Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-13 / 37. szám
H r&a i MEGYEI shttfrlap 1966. FEBRUAR 13.. VÁSÁRNÁL Kl/ITVBAB KRÓNIKA Bolhabál Sokszínű program Népi komédia. Azt hiszem, tz a legtalálóbb megfogalmazása Illyés Gyula Bolhából című művének, amelyet az Állami Déryné Színház együttese mutatott be s amelyet rövidesen Pest megyében is játszanak. A Bolhából története Ozora környékén játszódik, hősei summás-cselédek, akik Matyóföldről érkeztek a dunántúli pusztára. A legfiatalabb közülük Jolánka, a vízhordó kislány, aki szerelmes az uraságnál dolgozó kertészfiú’oa, Kariba. Am a nőre éhes segédtiszt, aki teljhatalmú úr a pusztán, megkívánja a göm- bölyödő, nővé érő kislányt s a magáénak akarja. A bandagazda nehéz válaszút előtt all: vagy adja Jolánkát vagy szembeszáll az uradalmi segédtiszttel, ami azt jelenti: szedhetik sátorfájukat, oda a nyári kereset. Az összetartás, Terus asszony okos, játékos furfangja azonban nemcsak Jolánka ártatlanságát menti meg, de csúfos kudarcra ítéli a mohó segédtisztet és társaságát. Derűs, vidám játék a Bolhabál. A közelmúlt igaz története és mégis egy kicsit a folytatása Csokonai komédiáinak. Illyés gazdag és hiteles nyelven szólaltatja meg felszabadultan komédiázó paraszthőseit, de a jókedv mögött mindvégig ott sejlik a tragédia szele, a bolondos játékosság mögött a kiszolgáltatottság, a megaláztatás -érté— se. A játék mégsem válik sem erzelgőssé, sem tragikussá s ez az írón kívül egy kicsit a rendező. Kertész László érdeme, aki inkább vállalja a stílus döccenőit. semhogy engedményt tegyen egyik vagy másik javára! A megye legszebb, legnagyobb művelődési háza a Csepel Autógyár művelődési otthona. A programja ennek megfelelően igen sokszínű, változatos. Az Állami Déryné Színház előadásában Illyés Gyula: Bolhabál című vidám zenés játékát láthatják színházkedivelő- ink. — S mert február a farsang hónapja, jókedvben, táncban, vigasságban sem lesz hiány. A szocialista brigádok műsoros farsangi bálján neves művészek léptek színpadra, többek között Kállai Ilona, Csikós Rózsi, Homm Pál, Vay Ilus, Szuhay Balázs. Ezt követően nagyszabású álarcos bálra kerül majd sor. Az ismeretterjesztés változatlanul erőssége a művelődési háznak. A történelmi akadémia keretében Frankel Leóról, ——;—■— az állomáson, Z-flé Vár csak attól tar- ^ tok( elkerül^ jük egymást, öt éve nem ^ láttam s nem nagyon em- S lékszem az arcára. Csak ar- ^ ra, hogy csúnya volt. Ez § pedig kevés ahhoz, hogy felmajd „ , Anschlussról tarta-1 irányzatok a > messziről integet, kezében f mmuveszetben című két* cekk benne kilós fehér p ogramot a Négyszáz csapas,^ ken é azt Iengeti felém. illetve a Hosszutavfuto maga- | Egyszerre ismerős az arc. nyossaga című film vetitese | _ Mór nagyon vártaIak... egészíti ki. A mérnök-műszaki ^ — mondja. — És úgy Izgulja tam, hogy megismerlek-e ^ egyáltalán. — Egyszóval férjhezmen§ tél? ... Nem is rosszul — mondAz én emberem S zem. Nevet. Cinkosan visszakacsintok én is. — Az én emberem ez a Ferkó — mondom. — Nem szóltam neki... — mondja később elgondolkozva Z-né. — Igazad van. — Sokat verték őt is. Amíg nem volt apja. Azért húz hozzájuk. Felvillanyozva nézem a buszban zötykölődők arcát. Kosarak, batyuk. Már írom is a riportot az én emberemről, Ferkóról. Tiszta képlet Ferkó, ha nem is tudja, tiszta kis emberségével megérezte, mit jelent a társadalom kivetettjének lenni. Jól indul ez az utazás. — Szép ez a környék — mondom, bár a táj meglehetősen kopár. — Szép? — Olyan nyugodt. — Néha, mint a temető. lök a sezlonra, tenyérnyi ablakok nyitnak a vályogfalban a csendes falusi utcára. Kezembe veszem Miller regényét, a „Gyújtópont”-ot — Ha kész az ebéd, felébresztelek — kiált be a konyhából Z.-né. olvasok. Az Nem sokat hányasod 1 Einevetem magam, Bolgár tv-játék boldoguljon. mosolyog. szikár, Lapos femutakészül I Georgi Markov bolgár író kisregényéből Esztergályos Károly rendező tv-játékot készít. A regényt Csuka Zoltán fordította. Bemutatására április 4-én kerül sor. A tv- játék a Magyarország felszabadításáért harcolt bolgár katonák történeteiből meríti témáját. Címe: „A nő”. Képünkön Esztergályos Károly rendező Iglódi Sándorral. KVWWWWWWWWWWWWl\\\\\\\\\\\\\V\Vv\\XvV.\\\\\\v.\\\\\\v.wwwwwwwwwwa Pest megye könyvtárai Díszes kiállítású kötetet jelentetett meg a közelmúltban a Pest megyei könyvtár. A háromszáz oldalas, nagy alakú könyv elsősorban azt a húsz esztendőt követi nyomon, amely a felszabadulás óta telt el, azon belül is azt az utat vizsgálja, amelyet a megye könyvtárai tettek meg ez idő alatt A kötetben közzétett dokumentációk, tanulmányok, visz- szaemlékezések és statisztikák híven tükrözik azt a társadalmi változást amely az elmúlt húsz esztendő alatt végbement A könyvtárak, a Foltos a bőre, arca csak a szeme csillog, mellein szürke pulóver szül. Hirtelen elszégyellem magam. Mennyi mindent akart ez a lány. Z.-né. — Lassan gurulunk a falu felé, csak néhány szót váltunk. A kapuban egy nyolcéves forma kisfiú áll és egy gondosan fésült szőke kis tündér bekecsben. Mint egy baba. A kisfiút figyelem, zavart, nem mosolyog, felnőttesen igyekszik mozogni. A kislány rám sem hederít, elveszi az aján- dékcsokóládét és elvágtat vele. Örák múlva, amikor előkerül, ruhája csatakos — angyalszerepét eljátszotta. Z.-né főz. A konyhában ülünk és beszélgetünk. Ferkó egy szót sem szól, de nem tágít. Készségesen dolgozik anyja keze alá. Hajnalban utaztam, elál- mosodok. A házban van egy parányi szoba, oda megyek. Kopott szekrény és egy sez- lon áll benne. Ennyi maradt a szülői örökségből. A többit kidobták, eladták. Ledőutcán elpö--------------- fog egy t raktor, aztán ismét csend van. Amikor kinyitom a szemem, Ferkó ott áll az ajtóban. Nem mozdul, néz. Barátságos érzelmekkel nézem az én emberemet. — Szoktál olvasni könyveket? — kérdezem. — Szoktam — mondja gyorsan. — Olvasásból van? — Ötös. Úgy felelget, ahogy felnőttnek kelL Nyújtom felé a könyvet Tekintetem két nagy betűkkel szedett sorra téved. — Innen olvasd tóm. Lassan olvasni kezd, piszkos kis újjával követi a száján formálódó »zótago— „A ZSI-DÖK O-KOZ- TÁK A HÁ-BO-RŰT. Alatta meg: ÜSD A ZSI-DÓT!” Felnéz. — Jól olvasol — mondom. — Tudod kik azok a zsidók? Felcsillan a szeme, gyorsan válaszol: — Megölik az embereket Kiszívják a vérüket — Micsoda? Ezt honnan hallottad? Tisztán, rám. — Apukától — molyán. Csend. Kiveszem ke- — zéből a becsukom. Ké- Z.-né, hogy elártatlanul néz mondja koCsend van. könyvet és sőbb beszól készült az ebéd. — Na menjünk — mondom és feltápászkodom. Az asszony a konyhában arcom fürkészi. — Nem ízlik? Miért lettél olyan szomorú? Nádas Péter Fekete varos fájdalma Ezen a nyáron 5-kor Finn film Ritka madár nálunk a finn film, ezért itthon a finn filmművészet reprezentánsának a szerepét is játssza. E küldetésének sajnos nem felel meg a most bemutatott „Ezen a nyáron 5-kor”. Nem jó film, mégis érdemes vele foglalkozni, mert sok hibája mellett újdonságokat is hozott. Mi is ez az új? Története semmi esetre sem, hiszen nem sok téma van benne, amit gyakrabban vittek volna filmre. Távirati stílusban: Szerelem. A fiú unja és otthagyja a lányt, aki meg mindig szereti, A lány balesetet szenved. A fiú rájön, hogy mégis ő az igazi. Kész. Happy end. Szóval ez nem sok, de ezt az örök témát korszerűen és művésziesen fel is lehet dolgozni, hogy ne csak lapos közhely legyen a produkció. Sajnos ez a film elég közel jár a közhelyszerűséghez. Csak akar, de nem képes túlemelkedni a szöveg frázisain, jelenetei között sok a felesleges. Nincs ben#e kellő összhang és arányosság; nagyon is a néző jóindulatára bízza, hogy miben lát visszafojtott, elpalás- tolt érzelmet és miben egyszerűen unalmat. Itt-ott felcsillan egy kicsi jó ízű humor, azonban a rendező gyorsan (túl gyorsan!) abbahagyja a „komolytalankodást” és visz- szatér az általa komornak mondott, de nagyon közömbösnek ábrázolt világhoz — a néző pedig az unatkozáshoz. Miben áll mégis a föntebb beharangozott erénye? Elsősorban a stílusában. Erkko Kivikosi, a rendező a vérszegény és ötlettelen forgatókönyvből néha igazán csodaszép jeleneteket produkált. Művészete filmpoétika, képein szinte rímelnek a tárgyak. Rendkívüli segítség számára a fényképezés, főleg a nagyon jó természetábrázolás. A képek a fákról, vízről, a fény játékáról tiszták és bensőségesen szépek. Egy ilyen operatőri munka egy jó filmben kész főnyeremény, biztos siker. Itt azonban az összképben ez sem segített, mint ahogy nem segíthettek a szereplők sem szűk- reszabott lehetőségeikkel. A két főszereplő, Tuula ElOmaa és Martti Koski játékában a jó szándékon kívül nincs sok dicsérni való. Csalódás ez a film, jobbat vártunk. — ej — tári meg A város nccái... Mikor végighanyatlik rajtuk hosszan az éj — MUHAMED AL—FEITURYí sűrű koromfekete vér — ráömlik mindenre a féktelen szomorúság, s hinnéd: az nccákat gúzsba verte már a csend, az nccákat, melyek a zugokban őrzik az éjt; s hinnéd: az uccák csendesek... Vörös láng nyugtalan lobogása emészti őket! A város uccái... Mikor az éj faragja szobrait, hogy majd maga verje szét, szétszórva a földön a tűnt évek bús csonkjait, s az ébredés elől az idő vén partjai emlékek hullámaiba merülnék, mikor a lélek maga köré gyémántból, s vágyakból építget várfalat; mikor az éj lampionokkal vonul a nappal elé, a város szívére bú kérge szikkad; meggyűl az ég, és égni kezd a föld, a vak pupilláit fénydárda szúrja át, ez hát a vén és sötét Afrika... Afrika... tömjén-füstben asszony-áldozat, lángölű sírgödör, halálmadár-csőr, dzsungeli vad pikkelyes szarva, az ősi fejfák mellé bújt fekete átok, tükrök ölében ringó ezeréjben díszöv a táncoló feketék kígyó derekán, a nyomorultak ajkán ölcsiklandó vidámság, asszonyölet fosztó gazda-kívánság, kényszer-barátság, zsarolt ajándék — pézsma és elefántcsont — s rabnők szomorúságával terhes hajók örökké kedvező szelekben úsznak a vizen a fehér uraság partja felé. Az ültetvény, és minden — csalóka délibáb: öltözteti a gazdagot, vetkőzteti a meztelent, reszkető árnyakat fektet a vízre, az ősi bálványt tiszta gyolcsba vonja, s e megkövült fájdalom előtt naponta láncot, bilincset kovácsol; zsarnokot, rabot teremt szelíd mosollyal ajkán az elnyomó. Mikor az éj sötétje kormos kövekből barikádot emel, a város uccái karjaikat kitárva üdvözlik a holnapot. Némán kiáltanak így börtön-hazájukból a rabok: életük — csak kényszerű emlék, arcuk, kezük — kék fájdalom. Vélnéd: a csend rabjai lettek, s már csak az éjt őrzik a zúgok ölén. vélnéd: lecsendesültek... Nem: Vörös láng nyugtalan lobogása emészti őket! Ferencz Lajos fordítása ——■—;— az állomáson, Z-né Vár csak attól tar------------- tok, elkerüljük egymást, öt éve nem láttam s nem nagyon emlékszem az arcára. Csak arra, hogy csúnya volt. Ez pedig kevés ahhoz, hogy felismerjem. Hagyom, hogy kifelé sodorjon a tömeg Z-né messziről integet, kezében cekker, benne kilós fehér kenyér, azt lengeti felém. Egyszerre ismerős az arc. — Már nagyon vártalak ... — mondja. — És úgy izgultam, hogy megismerlek-e egyáltalán. — Egyszóval férjheznaentél?_ — Nem is rosszul — mondja. — És Ferkó? — kérdezem. — Ferkó... — érti a kérdést, s most már olyannak tűnik a szaggatott beszélgetés, mintha mély ismeretség szálai fűznének össze bennünket. — Szereti őt is a férjem, mintha csak a sajátja lenne. — Hogy tanul? — Biztosan többre viszi mint én ... — Ugyan. — Nem érdekes. Most már beletörődtem. Csak ő boldoguljon.---------------- a távolsági | Megérkezik | busz. a---------------- járdára veri a zsíros sarat. A tömeg megrohanja, mi is felkászálódunk. Z-né Ferkóról beszél, én szórakozottan né- sem az ismeretlen tájat. — Csak a magatartásával /an baj... A magatartásával? — Igen. Négyest kapott. Z-né cinkosan rámkarsint. — Nem értem. Azt mondád, hogy csendes gyerek. — Én sem értettem. Be- nentem a tanítónőhöz. Kér- lem, hogy mi a kifogás Fércé ellen... Azt mondja, a nagatartása is lehetne ötös, :sak ne barátkozna a cigá- lyokkal. Mindig a cigányokul barátkozik. És megveri l magyarokat. Ha ki csúf ol- ák. Csendes. De mindig negveri a magyarokat A sa- át fajtáját akadémia keretében a legújabb gépkocsi-konstrukciókról, a közgazdasági akadó- i mián pedig az iparvállalatok j pénzgazdálkodásáról rendez- j tek, illetve rendeznek elő- i adást i A sokszínű programot nyolc j filmbemutató és a Képek a ! Csehszlovák Népköztársaság i életéből című kiállítás teszi i még változatosabbá. i I könyvállomány és az olva- § sók számának, összeté- $ telének alakulásán ke- ^ resztül bizonyítja: hogyan ^ vált a dolgozó nép az ország ^ gazdájává a kultúra és mű- ^ velődés területén is. Ugyan- § akkor a könyv összehasonlí- tási lehetőséget tár az ol- § vasó elé azzal, hogy meg- $ mutatja, milyen volt Pest ^ megyében a könyvtárak hely- ^ zete a középkortól a felsza- ^ badulásig. & A kötetnek a múlttal fog- ^ lalkozó részéből elsősorban ^ Holl Béla tanulmánya emel- ^ kedik ki, amely a könyvkul- ^ túra és a könyvtárak hely- § zetével foglalkozik Nagy La-1 jós korától a kilencszázas ^ évek elejéig. A másik jelen- ^ tős tanulmány írója Kri- ^ zsán László, aki a Tanács- ^ köztársaság idejének könyv- ^ tári előrelépésével ismerteti ^ meg az olvasót. Külön érdeme a kötetnek, ^ hogy írói elsősorban azok ^ a könyvtárosok, akik legalább ^ egy évtizede dolgoznak már 5 a megye könyvtáraiban: Pál $ Ernő — egyben az ízléses ^ kivitelű kötet szerkesztője—, ^ Tóth Ferenc, Orosz Mihály $ vagy olyan nagy műveltsé- $ gű szakember, mint Walles- ^ hausen Gyula, a gödöllői ^ Agrártudományi Egyetem 5; könyvtárának vezetője. A hasznos kötetet, amely bizonyára segítőié lesz a í megyében dolgozó könyvtóro- § soknak, elsősorban a fiatalok- S< nak, a megye könyvtárügyére ^ vonatkozó újságcikkek bib- ^ liográfiája egészíti ki, ame- ^ lyet Czeller Mária állított ^ össze. — p —; “
