Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
I ™sMádm I9$ő. JANUAR U SZOMBAT Petőfi napján... JANUÁR ELSEJE; Petőfi napja. E napon, 1823. január elsején született a világirodalom egyik költőnagysága, aki huszonöt esztendő múltán, katonai kinevezését kérő levelében ezt írja Kossuth Lajosnak : „Ha pedig kinevez On őrnagynak ... arra kérem, hogy ez januarius 1-jén történjék. Én csak febnaarius 1-jén mehetek rendeltetésem helyére, de igen óhajtom, hogy kineveztetésem az év első napjára essék, minthogy az születésem napja. Én nagyot tartok az ily kicsinységek felől.” Addigi költészete is igazolja Petőfinek ezt a vallomását: az egymást követő évkezdő napok egy-egy Pe- tőfi-vers dátumaként szerepelnek; Szilveszter a neve a költő forradalmár-hősének, s talán a születési nap ihlette Petőfit arra is, hogy január elsején vesse papírra híres jelszavát: Szabadság, szerelem ... AZ EMLÉKEZÉS szokványos szavai helyett egy aktuális problémát említenék meg itten. Kezdjük a dolgok közepén. Magáénak érzi-e mai versolvasó közönségünk Petőfit? Szereti és érti-e olvasók népes tábora Petőfit? Nehéz erre a kérdésre sommás választ adni, de az a benyomásom, hogy: nem eléggé. Tapasztalataimat elsősorban az ifjúság köréből gyűjtöttem, — s bár itt is akadnak lelkes Petőfit olvasók, az összkép nem mondható kedvezőnek. Természetes a következő kérdés: miért nem szeretik, miért nem értik eléggé nálunk ma Petőfit? A sok, és egymással összefüggő lehetséges válasz közül egyetlen egyet emelek most ki. Nem ismerik nálunk eléggé Petőfit Tudom, kemény ez a megállapítás, de langyos-szürke szavakkal nem lehet érzékeltetni egy jelenség, egy probléma tényleges súlyát Senkit ne tévesszen meg az a tény, hogy talán Petőfitől ismerik nálunk a legtöbb költeményt, hiszen az általános iskolától kezdve a különbőzé közép- és felsőfokú tanintézetekig tanítják, magyarázzák, szavaltatják a költő verseit S néhány Petőfi-költemény valamiképpen a „levegőben van” minálunk: annak ismeretéhez, hogy „Talpra magyar”, hogy „Befordultam a konyhára”, hogy „Rózsabokor a domboldalon” bárki eljuthat iskolán kívül is. De mi az, ami az iskolát végzettek verskincstárában Petőfiből megmarad? Tizenöt-húsz költemény, néhány strófa vagy sor foszladozó emléke, s a nagy nemzeti költőt megillető természetes tisztelet Ám ez a tisztelet viszonylag kevesekben fonódik össze a mű sokoldalú ismeretével. Tizenöt vagy húsz vers halványuló emléke nem elegendő ahhoz, hogy igaz képet adjon Petőfiről. Ismerni kell a Nemzeti dalt — de érdemes megismerni, meg kell ismerni az Egy goromba tábornokhoz merész-önérzetes sorait s a sorok mögött húzódó keserves tényeket Ismerni kell a Szeretlek, kedvesem megkapó, elragadó vallomását de érdemes megismerni, meg kell ismerni a Pacsirtaszót megint fájóan igaz, bús-férfiasan zengő sorait is. Ismerni kell a klasszikus költői felhívást a XIX. század költőihez, de teljesebbé válik a kép, ha ismerjük a Szomorú éj kettős gondot görgető strófáit Ismernünk kell a Szeptember végén elégi ki» szépségét De ismernünk kell a Válasz, kedvesem levelére izgalmas gondolati ívelését is. Nem folytatom a felhívások sorolását aki érteni akar, ennyiből is ért ELŐFORDULT, nem is ritkán, hogy egy-egy vita Petőfi szülőhelyéről vagy halála helyéről nagyobb érdeklődést keltett, mint maga a Mű ... Pedig minden, ami Petőfi életében és utóéletében érdekes, az csakis a Műtől, a Mű fényében kapja meg igazi értelmét Ml hát a teendő? Ápolni Petőfi kultuszát csak nagyobb lélegzetet véve költészete levegőjéből; terjeszteni Iskolában és iskolán kívül a verseit, de nemcsak a rég ismert lista alapján; érteni és megértetni kötészete izgalmát Illyés Gyula szavai szerint; „a szépség mellett a szellem átérzésével”. Pálld! Pál Ü gyen hcresheteó cl bátyámat a régi tanyában, nem leled meg. Sem Árnál nénémet, János bátyám hajlott itá, fátyolosán látó, hűséges ^hitvesét. A szövetkezet középpontjában találhatsz rájuk, ^egy nagyobbacska nyári kony- \ha ban. Ott élnek. S ha kérded s Jótm Jánost, miért nem lakinak már a tanyában, hiszen $411, semmi baja, elvégre ott | töltötték le éveiket gyerekko- \ ruktól életük alkonyodásáig, ^ mézet és ürmöt elegy megkós- ^ tolván, csak legyint. Igaz, szennáén ott bujkál az a régi, n huncutkás fény most is. Ügy n tetszik ebből, bizakodása ren- !t díthetetlen. És elmondja min- ^ denkinek. S Mert olyan cerberus szeme |nan, azért! Tudjátok, Lipcsei § László, a mi elnökünk mondta ♦ nékem: Magának„ Jani bácsi, S olyan szeme van, akár a cer- Sj berusnak. Már engedelmet, ellj nők elvtárs, én honnan tud- J; jam, ki az a cerberus, vagy mi. Hát, mondta, az egy há- ^ romfejű lény, kinek rettenete- ^ sen éber szeme van, aki előtt n nem lehet ellógni, vagy elló- n gatni semmit, senkit. Nem ^ mondom, mióta én vagyok a ^ Miénk Tsz éjjeliőre, azóta ^ nem is kelt lába semminek se. ^ A központból se, a környező ^ földekről se. Kummányit se ^ hunyom le a szemem. Reggelig | ébren vagyok, kérem, kevés ^ alvással eltelek, s ami jó, éjjel | tóm jobban is látok, mint nap- § világon. '^ J i— zért hozott el a lábunk a J / tulajdon tanyánkból is. ^ I A cerberus szemem miatt. ^ “ Tudod, Matyi ftamék laktak velünk az öreg ^ tanyában. Maiid fiam csendes, | szava alig hallik, de ha egy- & szer elönti a méreg, akkor 5 nincs előtte megállás. Ebben % Árnál nénedre hasonlít. Jöttek ^ ezek az őszi szántások, beta- | karítás, miegyéb, hát egy % traktorosnak ilyenkor annyi a § tennivalója, hogy aludni se % igen ér rá. No de itt van ez az J én dögönyözős menyem, ez a J Tóth Zsuzska! Ezt ám naponta J meg kell ápolni, Matyi fiam ^ pedig ilyenkortájt nem sokat ^ ád az effélékre, örül, ha — | mint mondtam — alhat egyet. | No, hogy kurtán soroljam, !$ feltűnt az én cerberus sze- % memnek, ha setétedik, s Matyi 'mMurMrMmrmrrtrsmrMMXMXMWinir. fiam nincs odahaza, ez a Zsuzska átsurrant a szomszéd tanyába. Tudod, ki lakik ott, egy özvegyen maradt, már ötven felé közeledő ember. Ejnye, morfondíroztam, azt azért mégse nézhetem, hogy ez a türelmetlen Zsuzska oda koz- málja a vacsorát. Egyszer aztán elkaptam a szoknyáját, amint a tengeritábla véginél kocogott a tanya felé, azon- nyomban, ahogy a szomszéd feleresztette jelzésként a kút- ostort. Mondom neki: „Te Zsuzska, a hétszázát, vigyázz te, nehogy hézag legyen. Mert ha a fiam megsejti, hogy te idegen munkaerőt foglalkoztatsz a háztájitokban, akkor ..Nem szólott semmit, csak vállán rántott kettőt, s visszaszaladt. Bolond fejjel megsúgtam Matyinak, tartsa szemmel a menyecskét, mert.„ No, Matyi fiam amilyen, minden magyarázat nélkül meg- lazsnakolta a menyemet... Végén is a fiam állt elő: „Édesapám, jobban tenné, ha a békesség okából elmennének lakni Gábor öcsémékhez Mit csináljon az ilyen öreg emberpár? Tudtuk, hogy Gáboréinál üresen áll egy szo- bácska a konyha mellett. Megbeszéltük, odavittük a holmit. Egylovas szekérrel megtehettük, nem sok mindenünk maradt a két gyerek kiháza- sitása után. Fogózkodj meg, mert Gábor fiam kedves élete párja, a bizonyos szava- nincs, fehér bőrű Nagy Fruzsina, alig hogy megmelegedtünk, egyik este felé, amikor éppen fésülködtem, hogy megyek éjjeli szolgálatra, odaállt mellém, csípőre vágta a kezét, s olyan hangon, amilyet én még nem hallottam tőle, rá- kezdte: — Na, édesapám, mondok én is magának valamit. Aztán itt minálunk ne járogassa a szemét, főként ne a száját, mert annak itt is csak maga issza meg a levét, kedves édesapám. Mert ha egy szót is szól az én Gáboromnak, evvel a két kezemmel... Csak azért mondom, miheztartás végett! Most pedig, ha keresne az én uram, tessék neki megmondani, hogy elmentem szülői értekezletre ... is benne valami, bA lód. Képzeld, már ma reggel, munkába menet közben beállított hozzám Gábor fiam. Kalapgyú- rőgetve annyit hebegett, hogy az unokája, édesapám, erősen látni akarja magák De nem érkeztem el hozzájuk, mert alig húzta be az ajtót, bekopogott egy tekintélyes ember. Biztosan ismered, idevalósi, Futaki Gergely. Autóval jött, teheti, mert 6 annak a nagy állami gazdaságnak az igazgatója. Hívott, menjek el hozzájuk. Náluk is elkelne egy ilyen jószemű ügyelő ember. Nem tagadom, jóval többet ígért, mint amennyit a mi tsz-ünk adni tud. De nem mondtam neki igent. Leljenek csak maguk közül cerberust. Akad ott is biztosan. Nincs igazam, mondd? M indjárt másnap reggel szót értettem Lipcsei Lászlóval, az elnökünkkel, aki aztán életfogytiglani használatra ideadta ezt a nyári konyhát. ■ Kocsit is mindjárt*■ kiparancsolt, így még aznap délelőtt hurcolkodtunk. Fruzsina látta az egész jövés-menést, de ahogy én nem szóltam, ő se egy betűt. Tisztában volt vele, hogy én is tisztában vagyok ővele. Meg hogy mosolygok rajta. Ha öregember is vagyok, de megtörni nem engedem magam igaztalan dolgokban. Így aztán két hónapja itt éldegélünk Amál nénéddel. Tegnap délután beállított Lipcsei László, az elnökünk. Szétnézett, majd ahogy rágyújtott, akkor mondta csendesen: „Megszokták már, János bátyámék? Azt hiszem, jó lesz vele sietni." Felkaptam a fejem: Mért? Tud talán valamit? Csak csóválta flejét, ö nem. Én aztán mondtam a magamét. Amoda vinne engem a lábam mindig. Aztán az eszem mindig ide parancsol. Nehezen búcsúzik már az öreg a megszokottól. Mire ő: — Tudja, Jóna bácsi, maga ne is búcsúzzon a megszokott életjétől, egyenességétől. Én mondom, nem sok víz folyik le a Körösön, valamelyik fia üzen majd magáért. Nem szeretik .az igazságot, tudja, de elébb- utóbb maguk jönnek rá, hogy legjobb mégiscsak az. Az egyenes út. A családban is, meg — odakint is. Ért maga engem. Cerberus szeme van magának! § Szervusz, 65! wsmrjvms/rsssmmssmsfmMrjmMMJtmtMMsrmrMvrxncKWMmMMrsMmMssssmssjiM» — Most elküldünk valakit mészért — mondta az agronómus, miután megvizsgálták a kagylókat. Addig ők becsalogatták a Bundás kutya hathetes kölykét az irodába és ingerelték az oktalan jószágot, amíg az dühében át nem harapta a kagylóhéjakat A tűhegyes fogacskák gyönyörű lyukat hagytak maguk után. Egy köcsögben megjött a mész, abba beleágyazták a négy kagylót hadd málljanak, vékonyodjanak. Le is kötötték, akár valami dunsztost, majd hét napig hagyták állana a páncélszekrény legbelső sarkában. A másik hét elején kizavarták az istállóból az állattenyésztő brigádot. Hogy most majd ők tanulmányozzák az istállói munkát. A szegény állatok jócskán megsínylették a tanulmányozást hanem az biztos, hogy soha az aljuk olyan tiszta nem volt, mint azokban á napokban. Az elnök is, az agronómus is fáradhatatlanul hordták a dombra a trágyát de még a trágyalevet is, azzal locsol- gatván a kis kupacot ami aló a kagylókat elásták. — Na, furcsa — ilyeneket mondogattak a tsz-tagok, akik szívesen tartózkodtak az iroda körül, nem azért, hogy szem- meltartsák a vezetőséget, csak úgy, megszokásból. — Egyszer kiskutyával játszanak, most meg tanulmányoznak. Meglássátok, emberek, ebből lesz valami. Egy hét után az elnök és — ---------------- az agronóm us előszedték a kagylókat a trágya alól. — Mint a parancsolat! — örvendezett az agronómus. — Vénültek ezek vagy nyolc korszakot ... — Azzal bepakolta a kagylókat egy csinos kendőbe és felutazott velük Pestre. Mindjárt az állomás előtt megszólított egy rendőrt: mondaná meg, melyik kávéházban tanyáznak az óföldészek. — Akarja, hogy letartóztassam? — kérdezte szigorúan a rendőr. — Miért tartóztatna le? — Mert ez egy új rendőrvicc, mi? — Nana! — csóválta a fejét az agronómus. — Valakit csak úgy letartóztatni, nem egy új rendőrvicc, hanem egy régi rossz szokás. — Ja, ha maga ezt is belekeveri — sóhajtott a rendőr, s már el is iramodott onnan. Az agronómus nem tehetett mást, vaktában benyitott az első kávéházba. Ott azonban az irodalmárok tanyáztak. Éppen arról folyt közöttük a vita, hogy ha valakit megrúg a ló, s az illető jogos bosszúként megbotozza a lovat, minősíthető-e a kettejük között kialakult viszony elidegenedésének? — Mije van? — állt az agronómus elé egyikük. — Kagylók, rejtélyesek — mondta az agronómus. — A! — legyintett az irodalmár. — Kagyló, rejtély, kipattanás, gyöngyszem: ósdi sematizmus. Vénusz kiszáll a kagylóból: geil giccs. Annyit hajlandó volt mégis elmondani, hogy az óföldészek melyik kávéházban élik a világukat. Az agronómus hát odament, szemre kiválasztott egyet az óföldészek közül, az elé odaterítette a kendőt a kagylókkal, hozzáfűzvén, hogy onnan jött. — Figyelmeztetem, én ra- biátus természet vagyok, akár egy diluviális szörnyeteg — mondta az óföldész, s csak azután mélyedt bele a kagylók tanulmányozásába. — Miocén — mondta végtére. — Minimum Miocén. Lázban vagyok. Hol találták és mikor? \ — Baj lesz — ezzel nyiJ ------------------- tott be az J agronómus az elnökhöz, vala- J mikor május elején. — Szá- ; mol tarn és minden jel arra ! mutat hogy baj lesz a Púpos ; dűlővel. Vállaltuk, hogy ta- ilajjavitás végett legalább bét I méteres mélységben meg lesz | forgatva... ! — Fölvállaltuk, igaz — »hagyta helyben az elnök. — ■Szót adtam rá, véled együtt ^Márpedig arra sokat adok, (Shogy ami szóra van mondva, Ráz beteljesedjék. ! — Nem teljesedik be — ! mond ta az agronómus. — A •■magunk ereje semmi, gépi ^segítségnek se híre, se pora. jtes ez csak az egyik baj. Szá- tmoltam, osztottam, kivontam, lés minden jel arra mutat Ihogy a búzát se tudjuk lejáratni a Púposról. Az ernte- írek kézzel nem akarnak nej-ki menni, gépi segítségnek se jhíne, ee pora... — Miért nem akarnak rve- íkimenná az emberek? — kér- iidezte az elnök. ! — Csak. — Aha — bólogatott az éltetők. — Csak. Ez nagyon fon- itos. Sokat adok arra, hogy az í-emberek akarata szerint esse- jnek a dolgok... I — Se aratás, se talajforga- jtás — búsult az agronómus. !— Hacsak nem történik vala- imá. Például jöhetne egy jó (kis földrengés. Két méterre i beforgatná azt a búzát... j — Földrengés nem lesz ✓ — -mondta az elnök. — Valami más kell. Tudsz-e ötletet? i — Tudnék — mondta az agronómus. — Különben miért áztattuk volna a lábunkat abban a tengerben? — Aktivizálni gondolod a csigabigákat? — kérdezte az elnök. — A kagylókat — helyesbített az agronómus. — Azokat kell bevetni. A tervet már megcsináltam. Egy hét ilyen pác, egy hét olyan pác, megint egy hét arra, hogy a kagylók odakerüljenek a tudósokhoz. A tudósoknak három hét intézkedésre, egy hét a felvonulás. Ha minden igaz, Péter-Páikor indulhat az aratás. Utána hadd forgassanak... — Véled, hogy elsül a dolog? — kérdezte az elnök. — Hát persze! — mondta az agronómus. — Amilyen állapotok azon a Pesten van- mák! — Ajaj, ezt vond vissza! — sopánkodott az elnök. — Hogy Pest, meg állapotok. Még az lesz, hogy fölmelegítjük a bűnös városról szóló avitt nézeteket. Csúnya, reakciós dolog az! — Jól van — egyezett bele az agronómus. — Visszavonom. — Az mindjárt más — derült fel az elnök. — Sokat adok arra, hogy ideológiailag ne vétsünk. Másnap az elnök rnagá------------ val vitte hazulról a négy kagylót. A rózsaszín külsejű, gyöngyházbélésű holmikat a Fekete-tenger homokpartján szedegette, amikor j utalómképpen ott üdült az agronómussal együtt.
