Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
196«. MÁRCIUS 13., VASÁRNAP mtetet C/íirlaa 9 BALATONI TIBOR VERSEI MEGTÖRTÉNHET kezeddel sötét játék üzérkedik, előnyöket mérő árny — ó a tűsketestű ügyeskedés kételyt sebez rád, belátni mily kevés, hogy rút, s csalárd érzem remeg benned a hamu alól vöröslő parázs Iélekvesztő fürge szóvirágok bontják egyre szirmaik vörösen szemedre égnek undorító mosolyaik, egymást-fogó hitünk ellen sorakoznak gyülevész hadaik helyettem csupa puhaság az ígéret, cirógató fehér csipkeing lágyan omló szoknyák, ködből derengő Sose-látott-világ! — ó a Semmit mily könnyen, két kézből, ingyen osztogatják, ránk buktató keréknyomok bokaficamító útja vár — helyettem kiskutyát ölelsz majd, s lesz ki nyakadra prémgallért rak jóízű csókjaim után, mint szétfoszló füst távolodik a ragaszkodás, mert én csak a földre gyűrő keserűséget kötöttem rád. Bag, 1965. ÓDA az vagy Te bennem ajkamra totyogó szó, lelkemmel ölelt gondolat, eltéphetetlen szándék a folytonos megismerésben, feketeszirmú újrateremtődése a vágyakból fogant kéjnek (domborodó bűnök melegsége aláz sárrá omló lénynek), feltornyozott ágbogaidból tör ellenem a képtelenség egy testtel tagadni, s áldani általad szabott részem, belőled táplálódik a kényszer, a test abroncsait oldó hő, az értelmet formáló öröktől való idő. Bag, 1965. ejCady, Egy világhírű musical a Fővárosi Operettszínházban Az új zenés színházi műfaj, a musical comedy, a világ színpadain végérvényesen gyökeret eresztett. Jelentős része van ebben a műfaj egyik eddigi legjobb hajtásának, a My Fair Ladynek. Sokévi színpadi pályafutása után egy nem kevésbé sikeres és azóta már Oscar-díjat nyert filmváltozata is elkészült. A darab zenéjét már sokan ismerik nálunk, hiszen a magyar rádióban gyakran játszották, de még ők is nagyszerű szórakozás maradandó élményét őrizhetik a My Fair Lady budapesti előadása után. Bemard Shaw egyik legjobb és világszerte legtöbbet játszott darabja, A PYGMALION NYOMÁN készült a musical. Egy gazdag és tudós angol nyelvészről szól, aki egyetlen kiejtett szó után is megismeri, ki melyik megye melyik községéből, melyik város melyik utcájából származik. Hat hónap alatt előkelő dámát farag egy kültelki virágárus- lányból. Ügy megtanítja a tökéletes, úri angol kiejtésre, és beszédmodorra, meg a társaságbeli viselkedésre, hogy a legelőkelőbb főúri estélyen sem fog senki ráismerni a lány származására. Hogyan sikerül Higgins kísérlete, milyen érzelmi szálak szövődnek a professzor és Eliza között, miként nyerik meg a fogadást, és hogyan találnak végül egymásra (de ez a happy end már nem Shaw Pygmalionja — ez csak a musical változat, a My Fair Lady befejezése) — erről szól a darab. Miért világsiker ez a musical? Főleg Frederich Loewe zenéje miatt, amely lehári—kálmáni bőségben és gazdagságban ontja a szebbnél szebb, ugyanakkor modem hangvételű dallamokat. Azután a librettó, meg a darab cselekményéhez, mondandójához remekül igazodó, szellemes és ötletes dalszövegek révén. Mindkettő Alan Jay Lemer leleménye. S az egész darab humora, derűje, hangulatos ízei, a nagyszerű szerepelhető- ségek —, mindez együtt indokolja a My Fair Lady világsikerét A ZENE eredeti szépségében szól a Fővárosi Operettszínház színpadán, Lerner dalszövegeit kiválóan, az eredeti minden fordulatát, ötletét átmentve, tökéletes prozódiával tolmácsolta G. Dénes György. A kosztümök — ahol kell (a lóverseny-képben és a báli jelenetben) káprázatosak (Schäffer Judit tervezte). A rendezés pedig. Seregi László munkája, ötletes, jóízlésű, modem. A prózai szöveg fordításában Ungvári Tamás talán kissé túl szolidan alkalmazta a virágárusra jellemző nyelvet. Básti Lajos sok százszor játszotta Higgins