Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-10 / 34. szám

i MEcrei Márka* 1966. FEBRUÁR 10„ CSÜTÖRTÖK VIETNAMI JELENTÉSEK; Csapás a semmibe Közös közlemény Honoluluban — Aknára lépett a rendőrfőnök Eredménytelen hadműveletek — Nyugatnémet „szakemberek" Dél- Vietnamban — Saigonban kolerajárvány van Kambodzsában is? A Kambodzsai Távirati Iroda jelentése szerint thaiföldi katonai egységek kedden délelőtt Brat tan­ban g tartományban ismét megsértették Kambodzsa területét. A határőrség hő­siesen védekezett és egy­órás tűzharc után a beha­tolók véres fejjel vonultak vissza. Az AFP Phnom Penh- ből, Kambodzsa fővárosá­ból jelenti, hogy február t-én és 1-én több kambod­zsai katona vált áldozatá­vá azoknak az aknáknak, amelyeket thaiföldi kato­nai erők Kambodzsa terü­letén, a határtól több kilo­méterre helyeztek eL A kambodzsai fővárosban at­tól tartanak — hangoztatja az AFP —, hogy az ame­rikaiak által szállított ult­ramodern fegyvereket a thaiföldiek a kommunista- ellenes hadjárat ürügyén Kambodzsa ellen kívánják felhasználni. Félmilliós rablás Amszterdam ötszázezer holland forint értékű ékszert raboltak el a múlt hét végén az amszter­dami Hilton-szállóból. A rendőrség az Interpolt moz­gósította a tettesek kézreke- rítésére. (Folytatás az 1. oldalról.) középiskolák férőhelyeit is. Meghallgatva azután az egyéni kívánságokat, a. lehe­tőségek szerint megfelelően irányítsák a pályaválasztás előtt álló ifjakat. Akinek pedig felvétele bármely ok­nál fogva ' a kiválasztott szakmunkás- vagy középis­kolába néni sikerült, úgy a nyilvántartás alapján ta­náccsal szolgáljanak neki. Ezek a társadalmi bizott­ságok a járási, illetve váro­si tanács munkaügyi, ipa­ri, mezőgazdasági és mű­velődési csoportjainak kikül­döttjeiből, valamint a párt- bizottság és a tömegszervek képviselőiből állanának. Ahol azonban szakmunkásiskola van, ott annak igazgatóját szintén bevonnák. Mindentudó zsebkönyv Honolulu A Johnson elnök és a -sai­goni kormányzat vezetői kö­zött Honoluluban lefolyta­tott kétnapos tanácskozások befejeztével 10 pontból álló közös közleményt és egy ter­jedelmesebb, úgynevezett „honolului nyilatkozatot” adtak ki. A közös közlemény, amelyet Johnson és Van Thieu dél­vietnami államfő írt alá, hangoztatja, a két kormány egyetért a Dél-Vietnam ka­tonai ütőképességének foko­zására és a dél-vietnami gazdasági helyzet javítására hozandó intézkedésekben. A közös közleménynél jó­val terjedelmesebb úgyneve­zett „honolului nyilatkozat”, amelyet Johnson elnök és Ky tábornok, dél-vietnami mi­niszterelnök írt alá, ismer­teti a két kormánynak a viet­nami problémával kapcsola­tos céljait. A nyilatkozat szerint a sai­A bizottságok minden­esetre meggyorsíthatnák és feltétlenül közvetle­nebbé tennék a pályavá­lasztási tanácsadást. Az értekezlet határozata értelmében most megkere­sik a városi és járási taná- csokat^s felkérik,., ha a . java­solt bizottság megalakításá­val egyetértenek, hívják azt mielőbb életre, hogy már ebben az évben is segíthes­sen a pályaválasztás előtt állóknak. Feltehetően min­den járási és városi ta­nács magáévá teszi ezt a kí­vánságot. Ez esetben Pest megye lesz az első megye, ahol nemcsak a székhelyen működik az ifjúság pálya- választásához segítséget nyújtó szerv. A fővárosban is csupán központi tanács­adó működik, míg a kerüle­tek egyikében sincs eddig pályaválasztási tanácsadás. goni kormány folytatni kívánja a fegyveres har­cot, s azt ígéri, hogy Dél- Vietnamban közben a társa­dalmi igazságtalanságok fel­számolására törekszik. „Na­gyobb demokratikus szabad­ságot” biztosít az ország né­pének és ebből a célból új alkotmányt és választójogi törvényt dolgoznak ki. Az Egyesült Államok kor­mánya a „honolului nyilat­kozatban” kötelezettséget vál­lal, hogy további katonai segítséget nyújt Saigonnak s „minden anyagi és erköl­csi támogatást megad a gaz­dasági téren hozandó intéz­kedéseihez. Saigon A dél-vietnami szabadság- harcosok kedden a kambod­zsai határ közelében tőrbe­csalták a kormányerők egyik egységét és komoly veszte­ségeket okoztak neki — kö­zölte szerdán este a viet­nami katonai szóvivő. A megtámadott kétszáz fő­nyi egység egy őrállo­más felmentésére indult, amely ellen már koráb­ban rohamot intéztek a partizánok, A vietnami szóvivő nem kö­zölte a kormánycsapatok vesz­teségének adatait. Két na­pon belül ez volt a máso­dik hasonló támadás a kor­mánycsapatok ellen. Hau Nghia tartomány rendőrfőnökét kedden megölte egy rejtett akna, amikor Dux An helységben megvizsgálta a partizánok ál­tal korábban levegőbe rö­pített rendőrségi gépkocsi roncsait — itt helyezték el a szabadságharcosok az ál­cázott aknát. Több rendőr megsebesült. Az AP jelentése szerint az An Lao völgyében a partizánok bekerítésére mozgósított húszezer ame­rikai és dél-vietnami ka­tona továbbra sem talált ellenséget: a szabadságharcosok időben kiürítették a völgyet. Csapás a semmibe — ír­ják a megfigyelők az amerikai mammuthadmű­veletekrőL A dél-vietnami Nam Bo körzet parasztságának képvi­selői nyilatkozatban ítélték el az Egyesült Államok vegyi háborúját. Az amerikaiak a körzetben rengeteg növényirtó vegy­szert szórtak el, s ennek következtében körülbelül félmillió ember betegedett meg, közülük 46 ezer súlyosan. Tíz csecsemő anyja karjában halt meg. Sok tízezer hektár rizs és más kultúrnövény 80—100 százalékosan megsemmisült Az amerikai légierő szerdán 17 bevetésben intézett táma­dást a VDK területe ellen, ugyanakkor pedig 437 beve­tésben bombázta a szabadság- harcosok feltételezett állá­sait. A B—5 2-es bombázógé­pek százötvenedszer tet­ték meg a 6000 kilométe­res utat Guam szigeti támaszpontjuk­ról Vietnamba és vissza, hogy leszórhassák pusztító terhü­ket. Saigonban az amerikaiak közzétették a február 5-én véget ért hét veszteséglistáját. Eszerint az amerikai és dél-vietnami csapatok halottakban és sebesültekben mintegy 800 főnyi veszteséget szen­vedtek. A jelentés ennek ellensúlyo­zására azt állítja, hogy a par­tizánok embervesztesége en­nek kétszerese. A Reuter közli, hogy Saigonban kolerajárvány tört ki: eddig 60 személy betegedett meg. ★ Az NDK fővárosában nagy felháborodást keltett, hogy 2500 civilruhás nyugatnémet műszaki szakember, köztük a Bundeswehr számos tagja, az amerikai agresszió támogatá­sára már megérkezett Dél- Vietnamiba. Pest megyei kezdeményezés A thaiföldi ugródeszka Thaiföld — az egykori Sziám — ma nem annyira fe­hér elefántjaival, mint a Bangkokban és a vidéki váro­sokban egyre sokasodó ame­rikai katonasággal hívja fel magára az oda látogató turis­ták figyelmét. A Pentagon be­vallása szerint az ázsiai szá­razföldön Dél-Vietnam és Dél- Korea után ebben az ország­ban tartózkodik a legtöbb amerikai katona. A Time 12 ezerről tudósít s a felhalmo­zott hadianyagok máris több hadosztály korszerű felszere­tését tudják biztosítani. A Pentagon Thaiföldet, a SEA- TO, az agresszív délkelet­ázsiai katonai paktum szék­helyét szemelte ki Vietnam, Lao-sz és Kambodzsa elleni ka­tonai akciói második fő bá­zisául. A 40 millió dolláros évi amerikai katonai segélyből épült katonai létesítmények ma már egész Thaiföldet be­hálózzák. Az utóbbi években amerikai hadmérnökök irányításával hatalmas új hadikikötőt épí­tettek Sattahipnél, korszerű naszádokkal látták el a thai­földi haditengerészetet és oda­irányították az amerikai 7. flotta néhány egységét. A tró­pusi esőzések idején is hasz­nálható autóútat építettek Bangkoktól a laoszi határig. Ezt a jenkik elnevezték „Ba- rátság-országútnak”, amelyen azonban csaknem naponta ke­rül sor barátságtalan cseleke­detekre Laosz ellen: ezen az úton szállítják a hadfelszere­lést a laoszi jobboldali erők­nek. Az amerikaiak nehézbombá­zók leszállására alkalmas ka­tcnai repülőteret építettek Don Muang, Ubon, Udorn, Takhli, Nakhon Phanom és Korát kö­zelében. Korát a thaiföldün ál­lomásozó jenki katonaság köz­pontja. Többnyire innen in­dulnak bevetésre Vietnam és Laosz, sőt Kambodzsa ellen az amerikai vadászok és bombá­zók. A Time Thaiföldet kitfí- flő bázisnak tartja — Eszak- Vietnam ellen. Eközben az amerikaiak az általuk kikép­zett thaiföldi katonaságot használják fel a Kambodzsa elleni incidensek provokálása- ra, s a laoszi királyi és jobb oldali erők katonáinak kikép­zésére. Legújabban pedig sür­getik a bangkoki kormányt, hogy küldjön nagyobb egysé­geket Dél-Vietnamba. A thaiföldi kormánynak azonban egyre több gondja akad otthon is. Az ország északi részében növekszik a Thaiföldi Hazafias Népfront és a Thai Függetlenségi Moz­galom befolyása. Az ameri­kaiak ajánlhatják. hogy a thaiföldi katonaság „Dél-Viet- namban szerezzen tapasztala­tokat a partizánok ellen**. Mindenesetre, az amerikaiak már most sem érzik magukat biztonságban. Ezt a tényt a Time azzal példázza, hogy a Korát közelében lévő „Barát­ság táborban’* felhalmozott 39 millió dollár értékű hadfelsze­relés őrzésére vezényelt 850 thaiföldi katonát 500 jenkivel kellett megerősíteni... így fest ma Thaiföld térké­pe, ahol hivatalosan nincsenek amerikai bázisok, csak „pihe­nőhelyek”. de ezeket a Viet­nam elleni agresszió kiszélesí­tésére akarják felhasználni. Lapzártakor érkezett: Per, szovjet­ellenes propaganda miatt Moszkva Ma délelőtt a moszkvai te­rületi bíróságon megkezdődik Andrej Szinyavszkij és Jurij Danyiel szovjet írók pere, mindkettőjüket az OSZSZSZK büntetötörvénykönyvének 70. paragrafusa alapján szovjet- ellenes propaganda miatt vonják felelősségre. Az Izvesztyija ez év január 13-án közölt cikkéből ismere­tessé vált, hogy a két vádlott 1956 óta foglalkozott szovjet- ellenes rágalmazó iratok meg­szerkesztésével és külföldre juttatásával. írásaik, amelyek a szovjet társadalmi és állam- rendszer ellen izgattak, a nyu­gati polgári sajtó kedvelte té­máivá váltak. A tárgyaláson jelen lesznek a moszkvai társadalom képvi­selői, egyébként a pert zárt ajtók mögött tárgyalják. Még mindig leutalnak a roncsok után Polomares A spanyol táj ékoz tatásügyi miniszter kedden bejelentette, hogy csak külön felhatalma­zással rendelkezők léphetnek azokba az övezetekbe, ahol az elveszett amerikai atombom­bát keresik. A minisztérium arra hivatkozott, hogy ezt „s zen zációhaj hászó sajtójelen­tések miatt” rendelték évköz­ben azonban Polomares vidé­kén vörös és fehér zászlós, mérőműszerekkel felszerelt ka­tonai osztagok kutatnak to­vább. (Folytatás az 1. oldalról.) s § tett összeg a gödöllői OTP- •: nél. Az ilyenfaj ta takarékos- ^ ság a legszükségesebb időben ^ biztosít jövedelmet — kama- | töstül. Ám egyre nagyobb tért S hódít a nyereménybetétkönyv, § amellyel gépkocsihoz szeret- § ne jutni sok spórolásra el- ^ szánt ember. Nyolcvan Pest ^ megyei nyertesből 7 a gödöl- ^ lói járás lakója. At. autónye- ^ remény azért is előnyösnek | látszik, mert ha a járműhöz S szükséges készpénz rendelke- § zésre is állna, mennyi idő, § utánajárás kell ahhoz, míg ^ ház elé gördül a meseautó. ^ Volt már olyan szerencsés ^ nyerő, akinek pénze már né- ^ hány hónap múlva meghozta ^ a gumikereken járó kamatát. ^ A mindentudó kiskönyvecs- % ke utat nyit új otthonok épí- $ téséhez. Egy esztendő lefor- ^ gása alatt 3 és félszáz családi ^ ház felhúzására több mint 17 ^ millió forintot kölcsönzött az ^ OTP a gödöllői járás lakossá- ^ gának. | Ide tartozik utóiratként — ^ már nem a mindentudó kis- ^ könyvecske bűvköréből ugyan ^ — az egyik legsikeresebb ^ OTP-akció: majd 130 ezer^ totó-lottószelvénnyel többet^ töltöttek ki az emberek ezen § a vidéken. Egymilliónál töb- !> bet fizettek vissza, a tárgy- ^ nyereményeket nem számítva. ^ Pedig ezek között is akadt ^ egy — Kerepesen —, amely ^ átlagon felüli tárgy volt, egy ^ személyautó. S mindehhez a ^ legfrissebb adalék: a 13+1-es ^ totóval az elmúlt héten hár- ^ man is nyertek fejenként 600 ^ ' íren felüli összeget $ MAGYAR LÁSZLÓ: DISZNÓBÁL A két malacot már kora hajnal­ban leszúrták. A reggeli köd mohón szívja magába a pörkölődő szőr és bőr jellegzetes szagát, és viszi gyor­san szanaszét. A közeli és távolabbi szomszédság így értesül a disznóbál­ról, ahogyan errefelé a disznótort tisztelik. Sötét árnyékok imbolyognak a tetthelyen. A nyárikonyha nyitott ajtaján át sűrű gózfelhőcskék tola­kodnak kifelé. Két öblös üst alatt pedig vörös lobogással ég a tűz. — Lehetnek úgy kétszázkilósak — veszi szemügyre az áldozatokat a só­gor, aki az imént érkezett. — Meglehet — mondja némi büsz­keséggel a házigazda. — Sok drága kukoricám van bennük. — Hát a másik kettő? — int fejé­vel a távolabbi ól felé a vendég. — Azok is ilyenformák. Várják az alkalmas vevőt. — Az egyikre itt lennék magam is. — Neked nem eladó — komolyo­dik el a gazda. — Az én pénzem is ér tán annyit, mint másé? — Így igaz. De te rokon vagy. Só­gor. Tőled nem lenne szívem any- nyit kérni, mint idegentől. A pénz pedig nagyon kell. Sokba volt a ne­velésük. — Pedig hát, én is szívesen meg­adnám azt, amit más. A gazda, aki eddig egy alkalmas szerszámmal buzgón kapargatta az egyik disznó bőréről a megpörkölt szőröket, beletörli kötényébe kezefe- jét. Ahogy arcára esik az üst alatt égő tűz fellobbanó lángjának fénye, mintha huncutkás mosoly kezdene bújócskába bajsza bozontjában. — Hát idehallgas, sógor. Odaadom a malacot. Nem is kérek tőled sokat érte. Tegyél az egyik körmére tíz fillért, aztán minden többi körmére kétszer annyit, mint amennyit az előtte valóra tettél. Az elsőre tízet, a másodikra húszat, a harmadikra negyvenet. Így végig. Állód? — Ha komolyan mondod, állom. Kezet rá! — Jól meggondoltad? — Meg én. Utóvégre csak négy lába van a te disznódnak is. — Lába négy, de körme tizenhat. Mindegyik lábán két nagy, meg két kicsi. — Így igaz. — Nem bánod meg? — En nem, csak te meg ne bánd. — Akkor hát igyunk rá egyet. — Azért tán mégis jó lenne, ha számolnánk előbb — mondja a gazda. — Nincs itt sok számolni való. Tíz fillér, meg húsz, meg negyven, meg nyolcvan, meg egyhatvan ... ez, ha jól számoltam, háromtíz együtt, aztán már készen is vagyunk az egyik lábával. — No igen, az elsővel. A második első körmére már háromhúsz jár, aztán hatnegyven... A pénz tizen- hatszor duplázódik ... — Tán ódódzik a bocskor? — Az enyém nem. — Akkor meg húzzál te is abból az üvegből. — Egészségedre, sógor — és ő is kortyint egyet, majd óvatosan visz- szaállítja az üveget a pillér lábá­hoz. — Azt mondod, hogy kétszáz­kilósak lehetnek ezek a malacok. Hallottam, hogy mostanában húsz forintjával kel az ilyen malac. Ha igaz, akkor ennek az ára négyezer forint lenne. Szép pénz ez is. Ha nem a sógorom lennél, hát most na­gyon megtréfálhatnálak, mert bizony a körme szerint nagyon drága lenne ez a malac. Még a négyezernél is drágább. — Ügy látom, mégis baj van a bocskorral — kajánkodik a sógor. — Ejnye, az áldóját neki! — csat­tan fel a gazda hangja. — Na meg­állj csak. Pista! Pista fiam — kiált a nagyház felé fia után. A helyes legényke jön is kifelé. Tizenkét, tizenhároméves forma, élénk szemű, tiszta arcú fiú. — Kisfiam — fordul felé az apja —, adnék egy számtanpéldát, ha meg tudnál birkózni vele — és el­mondja a feladatot. — Kiszámolom! — k'áltja maga­biztosan a gyerek, és már szalad ü vissza a házba. A sógor a tornác alá húzódik. A többiek folytatják a munkát, de né­ha feléje lesnek. A két disznó már föltárva, kétfelé hasítva hever a deszkákon, arasznyi szalonnájuk tisztán fehérük az egyre erősbödő reggeli világosságban. A sógor továbbra is a tornác sar­kában tartózkodik. Akik a közelébe kerülnek, úgy hallják, mintha mo­tyogna magában. — ... ötvenegyhúsz ... százkettő- negyven ... kétszáznégynyolcvan ... Ujjaival méri, hogy hányadik kö­römnél tart. De minduntalan bele­zavarodik. Ilyenkor dühösen legyint és kezdi elölről: — Tíz ... húsz ... negyven ... Nem háborgatja senki, csak az asz­szonyok kuncognak néha kendőjük alatt. Lassan telik az idő — az asszo­nyok szerint ugyan a kelleténél is gyorsabban, hiszen a toronyóra már a nyolcat is elütötte, és a kolbász­hús darálatlanul hever az asztalon, a hurkába szánt rizs sem puhult még meg. Végre kipirult arccal nyar­gal elő a gyerek, kezében a teleszá­molt irkalappal. — Mutasd hát, kisfiam, mire men­tél? — veszi ki kezéből a papirt az apja, és a gőzburokban világító lámpa felé fordítva szemlélgetni kezdi. Már a sógor is mellette áll és oldalról belekíváncsiskodik. — Nem tudok eligazodni rajta, kisfiam — inti közelebb a kipirult arcú gyereket az apja. — Mondjad csak, mennyit kell tenni a malac tizenhatodik körmére? — Itt van — mutat Pista az irka- lap egyik pontjára —, háromezer- kétszáznegyven forint nyolcvan fil­lért. — Még csak nem is négyezret — csillan fel a szeme a sógornak. — Várjunk csak — hűti le a gaz­da. Nem így szólt az egyezség, ha­nem úgy, hogy minden pénz az enyém a malacért, amit a körmeire kell tenni. Mondd csak, kisfiam, mind a tizenhat körmén együttvéve mennyi van? — Hatezerötszázötvenhárom forint ötven fillér — böki a papírt a fiú. — Nahát sógor, viszed a malacot? Áll az alku? A sógor mosolyogni szeretne, de sehogysem áll hozzá a bajusza. — Inkább húzzunk még egyet —- nyúl a pálinkás üveg után a házi­gazda. Mert hát tréfa nélkül mit is érne a disznóbál.

Next

/
Thumbnails
Contents