Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-22 / 44. szám
#rarr HEGYEI 1966. FEBRUÁR 22., KEDD 3 MIÉRT VÁLLALTA? Jó szívvel - előrelátással [7erhatszáz dolgozd a vietnami mában - \ Dunakeszi Járműjavító Vállalat KlSZ-szcrvezetének akciója - Távirat * az Egyesült Államuk budapesti nagykövetségének - Felhívás megyénk valamennyi biSZ-fiataljálmz és dolpzéjáboz békéért cselekszünk, s ez erkölcs: kötelességünk. Két nagy re a vasárnapra. Az emberek sokat beszélgettek egymásközt a tervezett akcióról. Üzemrészünkben néhány távollakó kivételével, mindenki vállalta a munkát. Molnár Gyula, az I-es gyárrészleg fényező műhelyének dolgozója: — A műhely ifjúsági brigádjának vagyok a tagja. Minden KISZ-tag bejött. És többségükben itt vannak az öregek is. Tudom, hogy mindenkinek lenne kellemes vasárnapi programja. Nekem a sport. Vasárnap reggel szeretek jó sokat aludni. Ma mégis ötkor keltem. Hogy én miért vagyok itt? Értelmetlen külön indokolni, hiszen mindenki itt van. Török Imre KISZ-tag: — Engem is azok a megrázó hírek győztek meg, amelyeket nap, mint nap olvasok az újságban. Itt a helyünk, lányom van, a férjem és az egyik lányom szintén az üzemben dolgozik, mindhárman itt vagyunk. Bősz József, alapszervezeti párttitkár: — Hetek óta készültünk ersegítenünk kell. Az a meggyőződésem, hogy a vietnami, vagy bármelyik igazság- és békeszerető nép ugyanúgy kiállna értünk, ha a mi szabadságunk forogna veszélyben, mint ahogy most mi tesszük. Arra törekedtem, hogy sokféle embert szólaltassak meg. A megkérdezettek szavait mégis hasonlóvá teszi valami: az egységes gondolat, a közös szándék. És még valami. Bár a kérdést egyesszámban tettem fel, ők mégis mindig többesszámban feleltek. Először meglepett, óvatosságot sejtettem mögötte. De már rájöttem, hogy erre a kérdésre nem is lehet másképpen felelni. A közös tett adja az egyéni cselekedet értelmét, meggyőző erejét. Ezek az emberek azért cselekedtek, mert együtt cselekedtek. A szolidaritást az egység teszi erős fegyverré. És a Dunakeszi Járműjavító Vállalat dolgozói megmutatták erejüket. A műszak befejeztével az üzem dolgozói nagygyűlésen vettek részt a Il-es gyáregység szerelőcsarnokában. (Felső kép.) A feldíszített ünnepi emelvényről Mai Dinh Houng, Vietnam budapesti nagykövetsége ideiglenes ügyvivője üdvözölte a dolgozókat, megköszönve munkájukat, szolidaritásukat. A nagygyűlés részvevői előtt Dévényi András idős munkás, a vállalat dolgozóinak felhívását, Száraz László, az I-es gyáregység KISZ-titkára pedig az üzemi KISZ-szervezet felhívását olvasta fel. Felhívásuk Pest megye valamennyi üzemének dolgozójához és fiataljához szól. Indítványozzák, hogy a Dunakeszi Járműjavító Vállalat példájára megyénk valamennyi dolgozója és KISZ-tagja hasonló akció szervezésével járuljon hozzá a vietnami nép győzelméhez. Rubik László, a vállalat KISZ-titkára felolvasta annak a táviratnak a szövegét, melyet az egész üzem nevében az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének küldtek. D. J, Gondoskodnak az idős tagokról a dánszentmiklósi Micsurin Tsz-ken Ütésálló pvc öntözőcsövek a mezőgazdaságban A Műanyagipari Kutatóintézet és a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat tökéletesítette a mezőgazdaságban használt pvc öntözőcsöveket Az eddig gyártott csöveknek az a hátránya, hogy vasgyűrűvel, úgynevezett hidroflex csőkapcsolóval illesztik össze őket és a vaskarima gyakran összetöri a cső peremes csatlakozórészét Az új típusú csöveket, amelyeknek előállítását az idén kezdték meg, az eddiginél jóval erősebb, úgynevezett ütésálló Dvc-ből készítik. Készül a terv a dánszentmiklósi Micsurin Tsz-ben. És nem is egy, hanem egyszerre kettő. Az 1966. évi, ami az idei feladatokat határozza meg és az öt évre szóló, amely távlataiban szabja meg a szövetkezet fejlesztésének irányát. Üj dolog ez Dánszent- miklóson, mint ahogyan új az a módszer is, ahogyan a szövetkezet vezetősége ismertetni akarja az elképzeléseket a szövetkezet tagságával. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a papírmunkát a bürokrácia szóval illessük. A szövetkezet új elnöke, Székely István, aki korábban a tsz főmezőgazdásza volt, ezekben a napokban „papírmunkát“ végez. Az előbbiekben említett terveket készíti. Egyelőre papírra veti elgondolásait, majd sokszorosítják a tervezetet, megküldik valamennyi tagnak, akik ennek alapján jól felkészülhetnek a tervtárgyaló közgyűlésire. Belelapozok a tervbe, sok-sok számadat amelyek a szövetkezet fejlődését tartalmazzák. Oldalszámra lehet vagy ötven is. Székely István látja, hogy csodálkozom: — Igen, igen! Soknak tűnik, de nem akarunk semmit elhallgatni a tagság elől — mondja. — Azt szeretnénk elérni, hogy a tagok érdemben szóljanak hozzá a közgyűlésen a tervhez, valamint azt, hogy év közben is ellenőrizhessenek bennünket, mit hogyan valósítottunk meg. A tagság ellenőrzése, véleménye számunkra nagyon fontos. Ez a szövetkezet öt évvel ezelőtt nagyon mély ponton volt. Ma mondhatjuk úgy is, hogy Jent” van. Az egy-egy dolgozó tag jövedelme megközelíti a 25 ezer forintot. Csaknem ötmillió forint van tártál éksZámlá jükort. Mindezt a tagság és a vezetőség összefogásával érték el. A vezetőség iránti bizalmat a jövőben még inkább erősíteni akarják. S ennek egy láncszeme az. hogy mindent a tagság elé tárnak, annak beleegyezésével és lelkes közreműködésével szándékoznak gazdálkodni. Magas termelési szintet értek el eddig is Dánszentmikló- son. Ez biztosítja a nagy jövedelmet. Az idén már termőre fordul az elmúlt években telepített szőlők, gyümölcsösök egy része, aztán újabb területek lépnek be, adnak nagy jövedelmet. Ehhez azonban állandó munkás gárda kell, olyan amely évközben áldozatot hoz a közösért. Azt már sikerült elérni, hogy az „áramlás” megfordult. Nem az iparba igyekeznek az emberek, hanem onnét jönnek már vissza. Az átlagos életkor az öt év előtti 60 évről 33-ra csökkent. Ez már azt mutatja, a fiatalok is bírnak a szövetkezetben, jobban keresnek mint az üzemekben. A tagság elé kerülő tervezetnek van egy záradéka, amely a vezetőség szociális elképzeléseit tartalmazza. Egyedül állnak ezzel a megyében: maguk erejéből gondoskodnak az idős, hozzátartozó nélküli emberek megélhetéséről. Erről a következőket mondja Székely István: — Az idős parasztembereknek, családoknak a földje a termelőszövetkezetben van, mi gazdálkodunk rajta. Erkölcsi kötelességünk segíteni, támogatni őket. Elértünk oda, hogy tudjuk segíteni is őket. A végső szót a közgyűlés mondja ki az idős emberek segítése ügyében, de a vezetőség olyannyira biztos ebben, hogy az első lépéseket már meg is tették. Bizottságot alakítottak, amelynek tagja Papp András- né párttitkár, Lipták István elnökhelyettes és ifj. Németh József tsz-tag. A hónap elején kezdte meg a munkát a bizottság. Felkeresték azokat az , öregeket, akiknek nincs hozzátartozójuk. Mit láttak, mit tapasztaltak a bizottság tagjai? Papp Andrásné válaszol erre a kérdésre: — Tudtuk eddig is, hogy élnek a községben szegény, támogatásra szoruló öregek. A múlt év decemberében, öregek napján 30 000 forintot osztottunk ki közöttük. Az alkalom- szerű támogatás azonban nem elegendő. Olyan alapot kell teremtenünk, amelybő! rendszeresen támogathatjuk őket A látogatás során megrendítő emberi sorsokkal találkoztunk. Mi a helyzetüknek megfelelő támogatás elfogadását javasoljuk a termelőszövetkezet tagságának. Néhány példát sorol fel: — Murányik Mihályné egyedülálló idős asszony. Rossz anyagi körülmények között él. Van egy fia, akinek négy gyermeket kell eltartania. Hatszáz forint havi segélyt javasolunk számára. Mt- sányi János feleségével együtt él egy kis házban. Hozzátartozójuk nincs, őket is 600 forint havi segélyre javasoljuk. Takács István 81 éves, egyedülálló idős ember, biztos, hogy tőle sem sajnálja majd a közgyűlés a havi 600 forintot. A bizottság folytatja munkáját, valamennyi idős ember sorra kerül. Van akinél 200, másoknál háromszáz forint havi segélyt javasol a bizottság. A tervezet szerint, évi 240 000 forintot fordít a szövetkezet tagsága az idős tsz-ta- gok támogatására. Szép pénz, nagy segítség ez ott, ahol szűkösen jut a betevő falatra, a tüzelőre. Nem jelent azonban nagy megterhelést ott, ahol milliókban beszélnek, számolnak. Igaz, lenne hova fordítani a szövetkezet tagságának ezt a negyedmillió forintot is, de a közösségnek többet ér az a tudat, hogy nem él a faluban szegény elhagyatott em- < bér. A mai öregeknek adják a ' pénzt, a segítséget, de ez egy kicsit előrelátás is. Bizalmat ébreszt azokban a szövetkezeti tagokban is a közösség iránt, akik „holnap” lesznek öregek. Jó szívvel, előrelátással adják a segítséget a termelőszövetkezét tagjai. A tervezet több egyéb olyan fejezetet is tartalmaz, amely mutatja, hogy ebben a szövetkezetben gondolnak a bajbajutottakra, sokat adnak az emberek egészségére. Már az elmúlt évben is biztosították a rendszeresen dolgozó tagoknak a hat nap fizetett szabadságot. Csak azt nem illeti meg a szabadság, aki vét a közösség, a szocialista együttélés szabályai ellen. Az idén napi negyven forintot kapnak azok a tsz-tagok, akik saját hibájukon kívül szenvedtek balesetet. Uj dolog a tanulmányi segélyalap is. Háromezer forintot kapnak azok a szülők, akiknek gyermekei a nyolc általános iskola befejezése után továbbtanulnak. Egyedüli „megszorítás”, hogy a gyermek tanulmányi eredménye legalább jórendű legyen. Ez a háromezer forint — a megjelölt tanulmányi színvonal elérése esetén — minden esztendőben megilleti a továbbtanuló gyermekek szüleit. Meg kell említeni, hogy a szövetkezetnek négy társadalmi ösztöndíjasa is van, akiket tanulmányaik befejezése után visz- szavárnak a szövetkezetbe. S még egy: az idén húsz termelőszövetkezeti tagot küldenek üdülni az országon belül, harmincán pedig társasutazást tesznek külföldre. Azt talán mondani sem kell, hogy ezek a legjobbak közül kerülnek ki. — A gazdasági eredmények ma már meggyőzőek a tagság számára — foglalja össze a beszélgetés tanulságait Székely elvtárs — de mi be akarjuk bizonyítani, hogy a szövetkezet az övék, értük történik itt minden Mihók Sándor megsegítésére ajánljuk fel. fiam és egy lányom van, mindkettő felnőtt ember már. A vasárnapot mindig otthon töltöm, pihenek. De tudom, hogy ezt a napot fel kellett áldoznom a saját békémért, mindnyájunk békességéért. Monszider Károlyné, munkásnő az I-es üzemegységben: — Egységesen döntöttünk: bejövünk, s felajánljuk mai keresetünket a vietnami nép megsegítésére. Tudjuk, hogy a Az üzemben hetek óta mindenki erről beszélt. A KISZ-szervezet felhívását lapunk hasábjain már ismertettük. Az üzemben plakátok százai hirdették az akció jelentőségét. A vasárnapi műszakban 1574 dolgozó vállalta önként a részvételt. Munkabérüket egységesen felajánlották a vietnami nép megsegítésére, s a vállalat az összeget — 80 ezer forintot — a KISZ e célra nyitott egyszámlájára utalja át. Ellátogattunk a Járműjavító Vállalathoz ezen a vasárnapon, beszélgettünk a dolgozókkal, hogy elmondják, miért vállalták ezt az akciót. Most övéké a szó: — Huszonnégy éves, kétgyermekes apa vagyok. Nekünk, fiataloknak kötelességünk szolidaritást vállalni a felszabadulásáért harcoló vietnami néppel. Azt hiszem, ezt itt mindnyájan ugyanúgy érzik, mint én. Katona István hegesztő: — Az újságok és folyóiratok lapjain hosszú hónapok óta egy igazságtalan háborútól szenvedő nép sorsáról olvasunk. Mélységesen átérBárány Imre, az I-es gyáregység alapszervezeti párt- titkára: — Azt hiszem, az akció a várakozásnak megfelelően sikerült. Aki ma benn van az üzemben, jó szívvel, megérzem harcukat és Igazságukat Vácról jöttem be. Jóval többet is megtennék, hogy a vietnami nép függetlenségének kivívásában én is részt vegyek. Víz János lakatos: — Itt lakom a gyártelepen. Két gyermekem van. A mai pihenést én is szívesen áldoztam fel. Mifölöttünk robbantással jött el. Vietnamban a mi ügyünkért harcolnak, s az emberek túlnyomó többségükben érzik, tudják ezt. Olyanok is bejöttek ma dolgozni, akik különben nem végeznek termelő munkát. A műszakiak közül is sokan megfogták ma a kalapácsot. Móhr Béla, az 1-es gyáregység főművezetője: — Ismerjük a háborút Inkább a kalapácsot ragadjuk meg, míg nem késő, míg kalapácsunkkal harcolhatunk. Nap mint nap olvasunk az újtak már bombák, mi már éheztünk: ismerjük a háborút. Én is azt mondom, inkább kalapácsot fogjunk, mint fegyvert Süli Péter. Idős munkásember a Il-es gyáregységből: — A munkatársaimmal közösen határoztuk el, hogy a mai napot a vietnami nép ságban a vietnami nép szenvedéseiről, az amerikai csapatok kegyetlenkedéseiről. A vietnami nép harcával igazán egyetértünk, s valameny- nyien szívesen vállaljuk, hogy egynapi munkánkkal mi is megsegítjük őket Botos Sándor lakatos, KISZ-alapszervezeti titkár:
