Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

19M. JANUAR 1, SZOMBAT ttcr.iEi <L?£ívlaa Popp László: SZILVESZTERI ENEK Utolsó órád, perceidet éled. Eltűnsz Szilveszter ködös éjjelén. Nos, hát búcsúzzunk, kedves Ó-esztendő, Derék, megvénült obsitos legény ... Most érkezik száguldva jó utódod Délcegen, büszkén kezet fog veled Lehajol hozzád, mosolyogni próbálsz, S úgy restelled, hogy remeg a kezed. ... Éjfél. Harangszó. Fölszárnyal az ének. Országnyi kórust vélünk hallani. Mi vár reánk? Jó volna most az évet Nyitott könyvként kezünkben tartani! ... Az ember mindig többre, szebbre vágyik, Be nem teljesült álmokat remél: Ugye siheder, ifjú {Ijesztendő Te bőkezűbb leszel a többinél? Azt szeretnénk, ha sorsunkhoz szegődnél, S karjára venne minket az Idő És elérkezne hozzánk nagysietve A megtervezett gyönyörű jövő. Ne légy szeszélyes, kiszámíthatatlan, Némítsd el mind a fegyverek csövét, Árassz meleget, fényt azon a tájon Hol még az élet rideg és sötét. Pohárcsengéssel, pezsgődurrogással Dallal köszönt a nép, a nagy család. Csupa forgatag, karnevál az utca Szólnak a. színes papírtrombiták. Kacsintó parancs ma jókedv és mámor Egy kis pityókás, nótás hangulat. Igyunk a bűvös, gyöngyöző pohárból Temessük el a régi gondokat. — , Tizenkét néma, titokzatos hónap! Te most kezdődő, ébredő világ! Csapra verjük ünneplésedre sorba Tokaj, Mór, Gyöngyös, Badacsony borát. A változást emberek csinálják — Vagy három hete, a Pú­pos dűlőn... Az óföldész hümmögött, az­tán elordította magát — Üjkori gan^j! „Nem sült el a dolog! — gondolta ijedten az agronó- mus. — A fene a jó szaglását!” — Már hogy... ezekre tet­szik érteni? — Magára értem! — kiáltott az óföldész. — Rabiátus ter­mészet vagyok ... Hát most kell idejönni ezekkel? — Hát... az időbeosztás... meg a ... — Meg a, meg a... — így az óföldész. — Mert csak ma­gukkal tudnak törődni. Más forduljon föl... Megint belemerült a vizsgá­_______lódásba, s közben n éhány félszava megismertette az agronómussal a helyzetet Kitűnt, hogy az utóbbi évek­ben mértéktelenül elszaporod­tak az óföldészek. Már minden földtörténeti korszakra, alkor- szakra és periódusra szervez­tek főosztályokat, osztályokat, szakértőkből álló csoportokat és adminisztrációt, de még így is tétlenül, beosztás nélkül lé­zeng jó néhány. Ez viszont szemet szúrt egy-két illetékes­nek, akik aztán elég goromba módon szóba hozták a felesle­gesnek minősíthető státusok esetleges megszüntethetőségé- ről való elmélkedés netántáni szükségességét. Márpedig nagy kár lenne a csellengő óföldé- szekért, hisz egytől-egyig he­lyes emberek. Ha azonban ezek a leletek valósnak bizo­nyulnak, nem csupán lehetsé­ges, de egyenesen kötelező egy Középhegyi Feltenger Osztály létesítése, amely minden bi­zonnyal hamarost főosztály- lyá nőheti ki magát. Alföldi Altenger Osztály már van, de ez idáig, bár gondoltak rá, konkrétum híján nem merték javaslatba tenni az immár nélkülözhetetlen új állami or­ganizmus, jelesül a Középhe­gyi Feltenger Osztály létrehí­vását — Valahogy így gondoltuk mink is — mondta az agronó- mus, aki főleg csak annyit értett a félszavakból, hogy mégis beindul a dolog. — Ásni fogunk maguknál — mondta az óföldész, miköz­ben nagy gyönyörűséggel him­bálta szemei előtt az egyik kagylót. — Ha jól ásunk, könnyen kialakulhat egy társ­osztály is. Bizony, mert ezek a lyukak az Eocénben élt fú­róféregtől származnak... — és külön-külön megvizsgálta a Bundás kölykének minden fog­nyomát — Ergo betervezünk a harmadik negyedre egy ala­pos ásást. Amekkora az a dű­lő, egy hónap alatt elkészü­lünk vele... — Van itt egy baj — kezdett csatába az agronómus. — Épp az exponált területen augusz­tus