Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
VASEMBEREK PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6L Az Európa Fotószalon brüsszeli kiállításán ezért a képért tüntették ki Tóth István ceglédi fotóművészt a Medaille de la vilié de Biévres-díjjal „Örök témám az ember'7 A ceglédi fotoklub sikere Brüsszelben X. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM 1966. MÁRCIUS 13., VAS AKNA/. Megkérdeztük a szakembert: Lehet-e „vízteleníteni“ Ceglédet? Két oldalról szorítja a gond városunk építőit A ceglédi fotoklubhoz a napokban érkezett meg a „Photoeurop 66” prospektusa. Ezt már erősen várták, hiszen az Európa Fotószalont most rendezték meg Brüsz- szelben, s erre a klubtagok és a klubvezető Tóth István is küldött fényképeket. A várakozás nem volt hiábavaló, a klubtagok megnyerték az Európa Kupát s ezzel kivívták az európai szakkörök elismerését. Erre a kiállításra a ceglédiek közül Keresztúry Ferenc, Lengyel József, Markovits Ferenc, Thanhoffer Imre, Tóth István, ifj. Tóth István, Vin- cze Ferenc és Zsuffa Béla küldött anyagot. Tóth Istvánnak, aki eddig is nemzetközi tekintélynek számított a fotóművészek között, most újabb sikert hozott ez a kiállítás. A kollektív elismerésen kívül Vasemberek című képével elnyerte a Medaille de la vilié de Biév- res-díjat, amelyet Biévres város alapított. Ezt a fényképet először a ceglédi Kossuth Múzeumban rendezett fototárlatán láthattunk. Azóta már Hongkongban is kiállították. — Tizennyolc éve fotózom. Azóta többszáz nemzetközi kiállításon vettem részt. Az első aranyérmet Spanyolországban kaptam, 1958-ban. Minden díjnak örülök, hiszen mindegyik elismerése annak, amit csinálok, de különösebb jelentősége a washingtoni ezüstnek és a londoni nagydíjnak volt. Eddigi pályafutásom csúcsát az 1964-es nagy siker, a singapore-i aranyserleg jelenti. — Az öt világrész különböző világvárosaiban állítom ki képeimet — folytatja Tóth István. — Ma már, ha kiállításra hívnak, cím szerint kérik, melyik képeimet küld- jem el. — Általában a hagyományos művészeti eszközöket alkalmazom. Örök témám az ember. í lig van olyan képem, amelyen ne az embert ábrázolnám. Mindent fotografá- lok, de a legkedvesebb a portré és a zsánerkép. Művészetem középpontjában a vidám, szomorú, humoros ember áll, s az ember belső világát kutatom. ötvenhárom művésztől 73 kép került be a tárlatra, s közülük öt magyar szerző 9 képét állították ki, s ezekből hét a ceglédieké. Tóth István, a Vasemberek című képén kívül, Benedek Péter parasztfestő című fotóját állította ki Brüsszelben. Az Európa Fotószalon képei Párizsba és Lousanneba is eljutnak. A ceglédiek már újabb nemzetközi fotókiállítások eredményét várják, Cagnac- ba, Strassbourgba, Prágába és Triestbe küldtek képeket. Tamasi Tamás Tanúként állhatok már magam is városunk nem egy modem épülete előtt. Láttam az építők küzdelmét az emeletes házak alapozásánál. Vákuumszivattyúkkal szívatták ki a laza talajból a talajvizet, brum-daruk markolták kagylótenyerükbe a lőszös folyóhomok mázsányi terhét a földibe süllyesztett betongyűrűkből. Hónapokon át folyt ez a sziszifuszi munka, míg elkészültek az alapozással. Nem telt több időbe a négyemeletnyi falak felhúzása sem, mint ez a rengeteg betont felfaló alaplerakás. Kemény vasbeton tartóoszlopokra épül a modern Cegléd. De e korszerű házak mellett és szemben ott vannak a régiek. Ügy varrnak azok itt még jelen, mint átalakuló társadalmunkban az új mellett a régi. Eltűnnek majd egyszer mind, de addig is emberek hajlékai ezek a vályogházak, melyek — nem nagy túlzás, ha azt mondom: talajvízre épültek egytől-egyig. anyagban jelentősen többet kell beépíteni az új Ceglédbe, mint szerencsésebb földrajzi fekvésű más városokba. Korunk igénye és követelménye: mégis építeni kell e város laOrvosság nincs, de... Két oldalról szorítja a gond városunk építőit: időben és MÁJUSTÓL külföldi turistacsoportok látogatnak városunkba Megyénkben eddig az idegenforgalom szinte teljes súlyával a Dunakanyarra, általában a megye északi részére esett. A megye déli részét legfeljebb az átutazók érintették, de ők is siettek tovább. Dr. Hajdú Endre, a Cegléd és Vidéke Vendéglátóipari Vállalat igazgatója és az Express Ifjúsági Utazási Iroda munkatársai pénteken megbeszélést tartottak Cegléden. Elsősorban arról tanácskoztak, hogyan lehetne megszervezni Cegléd és Nagykőrös idegen- forgalmát. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy az átmenő forgalom ezen a részen így is növekszik, évente kétszázezer külföldi halad át Cegléden. A Vendéglátóipari Vállalat csak úgy kapcsolódhat az idegenforgalom emeléséhez, ha növeli fogadóképességét, alaposabban kihasználja a helyi lehetőségeket. Ezt a célt segíti a diákotthonban épült öt új szoba is, amelyek a nyári főidény alatt vendégek elszállásolására alkalmasak. Így a szálloda és a diákotthoni szobák 30—40 főből álló turistacsoport egyidejű elhelyezésére is alkalmasak. Az Express iroda előzetes tájékoztatása szerint májustól általában heti egy-két turistacsoportra számíthat a vendéglátó- ipar. Három napra tervezik a ceglédi tartózkodást, s igyekeznek megfelelő programot összeállítani st külföldi vendégeknek, amelyben a Kossuth Termelő- szövetkezet meglátogatásától a Szeszipari Vállalat felkereséséig, borkóstolás ceglédi Ezerjóval és kisüstire alapozott „pusztai reggeli" szerepel. Műkedvelő csoportok művészeti bemutatókat tartanak, városnézés és baráti találkozók lehetőségét biztosítják. A város fiataljainak alkalmuk nyílik arra, hogy a külföldi fiatalokkal megismerkedjenek, összebarátkozzanak, gyakoroljanak egy-egy idegen nyelvet. Nagykőrösön hasonló csoportok elhelyezését tervezik. Az állami ga" '^Sággal tárgyalások folynak lovas iskola beindításáról. A Cifrakert-é tterem és kerthelyisége kibővítve és kicsinosítva várja a májusban érkezők első csoportját. Pipagyári látogatás, a konzervgyár felkeresése szerepel a nagykőrösi programban. Az idei év a tapasztalatgyűjtés, a kísérletezés esztendeje. Az 1967-es esztendőben majd kibővített formában szerepel az idegenforgalom a Ceglédi Vendéglátóipari Vállalat terveiben. A kezdet mindenképp dicsérendő, mert így sikerül bevonni városunkat is hazánk egyre növekvő idegenforgalmába. LÁNYOK AZ ELEN Szavalóverseny a gimnáziumban Csütörtök és péntek délután, két részben zajlott le a hagyományos vetélkedő a gimnázium tanulói között Huszonhat szavaló és tíz prózamondó mérte össze tehetségét a fizikai előadóterem merev szabályokhoz szokott falai között. Több újszerű jelenséggel találkozott, aki éveken keresztül tanúja lehetett e versenyeknek. Egyike a prózamondás, Velkey Imre tanár ötlete alapján. Meglepő az is, hogy a szavalok többségében mai költők verseit választotta. A zsűriben tanárok, valamint jelenlegi és volt diákok foglaltak helyet. Feladatuk nem volt könnyű. Hosz- szúra nyúlt vita után végül is Zelk Zoltán Sirály című versének előadója — Biró Marietta kerüli az élre. Szorosan mögötte áll Nagy Annamária, aki Radnóti Miklós Hetedik eclóga című versét szavalta. A harmadik helyezést Zsilka Márta kapta. A prózamondóknál sem volt könnyebb dönteni a zsűrinek. Az itt is induló Nagy Annamária megérdemelten lett első, Móra Ferenc Kal- cinált szóda című elbeszélésével. A második helyezést Klément Éva és L engyel- falvy Mihály között osztotta meg a zsűri, a harmadik helyet Papp Mária előadása nyerte el. Dicséret illet minden résztvevőt, aki hozzájárult a verseny színvonalassá, változatossá tételéhez. Kukla Valéria SZÓVÁ TESSZÜK A gyalogjárók védelmében A Rákóczi úton folyó munkálatok szükségességét nem kell bizonygatni senkinek sem. A ceglédiek türelmesen is viselik a csatornaépítéssel járó kellemetlenségeket. De nem minden kellemetlenség szülc- ségszeru velejárója az építkezésnek. Azoktól pedig meg lehetne és meg is kellene kímélni az embereket. Mint például a biciklisektől Oiyan sokba kerülne egy intézkedés és az utca két végén egy-egy tábla, ráírva: „kerékpárforgalom a Kossuth Ferenc utcán!” ? A másik kellemetlenség néhány napja bosszantja a járókelőket. A hentesüzlet előtt víz öntötte el a járdát. Miért nem javítják meg a vízvezetéket? Miért hagyják kínlódni a kisgyerekekkel arra járó mamákat? S egyáltalán: a csatornaépítésnek az sem szükségszerű velejárója, hogy a kiásott földdel elfoglalják az amúgy is keskeny járda nagyobbik felét. S még kevésbé, hogy a megmaradó kis sávot is földdel terítsék be. Olyan nagy munkatöbbletet jelentene, ha visszadobálnák azt a néhány lapátnyi földet a öldhányásra? Mindehhez csak egy kis gondosság és embertársi figyelmesség kellene a csatornaépítők részéről. (—méti) rületéről, másrészt pedig a kórházzal szomszédos csatornaszakaszt — az egészségügyi követelményeknek megfelelően — zárt csatornává kell átépíteni. — Az elkészült csatornarendezési terv nemcsak ezt a célt szolgálja. A rendezett csatornák lehetővé teszik majd a város mintegy 260 hektárnyi területén összegyűlő csapadékvíz levezetését a Cukor utca, a Petőfi utca, a Kossuth tér és a Rákóczi út vonalán haladó vízválasztótól dél-keletre eső városrészből. Ez egyben a talajvíz szintjének bizonyos mérvű csökkentését is eredményezné és előfeltétele a belső- ségi csatornák megépítésének ... A város többi területén hogyan lehetne megoldani a víz- elvezetést? — A vízválasztótól északnyugatra eső terület csapadékvizének levezetésére egy másik gyűjtőcsatornát kellene építeni a fűtőházon túl, ami aztán a Perjén át a Gerjébe vezetne. Ennek a területnek a vízügyi problémáival azonban még nem foglalkoztam. Amit javasolni tudok — s ezt érdemes lenne megvalósítani — nem más, mint egy átfogó tanulmányterv készítése az egész város csapadékvizének elvezetésére. A szakember véleményét és javaslatát továbbítom hát a modem Cegléd építőinek. Ferencz Lajos A vákuumszivattyú egyik szívócsövét süllyesztik a földbe, hogy megkezdhessék a talajvíz szintjének csökkentését a Csengeri széli csatorna munkálatainál. kóinak is az egészségesebb, a kényelmesebb, a korszerűbb emberi hajlékokat. Ám ez is parancs: védeni addig a régi épületeket, amíg mindenkinek jut az új állami lakóházakban, társasházakban, családi házakban korszerű otthon. Ezeknek a szigeteletlen, többnyire vályogházaknak a legnagyobb ellensége viszont a talajvíz. Hogyan lehetne menteni ezeket a házakat, csökkenteni a víz ártalmait Cegléden? Lehetne-e „vízteleníteni” ezt a várost? Ezekkel a kérdésekkel kerestem fel Böröcz András tervező mérnököt Szolnokon, a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon. — A talajvíz ellen nincs orvosság, de... Ezekkel a szavakkal kezdte válaszát a vizek mérnöke, aki — így mondhatnám — maga is „vizen született”, hiszen apja is „vízimérnök” volt. Már mellette megismerte a vizek ártalmait, de a rendszabályokat is, melyekkel meg lehet fékezni romboló erejüket. A legutóbbi nagy jeges árvíz idején ő irányította Mohács védelmét. Készüljön tanulmányi terv Böröcz András jól ismeri Cegléd vízproblémáit. Nemrégen fejezte be a városi tanács megrendelése alapján a Büdösér és Csengeri széli csatorna rendezési tervét, amely az új kórház építkezéséhez szükséges. El kell terelni ugyanis e csatornarendszer medrének egy részét a kórház építési teEgyelőre Hortobágy-szivattyú- val emelik át a vizet a Csengeri széli csatornából a Büdösérbe. „Parcellázás“ a tengeren Anglia és Dánia kormányának képviselői megállapodást írtak alá, amely megosztja az Északi-tenger alatt a két ország között fekvő kőolajban gazdag prekonti- nest. A megállapodás nem változtatja meg a két ország felségvizének jelenlegi határát, csak a tengerfenéknek azt a részét határolja el, amelyben olajkutatási jogokkal rendelkeznek a szerződő felek.
