Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-10 / 58. szám

HlAKCl IjsS IO*« CSTTTÖiKTÖK **9T MECYtl Átszervezték a Szentmártonkátai Gépállomást Befejeződött a Szentmárton­kátai Gépállomás átszervezé­se gépjavító állomássá. A já­rás termelőszövetkezetei 44 da­rab erőgépet vásároltak meg, teljes felszereléssel — gyűrűs hengerekkel, vetőgépekkel, tárcsákkal stb. — a gépállo­mástól. A gépállomás vala­mennyi gépet teljesen kijavít­va adta át a tsz-eknek. Az átszervezés során illeté­kesek nagy figyelmet fordítot­tak arra, hogy az erőgépeket lehetőleg azok a tsz-ek vegyék meg, ahol korábban is dolgoz­tak, s az a traktoros menjen velük, aki eddig is kezelte. Körültekintően szervezték meg a gépek javítását is. A járás 17 termelőszövetkezete közül már 13 kötött szerző­dést a gépjavító állomással, teljes műszaki kiszolgálásra, beleértve a kisebb javításokat is. Az utóbbit a gépjavító ál­lomásnak a termelőszövetke­zeti műhelyekbe kihelyezett szakemberei végzik el. Kevésből — többet ? Ügyeskedés a költségvetési tételekkel - Szerelőműhelyből kultúr­terem - Könyvtár semmiből - Beszélgetés a maglóéi tanácsházán A maglódi tanácsházán Ko­vács József vb-elnökhelyettes készségesen válaszolgat a fel­tett kérdésekre. — Kissé lassan ugyan, de azért haladunk — mondja. — Talán valamicskét gyorsabban is annál, mint ahogyan papír­forma szerint lehetne. A szó ártatlan értelmében „csalunk is. lopunk is", ha kell, mert szeretnénk minél hamarabb behozni, pótolni azt, ami hi­ányzik ebben a hatezer lélek­számúra gyarapodott faluban. A „csalás, lopás" abból áll, hogy a község veze­tőinek olykor ügyeskedniük kell a költségvetési tételekkel, meg a rideg rovatokkal. Pél­dául: a községi tanács min­dig szégyenkezve ülésezett, mert a tanácsteremben nem voltak asztalok. Székek is alig. — A tanácstagok egymás hátán jegyezgettek — méltat­lankodik az elnökhelyettes. — A szükséges bútorzat beszer­zésére van ugyan tizennyolc­iskolát, egy harminckétsze­mélyes óvodát, kilencszáz mé­ter hosszú köves utat, tíz ki­lométer betonjárdát, és ISO ezer forintot költöttek a vil­lanyhálózat fejlesztésére. Az új ötéves terv időszakában kétszáznyolcvanezer forintos beruházással befejezik a köz­ség villamosítását és a jövő évben megkezdik egy új orvo­si rendelő építését. — Tehát túlságosan sok okunk nincs a szégyenkezésre — mondja még Kovács Jó­zsef — a legbüszkébbek mégis a könyvtárunkra va­gyunk, mert ezt úgyszólván a semmiből csináltuk. Aztán büszkék vagyunk arra is, hogy Petőfi Sándor szülei közvetle­nül a költő születése előtt Maglódon laktak. Innen köl­töztek Kiskőrösre. A régi ház megvan, régebben emléktábla is volt rajta, de elkallódott va­lahogy. Most majd új táblát csináltatunk rá. A könyvtár különlegessége az, hogy helyisége kettős célt szolgál, az egyik szobája há­zasságkötő terem is. A zsúfolt könyvállványokat szép, színes függönnyel takarják el, ami­kor az anyakönyvvezető össze­adja a fiatal párokat. (m. L) Hasznosítják a növényvédelmi ankét tanulságait Jön a Burgonya—G gyomirtószeri Mindössze néhány napja, szombaton ért véget a Techni­ka Házában rendezett megyei növényvédelmi ankét, de a nagykátai járás mezőgazdasági vezetői máris azzal foglalkoz­nak: mit és hogyan hasznosít­hatnának az ankét tanulságai­ból a termelőszövetkezetek­ben? — Járásunkból tizennyolc szakember vett részt ezen a három napos, nagyon érdekes tanácskozáson, ahol — meg kell mondanom — újdonságokat is hallot­tunk — kezdi Miló Béla, a járási tanács vb-elnökhelyettese. — Újdonság volt például megis­merkednünk a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem szak­emberei által kikísérletezett Burgonya—G elnevezésű gyom­irtószerrel. Ez évben — kísér­letképpen — mi is megpróbál­kozunk a burgonya vegyszeres gyomirtásával. — Egy másik problémáról: országosan nem nagy múltra tekinthet vissza a gabonafélék carbamidos levéltrágyázása. Járásunkban