Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-06 / 31. szám

1966. FEBRUÁR 6, VASÁRNAP Mietet 9 Fürtös Gusztáv verse: KALÁSZRINGÓ SZÉP DERŰ Ki tudná megmondani, honnan jött ez a hajnali jókedv, amely most bennem úgy árad, mint a mezők friss szárnyú, esőtől felvert illata; magányos csöndem tolongva töltik a tettre-serkentő gondolatok, és vágyaim, a már-már horizonton túlra szököttek, itt ólálkodnak a kertek alatt. Rajta, hát ejtsed el őket, e pompás szarvasokat! Még a napfény is biztat, nézd, s a fák díszes karzatain ott ül a csőr-dalú drukker-sereg. Fogd hát tevékenységbe a perceket, s mint a Nap, májusnak tenyerén, úgy hintse szét munkád az életöröm kalászringó szép derűjét. Furfang ^ tam B ELÉGIA Huszárik Zoltán rajza I .1 Ezt § mosná mindig elviszi előlem a sőt... Igaz, hogy én vagyok a fiatalabb, de én vagyok a betegebb is ... Mert én egy nagyon beteg öregasszony va­gyok ám... — Bizony... bizony, de azért hozzám jött el két orvos és nem magához, Lili - lel*. kém __ Hozzám ... Itt álltak a z orvosok is, meg a gondnok néniék is az ágyamnál... Mert olyan beteg voltam. ★ Jó apjuk leszek a gyerekek­nek ... Fiatal még, s nehéz egyedül, ugye? Nekem is ne­héz. Eljön-e? Nem mehetek.» Hát nem kedvel, egy kicsit se kedvel? Kedvelem én, de en­gem köt a hűség az uram­Gyurkó Géza: VIRÁGOK AZ ASZTALON Nem | hoz... De hát az már tíz eszten­deje halott. Egy sírhoz nem lehet hűséges egy élő ember... Én az emlékéhez vagyok hű, meg ehhez a két gyerekhez ni... Megbüntetett engem a jó isten, mert odaadtam ma­gam, s elvitte a legnagyobb fiam. Ezt a kettőt nem adom. Nem adhatom. Mit ér nekem az olyan boldogság, amely nem miattuk, nem belőlük fa­kad ... Isten áldja, nagyon köszönöm a szívességét irán­tam ... x — ... és akkor azt mondta, hogy nem kellettem én senki­nek, olyan csúnya voltam, azért maradtam meg lány­nak ... Ilyet mert mondani a szemérmetlen, pedig, tudja, milyen szép lány voltam én ? ... Még most is látni... S kérőm is volt, minden uj- jamra tíz, de nem kellett ne­kem egyse... — ... csúnya szája van an­nak és irigy. Ne törődjön vele Lili lelkem, ö odaadta magát mindenkinek, s még most, vén fejjel is mórikálja magát... Ki kéne dobni az ilyen sze­mérmetlent az otthonból... Szólni kéne a gondnok néni­nek ... ★ Miért kellett megszöknie? Miért? Hátha olyan rendes ember volt az a fiú, hát nem beleegyeztem volna? Dehogy­nem. S akkor most unokáim lennének, dédunokáim ... De nem, ő megszökött Rosszféle Kotroczó István felvételei lett Angyánné a lányából, még a rendőrség is ismeri... Nem igaz. Az én lányom nem lehet rosszféle... Tőlem azt nem tanulta. Éntőlem nem... Magától nem, de valakitől biz­tos ... Büdös volt már neki az a pincelakás Ángyánné, meg a rongy , is, hát úgy segí­tett magán, ahogyan egy lány tud a mai világban... Ne mondjon ilyet Az én lányom nem lehet olyan. Neki sose volt rongyos a ruhája. Legfel­jebb foltos. És mindig tiszta. Amilyennek őt neveltem... Igenis, megijedt tőlem a sza­már és megszökött a vőlegé­nyével, hogy majd visszajöj­jön hozzám: Anyukám. Áldj meg és ne haragudj... Szűz- máriám, hány éve is? Har­ri... pipikém... Ugye, ^ íhes ... Ne szabódjon... Ezt ^ i tyúkot ugyan neki tartó- ^ jattam, öreg már, de leves- ^ lek nagyon jó... De, hogy ^ nőst hírt hozott róla, az, ! aki együtt volt vele, az 5 annyi, mintha már itt is $ lenne;30 Pipi.. K!tpipi kém: . VI Ángyán néni én azért jöt- ä tem... Várjon már, nehogy § azt higgye, hogy én nem! akarok hallani a fiamról... j De gyorsan felteszem az ételt, j aztán amíg fő a leves, ad-5 dig maga beszél és én hall-! jatok... ! ★ — Felkelek ... Lemegyek a! kertbe... Hátha találkozom 5 vele... Szeretem hallgatni, ä amikor féltékeny... Azt $ mondta, hogyha este nem j ülök mellé a televíziónál, 5 olyat tesz, hogy maga is j megbánja... És cukrot ígért... 5 röltött savanyút... Tudja,! hogy azt szeretem... Nem ! jön? ; — Menjen Lili lelkem ... 5 Én még fekszem egy ki- s csit... Nagyon hasogat a Iá- j bam... Pedig régen, ha két | éjszakát végigtáncoltam, azt! is bírta a két tüzes esi-! kó... : ★ J ... és egyedül maradtam. > reljesen egyedül. A kis nyug- | díj, néhány szomszéd és! senki és semmi. Az egyik! gyermekemnek már besüppedt! a sírja, a másik eltűnt, hogy j nem is tudom mi lett vele, i s a harmadikról tudom ... De: mit érek vele, hogy tudom, > hol a sírja? És, hogy emlék-! szem az arcára ... és hogy! úgy beszélek róla, mintha! élne. S azzal is mit érek, hogy! van helyem, hogy nem ke-! rültem a szemétdombra, hogy! puha az ágyam és reggelire! kakaót iszom... De kiért: pihenjen meg a testem a pu- i ha ágyon? Kinek örvendez-; zem el, hogy milyen édes | volt a kakaó? Kinek? A gond- j nők néni szeret és a kis sző- ! ke nővér is, végeredmény-! ben mindenki, de én kit! szeressek. Még hatvan is alig! múltam és eltemettek, él-! ve... * \ Négy ágy. Négy fal. Há-! romszáz esztendő. Az abla-! kon besüt a nap, s unoka! ujjakkal simogatja az arco-! kát. Az asztalon mázas cse- i répben virág. Piros, sárga,! lila... És egy szál, lehaj-: tott fejű, száradó marga- i ráta. A harsogó színek kö-! zött, csendes fehéren... * mine? Harmincöt? Es mar az ő arcára sem emlékszem. ★ — Az Ángyánné mindig motyog... Figyeli? Most is. Mintha beszélne valakivel... Pedig korban fiatalabb, mint mi vagyunk és mégis öre­gebb ... Biztos a feje beteg neki... Ott, belül öregedett meg nagyon __ — Senkije sincs. Biztos azért van ez Lili lelkem ... Hozzánk azért csak elláto­gat ez, az... De neki sen­kije ... Itt se. — De van neki egy fia ... Azt hajtogatja, nagyon gaz­dag ... ★ Tízéves volt a tyúk. Tízéves. De nem vágtam le. Kezesbá­rány volt. Értett a szóból, mintha ember lenne. Addig nem vágom le, míg a fiam, az utolsó gyerek vissza nem jön... Abból lesz a húsle­ves. Aranyló tyúkhúsleves és nem is fogok enni be­lőle, csak nézem, hogyan eszik az én nagy fiam, aki hazajött, végül is visszajött öreg édesanyjához... És ak­kor jött az az ember... Jós­kától jövök Ángyán néni... Tőle ... Édesistenem had’ ül­jek le... Jön-e? Marad? Ugye jön ... Ugye azért jött most maga kedveském, hogy hírt hozzon tőle... Együtt voltak? Jaj, én csak kér­dezek, pedig biztos fáradt is, éhes is. Üljön le... Pi­Négy ágy. Négy fal. Három­száz esztendő. Az ablakon be­süt a nap, s unoka ujjakkal simogatja az arcokat. Az asz­talon mázas cserépben virág. Piros, sárga, lila Virág, illat és színek, harsogó színek. Ül az ágyon, keze az ölében, uj- jai egymásba kapaszkodnak, mintha másikuktól várnák az erőt Mesél. A virágoknak? A napsugaraknak ? ★ Lett volna pedig. Szép asz- szony voltam. Fekete és csont­jaimon hús volt. De nem kel­lett senki. Ha már ő nem. Jött a levél és én napokig nem ol­vastam el. Azt hittem, hogy amíg nem olvasom el, addig még él. ö már halott volt, de nekem még élő. Aztán ben­nem is meghalt. Addig csak élet termett bennem, most már halált is zártam magam­ba. Igen. így volt... ★ A szomszéd ágyon: — Féltékeny. De nem baj. Legyen. Az a másik jobban megbecsül és nem akarja, hogy kimossam a zsebken­dőit ... — Miért nem vesz el fele­ségül? — Azt mondja, kinevetné­nek. Ö nyolcvan, én hetven­kilenc. Szociális lakók. Búj- kálnunk kell, mint valami csitrinek... De nem is baj, szeretek bújkálni. Bizony... ★ Egyedül. Istenkém, aki ve­lem voltál, s aki velem leszel, mert talán mégis csak vagy, ugye? Hisz annyira mondják, hogy te nem is vagy!... Isten­kém, ugye, te tudod, milyen nehéz volt. Milyen jó szíve volt Keresztesiné nagyságos­nak ... Vigyen lelkem egy kis ennivalót azoknak a szeren­csétleneknek. De Szabóné, hogy az isten verje halóporá­ban is, de ronda egy perszó- na volt... Benyúlt a szok­nyám alá, hogy nem lopok-e valamit. Én, tolvaj? Ha meg­növök, a képébe mászok, édes­anyám ... Aztán nem nőtt meg Pisti... Jaj, uramjézus, nem emlékszem már édesegy gyermekem arcára ... Pedig tudom, hogy barna volt, és egy szemölcs volt az orra tö­vén ... Meghalt. A tüdejével volt baj... Vigye el, jó asz- szony, levegőváltozásra, meg jó kosztra ... Drága doktor úr, vinném én, hát az én gyer­mekem ... De hová, de mi­ből? Végül is volt hová vinni, s annyi került is, hogy szép temetése legyen ... ★ — Megmondtam a gondnok néninek, hogy az özvegy So­1 : T~1 gyik legkedvesebb bará- ; . tóm tanyai tanító. Vá­; * * rosból került a tanyá­ig ra. Tőle hallottam az alábbi ! történetet. ! — Fél esztendeje tanítot­\ tam már abban a kis lét- \ számú iskolában, amikor egy \ kis zavar támadt körülöt- j tem... Illetve a kóstoló kö- ! rül. ! — Régi szokás szerint kós­\ tolót szoktak egymásnak kül- I deni az emberek. Ebből per- ! sze én, a tanító sem marad- ! hattam ki... Viszont ismered ! az elveimet... Nem fogad- \ tam el, sorra visszaküld- i tem. 5 — A kicsi település s a 5 környékbeli tanyák lakói, \ akik idáig messziről megsü- 5 vegeitek, most éppen csak \morogtak valamit a bajszuk $ alatt. Nagyon rosszulesett, és \ fölöttébb bosszantott a do- \ log. Háborogva panaszoltam J el a helybeli szövetkezet \ egyik könyvelőjének, akivel ! időközben közelebbi isme- I retségbe kerültem. gy szokás — nevetett rám. ^ I — Nem kell a paragra- fosokat olyan mereven 5 venni... De fel a fejjel... 5 Valahogy majd csak elren- \ dezzük a dolgot... s bizta- S tóan rámkacsintott. ! — Nagyon köszönöm — há- I lálkodtam neki Tekintélyes i ember volt a környéken, szavára hallgattak az embe- > rek. Gondoltam, majd meg- \ magyarázza nekik, hogy ez \ milyen elavult dolog. jt ... Az egyik téli délutánon a tanyai postás üzenetet ho­zott, miszerint a könyve­lőék estére, vacsorára vár­nak. Szombat volt, de még akkor nőtlen is voltam, na­gyon jól jött hát a meghí­vás. Mondanom sem kell. hogy pompás disznótoros dol­gokat ettünk. Igen-igen jól­esett. Nem győztem köszön­ni. K éső este volt — szeren­csére holdvilág — mi­kor hazaindultam a könyvelőéktől. Hónom alatt egy kis csomag lapult, ben­ne kóstoló. — És ez a meghívás ötször- hatszor is megismétlődött. Persze mindig disznótoros vacsora volt, s a csomag kós­toló sem hiányzott. Már kezdtem sokallm. — Én sajnos, nem tudom mindezt viszonozni — men­tegetőztem. Nekem nincs háztartásom, nem ölök disz­nót ... — Az nem baj, ölnek a szülők — szólalt meg vá­ratlanul a könyvelőék negye­dik osztályos kisfia, Géza. V illámló szülői tekinte­tek záporoztak feléje. Te csak hallgass! A talpraesett kislegény azon­ban nem hagyta magát: — Tetszik tudni, az úgy van — folytatta makacsul —, hogy a tanító bácsi nem fogadja el a kóstolót, ezért aztán idehozzák a szülők, mivel apu a bácsi barátja. Itt aztán nyugodtan meg­eheti. Ez nem lekenyere­zés ... Sőt, még nekünk is jut belőle... Balogh Béni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents