Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-29 / 74. szám

pur Micrn 1966. MÁRCIUS 29., KEDD Jugoszláviai képeslap Színház. Külföldet járva az ember akaratlanul is tágabbra nyitja a szemét és rácsodálkozik olyan dolgokra, amelyeket itthon is észre vehetne, ha egy kicsit figyelmesebben, lassúbb tem­póban járná az utcákat. Egy-egy ilyen rácsodálkozás olykor a felfedezés erejével hat, pedig valójában nincs benne semmi rendkívüli. Legalábbis azok számára nincs, akik benne élnek. ■—----------j Nyolcféle ma­I Újságok. I gyár nyelvű---------------- újság jelenik meg a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. A legjelentősebb a Növi Sadon készülő Magyar Szó. Hétköz­nap tizenhat, vasárnap huszon­négy oldalon jelenik meg. Ti­zenhárom vidéki fiókszerkesz­tősége (mutációja) van. A leg­nagyobb közülük a szabadkai, amelyben tíz újságíró dolgo­zik. A legkisebbek lapja a Mé­zeskalács, az iskolásoké a Jó Pajtás, a fiataloké az Ifjúság, a szakszervezetek lapja a Dol­gozók. Ugyancsak Növi Sadon készül a Híd című irodalmi fo­lyóirat, míg a 7 nap Szabad­kán, a Magyar Képes Újság pedig Zágrábban jelenik meg. Színes, érdekes lapok, bőséges tájékoztatást és olvasmány­anyagot nyújtanak a magyar- ajkú lakosságnak.--------------j A könyves­| Könyvek | boltokban---------------- szinte minden, Magyarországon megjelenő szépirodalmi mű és szakkönyv kapható. Ami mégsem jutna el, az üzletek vezetői készség­gel azonnal megrendelik. Az általános iskolákban nálunk készült és használt tanköny­vekből is tanítanak. De magyar könyvkiadó is működik a Vaj­daságban, a Fórum. Évente hatvanöt-hetven könyvet je­lentetnek meg. Elsősorban a Jugoszláviában élő magyar írók műveit, valamint a mai jugoszláv irodalom legsikere­sebb alkotásait, magyar nyel­ven. A politikai és ifjúsági könyvek mellett évente négy­öt magyarországi szerző művét is kinyomtatják, szerb—hor­vát nyelven. A népszerű best­seller sorozatban Zilahi, Cro­nin, Margaret Michel könyve került kiadásra az elmúlt idő­szakban. Az Elfújta a szél hatvan új dinárért kapható, ami kétszáz forintnak felel meg. Egy kissé költségen szó­rakozás... Főként: mejiri-e? nősebb válogatás nélkül. Az Erősebb a büszkeségnél című színes amerikai vígjáték, amely Doris Day főszereplésé­vel készült, kellemes szórako­zás. A Fielding regénye nyo­mán John Osborne átdolgozá­sában megfilmesített Tom Jo­nes című színes angol film ki­tűnő alkotás. A Roger Vadim rendezte A harcosok pihenője című színes francia film, amelyben Brigitte Bardot és Robert Hossein játssza a fő­szerepet, a francia „új hul­lám” sikeresebb alkotásai kö­zé tartozik. Mindhárom filmet telt ház előtt pergették. A zombori Szerb Színház belső kikép­zése nagyon hasonlít a mi Operaházunk kicsinyített má­sához. Bár zombori tartózko­dásom estéjén az Állami Dé­ryné Színház együttese ját­szott a technikailag kitűnően felszerelt színpadon, a szín­ház klubjában Jaszenovics József igazgató arról tájékoz­tatott, hogy áprilisban újabb magyar mű szerb nyelvű be­mutatójára kerül sor. Tavaly Szabó Magda: Leleplezés cí­mű művét tolmácsolták nagy sikerrel, most pedig Gyárfás KÖNYV — Monoron i Éjszakai élet. Miklós: Egérút című darabjá­nak próbái folynak. A színház évente nyolc-tíz bemutatót és közel kétszáz előadást tart szerb nyelven. Kéthetenként itt vendégszerepei a szabadkai Népszínház magyar nyelvű művek bemutatásával. A szabadkai Népszínház plakátjaival azonban nemcsak Zomborban találkoztam. Leg­nagyobb meglepetésemre Belgrádban is. Madách Imre: Az ember tragédiája című drámai költeményét mutatják j be — magyarul. A színházi előadások után is kel­lemesen, kulturáltan szóra­kozhat az ember akár Belg­rádban, Növi Sadon, Zombor vagy a többi nagyobb város­ban is. Az italok ára olcsó, ennek ellenére részeg embert szinte nem is láttam, pedig külföldi tartózkodásom más­fél hete alatt éjjel egy-két óra előtt soha nem jutottam vissza szállodámba. A Növi Sad-i Putnik Szálló bárjában éjfélkor kezdődik a műsor. Bűvész, táncdalénekes, szájharmonikavirtuóz váltja egymást, közben két ifjú hölgy vetkőzik egyetlen csöppnyi fügefalevélig A műsor nem bántó, sem nem megbotrán­koztató. A mulató tele. A be­lépődíj olcsó, mindössze tíz új dinár (harminckét forint), azt ! is beleszámolják az elfogyasz­tott ital árába.---------------------: Tize mégy | Művésztelep. I esztendővel --------------------- ezelőtt Zen­ién alakult meg Jugoszlávia első művésztelepe. A szépséges táj vonzotta ide az első művé­szeiket: a Tisza-menti kanyar­gós utcák ódon irrealitása, a piros tetős kis házak egymásba fonódó sora, az ágas-bogas akácok üde zöldje... Heten töltötték itt a nyarat az első esztendőben. Tizennégyre nőtt számuk a következőben. S az­óta esztendőről esztendőre mind többen jönnek. Magya­rok, szerbek, horvátok, az or­szág minden tájáról. Télen csend van a kicsiny műterem­szobákban. Ilyenkor az ítók veszik birtokukba. Most Sul- hóf József vajdasági magyar író dolgozik itt új regényén ...--------;--------- Idehaza esz­K i mit tud. tendők óta ------------------- már megszo­kott színfoltja életünknek a fiataloknak ez a közkedvelt vetélkedője. A zentai ifjúsági otthonban mégis a felfedezés erejével hatott. A jókora ter­met zsúfolásig megtöltötték a fiúk és a lányok, szinte egyet­len helyet is nehéz volt sze- ezni a műsor megtekintésére. 'Szavalatok, ének- és zeneszá- iok váltották egymást, zen- att a taps, kipirult arccal lép­ek le a dobogóról a verseny­zők, hogy a következőknek adják át helyük. Szép volt, kedves és szórakoztató, hogy ezt a nemes játékot tőlünk tanulták meg a zentai fiatalok.--------.— Tarkább, változa­thoz], tosabb a mozik ------------ műsora, mint ide­haza. Az amerikai vadnyugati filmektől kezdve Ingmar Bergmann Csendjéig igen gaz­dag a választék. A filmek megtekintése nincs korhatár­hoz kötve. A jugoszláv—nyu­gatnémet koprodukcióban ké­szült May Károly filmeket éppúgy megtekintheti bárki, mint mondjuk a Bakkecske a mennyországban című, a nu­dizmus határát súroló dán fil­met vagy akár Bergmann re­mekművét. H árom filmet láttam, külö­Kilenc nap gyorsan tova röppen. Kevés az általánosításra. j Csupán az ismerkedésre jut valami idő, olykor a rácsodálko- j zásra. Mégis jóleső érzés visszagondolni rá. Arra emlékeztet: j sok színű élet, őszinte barátok tárják az embert, ha Röszké- nél átlépi a magyar határt. Prukncr Pál BUDAKESZI HATÁRÁBAN: Kövek, amelyek Szép Ilonkáról beszélnek A Budakeszi úti egykori Kal­mórffy nyaraló romházának bontása során a napokban értékes gótikus kőfarag- ványok kerültek elő. A régészek megállapították, hogy az 1820-as években épített házat jóformán teljes egészében a hajdani, a tö­rök korban tönk­rement budai pá­los monostornak a kőanyagából építették. Magát, a régi pálos kolostort az 1300-as évek ele­jén a mai Buda­keszi út 91—95. területén építet­ték fel. A tudós remeték betűfes­téssel, kódexírás­sal, szobrászattal, üvegkészítéssel, orgonaépítéssel is foglalkoztak. Egyi­kük, Bátori Lász­ló, 1437-ben el­sőként fordította magyarra a bib­liát, amelyet Má­tyás király a Cor­vina Könyvtárba iktatott. Mátyás király szerfelett kedvelte ezt az — egyetlen ma­gyar alapítású — szerzetet. Felje­gyezték, hogy bu­dai vadászatai közben sűrűn fel­kereste ezt a ko­lostort, vitatko­zott a barátok­kal, s Gergely nevű perjeljük- kel. Nemegyszer „lelkét üdíteni a kolostor boros­pincéjébe is le­ment”. E hely­hez a jó királyt azonban úgy lát­szik a kolostor majorosának a lá­nya, a szép Ilon­ka is vonzotta. Tény az, hogy a kolostor vidékét már a későközép­korban „Szép Ju- hászlány”-nak — Pulchre pasto- risse — is ne­vezték. z. L Ha igaz lenne... N gosan tudnak ezek a gépek zúgni. Mák Elvira volt az osztály mindenese. Amit rábíztak, tisztességesen végezte el. Egyszer mondta is róla a hatvanegynéhány éves Pók Béla bácsi: „Ez a Bütyök mindenhez ért! Ez a lány gyárba született!” éhány hétre rá, hogy oda­költöztek, Mák Elvira új feladatot kapott. Ne kell­jen a munkásoknak megsza­kítani a munkát, legyen ő, aki mindenkinek hoz reg­gelit, tízórait. Másnap vásárolt magának egy fonott szatyrot. Legye mibe beletenni a holmikat. Végigment a műhelyen és minden gép kezelőjétől meg­kérdezte, hozzon-e valamit. Az emberek általában csak tejet és kiflit kértek. De az ötödik gép kezelője ezt mond­ta: — Kérek két kiflit, fél li­ter tejet és magácskát. Mák Elvira mindenkinek ki­osztotta a reggelit. Az ötödik­nek odavitte a két kiflit meg a tejet. Aztán visszasietett íróasztalához. Munkáját aznap is hibátla­nul, pontosan látta el, szinte Mindössze ez az ötbetűs szó áll a bejárat felett: KÖNYV. A nagy portálüvegen át nézve inkább könyvtárnak tűnik, mint könyvesboltnak. Belépve is sajátos „könyvtári levegő” fogad, sehol a helyiség keres­kedelmi jellegére utaló eladói pult. A boltvezető Kökény Be­lőné sem könyvvel, hanem hellyel kínál a középen le­vő kis dohányzóasztal mellett. Rajta üde virágtál, melyről csak később látom meglepőd­ve, hogy műanyagból van, annyira élethű. Forgalom sincs ezen a hétköznapi dél- előttön, egyre nagyobb gya­nakvással figyelem hát a mű­fajok szerint polcokon sorako­zó könyvsereget: ugyan há­nyat szólít le közülük naponta vagy hetente a vásárlói szán­dék? Ez is történelem A válaszig a bolt történeté­ben tett kis kerülő úton jutunk el. Az egykori nyomda épüle­tében levő kis könyvkereske­dés helyén nyílt meg 1950-ben az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat könyvesboltja. Akkor még papíráruval is foglalkoz­tak, s az együttes forgalom aligha tett ki évente százöt­venezer forintot Kökény Be­lőné abban az időben négy évig dolgozott az első állami könyvesboltban. Hároméves megszakítás után 1960-ban mint boltvezető került vissza a „szakmába”, s azóta — az akkori 900 ezer forintról — 1965 végére egymillió 446 ezer forintra emelkedett a bolt évi könyvforgalma. Hárman van­nak a boltban — számolom magamban a forgalmi „muta­tót” — tehát fejenként negy­venezer forintnál is többet ér­tékesítenek havonta. A könyv azonban nem egyszerű áru­cikk, eladási módszerei is má­sok. Kilencvenhat bizományos Az Üllő és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezeté ez a könyvesbolt. Tehát, nemcsak Monoré, hanem az egész já­rásé az innen „piacra dobott” évi másfél millió forint érté­kű könyv. Monornak 1905-ben mindössze 93 ezer forintnyi jutott belőle. Azazhogy jutott volna több is az egymillió fo­rintos raktárkészletből, ha — többre volna igénye. De hogy is mondta Birkás Róza tanító­nő, a legjobb könyvbizomá­nyosok egyike, akinek ötven állandó és húsz „változó” ve­vője van, s aki évente negy­venezer forintot érő könyvet ad el? — Legjobb könywásárlőim a pedagógusok. Van olyan kartársam, aki már az ötszá­zadik könyvet vette meg tő­lem 1956 óta. Meg a munká­sok. Vannak közöttük főmű­vezetők, hentesek, fodrászok, annyit hajolt a papírhalmaz fölé, hogy főnöke, Fülöpi meg is jegyezte: — Mák Elvira, maga na­gyon jó munkaerő. — S köz­ben arra gondolt Fülöpi, hogy mikor idekerült ez a lánygye­rek, senki sem hitte— még ő maga sem —, hogy hosszú életű lesz a gyárban. Hiszen csak rá kellett nézni. Vékony, hosszú ujjai, meg az a töré­keny alkat, az arca meg in­kább olyan, mint a gyerekki­rakatokban a babáké. Valami úrilányféle ez — mondogatta mindenki. — De nem, Mák Elvira szeretett dolgozni. Be­csülték érte. P ár hét múlva az ötödik gép kezelője elhajította a munkadarabot, amit for­mált. Valami furcsa érzés ön­tötte el, amit még sohasem érzett. A lányok, akikhez ed­dig valami köze volt, csak al­kalmi ismerősök voltak. De most valami mást érzett. Ez a Mák Elvira... Tovább dolgozott. Hallotta a gépek zakatolását, szagolta a büdös olajszagot, tudta, hogy a nap csak ritkán süt az esz­tergályosműhelybe, és elége­dett mosoly volt az arcán. Mindez közel állt hozzá. Ott­hon volt. És ez a lány is ott­honosan mozog itt... Egyik reggel Fülöpi terme­lési értekezletet tartott, ahol értékelték az elmúlt negyed­év eredményeit. Az esztergá­kőművesek ... mezőgazdaság­ban dolgozó nincs. Kökény Béláné szerint is a legnehezebb dolguk a termelő- szövetkezetekben van. A mo- nori 11 bizományos közül egy sincs-, aki a tsz-tagokban élesztgetné az olvasási igényt. A mezőgazdasági könyvhónap idején eljutottak ugyan oda is a könyvek, azonban állandó könyvbizományosuk nincs a közös gazdaságokban. De nem különb a helyzet járási vi­szonylatban sem. Mindössze Vecsésen és Úriban van ter­melőszövetkezeti könyvbizo- mányosa a boltnak. Van ugyan — a nem „állami területeiben” levő boltokban bizományi könyvárusítás, de a pilisi mag- lódi és üllői kultúrcikkboltok kivételével alig adnak el éven­te két-, három-, négyezer fo­rintnyi könyvnél többet. S nem elsősorban termelőszövet­kezeti tagoknak. Tavaszi kötetek A különböző „kampányfel­adatok” megoldásában jó se­gítőtársak az úttörők. Az őszi megyei mezőgazdasági könyv­hetek alatt, az ünnepi könyv­heteken egy-egy vasárnap nyolcvan—százhatvan gyerek is nyakába veszi a községet. Párosával házról házra járva hatezer forint értékű könyvet is elad ilyenkor a lelkes gyer­mekcsapat. A monori Mun­kásőr úti iskola úttörőcsapata már ezer forintot gyűjtött ösz- sze a tízszázalékos jutalékból, amit majd a nyári táborozásra fordítanak. A nyarat említi a boltveze­tő, de még csak a nyiladozó tavasznál tartunk. Csak úgy ötletszerűen kérdezem: a könyvforgalomban mutatko­zik-e valami jele a tavasz éb­redésének? (Nem említem, de a közelgő költészet napjára gondolok, a versekre, együtt pezsdül-e a természettel a lí­ra iránti érdeklődés?) A szóban is kimondott kérdésre gyor­san megkapom a választ: — A legnépszerűbb könyvek tavasszal a gyümölcsfák ápo­lásával, a metszéssel, perme­tezéssel foglalkozó könyvek. Sokan vásárolják a baromfi- és nyúltenyésztést népszerűsí­tő szakkönyveket, s legújab­ban a virágkertészeti könyve­ket is. S a verseket? Kik vásárol­nak verses köteteket ? — Elsősorban a diákok. Ke­veset. — A legtöbbet — mint­egy százat — Baranyi Ferenc legutóbbi három kötetéből ad­tak el, de több is elkelt volna belőlük, hiszen — a boltvezető is büszkén említi —— Monot szülötte. A költészet napjára azonban gondosan készülődnek. Kiegé­szítik a „versállományt”, hadd legyen miből válogassa­nak a verseket kedvelő fiata­lok — korra való tekintet nél­kül. Ferenc® Lajos JÓ MUNKÁÉRT — DICSÉRET A Magyar Hirdető propagan- daterjesztósi főosztálya dicsé­retben részesítette az ÍMH váci kirendeltségét. Indok: a kiren­deltség forgalma egy év alatt 19 százalékkal emelkedett, szép Vácott a plakátragasztás. A hirdetőberendezések ki­használása 100 százalékos és a vállalati revíziós csoport az éves ellenőrzés során a szám­vitelben nem talált kifogásol­nivalót. A hetvenötödik Az Elektromos Mé­rőműszerek Gyára esztergomi gyáregy­ségében elkészült a hetvenötödik enkefalográf a Szovjet­unió megrendelésére. A berendezés az agy bioelektromos áramát vizsgálja diagnosztikai és klinikai célokból. A ké­pen: Győri József és Petróczi Károly né ellenőrzik a het­venötödik berendezést. lyosműhelyből csak hárman haladták meg a száz százalé­kot. Köztük volt az ötödik gépnél dolgozó fiatal szak­munkás is. Azt is mondták róla, hogy nála a szorgalom párosul a szaktudással. Aznap, amikor Mák Elvira kihordta a reggelit, gyorsan végzett volna az esztergályos- műhelybeliekkel. De mikor az ötödik géphez ért, az ott dol­gozó ember megfogta a karját és szájoncsókolta ót. A lány kirántotta magát a fiatalem­ber kezéből és két pofont ke­vert le neki. Utána ezt mond­ta a lány: — Mit gondol, én „olyan” lány vagyok? — Éppenhogy nem, te buta! — így a fiú. Rá egy hétre vasárnap Mák Elviráék ajtaján kopogtatnak. A vendég az esztergályosmű- helybeli fiú. — Mit akar itt? — Hát csak eljöttem, ha be­enged — aztán magabiztosan belép. A Mák család szerényen lakik. Majdnem szegé­nyesen. Csak egyszoba-kony- hás lakásuk van. Se több szo­ba, se fürdőszoba. A lány ki­csit szabadkozva mutat körül. Az ötödik esztergagép ke­zelője otthonosan, zavartalanul ül le, és együtt hallgatja Mák Elvirával és a szülőkkel a rá­diót, vacsora idejéig. Néha összenéz a két fiatal, mindket­ten nagyokat nyelnek. Néha összeér a kezük, ilyenkor majdnem egyszerre pirulnak el. Mák Elvira estefelé megkér­di: — És mondd csak, miért is jöttél? — Hát csak úgy jöttem, megkérni a kezed ... ★ M iért hazudsz? — kérdezte író ismerőse, akinek meg­mutatta történetét. Ezt az el­beszélést így kell befejezni, hogy igaz legyen, adott a kezé­be papírt és ceruzát, s már mondta is, hogy mit írjon a végire. „Igen, az ötödik gépnél dol­gozó esztergályos valóban tett ajánlatot neki, de ő sem há­zasságra gondolt, mint ahogy az első, második és harmadik gépnél dolgozó ajánlattevők sem arra. Ezt természetesen visszautasította, de ha munka után hazafelé indult, mindig elképzelte magában, milyen is lenne, ha egyszer igazán meg­történne az a látogatás.” Engedelmesen leírta amit tollbamondtak neki, közben azonban úgy érezte, hogy az első befejezés tulajdonképpen jobb lett volna. Sokkal jobb lenne — döntötte el véglege­sen. F. E. A dolog akkor kezdődött, amikor Mák Elvira át- ! ment az esztergályosműhe- ilyen. Ahogy végigment az i olajos gépek, a piszkos mun- I karuhába öltözött izzadt sza- i gú emberek között, minden | fej megfordult. Az ötödik ! esztergagép kezelője még I csettintett is. i Mák Elvira belépett az iro- ida ajtaján és rögtön mun- i kához látott. Igaz, szokatlan i volt neki az új környezet, i Eddig a nagy irodaépületben ivóit a MEO. Most az igaz- i gató utasítására a minőség- i ellenőrzési osztályt közvetle- ! nül a műhelyekbe helyez­nék. Jobb is így — gondol- ! ta, idáig a műhelyvezető (minden egyes darabbal külön ! átjött ellenőriztetni. Felesle- S ges és fárasztó munka volt S nekik, de nekünk is — gon- ! dolta tovább. Ellenőrzésnél, j megbeszélésnél a főnök min- 5 dig a gépeknél volt. Ha ke­resték az igazgatóságról, gya- j korta azt mondta Mák El- Jvira: Fülöpi elvtárs a mű- ! helyben van. Most már leg- ^ alább csak az ajtón kell ki­szólni és máris megleli akit | keresnek. Csak ne lenne min- $dig ilyen nagy zaj. Irtó han-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents