Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-29 / 74. szám

1966. MÁRCIUS 29., KEDD ••«i MEcrei rXl'HflP 3 Új rendelkezések a mezőgazdasági szakmunkásképzés megjavítására Cegléden épül az új szakiskola • Két gyakorló gazdaság a megyében Szakmunkát csak szakmunkás végezhet • A bérezés rendezése is szükséges A napokban döntötték el a megyei tanácsnál, hogy Pest megye központi mező- gazdasági szakmunkás-tanulo- iskolája — amely jelenleg Vasadon működik, de szá­mos kihelyezett osztálya több helyen, szerteszét a megyé­ben — 1970-ig új, a korszerű követelményeknek megfelelő otthont kap Cegléden. He­lyét is kijelölték, mégpedig a volt gazdaképző iskola te­rületén, amelynek épületét jelenleg a Duna—Tisza-közi Kísérleti Kutató Intézet, rö­videsen kecskeméti központ­jába költöző egyik részlege foglalja el. A régi épület mellett újat emelnek a kol­légiummal egybekötött szak­iskola számára. Kétszázötven tanulónak A nyolctantermes, megfe­lelő szertárakkal ellátott is­kolaépületen kívül, a kollé­giumban 250 szakmunkás- tanuló részére kívánnak he­lyet biztosítani, mégpedig fiúknak meg lányoknak kü- lön-külön épületben. A vá­ros területéről és közvet­len környékéről azonban be­járó tanulókat is felvesznek az iskolába. Tekintve, hogy az elmé­leti oktatás, évente öt hó­napig tart, az iskolában min­den esztendőben körülbelül hatszáz ifjú fordul meg és miután a tanulóképzés há­roméves, minden iskolaév végén mintegy kétszáz nö­vendék szerez majd Ceg­léden szakmunkás-bizonyít­ványt. A vasadi iskola tehát át­költözik négy éven belül Ceglédre. Jelenlegi helye szűkös ugyan, de azért a tanulókat jól látják el és színvonalas oktatásban része­sítik. Különben nemcsak az iskola, hanem kipróbált ta­nárai szintén átköltöznek Va­sadról Ceglédre, ahol az új iskola mellé hat pedagógus- lakás is épül. A ceglédi szakmunkásképző iskola elsősorban zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztő szakmunkásjelöltek oktatását szolgálja majd. A baromfi- nevelő szakmunkásképzés ugyan továbbra is a megyei szakiskola felügyelete mellett, de ahogy most is, a mezőgaz­dasági kiállítás budapesti te­rületén folytatódna. Míg a többi állattenyésztő tanuló — hasonlóan a jelenlegi álla­pothoz — más megyékben nyerne azután is elméleti oktatást. Változatlan marad­na a növénytermesztő-gépész- képzés is, amely a Földmű­velésügyi Minisztérium köz­vetlen felügyelete alá tar­tozó Örkényi, biai és pilis­csabai intézetekben folyik jelenleg is. Az öntözési ta­nulók szintén más szakis­kolában folytatnák tanulmá­nyaikat A gyakorlati képzés Tervezik, hogy az új is­kola megnyitása után Ceglé­den, illetve a környéken levő mezőgazdasági nagyüzemek­ben folytassák a tanulók gyakorlati kiképzését. Ennek azonban ellentmond az, hogy a megye híres őszibarack- és málnakultúrái messze esnek ettől a vidéktől. E két gyü­mölcsfajta termesztésével foglalkozó gazdaságok tanu­lóinak gyakorlati oktatására tehát ez esetben mégis a köz­ponti iskolától távolabbi gaz­daságokat kellene igénybe venni. A ceglédi szakiskola meg­nyitásáig is — már az idén ősszel megváltozik a vasadi intézet növendékeinek ez idő szerint több gazdaságban fo­lyó gyakorlati képzése. Né­hány állami gazdaság ugyanis nem fordít kellő gondot sem oktatásukra, sem elhelyezé­sükre. Éppen ezért két helyen, az alagi és a dánszentmiklósi állami gazdaságokban össz­pontosítják a tanulók évente hat hónapon át tartó gyakor­lati nevelését. Ebben a két állami gazda­ságban, főleg az állami gazda­ságok szerződtetett tanulóinak gyakorlati oktatása folyna, de ugyanide utalnák azokból a termelőszövetkezetekből is a tanulókat, ahol megfelelő képzésükre nincs biztosíték. Kevés a szakmunkás Ez, a talán átmeneti rendel­kezés mindenesetre jelentős javulást ígér már a közeljövő szakmunkásképzésében. A ta­nulók biztonságos jövőjére nézve pedig nagy jelentőségű az a nemrég megjelent rende­let, amely szerint már az idei gazdasági évtől kezdve szak­munkát a mezőgazdaságban csak szakmunkás végezhet. Meg kell azonban állapítani, hogy a rendelet végrehajtá­sát sok gazdaságban éppen a szakmunkások hiánya akadá­lyozza. Jóllehet a fiatal tanulókon kívül, a felnőttek részére is tartanak hároméves szaktan- folyamokat — ez idő szerint negyvenhat működik a me­gyében, közel ezer hallgató­val — a mezőgazdasági szak­munkások száma még távol­ról sem fedezi a szükségletet. A bérkérdés Akár az idősebb, akár a fia­talabb szakmunkásokat erősen elkedvetleníti a bérezés még mindig tisztázatlan kérdése a mezőgazdaságban. Legkirí­vóbb példa erre a növényter­mesztő gépészeknél mutatko­zik. Jövedelmük csaknem mindenütt kevesebb a trakto­rosokénál, holott a traktorve­zetés mellett a növényter­mesztés és -védelem szakisme­reteivel is megismerkednek a három év alatt. Ugyanakkor a traktorvezetéshez hathónapos tanfolyam elegendő. A szakmunkásbérezés ren­dezése a mezőgazdaságban kétségkívül sürgős feladat. Nagyüzem szakmunkások nél­kül nem dolgozhat, ezt min­denki elismeri, az pedig ör­vendetes, hogy egyre több gondot fordítanak taníttatá­sukra. Előrelépést jelent, hogy hasonlóan az ipari tanulókhoz hároméves tanulmányi idő alatt sajátítják el szakmájuk ismereteit. Kétségtelen vi­szont, hogy a mezőgazdasági szakmunkás nem minden te­kintetben egyenlő elbánásban részesül az ipari szakmunkás­sal. Elsősorban a bére megál­lapításánál kellene szaktudá­sát határozottabban figyelem­be venni. Ezt a problémát éppen azért vetjük fel most a pályavá­lasztás heteiben, hogy azok az általános iskolások, akik a mezőgazdasági munkára érez­nek magukban hajlamot lás­sák, jövőjük kérdése nem ke­rül le a napirendről, tehát bi­zalommal jelentkezhetnek szakmunkástanulónak. Bízhat­nak benne, hogy jóval hama­rább, semmint kézhez veszik a végbizonyítványt, rendező­dik a bérezés kérdése és többi problémájuk is. Szokoly Endre 203 ifjú válaszúton Dunakeszi kétségtelenül Pest megye legjobban iparosí­tott községe. A MÁV Jármű­javító Vállalat és konzervgyár nagy üzemei mellett itt talál­juk a Híradástechnikai Kí­sérleti Vállalat Mechanikai Laboratóriumát, a tőzegkiter­melő szerelőműhelyét, a posta betonelemgyártó üzemét s más kisebb vállalatokat, ipari szövetkezeteket. A község három általános iskolájának igazgatója felmér­te, hogy a most végző hat VIII. osztály 203 tanulója milyen életcélt választott, ho­gyan képzeli el a jövőjét? A pedagógusok reális érve­lése — és az említett üzemek érezhető vonzása — következ­tében 94-en jelentkeztek szak­munkás tanulónak. A helybeli gimnáziumban és más közép­iskolákban 80 leány és fiú kí­vánja folytatni tanulmányait. Hárman mennek gyors- és gépíróiskolába és 28 nyolca­dikos írta a kérdőívre, hogy munkaviszonyba lép; 4—6 órás munkát vállal az általá­nos iskola befejezése után. (p. r.) Ünnepélyes avatás április 1-én Újabb raktárcsarnokok a kistarcsai VllLÉRT-telepen Megváltozott táj — Segít az INTRANSMAS