Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-10 / 34. szám
1966. FEBRUAR 10., CSÜTÖRTÖK J'ái.31 suta ti J4bvóhe tmwtató fit té&ketlések bérek, valamint a beruházási és felújítási keretek). Az anyagi érdekeltség — tehát a gazdasági befolyásolás — több új tényezőjével pótolják a régen kötelező, utasításként előírt mutatókat; a gyengébb minőségű, s ezért alacsonyabb osztályba sorolt termékek például „zsebileg” is érintik a könnyűipar üzemeit. Az építőipari vállalatok eddig csak központi — főhatósági — kijelölés alapján vállalhattak munkát; most az értékhatár alatti építkezéseket (s 1965-ben mintegy 6000 építési munkahely közül több mint 5000 ide tartozott), saját elbírálásuk alapján, tehát vállalati hatáskörben mérlegelve, kezdhetik el. Ennél is fontosabb az a változás, hogy megszüntették az építkezések éves ütemezésű tervelőírásait, s a hangsúly áttolódott a befejezési határidőre. A vállalat — feladatait ismerve — mérlegelheti, hogyan teljesítheti a legjobban az esztendők szakaszosságától függetlenül, határidős kötelezettségeit, ezzel szemben viszont a beruházási építkezések határidejének túllépése az eddigieknél sokkal súlyosabb anyagi következményekkel — büntetőkamatokkal — jár. Az építőipari vállalat ezután a számlát csak az építkezés teljes befejezése után nyújthatja be az építtetőnek. Úgyszólván valamennyi változással kapcsolatban utaltunk a vállalati önállóságra — de éppen ez jelzi az idei intézkedések viszonylagos jellegét Olyképp értendő ez, hogy az önállóság bővülése önmagában még csupán lehetőségeket nyújt a jobb, eredményesebb gazdálkodásra, hiszen nyílt kérdés: melyik vállalatnál hogyan élnek az önállósággal, a nagyobb döntési jogkörrel. Annyi azonban bizonyos: már -ez a szélé'Sédő hatáskör is számottevő előrelépés, előnyei csak akkor válhatnak teljessé, ha a gazdálkodást eddig többé-kevésbé korlátozó „falak” bontása együtt jár a felelősebb, megalapozottabb vállalati irányítással! PÁLFORDULÁS Tábori András Két éve kapott Nagymaros gimnáziumot. Azelőtt Vácra utaztak a gyerekek, ami kárbaveszett pénzt és időt jelentett. Négy tanári státust kaptak a gimnáziummal. A tanárok — egy kivételével — Kismarosról és Budapestről járnak tanítani. Az iskola igazgatója szeretné letelepíteni őket. A bejáró tanár a kötelező órákon túl nem sokat törődhet növendékeivel. Vonatra ül, elutazik. Csak az órák alatt a gimnáziumé. A község vezetői elé terjesztették a kérést, adjon a község lakást a gimnáziumi tanároknak. A tanács vezetői, s a tanácstagok helyeseltek: két lakás megvételére megszavazták a költségeket. Nagymaroson nem könnyű eladó házat találni. A lakosság nehezen mozdul, egyre fontosabb, forgalmasabb ez a település. Mégis akadt egy ház, hatalmas, négyszobás épület, garázzsal, nyolcvan gyümölcsfával. Ez sem sikerült. Ezután a tervet megváltoztatták: ha nem tudnak vásárolni, építsenek. A megyei tanács lakásonként 75 ezer forint hozzájárulást ajánlott fel. A községnek így háromszázezer forintjába került volna az építkezés. A tanácsülés az újabb terveket is jóváhagyta. Ám az építkezés mégsem kezdődött el. Néhány hét után újabb fordulat következett. A járási tanács azt javasolta, hogy mégse építsenek, hanem vásároljanak kész házat s a megtakarított különbözetet járdára fordítsák. A megyei tanács továbbra is vállalta a költségek felét. A községnek már csak százezer forintjába került volna a pedagóguslakás. A szobi tanárok, akik elmesélték az ügy eddigi állomásait, azt mondják: — Menjen csak el Nagymarosra. Keresse Róna Béla tanárt Kérdezze meg, hogy áll most ez a dolog, mi történt a január 15-i tanácsülésen. A vérig sértett ember — Tudd meg, szeretem Tütüfce Ignácnét! — lihegte feldultan barátom Ottó, miután lerogyott recsegő díványomra, majd