professzor szerepét a Pyg- j maiionban. Az Operettszínház ven- j dégeként most a „musicalesített” j Higgins-szet játssza — nem kevésbé elragadóan! Nagy drámai színészünk, még énekhangjával is kellemes meg- 5 lepetést szerez. Méltó partnernőre ta- j Iáit az ördögien temperamentumos, 5 a humor és a szív hangjait egyaránt ! kultúrált játéktudással kezelő Le- ! hoczky Zsuzsában, aki százszínű te- ; hetségének eddigi eredményeit ősz- ; szegezi és meghatványozza Elizaként ! Doolittle csatornatisztító szerepében ! ízes humorával és mértéktartó komé- | diázásával szerzett kellemes perceket | Rátonyi Róbert. A KÉT FŐSZEREPLŐ és az előadás többi részvevője között j túl nagy a szintkülönbség. S hogy ez j mégsem olyan szembeszökő, az me- : gint Básti és Lehoczky ragyogó já- i tékának köszönhető —, mellettük ] ugyanis alig venni észre, hogy időn- \ ként más is van a színpadon. Barabás Tamás A to jégén nehéz leverni a sátrat Jó erős cövek kell, hogy ellenálljon a szélnek. Nem szabad átütni a jeget, mert felrobbanhat a rianás. A jégen vigyázni kell. A hálózsákon felhúzni a cipzárat, s lehetőleg háttal feküdni a szélnek. A két kezed még kint maradhat míg lobog a denaturált szesz kék szellemlángja, de utána beáll a halál. Kilométerekre elszáll a hang, ha szélcsend van, de vissza nem- küldi senki, mert senki sincs itt hallóközelben. A jég alatt fázósan bújnak össze a potykák. Jó nekik Ok nem érzik a szelet. Mi hárman fekszünk furcsán összebújva. Egyek vagyunk most is, csakúgy mint az égető napsütésben. Szükségünk van egymásra. A nap huszonnégy órájából huszonhárom közös. Csak egy óra a magántulajdon. Fél alvás előtt és fél ébredés után. Hárman vagyunk. Két hétig nappalunk, álmunk közös. Most Miklós köhögött. Vigyáznia kell. Még két hét a túra. Előbb emberrel nem találkozhatunk. Tegnap ő húzta a szánt. Kiizzadt, biztos akkor. Zoltán, Miklós. Furcsa körülmények között ismerkedtem meg velük. Hivatalos voltam egy teadélutánra. Lány hívott meg. Barátom volt különben, azt mondta nincs partnere. A társaság, finomkodó sznobok társasága unalmas volt. A tánc még néha kielégített, de a stílustalan, összedobált bútorok hányingert keltettek bennem. Nem bírtam tovább. Az előszoba sgtét volt, s lábujjhegyen lopakodva nyúltam — keresve a falra akasztott kabátom — felé. A posztó szövet durva-lágy tapintása helyett férfikarórába akadtak körmeim. Ijedten ugrottam vissza mikor éreztem, hogy újabb ember van az előszobában. Ijedten értetlenül álltam a sötétben. Egyszer csak kattant a kapcsoló, s két velem egykorú emberrel néztem farkasszemet. Egy percig meredten bámultuk egymást, aztán egyszerre rohantunk, nyúltunk kabátjainkért. Ezt már nem lehetett megállni nevetés nélkül. Belőlem szakadt ki először: — Ti se bírjátok már? öklünket gyűrtük a szánkba, hogy visszafojtsuk a kacagást. Aztán együtt szaladtunk le a lépcsőn. A sarkon mutatkoztunk be egymásnak. — Garami Zoltán. — Kovács Miklós. Ügy döntöttünk, hogy elmegyünk valahová. Hosszú, görbe éjszaka lett belőle. Reggel felé — Miklós lakásán — már tudtunk egymásról mindent. Ki hol dolgozik, mit csinál, és mi a hobbyja. Miklós ötlete volt azt hiszem, teleljünk a tó jegén. Először nevettünk rajta, aztán belemelegedtünk. Szép kis túra. S mire hazagondoltam, még tíz-húsz percet megyünk és elég. A szöges cipőt jól belevágtam a jégbe, hogy ne csússzon, tudjak taposni, amikor hirtelen észrevettem a foltot. Már lendületben voltam, nem tudtam megállni. Csak kiáltottam: — Vigyázzatok! S máris éreztem zuhanásom. Hallottam, hogy anorákomon végigsikolt a jégszilánk, hogy Miklósék kiáltanak, aztán éreztem a víz, hideg gombostűit arcomon. Süllyedtem lefelé, de éreztem oldalra is elkap egy áramlat. Vitt a jég alá Pillanatok alatt történt mindez. Tudtam, kihúznak, hisz derekamon ott volt a biztosítókötél, s mégis páni félelem foBoda Andrása FÉRFIAS SZEL érünk négerbamák leszünk. Rendes srácok., Szeretem őket. Hárman vagyunk. s miénk az egész tó. Délelőtt madarakkal osztozunk. A rianások mentén rengeteg a sirály. De jó mert messziről látni őket. Ahol rianás van, ott van a veszély is. A legalattomosabb a befagyott, vagy behavazott rianás. Nem látod hol van, csak a jeges fürdőt érzed és a hideg szorítást szíved körül, örökkévalóságnak tűnik míg biztosítóköteleden kihúznak Ma volt az éppen. Siettünk, mert sötétedés előtt akartunk letáboroznd, de hátunk mögött sorra szakadt fel a jég. Távol akartunk lenni a víztől. Nehogy beöntést kapjunk az éjjel. Ahol a víz feltör, terpeszkedik. Siettem, és legelöl, ma én voltam soros. Mögöttem Miklós húzta a szánt, s leghátul Zoltán tartotta mindkettőnk biztosító kötelét. Miklós izzadt nagyon. Nem akartam megállni, nehogy megfázzon. Ügy gott el. Tudtam nem lenne szabad mozognom, mert az levegőmbe, oxigénbe kerül, s mégis ráztam, rángattam a kötelet, a vízben is hallatszott, hogyan ropog társaim alatt a jég. Esésemkor ösztönösen vettem levegőt. Most már feszített, lassan kezdtem kiengedni. Átkozott vágy kapott el, hogy egyszerre, mindet kifújjam, de tudtam, hogy az esetleg a halál. Számoltam a buborékokat. A fiúk lassan húztak kifelé. Már láttam a jégverés világosságát, de bennem nem volt már több buborék. Pár hónapja ismerem csak őket, s most rajtuk múlik az életem. Lassan húznak. Az átkozottak, a barmok. Levegő kellene, levegő! Utolßö szavam, egy nagy buborék a vízben, utolsó gondolatom is. A jégen ébredtem. Fölöttem hajolt két borostás, szakállas arc, s mikor kinyitottam szemem, összecsókolóztak. örültek nekem. Vajon most mire gondolnak? Holnap én húzom a szánt Miklós megy majd mögöttünk, Zoltán megy elől. Ö óvatosabb és vigyáz. Utána azt § mondták, még egyszer nem* húznak ki. Zoltán vegyészmérnök. Azt mondja, a legegyszerűbb valami a jég. Miklós irodalomta-* nár. Valamikor gyorskorcso- § lyázott, s így a versenyeket a délutánonként, ha jó jegünk 8 van, mindig ő nyeri. De fest 8 is. Eddig csinált vagy húsz§ naplementét. Én meg csak va- § gyök közöttük. Figyelem őket. § Fiatal vagyok és kishivatal-J nők. — Ezentúl veled csak nyáron jövünk. Nyáron veszélytelenebb a fürdés. — Cukkoltak csak, tudom. Egy kicsit azért fájt. Eddig 3 minden, hármunk közös él- $ ménye volt Most az én kihú-í zásom csak kettőjüké. Fájt azí is, mikor a múltkor egy vic-S cet csak ők ketten ismertek.? Elmondták nekem is, igaz, dejj ők ketten együtt nevettek. Hogy melyiküket szeretem $ jobban, nem tudom. Rendes^ fickók. | Az óta az éjszaka óta sok-« szór találkoztunk. Hogy a jé- s gén töltsük a szabit, az azt hi -i| szem, Miklós ötlete volt. Azt$ mondta, csöndet akar, elege) van a ricsajból, az emberek-« bői. Hát embert azt tegnap^ láttuk az elsőt, jégvitorlással i repesztett mellettünk, de $ csendet barátunk nem kapott. § — Fiiiiiuuuuu... fiiiiiuuuuu... ^ — állandóan fülünkbe „fiú- ^ zik” a szél. Nem szabadít meg 8 tőle a meleg sapka, a fülvédő 8 sem. S már akkor is hallani^ véled, ha csak kezeden érzed ^ a szellő leheletét. Fázom. Közelebb bújok a | fiúkhoz. Egymásra vagyunk | utalva, egyedül vagyunk. Ma megmentették az éle- ^ l~ tem. Ha ebben a nagy egye- ^ Ä düllétben erre gondolok, meg ^ szeretném ölelni őket és köny- ^ nyes szemmel azt mondani:« köszönöm. S ők azt monda- ^ nák: ez természetes. Mert itt ^ a jégen minden természetes^ közöttünk. Még az is, hogy ^ nem mondtam semmit. ^ Igaz, könnyeimet felszárí- ^ tóttá a naplementétől megvi-S lágított tekergő, kemény fér- ^ fias szél... * Kotroczó István felvételei