például tavaly 6000 katasztrális holdon alkalmaztuk. Most, az ankéton elhangzot­tak alapján elhatároztuk, hogy ez évben 9000 holdon végzünk levéltrágyázást. — Mutatóban most ennyit mondhatok terveinkből, de ez nem jelenti azt, a három na­pos tanácskozás többi tanul­ságait elfelejtjük. Ellenkező­leg: továbbra is keressük a módját az új vívmányok szak­szerű alkalmazásának. ny. é. ezer forintunk, de ezen a ren­delkezések értelmében új bú­torokat nem vásárolhatunk, csak használtat. Szorgalma­san látogatjuk tehát a pesti bizományi áruházakat, mert — ha lehet — szeretnénk né­mileg összeillő, egyforma da­rabokat vásárolni, hogy vég­re kulturáltabb külsőt kapjon a tanácsi apparátus munka­helye. A község hatezer kötetes könyvtáráról viszont leplezet­len büszkeséggel beszél. Mag­lódnak csak két és fél év óta van könyvtára, létrehozásához egyetlen fillért sem kapott a község. Mégis megcsinálták. A tanácsháza udvarán, az egyik melléképületben kapott két szép, világos helyiséget. De ma már ez is kevés. Azt ter­vezik, hogy rövidesen hozzá­csatolják a mellette levő szo­bát is, mert naponta már het- ven-nyolcvan olvasó jelentke­zik, hogy kielégíthesse könyv­igényét. A könyvtárt függetle­nített könyvtáros vezeti, Tóth Judit, aki most készül az utol­só vizsgájára a könyvtárosi ké­pesítéséhez. Művelődési otthon? Ez egyelőre vágyálom a község népének. — Jelenleg csak egy hodá- lyunk van — szégyenkezik az elnökhelyettes —, valamikor szerelőműhely volt. Legutóbb hatvankétezer forintot költöt­tünk rá, ami bizony édeske­vés, hiszen háromszáz ember számára lenne benne hely, de csak hetven székünk van. Az a baj, hogy vállalataink nem tanúsítanak kellő megértést. Hiába kértük fel őket, hogy ezt a közös ügyünket közös erővel oldjuk meg, nagyon ke­veset adtak hozzá, azt is csak ímmel-ámmal. Maglód azért lankadatlanul küzd a lépten-nvomon jelent­kező pénzügyi nehézségekkel. Községfejlesztési alapjának évi jövedelme mindössze há­romszázezer forint, de azért az elmúlt négy év alatt felépí­tettek egy új, négytantermes Közös ügyért — közösen A helyi tanácsok és a szakmaközi bizottságok együttműködését értékelte az SZMT elnökségi ülése Egy éve múlt, hogy a Pest megyei Tanács végrehajtó bi­zottsága és a szakszervezetek megyei tanácsa megállapodást kötött a jobb, szorosabb együttműködésre. Az SZMT legutóbbi elnökségi ülésén közösen vitatták meg, milyen eredményeket értek el, s mit kell tenniük, hogy még hatékonyabb munkát végezhessenek. Az együttműködés egyik legfontosabb teendője, a szo­cialista demokratizmus to­vábbfejlesztése. A szakmaközi bizottsági tagok részt vesznek a tanácsok munkájában: Vá­cott például tizenketten dol­goznak a különböző bizottsá­gokban. Jó az együttműködés Tápiószelén és Nagymaroson is. Ha nem is általános még, de egyes helyeken már egyez­tetik az éves munkater­veket. A gazdasági feladatokat is közösen igyekeznek megolda­ni. A megye valamennyi vá­rosában együtt ellenőrzik a kereskedelem munkáját. Az elmúlt évben Vácott és Gö­döllőn megszervezték a társa­dalmi ellenőrök oktatását. A szakmaközi bizottságok segí­tenek a társadalmi munka szervezésénél is. Gödöllőn a vízvezetékhálózat, Váchartyán- ban a községi kultúrotthon építésére mozgósítottak. Leggyengébb az együttmű­ködés kulturális téren. A bejáró dolgozókkal való foglalkozás, a művelődési igé­nyek kielégítése a legeredmé­nyesebb Nagykátán. Sokat tö­rődnek a bejárókkal Üllőn, Dunakeszin, Gyomron, Bagón és Tápiószelén. Ceglédbercelen a szakmaközi bizottság fel­kérésére az Északi Járműja­vító Vállalat együttese adott kultúrműsort. Vecsésen az Egyesült Villamossági Gép­gyárral építettek ki jó kapcso­latot. Sokhelyütt működik már % nyugdíjasok klubja, amelyeket szintén a szakma­közi bizottságok tartanak fenn. A ceglédi tanács és a szak­maközi bizottság több hasz­nos ellenőrzőét tartott. Meg­vizsgálták a kisiparosoknál tanuló fiatalok szociális hely­zetét. Nagykőrösön részt vet­tek a lakáselosztásban és a falvakban a cigányok megse­gítésében. A megbeszélésen nem hall­gatták el a hiányosságokat sem. Gyakran a szervezési kérdésekben nincs összhang, másutt nem is számítanak a szakmai bizottságok segítségé­re Ha mindenütt élnének az adott lehetőségekkel, még eredményesebb lenne a helyi tanácsok együttműködése a szakszervezeti bizottságokkal. Első energiagépgyártási konferencia Szerdán délelőtt a Technika Házában megkezdődött az első energiagépgyártási konferen­cia, amelyet a Gépipari Tudo­mányos Egyesület és az Ener­giagazdálkodási Egyesület hí­Atlasz a sin alatt Itt áll mozdulatlanul. Egyik keze fején nyugszik, másikkal felnyúl, hogy segítsen tartani a terhet. A mozdulat olyan, mint amivel az erkélytartó óriás kőbevésett atlaszok gyö­nyörködtetik el az arra járót. S való igaz, a jó szobrász vé­sője alól kikerült tehertartók csak úgy roskadoznak a súly alatt. Hát még ha hozzávesz- szük, hogy a monda szerint az egész világot tartja vállain ... Igen ám, csakhogy ez az At­lasz Kossuthot szív. Most is lóg a szája szélén, mert két keze ugve, foglalt. Áll mozdulatla­nul, s tartja a terhet. No. nem az egész földgömbét, s erkélyt sem támaszt alá. Svájci sap­kás, olajos ruhás Atlaszunk sín alatt áll. Fogja a jó pár ki­lós vaspályát, amelyet közben drótkötéllel erősít a magasba a létrán álló segítőtárs. Az ipari műszergyár terhet könnyítő, 100 tonnákat átvál­laló mesterei ők. Szerelik a szállítópályákat, amelyek tö­ménytelen súlyt vállalnak át, hogy — többnyire asszonyok helyett — könnyedén, egyik helyről a másikra fuvarozzák, kéz alá adják a munkát így történik egyre több helyen ... Atlasz végre felszabadul. Nyújtózik egyet. A pálya he­lyen áll, nagyot szív a cigaret­tából, aztán eltapossa. (Gábor — Tóth) vott össze. A konferencián megközelítőleg háromszáz magyar és mintegy ötven kül­földi — bolgár, csehszlovák, görög, lengyel, NDK-beli, nyu­gatnémet, olasz, osztrák és [Svájci — szakember tárgyalja ; meg az energiagépgyártás idő- i szerű kérdéseit S Jobb, mint az import Egy éve dolgozik üzemsze­rűen a Dunai Cement és Mész- mű zsákgyára; innét elégítik ki az országos szükségletet. Űj üzem, új emberek — és újat keresés. — Az ember töri a fejét, mit lehetne gyorsabban, jobban, vagy éppen olcsóbban. Űj üzemben, új gépek mellett is van mód arra, hogy újítson az ember. Csakhát elég lassan lesz belőle valami. Szeptem­ber 3-án adtunk be egy újítá­si javaslatot barátommal, Szatmári Bélával együtt a mellékpálya-papírok felhasz­nálására ... Aczél Tibor csoportvezető és barátja vetette papírra az újí­tási javaslatot: papírt a papír­ról. A kényszer vitte rá őket, akárcsak a gyárat. Nem a sza­vakkal való játék: többféle papír — jegyzőkönyv, döntő- bizottsági határozat, fellebbe­zés, majd újítási javaslat — készült — a papírról. Egy határozat... A zsákgyártáshoz felhasz­nált hatalmas papírtekercse­ket a Csepeli Papírgyár ké­szíti. Az első félévben nem is Volt semmi probléma: a gyár 3600 milliméteres papíröntőgé­pén készült tekercset a DCM kívánta méretre felvágva szál­lították Csepelről. A zsák­gyártáshoz — gazdaságossági számítások alapján — az 1020 milliméteres tekercs a leg­megfelelőbb. így vágva azon­ban ún. mellékpálya-tekercs keletkezik; s a második félév elején a papírgvár kijelentette, csak akkor szállít, ha a DCM átveszi a mellékpálya-pam'rt is. A DCM tiltakozott ez ellen, sőt, a döntőbizottsági határo­zat is — mert végül oda jutott az ügy — a váciaknak adott igazat. A papírgyár nem hagy­ta ennyiben a dolgot, felleb­bezett, s a végső határozat az volt — melynek helyessége ma is vitatható —. hogy át kell venniök a mellékpálva-panírt. Mit tehettek? Átvették. Fel­használni azonban nem tud­ták. a tekercsek a raktárban, majd már a szabad ég alatt halmozódtak. Tenni kellene valamit, de mit? Ez adta az indító lökést Aczél Tibor — Szatmári Béla újításához. ...és egy ötlet Tatabányán már használ­ják jóideje a mellékpálya papírok összeragasztásának nódszerét: nem kevés a gond izonban vele, mert nem Számolni nem könnyű Egy újítás története akárhogyan keli ragasztani. A DCM zsákgyártó gépsorá­hoz megrendelték a nyugat­német cégtől a ragasztóberen­dezést — ti. a gépsort is on­nét szállították — de kide­rült, hogy az „végtelenül” ra­gaszt, s emiatt a hüvelyek ösz- szetapadnak. Az Aczél—Szat­mári féle újítás éppen ezt a hibát szünteti meg: rend­kívül egyszerű berendezésük tárcsáján sliccelés biztosítja, hogy a ragasztás szakaszos legyen, s ugyanakkor szink­ronban álljon a hengerek for­dulatszámú val. — A valóban nagyon egy­szerű berendezés jobb, mint a nyugatnémet: frappáns megoldás — mondja Dobrá- nyi László, a DCM főmér­nöke. — A probléma nem is itt van. Ott, hogy az újí­tók nemcsak a berendezés ötletét tartják újnak, hanem magát a mellékpálya-teker- csek összeragasztását is. Holott ezt Tatabányán már régóta használják. Az újítás alapján készült zsákok a minőségi ellenőr­zést kiállták — az ejtőasz­tali próbákat — s eddig közel tízmillió ilyen zsák készült. Az addig a gyárat terhelő hulladék — amit csak ipari papírhulladékként lehe­tett volna értékesíteni — el­tűnt: teljes egészében fel­dolgozták, s minőségi ész­revétel. panasz sehonnét nem érkezett. Az újítókkal közölték, hogy javaslatukat elfogadták. Elutasítás _ elutasítva Az elfogadást — amit a fő­mérnök maga közölt az újí­tókkal — azonban megelőz­te egy elutasítás. Eléggé fe­lületes szakvélemény alap­ján, valamint a garanciával érvelve született meg ez az elutasítás. A főmérnök — Dobrányi László — szeren­csére idejében közbeavatko­zott, elutasította az elutasí­tást, azaz — mint egysze­mélyi elbíráló — elfogadta az újítást javaslatot. A gazdasági számítások azt mutatták, hogy még a köz­beeső ragasztással is az 1020 milliméteres tekercsek feldol­gozása a leghasznosabb. Ugyanakkor azonban a csepeli papír mellett importpapírt is feldolgoznak; rendkívül ne­héz „kiszűrni” tehát az újí­tás hasznosítása jelentette megtakarítást. — Sajnos, valóban nem egyszerű kérdés a számítás — mondja Mécséi András újí­tási előadó. — Bizonyos fokig magam is közreműködtem az újítás kidolgozásában — Aczél Tibor barátom ugyanis — s bár érzelmileg megértem a türelmetlenséget, hozzá kell tennem, hogy a reális megta­karítás megállapítása — ép­pen a viszonyítási alap hiánya miatt — eléggé hosszadalmas, legalább félévi adatok kelle­nek hozzá. — A pénzen van tehát a vi­ta? — Azon még nem lehet: az újítási javaslat jelenleg egyik szakvéleményezőnél van, a kalkuláció felülvizsgálatát végzi. — Az újítók tehát eddig még egy fillért sem kaptak’.' — Nem. A tanulság egyértelmű Az itt-ott mellékpályá« siklott újítás történetének ta nulságai egyértelműek. Az újítóknak be kell látnio. hogy javaslatuk hasznosításé — a kezdeti, s valóban nen. szerencsés elutasítástól elte­kintve — pártfogolták, mt. bizonyos rizikó vállalásává, is. Sértődöttségbe csap á olykor türelmetlenségük: míg előbbinek nincs, utóbbinak — „ türelmetlenségnek — van alapja. Igaz, az újítási előadó hosszabb ideig távol volt, s az igaz, hogy felelőtlen kal­kulációt nem lehet jóváhagy­ni. Ugyanakor — s ez a leg­lényegesebb tanulság — az el­fogadáson túlmenően biztosí­tani kell a részletek gyorsabb felülvizsgálatát is, elsősorban a szakvéleményezőknél. A megfontoltság nem minden esetben azonos a lassúsággal — ezt a DCM más kérdések­ben már sokszor bebizonyí­totta. Ami pedig a két fiatal és lelkes újítót illeti: a lassú­ságot hiba egy kalap alá ven­ni a nemtörődömséggel. A fő­mérnök szavai szerint e hó végéig „pont kerül” az újítás történetének végére. A pont kitétele remélhetőleg együtt jár minden érintett részéről a tanulságok levonásával. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents