 év. A hátrale­vő élettartam 5,2 év. Az el­használódás tehát arányos, ami azt mutatja, hogy többá- kevésbé jól gazdálkodnak a gépekkel, kihasználásuk álta­SÍRONTÚLI TRAGÉDIA lában megfelelő. A számada­tok azonban figyelmeztetnek arra, hogy ezeket a gépeket pótolni is kell. Mire egy-egy gép kiesik a termelésből, a szövetkezetnek olyan alapot kell biztosítani, amiből újat tud vásárolni. A megjelent utasítások ér­telmében a szövetkezetek kö­telesek az amortizációnak — tehát az évenkénti értékcsök­kenésnek — megfelelő össze­get, az amortizációs alapba helyezni. Az idén a gépi jel­legű állóeszközöknél az amor­tizáció 30 százalékát jún. 30- ig kell befizetniök, míg a to­vábbi 70 százalékot december 31-ig. A kormány nagy jelen­tőséget tulajdonít ennek, bizo­nyítja az is, hogy azok a szö­vetkezetek, amelyek június 30-ig a szükséges fedezettel nem rendelkeznek, erre a cél­ra évvégi lejáratra rövidlejá­ratú hitelt igényelhetnek. Az eddigi számítások sze­rint, a gépi jellegű állóeszkö­zök amortizációjának össze­gét általában fedezi az az összeg, amihez a termelőszö­vetkezetek az egyes mezőgaz­dasági termékek árának fel­emelése következtében jutnak. A szövetkezetek többségénél tehát az árintézkedéssel az ál­lam magára vállalta az amor­tizációs alap létesítését. Egyes szövetkezeti gazdaságokban azonban kisebb-nagyobb anyagi terhet jelent, főként ott, ahol magas a gépi ellá­tottság, továbbá olyan a ter­melési szerkezet, hogy nem tudják kihasználni az áreme­léssel kapcsolatos előnyöket. El kell mondani azt is, hogy az 1967. jan. 1-től — tehát az épületek, ültetvények stb. — létesítendő amortizációra, a központi szervek, megfelelő intézkedésekkel az alapot megteremtik. — Mire használhatják fel a szövetkezetek az amortizációs alapot? — Az amortizációs alap, tu­lajdonképpen a szövetkezet tulajdona. A megállapított összeget a saját amortizációs alapjára fizeti be. Ezzel a szö­vetkezet maga rendelkezik. A megkötöttség csupán annyi, hogy csak állóeszközök vásár­lására, létesítésére fordíthat­ja. Tehát az ilyen alap képzé­se nem jelent fejlesztést. Az állam a jövőben is támogatja a termelőszövetkezeteket, be­ruházásaikra hitelt ad. Igaz azonban, hogy a jövőben, a beruházások odaítélésénél, jobban figyelembe veszi a szükségességet, a gazdaságos­ságot stb. De ez érdeke a ter­melőszövetkezetnek is, mert az észszerűtlen beruházás sok­kal inkább csökkenti a közös jövedelmet, mint eddig. — Van-e már hatása a szövetkezetek gazdálkodá­sában az amortizáció be­vezetésének? — Amint az előbb mór em­lítettem, zsebbe vágó kérdés az amortizáció. A szövetkeze­tek, a gazdaság-irányítás új rendszerében nagyobb önálló­ságot élveznek, termelési esz­közeikkel szabadon rendel­keznek. Ez azonban nagyobb felelősséget is jelent Az eltelt néhány hónap alatt azt ta­pasztaltuk, hogy a szövetkezeti vezetők szemléletében egyre jobban előtérbe került a mennyiségre való törekvés mellett a minőségi és a gazda­ságossági követelmény. Igye­keznek a termelőeszközöket észszerűen, szakszerűen ki­használni, az egységnyi terü­letről minél nagyobb terme­lési értéket „levenni”. A be­ruházásoknál is sokkal job­ban érvényesül a gazdaságos- sági szemlélet, mint eddig. Tulajdonképpen ez is a cél: a meglevő vagy a beruházott eszközöket minél jobban, mi­nél gazdaságosabban felhasz­nálni a termelés érdekében a közösség javára. M. S. és nagy eréUyel, gyorsan rendet terem­tett. Sűrűn küldözgette azután a pénzt, hogy fogságát elviselhetőbbé tegye Nyáry Pálniak, meg a porkoláboknak. Hites feleség nem viselte különbül gondját rab férjének. Nemsokára beteg lett és meghalt az asszony. Nyugvóhelyét a kiserdőben je­lölte meg a gyászbaborult rab. Arról is a távolból intézkedett, hogy bekerítsék az erdőnek ezt a darabját és a friss sír mellett ássanak még egyelt a számára. Ott akar megpihenni holta után, nem pedig a családli kriptában. 1856-ban kiszabadult Nyáry Pál, utóbb elfoglalta újra alispáni székét, és megint belevetette magát a politikába. Meghalt szerelmeséhez pedig hű ma­radt, nem nősült meg soha és arról még pletyka sem maradt fenn, hogy lett volna valaki, aki az elhunytat pó­tolja. Egymagában élt, öregségére vi­lággal, önmagával meghasonultan. Vé­gül is egy belvárosi bérház negyedik emeletéről levetette magát 1871. április 21-én. Akarata szerint odatemették a kiserdőbe, téglával belülről körülfala­zott sírgödrőt vastag betonlappal zár­ták le. Az első világháború utolsó hónapjai­ban aztán néhány szökevény katona felfeszítette a betonlapot, elbújt a sír­ban a csendőrök elől. Később csontjai ott hevertek a nyitott gödör körül, já­tékszeréül kódorgó ebeknek, vásott gyermekeknek. Ami még a szétszórt csontokból megmaradt, azt aztán me­gint eltemették. De a második világháború után kóbor emberek újra kibontották Nyáry Pál sírját, a gödröt bélelő téglafalat „kiter­melték” és eladták, csontjait megint szerteszórták. Fűvel benőtt horpadás a földön jelzi most a helyet, ahol a sír volt. Azt beszélik, egy csontszilánk sem maradt meg, semmi sincs belőle sír­helyén. A szerelmes asszony azóta árva- egyedül fekszik a kiserdő földjében. Aki elolvassa sírkövén a nevét, nem tudja már, hogy ki volt. Egykor ünne­pelt nagy művész a színpadon és sze­relmi dráma hőn szeretett hőse az életiben. Visszamegyünk az útra, otthagyjuk mindenkitől távol, egyedül Sehódelnét. Beülünk a kocsinkba és tovarobogunk, mint ahogy robog az idő, meg az élet Szokoly Endre nőket — magyarázza aztán odabenn a faluban egy öreg magyar, miközben ha­miskásan kacsingat a szemével. Holott, bár való igaz, Schődelmé szeretője volt Nyáry alispánnak, de nem kitartottja. Lángoló, nagy, igaz vonzalom fűzte egymáshoz őket. Mondják, mindenki élete kész re­gény, hát akkor Schódelné Klein Rozá­liáé különösen az. Klein Rozália? Ko­lozsvárott született 1811-ben, de hogy apja, anyja ki volt, senki sem tudja. Klein néni, a bábaasszony, aki világra segítette, magánál tartotta, örökbe fo­gadta, nevet adott neki. Szokásos volt ez abba/i az időben meg még később is, előkelő családok bajbaesett lányuk ele­ven szégyenét úgy tüntették el, hogy a gyermeknek szülőt fogadtak. A kíis Róza tarkában már ötéves ko­rában kincset sejtett meg Schódel ko­lozsvári karmester. Taníttatta, énekes­nőt nevelt belőle, amikor pedig felser­dült a lány és szép hangjáért még a csupa melódia Olaszhonban is komoly pénzt adtak, elvette jóval fiatalabb ta­nítványát a lassan már öregedő kar­mester. Tizenöt esztendős korától visel­te Róza a Schódel nevet. Hogy pedig Nyáry alispánnal összekerült az asz- szony, jól benne járt már a harminc­ban. Nyáry Pál feleségül akarta venni!, re­formátus lévén, elvált asszonyt is elve­hetett volna. A lutheránus Schódel há­zassága felbontásának sem állt útjába törvény. De a karmester csak kártérítés fejében lett volna hajlandó elválni és olyan hatalmas summát követelt, amit Nyáry nem tudott előteremteni. így hát a házasságból nem lett semmi. Ennek pedig különösen a Nyáry család örült, nem jó szemmel nézte a színésznőt, nem is akarta befogadni. Kitört és végétért a szabadságharc. Nyáry alispánt is bilincsbe verték. No­ha a Habsburg-ház detronizációját nem szavazta meg Debrecenben, nagy volt a bűne, mert a nemzeti haderő meg­szervezésében a Honvédelmi Bizott­mány alel nőkéként tevékeny részt vett. El is ítélték tízesztendei várfogságra, elvitték Josefstadtba, sok jó magyar hazafi börtönébe. Nyáregyházán a bir­toka tiszttartó meg kasznár kezén zül­lésnek indult. Ekkor, 1850-ben mondott Schódelné örök búcsút a színpadnak, elvonult gaz­dálkodni raboskodó szereljne birtokára Stop! Micsoda gránitszikla, talán va­lami vándorkő ez itt az Alföldön az út­menti kiserdő fái között? Megállunk, bemegyünk az erdőbe, akkor látjuk, hogy emlékoszlop. Sötétszürke egyen­lőtlen szikladarabjait szabálytalanul illesztették ölssze nagyon régen, vagy nagyon mostan, formátlan formája annyira primitív és annyira modem, .uómlik valami fél irat is rajta, nehezen kibetűzhető: Nyáry Pál 1806—1871 ennyi mindössze. Túlfelén még egy sor halavány betű: Pest megye közönsége 1876 Pest megye 1848-as alispánjának a sírjára bukkantunk volna? Nyáry Pálé­ra, aki a szabadságharc előtt a refor­mokat sürgető liberális nemesség egyik legbefolyásosabb vezetője volt. Később halljuk azonban, nem a sírját jelöli ez az emlék. Pár lépéssel odébb, süppedő hantok fellett a múlt század derekán divatos rózsaszínű kőtábla-.íremlék. Megdőlt, erősen hajlik már a föld felé. Lekopott régen az aranyozás a kőbe vésett ke­resztről is, meg a gyászfátyolos lant­ról, amely alatt néhány betű és szám­jegy áll: Schódelné, 1854 Semmi több. Mert, ha már el is fe­ledték, akkor amikor e sír lakóját ko­porsóba fektették, sokat jelentett ez a név, ismerték Itáliában, meg Bécsben és szerte Magyarországon. Korának hí­res operaénekesnője volit, de játszott drámai szerepeket is sokfelé. Európá­ban. Attól fogva azonban, hogy Pesten megnyílt a Nemzeti Színház, másutt i fel nem lépett. Ugyan, hogyan kerülhe- ; tett holtában ide, Nyáregyházára, a : kiserdőbe? i — Hát, tetszik tudni, a királyok va- ; laha bolondot tartottak maguknak az s udvarukban, a nagyurak meg színész-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents