Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-06 / 55. szám

fMf «rccvftf KrMívIitP 1966. MÁRCItJS 6„ VASÁRNAP KVITVRÁIISTOIKA KÖNYV Jankó Král: TOBORZÓ Jankó Král alakját már éle­tében is legendák övezték. Az elmúlt század derekának forrongó évei avatták költővé és szabadságharcossá egy sze­mélyben. Petőfivel volt egy­idős, s az élete is hasonlatos volt a mi nagy forradalmár költőnk életével. Sokat kóbo­rolt hazájában, bebarangolta a szlovák hegyvidéket, később a magyar alföldet is. népdalo­kat, meséket, balladákat gyűj­tött. Leste és tanulmányozta a nép vágyait és a népművészet kifejezésmódját, formagaz­dagságát. Később Pesten folytatott ügyvédi gyakorlatot s itt köz­vetlen közelről is megfigyel­hette a magyar ifjúság forron­gását, lemérhette Petőfi köl­tészetének hatását. A pesti negyvennyolcas események után hazasietett és faluról falura járva buzdította a job­bágyokat forradalmi jogaik érvényesítésére, a földfoglalás^ ra s hirdette, hogy a szlovák nemzeti nyelv végre elnyeri törvényes jogát. „Testvérünk a magyar, horvát, egy se lásson bennünk szolgát. Urat gyaláz a zsarnokság, mindünké legyen az ország. Rajta, vívd ki, hű szlovák, szabad népünk szent jogát!” — írta Szózat című versében s érthető, ha ezekután császári katonákat küldtek a nyakára, elfogták, meghurcolták, bör­tönbe vetették. Jankó Krált azonban nem­csak nemzetéért emésztette a gond: világosan látta azt is, hogy a szlovák nép jó sorsát csak az egész emberiség sza­badsága teheti tartóssá és ma­radandóvá. így vált költészete a szlovák nép szabadságát hirdetve az egyetemes népsza­badság, vagy ahogy Petőfi megfogalmazta, a „vffiágsza- badság” eszméjének hirdető­jévé is. A magyar és csehszlovák közös könyvkiadási egyezmény keretében jelent most meg magyar nyelven Jankó Král verseinek válogatott kiadása Tóth Tibor és Végh György avatott tolmácsolásában. Érde­mes megismerkedni a Tobor- zó című kötet huszonnyolc versével, hiszen Jankó Král életműve a negyvennyolcas szabadságharc értékes, szá­munkra is tanulságokat rejtő szlovák irodalmi kincse. Tízezer nap Elkészült és bemutatásra vár Kosa Ferenc, Gyöngyösi Im­re, Csoóri Sándor Tízezer nap című új magyar filmje. A pa­raszti miliőben játszódó történetet Kosa Ferenc rendezte, ope­ratőrje Sára Sándor, zenéjét szerezte Szőllősy András. A film főbb szerepeit Molnár Tibor, Büros Gyöngyi és Koltai János játssza. Népművelők konferenciája Március 11-én, pénteken^ egész napos konferenciát ren- ^ dez a Pest megyei Tanács mű- $ velődésügyi osztálya a megye $ függetlenített népművelői ré- \ szére. A konferencián részig vesz valamennyi művelődési § ház igazgatója, a függetlení-% tett könyvtárak vezetője, az! üzemi és szakszervezeti műve- ! lödési otthonok vezetői, a\ KISZ, a Hazafias Népfront, a’i KISZÖV és a MÉSZÖV kul-\ túrfelelősei. A konferenciát —$ amelyet a Pest megyei Tanácsi dísztermében rendeznek —$ Réti Ervinnek, az Esti Hírlap! külpolitikai rovatvezetőjének $ előadása nyitja meg. A Harc a \ burzsoá eszmei áramlatok el-\ len című előadást vita követil majd. A délután folyamán a\ konferencia részvevői szemi- \ nárium formájában dolgozzák$ fel az előadás anyagát, külö- \ nős tekintettel ki-ki saját! munkakörének soron követke- \ ző feladataira. Äsöifc A TEMETŐ gyereket, a kis Bandikát is fegyverbe szólítot­ta a császár parancsa már 1915-ben. Olaszor­szág ennek az évnek a tavaszán üzent hadat, amiben volt némi szerepe a háború mellett uszító olasz költőnek, D’Armunziónak is. Ami­kor Juhász Bandit átvezényeltek az_ olasz frontra, az öccse életéért aggódó költő meg­rázó verset írt Gabriele D’Annunziónak cím­mel. A vers utolsó szakasza így szól: Ö, régi nyár, ó eltűnt szúz derű, Mi verseket olvastunk esteien. A versekben száz bűvös hegedű Sírt epekedve és sejtelmesen. Az égi sátor künn már csillagos Kékellő selymét feszítette fenn. Te tán Párizsban nagy körutakon Kószáltál és Utáni tereken! Mi téged is idéztünk —, szellemet — Es verseden a lelkünk messze tévedt, Párizsba tán és álmodtunk veled. S te meg akarnáa ölni az öcsémet? Bandi öccse talán mindenki másnál jobban ismerte Juhász Gyulát, és bizony nagy, most már jóvátehetetlen kára az irodalomtörténet­nek, hogy emlékeit, adatait soha, sehol nem publikálta. Végtelen szerénysége kényszerítet­te a tartózkodásra. Csak egyszer jelentkezett, néhány esztendővel ezelőtt, amikor olyan csú­nyán meggyalázta valaki a költő emlékét. Ak­kor koronatanúként cáfolta meg és utasította vissza a példátlan rágalmakat. Akkortájt tör­tént az is, hogy a bátyja nevét viselő gödöllői irodalmi színpad Juhász-Estjén elmondta né­hány híven őrzött emlékét testvérbátyjáról. Magam igencsak találkoztam vele, vala­hányszor hosszabb időt tölthettem közös pát­riánkban. Én is kerestem, ő is várta ezeket a találkozásokat. A nyáron is együtt kószáltunk Szeged szomszédfalujában. Tápén, idézgettük a költő emlékét, a költőét,! aki annyira szeret­te ezt az ősi falut. Megkerestük azt a rozoga Krisztus-keresztet is, amely egyik legszebb verse, A tápai Krisztus megírására ihlette. Megremeg a kezemben a sürgöny-blanketta, amint olvasom róla: — Bandi öcsém meghalt. A városunk, Szeged, számomra most még ritkább lesz és még sűrűbb a temetője. 'vsysirssiwsssssssss/ss/ssss/sssssssssss', | Az üstökös 1 'twsswmrM’M'sfsM/'ssssssmssffml' Turné előtt sírna. Csomagol az Állami Dé­ryné Színház tizenegy társu­lata közül az egyik. Néhány nap múlva, pontosabban már­cius 11-én, pénteken Ju­goszláviába utaznak, hogy a Vajdaság városaiban és nagy­községeiben bemutassák Hel- tai Jenő: A néma levente című színművét. Barát Ti­bor, a színház szervezési osztályának vezetője tájékoz­tat a vendégszereplésről. — Tavaly született meg az a megállapodás színházunk és a Növi Sad-i rádió vezetői kő- ^ zött, amely szerint esztendő- ^ ről esztendőre egyik társu- ^ latunk ellátogat a Vajda- ^ ságba, míg cserébe hoz- ^ zánk a Növi Sad-i rádió vi- ^ dám együttese és európai ^ hírű tánczenekara érkezik ^ vendégszereplésre. Tavaly ^ jártunk először a vajdaság- ^ ban, ahol nagy sikerrel ját- S szőttük Eisemann—Baráti: % Bástyasétány 77 című ope- ^ rettjét. — Az idei turnén Heltai $ Jenő: A néma levente című ^ színműve szerepel, amelyet a ^ Jászai-díjas Csongrádi Mária $: rendezett. Agárdi Pétert Har- | mathy József, Ziliát Várnagy | Katalin, Mátyás királyt Tassi ^ Béla, Beatrixet pedig Bocs- ^ kay Izabella alakítja. A díszleteket Cselényi József Jászai-díjas, a jelmezeket pe­dig a szintén Jászai-díjas Ri- manóczy Y von tervezte. — A vajdasági bemutató színhelye Növi Knezevac. Ezt követően március I2-én Zen­ién. lép fel társulatunk. Na­ponta egy, de van úgy, hogy két előadást is tartunk. A nyolc nap alatt kilenc al­kalommal lépnek színpadra művészeink, többek között honnan füst szállt föl. Oda­ért: kis faházat ért a villám. Fölordított: „Emberek! Se­gítség! IdeT’ Tétovázott: egye­dül nem bír a tűzzel, de ha másokért palad, nem lesz-e késő? Néhány lépést tovább rohant a város felé, s közben szüntelenül ordított: „Jöjje­nek, ide jöjjenek!” Visszarohant, neki az ajtó­nak. Kétszer, háromszor is ne­kirugaszkodott. Maró füst tört rá az ajtódeszkákon át. Oda­bent fölsírt egy gyerek. Mesz- sziről rohanást, kiabálást hal­lott: „Segítség! Tűz van!” A szemét marta a füst. A friss levegő fölszította a tü­zet Fölnyalábolta az áléit gyeteket, s a lángokat kerül­getve* sietett vele kifelé. Gyengéden a gyepre fek­tette: akkor értek oda az em­berek. „Utánamr — kiáltot­ta és újra a lángok közé ron­tott. A láng végiglobbant a ruháján. Fölüvöltött és ösz- szeroskadt. © Másnap reggel, valamivel hét után T- szokás szerint — bedobták az ajtón az újságot Ott hevert a földön. Az első oldalon: „A vastag felhőtakaró miatt az üstököst nem tudták megfigyelni”. A hetedik oldalon pedig, a napi hírek között: „Villámcsapástól tűz keletkezett egy városszéli házban. Az oltásban részt ve­vő egyik járókelő súlyos égési sebeket szenvedett. Kórházba szállították, ahol egyelőre még nem tért eszméletre. A neve ismeretlen,” Zay László Farkas András: Este két gyerekkel Könnypár remeg a két kis gyermekarcon. Riadtan néznek fel rám s én, az apjuk, Most már inkább magara miatt haragszom, Hogy a játékot könnyel abbahagytuk. A kisfiam goromba, szertelen volt. Ha bosszankodtam is, most már nekem fáj. Hogy morcossá vált a családi mennybolt, De lám! — segít a kérő. védtelen báj. Először Évi fogja át a térdem, Szemével lentről kérdi: Még haragszol? Szavából váró, permetes panasz szól. Fiam még hallgat, mert konok. Megértem. Csak vár, hogy óimes csendjüket feloldjam, S máris kiált: Apu, a labda, hol van? Tamás Menyhért: Őz-könnyedséggel öz-könnyedséggel szökellve szalad az erdőn át a tavasz-eleji világ, átfésüli gyér bokrait a Nap, egy felröppent csíz-csapat riadót kiált, amint szárnyra veszi a végtelent Élénkül a völgy is idelent; a fecskék fészkeit melengeti!^ az ereszek, a pörsenéses fák fakult arccal nyújtják ki karjukat, mint az ember, ki magányából szabadult s Mindúntalam temetni beli valakit a régiek ^ közül. § Egyre jobban ritkul a város és sűrűsödik a >! temetője — sír föl bennem a fájdalmas felis- ^ mérés, amikor a szegedi utcákon bandukolok. Mert hiába figyelem a hullámzó sokadalmat 8 hiába lesek be a régi kávéházak, kiskocsmák « dohányködös világába, hiába ballagom végig $ a Tisza-parti részeket, ismerős arc alig buk- ^ kan elém. § A szegedi őskert kövei és fejfái viszont, a ^ rájuk vésett ismerős nevekkel, valóságos erdő- ^ vé sűrűsödik már, mintha az egész régi város, 8 az én városom, ideköltözött volna. Persze, jól 8 tudom, hogy így van rendjén a dolog. A Tisza üszőké vize is szakadatlanul hömpölyög, a régi ^ vizek szép csöndesen lefolynak az örök partok ^ alatt, és az új vizek szentimentálizmus nélkül ^ nyomulnak utánuk, hogy most már ők foglal­ják el a medreket ! • 8 Késő este megszólalt az előszobában a esen- ^ gő. Sürgönyt hozott a p>ostás Szegedről. A táv- ^ iratoknak kijáró szorongással téptem föl a zi- ^ zegő papírt és ezt olvastam róla: Bandi öcsém meghalt. Temetése szomba- ^ ton, fél tíz órakor. Király Pétemé. 8 Néhány pillanatig báván meredtem a szö- 8 vegre és szerettem volna megkapaszkodni ab- $ ban az érzésben, hogy az üzenet nem is ne- ^ kém szól, hogy címet tévesztett a posta. De a ^ fehér lap tetején az én nevemet rögzítette a ^ távírógép. Hiába: hozzám szól a fekete hír. 8 Király Péterné küldte, Juhás* Gyula Margit 8 húga. És Juhász Bandi halálát jelenti. ! • 8 Vagy tizenöt esztendővel fiatalabb öccse $ volt a költőnek és így némiképpen nekünk is ^ öcsénk, mindnyájunknak, akik Juhász Gyulá­^ val együtt róttuk a betűt az első világháborút ^ követő reakciós esztendőkben, együtt darva- 8 dozva át sok éjszakát. Néha fölbukkant ma- ! roknyi társaságunkban Juhász Bandi is, báty- 5 .iának szinte tökéletes, csak fiatalabb és sza- 8 kálltalan alteregója. Szeme, tekintete ugyan- ^ az. ^ Szerényen, szinte észrevétlenül húzódott ^ meg a kocsmaasztal sarkánál és hallgatta az ^ örök vitát. Szemét le nem vette bátyjáról, 8 mélységes áhítattal figyelte minden szavát. És 8 néha, borozgatás közben, a költő buzdítására ^ mélyzöngésű, selymes baritonján elénekelt $ egy-egy régi nótát. Juhász Gyula, akinek nem ^ volt énekhan-gja, boldogan és büszkén ölelte % magához. • 8 A költő végtelenül szerethette kisöccsét, aki- $ nek okvetlenül része volt abban, hogy annyira S föllázadt a világháborús vérontás ellen. Bandi ránkvilágít, mint valami óriási fáklya...” Elcsöndesedett, el is rös- tellte magát. Még sosem be­szélt ennyit. A csekély ér­deklődés rádöbbentette, hogy túlságosan elragadta a hév. „Üstökös?" — kérdezték a többiek. — „Az is valami? A szputnyik meg a holdrakéta korában?” „Holdrakéta?” — rájuk né­zett elmerengve, de aligha látta őket. © Mindig arra vágyott, hogy kiléphessen a szürkeségből és valami nagy, igen nagy dol­got cselekedhessen. De ez így csak most körvonalazódott benne. hogy fölfigyelt az üstökösre. Ezért nem is ment haza, úgy határozott, hogy sé­tálva, a szabadban várja meg a nagy pillanatot A város szélén járt sehol egy ember, de még ház sem. Észre sem vette: beborult. Arra eszmélt, hogy megdördül az ég és erősen villárrüik. A többhetes szárazság fullasztó hősége hirtelen elviselhetet­lenné vált, mert eső nem esett csak sűrűn villámlott © Hirtelen sikoltást hallott. A hang irányába szaladt Vala­^ Valamivel hét után — szo- 8 kás szerint — bedobták az 8 ajtón a? újságot. Fölvette,, ma- ^ gával vitte a szobába, s míg ^ reggelizett, átlapozta. i © s 8 Föltűnő cím ötlött szemé- ^ be: „Ma este üstököst látni az ^ égbolton.” Azonnal olvasni ^ kezdte a cikket, a lap nép- 8 szerű magyarázatát Többször 8 is elolvasta. „Egyesek szerint § az üstökös nem valóságos égi- ^ test, csupán tünemény, vissz- ^ fénye valamely, pályája tá- ^ volabbi részén tartózkodó ^ bolygónak. Mások viszont úgy 8 vélték, hogy az üstökös, mi- 8 után végtelen hosszú körutat ^ tett az űrben anélkül, hogy ^ látható és megfigyelhető lett ^ volna, viszonylagos földközel- 8 be kerülve fölizzik...” 8 Az már nem érdekelte, me­lyik feltételezés a legvaló­színűbb. Az újságot szokatlan ^ hanyagsággal zsebre gyűrte, ^ de gyakran elővette és újra 8 meg újra elolvasta ezt az § írást ! ® ^ Sokáig kellett villamosoz­^ nia, míg a hivatalába ért. A § város egyik külső negyedében ^ lakott, egy öreg házban, a 8 harmadik emeleten. s 8 A munkahelyén is észre- 8 vették, mintha másutt járna ^ az esze. Pedig megszokták, ^ hogy pontos munkaerő, ke- ^ veset szól, teszi a dolgát. Most fazonban sűrűn elmélázott, s 8 mintha mondani akart volna § valamit. Az ebédnél aztán 8 megkérdezték végre, mi tör- ^ tént vele. ^ „Semmi" — válaszolta, és ^ mégis így folytatta: — „Más 8 foglalkoztat. Ha nem untatja 8 önöket... Évezredekig, vagy $ még hosszabb ideig nem vette ^ észre senki, sötétben bolyon- ^ gott az űrben, s ma itt lesz ^ a közelben. Elröpül felettünk, § és egy pillanatra bevilágít az «éjszakába. Olyan erős a fé- «nye, hogy amerre jár, nem is § látjuk majd tőle a csillagokat. § Nyomában a csóva: elemem- ^ táris erővel tör ki belőle ^ mindaz, ami belészorult... ^ Évezredekig ismeretlenség, és 8 egyszer eljön a nagy pillanat: 8 előtör, berobban az életünk­ébe, fölgyullad, izzik, lángol. Zomborban és Növi Sadon is. A társulatot színházunk igaz­gatója, Szalai Vilmos vezeti. — A Növi Sad-i rádió vi­dám együttese és a Bogdan Dimitrievic vezette tánczene­kar májusban látogat el Ma­gyarországra, viszonozva vaj­dasági vendégszereplésünket. Műsorukat Pest megyében is bemutatják majd az előzetes tervek szerint. AMATŐRFILM­TANFOLYAM \ Az egyre jobban terjedő! amatőrfilm-mozgalom kedve- $ léinek kíván segítséget nyúj- í tani a Dunakanyar fotoklub $ amatőrfilm-szakosztálya az- $ zal, hogy a váci Madách lm-! re művelődési házban alapfo- $ kú tanfolyamot indít. A rész- 5 vevők operatőri és egyéb is- $ mereteket sajátítanak el a 14$ foglalkozáson. Optikai alapis- $ meretek, a filmfelvevőgép J szerkezetének és működésé- $ nek magyarázata is szerepel a$ tematikában; megismerik a! nyersanyagokat, s gyakorlati $ foglalkozásokon külső és belső $ felvételeket is készítenek. Egy 1 foglalkozáson oktatják a vágá- $ sí technikát is. A tanfolyam március 1-én $ indul, s jelentkezni a műve- § lödési házban (Vác, Lenin út* 58.) lehet * 5

Next

/
Thumbnails
Contents