Naprakész anyagnyilvántartás Mélyfúrók - a magasban Ahhoz, hogy hőforrást találjanak, előbb fúró­tornyot kell fölsze­relniük a ceglédi mélyfúróknak. Mint közöltük, a feltevések szerint, Gödöllőn, a föld méhében, meleg termálforrások van­nak. Először a régi királyi kastély parkjában állították fel a képen látható fúrótornyot, itt kezdik meg a kutatást a szak­emberek. (Kép — szöveg: Gábor — Hetcsi) Gödöllő felé menet a 3-as országúton Kistarcsa előtt már messziről felhívja magá­ra a figyelmet egy hidrogló- bus. Rajta vörös betűk hirde­tik: VILLÉRT. Három és fél évvel ezelőtt létesített itt kor- í szerű raktárt a Villamossági ! és Szerelési Cikkeket Értéke- | sítő Vállalat. A raktár megváltoztatta a táj képét. Harminc katasztrá- lis holdon 17 ezer négyzetmé­teren fedett épületek emel­kednek, s a maid kétkilomé- teres bekötő úton naponta át­lag 150 gépkocsi viszi-hozza a különböző elektromos készülé­keket, berendezéseket és anya­gokat. Ezt az utat használják a környező termelőszövetke­zetek gazdái is. Nemcsak a táj képe válto­zott meg, hanem az emberek élete is. Kistarcsáról azelőtt igen sokan a fővárosba jártak dolgozni. Ma a VILLÉRT-te- lep dolgozóinak túlnyomó ré­sze kistarcsai. Április 1-e, péntek, jelentős dátum lesz a VILLÉRT-telep életében: újabb létesítménye­ket avatnak. Átadnak rendel­tetésének egy 150 méter hosz- szú, csaknem 30 méter széles, korszerű csarnokot, melyben huzal kábeleket raktároznak majd s ugyancsak átadják a szociális épületet, mely 200 dolgozó részére nyújt fürdési, öltözési lehetőséget. A raktárakban az INT­RANSMAS bolgár—magyar vegyes vállalat által kidolgo­zott belső anyagmozgatási programot valósítanak meg. Kereken 24 millió forint értékű berendezést állíta­nak üzembe, s így a fizikai munka jórészt teljesen megszűnik, mindent a gépek végeznek, örülnek is ennek a dolgozók, hiszen a motor raktárban például éven­te 300 ezer motort kell meg­mozgatni, s ez kézi erővel bi­zony nem gyerekjáték. De van még más újság is Kistarcsán, mint Koren Mik­lóstól, a VILLÉRT igazgatójá­tól megtudtuk: az év végéig újabb két NSZK gyártmányú automata iró- és számlá­zógépet állítanak üzembe, melyek segítségével na­ponta 3000 számlát készí­tenek el, illetve továbbítanak a buda­pesti központba, ahol az or­szág egyik legkorszerűbb ame­rikai gyártmányú UNIVAC számítógépe teljesen automa­tikusan naprakész állapotban végzi a számlázást, a könyve­lést és a nyilvántartást. Azt is megtudtuk, hogy ugyancsak az év végéig újabb 80 kistar­csai lakosnak teremtenek munkaalkalmat a telepen. A VILLÉRT az ország egyik legnagyobb készletező vállala­ta. Mint nevéből is kitűnik, villamossági, szerelési anya­gokat vesz át a gyáraktól és juttat el a fogyasztók részére az iparon és a mezőgazdasá­gon kívül a lakosságnak is. A kistarcsai telep lehetővé tette, hogy a vállalat a főváros különböző részein lévő, kis területű, korszerűtlen raktár- helyiségeit felszámolja, s minden tekintetben meg­felelő, a gyors- és gaz­daságos kiszolgálást bizto­sító raktárbázist teremt­sen meg. Az április 1-én felavatásra kerülő objektumokkal nem ér véget a telep fejlesztése: a Középületépítő Vállalat elis­merésre méltóan dolgozik már a műszaki készülékraktár lé­tesítésén. A tervek szerint novemberben sor kerülhet en­nek avatására is. Bruckner József Hordozható garázs- víkendház A Lábatlani Vasipari Kts* dolgozói gyártják az eternit- lapokból összeszerelhető, bár­hol felállítható személygépko­csi-garázsokat. Ezek elterjedé­sét eddig akadályozta, hogy viszonylag nagy, 25 mázsás volt a súlyuk. Most ennél lé­nyegesen könnyebb, mind­össze nyolc mázsa súlyú ga­rázs terveit készítették el. Az újfajta garázs minden elemét műanyagból készítik, így könnyen szállítható. A kor­szerű formájú, gyorsan össze­szerelhető műanyag garázst tulajdonosa vikendháznak is berendezheti. Nyolcvanezer nylon iskolaköpeny A szegedi ruhagyárból ezekben a 1lapokbatí kerülnek ki a nylonból varrt iskolakö­penyek első nagyobb tételei. A következő negyedévben már húszezret, az év végéig pedig mintegy nyolcvanezret adnak át a kereskedelemnek. A kék színű, könnyen mosható, rendkívül tartós köpenyek el­sősorban iskoláslányok számá­ra készülnek. Halálra gázolta a vonat Ismét tragikus végű sze­rencsétlenséget okozott a fe­gyelmezetlenség. Aszódon a vasútállomás területén olyan helyen akart átmenni a sí­neken Tóth István 58 éves segédmunkás fiával, ifjú Tóth Istvánnal, amelyet a gyalogosok számára megtil­tottak. Nein figyeltek fel egy közeledő személyvonatra, amely mindkettőjüket elütöt­te. Az apa még a helyszínen meghalt, fiát pedig életve­szélyes állapotban szállítot­ták a kórházba. — A Pedagógusok Szak- szervezetének delegációja Szalóka Lambert megbízott főtitkár vezetésével hétfőn Párizsba utazott, a CGT-hez tartozó technikumi tanárok szakszervezetének XVI. kongresszusára. § RESTAURÁLÁSRA VÁR Á NAGY RESTAURÁTOR SÍRJA Az idén lesz Schulek Frigyes születésének 125. évfordulója töltött hosszabb időt és végzett beható tanulmányokat, majd hazatérve az or­szágos mintarajziskola és rajztanárkép­ző tanárává nevezték ki. Itt került igen szoros kapcsolatba Székely Bertalannal, a magyar történelmi festészet legna­gyobb büszkeségével. A két művészt ha­lálukig tartó barátság fűzte össze. A Műemlékek Országos Bizottsága hívta meg Schulek Frigyest építésznek, aki számba vette és tanulmányozta az ország területén fellelhető építészeti műemlékeket és készített róluk részle­tes szaktanulmányokat. A többi között negyveníves, máig is kiadatlan monog­ráfiát írt a vajdahunyadi várról, kidol­gozva annak újjáépítési tervét, amely­nek alapján teljes pompájában vissza is varázsolta Hunyadi János hajdani sasfészkét. A visegrádi fellegvár rohamosan por­ladó romjainak megmentése szintén Schulek Frigyes érdeme. Szívós harcot indított az értetlenség és a nemtörő­dömség ellen, fáradságos munkával va­lósággal felleítározta a romhalmaz min­den kallódó kődarabját, gondos méré­sek, kutatások és beható tanulmányok alapján rajzban rekonstruálta az egyko­ri erősséget, majd — sünikor nagynehe- zen felhatalmazást és anyagi fedezetet is kapott hozzá a kormányzattól — hozzálátott a vármaradványok konzer­válásához. Összegyűjtötte a beomlott várfalak törmelékdarabjait és sokszor messze környékről szállította vissza eredeti helyükre. Ugyanezt a munkát elvégezte a Salamon-toronynál is, meg­erősítve az állandóan omladozó falakat. Munkája közben gondosan ügyelt az eredeti formákra. Csak ott rakatta föl a leomlott fal részeket, ahol biztonság­gal megállapíthatta eredeti formájukat. Kényes munkájához minden rajzot ma­ga készített, maga gyúrta a szükséges maketteket, gipszmintákat, kegyelettel megtartott minden megtarthatok Schulek Frigyes a múlt szárad hetve­nes éveiben kezdte meg ezt a nagy je­lentőségű munkát, amely minden fi­gyelmét, energiáját lekötötte. Akkor forrt össze Visegráddal, hogy