Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-28 / 23. szám
% 1966. JANUAR 28., PÉNTEK pasi u ECU Et xJCh’lap 3 — Egyeztet, sőt ha csak lehet, kiegyeztet, hiszen azért hívják így: Felvásárlási Egyeztető Bizottság — világosít fel Brada Elek, a ráckevei járási FEB elnöke. — Termelési és értékesítési szerződések körül támadt vitás ügyeikben hozzánk fordulnak a felvásárló vállalatok, meg a tsz-ek. Igaz, inkább a vállalatok kezdeményezik a többségében zöldség és gyümölcs szállításával kapcsolatos hozzánk kerülő ügyeket. Tavaly például mindössze nyolc tsz kezdeményezett bizottságunk előtt. — Olyan kevés volt a tsz- ek panaszkodni valója a felvásárlási vállalatokkal szemben? — Nem merném határozottan állítani. Inkább azért tartózkodnak panaszuk érvényesítésétől, mert félnek, a felvásárló esetleg nem veszi át felkínált szabad árujukat. Ez az egyik ok. A másik, a gyakoribb az, hogy még mindig nem épült ki teljesen a tsz-ek jogi képviselete. Néhol nincs jogász jelen, és nem szolgál tanáccsal a szerződéskötéskor, később sem kíséri figyelemmel a határidők betartását. A szállítási ért? határidő— Azt is, meg hogy mikor kell az akadályközlést megtenni, mikor jár le a kötbérigény bejelentésének ideje? Súlyos tízezrekről, sőt sokszor százezrekről van szó, nagy károkat háríthat el a jogász. Ezért kell és jó ha van, állandó jogtanácsos a tsz-ben. — Alávetik-e magukat a FEB döntésének a felek? — Nem hozunk döntést, csak írásbeli állásfoglalást, és ennek nincs kötelező érvénye. Mégis műit évben az előttünk megindult negyven ügy közül csak kettőben éltek a fellebbezés jogával és fordultak a járásbírósághoz. A többiben elfogadták állásföglalásuhkát, vagy kiegyeztek a bizottság előtt, esetleg eljáráson kívül. — Jelenleg hány ügy van folyamatban? — Egy sem. Év elején, télen nincsen. Később? Remélem idén még kevesebb vita merül fel, felhívtuk a tsz-eket, jogtanácsosuk nélkül ne írjanak alá szerződést, és felteszem, ennek a figyelmeztetésnek elegeit is tesznek. — Annyira fontosnak tartja a jogászt? j Talán szintéti az? —, Sajnos csak két félévet hallgattam, még hatvanban. Aztán beteg lettem, abbahagytam. De feltétlenül el akarom végezni az egyetemet. Tavasz- szal újra felvételi’vizsgára jelentkezem a jogi karon. Már készülök. Előtte gimnáziumi magyar, történelem tankönyv. A törvény- és rendeletgyűjtemények meg a könyvespolcon. Ezekre legfeljebb a felvételi vizsgák után lesz szükség, akkor indul meg az új termés értékesítése, és azzal együtt a FEB szezonja is. Akkor majd elválik, ha több a jogász, kevesebb-e'a per, több vagy kevesebb dolga lesz-e a FEB- nek? Sz. E. Ment keil testre vinni a beteg csec A megyei főorvos új rendelkezése Egy panaszos levél nyomán a rádió Lányok-asszonyok rovata foglalkozott több Pest megyei asszony panaszával, akik azt kifogásolták, hogy nekik hidegben, hóban is a fővárosba kell vinni kezelésre beteg kisgyermeküket. A rádió riportere több édesanyával is beszélt a Pest megyei Tanács Kórházában székelő rendelőben, s az asszonyok mind alátámasztották a panaszos levél állítását. Öt község panasza Lapunk munkatársa a rendelőintézet igazgatófőorvosától, dr Németh Magdától érdeklődött a gyermekrendelések módszeréről. A főorvosasszony elmondotta, hogy öt Pest megyei falu tartozik a rendelőhöz — Pécel, Kerepes, Kistarcsa, Nagytarcsa, Csömör — azok lakosságának itt . nyújtanak gyermekszakorvosi ellátást. Az említett falvakban van ugyan körzeti orvos, de az aggódó mamák szívesen veszik, ha specialista vizsgálja gyermeküket. Közbevetőleg ismertettük dr. Németh Magdával a panaszok lényegét. Az édesanyák azt sérelmezik ugyanis, hogy a körzeti orvosok nem HŰSÉG ÉS ÁLDOZAT Egy este az orvoséknál Turan A hűségről kellene írni ... Valaki azt mondja, hogy keressem meg Túrán az idősebbik orvost: idestova 40 esztendeje dolgozik a faluban — •kell-e jobb példa a hűségre? Igaz — mondom —, 40 esztendő szép idő, kevesebb után is kijár a hűségjutalom, mégis, ki tudja... Talán nem is annyira hűség ez, mint inkább megszokás, mert van-e benne áldozat? Mi tart egy orvost négy évtizeden át egy faluban? Elindultam hát Túrára. A hideg, nyirkos estén annyian szállták le a vonatról, hogy meglepődtem: marad-e ebben a kis faluban valaki reggel, amikor elmennek az autóbuszok, vonatok? Két Ikarusz vár a vonatnál, de sokan nem szállnak fel, gyalog vágnak az útnak. Mikor aztán a falu közepére érünk a kocsikkal, s letóduiunk a havas útra, egyszerre szétrebben a nép, s ottmaradok egyedül. Annyit tudok, hogy a tanácsház közelében lakik az orvos, elindulok arra ... Sehol senki ... A világítás gyér, nagy- nehezen azért megtalálom az orvos lakását. — A doktor urat keresem! Az orvos felesége fogad. — A férjem nincs itthon, betegeknél van, de várja meg, most már jönnie kell. Nagyon egyszerű, vendég- szerető házba léptem; tűnődöm; honnan ismerem én a doktor feleségét, persze, nem ismerhetem, mégis úgy találom, mintha már találkoztunk volna. Annyira közvetlen, kedélyes asszony. Gyújtsak rá, de az istenért sem a magáiméból, hát egy pohár bort innék-e? A nagy szoba közepén ülünk le a szögletes asztal mellé; az asztalon újságok, mindenféle... lás sok mindent megtudok rövidesen; hogy a doktor úr felesége szereti az újságokat; hogy televízió nincs, és ez talán furcsa, de hát a tv ritkán közvetít operát és klasszikus zenét, márpedig őt inkább ez vonzza, s jobb a rádió; valamikor zenét is tanított itt a faluban, a zongora ma-is-itt van, de hát az évek ... Aztán: a férje most ment el, de nincs sok betege, mindössze négy, igaz, hogy gyalog ment el... Gyalog — gondolom — akkor alighanem dr. Főző most az egyetlen, aki a falu jeges útjait rója. Végül megérkezik a doktor. A felesége kilép eléje az előszobába, az öregúr kicsit fújtat a nemszeretem időre, amikor se kerékpározni, se motorozni ; nem lehet, pedig máskor bicik- ! lin vagy a kis robogóján megy I a betegekhez; gyalog azért sok ; egy kicsit. A felesége segíti le j a kabátját még az előszobá- i ban, aztán Főző doktor kezet ; mos, s leülünk az asztal mellé ; most már hárman. : Az éveiről kérdezem, s le- i gyimit: | — Jóval túl a hatvanon ... i < — Fáradt? — Nem, azt azért nem. i — Pontosan mióta is van itt i Túrán, Józsi bátyám? — kér- i dezem, mert így esik jól a kér- ; dós, ha azt mondom: „Józsi : bátyám”. — 1927-ben jöttem ide, egy í évig ingyenes orvosnak, s aztán itt maradtam. Tátom a szám: — Az orvosnak is úgy kellett kezdeni: ingyenes állásban? — Ha talált egyáltalán... Sok még az érettségijét is letagadta, hogy legalább valami fizikai munkához jusson. Amikor aztán arról beszélgetünk, hogy Főző doktor és egy fiatal orvos, ketten vannak a faluban, s hogy kellene még egy orvos, — eszembe jut: hány .helyre kell még! Hogy valaha ilyen is lehetett: ingyenes állás...! — Végülis hány ember tartozik most a körzethez? — Vagy ötezer — közli az orvos... — Nyolcvan-száz beteg naponta. — mondja az asszony, aki a férje szavaival „háztartásvezető, szakácsnő, s orvos- írnok egyben”. Közben borozunk is, jó falatokat dicsérünk. Az öregúr pedig a fejlődésről, a faluról beszél. Nincs már verekedés, duhajkodás, nem emlékszik, ÖRÖK VISSZATÉRÉS Zápori Tivadar fodrászmester volt és délutánonként gyakran láttak az üzlet melletti presszóban üldögélni unott arccal és szótlanul. A másik széken egy asszony bámult maga elé ugyanígy, Zápori felesége egy hízásnak induló fényesorrú nő aki közben gesztenyepürét kanalazott és sokáig nyalogatta a kanálról a tejszínhab maradékai. Zápori Tivadar meghitt háborúságban élt feleségével. Csatározásaik éppolyan egyhangúak voltak mint azok az órák amikor fegyverszünetet kötöttek — csókot sem váltódták de tányérokat sem törtek egymás fején. Eltek. Egy napon magas, karcsú, platinaszőke, de a ha- jatövénél kissé már bámuló lány lépett be abba a boltba amelyben Zápori Tivadar mesterkedett. A férfi kikerekedő szemmel nézte a platinát, azonnal elvállalta a barnaló fürtök restaurálását holott tudta hogy a szabvány festékanyag kevés lesz rá magánkészletéhez kell nyúlnia. A lány — mint később kiderült Verának hívták — némi kapacitálás után hajlandó volt egy duplára leülni Zápori Tivadarral egy, az üzlettől kissé távolabb eső presz- szóban. Különösen, hogy a haja egészen kiemelkedő platinám sikerült s költői fürtökben ült a feje tetején. — Azt szeretem benne — magyarázta később Zápori mester egészen közeli és meghitt kuncsaftjainak — azért vonzódom hozzá mert olyan más .... És a fényesorrú nőre gondolt aki ebben a pillanatban még a felesége volt, de már sejtett valamit és elhatározta, hogy egykönnyen nem egyezik bele a válásba. Zápori Tivadarnak egészen jó borravalói voltak. A meghitt háhogy húsz esztendő óta lett volna ilyen sebesültje. Azelőtt bezzeg minden bál után varrt, kötözött. Mások már az emberek, a fiatalság. Persze kerülnek lógósok, akiknek bűzlik a munka, ezeknek orvosi bizonyítvány kellene. Ismer egy néhányat, akiktől nem is azt kérdezi, hogy hol dolgozik, hanem: hova jár? Ezeknek oda mondogat, elszégyeilik magukat, és npm is jönnek egy darabig. És a gyógyszeresek; hihetetlen, hogy mennyi gyógyszert elhordanának... Valamit tenni is kellene, országosan — bólogatok hozzá —, hogy egynémely gyógyszert recept nélkül is meg lehetne venni, persze drágábban. . Kimondom végre a kérdést, amiért ide eljöttem: — Mégis mi köti magát ehhez a faluhoz Józsi bátyám? Látszik, hogy soha sem gondolkozott ezen. — Megszerettük egymást. Volt amikor összekoccantunk, mint a nagy sziklák a tengerek alján, de ez régen történt, és ma már én is egy kavics vagyok a többi közt... Nem írtam le, de szó szerint megjegyeztem ezt a mondatot. És hallgattam tovább, hogy jó község ez a Túra, mindenben együtt dolgozik a vezetőkkel. Említ egy agronó- must, aki erősen érdeklődőik a mezőgazdasági kártevők ellen használható mérgek iránt; az öregúr prospektusokat hord neki, sőt maga is keresgél. Javasolja, hogy nézzem meg egyszer a galgahévízi hőforrást, itt van a falu határában; micsoda érték az, és hogy fel lehetne használni. Félt tőle, hogy berobbantják, amikor kitört — sírni lett volna kedve... — Nehéz már ez a munka — mondom —, 5000 lélek, napi 80—100 beteg, gyalogosan, robogón... Nem érzi, hogy nehéz? — Kitartok, ha tudok, amíg kitelik a negyven esztendőm — mondja elgondol- kozva. — És azután? — Nyugdíjba megyek. — Veszünk itt egy kis házat — magyarázza az asszony — arra gyűjtünk már húsz év óta. Itt maradunk a faluban. — Nem magyek sehova innen — mondja a doktor. — Kertészkedni fog Józsi bátyám? — Azt nem — közli. — A könyvekbe bújok. Nagy elmaradásaim vannak. — És mit olvas majd? — Szépirodalmat. Talán ismét Jókait, ahogy kezdtem. Dehát hol van az még? És megérem-e? Mennék, mert későre jár, de marasztalnak. Mondom, hogy nem szeretnék zavarni. Az öregúr nevet, és koccintásra nyújtja a poharát: — Körzeti orvost zavarni? — kérdezi csodálkozással. — Ki hallott már ilyet? Dékiss János hajlandók őket betegállományba venni. (Egy érvényes rendelkezés szerint egyéven aluli csecsemők édesanyja, ha nincs más, aki a gyerekre vigyázzon, betegállományba vehető.) — Ez téves — cáfolja a főorvosasszony a falusi körzeti orvosok állítását. — A helyi doktornak is joga van a táppénzes állomány megadására. A szakorvos nem teszi meg A panasz tehát itt új fordulatot vesz. Lehetséges lenne, hogy a körzeti orvosok vélt vagy* jogos túlterheltségükre hivatkozva küldik Pestre a beteg gyermekeket? Tájékozódásunk és a megyei főorvos nyilatkozata egyaránt ezt a feltevést támasztja alá. — A félreértést valószínűleg az okozta — mondta dr. Békés Zoltán megyei főorvos —, hogy a Rókus kórházi rendelő is betegállományba vehette az édesanyákat. A körzeti orvosok valóban nem szívesen foglalkoznak csecsemő kezelésével, gyakran indokolt is, hogy szakorvos adjon tanácsot. Személy szerint azonban én M helytelenítem, hogy a beteg csecsemőket utaz- ( tassák, ezért most egy olyan rendelkezést adtam ki, mely ezt meggátolja. így tudtuk meg, hogy a megyei főorvos utasítása értelmében Pesten nem veszik betegállományba a beteg csecsemő édesanyját, tehát ez a feladat a helyi orvosra . ____.— bárul. ^ A z édesanyák gondja ezzel megoldódik, de ha ők úgy látják jónak, azért behozhatják csecsemőjüket a kórházi szak- rendelésre is. B. B. I. Beváltak a szovjet Dieselmozdonyok ötvenkét szovjet Dieselmozdony vontat már teher- vonatokat magvar vasutakon. A gépek kitűnően beváltak, teljesítményük háromszorosa a közönség által ismert 424-es típusú gőzmozdonynak. A szovjet Diesel-mozdonyok elsőnek Magyarországnak készültek ex • portra, hogy segítsék a magyar vasút dieselesítését. A mozdonyok legjobb 12 magyar vezetőjét és szerelőjé csütörtökön G. I. Bondarjev a szovjet kereskedelmi ki- rendeltség helyettes vezetője emléktárgyakkal jutalmazt; meg. Jogi képviselet a termelőszövetkezetekben Négy közös gazdaságot kivéve Pest megye valamennyi termelőszövetkezete rendelkezik már jogi képviseletté . Negyvenhét főfoglalkozási; jogtanácsos és 23 ügyvéd lát ja el a tsz-ek jogi védelmé’ felügyel az alapszabályszeri működésre, óvja a törvényességet, képviseli a szövetkeze" érdekeit. Az eredményesebben- működő, nagyobb termelőszövetkezetekben — néhány helyütt már önálló tsz-jogás végzi ezt a munkát. ,,Prenn Ferenc“ angol nyelven Lengyel József: „Prenn Ferenc hányatott élete” ctmü regénye a napokban megjelent a londoni Peter Ower. kiadó gondozásában. A könyvet az UNESCO kulturá lis és tudományos osztálya í ' nemzetközi Pen Clubbal kő zösen vette fel abba a söre ■ zatba, amelyben a mai mi’ veket ajánlja a kiadóknv fordításra. Vezet az őszibarack Jön az automatavonal — Idei hivatalos hitvallásunk: a gyümölcs-befőttek kerülnek az első vonalba. Ezek között is az őszibarack s a szilva, 30—30 vagonnal. A népszerűségi skálán harmadik, egresből 25 vasúti kocsinak kell elszállítani a Dunakeszi Konzervgyárból a közkedvelt csemegét A Nagykőrösi Konzervgyár az olcsóbb ételfélékből tartósít többet. Ezért logikus, hogy bár 430 millió forintról csak 450-re emelkedik az idei tervük, mégis rengeteget kell dolgozni érte. — Mi az értéke? — Ezervagonos többlet: Hogy egy példát mondjak r. 50 vagonos készételszállí - mány helyett, háromszor.' mennyiségű főzelékfélét ke’ tartósítani, hogy ugyanazt a értéket produkáljuk. — A sok munkához lesz : segítség? — A legérdekesebb eg- komplett őszibarackvon; amelyet Nyugatról vásárolunl Ez a töltés kivételével mir dent maga végez. Fogad, tis? tít, hámoz s így tovább. Órán ként 3 ezer üveget képes e! látni. Az emberek dolga a ke zelés és ellenőrzés lesz. borúságból véres küzdelem left, csúnya küzdelem — a két fél esztendeig mocskolta, rágalmazta egymást. Záport belefogyott a harcba, belesápadt de nem adta meg magát. A kollégái már egészen tisztelték. Ezfr forint tartásdíjért mondott le végül az asz- szony Záporiról, megkapta a bútort, a televíziót és a táskarádiót. — Ha az öltönyömet kérte volna... az utolsót ... azt is odaadtam volna... — mesélte tupírozás közben s az el- érzékenyült vendég egy forinttal több borravalót adott.-Aztán eltelt két esztendő. Záport Tivadart gyakran látják üldögélni az üzlet melletti eszpresz- szóban feltűnően unott arccal és szótlanul. A másik széken egy asszony bámul maga elé ugyanúgy, egy hízásnak induló nő aki krémest eszik, franciát és hosszan nyalogatja a kanálról a tejszínhab maradékot. <b. L) Mit csinál a FEB?