közölte, hogy sürgős jogi tanácsért folyamodott hozzám. — Ez a nő nekem mindenem, életem, örömöm, tu- bimadaram — folytatta aléltan. — Meg tudnék érte halni is, ha kell. Mindez furán hangzott. Eddig csupa felszínes kalandokkal trak- tált ez az ember. Egyszóval gyanús volt nekem. — Nosza, ha így áll a bál, vedd e] f eleségül — unszoltam. — Nem lehet, — nyögte — férje van... — Szinte gondoltam. A kék monoklit tehát, amit a szemed alatt viselsz, tőle szerezted? Izgatottan, feszengve gyújtott egyik cigarettáról a másikra. — Szerda este történt — dadogta sápadtan. — A SZARKALÁB presszóban ültünk Dórikával. Egyszer csak hirtelen, mint égből a villám ránk támadt a férje. Hangos szóváltásba elegyedett velünk, majd később lekevert Dórinak egy pofont. Én erre megfogtam a férfi grabancát: kedves uram él a kezekkel, micsoda tre- hány viselkedés ez? Kikérem magamnak ... Ekkor kaptam a kék monoklit. — Ezután remélem szedted a sátorfádat és elvonultál ... — Volt eszemben. Ezután borítottam rá az asztalt. __ És? — Mit, és?! Elöntött a méreg, összefolyt előttem a széles nagyvilág. A következő pillanatban azt éreztem, hogy valami puhán állok. — Mi volt az? — Tütüke Ignác hasa ... Apropó, mondd kérlek, mert nagyon izgat a dolog, bűnös vagyok én, mert a fickóra véletlenül ráléptem? — Várj türelemmel amíg eldönti a bíróság — feleltem. Kabátom gallérját kezdte rán- cigálni. — Bírom a kritikát, őszintén válaszolj, elítélendő-e az én cselekményem? — Sajnos, nagyon is — válaszoltam mély meggyőződéssel, miközben a büntetőtörvénykönyv megfelelő paragrafusait dörgöltem Ottó orra alá. — Megcsaltál egy becsületes embert, szívébe gázoltál, később a hasára. Tettlegesen inzultáltad... — önvédelemből — kiáltott fel Ottó, s felugrott helyéről. — Dórika pofonja és az én monoklim az neked semmi?! — Dehogy is nem — próbáltam nyugtatni — az is valami. Ám ez esetben a társadalom i-osszallása, hogy is mondjam, hogy meg ne haragudj ... ellened szól. A jogos önvédelem határát messze túllépted. Nincs mentséged, dutyiba kerülsz... ,— Ez a szerény véleményed? — kérdezte fogcsikorgatva. — Ez, kérlek tisztelettel — bólogattam. Vérig sértődötten, köszönés nélkül elrohant. A lépcsőházból taj- tékozva, habzó szájjal vissza kiáltott: — Köszönöm a szíves felvilágosítást! ... Zoltai András Keresem Róna Bélát az iskolában. Otthon van, mondják a kollégái, de figyelmeztetnek, hogy nem tudok vele beszélni, néhány napja agyérgörcsöt kapott. A féloldala megbénult. Állítólag mindez a fent említett dologgal függ össze. A már említett tanácsülésen, ahol az idei terveket beszélték meg, felállt Holcsák Albert, a községfejlesztési áb. elnöke és azt kérdezte; miért kell a pedagógusoknak lakást venni? Más is maga épít, építsenek saját erőből. Az utána felszólaló Niedermüller Ferenc is helyeselt. Ahogy a tanár megérdemli, úgy egy lakatos is érdemelne lakást. Aztán meg a tanároknak ott a nagy kedvezmény, az OTP-kölcsön. Abból már könnyű építeni. A pénz jobban kellene járdára, a József Attila meg a Hunyadi utcában. A közhangulat a pedagógusok rovására fordult, a többség helyeselt a felszólalóknak. Róna Béla tanár, aki szintén tanácstag, az idegességtől elragadtatva felugrott és azt kiáltotta: akkor Nagymarosnak nem lesz gimnáziuma. Ez a kitörés a véleményeken mit sem változtatott, tizenhatan, nyolc ellenében, leszavazták a pedagóguslakást. Felkerestem azt a két utcát, ahová a lakások helyett megszavazták a járdát. Meredek, elhanyagolt, hegyoldalba tartó utak. Itt bizony nem luxus, nagyon is kell a járda. A Hunyadi utcában lakik Wiesl István fiatal tanácstag. Ott volt azon a bizonyos ülésen. — Én tartózkodtam a szavazástól — mondja — elismerem, hogy szükség van a gimnáziumra, de a járdára is. Éppen ezért nem szavaztam. Miért nem tanítanak a gimnáziumban az itteni tanárok? Heincz Géza tanácstag a másik megszavazott utcában lakik. Ö is azt mondja, hogy tartózkodott a szavazástól. Neki azonban a körzete érdekeit kell képviselnie, ha a lakók járdát akarnak, akkor neki is járdát kell követelnie. Egyet ért azzal, hogy legyen gimnázium, r fontos a nevelés, de a jár- | dát évek óta halogatják § már, az itt lakókat nem le- | hét már tovább „kinullázni”. ^ Én is azt mondom, a lakók ^ megérdemlik a járdát. De ^ nem ez az igazság izgat en- ^ gém. Akármennyire kell is | a járda, előbb szavazták § meg a pedagógusház vételét, | építését. Ezek szerint Sj azon a bizonyos tan ács- ülésen saját döntésüket ^ vonták vissza. Nagymaroson többen megerősítettek abban a hitemben, hogy a pálfordulásban a pedagógusok béremelése játszhatott szerepet. Meg a kedvező OTP lakásépítési kölcsön. Ügy látszik, Nagymaroson arra senki nem gondol, hogy az ilyen kedvező építkezéshez is kell egy bizonyos alaptőke, amivel az olyan fiatal, pályájuk elején álló pedagógusok, mint a Budapestről kijáró Honti Mária, — akit örömmel látnának a község lakói között — nem rendelkeznek. A pedagógus ügye ott, ahol tanit és dolgozik, közügy. Minden elvesztett jó pedagógus érzékeny veszteség marad Nagymaros számára. Dozvald János Tavaszra készülnek a kertészek A termelőszövetkezeti kertészetek ez évben 212 000 rne- legágyi ablakkeretet, továbbá 2500 alsókeretet, s hozzá kellő mennyiségű üveglapot kapnak a hajtató-, illetve palántanevelő berendezéseik bővítésére, vagy pótlására. A műanyagfólia szerepe ugyancsali megnőtt az utóbbi években: a kertészetek általában jól hasznosíthatják, s mind többet igényelnek belőle. Az idei kiutalás 150 tonna, csaknem kétszerese a tavalyinak. Az ország termelőüzemeinek igényeit azonban ezzel csupán 20—25 százalékban tudják kielégíteni. Táncrend: csárdás, vagy... Ez bizony szerény kultúrotthon! — állapítjuk meg mi, a, Tápiószecsőne látogató idegenek, akiket az immár nyolc év óta hagyományos népviseleti díszesbál 12 védnököt, s ugyanannyi rendezőt feltüntető meghívója csábított ide. A bál előtti műsor halad a maga kijelölt útján, most éppen a táncegyüttest látni, mely több megyei kitüntetést szerzett már fennállása, 16 éve óta. Legszívesebben helyi táncokat mutatnak be, az öregek emlékezése alapján tanulják. Mindez, tán mondanom sem kell, nem a nézőtéren maradva tudjuk meg, hanem a színpad mögött, ahová épp abban a pillanatban lépünk fel, amikor egy fiú bejelenti szavalatát: A kulisszák mögött többet látni. A szereplők pirulnak, izgulnak, összezördülnek, és pici elfogódottsággal figyelik a „sztárok”, a vendégként fellépő ecseri népi együttes bemutatóját. De a közönség egyforma tetszéssel tapsol mindenkinek. A bál is érdekesebb ebből a rálátásból. A mamák, rokonok, — hiába, itt még ragaszkodnak a garde szerepköréhez — nagy komolyan vigyázzák lányaikat, egyre legalább két őrző jut. Sötétszínű népviseletük még eredeti. A fejkendőt már sehol nem gyártják, — alatta négy fonatból készült a konty. Nem így a lányaik. Náluk már csak a vízzel, házilag ráncolt szoknya, a fehér harisnya eredeti. De as utóbbira 600 forintos divatcsizmát húztak. „Táncrend: csárdás, keringő, foxtrott, tangó” — így a meghívó. A fiatalok valóban remekül értik a csárdást, s az már csak természetes, hogy az idősebbek is. Néhány sötétruhás asszony az öltözőben járja. Elbújtak, szégyellnének a lányok mellett ugrálni. Es imigyen folytatja a táncrend: „ ... tangó, vagy utóbbi helyett valamelyik ízléses modern tánc.” Mondani sem kell, hogy leginkább az ízléses modern táncok mentek. Egy záróképet vittünk magunkkal emlékül a tápiósze- csői díszesbálból. Sokszoknyás kislány evribadizott — a fej- kertdős, sötétruhás