telket vá­sárolt a várhegy tövében meghúzódó kis faluban, lakóházat épített magának és családjával együtt odaköltözött. A fellegvárban végzett munka közben érlelődött meg benne az a meggyőződés, hogy a várhegy tövében föltétlenül ma­radt valami nyoma Mátyás király egy­kori világhírű palotájának, csak a szá­zadok során fölhalmozódott rétegeket kellene eltávolítani róla. Az ekkori „szakértők” Schulek Frigyes föltevését képtelen agyrémnek minősítették, a hi­vatalos körök pedig csökönyösen elzár­kóztak gyakran megismételt javaslatai elől. Harca így mindvégig meddő ma­radt. Halála (1919) után, ugyancsak épí­tész fia, Schulek János vállalta a harc folytatását. Ö sem talált megértésre. A sok visszautasítás annyira elkeserítette, hogy a harmincas évek legvégén viseg­rádi telkén maga kezdte meg, sajátke­zűig az ásatást. Már az első ásónyo­mokban megtalálta a palota egyik alap­falát, ami végre az illetékeseket is meggyőzte, hogy Schulek Frigyes fölte­vése nem volt agyrém. Most aztán meg­kezdődött a kutatás és annak eredmé­nyeképpen csakhamar napfényre kerül­tek a csodálatos palota maradványai, amelyek világhírűvé tették Visegrádot. Schulek Frigyes végakarata szerint 1919-ben kedvenc Visegrádján temették el. Aztán mellé temették kivételes mű­vészetének méltó örökösét és munkái­nak, harcainak folytatóját, János fiát is. Azóta a terméskőből készült sírkert szétomlott, az egyszerű fejfák elkorhad­tak és a iesüpp>edt sírdombot sűrű bo­zót borítja. Ebben az évben, november 19-én lesz Schulek Frigyes születésének 125. év­fordulója. A Műegyetem, amelynek egyik legkiválóbb professzora volt, és Visegrád, amely elsősorban neki kö­szönheti, hogy az idegenforgalom egyik legvonzóbb magyarországi központjává fejlődött, talán ebből az alkalomból gondoskodik róla, hogy a restaurált fellegvár és a föltárt palotaromok tö­vében rejtőző, elhanyagolt sírnak is akadjon restaurátora. Magyar László A visegrádi temető legtávolabbi sar­kában félig besüppedt sírra bukkan az, aki nagyon keresi. Ha a látogató nagyon kíváncsi arra, hogy ki lehet az, akinek emléke ennyire beleveszett a közönybe, és félrehajtja a fejfákat csaknem egé­szen elborító bozótot, már alig olvas­ható neveket talál: Schulek Frigyesét és fiáét, Schulek Jánosét. A két kiváló épí­tőművészét, akiknek fő érdemük van abban, hogy Visegrád ma világhírű ne­vezetessége az országnak. Schulek Frigyes, a magyar építőművé­szet örök büszkesége, a Halászbástya, a budai Mátyás-templom, a jánoshegyi ki­látó, a szegedi „kakasos templom” és még egy egész sor építőművészeti re­mekmű tervező művésze, a legneveze­tesebb magyarországi műemlékek res­taurátora volt. Köztük a visegrádi fel­legváré, a Vajdahunyad váré, a feren­cesek pozsonyi templomáé, hogy csak a legfontosabbak közül említsünk néhá­nyat. Pesten született 1841-ben. Műszaki alapismereteit a pesti reáltanodában szerezte meg. Közben a nyári vakáció­kat arra használta fel, hogy kőműves­inasként ellesse az építészet gyakorlati tudnivalóit. Kora gyermekkorától kezd­ve tudatosan készült az építészeti pá­lyára, ezért szerezte meg a kőműves-se­gédlevelet, és annak birtokában iratko­zott be a bécsi akadémiára. Kivételes tehetségére már akkor felfigyeltek a szakemberek, és ennek köszönhette, hogy alig huszonöt éves korában részt vehetett a világhírű regensburgi dóm helyreállítási terveinek elkészítésében. Később Romániában és Olaszországban

Next

/
Thumbnails
Contents