Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
1966. FEBRUAR 20., VASARNAP trKXT HEtril f/iirfflP .1 Felszólalás tanyasi gyerekek ügyében I Szakszervezeti vezetők | az indonéz nagykövetségen ^ Szombaton Brutyó János, a | SZOT elnöke, továbbá a SZOT | elnökségének több tagja fölKülönös, hogy erre, Budapest környékén nincsenek tanyai kollégiumok. Pedig tanyák vannak, s tanyai gyerekek is. Esztendők óta mindig eljárok a tanyavilágba; nézem, figyelem hogyan alakul erre az élet. Pusztuló világ, már ahogy mondják, mert az igaz, a tanyáknak nincs jövője; dehát lassú pusztulás ez. Legutóbb, amikor Nagykátán jártam, a tanácselnökkel beszélgettünk róla, hogy milyen lassan szivárog a nép a tanyákról a faluba, városba. Itt is 2500 ember él szerte a határban, néhány hely megközelíthetetlen; mikor mondom, hogy szeretnék kimenni valahová a tanyavilágba, csak legyintenek; majd a tavasszal. Nehéz kérdés ez. A falvakban, városokban lakásgondokkal küzdenek, s különben is, a tanyasi emberrel nehéz boldogulni. Elöntött itt Nagy- káta határában egy tanyát a víz, és csónakkal menték a lakóiért Az öregember össze is csomagolt egy kis szalonnát, kenyeret, ezt-azt, és beszállt a csónakba. Az asszony megkötötte magát, hogy 6 nem megy inkább tagja § kereste az Indonéz Köztársa- ság budapesti nagykövetsé5 gét Átadták a nagykövetnek a SZOT elnökségének Sukarno 5; köztársasági elnökhöz írt lelj veiét, amely hangot ad a ma- J gyár szervezett dolgozók mély 5; aggodalmának és tiltakozásá- nak az Indonéziában lejátszó- ^ dó események és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom elis- | mert vezetője, Njono elleni ÍJ igazságtalan per miatt 6 ___________ A VIETNAMI SZABADSÁGHARCOSOK KÜLDÖTTEI CSEMŐN Csemőn pénteken délután ugyancsak siettek az emberek, hogy befejezzék a munkát. Vendégeket vártak a Rákóczi Tsz-be; a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front budapesti irodájának küldötteit. Fél hatkor, amikor a jéghideg terembe Hoang Há és kísérője, Van Mai beléptek, még csak udvarias taps fogadta őket Dr. Sánta Anna, a Hazafias Népfront Pest megyei titkára, a csemőiek megyei tanácstagja, szólt először és bemutatta a Felszabadítási Front küldötteit összefoglalta a vietnami háború jelenlegi helyzetét és elmondta, hogy a legmodernebb bombázókkal sem tudjé: megtörni a szabadságát védelmező kis nép elszántságát Amikor Hoang Há emelkedett szólásra, kíváncsian fi-' gyelték a sosem hallott egzotikus hangokat. Lágyan, selymesen szálltak mondatai, néha különös módon megtorpanva. Nagy figyelemmel hallgatták, hogy a Felszabadítási Front 1960-ban kezdte, meg az ellenállást, és azóta a nép vezérül fogadta el. A vietnami gyűlés filmbemutatóval ért véget. (Komáromi) Aki a legtöbbet gyalogol — Balogh János is megérdea megközelíthetetlen Erek- közben — egyedül... Hát lehet onnan főiskolára járni? Mondom neki, hogy akkor őt is sújtotta a tanyai sors; tudja mit jelent. Kicsit kesernyésen mosolyog: — így van. Tudom mit jelent. ügy áldozatokat is megérds meL Gépszerelő szeretnék lenni — mondja Horváth Pista ott pusztul a tanyába, de nem hagyja el. Ilyenek. Vagy jobban mondva; ilyenek is vannak közöttük még ma is... Az elhagyatott- ság; mint akiket évszakokra bezár a hó, a víz, a sár — ez sokat megmagyaráz. — Mégis, hová lehetne benézni, hogy milyen a tanyai tél? A tanácselnök hosszan elgondolkozik: — Kocsival? — KocsivaL — Nehéz, öt kilométer innen Alsóegreskáta, az iskola, azt elérhetik. Ide is messziről járnak a gyerekek, a jövő generáció, amely még a puszták sarát tapossa, de már messzebbre tart s el is megy innen majd, csak az a kérdés, hogy mennyit visz magával; mennyire lesz az elég másutt? Az iskola kis ház, nem messze a jászberényi köves úttól. Két tanterem, négy pedagógus, nem is az az igazi tanyai hely, dehát Erek- köz megközelíthetetlen. Jelenleg 300 gyerek él a nagykátai tanyavilágban; 50 itt 'tanul ebben a kéttermes kis házban. Fiatal ember az igazgató. El sem hinném, hogy 1955 óta tanít, de ahogy beszélgetünk, többször is szóba kerül: Bizony elmúlt tíz esztendeje, amikor megkapta az oklevelét, azóta dolgozik, s azóta tanyán. Tanító. Nem, nem járhatott főiskolára ... Egy darabig Erekközben volt, — A gyerekeknek sem köny- nyű. — Nem — ismeri el. — Van amelyik három-négy órát gyalogol naponta. És ezek a gyerekek dolgoznak is otthon. Ismerem a dolgot; a jószág többnyire a gyerek gondja. Korán fekszik, korán kel. Ellátja az állatokat reggel, aztán indul az iskolába. Vágja a sarat, birkózik a hóval, a széllel... Ami ragad rá valami tudomány; amit az iskolában felszed az órákon. Este ér haza lámpagyújtáskor, s alig valamivel később oltják a lámpát. — Mi a véleménye a tanyai gyerekek kollégiumáról? — kérdezem, mert nagyon tisztelem ezeket az intézményeket. Láttam néhányat a Hajdúságban, soha okosabb dolgot. Kollégiumban helyezik el a tanyai gyerekeket, s a falusi, vagy városi iskolában tanulnak. —- Jó lenne — mondja az igazgató —, csak... — ösz- szedörzsöli az ujjai hegyét, ahogy a pénzt számolják — nincs forint... Forint... Már a tanácselnökkel is beszélgettünk erről, elismerte, hogy szükséges volna bizony egy ilyen kollégium — dehát hogyan? Társadalmi erőből — mondtam itt is, ott is. Megoldották ezt már néhány helyen, ahol ugyancsak hiányzott a forint... Többet nem tudok ennél mondani, de gondolkozni kell a dolgon; ez az a József Attila Tsz elnöke kérdéseimre elmondja, hogy még nem állították üzembe, nem tartották különösen sürgősnek, mert a vásárlás után megtudták, hogy koncentrá- tumhoz egyhamar nem juthatnak hozzá. A közeljövőben azonban felszerelik, s ha másra nem is tudják használni, hát a hagyományos takarmányokat keverik majd vele. Hogy mennyire szüksége lenne a szövetkezetnek kon- centrátumra, az kitűnik az elnök szavaiból: — Évente 120—130 vagon takarmányt kell szállítanunk, nagy részét Ceglédre. Nagy teher ez, nem is szólva a gazdaságosságról. Kiszámítottuk, jobban járunk, ha a hagyományos módszerrel 10—12 hónap alatt hizlaljuk fel a sertéseket, mintha a messziről szállított takarmánytáppal 8—9 hónap alatt állítjuk elő a sertéseket. A kérdésnek azonban több oldala is van, amelyekről így nyilatkozik a tsz elnöke: — Szövetkezetünk takarmányhiánnyal küzd, tehát szükségünk lenne arra a takarmányra is, amit a keverőüzemnek többlet csereterményként adunk át. Nem mellékes az sem, hogy ha mi készíthetnénk a keveréktakarmányt, akkor a kellő mennyiséget és minőséget is biztosítani tudnánk. Mi például kénytelenek voltunk felhagyni a baromfitenyésztéssel, éppen amiatt, hogy nem kaptunk rendszeresen takarmánytápot. — Talán a másik két szövetkezetben kedvezőbb a helyzet — próbálkozom. — Felesleges hozzájuk elmenni, ugyanúgy nem kapnak koncentrátumot, mint mi — int le Gáspár József. Tápiógyörgye, régi állattenyésztő község. A Zöld Mező Tsz is célul tűzte az állattenyésztés fejlesztését. Ugyancsak ősszel szerezték be a gépet, azzal a különbséggel, hogy itt felszerelték. Bozó Imre fő- állattenyésztő a következőket mondja: — Jártunk a Gabona Felvásárló és Feldolgozó Vállalat járási kirendeltségénél a koncentrátum ügyében, de semmi biztatót nem mondtak. Most megpróbálkozunk majd a megyénél. A tápiógyörgyei Zöld Mező Tsz, negyedévenként 13 vagon takarmánykeveréket használ fel. Itt is panaszkodnak arra, hogy az ellátás nem rendszeres. — Ha van, akkor sokat kell átvennünk. Októberben például nem jutottunk hozzá. Novemberben másfél havi meny-, nyiséget kellett átvennünk, decemberben ugyanilyen mennyiséget. A táp szavatossági ideje 30 nap. Ki vállalja a felelősséget azért, ha a hoszr szú tárolás miatt, megromlik, az állatok megbetegednek tőle. A főállattenyésztő hosszasan fejtegeti — és meggyőzően —. hogy a mostani ellátási rendszer nem veszi kellően figyelembe a tenyésztési érdekeket. Az árutermelésre kapnak keveréktakarmányt, de a to- vábbtenyésztésre szánt növendékállatok nevelésére, előkészítésére alig. A szövetkezet ebben az évben 67-tel növeli a tehénállományát, saját nevelésű üszőkből. Ezeknek is kellene fehérjében gazdag abrak, amit csak takarmánytáppal tudnának biztosítani. A nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz egy évvel ezelőtt üzembe állította a keverődobot. Latinovics Imre főagronómus és Grenyó József állattenyésztő egybehangzóan állítják, hogy előnyös és kifizetődő az a termelőszövetkezet számára. — Tavaly nem volt baj a koncentrátum beszerzésével, az idén azonban egy dekát sem kaptunk — mondja a főagronómus. — Ugyanúgy beküldtük az igénylést, mint korábban, de azt a választ kaptuk, hogy a megyei tanácshoz küldjünk egy újabbat. Ezt is megtettük, de választ még nem kaptunk rá — folytatja a főagronómus mondanivalóját az állattenyésztő. Ebben a szövetkezetben, csupán a sertésekkel 40—4.3 vagon takarmánykeveréket etetnek fel. Most, hogy a folyamatosság megszakadt, megromlott a kocák és a hízók étvágya. Félő, hogy valami betegség lép fel, ami nagy kárt okozhat az állományban. A keveréktakarmányokat Tornaóra a a Pest megyei Gabonáiéivá-'1 sárló és Feldolgozó Vállalat hozza forgalomba, illetve ez a vállalat látja el a szövetkezeteket. A nagykátai Magyar—Ko- z/////////W/////«.. rea,- Barátság Tsz a koncentrá- |tumot is ettől a vállalattól S< kapta. Dudás Péter a vállalat ^ igazgató helyettese elmondja, § hogy a termelőszövetkezetek § igényeit felterjesztették felet- § tes szervükhöz a Gabona ^Tröszthöz. Ott tudnak az ^igényekről, de mint mondja, a J tröszt felettes szerve — ez pe- J dig az Élelmezésügyi Minisz- J térium — még nem döntött az Rügyben. Ha utasítást kapnak, J nyomban megkezdik a kon- ^ centrátum készítését, megkötik 5 a szerződést a tsz-ekkel, s biz- $ tosítják a folyamatos ellátást. $ A döntés azonban késik. Fe- $ hér Lajos elvtárs szavaiból vi- J lágosan kitűnik: az ország fe- J lelős vezetői látják, hogy eb- § bér. a kérdésben messzeme- J nőén egyezik az országos érdek J a szövetkezeti tagság érdekei- J vei. Az életre való kezdemé- Jnyezés azonban elakadt, mert J az a bizonyos utasítás késik. ^ Vajon meddig? 4 Mihók Sándor ^©ideményezés, asnelf elakadt A témát a riporthoz; Fehér Lajosnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének az újkígyós! Aranykalász Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén elhangzott felszólalása adta. Fehér elvtárs többek között azt mondotta: „Hazánkban, ahol az üzemek többségében az abrakot a felhasználó gazdaságok termelik, szövetkezeteink fejlődésének mai fokán különösen élesen vetődik fel annak szükségessége, hogy a megtermelt nyersanyagot minél kevesebb szállítással használják fel az állat- tenyésztésben” — majd így folytatta: „ ... az állattenyésztő telepeken, tehát a felhasználás helyén szövetkezeteink ugyanolyan jól el tudják készíteni, mintha ipari üzemekben kevernék azokat” A megyében 17 mezőgaz- j dasági termelőszövetkezet vásárolt a közelmúltban, keverőgépet, vagy ahogyan a szövetkezetekben mondják, keverődobot Aránylag egyszerű és olcsó szerkezet ez. Táblázat birtokában a kivánalmaknak megfelelő minőségű keveréktakarmányt készíthetnek, a nem egészen 15 ezer forintért vásárolható géppel. A szövetkezetek vezetőit ugyanaz a szándék vezérelte, amikor elhatározták a gépvásárlást, mint amit Fehér elvtárs mondott: csökkenteni a nagy mennyiségű takarmány, nem éppen olcsó szállításából adódó terheket. A megyei tanács mezőigazdasági osztálya, a gépek elosztásánál messzemenően figyelembe vette a gazdaságosságot, vagyis azt, hogy olyan szövetkezetek jussanak hozzá először, amelyek nagy mennyiségű tápot használnak fel és távol vannak a keverőüzemektől. A legtöbb keverődob az állattenyésztés szempontjából fejlettebb ceglédi és nagy- kátai járásba került. Kézenfekvő tehát, hogy e két járásban kerestem választ arra a kérdésre, hogyan váltak be a keverőgépek, milyen tapasztalatokat szereztek a termelőszövetkezetekben a gépek üzemelése közben. Abonyban, három termelő- szövetkezet, a József Attila, a Kossuth és a Lenin vásárolt, még a múlt év őszén keverőgépet. Gáspár József, 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSXSSSSrrj'SSSSSr** Bemegyünk a tanterembe, i itt a VII. és a VIII. osztály együtt. Kis szűk helyiség, tornaóra lenne, a katedrát félretolták és egy ugrószekrény került a helyére; nekifutás a padok közül. Hiányzó egy: Velkei Pista. Hét kilométerről jár; valószínűleg azért nem jött iskolába, mert arra nagy a víz. — No, gyerekek, ki jön leg- messzebbről? — Balogh — éneklik kórusban. — Tovább... — Mézes Misi — segít az igazgató —, Urbán Marika te is, Barát, Horváth — a gyerekek sorban állnak fel, lassan áll az egész osztály, majdnem mindnyájan messziről jönnek. A Balogh-gyereket faggatom; hat kilométerről jár az iskolába, napi három órát gyalogol, nagy szélben persze rosszabb, meg hóban, akkor több idő keik Most a havazáskor nem is jött be; elindult, de visszafordult. — Balogh Jancsi, mondjál el egy napodat, amikor dél- utános vagy. — Reggel felkelek. Megetetek. — Hány jószágotok van? — Van két tehén, van egy anyadisznó, van tizenkét malac. — Mindig te etetsz? — Én. — Mi akarsz lenni? — szólok a szeplős kis legényhez. — Géplakatos — mondja. — Hát te? — Géplakatos. — Horváth Pista... — Szerelő. — És te mi akarsz lenni, Barát Marika? — Fodrász — felel a kislány. — Tovább Bata Erzsiké... — Fodrász. A fiúk szerelőnek készülnek, lakatosnak — a lányok fodrásznak. Melyikből, mi lesz? — Elmennétek-e kollégiumba? — kérdezem. Iigeen — zúg a kórus. Kellene az a kollégium ... Irta: Dékiss János Kép: Gábor Viktor