hadsereg, őrző szeme előtt — egy bájosan felszabadult, csinos cigányfiúval. A mamaszemek elégedetten nyugtázták, milyen jól szórakoznak a gyerekek. P. A. Foto: Nádas Régen túlnőtt a gazdasági szakértők szűk körén, s a széles közvéleményt foglalkoztató téma manapság a népgazdaság tervezési-irányítási rendszerének korszerűsítése. Ismeretes: a változásokat előkészítő szakértő bizottságok most dolgozzák ki javaslataikat, s a tervek szerint megvalósításuk 1968-tól kezdődik. Fontos természetesen, hogy a közvélemény a valóságnak megfelelően érezze a reformok hangsúlyozottan jövőbeni jellegét, hiszen korai lenne túlzott várakozásokat fűzni a csupán tudományos előkészítés fázisában levő és évek múlva érvénybe lépő változásokhoz. Ez azonban semmit sem von le azoknak az intézkedéseknek a jelentőségéből, amelyek — résziben már a későbbi reform gondolati és gyakorlati előkészítéseként —, az idei népgazdasági terv teljesítését is segítik. Jóllehet, ma még nincs szó a tervezési-irányítási rendszer átfogó korszerűsítéséről, egész sor fontos részintézkedés mégis megérdemli a közvélemény figyelmét. E változások hatása ugyanis, ha megfelelően alkalmazzuk, közvetlen és közeli lehet — kétségkívül közelibb, mint a részleteiben is kidolgozott s csak később érvényesülő teljes reformé —, egyszersmind mégis már a holnap gazdaságirányítási elveinek több elemét emelik a gyakorlati alkalmazás törvényerejére. így például jelentősen bővül a vállalatok önállósága. Erre mutat a prémiumrendszer ismert módosítása is, amely az eddiginél szélesebb körben alapozza vállalati döntésekre a premizálást, az anyagi érdekeltség oldaláról növelve a vállalati önállóságot. Még ebben az évben hatályba lép a szállítási szerződések rendszerének korszerűsítése, amely viszont a szükségletek és a termelés összhangját' hívátott erősíteni, szintén nagymértékben vállalati döntésekre építve. Különösen fontosak azok a változások, amelyek a nép- gazdasági tervezés mutatószám-rendszerét módosítják, mérsékelve a kötelező előírásokat. Az irányítási csúcstól a vállalatok felé haladva, idén már -, minisztériumok számára is ke- ! vesebb mutatót írt elő a Mi- j nisztertanács. Törölték példá-; ul a kötelező mutatók sorából i az ipari teljes termelési érté-• két, a költségszint-csökkentés ! arányát, részben azért, mert! például a teljes termelési ér-! ték keveset mond a vállalat: termelésének lényegéről (töb- i bek között a termékek minő-: ségéről), s általában a meny- ; nyiség növelésére korlátozza■ az üzemek érdekeltségét, rész- > ben pedig azért, mert több, ■ addig kötelező előírás — pél- j dául a költségszint-csökkentés: aránya — más mutatóval is j megközelíthető, tehát felesle- i ges. Ugyancsak fontos előrelépés, hogy a múlt évig az úgyneve- j zett kiemelt termékek terme- ; lését általában negyedéves; ütemben hagyták jóvá; most a mutatók mintegy 15—20 százalékát éves, 20—25 százalékát pedig féléves előírásokban rögzítik. (Közbevetőleg megjegyezzük: nemcsak az ipari termelésben, hanem a népgazdaság egyéb területein is csökkentek a kötelező előírások; azokat a mutatókat például, amelyek alakulását a beruházások amúgyis meghatározzák — ilyen a kórházi ágyak száma, több egészségügyi célkitűzés — kihagyták az idei terv mutatószám-rendszeréből.) Az egyszerűsítések hatása természetesen tovább gyűrűzik a minisztériumok és a vállalatok kapcsolatára is. Jellemzi a változások méreteit, hogy például idén a kohó- és gépiparban hozzávetőleg 10— 15 százalékkal csökkent a felső szervek számára kötelezően készítendő adatszolgáltatás mennyisége. Különösen fi- gyelemkeítőek a könnyűipar tervezési újdonságai: itt csupán négy kötelező mutatót írnak elő a vállalatok számára (a szállítandó áruk, s a fontosabb anyagok mennyisége, a