legelső napján meglehetős nagy építkezés indul. — Leállítjuk! — kiáltott harciasán az óföldész. — Azt nem lehet, kérem — tiltakozott az agronómus, és elsorolta, hogy mi minden ok miatt nem lehet az építkezést leállítani. — Hm... — mondta az óföldész. — Akikor is ásunk! E"y hónap kell nekünk, tehát július legelején elkezdjük. Azután építkezzenek, ameny- nyit akarnak... „Csak jöjjön le a búza a dűlőről — gondolta az agro­nómus. — Azután ássatok, amenny.t akartok...” — És tetszik gondolni, hogy ennyi idő alatt össze lehet szervezni az összes szüksé­gest? Mert például a bürok­rácia ... — Megkerüljük — mondta az óföldész. — Maga csak menjen haza, de úgy vi­gyázzanak a dűlőnkre, mint a szemük világára! A többi a mi dolgunk. Tüstént nekikez­dek. Az agronómus hazauta­----------------------- zott, az ó földész pedig akcióba lé­pett. Valahány alkalmatos kollégája volt, azt mind be­léptette különféle brigádok­ba, tiszteletbeli tag gyanánt. Az új brigádtagok tiszte volt a legelső alkalommal el­keseregni, hogy milyen gond gyötri a tudományukat. A bri­gádtagok persze haladéktala­nul fölkarolták az ügyet. Egyikük túlmunkát ajánlott segítségül, a másik a nyári szabadságát kínálta, a harma­dik egyebet; csuoán egy húz­ta ki magát, azzal, hogy reu­matikus hajlandóságú és fél, hogy holmi tengerrel való kapcsolat akuttá teszi a nya­valyáját. Közben az óföldé­szek ügyesen megkörnyé­keztek egy hatalommal bíró pénzügyi szakembert. Bema­gyarázták a jámbornak, hogy ha sikerül bizonyítani a Mio­cén korabeli tenger létezését, akkor Magyarország a jog­folytonosság alapján részt kérhet a tengeri halászatból. Az új iránt fogékony szak­ember színes képként ál­modta maga elé a tengeri ha­lászat pozitív gazdasági sze­repét, és repeső szívvel utal­ta ki a szép summát, amit az óföldészek kértek. Így aztán Péter-Pál előtt egy nappal ott volt a Púpos dűlő szélén minden, amire szükség lehetett: sokféle gép, tettrekész emberek és termé­szetesen az óföldészek. Ám ekkor következett a meglepetés: az elnök meg­mondta, ho'’"" amíg a búza a dűlőről le nem jött, addig semmiféle túrkálásról nem lehet szó, a tagság pedig két héttel odábbra tervezte az aratást, és előbb nemigen hajlandó nekifogni, hacsak... Az oijidészek mint a men­tőövbe, úgy markoltak ebbe a hacsakba. Hogy is ne — dőlve érezték minden el­képzelésüket — Hacsak — biztatták az elnököt —, na! — Néha azt képzeljük, ha új nevet adunk valaminek, már meg is változtattuk, Té­vedés. A szocializmus nem bűvös varázsige. De vajon elég érettek vagyunk-e már arra. hogy szembenézzünk az igazsággal? Hogy ne nevez­zük könnyűnek, ami nehéz, fehérnek, ami fekete? Min­den körülmények között meg kell mondanunk az igazsá­got, amelyet felismertünk. A pőre igazság és csakis a pőre igazság szolgálhat kulcsként az emberekhez. Ha nehezen is, de kilábal­tak a válságos esztendőből. Hatvannégyre már harminc forintot terveztek, de csak hu­szonötöt sikerült kifizetni. Még mindig baj volt a tarta­lékalappal. Anélkül pedig nincs biztonság. — Az idei esztendő hozta,- meg számunkra a nagy fordu­latot. Biztos alajyok mellett harminc forintot terveztünk, de előreláthatóan harminchá­rom forintot fizetünk mun­kaegységenként. Hat traktor­ral gazdagodtunk s a közös vagyon eléri a hárommillió■ forintot. Az idén kísérletkép­pen ezerszáz pulykát nevel­tünk. Nem fizettünk rá. Jö­vőre, ennek eredményeként, háromszázezer forintos hitelt nyújt a Baromfifeldolgozó Vállalat. Állattenyésztés, gyü­mölcstermesztés — erre sze­retnénk profilírozni szövet- - kezetünket az elkövetkező esz­tendőkben.-----------------j nem csv­I A fordulat | pán a szö­--------------------- vetkezet g azdasági erejének növekedé­sében jelentkezett. Ezzel szo­ros összefüggésben, erősödött a pártszervezet is. Három közvetlen tagfelvétel: Simon Ernő elnök, Mészáros István főkönyvelő. Halmos Kálmán traktoros, és két tagjelöltfel­vétel: Reiner Sándor takar- mányos és Hula József, aki jelenleg traktoros iskolán ta­nul — ez is az esztendő mér­lege. — Es az is — fejezi be az év végi számvetést Buzora Fe­renc —, hogy ha lassan is, de fiatalodunk. Itt van például a főkönyvelőnk. Városból jött ember. Már megtelepedett ná­lunk. Vagy Csernyák Péter, aki gyárból jött vissza hoz­zánk, fogatosnak. És a trak­torosok is fiatalok. A párttitkár negyvenöt éves. Most fejezte be sike­resen a mezőgazdasági tech­nikumot ö úgy fiatalodik, hogy pótolja azt, amit gyer­mekkorában — önhibáján kí­vül — elmulasztott Valami megváltozott Sós­kúton. És ezt a változást em­berek csinálják. Prukner Pál----------------------. volt ta­I Három évig | nácselnök----------------------- a falujá­ban. ötvenötben függetlenített párttitkárnak választották Sós- kúton. Átköltözött, letelepe­dett, azóta itt él De az „itt él" mögött sok nehéz próbatétel áll. — ötvenhétben megszűnt a függetlenített párttitkári funk­ció. Az egész ország az útke­resés nyugtalan hangulatában élt. Mi lesz velem? Hová men­jek? Vissza a szakmámba, be­járó munkásnak? A megújult önbizalomra csak a megszo­kott környezetben tehet szert az ember... Beléptem a ter­melőszövetkezetbe. Szeretek dolgozni, szeretem a földet, nem volt idegen számomra a paraszti munka. Háromszázhetven hold, hu­szonhét ember, huszonkét fo­rintos munkaegység. Ez volt az első esztendő mérlege. Nem vesztette el a kedvét. Egyre csak azt hajtogatta: nem szabad feladni a harcot. Pedig talán neki volt a leg­nehezebb. Közel húsz éven át alkalmazottként dolgozott. Havi biztos kereset, SZTK... — Miért tettem? — kér­dez rá önmagára, s aztán vá­laszol. — Az embert hajtja belülről valami. Valami, ami cselekvésre készteti. Valami, ami egyre azt hajtogatja: ér­tékes időnkből, amely az éle­tet jelenti, vajon mennyi mor­zsolódik el, vész el kihaszná­latlanul. .. Csak egyszer él az ember. Egyszer van csak rá alkalma, hogy olyasmit te­gyen, amely nyomot hagy utána.--------------- ötven­1 Ha nehéz volt | hétben,------------------------------- még nehezebb lett hatvanegyben, a nagy átszervezés idején. A felszabadulás földet adott a sóskúti embereknek. Földet, melyet már a magukénak tud­tak s amelyről most önszán­tukból kellene lemondani i., Irgalmatlanul nehéz. Lég- főként megválni a szőlőtől és gyümölcsöstől. Ami azonnal is nagy pénzt hoz. — Húsz forintot fizettünk munkaegységenként az első esztendőben — idézi a nem is olyan távoli múltat. — Központi major nélkül kezd­tünk. Nem tudtunk helyet biztosítani a felszereléseknek, az állatoknak. Érthető, ha el­keseredett volt az emberek hangulata. Egy esztendő alatt ez vá­ratlanul megváltozott. Már harminc forintot fizettek. — Abból lett a baj. A hol­napunkat ettük. Így lett a következő esztendőben a munkaegység tizenkilenc fo­rint Már nem a múltot idézi, in­kább csak hangosan gondolko­zik. — Hacsak meg nem jön a § kedvük — mondta az elnök, — Azt hiszem, egy kis pénz- S mag meghozná nekik. Ezen nem múlhat — gon- ^ dolta az óföldészek vezetője, ^ és másnap, a legszabályosabb ^ időben nekiállt a tsz tagsága,^ learatni a búzát Segítségükre^ voltak a vendégek. Elhárulván az utolsó aka- ^-------------------dály, az óföldé- ^ s zék feltúratták az egész Pú- s pos-dűlőt, előbb egyenes, majd S átlós vonalak szerint, utóbb ^ pedig összevissza. Az már § az elején kitetszett, hogy ^ sem andezit, sem riolit-láva ^ nem akad a dűlő talajában, ^ de mert enyhe mésznyomok- ^ ra mégis akadtak, a világérts abba nem hagyták volna, mi- s vei a mész is feltétlenül a ^ Miocénre utal. Ez alatt jelen- $ tékeny apparátus foglalkozott ^ azzal, hogv előadások és tudó- ^ mánvos írások özöne útján ^ mindenkinek a fejébe verjék a Miocén korból való Közép- ^ hegyi feltenger túlbecsülhetet- $ len jelentőségét És hiába $ nem került elő több kagvló a ^ Púpos-dűlő mélyéből, az óföl- ^ dészek azzal vonultak el, ^ hogy az ügyek a lehető leg- ^ jobban állnak, s esztendőre sokkal nagyobb hévvel foly- s tátják majd a kutatást. ^ — Megcsináltuk a szeren- $ csénket — mondta az elnök. $ — Már úgy értve, hogy az $ egész tagság szerencséjét. ^ Ezek a jótét népek itt lesznek ^ jövőre is, aztán csak rajtunk^ áll, hogy mi legyen a dolguk, s — Csak ne jöjjön közbe ne- s kik valami — aggodalmasko- § dott az agronómus. — Akkor sincs baj —^ mondta vígan az elnök. — ^ Tudod, hogy sokat adok a ^ tervszerűségre. Beszereztem ^ én egy jó hordó különleges-^ ségi olajat, bent áll a szín- 4 ben. Ha ezeknek közbejön 5 valami, meglocsoljuk a legna- ^ gyobb kukoricatáblánkat az- $ zal az olajjal. Majd csak ^ lesz, aki az iránt is érdeklő- $ dik! § kárnak szegődtek a budapesti Polgári Serfőzdéhez. ötvenbe lépett be a pártba s tanulta ki a talajvízszigetelő szakmát. Két esztendővel ké­sőbb hazahívták szülőfalujá­ba s tanácselnökükké válasz­tották a zámori emberek. Töprengő ember. Az a fajta, aki gyakran tekint vissza a megtett útra, hogy ahhoz mérje a jelent, a holnap tetteit. — Ha a múltat vallatom, könnyebben igazodom el a je­len munkájában — tűnődik. — A múlt sokak számára már csak olyan, mint egy távoli, rossz álom. Csak ha mélyeb­ben belegondol az ember, döb­ben rá arra, hogy egy ma­gunkfajta ember semmire sem vitte volna abban a régi világ­ban. Soha nem lehettünk vol­na mások, mint voltak apáink-anyáink. És most? Ist­ván öcsém tanácstitkár. Teréz nővérem a Telefongyár nap­közi otthonának vezetője. An­na húgom a megyei tanácsnál tisztviselő. Péter bátyám a he- j lyi kőbányában dolgozik. Bori l húgomat leköti otthon a csa- I Iád. János öcsém már nem ér­thette meg a felszabadulást. ; Negyvennégyben mint sorka- \ tona tűnt el valahol Lengyel- ! országban. \ A fájó emlék barázdát vés § magas homlokára. ^ — Persze, nem volt könnyű $ eljutni idáig. i Felém fordul és rám mered, \ mintha azt fürkészné az arca­imon, vajon megértem-e, mit $ akar mondani. $ J — Amikor ötvenkettőben ^ tanácselnöknek választottak, § féltem. Nem az emberektől i vagy a munkától. A felelősség i súlyától riadtam tússzá. Ho- tudok majd eleget tenni |a rámbízott feladatnak. Hat \ elemivel. Nehéz volt. Istente- \ lenül nehéz. 5 -----------;------j- frissítik a S I Javítják, | százhetven \ ------------------ esztendős há­^ zat. Afféle szükségmegoldás ^ ez, a termelőszövetkezet ré- ^ gén kinőtte már az öreg épü- ^ letet, amely egykor a kápta- ^ lani tiszttartó háza volt. De ^ nemcsak ez a ház, a falu is öregen túlnőtt már régi önma- | gán. Uj utca s új házsorok \ jelzik a változást. De vajon ^ mennyit változtak a sóskúti § emberek? S ^ Buzora Ferenc, a Béke Ter- ^ melőszövetkezet elnökhelyet- ^ tese s egyben párttitkára, nem | sóskúti ember. A szomszédos ^ községben, Pusztazámoron •j született s telt el ifjúsága. $ Apja-anyja cseléd volt vitéz ^ Barcza Imre birtokán s cselé- | deskedett velük együtt a hét \ gyerek. S mert Sóskúton sem ^ volt sokkal másként abban az | időben, jól ismeri a falu múlt- $ ját, embereinek életét, akár a ^ tenyerét. Menekült is az ura- | dalomból, amint cseperedett, $ mint annyian mások: rakodó- S nak, kocsisnak, raktári mun- S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents