Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
fill MKVKI stfMaP 1966. MÁRCIUS 6., VASÁRNAP PLUSZMÍNUSZ tizenötmillió Tinnye. A kopott hegyek kimutatják fehér mészkő belsejüket. A fehér néhol sárgára, rózsaszínre vált — itt vas, alumíniumanyag vegyül a kőbe. Néhány régi mészégető kemence — ipari műemléknek gondolnánk ezeket a boltíves, nyerskőből emelt építményeket, pedig csak harminc évesek — mellettük magasbaszökő, új létesítmény: az épülő tinnyei mészmű. Két óriás téglahenger; kemencék. Karcsú, szögletes, hatemeletes betontest; lift. Süllyesztett betonteknő: rakodótér. Tehetséges tervezés, mely sokat megsejtet a modern ipari építészet őszinte, puritán és racionális esztétikájából. A beruházást a következő okok sürgették: Az elavult kemencéket már nem érdemes felújítani. A szabad ég alatti régi kemencék mellett élőiről izzasztó forróság, hátulról pedig a hideg éri az embereket. Nem veszélytelen a kemence- j belsők mészkővel való „kiből- 1 tozása" sem. S a levegő gá- 1 zokkal szennyezett. A nagyobb űrtartalommal és folyamatosan üzemelő, új kemencék összehasonlíthatatlanul többet termelnek. • fél esztendős késése — tizennyolcmilliós veszteség! • — Nincs szándékomban karikatúrát rajzolni, de tapasztalatom szerint a nem kiemelt állami beruházások menete a következő: a vállalat és a megrendelő tudja, hogy a beruházásból úgy is lefaragnak, tehát betervez apait, anyait. És jól tudta: engedélyezők — összesen huszonhét szerv! — általában a felére csökkentik a programot, túlzottan leegyszerűsítve így a megtakarítás fogalmát. A meghúzott program a lekicsinyített végösszeggel elkerül a tervezőirodába, s ott igyekeznek eleget tenni az utasítássá emelt óhajnak: „aláterveznek” — a valóságos igényeknek. Amelyek természetesen jelentkeznek az építkezés közben, ellentmondást támasztva a tervekkel. Ami kiváló alkalom a kivitelezőnek, hogy határidőmódosítást kérjen — válaszolta kérdésünkre Ricsula István, a megyei tanács ipari osztályának mérnöke. Véleményéhez jó illusztráció a tinnyei mészmű beruházási programjának története. Távirati rövidséggel: az első, 40 millió forintos költségvetést tizennégymillió- ra csökkentve hagyták jóvá. Építkezés közben ez először 20, majd 26 millióra növekedett. De kiderült, hogy munkásszállót is kell építeni. így előreláthatólag 30 millió lesz a tinnyei építkezés végösszege. Negyven-, tizennégy-, húsz-, harmincmillió. Ilyen nagy ingadozás feltételezi, hogy a program kiszabása nélkülözte a valósággal számoló realitást. Pedig nem válik olcsóbbá egy építkezés, ha a tervező mérnökök kihagyják a földmunkát és költségét — mert ez történt. Munkásszállót sem terveztek a mészműhöz, holott annak hiányában nem szerződnek az emberek a minden üzlettől és szórakozóhelytől távoleső, az átlagnál jóval nehezebb munkát és az átlagnál nem több keresetet nyújtó tinnyei mészüzembe. • A kivitelezésről. — Mit mond a kivitelezésről az ÉM 22. Építőipari Vállalat dolgozója, a Tinnyén tartózkodó Csépány János művezető? „A munkák kezdete óta körülbelül harmincán vagyunk itt. Hogy mikor dolgozunk, az az anyagellátástól függ. Az idén nyáron például tétlen vesztegeltünk”. Még két példa a kivitelezésről. Amikor az építőipari vállalat először kért határidőmódosítást, arra hivatkozott, hogy nem volt építési területe. Ám ugyanezt a vállalatot egymillió forint kártéríAz új mészmű már majdnem három éve épül. A legutóbb kitűzött átadási határidő: április 30. Több szakember véleménye szerint az építkezést — nem optimális, mindösz- sze normális körülmények között — másfél év alatt be lehetett volna fejezni. Közvetlenül lemérhető károk az átadás késlekedése miatt: A vállalat előre megvásárolta a termeléshez a szenet — az időközben szétporlik. Á régi üzem termelését akadályozza az építkezés. A múlt év veszteséggel zárult. Az új üzem egy hónap alatt egymillió forint értékű meszet adna. Az átadás másKözponti téma a tranzisztorizálás Jön az új táskarádió Az idén 143 millió forintot fordít műszaki fejlesztésre a Székesfehérvári Villamossági Televízió és Rádiókészülékek Gyára. Ebből az összegből 174 fejlesztési feladatot oldanak meg. A kutatási-kísérleti program az üzem harmadik ötéves tervének és gyártmányfejlesztésének a megalapozását szolgálja. Központi témája a tranzisztorizálás. A kutatók szerint a tranzisztorok alkalmazása a következő években forradalmasítja majd a televíziógyártást, éppen ezért megkezdték a kísérleteket a hordozható és az asztali tranzisztoros tv-készü- lékek kialakítására. A rádió- gyártásban a luxusigények tielégítését szolgáló URh- adások vételére is alkalmas, sztereórádió tervezésével szántén próbálkoznak. A műszaki fejlesztési terv másik fontos feladata a gyártmányfejlesztés. Az új tv- és rádiókészülék°k az eddigi típusok korszerűsített változatai lesznek majd, esztéti- kusabb, modernebb kávával jelennek meg. Az idén már sorozatban gyártják a szte- reoadás vételére alkalmas hangfrekvenciás R—5700-as típusú rádiót. Megjelenik a táskarádió korszerűsített, modern változata, s megkezdik a Dallam néprádió továbbfejlesztett, URH-adások vétt lére is alkalmas típusának f>-' -fását. Az idén befejezik a rádió és televízió üzemrészek szakosítását, s megkezdik a kávagyártó-sorok kiépítését. tésre ítélte a bíróság a kérdéses terület jogtalan használata miatt. S amit egyszer jogtalanul használtak, az megvolt — ha jogtalanul is. A másik példa. A két generálkivitelező, az építő, valamint az illető gépipari vállalat a hídmérlegen dolgozott: előbbiek a süllyeszthető mérleg betonaknájánál tevékenykedtek, arrébb a gépészek a mérlegen szereltek. Az arrajáró Szánkó László, aki sem nem építész, sem nem gépész, hanem vasutas, — nos, ez a MÁV- alkalmazott szerényen közbeszólt, hogy a mérleg nem férhet be az aknába. És lön. Felső figyelmeztetés kellett, hogy az érdekeltek megköszönjék a tiszteletre méltó vasutasember észrevételét • Megpróbáltam felelősöket keresni, de ez nehéz. A felelősség annyira eloszlott, hogy egy-egy szervre csupán kis töredéke esik. Mégis ez ecetben a legnagyobb felelősség a Tervhivatalt és a Beruházási Irodát terheli. Személyi felelősségről is alig lehet beszélni: nagy a fluktuáció, és akik 3—4 éve ez ügyben döntöttek, már régen máshol dolgoznak. • Az építkezés ára a duplája az eredetileg tervezettnek. Az utólag jelentkező többletkiadás — a huzavona fő oka — tizenötmillió. Ha reális tervek alapján, normál ütemben dolgoznak, azóta az üzetn körülbelül ennyi értékű meszel termelt volna. Megnyílt a Luna Ifjúsági Klub A KISZ Budai Járási Bizottsága kezdeményezésére ifjúsági klubot létesítettek Budapesten. A VIII. kerület, Makarenko utca 17. szám alatti helyiséget tegnap délután vették birtokukba új gazdái, kitűnően sikerült, hangulatos klubest keretében. Otthonuknak mindjárt nevet is adtak: Luna Ifjúsági Klub. Az avató ünnepség érdekes műsorral kezdődött, melyben a tv 1965. évi Ki mit tud vetélkedőjének győztesei szórakoztatták a megjelenteket. Utána ismerkedési est következett, amelyet éjfélig tartó tánc fejezett be. Padányi Anna Vízesés renoválás alatt Még jól emlékszünk arra az időre, amikor védeni kellett a víztől a csodaszép Margitszigetet. Ma már — szerencsére — azon munkálkodnak a hozzáértők, hogy belsejében meginduljon a zuhogó vízáradat. Javítják, fiatalítják a margitszigeti meleg vízesést, a tó környékét s az azt körülvevő épületeket. Április végéig elkészülnek, ám közben is ügyelnek arra, hogy a sziklaépítmény eredeti formájában megmaradjon, s hogy az aranyhalas tavakat díszítő öreg fák meg ne sérüljenek. A szigeti szezonnyitás sétáló közönsége teljes pompájában láthatja viszont ezt az egzotikus kis, oázist. Egészségügyi középkáder-nagygyűlés a nőnap alkalmából r * t A PILISI VEDONO KITÜNTETÉSE Szombaton délelőtt az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Semmelweis Kultúrházában a nemzetközi nőnap alkalmából a szakszervezet Pest megyei bizottsága és a megyei tanács egészségügyi osztálya szervezésében középkáder nagygyűlésre jöttek össze megyénk egészségügyi hálózatának nő dolgozói. A gyűlést dr. Békés Zoltán megyei főorvos nyitotta meg, majd Szabó Sándor, a megyei tanács elnökhelyettese ünnepi beszédében üdvözölte a megyénk egészségügyi intézményeiben áldozatos munkát végző nődolgozókat. Dr. Nemeskéri János professzor és Hárdi István főorvos pedig előadást tartottak részükre. Ezután bejelentették, hogy az egészségügyi miniszter Bán Mária pilisi védőnőnek több mint két évtizedes kötelességén messze túlmenő lelkiismeretes munkájáért az Egészségügy kiváló dolgozója kitüntető címet adományozta. Az erről szóló okmányt és jelvényt a jelenlevők tapsai közepette vette át a kitüntetett. Gábor Zsazsa ötödször is férjhez megy Gábor Zsazsa magyar származású amerikai filmsztár, aki nemrég tért vissza Mexikóból, ahol negyedik férjétől vált el, pénteken bejelentette a kaliforniai Santa Monicában, hogy még a héten házasságot köt Joshua Cosden, 51 éves texasi milliomossal. Szünetjel bura alatt A KI BICÉK A Naszály tövében nyújtózó gyáróriás, a DCM néhány munkásával beszélgetve hangzott el egyikőjük szájából: „az a baj, hogy sokan vannak a kibicek”. Kibicek? A világos megértést segítve, eléggé keserű hangon magyarázni kezdte, kikre gondol. Azokra például, akiknek semmi nem drága, tehát nyugodtan kikapcsolják az elszívóberendezést, mázsaszám megy a cement a levegőbe; ha jön az ellenőrzés, gyorsan bekapcsolják”. Érti? Nem az anyagot sajnálják, csak az ellenőrzéstől félnek”. Kibicek: a hátad mögött állnak, mindenbe beleszólnak, bármit teszel, semmi nem jó nekik, s ha vesztesz, póruljársz, ők az elsők, akik a szemedbe nevetnek. Nem kevés türelem kell elviselésükhöz még kártyázás közben sem, hát még, ha nem játéknál, hanem komoly dolgoknál — kibicel- nek?! Mert igaz: sokan vannak kibicek. Tele tanáccsal, fe- nenagy jóakarattal; ők mindenkinél okosabbak, ők mindenkinél mindent jobban tudnak. És ha tévedtek? Semmit nem vesztenek, mert csak — kibiceltek. Mások, akik hallgattak rájuk, azok a vesztesek. A kívülállás a kibic fő jellemzője. Kivül áll ő mindenen: gondjainkon, terveinken, küzdelmen, harcon. Ha valami jó van: részt kér belőle. Ha rossz: neki mi köze hozzá? A Forte üzemgazdászával megyünk az udvaron, amikor a rekonstrukciós építkezésnél elhaladunk, azt mondja: „de sokan voltak, akik mindent mondtak erre a rekonstrukcióra, csak jót nem. Minek ez, kidobott pénz, felesleges. A kibicek”. Megint a kibicek. Hát mindenütt van belőlük? Sajnos, i g e m Típus ez, s bár a társadalom egészséges felfogású rétegei előtt ellenszenves típus, mégis, létezik, beleszól mindenbe. A szóval, tanáccsal járó felelősség előtte ismeretlen. Légy bátor, mondják annak, aki szólni készül, olvass be alaposan. Csapj az asztalra — így ösztökélik a küzdelmet vállalót, s utána félreállva lesik, mi lesz belőle? Nemcsak kis ügyeknél jár szaporán a szájuk, nagy dolgoknál is. Nincs olyan párthatározat, kormányintézkedés, amit ne kommentálnának a maguk sajátos módján, ők azok, akik az új gazdaságirányítási rendszer azonnali megvalósítását kívánják, a megfontoltságot, alaposságot „lassúságnak” ítélik, a körültekintés bűnnek számít a szemükben. Mindig másokat biztatnak, s ha egyáltalán létezik elv, mely vezérli őket, ez az egyetlen: majd meglátjuk, mi lesz belőle? Azt írtam, típus, s valóban, ki ne ismerné őket? A munkás nevében fellépő régivágású úriembert, a forradalmi harcot vállalókat bírálgató puhány polgárt, a nyugatimádó vadmagyart: a régivágású úriember arról papol, hogy „kemény” kéz kell; a polgár azt suttogja, hogy „ez is csak nálunk lehet”; a vadmagyar — aki otthon nyugati áruházak prospektusai felett sóhajtozik — meg naponta tízszer emlegeti, hogy nem óvjuk eléggé nemzeti önérzetünket. Ők nevezik baleknak azt, aki becsülettel dolgozik, ahelyett, hogy ügyeskedne, ők azok, akik jogot vindikálnak arra, hogy pálcát törjenek a tizenöt—húsz éve a közösségért fáradozó emberek felett. Ők azok, akiknek senki nem elég harcos, semmi nem elég szocialista, s közben sunyi mosollyal dörzsölik a kezüket. Jónéhány ilyen kibicet leintenek: egészségesebb és mind erősebb a tiszta, jót akaró bírálat szelleme, a kibi- celő birálgatással szemben. Az okosság sok helyen kiszorította már az okoskodást. A köz ügye, a társadalmi feladatok iránt érzett felelősség már nem kevés helyen emel gátat a felelőtlenkedésnek. Mégis, még mindig sok teret adunk a kibiceknek. Hagyjuk, hogy a sokmilliós rekonstrukció kapcsán — amikor még el sem kezdődött — kidobott pénzről beszéljenek; hogy álforradalmian türelmetlenkedjenek, mi lesz új gazdaságirányítási rendszerünkkel; hogy „a valóságról”, „az életről” papoljanak, holott ismereteik még szűk környezetüket illetően is szegényesek. A kibic nagyhangú, ez tartana vissza bennünket? Miért kellene visszakoznunk; oly könnyű megfogni őket! Semmi más nem kell hozzá, csak az: csinálják! Amit mondanak, tanácsolnak, amit ők jobban tudnak — csinálják. Azonnal kiugrik, ki az, akinek csak a szája jár, de tétlen a keze. Minden ember elvitathatatlan joga, hogy bármiről véleménye legyen. A cselekvés, az alapvető társadalmi érdekekért való munkálkodás, a közös célok megvalósításában való részvétel azonban nemcsak joga, k ö- telessége is mindenkinek. A kibicnek semmi nem drága — hangzik a szólás. Lépjünk ennél tovább, vegyük észre, s tartsuk is magunkat ahhoz, hogy — kisebb és nagyobb ügyekben egyaránt — a kibic csak addig él, amíg vannak, akik hallgatnak a kibicelésre. M. O. így lesz: nem is olyan sokára a Kossuth rádió adóját kicserélik. A régi, 135 kilo wattos berendezést leváltják posztjáról, s helyette két 150 kilowattos középhullámú berendezéssel sugározzák az adást. Mindez persze nem megy máról holnapra. Csak 1968 tavaszán jutnak szóhoz. Akkor ünnepélyesen kiröppenhet a vezetékek, alkatrészek és üvegbúrák első hangos terméke, a műsornyitó szünetjel.
